Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-12 / 35. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1920 február 1­­8 Igazán hideg van? * Olyan sokan mondják, hogy hideg van, hogy már­mazt magam is elhiszem. Pedig nem is bizonyos, hogy csakugyan olyan nagyon hideg van. A hideg dolgában én csak egy meteorológusnak a tudományát ismerem el: a sátoros, cigányét. A szakmeteorológus nekem hiába mondja, hogy -­kérem mi előre kiszámítottuk, hogy 47% valószínűséggel igen hideg telünk lesz«, mert az én közönséges eszem szerint 47% valószínűség lényegében valószínűtlenséget jelent, a valószínűség csak 31%-nál kezdődik. És nem arra volnék mostan kivá­lcsi, h­ogy január egyes napjaiban hány milliméter volt a csapa­dék, hanem arra, hogy miért van most oly szigorú tél, mint amiyen 68 év óta nem volt és hogy meddig fog ez a nagy hideg tartani! Azt hiszem, hogy a meteoro­lógia őszintén csak ugyanazt felelheti erre a kérdésre, m­int a sátoros cigány: raddig fog tartani a nagy hideg, amíg el nem kezd enyhülni«. A sátoros cigány lévén a nagy hidegletek­ legjobban érdekelve, figyelemreméltónak tartom a cigánymeteoro­lógiának azt a tételét, hogy a hideg tulajdonképpen nem is hideg, ha nem fúj a szél. (Ezt ők másként feje-lik ki, oly drasztikusan, hogy nem lehet leírni.) Igazuk van a cigányoknak, mert mínusz 20 fok szélcsöndben nem­ oly rossz, mint, mínusz öt fok szélben. Amit a hőméró ri­tí­t, az egy abszolút dolog: például mínusz 19­. fok a levegő. De, hogy ez nagyon nagy hideget jelent,, vagy am­i nagyon nagy hideget, az a körülmé­nyektől függ. A relatív hideg sokkal jobban érdekel bennünket. Mint az abszolút hideg,­­ azaz maga a hőmérő még tred­ nyújt nekem tájékoztatást arra nézve, hogy ha félóra múlva kimegyek az uccára, fogok-e lézat vagy sem? De még a hőmérőnél is kevésbé tájé­koztat másoknak az a véleménye, hogy­­­nagyon hideg van«. Lehet, hogy ami­­nagyon hideg:­­ panaszkodónak, az nekem, vagy önnek, tisztelt olvasó, nem is olyan nagyon hideg. Ezt jól tudom én tapasztalatból. Nemcsak a hideg »relative, hanem minden a világon,­­ még mi emberek is. Például én igen relatív értéket jelentek a családom számára. Mikor így tél idején elmegyek hazulról, min­dig sóhaj­tok egyet: »Úristen, csak most valami baj ne érjen, míg haza nem jövök!« Miért! Mert hazulról nem le­het békeeséggel elindulnom, amikor állítólag hideg van: az egész családom azzal búcsúztat el, hogy röstel­kednek miattam, »mit szól a világ, ha meglát«, stb., stb. Tudniillik ott van a szép, finom, drága kengurubőr­kesztyűi a zsebemben, de felhúzni hajlandó nem vagyok! S a kezeimet zsebbedugni még kevésbé vagyok hajlandó! Nem engedem korlátozni a szabadságomat. A kezem nem kívánja a kesztyűt. És ha egy óráig kinn vagyok a mints a húszfokos hidegben, a kezem akkor is olyan me­leg, mint egy szerelmes leányé. Néha kilopódzott­ az uccára, csak ide a trafikba vagy a papírkereskedőhöz, kis kabátban. Minek a felölte, ha nem fázom! Ezekkel az apróságokkal azt akarom illusztrálni, hogy nemcsak a levegő-környezetben fontosabb a rela­tív hőmérséklet az abszolút hőmérsékletnél, hanem az emberi testben is. Az egyszséges emberi test a hőmérő szerint 36.5—37.2 fok meleg. Azonban nem az a fontos, hogy hány fokot mutat a hőmérő, hanem az, hogy mennyi hőenergia van,az emberben elraktározva! Amint kimegyünk a hideg levegőre, »leadunk valamennyit a hő­készletünkből. Az elvesztett hőt az egyik ember gyor­san és könnyen pótolja, energia-raktárából, a­z a másik ember lassan és rosszul. Ez utóbbiak a »fázós« emberek. Mennyire sajnálom őket, amikor látom, hogy didereg­nek, holott nekem ugyanakkor azon jár az eszem, hogy télen is kellene jégnek lenni a háznál, mert a vacsorá­hoz többnyire fehér bort iszunk és aki szoba melegen­, azaz kellő behűtés nélkül fehér bort is­zik, az én szerin­tem olyan barbár, mint aki »melegítőt« dug a sertis­poharába. Ha már benne vagyunk ennek a kérdésnek a tár­gyalásában, felhívom arra is a figyelmet, hogy egyál­talán nem mindegy, hogy az emb­er kívülről fázik-e ,vagy belülről! Ha az ember belülről fázik, az­ sokkal kellemetlenebb. Belülr­ől ugyanis akkor fázik az ember, ha hőkisug­árzása rendkívül nagy, anélkül, hogy ezt a hideg környezet okozná. Ezt is tapasztalatial tudom. A magunkfajta ember, aki a legszigorúbb telet is köny­n­yen tűri, rendesen nagyon fázik, amikor az ágyba fekszik és magára húzza a takarót. Egész napi erős m­unkánk közben m­­n is vesszük észre, hogy mennyi energiát termelünk, s az elveszett hőt rögtön pótoljuk. Amikor a munkában kifáradva pihenni térünk, foly­tatjuk a hővesztést, de a veszteséget csak nagyon reny­hén pótoljuk, s a deficit fázás alakjában jelentkezik. Ennek a következménye azután a túlságosan sok takaró, ami megint rossz, kivéve ha feltétlen szüksé­ge®. Mert csodálatos egy gépezet az ember: ahoz, hogy elaludjunk, szükséges, hogy az agy vérbősége jelentéke­nyen csökkenjen. Ezt el lehet érni különféle narkoti­kumokkal, de el lehet érni úgy is, hogy az ember egy­szerűen lehúzza a vér egy részét az agyból, a lábak fölmelegítésével. Álmatlanságban szenvedő bajtársaim,­­ ne feledjék, hogy hideg lábbal nem lehet elaludni! Akármit mond is a mama vagy a feleség, a rossz alvó­nak télen szüksége van a láb-dunyhára. (E jó tanáccsal ugyan rontom a gyógyszerész urak üzletét, de lesz majd rá alkalom, úgy rekompenzáljam őket.) A nagy hidegre visszatérve: egyszer fáztam nagyon az e­gész életemben. Mínusz öt fok volt, de száltíz angol mérföld gyorsasággal zúgott a »gale«, az az orkán, mely Kanada és aki részéből indulva sík területen fut végig, útjában egyre erősödve, Newyorkig. A nagy kőházak között sem mindenütt törik meg az orkán ereje: már tapasztalatból ismerik azokat az uccakeresztezéseket, ahol az ilyen időben köteleket feszítenek ki, hogy a gyalogjáróknak legyen mibe kapaszkodni. Az autót egyenesen a falhoz vágná a szél. 1924 január 25-én, ép­pen Pál fordulásának napján a Washington squaren két-három percig ácsorogtam, míg a fiam felment az egyetem tizedik emeletére, valamit megkérdezni s amint az arcomba csapott a szél, ijedten odakaptam, mintha egyszerre húsz éles késsel hasították volna vé­gig az arcomat. A­­metsző hidege nem költői, hanem nagyon reális, találó kifejezés... Néhány perc múlva, mikor bementünk ebédelni egy vendéglőbe, a tükörben megdöbbenve láttam, hogy be vagyok púderezva: barna kun bőröm hófehérré változott! De pár perc múlva pi­ros­ lett s a következő nyáron hol lila lett, hol kék-sze­de-jc«. Tudniillik meg volt fagyva, a minusz öt fok hidegben! Ezért mondom én, hogy a »hideg« borzasztóan rela­tív dolog és hogy ez a mostani hideg talán nem is iga­zán olyan hideg. » A­zok a mű­­t érek, az autóadó, az utcai közlekedés, az útlevél-és adóanomáliák a főváros közlekedési bizottságának ülésén (Saját tudósítónktól.) A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn délelőtt Ripk­a főpolgármester elnöklésével ülést tartott, melyen a bizottság tag­jai számos ügyet tettek szóvá. A polgármesteri jelentésnél Györki Imre azt kérte, hogy a városi kislakásos telepeket ne tekintsék olyan zárt terü­letnek, melyen rendőröknek szolgálatot nem kell teljesíteni. Nagy kiterjedésű területek ezek és bizony az esti órákban a közbiztonság nem kielé­gítő a telepeken. Sipőcz polgármester megnyugtató válasza után a főkapitány jelentését tárgyalták. Hann Arnold a kokainüzérek ellen kért intézkedést, szóvá tette továbbá a gépkocsik megadóztatásának rendszerét. Kétszer annyi autóadóintés van Buda­pesten, mint ahány autó A rendőrség valóságos adóhivatallá alakult át. Csilléry András kifogá­solta, hogy egész teherkocsi-vonatok robognak az uccákon. Gál Jenő azt kérte, hogyha valaki el­len csak kisebb jelentőségű ügyben van feljelen­tés, akkor ne tagadják meg attól az útlevél ki­adását, Györki Imre azt javasolta, hogy az­ utcai átjáróknál hagyjanak fel az úttestek meszelésé­vel, mert az úgysem vált be. Peyer Károly rá­mutatott arra, hogy ha egy munkás­ külföldön szeretne munkáiba állni és útlevelet kér, mindad­dig nem kapja meg, míg ezer pengőt letétbe nem helyez itthonmaradó családja számára. Ez lehe­tetlen állapot, mert akinek van 1000 pengője, az úgysem megy külföldre.­Betegh-Huszágh Miklós főkapitány sorrend­ben válaszolt, a felszólalásokra. Mivel a kokain­üzérkedés a törvény értelmében csak kihágás, ki­sebb elzárással tudják csak büntetni sz­eszéreket. A rendőrség mindenesetre mindent elkövet, hogy a rettenetes szenvedélynek gátat vethessen. A teherautókra vonatkozó panaszt orvosolni fogja. Az ezerpengős kaució ügyét megvizsgálja. Az út­testeknek az átjárókon mésszel való befestése tényleg nem vált be, ehelyett az átkelési irányt színes kockakövekkel fogják megjelölni. Jelent­heti különben, hogy a közlekedés rendezését rövi­desen megoldják és már készül a közlekedési kódex. Csilléry Béla pénzügyig­azgató szólalt fel ezután, aki Hennák válaszolva elismerte, hogy az autóadó behajtása tényleg igen nagy munka. Autóadó címén tavaly 1 870.000 neagő folyt be és ezért 25600 intőt kellett kiküldeni JOMO iktató­számmal, így ez a helyzet lehetetlen, ankétet kell összehívni, hogy az illetékes hatóságok megálla­podjanak a reformban. Straebe Gusztáv főügyész válaszolt még Gál Jenő felszólalására. A Tién-/üfryi*r.*""í.itó l.-'»ntsso következett ez­után. Egyenes adóban 236.200 pengővel, luxusadó­ban 750 925 pengővel kevesebb folyt be januárban, mint a múlt év januárjában. Hann Arnold azt indítványozta, hogy a negyedévenként esedékes adókat havonta lehessen fizetni külön kérelem nélkül, a 12%-os késedelmi kamatot szállítsák le 7%-ra és a régi adóhátralékokat kamatfizetés nél­kül, illetve nagyon kis k­amat mellett 24—36 havi részletekben lehessen törleszteni. Csilléry Béla pénzügyigazgató kijelentette, hogy a havonként való adóbefizetésnek most sincs semmi akadálya. Ami a másik két indítványt illeti, nincs semmi észrevétele az ellen, hogy a bizottság ily értelem­ben felírjon a kormányhoz, bár jelezheti, hogy hasonló eljárások életbeléptetése már folyamat­ban van. A bizottság ezután tudomásul vette a pénz­ügyigazgató jelentését. Népgyűlés követelte a községi üzemek megszüntetését „A válsággal küszködő iparosságnak könyörtelen konkurenciát támaszt a főváros" (Saját tud­ósít­ónktól.) Vasárnap délelőtt a régi Képviselőházban tizenkét budapesti ipartes­tület és ezenkívül számos kereskedelmi és ipari érdekeltség nagygyűlést tartott, hogy állást foglal­janak a különböző fővárosi községi üzemek meg­szüntetésének régen húzódó kérdésében. Kendi László, majd Bittner János kamarai alelnök szó­laltak fel. Utóbbi kemény szavakkal ostorozta a különböző községi üzemek tarthatatlan konkuren­ciáját Kijelentette, hogy a dolgozó társadalom számára elsősorban a hatóságoknak kellene bizto­sítani a megélhetés lehetőségét és ezzel szemben a székesfőváros mint hatóság könyörtelenül lekon­kurálja az amúgy is válsággal küszködő és adók­kal lenyomorított magyar iparosságot. Kritizálta a népjóléti minisztériumnak azt a törekvését, amellyel a munkásbiztosítási járulékok révén be­folyt hatalmas összegekből hízl­aló telepet akar­nak létesíteni, hogy ez lássa el hússal a biztosító intézet tisztviselő karát. Becsey Antal azt han­goztatta, hogy ne csak a városi, hanem az állami üzemek leépítését és megszüntetését is szorgal­mazni kell. Hartha Artúr arról beszélt, hogy egyik­másik ipari szakma körében oly nagy fokú az el­keseredettség, hogy már-már attól kell tartani, hogy kirobban és féktelenné válik a hangulat. Deutsch Mór a sütőipartestület elnöke, dr. Száz Elemér a Fűszerkereskedők Egyesületének főtit­kára, majd Koréii Dezső székesfővárosi bizottsági tag beszéltek még, s egyhangúlag elfogadta a köz­gyűlés azt a határozati javaslatot, amely kemény hangon követeli, hogy a legtöbb községi üzem meg­szüntetését haladéktalanul vigyék keresztül, annál is inkább, mert ezt régebben törvényhatósági ha­tározat is elrendelte. Akadáyok gördü­lek a sanremoi román magyar tárgyalások elé Milánó, február 11. A Popolo d'Italia jelentése szerint a magyar­román optán­-kérdésben folyó sanremoi tárgyalá­sok elé váratlan akadályok gördültek. A Buka­restből visszatérő román delegátusok nem hozták meg a remélt koncessziókat. A román delegáció egyik tagja újabb utasításokért ismét visszauta­zott Bukarestbe A tárgyalások időközben szünetel­nek. A Popolo d'Italia tudósítója szerint az új kül­politikai kurzus és a román stabilizációs kölcsön perfektuálása­ arra késztette a­ bukaresti kormányt, hogy változtasson az optánsperben tanúsított ed­digi magatartásán és ne tanúsítson többé messze­menő engedékenységet. ­ Pécsi brikett vas és cserépkályhában porosz üzenet teljesen pózol és 30%-kal olcsóbb Azonnal szállítja egész valon­ban és Budapesten bármily kis mennyiségben Winter Herrmann R.T. V., Vild­o, császár út 72. Telekóni Ant.* 112-69. Az összeg vásárcsarnokokban vannak saját megrendelést felvevő helyeink.

Next