Pesti Napló, 1929. október (80. évfolyam, 222–248. szám)

1929-10-12 / 232. szám

Vasárnap A csillagok magánélete csillagászai gyakorlati jelentőségét egyre jobban kiszorítja a technika" — mondja Kövesligethy Radó egyetemi tanár A Pesti Napló cikksorozata az étel és tudomány aktuális problémáiról A kását, ahol születtél, lerombolták az évek, a hegy­oldalt, ahol gyümölcsfára másztál, lemetszették a csáká­nyok, kiapadt a folyó, ahova horgászni járt­ál s fitos gyerekorrod körül ráncokat vetett az idő: minden meg­változott nemcsak körülötted, de benned is. És mégis, minden látható dolgok között nem az ég­e az, amely leg­inkább megmaradt előtted olyannak, mint amilyennek gyerekszemmel láttad? Nem tudhatsz róla annyit, amennyi kiegyensúlyozhatná a messziség illúzióját s a titokzatosságot. A csillagászat fő célja nem is a megértés, hanem a megismerés. De ez a cél is óriásivá nő akkor, ha el­gondoljuk­, hogy az égitesteknek abban a mérhetetlen birodalmában, ahol a föld mint izzó kis golyó kering, ennek a kis golyónak porszemnyi emberei dolgoznak a megismerés gigászi munkáján. Ennek a munkának újabb eredményeiről és mód­szereiről vajmi keveset tudunk: csillagintimitások rit­kán jutnak a­ fülünkbe, s a csillagok magánélete látszó­lag annyira nem kapcsolódik a mi életünkhöz, hogy az összeköttetés leghalványabb nyoma nélkül nem is tart­juk érdemesnek érdeklődni irántuk. Pedig a csillagá­szat tudományának életében is hozott forradalmakat­­ és felfedezéseket a­ huszadik század s ezekről a friss eredményekről kérdeztük meg most a Pesti Napló ankétja során Kövesligethy Radó egyetemi tanárt. A csillagokra alkalmazott fizika — A legújabb törekvések mér inkább az aistrofizika körébe vágnak, — mondja a profesz­szor — s ez a laikus közönség előtt még talán teljesen idegenül - azá hangzó új tudomány nem egyéb, mint a, csillagokra, alkalmazott fizika. Kartelbe lépett a két tudo­mány, a­ fizika istápolja a csilla­gokat, viszont az asztrofizikai ku­tatások tágítják a fizika ismere­teit, mert­­ a ny­omásnak és hő­mérsékletnek olyan értékei mel­lett mutatják meg az anyag visel­kedését, amelyet a tisztán labo­ratóriumban folytatott fizikai kí­sérletekkel elérni nem lehet . A modern asztrofizika egyik legszerencsé­sebb művelője, Eddington professzor mondta ki elő­ször az új igazságot, amely végérvényesen hozzá­kötötte az asztronómiát a fizikához. Eddington megállapítása szerint, ha egy fizikus tisztán a la­boratóriumi kísérletekből levezetett természeti törvényekkel operálna, de a csillagokról forgalma sem volna, — teszem, ha sötét pincében, vagy ál­landóan ködbe borított vidéken dolgozna — szük­ségképpen felfedezné a csillagokat. Az égitestek méreteit megszabó erők ugyanis, nevezetesen a nehézségi erő és a sugárnyomás olyan tüneteket produkálnak, amelyek a kísérletező fizikus előtt bizonyossá teszik, hogy ott valaminek történnie k­ell s amelyek rávezetik, hogy az eredmény­ a csillag.­­ A­ modern asztrofizika a tudomány összes ku­l­ligmányaival dolgozik, így elsősorban a radio­aktivitással, a Bohr-féle atomelmélettel, Einstein, relativitáselméletével, Röntgennel, a sugárnyo­mással, a Millikan-sugarakkal — ezek a legrövi­debb sugarak, amelyeket ismerünk — és az elektronok tanával, amely szintén a közelmúlt eredményeihez számít. A mai fiatalság még­ úgy tanulta a­/, iskolában, hogy a legkisebb egység az atom, — nos, az elektronok tana, bebizonyítja, hogy az atom is összetett és elektronokra­­bont­ható fel. Életképes égitestek — Régen az asztronómia az égitestek, főleg is bolygók mozgásával foglalkozott s ezek a kér­dések ma más­, némely matematikai nehézségtől eltekintve,­ megoldottnak tekinthetők. További fejlődés valószínűleg csak a megfigyelési módsze­rek tökéletesedésével érhető el, az asztrofizikai módszerek, valamint­ az állócsillagok világára alkalmazott statisztikai módszer kifejlesztésével.­­ Az asztrofizikai kutatások legjelentősebb eredménye az a tétel, amely a sugárnyomás és a r­éznyomás szerepét állapítja meg. Kistömegű gázgöm­böknél a sugárnyomás elenyésző a gáz­nyomáshoz képest, nagytömegű gázgömböknél ellenben a sugárnyomás dominál. Az első esetben a gáznyomás az égitestet összenyomná, a másik esetben a sugárnyomás szétrobbantaná. A számí­tás azt mutatja, hogy valóságos létért való küz­delem folyik, e­lért hatóerő, tehát gáznyomás és sugárnyomás között és hogy csak egyensúly ese­tén létezhetnek, életképes égitestek oly tömegek Kövesligethy mellett, amelyek napunk tömegénél legfeljebb tízszerte kisebbek vagy tízszerte nagyobbak.­­ Általában ezeknél az asztrofizikai kutatá­soknál az elérendő cél a csillag belső felépítésé­nek megismerése, sűrűségének, hőmérsékletének és légköri nyomásának megállapítása. te­­i­­m t­t­ MWWWMWWWmWWHWWMWWWWWW Olcsóbb lett a világhira. FOGKRÉM Csak egyszer kísérelte meg, hogy Ön is meggyőződést szerezzen e kittintó fogkrém kiválóságáról S G­BBS­­ FOGÁPOLÓSZEREK KIRALYA Alapítva 1713. GIBES AZ ANGOL KIRALY UDVARI SZALUTCA­­ Kis tubus P 0.90 Nagy tubus P 1.30 London—PAris—Budapest,V., Nádor ucca 30 PESTI NAPLÓ 1929 október 13 . Legalacsonyabb hőmérséklet 1700° Celsius — Ezek a módszerek állapították­­meg is­ln­dául, hogy a legforróbb kékesfehér színű csillago­kon a felszíni hőmérséklet 25.000 Celsius fokon van, míg az ilyen égitestek belsejében 10 millió fokig is emelkedhetik a hőmérséklet. .Óriási je­lentősége­­van ennek­ a fizikai­ kísérletek szem­pontjából, hiszen laboratóriumbojt a maximális hő, amit elő tudunk állítani: csal .: 3700­ fok Cel­sius. A rubinvörös csillagok felületén a legala­csonyabb a hőmérséklet, ezeken­ leszállhat 1700 fok Celsiusra is, de­ ha ennél alacsonyabb, akkor a­­csillag számunkra, láthatatlanná válik. A mi napunknak felszíni hőmérséklete­­ 6000 fok. A­, égitestek felületén a nyomás olyan, amilyen a m­i légkörünkben, körülbelül nyolcvanezer kilométer magasságban. . . Amit Isten is Einsteinnek teremtett — A legkisebb sűrűségű állócsillag egy köb­centiméterje egy harmadgramot nyom, a legsű­rűbb csillag köbdeciméterje 50 kilogramot Ez utóbbi a sűrűsége a Szíriusz fényes csillag kísérő­jének, amelyről Einstein hívei azt tartják, hogy az ő kedvükért, teremtette az Isten, mert óriási gravitációs mezeje folytán ez az egyetlen égitest, amely az Einstein-elmélet által követelt Roth­ver­schieb­ungot­, azaz a fény terjedési sebességé­nek egy nagytömegű égitestből való kilépése al­kalmával fellépő csökkenését mutatja, ami az égi­test spektrumában a Frauenhoffer-féle vonalak­nak a vörös szín felé­ való eltopldásával jár.­­ A statisztikai vizsgálatokat az állócsillagok saját mozgásaira, valamint csillagrendszerünk alakjának és méreteinek tanulmányozása szolgá­­latába állították. Legnehezebb probléma itt az állócsillagok távolságának meghatározása, ame­lyet az állócsillag­ paralaxisával­­mérünk, azaz azon szöggel, amely alatt egy csillagról a napnak a földtől való távolságát látnók. A távolságokat, rendesen parsec-kel (ívszekum­ta nagyságú para­laxis) mérjük, tehát nem fényévekben számolunk, mint azelőtt. Egy parsec 31 billió kilométernek fe­lel meg, tehát egy olyan távolságnak, amelyet a fény 3­1 év alatt fut be. A távolabb fekvő csilla­gok paralaxisa azonban már a legkényesebb mű­szerekkel sem mérhető, de a legújabb időkben ta­láltak fizikai elveken alapuló módszereket, ame­lyek minden távolságra érvényesek. Mi, hogyan, miért?... i nagy lépcső emel­tén­elméből: Koper­nikus, aki leírta," mi történik a bolygórendszerben, Kepler aki már megállapította, hogyan történik .. • * -i ' '._.•.! »'_...»_.. „US Sc — Várous nagy név, három nagy lépcső emel­kedik ki a csillagászat világtörténelméből: Kaper mindez s végül Newton, aki már azt is meg­mondta, miért történnek a dolgok. Eintsein még mindig nem biblia; tételeiben sok még a homá­lyos pont, kisiklás, tévedés, amelyet kiigazítani, tökéletesíteni a jövő dolga lesz.­­ Újabban mindenütt megvan­ a tendencia arra, h­ogy a csillagászatnak a laikusok által nehezen érthető eredményeit népszerű formában­megértetni próbálják a közönséggel. A csillagászat óriási területének következtében ez a tudomány dolgozik a­ legnagyobb számokkal és az óriási távolságok könnyebb megértetésére legjobb ered­ménnyel az angol népszerű művek dolgoznak. A földnek a naptól való 150 millió kilométer távol­ságáról nehezen tud képet adni magának a laikus s ezek az angol népszerű könyvek egy rendkívül ötletes magyarázattal próbálják áthidalni ezt a nehézséget. »fia ma egy olyan bébi születnék, aki­nek karja a. napig ér s a nap tüzénél karját meg­égetné, soha, nem érezne fájdalmat, mert amíg a fájdalom ingere a 150 millió kilométer távolságból az agyig ér, száznégy év telne el s így a fájdalom már nem találná életben a bébit«; ezt a kedves és­­ ötletes képet használják a. nap távolságának könnyebb megértésére. Bolygórendszerek — A kétes problémák­ közé tartozik az a sokat vitatott kérdés, hogy minden állócsillagnak van-e bolygórendszere, mint a mi napunknak. Újabban úgy gondoljuk, hogy két állócsillag közeli talál­kozása, amely statisztikai számítások szerint, te­kintetbe véve a csillagok egymástól való távol­ságát és mozgását, (hiszen állócsillag nincs is­) minden 100.000 billió év alatt, egyszer történik meg, váltja ki azokatt a természeti feltételeket, amelyek egy bolygórendszer keletkezésére szükségesek. Ebből az következnék, hogy a bolygórendszerek száma relatíve nagyon kicsiny, bár a csillagok óriási számánál fogva mégis tetemes, így joggal mondhatjuk, hogy a mi bolygórendszerünk révén kiváltságos helyzetben vagyunk. A csillagok ifjúsága­ ­- A csillag, amely csak a költők szerint aranyszög a fekete bakancson és ártatlan gyerek­had a Holdanyó körül, lényegében nem más, mint izzó sugárzó gázgömb. Ez a gázgömb szüle­tik, kivirul, öregszik, meghal s egy-egy csillag életéről épolyan szemléltető fotográfia-sorozatot lehet készíteni, mint amilyen valamikor a falusi üzleteken virított: az ember a bölcsőben, az isko­lában, a munkaasztalnál és a temetőben. Einstein szerint ugyanis az égitestek sugárzása tömegvesz­teségg­el jár s ezt az asztrofizika számos adata te­szi valószírűvé. Ha elfogadjuk az einsteini tételt, úgy a számítások szerint a mi napunknak maxi­mális élettartama 15 billió év. A technika és a nők a csillagászatban . A csillagvizsgáló intézetek között minden­esetre az amerikaiak vezetnek; amerikai csillagda tulajdonában van például a világ legnagyobb távcsőtükre, amelynek átmérője 215 méter. Ugyancsak náluk készül most, egy tükörtávcső, amelynek átmérője teljes öt méter lesz. Ezekben az amerikai csillagvizsgálókban egyre nagyobb szerepet ka­pna­k a nők, így például a nemzetközi csillagászati életben igen előkelő neve van egy fiatal amerikai hölgynek, Miss Cannonnak, aki a csillagspektrumnak típusok szerint való, ma álta­lánosan elfogadott beosztását adta. Ennek a hölgynek több mint 250.000 csillag fordult meg a kezén, tehát több mint kilencven százaléka az ösz­szes csillagoknak. Az új számításoknál természete­sen nagyon segít a csillagásznak a fényképezőgép, hiszen a lefényképezett csillagokkal borús idő­ben, vagy nappal is dolgozhat, ami nem állt­ mód­jukban a régieknek, mert ők kénytelenek voltak vizsgálódásaikhoz mindig kivárni a tiszta éjsza­kákat. — A csillagászat gyakorlati jelentősége? Ez a tudomány mindig a l'art pour Wart tudomá­nyok közé számított, önmagáért élt, de tagadha­tatlan, hogy a gyakorlati élet néhány pontján is szerephez jutott, így például a geográfiai méré­seknél, a hajózásnál, ahol régebben a csillagok állásából állapították meg a hajó helyét. Ma itt is a technika vette át a főszerepet; a csillagászati módszerek szerint való helymegállapításokat a hajózásnál ma­ már a radiográfia helyettesíti . . . (B. L.) * E cikksorozat következő cikke holnap, vasárnap. Dr. Mansfeld Ottó egyetemi m. ta­nár a nőgyógyászat kérdéseiről.

Next