Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)

1929-02-16 / 39. szám

352 Szombat PESTI NAPLÓ 1929 február 1. A gyakorlati élet és az iskola Iia, dr. Dessgl János egyetemi tanár Nagy érdeklődéssel olvastam Eber­­Irdalnak, laság­ben szóváteszi aról Klebelsberg Kunámk ugyan­csak a Pesti Napló hasábjain megjelent és köz­gazdasági kultúránk fogyatékosságát panaszolt cikkét Éber Antal cikkének második részében kifogás tárgyává teszi, hogy a közgazdasági képzés nem e."Ag gyakorlati irányú és külön megemlíti a felső kereskedelmi iskolánőt, amelyeknek növendékei — szerinte — csak fogyatékos gyakorlati ismeretek­kel rendelkeznek. Ébernek ebben a véleményé­ben osztozkodnak egy közgazdasági folyóiratnak legutóbbi számában nyilatkozó más tekintélyes gyakorlati szakemberek is, akikre Eber is hivat­kozik, szóbanforgó cikkében. Mint a Felső Keres­kedelmi Iskolai Tanárok Országos Egyesületének elnöke, nemkülönben mint a Felső Kereskedelmi Iskola Tanárképző Intézet ez időszerinti igazga­tója, indíttatva érzem magamat, hogy az iskola ellen ennelt ezzel a panasszal szemben az iskola álláspontját is ismertessem, nemcsak azért, mert előkelő gyakorlati szakemberek nagysúlyú véle­ményéről van szó, hanem azért is, mert ez a panasz a gyakorlati élet képviselője részéről a felső ke­reskedelmi iskolák megszervezésének kezdete óta ismételten és állandóan elhangzik, mondhatnám jelszóvá lett — és az maradt, noha a felső keres­kedelmi iskola azóta ismételten megváltoztatta tanítástervét, így legutóbb 1927-ben is. Szerény nézetem szerint ez a panasz a legtöbb esetben vagy az iskola céljának félreértésére vagy helytelen következtetésre vagy téves általánosí­tásra vezethető vissza. • A felső kereskedelmi­ iskolának a köznevelés szervezetére ugyanis az a feladata, hogy kereske­delmi szakképzettséget kívánó közgazdasági pá­lyákra készítsen elő és egyúttal valamennyi pá­lyán egyaránt szükséges ismeretekbe való beveze­téssel műveltséget nyújtson növendékeinek . Ez a hivatalos kettős célkitűzés — középfokú szakisko­láról lévén szó — bizonyára mindenkinek tetszé­sével találkozik. Ami már most a szakképzést illeti, a felső kereskedelmi iskolának figyelemmel kell lenni a gazdasági élet meglehetősen nagy területének a követelményeire, mert növendékeinek legtöbbje nem tudhatja előre, hogy az árukereskedelemben, vagy bankban, vagy gyárban, vagy közlekedési vállalatnál, vagy számvevőségi, vagy pénzügyi szolgálatban, vagy a gazdasági életnek egy más ágában fog-e majdan elhelyezést találhatni. Erre a keretre pedig az iskola csak alapvetést és­ álta­lános tájékoztatást nyújthat, vagyis a közgazda­sági életnek csak alapfogalmait, csak általános elveit és törvényeit, üzemi berendezésének és mű­ködésének csak általános érvényű és leszűrt mód­jait ismertetheti és részletkérdésekkel csak annyi­ban foglalkozhat, amennyiben az általánosságok csak konkrét példákon szemléltethetők. Arra azonban, hogy tanítványait a közgazdasági élet száz- meg százféle ágának ugyanannyiféle üzent­es ügylettörére nézve részletes tájékozottsággal­ és teljes felkészültséggel, lássa el, az iskolának sem ideje, sem módja nincsen, de nem is lehet! Már­pedig a gyakorlati szakemberek akkor, ami­kor az iskolától több gyakorlatot kívánnak, leg­többször a maguk speciális munkakörének­ szem­szögéből követelik ezt a gyakorlatot, így a bank­ember a bankszakma, az árukereskedő az áruke­reskedelem, a biztosító intézet embere a biztosí­tás, a szállítmányozó a szállítmányozás szemszö­géből -- és így tovább. Már­pedig a gyakorlati élet speciális munkakörének részleteibe csak köz­vetle­nn tapasztalat alapján, csak az élet iskolájá­ban tanulhat bele az ember, akár gazdasági, akár orvosi, akár jogi, akár mérnöki, vagy akármilyen más életpályáról legyen szó. Gondoljon csak min­denki vissza arra az­­időre, amikor ő maga is kezdő volt. De — amint, említettem — az iskolával elége­detlenkedők panasza gyakran helytelen következ­tetésre vagy téves általánosításra is vezethető vissza. Abból ugyanis, hogy kezdő alkalmazottai­kat tanulmányi hiányokon, vagy hibákon kapják­­rajta, nem az következik szükségképpen, hogy az iskola azokat nem tanította, vagy nem jól taní­totta, hanem esetleg vagy az,, hogy az illető kezdő iskolai tanulmányainak számos heterogén részle­téből egyet s mást­ elfelejtett (hiszen milyen ha­mar és könnyen felejt az ember!) vagy az, hogy cssak egyik-másik iskolában vagy cs.-tk egyik-má­sik tanárban, vagy csak egyik-másik tanulóban van a hiba. Ez pedig mindig így lesz, amíg a vi­lág világ lesz! Hogy mennyire nem lehet min­gyárt általánosítani, mi sem bizonyítja jobban, m­iint az a körülmény, hogy akárhány felső keres­kedelmi iskolát végzett tanuló — ugyancs­ik hiva­tott gyakorlati szakemberek meszállam­tása sze­rint — nagyon szépen bevált beállásának első per­cétől kezdve s beszédes bizonyság emellett az a számos kiváló magyar kereskedő, főtisztviselő, és egyéb gazdasági szakember, aki a Tv."keret­ben való boldogulásához az alapokat, a felső ke­reskedelmi iskolában kapta. De ha mindezek után is azt mondaná valaki, hogy a felső kereskedelmi iskolák mégsem eléggé gyakorlati irányúak, akkor nagyon s­zeretném, H­a az illető pontosan konkretizálná, hogy mi is tu­lajdonképpen az a több ghukwUMóság, amit még követel. Eddig erre elfogadható konkrét fe­lü­letet még nem kaptunk, hanem­ csak k1­ vanféle általános kifogást, hogy a tanításterv n­em számol eléggé a praktikus követelményekkel. De hiszen a könyvvitelte), a kereskedelmi levelezés, az áru­ismeret, a kereskedelmi­ számtan stb., mind-mind csupa gyakorlati kérdéssel foglalkozik, sőt­ más­sal nem­­ foglalkozhat — természeténél fogva. A több gyakorlatiasság jelszavának még akkor sem tudnánk megfelelni, ha a felső kereskedelmi iskola szervezeti egységét megbontanék és tanul­mányi területét a gazdasági élet főbb ágai szerint parcelláznék, megfelelő külön-külön eszmekörben mozgó kereskedelmi levelezéssel, kereskedelmi számtannal, könyvvitellel stb. Még­pedig egysze­­rűen azért nem, mert a gazdasági élet gyakorlati kazuisztikája kimeríthetetlen. Aztán meg közép­fokú szakiskola elvégrl is nem játszhat boltost, vagy irodásdit, vagy közraktárt, vagy hasonlókat. És még valamit! A gyakorlatiság túlzott eről­tetése szükségszerűen az iskola szellemi és etikai szint­­jának a lesüllyesztését vonja maga után. Pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy az elme­kíti oktatás a benne rejlő­­etikai és formális képző­erő révén, az ítélőképesség fokozásának, a fegyel­mezett gondolkozásra-nevelésnek, az összefüg­gések meglátásának, a látókör tágításának és mé­lyítésének, egyszóval az értelmiség fejlesztésének leghathatósabb eszköze, úgyannyira, hogy a gya­korlati munkakörbe beálló, itt annál gyorsabban tud némi tájékozódás után eligazodni és a gyakor­lati élet praktikus fogásait annál könnyebben tudja elsajátítani, mennél nagyobb az értelmisége. És ezt az eszközt az iskolának azért kell különö­leg többször sem türelme, sem ideje, sem kedve nincsen. Ne becsüljük tehát le az elméleti képzésnek ezt a maradandó értékét, — maradandó, akkor is, ha ennek a képzésnek a tanulmányi anyagát idő­vel többé-kevésbé el is felejtjük. — Csak felülete­sen ítélő ember ajkán teremhetett az az ismert mondás, hogy­­az elmélet csak arra való, hogy az embernek legyen később mit elfelejtenie«. Ami már most a tanárképzést illeti, erre vo­natkozóan mutatis mutandis csak ismételhetjük, amit a tanulók gyakorlati képzésére is megálla­pítottunk. A Közgazdasági Egyetem kebelében nem régen újjászervezett tanárképzés állandóan különös figyelemmel van a gazdasági életnek az iskola szemszögéből fontos kérdéseire, tanáregye­sületünk pedig a maga folyóiratában tájékoztatja állandóan tagjait ezekről a kérdésekről és ugyan­itt hívja fel a tanárok figyelmét a gazdasági folyóiratok és a könyvpiac gyakorlati aktualitá­saira. Különös súlyt vetünk az iskolakönyvek gyakorlatiasságára és e­zidőszerint iparkodunk újból bevezetni a háború előtti időben rendezett szünidei tanári tanfolyamokat, amelyeknek az a célja, hogy tanárainkat gyakorlati szakemberek bevonásával a szükséges gyakorlati kérdések fe­lől tájékoztassuk Ugyanazt a célt szolgálják a gazdasági intézmények és gyárak állandó látoga­tása és a tanulmányutak. Amikor r­indezzel azt a meggyőződésünket akartuk megokolni, hogy a felső kereskedelmi is­kola tanításterve és a tanárképzés a gyakorlati élet részéről az iskolával szemben joggal támaszt­ható követelményeknek a lehetőség határai között iparkodik megfelelni, akkor viszont teljes őszin­teséggel kijelentjük, hogy a felső kereskedelmi iskolát végzett tanulók tanulmányi eredményeivel mi sem vagyunk teljesen megelégedve. Az ered­mény fogyatékosságának a fő oka azonban abban rejlik, hogy ennek az iskolafajnak a tanulóanyaga általában gyengébb tehetségű, mint a középiskolai és nagy része igen hiányos előképzettséget hoz magával. Ha Éber Antal ezen a bajon szigorú ros­tálással akar segíteni, akkor ebben vele teljesen egyetértünk, sőt azt is megemlíthetjük, hogy ezt a rostálást a tavalyi iskolaév folyamán a kultusz­miniszter is elrendelte." Azt persze nem tudjuk, hogy az élet mai ezer nehézségének a mérlegelésén ez a szigorú rostáló szándék nem fog-e sok esetben hajótörést szenvedni. Nagyon természetes azonban, hogy a tanul­mányi eredmény fokozása végett nem állhatunk meg­­ a rostánál, hanem szemügyre vesszük mind­azokat­ az egyéb eszközöket is, amelyek ennek a célnak az elérésére alkalmasak, így legutóbb a tanárképzés újjászervezésének betetőzéséül • a Thököly úti állami felső kereskedelmi iskolát át­szerveztük gyakorló felső kereskedelmii­ iskolává,­­hogy­­ott­, a tanárjelöltek szakszerű vezetés mellett megfelelő pedagógiai gyakorlatot sajátíthassanak el, mielőtt mint tanárok a katedrára lépnének. Az itt folyó képzésnek, a során is az illető tanár­jelöltek figyelmét állandóan kü­­ön fel fogjuk hívni a tanítás gyakorlatiasságának az említet­tem hat­-ok közti feltétlen szükségességére, mert nagyon jól tudjuk, hogy az iskola nem öncél, ha­nem eszköz , az él'­t cé'ifának elérésére. Ezzel • s/ember­szorban azt kérjük a gyak­orlati s­'ak­(••mb.-' öl, hog*v a gyakorlatba k'lérű tanítvá­nyaink tapasztalat'an?árját, első hibáit­ és botlá­sait ne kísérjék mingyárt az iskola fecsepülésé­nek a mosolyával, hanem vállalják szeretettel to­vábbképzésüket és vállnak ilyenformán az­ is­kola megértő dolgozótársaivá." • Ú­j trónkövetelő Afganisztánban Nadír kán útban van Kabul felé London, február 15 A Daily Telegraph neehavari tudósítójának jelentése szerint Dzsellalabad várom, teljesen ro­mokban hever. Dzsellalabad pusztulását, most már egyébként, hivatalosan is megerősítik. A városban egyetlen házfal sem maradt épen. A sinvari törzs, amely a várost felgyújtotta, kirabolta a dzsellali­­badi fegyverraktárt is. Az angol hatóságok az­­­in­diai határon tegnap lefoglaltak kilenc gépfegy­vert, amelyet néhány­­ sinvari indiai területre akart átcsempészni az ott élő afgán törzsek részére. Az utóbbi napokban több német állampolgár érkezett Peshavarba, akiket angol repülőgépek szállítottak el Kabulból. A németek elbeszélése sze­rint Afganisztánban új trónkövetelő lépett fel. Nadir kán, akinek igen nagy tábora van. Minden jel arra mutat, hogy Nadir kánnak sikerülni fog jól megszervezett csapataival elűzni Habibullaht Kabulból és átvenni az uralmat. Moszkvai jelenté­sek szerint Nadir kán hadserege már útban van Kabul felé. Habibullah elkeseredett ellenállásra készül. Tanácsnoki, főügyészhelyettesi és tiszti,­orvosi választások — izgalmak nélkül (Saját tudósítónktól.) Jövő héten szerdán a főváros közgyűlést tart mérsékelt napirenddel-Nem is hívták volna össze, ha néhány választást nem kellene megtartani. Választani fognak egy műszaki tanácsnokot, egy jogi tanácsnokot, vala­mint tisztifőügyészhelyettest és egy tisztiorvost. Különben pénteken délben jártak le a pályáza­tok. A műszaki minősítési tanácsnoki állásra C­sármán Ferenc helyettes-tanácsnok, Wossala Sándor, Molnár László, Pokomándy, István, Zbo­ray János, Eperjessy Béla, Vaskó Ede, Nagy Géza, Farkas Árpád műszaki főtanácsosok, Király Kálmán, Lavotta Gyula, Lipkay Gy­ula és Zajcz László műszaki tanácsnokok pályáztak. Este meg is tartották a jelölő választmány ülését. Első he­lyen Csármán Ferenc helyettes tanácsnokot, má­sodik helyen Wossala Sándort,­ harmadik helyen réedi°- Király Káli­­ánt jelölték. A­ törvényhatóság kiforrott véleménye szerint Csármán Ferenc a­ mostani helyettes tanácsnok lesz a tényleges ta­nácsnok. A jogi minősítési tanácsnoki állásra a válasz­tás igazán csak formalitás. Lamotte Károly pénz­ügyi tanácsnok eddig tulajdonképpen csak tanács­nokfőjegyző. Olyan nagyszerűen bevált hivatalfi, leszi, hogy a pénzügyi s­gerv osztály élére­­állították, holott mint tanácsnok főjegyző­nek is majdonképpen csak az elnöki ügyosztályt lehetne vezetnie. La­mett­é Károlyt most megválasztják tanácsnoknak, viszont a tanácsnokföjegyzői állás is be van már tulajdonképpen töltve Gallina Frigyessel, aki je­lenleg, bár­ csak főjegyző de mégis az elnöki ügy­osztályt vezeti általános megelégedésre. E'm°k el­lenére 9 föjegve, egy árvaszéki ülnök és Schöberl Ferenc nyugdíjas tanácsnok adta be pályázatát, a jelentkezések azonban tisztára csak igénybej­zen­tések, inkább bizonyítani akarják­, hogy a jövőben számítanak tanácsnokká való megválasztás­ukra. A jelölő választmány Lamotte mellé Schüller Dezső, és Szendy Károly főjegyzőket helyezte, csak rájuk lehet szavazni. A tiszti főügyész-helyettesi állásra Szem­ethy Károly, Feigler Károly, fleisch­ Károly, Vár­ady Jenő, Fertsek Leó, Tóth Péter, Günther Ferenc, pályáztak. Minden valószínűség szerint Szem­ethy Károlyt választják meg, de Várady Jenőnek is vannak hívei. A jelölőbizottság­ első helyen Reischl Károlyt, második helyen Várady Jenőt, harmadik helyen Szem­ethy Károlyt jelölte. A kerületi tisztiorvosi állásra Pék Lajos, Ko­vács Károly és dr. Medves Béla pályáztak, mind a hármat jelölték is. Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, h­ogy szeretett édesapánk, a felejthetetlen nagyapa Cserna Sándor királyi tanácsos, m­érnök nyug. máv. főfelügyelő e hónap 14-én, élete 79-ik évében rövid szen­vedés után elhunyt. Drága halottunkat e hónap 17-én, vasár­nap délelőtt féltizenegy órakor kísérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri temető halóta"­­házából. Budapest, 1929 február 15. Cserna Andor, dr. Cserna István, Cserna József, dr. Lessitz Richárdné Cserna Juliska, Szv. Gerő Ottóné Cserna Erzsé­bet ézyermekei. Cserna Andorné Petric Beatrice, dr. C­serna Istvánné Braun Ivanka menyei, dr. Lesstner Richárd veje Cserna Juci, Cserna András, Cserna György, Cserna János, Gerő Tamás unokái.

Next