Pesti Napló, 1929. szeptember (80. évfolyam, 197–221. szám)
1929-09-24 / 216. szám
12 Kedzi PESTI NAPLÓ 1M2& szp| }{.'ndu'r 24 UTÓIRAT a hangfos filmhez, melyről különben már annyit beszéltek, hogy bajos lesz valami újat mondani. Próbáljuk meg. Mindenekelőtt számomra elintézett dolog, hogy nincs többé visszatérés a néma filmhez. Azok a csöndes áb-áldozók akiit a no.ua film feltámadt hóban kimnél,, hagyjanak fel minden reménnyel. .1 film nem lett bolond azokat a hatásokat, melyeket ez a korszakos találmány számára, jelent, kiadni a kezéből. A természet csodálatos üizetyeit, dörejeit, robajait, érzetei suhogását, a tengerágását, a szélvészvontását, a jégtáblák, zajlását, az éjszaka rejtelmes hangjait, az állatok igazán nemzetközi nyelvét, azt az étertöbbletet, amit a hallás számárajelent a találmány, a film végérvényesen lefoglalja, kétségtelen. Ugyancsak feloldani és érzékeltetni fogja azokat az emberi indulat kitöréseket, melyek egy-egy nagy szituációból természetesen, folynál.. .A sikoltást, az ijedséget, a hörgést, a szerelem gügyögését, a gyermek édes hangjait természetesen mindig használni fogja ezentúl a film. A rövid, csattanó dialógust is, a biztos viccet szintén, ami erősíti a helyzetet. A nagy beszédeket kevésbé. Részint mert nincs nemzetközi nyelv, részint mert akkor is Unnák, hát, értenék. A sor beszéd az élő színpadnak is nagy tehertétele. Ámbár, hogy egy kicsit, ellentmondjak magamnak, engem a Singing foot-nál legjobban mulat tattak azok a tipikus amerikai kistolások, azok a mindennap ezerszer ismétlődő beszédformák, melyeket anyagiszor hallottam odaát s melyek, a filmet hallatlan közel hozzák az élethez. Ahogy az emberek egymással bánnak, és beszélnek, abból az az amerikai szellem szól, melyet sehol ilyen hűen bemutatni nem lehet. Értem ezalatt a hangsúly különösségeit, mait az áruló jóindulatot, mely a szavakon keresztül megnyilatkozik, szóval a közvetlenségnek eddig nem álmodott hatásait. Ez olyan tanulságos s minden más nemzetbeli filmnél annyira más és jellemző lesz, hogy az országok és népek ismeretéhez, szellemük megértéséhez nagyon közelviszi a nézőt, talán még akkor is, ha a nyelvet nem értik. Sajnálatos ellenben, bármily praktikus, az egyöntetű zenekíséret. Hogy egy newyorki, csikágói vagy bostoni zenekar kísérje végig a világon a filmet, abban az emberi tehetségnek valami nagy leszűkítése és korlátozása van. Ha nem is alkalmazkodott annyira a szöveghez, de mi mégis nélkülözzük a mi jobb mozijaink zenekarait, temperamentumos karmesterükkel, magyar lendületükkel — és sajnáljuk azt a sok-sok tehetségcskrát, ami hegedűk, oboák, csellók, zongorák mellett növekedett névtelenül akár a mozizenekarokban is, — mert kezdeni csak kell valahol — élni. Megélni, addig gyakorolni, míg a tehetség kihajt s majd azt írják egyszer az életrajzban: »mint egész fiatal ember, mozizenekarban dolgozott«. Itt nagyon sok étel, egzisztencia, sőt ami több ennél, tehetség kallódik el s ezért igazán kár. Egészen biztos azonban, hogy a beszélőfilm nem jelent veszedelmet sem az élő színház, sem semmiféle más művészi, szórakozás számára. Amin a gramofon nem tette tönkre a hangversenyeket s a rádió az operát, ésoly biztos, hogy a film bármily fejlett formájában sem árthat a jó színháznak. (A rossz kivégzi önmagát, annak minden árt.) Például, azért, mert a filmen most ezer és ezer ember hallotta Gigtil énekelni, egyetlenegy emberrel sem fog kevesebb elmenni a testi személyében fellépő Gigli előadásaihoz. S ki van zárva, hogy mert valaki jó amerikai beszélő színészt láthat a filmen, ne menjen el egy kitűnő magyar művész s egy jó előadás meghallgatásához a pesti színházakba. A beszélő film nem rontja s nem töri le, hanem csak bővíti a mindig s örökké szűkt látványosságok és szórakozások területét. A baj csak ott lehet, hogy az emberekek nem igen futja sem beszélésemre, sem színházra. Nő az emberi általános tivwwviWW'vmwMMWWwmtwmMww' OsUalis nyárt utóimra ja Sötét fejlesztésére annyi gondol s oly merész technikai kitérel-zésekt fordítanának s oly sok tehetséges és arravaló ember dolgozna ősen is, mint a film, repülés, rádió és rohantanulmányok tökéletesítésén, — akkorsem volna semmi baj — minden új találmány és mulatság megtalálná, a maga nagy környéje. Te a technika előrerohan s lassú lépésekben cammog utána a vadgy életviszonyaink, állami és társadalmi berendezkedésünk messze elmarad a sor mögött amelyben élünk. .Amivel azonban semmi újat nem mondtam. Lengyel Menyhért Ez Kutyavilág a Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába!... A közismert népdalnak teljes igazolása volt a Tattersail fedett csinnoka vasárnap. Kis kutya, nagy kutya — amely csak számottevő a magyar kutyatársadalomon? — mind felvonult, és minden Al Jolsont megszégyenítve hangosan beszélt, cuckelt, sőt ugatott. De nem hiába! Kis kínai jechin-ek nyafogtak, angol bulldogok vicsorítottak, pulik vakkantva ragaszkodtak neki gon-Eli-ö díjat nyert két drótszörü foxi a kutyakiállításon ddalbeli nyájat terelve, komondorok bömböltek, agarak vonítottak, szálkaszőrű tacskók köhögtek,.pointer« vizslák kattogtak és ölbeli »toy terrierek« vinyanyogtak. Mindegyik társadalmi állását illusztrálva adott kifejezést érzelmeinek és gondolatvilágának. A magyar kutya rangsor teljes számban megjelent. Hozták őket gyalog, taxin, magánautók, vonaton. Kísérték urak, úrnők, komornak, hajdúk és vadászok. És reggel kilenc órára minden kutya a helyén volt. Tisztás, ragyogón, versenyre készen. Mr. és Miss Kutyát választottak vasárnap Budapesten. Pedigré, felállás, szem, fog, száj, küllem, kellem. — mind vizsgálat tárgya, volt, és kutya legyen a talpán, amely... pardon! aki a versenyen díjat kapott. Az első minden típusból nemzetiszín szalagot és derbioklevelet, a második kék szalagot, a harmadik pirosat, a negyedik zöldet... Ha látták volna, hogy izgultak a kutyusok és kutyák a zsűri előtt, amely a fedett csarnok előtt levő téren ítélkezett. A gazda vagy gazdáné ünnepi pórázon vezette elő állatját. Egyszerre jött egy egész kategória. A tulajdonos keblén szám, kezén póráz, a pórázon a derbijelölt. Egyszerre csak egyneműek vonultak fel, tekintettel a tekintendőkre. De így is alig lehetett bírni a »fajtakutyákkal«, ahogy hivatalosan hívják őket. Nagyokat ugrottak, szökkentek, kaparták a földet, egyik a másiknak feszült, szagoltak, szűkültek, mindenáron ismerkedni akartak. Előbb körül kellett lépdelniük, a gyengébbeket kiselejtezték, maradt a java, aztán a legjava, aztán a krémje, végül kettő... Nagy izgalom, nagy perc! Melyik lesz Miss Pincser! Szemtanúi voltunk, hogy egy kategóriában a zsűri nem tudta az előkelőség kérdését eldönteni, tehát két díjat ítélt meg. A fajtakutya megsértett tulajdonosa felhördült: — Második!... Inkább semmi! És zsebébe dugta törpe uszkárját és ment ki az életbe! Igen! Ez a kutyaderbi idegekre megy .. Mert van kutya, amely gazdája kincse, szemefénye! Dédelgetett kedvence, szenvedélye. A kutyáé a ház, külön szobája, külön ágya, külön szolgája, külön edénye van... He látták volna a házi és törpeebek kis selyempárnáit, kosarait, ládikéit! Vetve ágyad puha melegen! — citáltuk Arany Jánossal a párna és kendőcsketömeg láttán. A párnák közül kibukkan egy kis fejecske, két villogó szemecske, a ládikó vagy kosárka mellett ülő tulajdonosnő egész nap nem mozdul kedvence mellől, külön kutyaszállítási ruhát csináltatott erre a nagy napra, — félig sport, félig trotőr az idei Tattersailban divat! — és a kibukkanó drága fejet, nalva gugyogó monológba kezd: — Mit akar, drágám' (Magázza!) Éhes a kicsi kém !... llundi, huudi, huudili! Kap papikát... Jó májacskát, borjúhusikát... Papi, papi, papilit! És kinen ládinkóból kis aluminiumt,fagérkákat, lábaskákat, tálacskákat vesz elő és úgy ad enni a kutyilinkónak. Bizony! « — Jaj, maga rossz, maga rossz!... Semmi étvágya az izgalomtól... És köröskörül ketrecekben, ólakban, külön neki épült kutyaházakban pokoli hangversenyt ugat a legrangosabb kutyatársadalom. Ohhampionok és dorbygyőztesek, kutyapapablancák és elemirmik és a programot tanulmányozva megtanuljuk, hogy minden kutyanév mellé hozzátartozik tenyésztője neve is. Így például a legszebb Black Toy Terrier tenyésztője Klein Adolf úr, a kutya neve tehát Zoli Klein! Nem egy kutya felett ott a tábla: Harapó?! (Kár, hogy, az emberek társadalmában nincs meg ez a divat. A komondorok majdnem kivétel nélkül harapósik. Úgy állnak piszkosfehér bundájukban az ölebek között, mint komoly és erős munkások... Amott egy nagyúri orosz agár hever, másutt gróf Esterházy pompás buldogé gyűjteménye kelt általános csodálatot, — de ki tudná leírni mind a nevezetes »Csöpikét!, ;Mausit, »Riquettet?, Boby von Mándyt.; és a többi nagyságos és méltóságos kutya, kutyu, kutyulit. Van díjazott, amelyet rögtön meg akarnának venni. — Jaj! — csodálkozik a tulajdonos. — Ezt a drágát! Nem adnám oda egy ötemeletes házért... Mért élnék nélküle! És délután jön a szokásos évi mutatvány, a rendőr, kutya- és kotorékverseny. A kenyérkereső -és vadászkutyák felvonulása. Akik abból élnek, hogy kutyák... Az artisták, a professsio nátusok. És idillek támadnak, ismerkedések. " Egy hölgy visz hóna alatt kis máltai selyempincsit. Csak éppen a kutyun szeme villan ki. Vele szemben jön egy úr. Zsebeitől egyszerre kiemelkedik egy édes kutya fejecske. A hölgy hirtelen saját, kutyuskája fülébe súg: — Anyucskám, szagold, szagold csak... Látod, ez lesz a te vőlegényed Úgy mondta : vőlegényed! Itt két hó szív egymásra talált. A lezuhanó alkonyatban kinn ballagok a külsőkerepesi úton. Kóbor, gazdátlan kutyák állnak a Tattersail előtt. Autók robognak ki, bennük dédelgetett, dijnyertes kutyaméltóságok, a kiválasztottak, a kiút a kapu előtt az ismeretlen, névtelen, közönséges kutyák. Mintha nem is volnának kutyák! P. A. A díjak Első díjat a következő kutyák kaptak: Reeves Mária springer spánielje, Berntholter Béla simaszőrű foxterrierje, gróf Eszterházy Miklós drótszőrű fosterrierje, Franek Dezsőné rövidszőrű tacskója, dr. Dankó János komondorja, Radocza Margit aire-dale terrierje, Kósza Irma spitz kutyája, gróf Eszterházy Tamás angol bulldogja, Huszár Béla Schnauzerje, Krempels Józsefné sealyham terrierje, Klein Adolf Black toy terrierje, dr. Herman Richárdné francia bulldogja, Pézuska Irma törpe uszkárja, Ilosvai Lajos Károlyné törpe spitze, Polgár Adolf olasz agara, dr. Tepsitzky Árpádné törpe német pitesere, karázsfalvi Páli Jánosné japán ciinje, Guttmann Manó pekingisee. A kotolékversenyen Auguszta főhercegasszony ti.-.zteletdiát Csajuk László komondor tenyészcsoportja nyerte, a székesfőváros tiszteletdíját dr. Dankó János komondorja kapta, Kissné Tomanovits Viola tiszteletdíját Czajlik László komondorkutyája. Tószeghy Emilné tiszteletdíját gróf Eszterházy Tamás angol bulldogkutyája nyerte. wivwwwtwwwwwmwmwmwtww Számos női kami a természetes »Ferenc József« keserűvíz használata végtelen nagy megkönnyebbülést szerez. A nőorvosi klinikák bizonyítványai tanúsítják, hogy a rendkívül enyhe hatású Ferenc József vizet különösen a szülészeti osztályon a legjobb sikerrel alkalmazzák. A Ferenc József keserűvíz gyógyszertárakban, drogériákban és fűszerüzletekben kapható.