Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

Szerbia türelemmel és soha még konkrét válásit vagy konkrét formában ígéretet sem kaptunk ezekben a kérdésekben. — Én úgy látom, hogy most az egyszer Bethlen Istvánnak már nem fog sikerülni interjúkkal a válsá­got megoldani. Most már valaminek történnie kell azért, hogy a bajok tovább ne szaporodjanak, hogy a gazdaságpolitikai tehetetlenség ne sorvassza tovább közgazdaságunkat és hogy az egész nyugtalan társa­dalom ismét visszakapja lelkének egyensúlyát. — Nagyon nagy a bizonytalanság érzete, ez emészti ma az egész közvéleményt, ez támadja meg gyökeré­ben prosperitásunkat is. Véget kell vetni a bizonyta­lanságnak, le kell fújni a retorikai tornákat és el kell következnie a tetteknek. Ha Bethlen Istvántól kap­juk ezeket a tetteket, hát hadd jöjjön. De ha megint csak tempóról beszél és halogat, akkor tényleg be kell látnia, hogy félre kell most már állnia. Nagy Emil: — Bethlen István engem egy olyan földesúrra emlé­keztet, aki akkor, amikor az árvíz már át akarja törni a gátat és sürgősen gondoskodni kel­lene arról, hogy a pánik ki ne tör­jön a faluban, nyugodtan azon töri a fejét, hogy hogyan állítsa össze a legközelebbi évek vetésforgóját és búza után krumplit ültessen-e vagy pedig célszerűbb lesz, ha közbeiktat pillangós növényeket is.­­ A miniszterelnök úr megnyilat­kozása után azt látom hogy ő gyö­keres erkölcsi és gazdasági rendszer­változásra nem is gondol. Pedig ezzel ma még ő maga is segíthetne a helyzeten ... Talán. — Ami a nyilatkozatból az én igénytelen szemé­lyemre vonatkozik, erre az a válaszom, hogy ünnepélye­sen kijelentem, hogy én Rothermere lordtól teljesen füg­getlenül alkottam meg azt a meggyőződésemet, hogy az ország reakciós hírneve erős akadálya a békés revízió kilátásainak. Én ezt a meggyőződésemet 1927. év tava­szán megtartott angliai előadásom közben már akkor szereztem, amikor Rathermere lordot még nem is ismer­tem. És a mostani júniusi találkozásunk előtt 1927 no­vember hava óta, tehát másfél esztendőn keresztül a lorddal nem is találkoztam és erről a kérdésről levelet sem váltottam. Ellenben éppen a Pesti Napló­ban 1927 decemberében adtam le olyan értelmű interjút, hogy reakciós hírnevünk nagy akadálya a békés revíziónak. Erről a kérdésről előzően Srothermere lorddal egyetlen kukkot sem­ váltottam. — Hitemre és becsületemre jelentem ki, hogy ennél a megállapításnál engem a kormány elleni animozitás nem vezet­. Én amit külföldön tapasztaltam, azt itthon becsületesen elmondottam. A helyzet természetesen még rosszabbodott a Sjabour-rendszer megalakulása óta. A miniszterelnök úr kétségbeejtő elfogultságot mutat, s ha nem akarja azt elhinni, hogy én ebben az irányban mint becsületes hazafi csak azt tettem, amit kötelességem su­gall, mert vétkeztem volna, ha itthon el nem mondom, amit künn tapasztaltam. Természetesen, odakünn az em­ber másként beszél, mert külföldön magyar és magyar között pártkülönbség nincsen. De hogy itthon, ne mond­hassam el azt, amit külföldön tapasztaltam, ez abszur­dum volna.­­ Azt is mondja a miniszterelnök úr, hogy nem érti, hogy én, aki Széchenyi István iskolájába jártam, hogyan akarhatok rázkódásszerű átalakulást a demo­krácia és különösen a titkos választás kérdésében. Jge az Isten szerelmére, ez csak azt vitatja, h­ogy a minisz­terelnök úr nem igen olvas újságot. Hiszen a Pesti­s Vopró­ban és sok más helyütt, utoljára a Pester Lloyd­ban augusztus 18-án előadtam azt a konkrét javaslato­mat, hogy én tíz évre szeretném beosztani a titkos vá­lasztás fokozatos megvalósítását és csak abban térek el a miniszterelnök úrtól, hogy én a revízió kilátásai miatt nem érem már be homályos halasztási ígérettel, hanem szeretnék látni egy olyan törvényt, amely közmegnyug­vásra már előre beosztja a megvalósítás fokozatosságá­nak módját. Különösen érdekel ez engem azért, mert nemsokára szeretném folytatni angliai előadásomat a revízióról és bizony nagyon megkönnyítené a dolgomat, ha hivatkozhatnám arra,­ hogy a demokrácia terére léptünk.­­ — Azt minden jóérzésű ember megérti, hogy 50 év mulasztásait nem lehet egyszerre pótolni, ilyet én so­hasem akartam és most is jászladányi beszédemben eré­lyesen elhárítottam magamtól minden radikális vezér­kedést éppen azért, mert nem vagyok radikális. — Szomorúan látom a miniszterelnök úr nyilatkoza­tából, hogy erélyes, nagy lépéseket nem lehet többé tőle várni, mert nincs tisztában a helyzettel. Ezt szívemből sajnálom, mert személy szerint igazán szeretem őt és senki nálam inkább el nem ismeri, hogy a múltban nagy történeti missziót fejtett ki. — De az egykor dicső politikai tölgy — lélek — egy­szer bekövetkező kidőlésével nagy értékeket fog ma­gával rántani. Szabó Sándor: — Bethlen István grófnak Az Est-ben megjelent nagyszabású nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a vaká­ciót nemcsak üdülésre használta fel, hanem ő is azt cselekedte, amit ne­künk tanácsolt az utolsó ülésen, hogy menjünk széjjel kerületeinkbe és hallgassuk meg a választók kíván­ságait. Úgy látszik, ezt a tanácsot ő a maga számára is megfogadta, mert hiszen azokkal a dolgokkal, amiket mi kerületeinkben tapasztaltunk, ala­posan foglalkozik és igyekszik a kér­déseket a tárgyilagosság tényével megvilágítani. Bethlen nagyértékű megállapíthatja az egész magyar közvélemény, hogy a fennálló nagy bajokat a kormány nem nézi ölbetett kézzel és a rendelkezésére álló eszközökkel igyekszik olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek az egyidőben jelentkező gazdasági válság és elemi károk rettenetes kihatásaiból összetevődött súlyos hely­zet nyomásán enyhíteni alkalmasaknak látszanak. Több ilyen intézkedést jelöl meg a miniszterelnök.­­ Ami mindenképpen új, az a munkássággal való együttműködés kérdése, amelynek, úgy érzem, hogy a belpolitikában nagy enyhítő hatása lesz. A nemzeti cé­lok munkálásában egy táborban kell lenni a magyar közvéleménynek, akár ellenzéki, akár kormánypárti. A miniszterelnöknek ezt a nyilatkozatát örvendetesnek ta­lálom, különösen az integritás és a külpolitikai célok szolgálatában és ezt nagy örömmel üdvözlöm is.­­ Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány a gazdasági kérdésekben is konkrét javaslatokkal és intéz­­k­edésekkel fog már a közel­jövőben előjönni, különösen pedig számítok erre a hitelkérdés rendezését illetőleg Meg vagyok arról győződve, hogy az állampolgárok­ tel­jesítőképessége az állami tartozásokkal és kötelezettsé­gekkel szemben is nagyban fog emelkedni, ha a hitel­élet megjavul, mert ha a múlt évben és az előző évek­ben takarékpénztárból felvett pénzekkel fizették az adót, úgy az idén továbbmenően meg lehet állapítani, kogi­es adóhátralékok és a hitelmegvonás között határozott összefüggés van. A hitelkérdés rendezése tehát már ebből az okból is elkerülhetetlen. Számolok azzal is, hogy a mezőgazdaság rettenetes kamatterhének elvise­lésében a kormány valami módon olyan segítséggel fog előállni, ami a kamatok leszállítását fogja eredményezni, sőt a kamatterhek egy részét a kormánynak kell majd viselnie, mert különben a termelés meg fog akadni. Nagy Emil talán .Szabó Sándor nyila­tkozatából telen. Talán az ősi kun világ visszaérzése az, mi­kor minden kun férfi előtt minden út szabad volt még, ha a harcban bátornak és erősnek mutatko­zott. Megszánja a legényt és visszafordul. Kemé­nyen és határozottan. A büszkeségét meg fogja tartani, de nem akarja megbántani az »embert«. — Mit akarsz Peti? — Nem akarlak én megbántani a csillagos egér se! Hiszen tudom, hogy a te apád »perszo­nátus« em­berr, én meg csak egy »buga paraszt« vagyok... Tudom, hogy én nem vethetem rád a szememet... De látod-e, ha a fán tele termés van, meg kell támasztani az ágat, mert leszakad... Hát én is, én is csak meg akarom támasztani a szívemet azzal, hogy szóllok, még ha nem szóllok, hát leszakad... Nem akarlak sérteni, se »isten­kedni« nem akarok... — Hát mit akarsz! — Csak azt akarom mondani, hogy a nyáron a »pillangófüves kaszállón« láttalak egy délután keresztülmenni és... és azóta sokkal szebb min­dsen... Csend. Peti keresgéli a szavakat. Nem találja. Egyszer csak kirobban: — Te Klári! Akarod, hogy meghaljak érted? — Nem akarom! — Csak... csak azt akarom mondani, hogy ahin engem látsz, ott olyan biztonságban jár­hatsz, kelhetsz, mintha a »Jézus tenyerében pi­hennél«... Az életemmel vigyázok rád!... Most Klári nem tudja, mit mondjon. Olyan szépen, olyan tisztelettel hangzott ez a vallomás, hogy nehéz rá a felelet. — Jól van Peti... Én nem akartalak megbán­tani, de... de én már mást szeretek! Isten áldjon! Az utolsó szavak már szaporán röppennek és Klári hirtelen elsiet. Peti feje lecsuklik, aztán nagy léptekkel, szo­morún ballag el. Az egyik pálmafa mellett árnyé­kot vesz észre. Jól látja, hogy Gyalog Jóska csaszmatbéres lapul ott, de úgy tesz, mintha nem lát rá. Tovább ballag, de egyszer csak szívenüti a gondolat: — Hátha ő az? Hátha azért állt ott? A szeme karikát vet és látja maga előtt a ha­lasi »szabadság« sütögető sátorait. — ,Majd ott találkozunk! Majd »lobog a sá­tor!« Az éjjeli legeltetésen a Czédor dombon talál­kozik össze a két legény. Leheverednek a kifor­dított subára. A »csobolyó csókra jár« egyik szá­jától a másikhoz. Mit beszélnek, mit se, de mire észreveszik magukat, hűlt helye van ** ökrüknek, meg a cangéknak. Ha a pásztor nincs a falka mellett,­­akkor felszelel a nyájé, mégpedig széllel szemben. A bücski szél ellen indul. Le-felapul a földre, úgy neszez, hogy nem hall-e roppanást, vagy birkacsuklást. A csuklási nesz hamar nyomra ve­zeti. A tanga falka Mészöly János úr tarlóba vetett kölestáblájában tanyázik. Tucz­ nevű pulijával kihajtja a falkát a »kárból«. Biz azt a táblát úgy »lehúzta« a falka, mintha »tülökkoronával« lenne lehúzatva. De nem is hajt a bücski hazafelé, hogy »nyomot hagyjon«, hanem áthajtja a falkát Csonka Ferenc gazda tizenkét láncos tarlójára, ahol azelőtt Csonka Ferenc juhásza »állásozott«, de előző nap másik dűlőben ütött tanyát. Itt meg­állítja a falkát és csak hajnalhasadáskor indítja a reggeli kifejéshez kerülő úton. Mészöly úr már »harmatszázadta« előtt észre­vette a hibát. A kanyargós csapáson Csonka Fe­renc juhászának volt állásához jutott. A »kaczor bíró« azután, mivel a kirendelt becsüsök is ezt állapították meg, Csonka Ferenc juhászát marasz­talta kártérítéshez. A csúszmat is elindult ökrei után, ugyancsak szél ellenében. Mészöly úr kővágónak nevezett sárkerepes sarjútermő laposan a földre bukva hallgatta a roppanásokat. A tojói rét északi részén levő kukoricatáblából hangzottak, Koszcsont Mihály gazda földjéről. Az ökörcsapat már rész­ben feküdt, részben eregstett. »Karéba kapva« kihajtotta s egyenesen a Mészöly úr Béres kútjá­hoz terelte, hol a teli várúból jól itatott. Innen kerülő úton áthajtott a saját »páskámjukra«, a Cződörhalom keleti oldalán levő gyeplaposra, maga pedig felhasalt a domb tetejére. Onnan nézte, h­ogy Részesont Mihály gazda kerüli ám a kukoricáját. Ráakad az ökrök csapására, azon eljut a Béreskútig. Ott már Mészöly úr négy bérese itatja az ökröket s készül »fogni«. Mihály gazda tőlük k­éri számon a kárttevést. Szegény csaszmatok váltig szabadkoznak, de Mihály gazda hosszú csőszbotjával kezdi ám magyarázni, hogy ő jól látszó csapáson jött idáig.. A magyarázat aztán addig tart, míg a négy csaszmat négyfelé­­szalad. A kárba ment jószág nyomvesztése hát mind a két legénynek sikerült. Mégis a látszol."A történés nélküli tanyai élet ezen elmúlt éjszakája három emberi szívben hagyott fájdalmas nyomot, sajgó, megoldatlan kérdést. » várja a halasi nyári­­szabadságot«, ahol a tanyavilágnak annyi mindenféle ügye meg­oldódik. A szívügyek kérdései rendesen a sütögető sátorokban, a vérrel. PESTI NAPLÓ 1929 október 2­­7 A szocialisták széljegyzete a miniszterelnök bejelentéséhez Gróf Bethlen István miniszterelnök nyilat­kozatában utalt azokra a megbeszélésekre is, ame­lyeket a szociáldemokratákkal folytatott. A szociáldemokrata párt álláspontját a mi­niszterelnök e kijelentésével kapcsolatban a kö­vetkezőkben foglalja össze: — Nem tudjuk, hogy a m­inisterelnök úr milyen készülő kormányzati tényeket jelentett be ezekben a kijelentéseiben. A pártvezetőség a párt illetékes fóru­mait ezekről a megbeszélésekről informálta, mindenki tudja, miről volt ott szó, mit mondottak ott elvtársaink. Most sem mondhatunk mást, mint amit akkor hangoz­tattunk: likvidálni az ellenforradalmat az egész vo­nalon. — Demokráciát a népnek, szabadságot a­ politikai el­ítélteknek, szabadságot és megaláztatás nélkül való sza­bad hazatérést mindazoknak, akiket az elleni­orr­adi­imi üldözés a magyarországi szociáldemokrata munka-rrg­a­lomból külföldre kényszerített, szabad hazatérést mind­azoknak a polgári politikusoknak, akik Magyarország demokratikus átalakulásáért harcba szálltak.­­ Likvidálni a gyűlölködés és a bosszúállás minden megmérgező szellemét és sürgősen, mindent megelőzően megalkotni az általános titkos és az aggálytalanul tiszta választásokat biztosító választójogi törvényt. Mert csak így lehet beszélni arról, hogy a háttérbe szorított cse­lekvőképességükben korlátozott népi energiák felszaba­duljanak és az ország igazságáért harcba vihetők le­gyenek. «MUMMnMHwmmmwwwHWHUwmv

Next