Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-12 / 35. szám
Szerda PESTI NAPLÓ 1920 február 18 Igazán hideg van? * Olyan sokan mondják, hogy hideg van, hogy mármazt magam is elhiszem. Pedig nem is bizonyos, hogy csakugyan olyan nagyon hideg van. A hideg dolgában én csak egy meteorológusnak a tudományát ismerem el: a sátoros, cigányét. A szakmeteorológus nekem hiába mondja, hogy -kérem mi előre kiszámítottuk, hogy 47% valószínűséggel igen hideg telünk lesz«, mert az én közönséges eszem szerint 47% valószínűség lényegében valószínűtlenséget jelent, a valószínűség csak 31%-nál kezdődik. És nem arra volnék mostan kiválcsi, hogy január egyes napjaiban hány milliméter volt a csapadék, hanem arra, hogy miért van most oly szigorú tél, mint amiyen 68 év óta nem volt és hogy meddig fog ez a nagy hideg tartani! Azt hiszem, hogy a meteorológia őszintén csak ugyanazt felelheti erre a kérdésre, mint a sátoros cigány: raddig fog tartani a nagy hideg, amíg el nem kezd enyhülni«. A sátoros cigány lévén a nagy hidegletek legjobban érdekelve, figyelemreméltónak tartom a cigánymeteorológiának azt a tételét, hogy a hideg tulajdonképpen nem is hideg, ha nem fúj a szél. (Ezt ők másként feje-lik ki, oly drasztikusan, hogy nem lehet leírni.) Igazuk van a cigányoknak, mert mínusz 20 fok szélcsöndben nem oly rossz, mint, mínusz öt fok szélben. Amit a hőméró ritít, az egy abszolút dolog: például mínusz 19. fok a levegő. De, hogy ez nagyon nagy hideget jelent,, vagy ami nagyon nagy hideget, az a körülményektől függ. A relatív hideg sokkal jobban érdekel bennünket. Mint az abszolút hideg, azaz maga a hőmérő még tred nyújt nekem tájékoztatást arra nézve, hogy ha félóra múlva kimegyek az uccára, fogok-e lézat vagy sem? De még a hőmérőnél is kevésbé tájékoztat másoknak az a véleménye, hogynagyon hideg van«. Lehet, hogy aminagyon hideg: panaszkodónak, az nekem, vagy önnek, tisztelt olvasó, nem is olyan nagyon hideg. Ezt jól tudom én tapasztalatból. Nemcsak a hideg »relative, hanem minden a világon, még mi emberek is. Például én igen relatív értéket jelentek a családom számára. Mikor így tél idején elmegyek hazulról, mindig sóhajtok egyet: »Úristen, csak most valami baj ne érjen, míg haza nem jövök!« Miért! Mert hazulról nem lehet békeeséggel elindulnom, amikor állítólag hideg van: az egész családom azzal búcsúztat el, hogy röstelkednek miattam, »mit szól a világ, ha meglát«, stb., stb. Tudniillik ott van a szép, finom, drága kengurubőrkesztyűi a zsebemben, de felhúzni hajlandó nem vagyok! S a kezeimet zsebbedugni még kevésbé vagyok hajlandó! Nem engedem korlátozni a szabadságomat. A kezem nem kívánja a kesztyűt. És ha egy óráig kinn vagyok a mints a húszfokos hidegben, a kezem akkor is olyan meleg, mint egy szerelmes leányé. Néha kilopódzott az uccára, csak ide a trafikba vagy a papírkereskedőhöz, kis kabátban. Minek a felölte, ha nem fázom! Ezekkel az apróságokkal azt akarom illusztrálni, hogy nemcsak a levegő-környezetben fontosabb a relatív hőmérséklet az abszolút hőmérsékletnél, hanem az emberi testben is. Az egyszséges emberi test a hőmérő szerint 36.5—37.2 fok meleg. Azonban nem az a fontos, hogy hány fokot mutat a hőmérő, hanem az, hogy mennyi hőenergia van,az emberben elraktározva! Amint kimegyünk a hideg levegőre, »leadunk valamennyit a hőkészletünkből. Az elvesztett hőt az egyik ember gyorsan és könnyen pótolja, energia-raktárából, az a másik ember lassan és rosszul. Ez utóbbiak a »fázós« emberek. Mennyire sajnálom őket, amikor látom, hogy dideregnek, holott nekem ugyanakkor azon jár az eszem, hogy télen is kellene jégnek lenni a háznál, mert a vacsorához többnyire fehér bort iszunk és aki szoba melegen, azaz kellő behűtés nélkül fehér bort iszik, az én szerintem olyan barbár, mint aki »melegítőt« dug a sertispoharába. Ha már benne vagyunk ennek a kérdésnek a tárgyalásában, felhívom arra is a figyelmet, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az ember kívülről fázik-e ,vagy belülről! Ha az ember belülről fázik, az sokkal kellemetlenebb. Belülről ugyanis akkor fázik az ember, ha hőkisugárzása rendkívül nagy, anélkül, hogy ezt a hideg környezet okozná. Ezt is tapasztalatial tudom. A magunkfajta ember, aki a legszigorúbb telet is könynyen tűri, rendesen nagyon fázik, amikor az ágyba fekszik és magára húzza a takarót. Egész napi erős munkánk közben mn is vesszük észre, hogy mennyi energiát termelünk, s az elveszett hőt rögtön pótoljuk. Amikor a munkában kifáradva pihenni térünk, folytatjuk a hővesztést, de a veszteséget csak nagyon renyhén pótoljuk, s a deficit fázás alakjában jelentkezik. Ennek a következménye azután a túlságosan sok takaró, ami megint rossz, kivéve ha feltétlen szüksége®. Mert csodálatos egy gépezet az ember: ahoz, hogy elaludjunk, szükséges, hogy az agy vérbősége jelentékenyen csökkenjen. Ezt el lehet érni különféle narkotikumokkal, de el lehet érni úgy is, hogy az ember egyszerűen lehúzza a vér egy részét az agyból, a lábak fölmelegítésével. Álmatlanságban szenvedő bajtársaim, ne feledjék, hogy hideg lábbal nem lehet elaludni! Akármit mond is a mama vagy a feleség, a rossz alvónak télen szüksége van a láb-dunyhára. (E jó tanáccsal ugyan rontom a gyógyszerész urak üzletét, de lesz majd rá alkalom, úgy rekompenzáljam őket.) A nagy hidegre visszatérve: egyszer fáztam nagyon az egész életemben. Mínusz öt fok volt, de száltíz angol mérföld gyorsasággal zúgott a »gale«, az az orkán, mely Kanada és aki részéből indulva sík területen fut végig, útjában egyre erősödve, Newyorkig. A nagy kőházak között sem mindenütt törik meg az orkán ereje: már tapasztalatból ismerik azokat az uccakeresztezéseket, ahol az ilyen időben köteleket feszítenek ki, hogy a gyalogjáróknak legyen mibe kapaszkodni. Az autót egyenesen a falhoz vágná a szél. 1924 január 25-én, éppen Pál fordulásának napján a Washington squaren két-három percig ácsorogtam, míg a fiam felment az egyetem tizedik emeletére, valamit megkérdezni s amint az arcomba csapott a szél, ijedten odakaptam, mintha egyszerre húsz éles késsel hasították volna végig az arcomat. Ametsző hidege nem költői, hanem nagyon reális, találó kifejezés... Néhány perc múlva, mikor bementünk ebédelni egy vendéglőbe, a tükörben megdöbbenve láttam, hogy be vagyok púderezva: barna kun bőröm hófehérré változott! De pár perc múlva piros lett s a következő nyáron hol lila lett, hol kék-szede-jc«. Tudniillik meg volt fagyva, a minusz öt fok hidegben! Ezért mondom én, hogy a »hideg« borzasztóan relatív dolog és hogy ez a mostani hideg talán nem is igazán olyan hideg. » Azok a műt érek, az autóadó, az utcai közlekedés, az útlevél-és adóanomáliák a főváros közlekedési bizottságának ülésén (Saját tudósítónktól.) A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt Ripka főpolgármester elnöklésével ülést tartott, melyen a bizottság tagjai számos ügyet tettek szóvá. A polgármesteri jelentésnél Györki Imre azt kérte, hogy a városi kislakásos telepeket ne tekintsék olyan zárt területnek, melyen rendőröknek szolgálatot nem kell teljesíteni. Nagy kiterjedésű területek ezek és bizony az esti órákban a közbiztonság nem kielégítő a telepeken. Sipőcz polgármester megnyugtató válasza után a főkapitány jelentését tárgyalták. Hann Arnold a kokainüzérek ellen kért intézkedést, szóvá tette továbbá a gépkocsik megadóztatásának rendszerét. Kétszer annyi autóadóintés van Budapesten, mint ahány autó A rendőrség valóságos adóhivatallá alakult át. Csilléry András kifogásolta, hogy egész teherkocsi-vonatok robognak az uccákon. Gál Jenő azt kérte, hogyha valaki ellen csak kisebb jelentőségű ügyben van feljelentés, akkor ne tagadják meg attól az útlevél kiadását, Györki Imre azt javasolta, hogy az utcai átjáróknál hagyjanak fel az úttestek meszelésével, mert az úgysem vált be. Peyer Károly rámutatott arra, hogy ha egy munkás külföldön szeretne munkáiba állni és útlevelet kér, mindaddig nem kapja meg, míg ezer pengőt letétbe nem helyez itthonmaradó családja számára. Ez lehetetlen állapot, mert akinek van 1000 pengője, az úgysem megy külföldre.Betegh-Huszágh Miklós főkapitány sorrendben válaszolt, a felszólalásokra. Mivel a kokainüzérkedés a törvény értelmében csak kihágás, kisebb elzárással tudják csak büntetni szeszéreket. A rendőrség mindenesetre mindent elkövet, hogy a rettenetes szenvedélynek gátat vethessen. A teherautókra vonatkozó panaszt orvosolni fogja. Az ezerpengős kaució ügyét megvizsgálja. Az úttesteknek az átjárókon mésszel való befestése tényleg nem vált be, ehelyett az átkelési irányt színes kockakövekkel fogják megjelölni. Jelentheti különben, hogy a közlekedés rendezését rövidesen megoldják és már készül a közlekedési kódex. Csilléry Béla pénzügyigazgató szólalt fel ezután, aki Hennák válaszolva elismerte, hogy az autóadó behajtása tényleg igen nagy munka. Autóadó címén tavaly 1 870.000 neagő folyt be és ezért 25600 intőt kellett kiküldeni JOMO iktatószámmal, így ez a helyzet lehetetlen, ankétet kell összehívni, hogy az illetékes hatóságok megállapodjanak a reformban. Straebe Gusztáv főügyész válaszolt még Gál Jenő felszólalására. A Tién-/üfryi*r.*""í.itó l.-'»ntsso következett ezután. Egyenes adóban 236.200 pengővel, luxusadóban 750 925 pengővel kevesebb folyt be januárban, mint a múlt év januárjában. Hann Arnold azt indítványozta, hogy a negyedévenként esedékes adókat havonta lehessen fizetni külön kérelem nélkül, a 12%-os késedelmi kamatot szállítsák le 7%-ra és a régi adóhátralékokat kamatfizetés nélkül, illetve nagyon kis kamat mellett 24—36 havi részletekben lehessen törleszteni. Csilléry Béla pénzügyigazgató kijelentette, hogy a havonként való adóbefizetésnek most sincs semmi akadálya. Ami a másik két indítványt illeti, nincs semmi észrevétele az ellen, hogy a bizottság ily értelemben felírjon a kormányhoz, bár jelezheti, hogy hasonló eljárások életbeléptetése már folyamatban van. A bizottság ezután tudomásul vette a pénzügyigazgató jelentését. Népgyűlés követelte a községi üzemek megszüntetését „A válsággal küszködő iparosságnak könyörtelen konkurenciát támaszt a főváros" (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt a régi Képviselőházban tizenkét budapesti ipartestület és ezenkívül számos kereskedelmi és ipari érdekeltség nagygyűlést tartott, hogy állást foglaljanak a különböző fővárosi községi üzemek megszüntetésének régen húzódó kérdésében. Kendi László, majd Bittner János kamarai alelnök szólaltak fel. Utóbbi kemény szavakkal ostorozta a különböző községi üzemek tarthatatlan konkurenciáját Kijelentette, hogy a dolgozó társadalom számára elsősorban a hatóságoknak kellene biztosítani a megélhetés lehetőségét és ezzel szemben a székesfőváros mint hatóság könyörtelenül lekonkurálja az amúgy is válsággal küszködő és adókkal lenyomorított magyar iparosságot. Kritizálta a népjóléti minisztériumnak azt a törekvését, amellyel a munkásbiztosítási járulékok révén befolyt hatalmas összegekből hízlaló telepet akarnak létesíteni, hogy ez lássa el hússal a biztosító intézet tisztviselő karát. Becsey Antal azt hangoztatta, hogy ne csak a városi, hanem az állami üzemek leépítését és megszüntetését is szorgalmazni kell. Hartha Artúr arról beszélt, hogy egyikmásik ipari szakma körében oly nagy fokú az elkeseredettség, hogy már-már attól kell tartani, hogy kirobban és féktelenné válik a hangulat. Deutsch Mór a sütőipartestület elnöke, dr. Száz Elemér a Fűszerkereskedők Egyesületének főtitkára, majd Koréii Dezső székesfővárosi bizottsági tag beszéltek még, s egyhangúlag elfogadta a közgyűlés azt a határozati javaslatot, amely kemény hangon követeli, hogy a legtöbb községi üzem megszüntetését haladéktalanul vigyék keresztül, annál is inkább, mert ezt régebben törvényhatósági határozat is elrendelte. Akadáyok gördülek a sanremoi román magyar tárgyalások elé Milánó, február 11. A Popolo d'Italia jelentése szerint a magyarromán optán-kérdésben folyó sanremoi tárgyalások elé váratlan akadályok gördültek. A Bukarestből visszatérő román delegátusok nem hozták meg a remélt koncessziókat. A román delegáció egyik tagja újabb utasításokért ismét visszautazott Bukarestbe A tárgyalások időközben szünetelnek. A Popolo d'Italia tudósítója szerint az új külpolitikai kurzus és a román stabilizációs kölcsön perfektuálása arra késztette a bukaresti kormányt, hogy változtasson az optánsperben tanúsított eddigi magatartásán és ne tanúsítson többé messzemenő engedékenységet. Pécsi brikett vas és cserépkályhában porosz üzenet teljesen pózol és 30%-kal olcsóbb Azonnal szállítja egész valonban és Budapesten bármily kis mennyiségben Winter Herrmann R.T. V., Vildo, császár út 72. Telekóni Ant.* 112-69. Az összeg vásárcsarnokokban vannak saját megrendelést felvevő helyeink.