Pesti Napló, 1929. március (80. évfolyam, 50–73. szám)
1929-03-01 / 50. szám
Pentek PESTI NAPLÓ 1929 március 1 nek, tehetségének még esetleg sértő bírálata . Ha valakiről azt mondják vagy írják, hogy tehetségtelen kontár vagy azt, hogy korlátolt ignoráns, ez talán még akkor is gyöngédtelenség, amikor igaz, de még akkor se becsületsértés, amikor HamigaNemrég két egyetemi tanár perlekedett a bíróság előtt- Az egyik igen lesújtó, nyers, sőt durva kifejezésekkel jellemezte a másik művét: a jellemzés azonban csak a szellemi képességeket és az irodalmi teljesítményt illette s érintetlen le a hívta a szerző erkölcsi személyiségét, és mégis a kritikust elítélték becsületsértés miatt. Szerintem helytelenül. A kritika eldurvulása rút jelenség. Sudermann egész könyvet írt róla, de még ez a sebzett színpadi szerző se kívánta a bíróságok segítségét a kritika eldurvulásával szemben. Az ilyesmit csak a kultúra általános fejlődése szüntetheti meg s nem a bírói megtorlás. Még kényesebb kérdés az anyagi kártérítés ügye. Hogy ennek is olykor helye van, az igaz. De úgy mily esetben és mértékben, az aztán hihetetlenül relatív dolog. S különösen óvatosan kell ezt a problémát megoldani magánosokkal szemben akkor, mikor az állam az általa okozott irtózatos szenvedésekért, közegeinek tévedése folytán előidéződő meghurcoltatásokért semmi kárpótlást nem ad, vagy legfeljebb egészen szánalmas összegeket. Hány vádlottat mentenek fel, köztük olyanokat is, akiket, évekig börtönben tartanak s kitesznek a közvélemény minden zugából feléje zúduló szitkok és becsmérlések záporának, akik a felmentés után, ha éppen nagyon szorgalmazzák, csak valami egészen nevetségesen kis összeget kaphatnak kárpótlásul. De ezt se okvetlenül. Igaz, az állam arrahivatkozik, hogy szervei jóhiszemüleg jártak el s ,alapos gyanúokok szóltak a vádemelés, a letartóztatás mellett. Ez azonban nem változtat azon, hogy az, akit például gyilkosság vádja alatt letartóztatnak s két évig fogva tartanak s aztán nagy kegyesen felmentenék, egész nyugodtan egy egész vagyont kérhetne az államtól kárpótlásul. Amit pedig nem kap meg. Ezzel szemben ép oly jóhiszeműségből fakadó becsületsérelmekért olykor jelentős összegeket, kérnek magánosoktól és vállalatoktól, amelyek még sincsenek az igazság megállapítására szolgáló szervekkel úgy felszerelve, mint az Ma első Josephine Baker est Legmagasabb jegyár: 4.0 pengő (szombat kivételével) Ital- és ételárak nincsenek emelve. dificutínRougebair 4 ! ÁLMOKHAZA REGÉN! to ÍRTA: HELTAI JENŐ Egy pár pillanatig hallgattunk, azután csöndesen megszólaltam: — Nézze, kedves, szeretnék egy kicsit egyedül maradni. Hagyjon itt és menjen játszani. Hátha most nagyobb szerencséje lesz. Pénzt adtam neki. Csodálkozva nézett rám, tekintetében egy parányi csalódottság és sértődöttség is volt, éppen csak annyi, amennyi Hangyácskáéban villant föl akkor, amikor megértette, hogy nem kell nekem. Érzékenységét azonban alkalmasint ő is régóta fegyelmezte már arra, hogy moccanás nélkül tűrjea sebeket. Szerényen és kedvesen elfogadta, a pénzt, megbiccentette fejét, megfordította a s zárban a kulcsot és szó nélkül kiment. Vigasztalás cak utána kiáltottam: — Ha elfogyott, szóljon! És most egyedül maradtam a hálószobáiban, Nusi hálószobájában, Iczky grófné hálószobájában. Beültem a sárgaréz-hintaszékbe, abból néztem Nusi ágyát. Szőke fejét odaképzeltem a párnára, amelyet annyiszor megosztott velem. Be is elmúlt minden! Itt vagyok hálószobájában, itt vannak régi bútorai... Ő van csak messze, nem tudja, hogy itt ülök ágya előtt. .Itt öleltem meg először Irént. Gyerekem vsat tőle. Szeret. És ő sem tudja, hogy most itt ülök és az ágyat nézem. Klári sem tudja. Csak Iczky grófné tudja, hogy hálószobájában egy ismeretlen ember üll. De Iczky grófné nem tudja ki vagyok. Nem tudja mit látok, amikor a fekete pongyolára nézek. Talán nem is emlékszik többé arra, mikor volt írta fekete pongyola meg a piros pannel. Emberek! Emberek! Lehet így élni? Közönyösimn, idegenül mentek ki a tegnap mellett, nem tudjátok, mi volt veletek tegnapelőtt, tíz év előtt, harminc év előtt? Nem próbáljátok széjjelszórt életeteket összeszedni, hogy mindig, "minden pillanatban egésznek lássátok? Nem gyűjtitek össze elmúlt időtök morzsáit, nem rakjátok össze a múlt pillanatait órákká, az órákat évekké, az éveket ifjúsággá? Meg tudtok-e lenni anélkül, hogy minden érzést, minden gondolatot, amely valaha végigfutott rajtatok, maradéktalanul megörökítsetek magatokban? Lehet-e úgy élni, hogy az ember ne lássa magát ugyanabban a pillanatban gyermeknek és öreg embernek, boldognak és szerencsétlennek, jónak és gonosznak, élőnek és holtnak ? Lehet-e úgy élni, hogy egyszerre csak egy helyen és egy időben éljünk és csak annak éljünk, ami van, ahelyett, hogy egyszerre élnénk mindenütt és örökké élnénk kezdet és vég nélkül? Mindenütt, ahol már éltünk, ahol élni fogunk, húsz év előtt, ezer év előtt, tíz év múlva, százezer év múlva? Azt sem tudjuk, hol élünk, azt sem tudjuk mikor élünk. Meg sem tudom mondani, hol vagyok. Játékbarlangban, Nusi lakásán, Iczky grófné hálószobájában? Meg sem tudom mondani mikor vagyok. Amikor ébren vagyok? Amikor álmodok? És lehetséges az, hogy ne tudjunk egymásról? Hogy az, amit most érzek, amit most gondolok megszülessen és meghaljon bennem és senki se tudjon róla ? Senki se fogja föl, mint messziről kapott hangot vagy fényjelet, titkos üzenetet, amelyet valami lélekhullám közvetít? Részvétét, gyöngédségét, velem való együttérzését soha senki sem kapcsolja bele abba, ami olyankor indul el bennem, amikor egyedül vagyok ? Alattam, csöndesen, egyenletesen himbálózott a sárgaréz-hintaszék. Élhetünk-e hintaszékben anélkül, hogy gyerekkorunkba ringatózzunk vissza? Aludni, aludni és valami édesre és meszrivágtátóra ébredni... amikor hólesőmben feküztem, akkor sem kívánhattam nip«-amnak mást, mint amit most a lim*««'i.-ben. Mv'rt. revn tudok többet anyámról. Hatéves voltam, amikor meghalt. Akkor nem tudtam még, hogy valamikor égetni fog a kíváncsiság és bimbózó életem rejtelmei nyugtalanítani fognak. Ki ismerte a hatéves Karmel Pétert, ki látta első lépéseit, ki látta bölcsőjében? Ki tud róla? Hol keressem? Behánytam szememet, de a sötétségben sem találtam meg... Az ajtó kinyílt. A kis nő jött vissza Iczky grófnővel. Úgy látszik attól félt, hogy valami butaságot csinálok. Alkalmasint megesett itt már, hogy egyik-másik szerencsétlen játékos vagy elkeseredett szerelmes golyót eresztett magába, vagy a kék plüssdívanyon kelleténél több veronait vett be. Miért gyanakodott, rám? Miért dörömbölt egyszer Valamivics is olyan rémülten szobám ajtaján? Miért nézett rám Irén olyan féltő aggódással a Ferdinánd-hídon ? Miért képzeli rólam mindenki, hogy erőszakosan véget akarom vetni életemnek ? Hiszen csak most kaptam vissza! A halál jegye van arcomon? Nem akarok meghalni. Élni akarok. Szeretnék életemnek örülni. Szeretnék aludni. Aludni és valami édesre és megnyugtatóra ébredni.« 45 »Amikor a hintaszékben láttak, megnyugodva néztek össze. — Miért ül itt egymagában ? — kérdezte Iczky grófnő csodálatosan muzsikáló hangon, amelynek mély zengése távoli harangok zúgására emlékeztet. Először hallottam hangját, de éreztem, hogy számtalanszor hallottam már és mindig ilyennek. Ha nem látom, hangjáról kellett volna ráismernem. Fölálltam és bemutatkoztam. Elmondhatatlanul izgatott voltam. — Véletlenül vetődtem ide — mondtam rekedten. — Ritkán játszok. Egy kicsit fáradt vagyok... — Kérem, kérem — mentegetőzött Iczky grófnő — hiszen csak meg akartam nézni, nincs-e szüksége valamire... (Folytatása következik.) állam. Nem, a becsületfoltozást mint pénzszerzési ipart le kell törni. Okkal-móddal, amikor jogos, helye van a kártérítésnek is. De amíg az állam olyan szűkmarkú, mint most saját tévedésének áldozataival szemben, addig nem szabad engedni, hogy a kritikai szellem, a közéleti bírálat olyan költséges vállalkozássá váljék, amit csak amerikai milliárdosok engedhetnek meg maguknak. Két táborra szakította Belgiumot a flamand-vallon nemzetiségi harc Hollandia flamand szimpátiái - A flamand nacionalisták vezérének diadalútja Hollandiában A francia-belga titkos katonai egyezmény leleplezésének háttere Hága, február 28. A francia-belga titkos katonai egyezmény szlépzése az Utrechtsch Dagblad részéről tulajdonképpen nem elszigetelt jelenség, hanem egy hoszszú eseményláncolat következménye. A holland közvélemény ugyanis élénk figyelemmel kíséri a belga állami életben lejátszódó eseményeket, elsősorban pedig a flamandok függetlenségi küzdelmét. A holland közvélemény természetesen erősen szimpatizál a flamand fajtestvérek, igazságon emancipációs törekvéseivel és ezért reagál érzékeilyen a hivatalos Belgium minden egyes erőteljesebb politikai lépésére. Belgium uralkodó nemzetének, a francianyelvű vallonoknak és a tekintélyes nemzeti kisebbségnek, a flamandoknak ellentétei és küzdelmei már régi keletűek. Az utóbbi időben azonban eddig soha nem látott méreteket öltött ez a nemzetiségi harc, főképpen Észak-Belgiummben. A flamand kisebbség akciój,s egyre erélyesebb méreteket ölt. Állandó agitáció folyik a flamand vidékeken. A radikális harcos flamand mozgalom a legutóbbi időben erőteljes fegyvertárakra lelt a kommunistákban, akik természetesen csatlakoznak minden olyan mozgalomhoz, amely a kormány és a most uralkodó rend ellen küzd. A harcos flamand nacionalisták vezére, dr. Bornis, nemrég hagyta el a louvaini fegyintézetet. Politikai szerepléséért a belga bíróság többért fegyházbüntetésre ítélte. A flamandok vezére hosszú időt töltött a fegyházban, most azonban sikerült elérnie, hogy büntetésének kitöltését félbeszakíthatta. Röviddel kiszabadulása után képviselőválasztásvolt Antwerpenben. 83.000 antwerpeni választópolgár akarta bejuttatni a törvényhozásba a börtönből kiszabadult politikust. Monumentális módon bizonyította be az antwerpeni polgárság, hogy mennyire azonosítja magát, a flamandok sokat szenvedett, vezérével. Végül azonban Borms mégis kisebbségben maradt és nem juthatott be a brüsszeli kamarába. Ez azonban nem akadályozta meg további politikai szereplésében. Naponta, rendezett nagy népgyűlésen ket, amelyek során jogokat követelt a flamand nép számára. Óriási tömegek vettek részt ezeken a népgyűléseken. A hűvös és megközelíthetetlen belgák szokatlan lelkesedéssel ünnepelték a flamand vezért. És amikor Bonns doktor Belgiumból átment Hollandiába, hogy a független testvérnemzet körében szerezzen híveket a flamand mozgalomnak, eleinte valóságos diadalát at tett menne egyes holland vidékeken. Hágában, Delfben és Utrechtben hatalmas tömegek ünnepelték és tüntettek a flamand szabadság mellett. Viszont a hollandok száraz és okos emberek és nem lelkesednek sokáig olyan dolgokért, amelyekért nem érdemes lelkesedni. Bornis hollandi útja idején a mérsékelt és komoly lapok rámutattak arra, hogy abelga trónörököspár éppen most látogatta meg a hollandgyarmatokát, és hogy most készül egy döntőbírói szerződés a két állam között. A lapok tehát óvatosságra és mérsékletre intették a holland közvéleményt. A lelkesedés lehűléséhez hozzájárult az a meggondolás is, hogy Hollandiának nem állnak érdekében egy esetleges flamand Anschluss. A flamandok katolikusok, a hollandok viszont protestánsok. Emellett Hollandiasemmi esetre sem szeretne Franciaországgal közvetlen szomszédságba kerülni. Ezek a józan meggondolások azután hamarosan véget vetettek a flamand ügy iránti nagy lelkesedésnek. De azért a hollandok lelkük mélyén mégis csak rokonszenveznek, a flamandokkal, és nem szeretik a hivatalos Belgiumot. Ezért váltott ki olyan általános felháborodást és keserűséget a most, nyilvánosságra került paktum.