Pesti Napló, 1929. július (80. évfolyam, 146–171. szám)
1929-07-20 / 162. szám
A macska is az oroszlánh rfit jelent az, mikor Nagyméltóságú Államférfi azt itt tudja a pesti gyűlésen: »Ki a faluba! Keressünk összeköttetést a néppel.« Ez azt jelenti, hogy valamilyen választás közeleg. Jelenleg az új vármegye készül választásokra Már meg is tartották a szervezkedő gyűlést, amiből halálos biztossággal arra lehet következtetni, hogy a kormánypárt szervezkedett, mert hiszen az ellenzék szervezkedése számos precedensen alapuló köztudomás szerint a közrend még a közcsend megzavarásának veszélyét rejti magában, és így tilalmas cselekedet. — Itt nem kormánypárti egységes pártalakításról van szó, mondja a gyűlés elnöke. A megkülönböztetés finom, mert tény, hogy a kormánypártban vannak egységespártiakon kívül nem egységespártiak is, viszont az egységes pártban a kormánypártiakon kívül vannak, akik nem egészen kormánypártiak. A helyzet hű képe tükrözik vissza az ily finom megkülönböztetésekben. A lényeg az, hogy az elnök úr, aki illetékes arra, hogy a gyűlés nevében nyilatkozzék, teljes őszintességgel megmondta, hogy :»itt nem kormánypárti pártalakításról van szó.. Utána azonban a vármegye felsőházi képviselője szintén teljes őszinteséggel megmondta, hogy »mi a kormány politikáját támogatjuk és Bethlen István grófot követjük«. Egyik úrat sem akarom feltenni, hogy nem őszinte, miután azonban az, amit beszélnek, homlokegyenest ellenkezik egymással, politikájuk feltétlenül egységespártinak minősítendő. Kormánypárti magyar, — beléphetsz az új pártba; nem kormánypárti magyar, — te is beléphetsz az új pártba! A politikában fődolog az őszinteség és egyenesség. Ebben itten nincs is hiány. Azt mondja az alakuló gyűlés szónoka, hogy ők számítanak »minden dolgozó nemzeti érzelmű polgár támogatására. Az alakuló gyűlés elnöke hangoztatja, hogy »nem felekezet szerinti ítélik meg, hogy kit bocsássanak be a vármegye kapuján. Ezzel egyidejűleg azonban kijelenti a párt megválasztott elnöke, hogy »csak keresztény alapon« szabad belekapcsolódni a politikába. Mit jelent ez? Ez, szerelmetes feleim, annyit jelent, hogy a zsidó bejöhet a vármegyeháza kapuján, ha a keresztény pártot támogatja, de ha nem áll az ismeretes keresztényi alapra, akkor — kívül tágasabb. Nem hiszem, hogy akadna oly értelmes zsidó, ki hitének megtartása mellett egy oly keresztény, szervezethez csatlakoznék, melynek kereszténységét már 1930 óta ismerjük. Éppen ezért nem értem, hogy mi a csudának hangoztatjuk az alakulásnál azt, hogy ők a felekezetre nincsenek tekintettel! Hiszen mindenki elneveli magát, mikor ezt az »őszinte« nyilatkozatot összehasonlítja a szervezkedő gyűlés többi őszinte nyilatkozataival. Az 1920-iki frázisokkal állunk itt szemben és e frázisoknak embereivel. A Duna-Tisza köz már haladást emleget és már Kossuth Lajos nevét veszi az ajkára, noha Orgoványfelől még egészen friss emlékeket hoz felénk az esti szellő. A beszédekben még ott cseng a »világnézetű, kopott, kedves frázisa, pedig már mindenki tudja, hogy ez a szó mit takar: a »helyes« világnézet a jogegyenlőtlenséget, a »veszedelmes« világnézet pedig a polgári jogegyenlőséget jelenti, — de ma már röstellik ezt nyíltan ki is mondani. " A politikában fő az őszinteség. Beszéljünk csak nyíltan. Mit jelent ma a politika szótárában ez a szó:»keresztény«? Teljesen, szabatosan és kizárólag antiszemitát jelent, stis senki sem áll »nemzeti« alapon, aki nem antiszemita. Mindenki »destruktív«, aki nem antiszemita s a közhivatalból és a közéletből kizárandó mindenki, aki nem antiszemita. Mindenben ez az elválasztó határvonal, bár egy kis barátságos vállveregetésért készek erről megfeledkezni azok, akik nem túlságosan érzékeny lelkületű egyének. Ez sem nekem nem újság, sem azoknak, akik a saját fejükkel gondolkodva szemlélik a közéletet. Nem is hoztam volna ezeket a dolgokat szóba, ha súlyosan beteg politikai életünknek legújabb, tipikus megnyilatkozásai nem abban a házban hangzottak volna el, ahonnan Kossuth Lajos elindult az új Magyarország megteremtésére. Abban az épületben a negyvenes években több demokratikus érzelemmel, nagyobb és modernebb műveltséggel beszéltek a jobbágyokról, mint ma (kissé zavaros meghatározással) a »népies irányról«, melynek s közeledését, az egyik szónok szerint, aggódás nélkül kell fogadni«. Világos előttem, hogy amikor »népiest« emlegetett, »parasztot« gondolt, de hogy micsoda »aggodalmak« járhattak az eszében, azt már nem tudom elképzelni. Az osztály-elkülönültség nagy elbizakodottsága mindenesetre nagyon kiérzik az ilyen önfeledt elszólásokból. — Mi rakjuk le az új vármegye fundamentumát! — mondja diadalmasan a szervezkedő gyűlés elnöke. Hallom. El is hiszem. De ez az új vármegye nem Szombat PESTI NAPLÓ 1929 július 35. fog kilencszáz évet élni, mint a régi. S ennek az új vármegyének csak annyi köze lesz a régihez, mint a macskának az oroszlánhoz: a természetrajzban ez is felis, az is felis, egy a nevük, de más az erejük és más a jellemük. Mi marad meg a régi vármegyéből ? Az alispáni állás, a főjegyzői állás, a főügyészi állás, a főszolgabírói állások, a szolgabírói állások. Állások... állások... Ha ezek is elsorvadtak volna, ma már a kakas sem kukorékolna a vármegye után. Tőke és munka súrlódása a fasiszta Olaszországban A fasiszta szindikátusokba szervezett olasz munkásság kongresszusának panaszai Róma, július 19. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) A fasiszta szindikátusokba szervezett olasz ipari munkások és alkalmazottak most tartottak első kongresszusukat Milánóban. A kongresszuson trottai szakszervezeti államtitkár elnökölt, akit a magyar közönség is jól ismer budapesti látogatása alapján. Komoly problémák merültek fel ezen a kongresszuson. A fasiszta szindikátusokba szervezett munkások meglehetősen meggyőző hangon panaszokat hoztak fel a fasiszta szindikátusokba szervezett munkaadókkal szemben. Ez talán kissé meglepően hangzik, ha arra gondolunk, hogy a fasizmus egyik nagy célja és jelszava, az osztályellentétek tökéletes kiküszöbölése volt. Ez igen nagy mértékben sikerült is a fasizmusnak, de úgy látszik, százszázalékosan eltüntetni az osztályellentéteket egyik napról a másikra még sem lehet. Még mindig vannak bizonyos súrlódások a fasiszta munkások és a fasiszta munkaadók között , és az államnak kell ezeket a súrlódásokat majd megszüntetnie. Az olasz nagyipar és a tőke a legnagyobb örömmel üdvözölte a fasizmus érkezését, mert hiszen Mussolini a Marcia su Romával a kommunizmus veszedelmétől mentette meg Olaszországot a közvélemény meggyőződése szerint. Éppen ezért állt százszázalékosan Mussolini mellé az olaszországi munkaadóosztály. Mussolini honorálta is ezt a ragaszkodást. Stabilizálta a lírát, szanálta az olasz gazdasági életet és a Carta del Lavoróval igyekezett megteremteni az osztályok közötti harmóniát. A sztrájkjogot megszüntette Mussolini és a líra szanálásának éveiben kétszer adott-,engedélytarra, hogy a munkaadók 10—10 százalékkal leszállítsák munkásaik fizetését. Mindez természetesen a munkaadók osztatlan elismerésével találkozott. A fasizmusnak azonban nem volt szabad a társadalmi egyoldalúság és elfogultság hibájába esnie és ezért kompenzálnia kellett a munkásságot a reárótt meglehetősen súlyos rendszabályokért. Igen nagy szociális érzékről tanúskodó munkatörvényeket állapított meg a fasiszta, kormány. Általános érvényű kollektív munkabérszerződés megkötését rendelte el, gondoskodott a kötelező munkásbiztosítás meglehetősen liberális végrehajtásáról és a munkások számára kikötött bizonyos részesedést a vállalat nyereségéből. Amilyen nagy örömmel fogadta az olasz munkásság ezeket az intézkedéseket, olyan rezerváltan vették őket tudomásul a munkaadók. A munkaadók úgy látszik igyekeztek a maguk módján vigasztalódni ezek miatt a rendszabályok miatt. Legalább is ez derül ki azokból a panaszokból, amelyeket a munkásság mondott el a milánói kongresszuson. Kiderült a panaszokból, hogy az olasz munkaadók nem alkalmazkodnak szigorúan a Carta del Lavoro intézkedéseihez, igen sok esetben nem hajlandók kollektív szerződéseket kötni, vagy ha már kötnek is ilyen szerződéseket, a szerződés pontjait nem tartják be. A munkások a béke és biztonság kedvéért kerülik a konfliktusokat és inkább belemennek az ilyen megrövidítésekbe. Emellett az olasz munkaadók igyekeznek kibújni az alól a szigorú intézkedés alól is, hogy csak a fasiszta szakszervezetek tagjainak sorából kereshetnek alkalmazottakat A gyárosok előszeretettel vesznek fel — természetesen lényegesen alacsonyabb bérek mellett — szervezetlen munkásokat. Ennek az a következménye, — hangoztatták a kongresszus szónokai — hogy sok munkás kitép a szakszervezetekből, mert inkább vállal olcsóbb, munkát, minthogy teljesen munka nélkül maradjon, mint szindikátusi tag. Rossz szemmel nézik ezenkívül a munkások azt is, hogy a munkaadók igyekeznek munkájukban meggátolni a gyári bizalmi férfiakat.Koltaiállamtitkár és Tur Mo, országos párttitkár igen komolyan vették ezeket a panaszokat és megígérték hogy a bajokat orvosolni fogják.. Mi helyes és mi kifogásolható a magántisztviselő-törvénytervezetben ? Nyilatkoznak a tisztviselői érdekeltségek (Saját tudósítónktól.) A magántisztviselők és a kereskedősegédek szolgálati viszonyáról —mint ismeretes — Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter törvénytervezetet készített, amelyet elküldött az érdekeltségeknek. A törvénytervezet fölött a legközelebbi napokban megindul a vita. Munkatársunk beszélt a tervezetről Szilágyi Lajos országgyűlési képviselővel, a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségének elnökével, aki a következőket mondotta: A legközelebbi napokban és a lehető legrövidebb időn belül összehívom a Nemzeti Szövetség tanácsát, hogy pontról pontra megtegyük észrevételeinket a tervezetre. A javaslatról különbözők lehetnek a vélemények, egy azonban bizonyos, hogy még mindig jobb ez a tervezet, mint a bizonytalanság, amelyben oly hosszú idő óta vannak a magánalkalmazottak. Bízom benne, hogy az érdekeltségek részéről előterjesztett javaslatokat a kormány honorálni fogja, mert előtte is ismeretesek azok a szomorú viszonyok és a belőlük származott elkeseredések, amelyek alkalmasak arra, hogy a magántisztviselők tömege a polgári társadalomnak hátat fordítva, a szociáldemokrácia felé orientálódjék. A törvénytervezet alkalmat ad a kormánynak arra, hogy megállítsa ezt a folyamatot, s remélem, hogy ezzel az alkalommal az illetékes tényezők élni is fognak. A székesfővárosi választások kiírása előtt a kormánynak saját jól felfogott érdeke, hogy ezt a régóta vajúdó kérdést mielőbb közmegelégedésre megoldja. Kéthly Anna országgyűlési képviselő, a Magánalkalmazottak Országos Szövetségének elnöke, a következőket mondotta a készülő javaslatról : — A közeli napokban foglalkozunk ezzel a kérdéssel, ankétot is tartunk és azután pedig, ha a hatóságok megengedik, nyilvános gyűléseket is. Csak egy baj van, az, hogy ezt a javaslatot a kormány olyan gazdasági dekonjunktúrában hozta nyilvánosságra, amikor félő, hogy a szociális kérdések megoldásában a munkaadók nem fogják akarni honorálni a tisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak követeléseit- S a kormány miért éppen most akarja előterjeszteni ezt a javaslatot, amikor úgy tudjuk, hogy a kereskedelmi tárcában változás lesz és kérdés, hogy Herrmann utóda hajlandó-e vállalni, ebben aformában a javaslatot. Tisztázni akarjuk azt is, hogy mi volt a célja, hogy kánikulai időben hozzák nyilvánosságra a törvénytervezetet, amikor maga a javaslat megalkotója, valamint a minisztérium illetékes ügyosztályának főnöke szabadságon van. Ami pedig magát a javaslatot illeti, arra nézve csak annyit mondhatok, hogy bizonyos részletekben újításokat tartalmaz a tervezet, általában véve azonban igen erős visszaesés van. Előnye egyébként az egész javaslatnak az, hogy végre kodifikálja a szabadságidő kérdését. Egészen új gondolat ez, mert a köztisztviselőtől eltekintve, eddig ezt a kérdést még egyáltalában semmiféle formában nem rendezték. Érdekes gondolata a javaslatnak a létminimumról szóló, bár nem jelöli meg határozottan a fizetési minimumot, csak annyit jelent ki, hogy a fizetés megállapításánál figyelembe kell veni a hasonló üzemeknél alkalmazottak fizetését. Maga a kollektív szerződés gondolata és megállapítása szintén eredmény, ez szociális értéket tanúsít, de van a javaslatnak hátránya is, mégpedig két igen súlyos kérdés van benne, a fegyelmi jog, amibe beletartozik a rendbüntetés, ami egészen furcsa, mert a munkaadónak önbíráskodásra ad alkalmat és lehetőséget. Ez pedig sehol a világon nincs. A második kellemetlen kérdés a »denunciánsszakasz«, amely az alkalmazottakra — ha felvétetik a javaslatba — a lehető legkínosabb és legkellemetlenebb, mert például, ha az alkalmazottak bérmozgalmat indítanak és erről a tisztviselő nem tesz jelentést a munkaadónak, súlyos fegyelmi vétséget követ el, tehát úgyszólván denunciálásra kötelezi az alkalmazottat. A felmondásnál haladást követelünk, valamint a végkielégítéseknél is szociálisabb megértést kérünk a kormánytól és reméljük, hogy a javaslatnak kényesebb pontjait a kormány megértéssel fogja kezelni, ha egyáltalán a tervezetből törvény lesz.