Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
Szerbia türelemmel és soha még konkrét válásit vagy konkrét formában ígéretet sem kaptunk ezekben a kérdésekben. — Én úgy látom, hogy most az egyszer Bethlen Istvánnak már nem fog sikerülni interjúkkal a válságot megoldani. Most már valaminek történnie kell azért, hogy a bajok tovább ne szaporodjanak, hogy a gazdaságpolitikai tehetetlenség ne sorvassza tovább közgazdaságunkat és hogy az egész nyugtalan társadalom ismét visszakapja lelkének egyensúlyát. — Nagyon nagy a bizonytalanság érzete, ez emészti ma az egész közvéleményt, ez támadja meg gyökerében prosperitásunkat is. Véget kell vetni a bizonytalanságnak, le kell fújni a retorikai tornákat és el kell következnie a tetteknek. Ha Bethlen Istvántól kapjuk ezeket a tetteket, hát hadd jöjjön. De ha megint csak tempóról beszél és halogat, akkor tényleg be kell látnia, hogy félre kell most már állnia. Nagy Emil: — Bethlen István engem egy olyan földesúrra emlékeztet, aki akkor, amikor az árvíz már át akarja törni a gátat és sürgősen gondoskodni kellene arról, hogy a pánik ki ne törjön a faluban, nyugodtan azon töri a fejét, hogy hogyan állítsa össze a legközelebbi évek vetésforgóját és búza után krumplit ültessen-e vagy pedig célszerűbb lesz, ha közbeiktat pillangós növényeket is. A miniszterelnök úr megnyilatkozása után azt látom hogy ő gyökeres erkölcsi és gazdasági rendszerváltozásra nem is gondol. Pedig ezzel ma még ő maga is segíthetne a helyzeten ... Talán. — Ami a nyilatkozatból az én igénytelen személyemre vonatkozik, erre az a válaszom, hogy ünnepélyesen kijelentem, hogy én Rothermere lordtól teljesen függetlenül alkottam meg azt a meggyőződésemet, hogy az ország reakciós hírneve erős akadálya a békés revízió kilátásainak. Én ezt a meggyőződésemet 1927. év tavaszán megtartott angliai előadásom közben már akkor szereztem, amikor Rathermere lordot még nem is ismertem. És a mostani júniusi találkozásunk előtt 1927 november hava óta, tehát másfél esztendőn keresztül a lorddal nem is találkoztam és erről a kérdésről levelet sem váltottam. Ellenben éppen a Pesti Naplóban 1927 decemberében adtam le olyan értelmű interjút, hogy reakciós hírnevünk nagy akadálya a békés revíziónak. Erről a kérdésről előzően Srothermere lorddal egyetlen kukkot sem váltottam. — Hitemre és becsületemre jelentem ki, hogy ennél a megállapításnál engem a kormány elleni animozitás nem vezet. Én amit külföldön tapasztaltam, azt itthon becsületesen elmondottam. A helyzet természetesen még rosszabbodott a Sjabour-rendszer megalakulása óta. A miniszterelnök úr kétségbeejtő elfogultságot mutat, s ha nem akarja azt elhinni, hogy én ebben az irányban mint becsületes hazafi csak azt tettem, amit kötelességem sugall, mert vétkeztem volna, ha itthon el nem mondom, amit künn tapasztaltam. Természetesen, odakünn az ember másként beszél, mert külföldön magyar és magyar között pártkülönbség nincsen. De hogy itthon, ne mondhassam el azt, amit külföldön tapasztaltam, ez abszurdum volna. Azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy nem érti, hogy én, aki Széchenyi István iskolájába jártam, hogyan akarhatok rázkódásszerű átalakulást a demokrácia és különösen a titkos választás kérdésében. Jge az Isten szerelmére, ez csak azt vitatja, hogy a miniszterelnök úr nem igen olvas újságot. Hiszen a Pestis Vopróban és sok más helyütt, utoljára a Pester Lloydban augusztus 18-án előadtam azt a konkrét javaslatomat, hogy én tíz évre szeretném beosztani a titkos választás fokozatos megvalósítását és csak abban térek el a miniszterelnök úrtól, hogy én a revízió kilátásai miatt nem érem már be homályos halasztási ígérettel, hanem szeretnék látni egy olyan törvényt, amely közmegnyugvásra már előre beosztja a megvalósítás fokozatosságának módját. Különösen érdekel ez engem azért, mert nemsokára szeretném folytatni angliai előadásomat a revízióról és bizony nagyon megkönnyítené a dolgomat, ha hivatkozhatnám arra, hogy a demokrácia terére léptünk. — Azt minden jóérzésű ember megérti, hogy 50 év mulasztásait nem lehet egyszerre pótolni, ilyet én sohasem akartam és most is jászladányi beszédemben erélyesen elhárítottam magamtól minden radikális vezérkedést éppen azért, mert nem vagyok radikális. — Szomorúan látom a miniszterelnök úr nyilatkozatából, hogy erélyes, nagy lépéseket nem lehet többé tőle várni, mert nincs tisztában a helyzettel. Ezt szívemből sajnálom, mert személy szerint igazán szeretem őt és senki nálam inkább el nem ismeri, hogy a múltban nagy történeti missziót fejtett ki. — De az egykor dicső politikai tölgy — lélek — egyszer bekövetkező kidőlésével nagy értékeket fog magával rántani. Szabó Sándor: — Bethlen István grófnak Az Est-ben megjelent nagyszabású nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a vakációt nemcsak üdülésre használta fel, hanem ő is azt cselekedte, amit nekünk tanácsolt az utolsó ülésen, hogy menjünk széjjel kerületeinkbe és hallgassuk meg a választók kívánságait. Úgy látszik, ezt a tanácsot ő a maga számára is megfogadta, mert hiszen azokkal a dolgokkal, amiket mi kerületeinkben tapasztaltunk, alaposan foglalkozik és igyekszik a kérdéseket a tárgyilagosság tényével megvilágítani. Bethlen nagyértékű megállapíthatja az egész magyar közvélemény, hogy a fennálló nagy bajokat a kormány nem nézi ölbetett kézzel és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek az egyidőben jelentkező gazdasági válság és elemi károk rettenetes kihatásaiból összetevődött súlyos helyzet nyomásán enyhíteni alkalmasaknak látszanak. Több ilyen intézkedést jelöl meg a miniszterelnök. Ami mindenképpen új, az a munkássággal való együttműködés kérdése, amelynek, úgy érzem, hogy a belpolitikában nagy enyhítő hatása lesz. A nemzeti célok munkálásában egy táborban kell lenni a magyar közvéleménynek, akár ellenzéki, akár kormánypárti. A miniszterelnöknek ezt a nyilatkozatát örvendetesnek találom, különösen az integritás és a külpolitikai célok szolgálatában és ezt nagy örömmel üdvözlöm is. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány a gazdasági kérdésekben is konkrét javaslatokkal és intézkedésekkel fog már a közeljövőben előjönni, különösen pedig számítok erre a hitelkérdés rendezését illetőleg Meg vagyok arról győződve, hogy az állampolgárok teljesítőképessége az állami tartozásokkal és kötelezettségekkel szemben is nagyban fog emelkedni, ha a hitelélet megjavul, mert ha a múlt évben és az előző években takarékpénztárból felvett pénzekkel fizették az adót, úgy az idén továbbmenően meg lehet állapítani, kogies adóhátralékok és a hitelmegvonás között határozott összefüggés van. A hitelkérdés rendezése tehát már ebből az okból is elkerülhetetlen. Számolok azzal is, hogy a mezőgazdaság rettenetes kamatterhének elviselésében a kormány valami módon olyan segítséggel fog előállni, ami a kamatok leszállítását fogja eredményezni, sőt a kamatterhek egy részét a kormánynak kell majd viselnie, mert különben a termelés meg fog akadni. Nagy Emil talán .Szabó Sándor nyilatkozatából telen. Talán az ősi kun világ visszaérzése az, mikor minden kun férfi előtt minden út szabad volt még, ha a harcban bátornak és erősnek mutatkozott. Megszánja a legényt és visszafordul. Keményen és határozottan. A büszkeségét meg fogja tartani, de nem akarja megbántani az »embert«. — Mit akarsz Peti? — Nem akarlak én megbántani a csillagos egér se! Hiszen tudom, hogy a te apád »perszonátus« emberr, én meg csak egy »buga paraszt« vagyok... Tudom, hogy én nem vethetem rád a szememet... De látod-e, ha a fán tele termés van, meg kell támasztani az ágat, mert leszakad... Hát én is, én is csak meg akarom támasztani a szívemet azzal, hogy szóllok, még ha nem szóllok, hát leszakad... Nem akarlak sérteni, se »istenkedni« nem akarok... — Hát mit akarsz! — Csak azt akarom mondani, hogy a nyáron a »pillangófüves kaszállón« láttalak egy délután keresztülmenni és... és azóta sokkal szebb mindsen... Csend. Peti keresgéli a szavakat. Nem találja. Egyszer csak kirobban: — Te Klári! Akarod, hogy meghaljak érted? — Nem akarom! — Csak... csak azt akarom mondani, hogy ahin engem látsz, ott olyan biztonságban járhatsz, kelhetsz, mintha a »Jézus tenyerében pihennél«... Az életemmel vigyázok rád!... Most Klári nem tudja, mit mondjon. Olyan szépen, olyan tisztelettel hangzott ez a vallomás, hogy nehéz rá a felelet. — Jól van Peti... Én nem akartalak megbántani, de... de én már mást szeretek! Isten áldjon! Az utolsó szavak már szaporán röppennek és Klári hirtelen elsiet. Peti feje lecsuklik, aztán nagy léptekkel, szomorún ballag el. Az egyik pálmafa mellett árnyékot vesz észre. Jól látja, hogy Gyalog Jóska csaszmatbéres lapul ott, de úgy tesz, mintha nem lát rá. Tovább ballag, de egyszer csak szívenüti a gondolat: — Hátha ő az? Hátha azért állt ott? A szeme karikát vet és látja maga előtt a halasi »szabadság« sütögető sátorait. — ,Majd ott találkozunk! Majd »lobog a sátor!« Az éjjeli legeltetésen a Czédor dombon találkozik össze a két legény. Leheverednek a kifordított subára. A »csobolyó csókra jár« egyik szájától a másikhoz. Mit beszélnek, mit se, de mire észreveszik magukat, hűlt helye van ** ökrüknek, meg a cangéknak. Ha a pásztor nincs a falka mellett,akkor felszelel a nyájé, mégpedig széllel szemben. A bücski szél ellen indul. Le-felapul a földre, úgy neszez, hogy nem hall-e roppanást, vagy birkacsuklást. A csuklási nesz hamar nyomra vezeti. A tanga falka Mészöly János úr tarlóba vetett kölestáblájában tanyázik. Tucz nevű pulijával kihajtja a falkát a »kárból«. Biz azt a táblát úgy »lehúzta« a falka, mintha »tülökkoronával« lenne lehúzatva. De nem is hajt a bücski hazafelé, hogy »nyomot hagyjon«, hanem áthajtja a falkát Csonka Ferenc gazda tizenkét láncos tarlójára, ahol azelőtt Csonka Ferenc juhásza »állásozott«, de előző nap másik dűlőben ütött tanyát. Itt megállítja a falkát és csak hajnalhasadáskor indítja a reggeli kifejéshez kerülő úton. Mészöly úr már »harmatszázadta« előtt észrevette a hibát. A kanyargós csapáson Csonka Ferenc juhászának volt állásához jutott. A »kaczor bíró« azután, mivel a kirendelt becsüsök is ezt állapították meg, Csonka Ferenc juhászát marasztalta kártérítéshez. A csúszmat is elindult ökrei után, ugyancsak szél ellenében. Mészöly úr kővágónak nevezett sárkerepes sarjútermő laposan a földre bukva hallgatta a roppanásokat. A tojói rét északi részén levő kukoricatáblából hangzottak, Koszcsont Mihály gazda földjéről. Az ökörcsapat már részben feküdt, részben eregstett. »Karéba kapva« kihajtotta s egyenesen a Mészöly úr Béres kútjához terelte, hol a teli várúból jól itatott. Innen kerülő úton áthajtott a saját »páskámjukra«, a Cződörhalom keleti oldalán levő gyeplaposra, maga pedig felhasalt a domb tetejére. Onnan nézte, hogy Részesont Mihály gazda kerüli ám a kukoricáját. Ráakad az ökrök csapására, azon eljut a Béreskútig. Ott már Mészöly úr négy bérese itatja az ökröket s készül »fogni«. Mihály gazda tőlük kéri számon a kárttevést. Szegény csaszmatok váltig szabadkoznak, de Mihály gazda hosszú csőszbotjával kezdi ám magyarázni, hogy ő jól látszó csapáson jött idáig.. A magyarázat aztán addig tart, míg a négy csaszmat négyfelészalad. A kárba ment jószág nyomvesztése hát mind a két legénynek sikerült. Mégis a látszol."A történés nélküli tanyai élet ezen elmúlt éjszakája három emberi szívben hagyott fájdalmas nyomot, sajgó, megoldatlan kérdést. » várja a halasi nyáriszabadságot«, ahol a tanyavilágnak annyi mindenféle ügye megoldódik. A szívügyek kérdései rendesen a sütögető sátorokban, a vérrel. PESTI NAPLÓ 1929 október 27 A szocialisták széljegyzete a miniszterelnök bejelentéséhez Gróf Bethlen István miniszterelnök nyilatkozatában utalt azokra a megbeszélésekre is, amelyeket a szociáldemokratákkal folytatott. A szociáldemokrata párt álláspontját a miniszterelnök e kijelentésével kapcsolatban a következőkben foglalja össze: — Nem tudjuk, hogy a ministerelnök úr milyen készülő kormányzati tényeket jelentett be ezekben a kijelentéseiben. A pártvezetőség a párt illetékes fórumait ezekről a megbeszélésekről informálta, mindenki tudja, miről volt ott szó, mit mondottak ott elvtársaink. Most sem mondhatunk mást, mint amit akkor hangoztattunk: likvidálni az ellenforradalmat az egész vonalon. — Demokráciát a népnek, szabadságot a politikai elítélteknek, szabadságot és megaláztatás nélkül való szabad hazatérést mindazoknak, akiket az elleniorradiimi üldözés a magyarországi szociáldemokrata munka-rrgalomból külföldre kényszerített, szabad hazatérést mindazoknak a polgári politikusoknak, akik Magyarország demokratikus átalakulásáért harcba szálltak. Likvidálni a gyűlölködés és a bosszúállás minden megmérgező szellemét és sürgősen, mindent megelőzően megalkotni az általános titkos és az aggálytalanul tiszta választásokat biztosító választójogi törvényt. Mert csak így lehet beszélni arról, hogy a háttérbe szorított cselekvőképességükben korlátozott népi energiák felszabaduljanak és az ország igazságáért harcba vihetők legyenek. «MUMMnMHwmmmwwwHWHUwmv