Pesti Napló, 1929. július (80. évfolyam, 146–171. szám)

1929-07-04 / 148. szám

s Csütörtök PESTI NAPLÓ 1920 július 4 ­ Az osseroi püspök * Eltemettük Esztergomban az osseroi püspököt, anél­kül, hogy Ossero tudta volna. Mert Osseroban senki sem tudta még azt sem, hogy a város székesegyházának még most is volt püspöke, a most elhunyt püspök ugyanis sohasem járt a székes­egyházban. E sorok száz olvasója közül kilencvenkilenc nem is tudja, hogy hol van Osseroti Ez egy igen piciny város Cherso sziget legdélibb csúcsán, négyszázhúsz centiméter távolságra Lussin szi­getétől. A két szigetet egy híd köti össze, melyet félre lehet tolni, hogy a keskeny csatornán­­a kisebb bárkák átmehessenek. Világos, hogy a két sziget valaha egy volt és hogy a csatorna emberi kéz műve. Persze, nem oly jelentős, mint a suezi vagy a Panama-csatorna, s így a geográfusok ügyet sem vetettek rá. Éppen most egy éve ott jártam Osseroban, egy kicsit körülnéztem, hogy a régi dolgokból mi van még meg fenn az emeleti oratóriumban° Egy nagy ládában öreg misekönyvek, antifonalék a XV. századból, — nem érde­kes. A szekrényekben régi miseruhák, XVI—XVIII. szá­zad; a legtöbb még magyarországi eredetű. A falon ott lóg a Series Episcoporum, a püspökök jegyzéke; a XVII. század óta sok köztük a magyar, de a névsor az 1909. évvel v­éget ér... Akkor jártak itt a franciák. A magyar püspökök azelőtt is csak címzetesek voltak és sohasem jártak Osseroban, de az 1809 óta kinevezetteknek már a nevét sem vették tudomásul a katedrálisukban. Ezt sajnáltam. Az osseroi püspökséget fönn kellett volna tartani már csak azért is, mert ez volt az egyet­len püspöki szék, melynek betöltési joga néhány évtize­dig egy magyar úri család kezében volt. A pápán és a magyar királyon kívül volt egyszer egy magyar család, mely püspököt nevezhetett ki! Az Újlakiak a XV. szá­zad közepén. Hadd tudja meg a világ, hogy milyen nagy úr volt a magyar úr! A­zonban a világ az efféle dolgok iránt már nem igen érdeklődik. Tapasztaltam a közvetlen közelemben is. A gyerekeim kétszer okoztak nekem keserűséget: már a születésük napján elkezdtem nekik , bélyegeket gyűjteni, arra számítva, hogy ennek mennyire örülnek majd, ha felnőnek, s amikor felnőttek, a bélyegeimre rá sem néztek: »inkább egy kis friss pénzt gyűjtöttél volna, öregem!« A másik kiábrándulásba akkor estem bele, amikor már tíz év óta gyűjtöttem az anyagot az adriai és a balkáni magyar püspökségek történetéhez és véletlenül meghallottam, hogy a szomszéd szobában egy látogatónknak, aki azt kérdezte, hogy »min dolgo­zik az öreg?« — a leányom ezt felelte: — Azt hiszem, éppen most fedezi föl, hogy a XIII.­­században hol volt a kutyasekeresi püspökség ... Tényleg, ezeket a püspökségeket már a kutya sem ikeresi már évszázadok óta. Hát érdemes akkor velük foglalkozni? 1912-ben Arbeban azzal az egyedül engem érdeklő problémával foglalkoztam, hogy mikor és hogyan ke­rültek a görög és bizánci művészet emlékei Arbe szi­getére? Rengeteget fotografáltam, rajzoltam és írtam és boldog voltam, hogy a nagy Mommsen kihagyott a Corpus Inscriptionum-\16\ egy római feliratot, melyet én viszont felfedeztem egy konyhának az ajtaja fölött be­falazva. Munkámat csak egy kiszáradt, asztmás kano­nok figyelgette, akinek 80 forint volt az egész évi java­dalma. Nagyon örültem, hogy az öreget érdekli a mun­kám, de egyszer kibújt a szeg a zsákból... Nagyon meleg volt, megláttam az öreget egy pohár sörre és akkor feloldódott a nyelve. Mondja kérem, igaz volna?.­.. Í Nem fejezte be a mondatot és nem tudtam meg, mi­ről van szó. — Az egész szigeten beszélik, — mondotta — bár nem igen hihető ... — Padre, mondja már meg, mit akar? — Arbenak van egy tituláris püspöke ott fenn, Bu-dapesten. Azt mondják... Azt mondják, hogy zsidó... — Hát persze, hogy zsidó volt! — mondottam. — fraknói Vilmos a neve. Nagy tudós! A kanonok urat ez nem hatotta meg. — Azt mondják, hogy nagy jövedelme van... Iga­zán küldhetne egy kis alamizsnát az utolsó arbei kano­noknak ... Az utolsó arbei kanonok már meghalt, az utolsó arbei püspök is. Volt idő, hogy a király huszonnyolc magyar papot tüntetett ki egy-egy elenyészett püspök­ség címével, jelvényeivel és rangjával. Ezek most már lassanként mind kihalnak. Nem rég halt meg Karácsonyi János, hírneves tudósa a magyar egyháztörténetemnek is, egyházi rangjára nézve: »vovadi­ai püspök«. Egy­szer írtam neki, hogy világosítson fel, hogy hol volt az a Vovadria­, mert a huszonnyolc adriai és balkáni püspök­ség közül huszonhetet már teljesen kinyomoztam, de Vovadriát nem találom. A nagy történettudós erre őszintén megírta nekem, hogy neki sincsen semmi fogalma róla, hogy hol volt Vovadina? (Én azt gyanítom, sokféle ok miatt, hogy Bulgáriában volt.) Ma már csak öt címzetes (föl nem szentelt) püspö­künk van: Lévay Mihály hatvani prépost (nem tudom, melyik püspökség címének birtokosa), Nemes Antal budavári plébános, macariai püspök, Mladoniczky Ignác győri nagyprépost, corsolai püspök, Baksay Károly váci nagyprépost, zaculmi püspök és Csiszarik János veszprémi kanonok, rendkívüli követ, almissai püspök. Corsola azonos a mai Curzolával. Zaculm nem más, mint Hercegovina. Macaria a mai Makarszka falu az Adria partján. Almissa ugyanott kis halászfalu, ma Omis-nak hívják, — a középkorban— a leghíresebb ten­geri rablók fészke. Szóval: nagyon megfogyatkoztak a címzetes püspö­kök, és fogyatkozásuk, mely egy szép múltnak elmúlása az enyészetbe, eszembe juttatja a montmartrei apácá­kat, akik 1794 június 14-én az Ave Maria-t énekelve mentek a vérpadra; amint egynek a feje lehullott, egy hanggal gyengébb lett a fenséges ének és mivel percen­ként egy fejet vágtak le, igen gyorsan halkult az ének s­ az utolsó áldozat már solo-t énekelt. Mily borzalmas látvány lehetett! De elvégre, a történelem is mi más, mint egy óriás guillotine, mely kivégez mindent és mindenkit, gono­szakat és szenteket egyaránt. Anglia kilenc világcsodája A Midland Bank aktívája 2.2 milliárd font sterling, azaz 61.6 milliárd pengő — Angliában van a világ három leg­nagyobb hajógyára — A legnagyobb példányszámú napilap az angol Daily Mail, Rothermere lapja, amely naponta 2 millió példányban jelenik meg (Saját tudósítónktól.) A világ legnagyobb vál­lalatai — írja a Financial Postban Herbert N. Casson — Angliában vannak, ezek a vállalatok a világ összes vállalatai közül a legnagyobb pros­peritásúak. Az előrehaladottságnak nem a felhő­karcolók a kritériumai. Angliából csak egy hiány­zik, az önreklámban való jártasságnak a művé­szete. Kilenc olyan dolga, van Angliának, amelye­ket sem az Egyesült­ Államokban, sem más orszá­gokban nem lehet megtalálni és amelyek az em­beri teljesítménynek a legnagyobb eredményei. 1. Ezek között is első helyet foglal el a Mid­land Bank, a világ legnagyobb bankja. E bank mellett a legnagyobb newyorki bank is árnyékba szorul. A betétösszegek két milliárd font ster­lingre rúgnak. Összes aktívái elérik a 2,2 milliárd font sterlinget. Ez nemcsak a legnagyobb, de egy­ben a leg­szabályszerűbb angol bank. A Midland Bankon kívül Angliának van még négy hasonlóan nagy bankja a Lloyd, a Barclay, a Westminster é­s a National Provincial. A Midland Bankot is beleértve ennek az öt banknak összes aktívái töb­bet tesznek ki, mint 9 milliárd font sterlinget. Amerika öt vagy tíz legnagyobb bankja nem tud ilyen összeget felmutatni. " 2. Az angol üzleti világ második legnagyobb csodá­ja a londoni értéktőzsde. Ez a tőzsde egyedüg áll a világon, nemcsak nagyságánál, fogva, hanem mint nemzetközi tőzsde is. A newyorki értéktőzs­dén — ez a világ második legnagyobb tőzsdéje — mintegy 1100 különböző értéket adnak és vesznek, a londoni tőzsdén 4000 érték cserélhet gazdát. Négyszer annyi tagja van, mint a newyorki tőzs­dének. Az összes civilizált országok legjobb ér­tékei­­számára itt van a legnagyobb nemzetközi piac. A londoni tőzsde a világ pénzügyi központja vált­ás lesz. A tőkéjét elhelyezni akaró közönség számára a legelső hely és nincs fentartva a hosszra, vagy besszre­­spekulálók klikkjének. A londoni tőzsde a világ legjobban vezetett és leg­megbízhatóbb tőzsdéje. 3. A Lloyd, amely a hajózási üzletek közép­pontja és mint ilyen, szintén egyedülálló. Egyet­len egy országiban sin­cs hozzá hasonló. Mint tár­saság 1771 óta áll fenn, de 1689-ben alapította tu­lajdon­képpen az alkuszoknak egy csoportja. A Lloyd mintegy 1200 hajóbiztosítónak és biztosítási ügynökségnek egyesülete, tartalékala­pja több mint 30 millió dollár. 4. A világ legnagyobb lapja: a Daily Mail. Rothermere lord, az angol újságkirály egyik lapja. A Daily Mail reggeli újság, és naponta két millió példányban jelenik meg. Ezt a számot egyetlen más újság sem­ haladja túl. A legna­gyobb amerikai újság a newyorki Evening­­Jour­nal, »csak« 700.000 példányban kerül az olvasókö­zönség elé. A Daily Mail új nagy palotája egyik látványossága a világnak. Egyetlen egy lapválla­latnak sincs annyi rotációs gépe. Mint hirdető­orgánum is első helyen áll a Daily Mail. Első oldala napi 7000 dollárba kerül és gyakran hat hó­napra előre el van adva ez az első oldal. 5. A Midland-vasút irányító hivatala. Általá­nosan tudott dolog, hogy az angol vasúti szolgálat megközelíti a tökéletességet. Egyetlen országban sem tesznek meg 500 kilométert javítás nélkül a vasutak és egyetlen más országban sem történik oly kevés vasúti szerencsétlenség. Az egész Mid­land-vasutat Derbyben egyetlen szobából irányít­ják. Egyetlen vasút sem indulhat anélkül, hogy utasítást ne kapjon az irányító hivataltól. Ez a vasúti szolgálat legnagyobb teljesítménye és ezt angol szakemberek csinálták. 6. A hajógyárak. A világ három legnagyobb hajógyára Glasgow-ban, New­ Castle-ban és Bel­fast-ban van. Eltekintve egy németországi hajó­gyártól, sehol máshol nincs olyan hajógyár, amely felvehetné a versenyt ezzel a három óriási angol hajógyárral. A legnagyobb amerikai hajógyár ezek mellett a gyárak mellett gyermekjátszótér. 7. A Carreras-gyár. Ha díjat tűznének ki a legtökéletesebb és a legnagyszerűbb gyárak megjutalmazására, úgy ezt a jutalmat nem ameri­kai gyár kapná, hanem az új Carreras-gyár Lon­donban. Ez a gyár Bubastis, egy ó-egyiptomi isten­nő templomának indusztrializált másolata. Még a klímáját is elő tudja teremteni. Gépei olyan auto­matikusan működnek, hogy egy-egy a gépnél dol­gozó munkás után évenként 200 dollár haszon ma­rad. A gyár a munkásai részére a legnagyobb kényelmet és higiéniát biztosít. 8. A Cadbury-gyár. Ha jól tudom, — írja Cas­soli — ez az egyetlen nagy gyár, amelyet az alkal­mazottak óriási tömege irányít. Ez a gyár mun­kásainak 35.000 ötletét, kezdeményezését valósította meg. A gyár immár húsz éve önmagát vezeti. 9. A picadilly-i földalatti vasútállomás, Lon­don kilencedik csodája. 1928 december 10-én adták át a forgalomnak. Ehez hasonló sehol a világon nincs. 1500 vonat fut innen naponta két másik földalatti vasúthoz. Negyven méter mélyen van a föld alatt, az állomásnak tizenegy mozgólépcsője és egy óriási jegykiadó-csarnoka van, reklámfa­lakkal. Évente 50 millió utas fordul meg itt. ­ Illetékes hely Zsilinszky tarpai megbilincseléséről Zsilinszky Endrének Tarpa községben a csend­őrség által történt őrizetbevételével kapcsolatban különböző híradások jelentek meg. Illetékes hely­ről kapott értesülés szerint az eddig beérkezett jelentésekből megállapíthatóan az őrizetbevétel a következő előzmények alapján történt: Vitéz dr. Zsilinszky Endre június 29-én a tar­pai kerületben aláírásokat gyűjtött, hogy az ott nemrég lezajlott képviselőválasztást megpeticio­nálja. Zsilinszky és társai este 8 óráig ezt zavar­talanul végezték. Kilenc óra tájban érkeztek há­rom szekéren Tarpa község határába, ahol őket mintegy 200 főnyi tömeg fogadta és miután Zsi­linszky beszédét végighallgatták, hazafias dalok éneklése közben vonultak a kocsikkal együtt a községen át. A m­enet eközben találkozott a csend­őrjárőrrel, amelynek­­ parancsnoka felkérte Zsi­linszkyt, hogy a sötétségre való tekintettel, vala­mint a község csendjének megóvása érdekében vegye rá a tömeget, hogy oszoljon széjjel. Zsi­linszky ezt megtenni vonakodott, mire a járőr parancsnoka maga ad­ta­ ki az utasítást a szétosz­tásra. A tömeg az utasítások eleget is tett és oszladozni kezdett, amikor Zsilinszky felállott a szekérben és felszólította az embereket, hogy ne menjenek szét, miközben a csendőrséget szidal­mazó kifejezéseket használt. A csendőrjárőr parancsnoka erre figyelmez­tette Zsilinsz­kyt, hogy kijelentéseivel hagyjon fel, mire Zsilinszky azokat még ha hangosabb­ban megismételte. A parancsnok erre újból figyelmez­tette Zsilinszkyt, hogy kénytelen lesz vele szem­ben e­ljárni, ha továbbra is így folytatja és mi­után Zsilinszky ezután sem hagyott fel a szitko­zódással, a járőr parancsnoka kijelentette, hogy őrizetbe veszi és meghagyta neki, hogy a járőr kíséretében vonuljon az őrsre. Zsilinszky a szekérről leszállva­­késznek mu­tatkozott arra, hogy a parancsnak eleget tegyen, ellenben egyik társa, dr. Bu­daházy ügyvéd arra buzdította, hogy ne engedelmeskedjék, e buzdí­tásnak engedve, megtagadta a kapott utasítás teljesítését. Erre a járőr parancsnoka egyik csend­őrével megbilincselte Zsilinszkyt és az őrs­parancsnokságra elővezette. Az ügyben a vizsgálat

Next