Pesti Napló, 1929. február (80. évfolyam, 27–49. szám)
1929-02-27 / 48. szám
11 Csütörtök PESTI NAPLÓ 1929 február 28 FLOTTATÜNTETÉS ÍRTA: DR. GÁL JENŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Idegen vizeken felvonult a kománytámogató ellenzék egynéhány csatahajója. Csak kisebb motoros naszádok, melyek parancsnoki hídján csak alvezéri tekintélyek kémlelgetik a látóhatárt. Néhány díszlövést is leadnak. Szórványosan. Tüntetőleg. És mivel a vaktöltéstől senki sem sebesül meg, legfeljebb a víz válik zavarossá, a gyakorlat lefúvása előtt jön a megbeszélés. -Die Herren Offiziere zu mire habsburgi vezényszavát vélheted hallani, amikor számbaveszik, hogy ki a győztes papiroson. Hogy külföldre mentek az urak magyar belpolitikát firtatni, abban még nem is volna kivetnivaló. Elvégre joggal hirdetjük, hogy a magyar jövendő európai probléma. És én jobb szeretem, ha Európa magyar hangból ismeri meg, milyena magyar politikai firmamentum, mintha idegen és gyakran megfizetett toll írása a tájékoztató. Amikor a miniszterelnök vagy az ellenzék vezére (régmúlt időkről beszélek) egy külföldi világlapnak interjút ad, nem tesz egyebet, mint cikket ír a külföld közönségéhez. Csak az a fő, hogy az írásbeli vagy szóbeli megnyilatkozás oda is szóljon, ahová intézik. És olyan hangnemben, ami találó. Ha dübörög ,vagy ha csöndesen elmélkedik. Csak rá ne legyen olvasható a sanda mészáros elnyűtt, de mindig aktuális példázata. Vagy ahogy finom nemzetközi nyelven mondják: --c'est le ton qui fait la musique.« Amit itthon kell elmondani, annak ne legyünk kikiáltói külföldi dobogón és amit célszerűbb a nemzet érdekében az ország határain kívül köztudomásra hozni, azt idehaza nem kell feszegetni, mert azt, egyformán tudja és együttesen érzi mindenki, aki magyar. A nemzet nagy igazságait Kossuth akkor vitte két világrész minden művelt nemzete elé, amikor idegen hatalom fojtogatta a magyarságot. Amikor a pozsonyi diétát tudósította, amikor a ceglédi síkon fújt a harsonába és amidőn a debreceni nagytemplomban leborult a nemzet naszyisága előtt, nem szorult arra, hony kívülről hozzon súlyt és támasztékot fejtegetéseihez. Szózata mégis átröpült messze határokon s nem ő, Európa hibázta el, hogy lángelméje a tragédia hőseinek sorsát juttatta osztályrészül. A késői nemzedék, az egész világ legnagyobbjai hódolattal emlegetik, mi pedig imáinkba foglaljuk nevét, de azért az úgynevezett reálpolitikusok óvatosan imádkoznak. Körültekintők, messzelátók. Gyertyaszentelő napja medvéjének szerepét játsszák. A medve február másodikán kiballag odújából és széjjelnéz. Ha napsütést lát, visszavonul barlanglakásába, nem bízik a fényben. A mi kormánytámogató ellenzékünk kalendáriumában mintha több »Gyertyaszentelő« volna megkülönböztetett betűkkel beírva. Ahogy fény derül a főváros közgyűlésén a revízió hangjára, amikor a parlamentben komoly szó esik a Rothermere lord karácsonyi üzenetéről, aztán amikor elemi erővel keresi a jussát a magyar sajtószabadság, megmozdul a »kormánytámogatás és felteszi magának a kérdést: eljött-e a mi időnk, amikor ellenzéki mivoltunk mellől elhagyhatjuk a kormánytámogató epiteton ornans-t, vagy pedig vissza a régi bástyák mögé, mert hiszen a kormány még elég jól táncol, ha mi fütyörészünk. Ezt a furcsa háborút játsszák évek óta. Bevált recept. Ez kell a népnek. A jó színigazgató nem veszi le a műsorról azt a darabot, amelynek sikere van. A kasszadarabot adni kell, ameddig csak a közönség bírja. Legfeljebb egy kis scenikai újítás a változatosság kedvéért. néha a kényelemért is. Mint ahogyan a Schöberl-bútort népszerűsítik: nappal szék, éjjel ágy. Nappal megyek a parlamentbe, megölelem a kormányt. Éijel bevonulok a városházára, szidom a kormányt Az ország még lehet az övé, de a várost a magaménak vallom. Velem, ha város vagyok, ne beszéljen magas lóról a kormány, mert lóra ülni magam is tudok. Ha akarok. De most nem akarok. Most én csak írni akarok. A Reicnspostba, mert az én írásomnak szűk most Macedonia... És a kormány? Értekezletet tart. Mert az értekezlet újabban nagyszerű gyógyító erőt mutat. Az ember nem is hinné, hogy egy pártértekezletnek mily csodás ,viharcsendesítő tulajdonságai vannak. Poseidon megirigyelhetné. Akinek tengere néha eléggé viharos. De a párt bűvös szózatára minden elcsendesül. És hányszor változik át a morajlás, dicsőítő himnusszá. Ha a Társadalombiztosító törvényét tárgyalják, őszinte mámorosan kiáltja a Keresztény Gazdasági Párt kórusa: ez a mi miniszterünk, aki ezt a nemzetmentő munkát csinálja. Vass, a kabinet esze. Ő a mi zálogtartónk, ő a garancia, hogy a kormány kedvünk ellen nem cselekszik. Más. Mit hallunk? Fővárosi törvény? Megbukott a szigorú sajtótervezet? A revízió is szóba jöhet? Hát csak ezt próbálják. Nem hisszük, hogy a mi miniszterünk ilyesmihez hozzájáruljon. Egyébként utóvégre, vagy tulajdonképpen, vagy ha tetszik végeredményképpen, nem is a mi vártunk minisztere, ő már régiebben miniszter. Ő magánember. Hát mondba valaki, nem úgy van.., ahogy mély tisztelettel mondogatom: nappal szék, éjjel ágy... Vidéki józan gondolkozású kaszinókban, Ioronyegyletekben, gazdakörökben csakúgy, mint kereskedői csarnokokban, olvasókörökben és közművelődési egyesületekben elmélkedő, kultúrát imivelő,vagy közben régi- jó időkre emlékező tarokkozó magyar urak, vájjon mit is szóltak ehhez a a cifra mulatsághoz? És hogyan néz le a magasságos égből az a társaság, amely bizonyára Deák Ferenc körül gyülekezvén hallgatja Szilágyi Dezső logikáját, meg Eötvös Károly adomáját. A Mikszáth Club és Folyosó könyvét ha lapozgatják, keresik a vitázó, mélyenjáró, mélyenszántó magyar parlamentet, utódaikat a vitézi tornán. Ahol ellentétes pólusokon állva, viaskodnak a haza sorsának jobbrafordulásáért. És szomorúan konstatálják, hogy nem sok maradt abból a fajtából, amelynek naplója ekképpen íródott, ha győzött a nyíltválasztásos erőszak és dáridót csapott a jóllakott sereg, megmaradunk, akik voltunk, megfogyva bár, de törve nem. Sohase andalogjunk. A jelen sivársága nem alkalmas se a tréfára, se a szatírára. Amíglétjogosultsága van és ereje is a fából vaskarikának, vagyis annak afogásnak, amit úgy írnak a politikai jelenetlapjára, hogy »ellenzékiség kormánytámogató módra«, addig ne izgasson bennünket az ilyen kirándulás, mint amilyent szórakozásul választottak Ernszt és Petrovácz urak. Nem egyéb ez, mint a Gyertyaszentelő napja időjósló mondája, kisompolyognak, körülnéznek, mozdulnak is tahin egyet és méltóságteljesen cammognak vissza — mert nem kedvez az idő. Vagy, ha, úgy tetszik, mert nem kedvező szelek fújdogálnak. A furcsa háborúhoz. A flottatüntetéshez. Ennyi az egész. Sem több, sem kevesebb. „Nekem minden magyar testvérem, bármely templomban imádja is az Istent!" Beszélgetés dr. Hász Istvánnal, az új tábori püspökkel, aki a magyarság nagy egységét hirdeti és gyűlöli a gyűlölködést Győr, február 26. Este hét óra. A város már álmosodik. De fenn a hegyen, ahonnan a papok negyedének öreg házairól évszázadok tekintenek le a városra, a győri helyőrség fáklyászenével tiszteleg az új tábori püspöknek. Dr. Hász István teológiai tanár kedden reggel 8 órakor misézett, mise után körülfogták a gyermekek, kezét, reverendáját csókolgatták és püspök úrnak szólították a tanárt. Hász István ekkor még semmit se tudott arról, hogy a nemzeti hadsereg tábori püspöke lett. A gyermekektől hallott először kinevezéséről. Hazament, otthon már várta a kinevezés, Révész István tábori püspök utóda lett. „A tudományból mindent össze kell gyűjteni.. Az új püspök hatalmas szál ember. Ilyeneknek festették Kapisztránt, a papvezéreket, akik megálltak a katonák ezrei előtt és hatalmas orgánumukkal, szónoki készségükkel lázba tudták ejteni az ezredeket. Erőteljesek, öntudatosak a mozdulatai. Megállásában van valami sziklaszerű, de ez a sziklaszerítség még emberibb nála. A pap, aki előttem áll és erőteljes gesztusokkal beszél, abba a kategóriába tartozik, amelyre Krisztus ezekkel a szavakkal bízta az egyházat: »Erre a kősziklára építem anyaszentegyházamat.«. Az új püspök a régi szemináriumépületben levő lakásán fogad. Előbb ugyanitt a katonaság tisztelgését fogadta. Most nagy társaság van nála. Leginkább papok. A fogadószobából bevonul velem a hálószobájába, amelynek bútorzata egyszerű faágy, mosdó, a falon Krisztus, a szoba egyik főbútorzata egy hatalmas könyvszekrény. A szekrényben a teológia óriási irodalmának nagyságai sorakoznak egymás mellett. Az egyik mellékállványon szépirodalmat látok. Az új püspök odalép és rámutat a sorra: — Homeros, Dante, Shakespeare, Goethe, Petőfi. —- ök a világirodalom csúcspontjai, — mondja a püspök és a csúcsok között a leghatalmasabb csúcs Petőfi. Ezután másról beszél. — Életem a teológia tudományának művelése és a karitatív munkában folyik le. Sokat utaztam. Bejártam Németországot, Franciaországot, Angliát, Olaszországot, Most. Newyorkba hívnak prédikálni. Ezt a megbízást azonban már nem teljesíthetem, mert megérkezett a parancsa.Szent Szék kegyelme más helyre állított. — Utazásaimat arra használtam fel, hogy minél szélesebb legyen a tudásom. Meg akartam ismerni az idegenek szellemi készségét. A papnak látni, tudni kell. A papnak rendíthetetlen legyen a hite és erős vára a tudomány. A tudományból mindent össze kell gyűjteni, amit, véges emberi eszünkkel összegyűjthetünk, hogy állhassuk az élet harcát. Erre törekedtem mindig és erre fogok törekedni ezután is. Elvettek tőlünk mindent, mit elvehettek emberi hatalommal, vissza kell adnunk, vissza kell szereznünk önmagunknak, a hadseregünknek azt, ami visszaszerezhető. Tudom, hogy nagy munka vár rám. De elődeim óriási munkát végeztek és amikor én az ő útjukra lépek, voltaképpen már csak az általuk megművelt talajt kell továbbművelnem. A hadsereggel Győrött kerültem először közelebbi összeköttetésbe. A proletárdiktatúra bukása után az itteni katonatisztek arra kértek, hogy tartsak előadást a katonáknak. Nem prédikációk voltak azok, hiszen nem a papjuk voltam, mert volt nekik tábori lelkészük, ellenben előadásokat tartottam nekik az életről. Később arra kértek, hogyha már a templomon kívül tanítom a katonákat, engedjem meg azt is, hogy a templomba is bejöjjenek. Ezután prédikáltam is nekik. Egyre mélyebb lett a kapcsolatunk. Úgy tudom, most is a hadsereg részéről indult meg valami akció, amelynek eredményeképpen meghívtak erre a felelősségteljes magas tisztségre. „Egy a magyar" Ezután ismét másról beszél: a felekezetek közti békéről. — Sohasem szabad elfelejtenünk, — mondja" érces, meggyőződésten hangon , hogy egy a magyar, egynek, kell maradnia, hogy a pokol kapui se dönthessék meg ezt az egységet. Nekem minden magyar testvérem, volt eddig is és testvérem lesz ezentúl is. Testvéreim voltak a barátaim, akik szerettek és testvéreim voltak azok akik ellenségesen állottak velem szemben, tartottam velük a testvériséget és igyekeztem őket meggyőzni. Testvérnek érzek minden magyart, bármelyik templomban imádja isténét. Ha magyar uralom alatt állna egész Európa, akkor sem ismerném el senkinek azt a jogát, hogy megbontsa a nemzet egységét, éket verjen magyar és magyar közé csak azért, mert az egyik ebben, a másik abban a templomban imádkozik. Annál kevésbé ismerhetem el ezt a jogot most, amikor megnyomorították ezt a szerencsétlen nemzetet. Mindenki, aki gyűlölködik, aki az egyik magyart el akarja választani a másik magyar embertől, az vét a magyar nemzet ellen. Szinte prófétai erővel zúgnak ezek a szavak. Érzem, hogy a püspök valóban: sacerdos maginis. Szavát most sokszor fogjuk hallani, meggyőződését, erős hitét sohasem fogja elhallgatni. D. Kocsis László Az utolsó gyémántgyűrűs pap Ezután némi büszkeséggel mondja: — Én vagyok az utolsó gyémántgyűrűs pap. Az első Fischer-Colbrie Ágost volt, az elhunyt volt, kassai püspök, a második Jedlicska egyetemi tanár, aki most külföldön él, úgy tudom. Varsóban vagy Bécsben, a harmadik voltam én. Mint a Pázmáneum elsőéves hallgatója voltam jelen Jedlicska doktorrá avatásán. Ekkor úgy éreztem, nagyon alig kell néznem, hogy mi történik körülöttem, éreztem, hogy egyszer az én sorsom is odavezet, hogy át fogják nekem is nyújtani a császár gyűrűjét. Pár tiszteletteljes szót mond osztálytársairól, elsősorban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásról, akivel együtt tanult Győrött és akit — ő mondja — oly elérhetetlen magasságba emelt fölé az élet. Azután a jövőről beszél. — A jövő: a hadsereg lelki egységének fentartása. Azt akarom,hogy ez a lelki egység necsak a megértésekre, hanem a tudásra is épüljön. Nyilatkozat A Hemberg R.-T. egy nyilatkozatot tett közzé a lapokban, mely szerint cégünk harisnyákat a Bemberg-selyem” megjelöléssel hirdetett, holott szerinte ezek a harisnyák nem Bemberg-fonálból, hanem más gyártmányú selyemfonálból készültek. Ezzel szemben megállapítjuk,hogy mi a harisnyákat egy elsőrangú fővárosi gyárostól vásároltuk s ez a gyár nekünk ezt az árut mint Bemberg-fonálból készült harisnyát adta el. Ezt a tényállást az illetékes hatóságoknak az illető gyár megnevezésével már be is jelentettük. Newyork Áruház Budapest !