Pesti Napló, 1929. november (80. évfolyam, 249–273. szám)

1929-11-17 / 262. szám

22 •Vasárnap PESTI NAPLÓ 1929 november 17 Piroska és a farkasok A Magyar Színház szombati bemutatója 1914 július 28-ának éjszakáján a Pintyőke­mulató szeparéjában báró l­ézeres pezsgős dáridót rendez Varbanek Piroskával, akit Schlesinger úr, a mulató tulajdonosa, az uccáról hívott be a tök­részeg »pali« szórakoztatására. Piroska »látásból« ismeri a bárót és szerelmes bele. A báró viszont bizonyos Mária kontesszbe szerelmes reménytele­nül, azért lumpol elkeseredetten. Isten tudja mióda. Hajnal felé, amikor már teljesen elkészült, remek ötlete támad. Szerelmet vall az uccalány­nak s megígéri, hogy feleségül veszi. Piroska »be­dől” az ízetlen tréfának. Egy­ ingre vetkőzik, fe­jére teszi a táskájában hordott mirtuszkoszorút és menyasszonyi fátyolt, lehunyja szemét s át­szellemült arccal várja a boldogító csókot. A »vőlegény« azonban — a mulató személyzetének pokoli gaudiumára — az öreg garderobos mamá­val csókoltatja ezúton a szerencsétlent, aki magá­hoz térve, rettentően nekidühödik és megátkoz minden férfit. Alighogy elmondja az átkot, beront Schlesinger úr, újságot lobogtatva: kitört a világ­háború, az egész Pintyőke-mulatónak lóra kell ülni és be kell vonulni. Piroskát egyszerre kitöri a frász. Azt hiszi, hogy ő az oka mindennek, hi­szen lám, átka végszóra megfogant s nyomban beteljesedett. . . Ettől aztán teljesen, meghibban. Rögeszmejévé válik, hogy az általa felidézett, »nagy virblit« csak ő szüntetheti meg. Ha szeretője lesz a báró­nak, rögtön vége a háborúnak. A harctérre in­duló Péterfi báró­ azonban gyöngédtelenül vissza­utasítja erre vonatkozó szíves ajánlatot, annál is inkább, mert e­­pillanatban menyasszonyát, Mária kontesszt várja epedve egy búcsúcsókra. A kon­tessz meg is jelenik a báró lakásán. De amikor a feltúnytszemű, elandalodott vőlegényének át akarja nyújtani eperajkát, szűzi áldozatát, rejte­kéből kiugrik Piroska és ő nyomja a báró szájára a »menyasszonyi« csókot. Ekkép bosszút állván, kirúgatik. Péterfi báró viszont elkeseredve siet a frontra, hová hőslelkű édesanyja, a csodálatos nagyasszony — a világtörténet és a drámairoda­lom legvalószínűtlenebb búcsújelenete után — azzal a biztatással küldi, hogy »most sieretni kell!...« Az ü­ros színen erre újra előbúvik Pi­roska és térdenállva könyörög a jó Istenhez; hagyja abba, »nem gilt« az egész, ő legalább így gondolta. De mert a jó Isten még sohasem avat­kozott bele dramaturgiai dolgokba, a darab za­vartalanul folyik tovább. Piroska kimegy a far­kasok közé a harctérre s odadobja magát a ki­éhezett katonáknak, ingyen, »egy vas« ellenszol­gáltatás nélkül. (Lásd: Különös közjáték, illetve — távolabbi vonatkozásban — A Miasszonyunk bohóca.) N Négy év m­ulva, az olasz fronton, cirka huszonöt perccel a békekötés előtt, egy kaverná­ban ráakad Péterfi báróra, aki már hat hónapja nem látott nőt s így érthetően hajlandó nászt ütni a szegény őrülttel. Ennek megtörténte után rögtön kitört a béke. Előbb azonban a világ­háború utolsó golyója még gyorsan szíven ta­lálja a bárót, kedvező alkalmat szolgáltatván Piroskának a haldokló hős fölött az »Aludj, aludj­­ kezdetű bölcsődal eléneklésére, mire a függöny végérvényesen összemegy. Faragó Sándor, a Bérkaszárnya szerzője írta ezt az előjátékkal súlyosbított darabot, amelynek színrehozataláért,a közeli hetekben két színház is vetélkedett. Hogy miért? — igazán nem tudom. Mert a Piroska és a farkasok — leszámítva a gro­teszk alapötlet eredetiségét, — majd minden ko­moly érték díjával van. A kritikátlanság és ízlés­telenség szinte tombolva ünnepli benne önmagát. Sem kedvem, sem helyem nincs hát hozzá, hogy sorra vegyem bántó eltévelyedéseit, innen-onnan merített gyanús motívumait, helyzeteinek és figu­ráinak kiáltó képtelenségeit, rikoltó, nyers színeit és olcsó hatásra spekuláló naívságait. Csupán arra az alapvető tévedésre akarok vele kapcsolatban rámutatni, amely az utóbbi időben veszedelmesen divatos lett a háború eseményeinek színpadra­vitele körül. A valóság tényei nem pótolhatják színpadon a drámai illúziót. Becsületes író nem építhet darabot pusztán azokra a könnyekre, ame­lyek még a háborút eleven, fájó és forró emlékéül bujkálnak a szemek sarkában. A művészi meggyő­zés és hatáskeltés eszközei nem cserélhetők fel a legőszintébben átérzett pacifizmus propaganda­eszközeivel sem. Más szóval: a giccs nem pótol­hatja a költészetet csak azért, mert háborús sebek és szenvedések emlékét idézi. Ha valakinek gyásza­ van, némán is megilletődést kelthet a valóságban. De ha kiáll a dobogóra és igaz fájdalmát dilettáns versbe öntve tolmácsolja, emberi részvétem egy­szerre megöli s legfeljebb mint rossz költő éb­reszti fel sajnálkozásomat. Jó pacifista és­­jó drá­maíró — két kü­lön emberfajta. Ilyenkor a kettő egyszemélyben is találkozhatik. Ám az előbbi ön­magában nem tarthat igényt az utóbbinak kijáró elismerésre. Ezt végre megszívlelhetnék mind fia­tal szerzőink, mind öreg színházaink. Sőt az a kö­zönség is, amely a pénteki főpróbán elsősorban saját megtéveszthetősége mellett tett lehangoló tanúbizonyságot, naivul lelkes tapsaival. Egyet azonban nem hallgathatunk el. Bár­mennyire elhibázott, stílustalan munka is Faragó Sándor új darabja, szerzőjének tehetsége vitatha­tatlanul kiütközik belőle. Van benne egy-egy fel­vonásvég s néhány inkább vázlatszerűen odave­tett, mintsem kiépített fordulat, amely arra vall, hogy valamivel több elmélyedés és fegyelmezett­ség mellett különb produkciót is várhatunk tőle. Mindenesetre valami egészen mást, mint ez a mos­tani. Az előadás sem szerzett sok örömet. Ahelyett, hogy tompította volna, még fokozottabb mérték­ben aláhúzta és kiemelte a darab nyers túlzásait. Ali ez különösen Titkos Ilona uccalány-figurá­jára, amely állandóan a közönségesség végső határvonalán táncolt. Kiss Ferenc ugyanebbe a hibába esett az első felvonás mulatójelenetében, míg a második felvonás során lehetetlen szerepe a legüresebb játékba kényszerít­ette. Sajnálkozva néztük ennek a nagytehetségű, kitűnő színésznek reménytelen birkózását, a hozzá méltatlan fel­adattal. Vágó Erzsébet, Zala Karola, Justh, Dé­nes György és Faragó Erzsébet több-kevesebb sikerrel igyekeztek tartani a rájuk bízott posztot. Rendkívül mulatságos volt Sarkadi, a mulató­tulajdonos szerepében. Kárpáti Aurél BEBESI KIÁLLÍTÁS A HŰCSARNOK­BAN Nyitva december­ig naponta 10­ 2 óráig A Képzőművészeti Társulat tagsági jegyei érvényesek. Saljapin a Don Quichotte címszerepében Városi Színház — november 29 A »Don Quichotte« operát Massenet. Salja­pinnak írta, kinek parádés szerepe a félszeg lo­vag maszkban, játékban és énekben nagyszerűen telepített alakja. Saljas­ío a darabkorsi-felvonásától az utolsóig állandóan a színpadon­­ vén. Felejthetetlen jele­netei: a harc a szélmalommal, bevonulása lovon, búcsúja a temetőben Dulcineájától. Saljapin a bu­dapesti premierre két partnerét magával hozza: Sinoho, M. Chandwich és Dulcinea. M. Louise Dubost, mind a ketten a párizsi Opera Comique művészei. A bérlők­ (A., B., C., D.) kedvezményes jegyei­ket november 18-án, hétfőn és 19-én, kedden vált­hatják ki a Városi Színház jegypénztáránál. A nagyközönség részére csütörtöktől, november 21-től árusítanak jegyeket a Városi Színház pénztára és az összes jegyirodák. A nagysikerű „Tommy és Társa" minden este A Király-Sínház műsordarab­ja, a rendkívül mulat­ságos és bájos Tommy és Társa­, amely eddig 38-szor töltötte meg a Király-színház nézőterét tapsoló, kacagó közönséggel, minden este Gaál Franciska, Rákosi Szidi, Vaály Ilona, Bársony Rózsi, Kertész Dezső, Dénes Osz­kár, Mészáros Pelette, Körmendy János és Horváth Manci felléptével kerül színre. Ma, vasárnap délután és jövő vasárnap délután 3 órakor mérsékelt h­elyárakkal az állandóan táblás házakat vonzó »Diákszerelem" van műsoron Gaál Franciskával, Vaály Ilonával, Bársoly Rózsival, Kun Magdával, Kertész Dezsővel, Sziklay Jó­zseffel, Dénes Oszkárral, La­tat­ár Árpáddal, D'Arrigo Kornéllal a főszerepekben. (—) Kígyós­ Árpád kam­arazenetanfolyamán zongo­risták, hegedűsük, gordonkások számára szerdánként este 7 órától f­olyik a tanítás. Tandíj havi 6 pengő és 10 pengő. Ismertető díjtalan. József körút 52. I. H. (Jíeai zeneiskola!) (—) Minden gyereket szeretettel vár­na délelőtt féltizenegy órakor Lakner Bácsi Gyerm­ekszínháza. Ilyen remek műsort mindenkinek látni kell! (Új Szín­ház. Aut. 214-22.) Jegyek 00 fillértől. (-) Rozgonyi udvari fényképész felvételeit mind­gyakrabban közlik legújabban előkelő külföldi illu­sztrált lapok és ez Rozgonyit a Budapestre érkező kül­földiek között is a legnépszerűbbé tette, akik budapesti emlékeikkel magukkal­ viszik Rozgonyinál készült ké­peiket is. Legújabb kreációja a mesternek, hogy az eddigi éles képek helyett a legmodernebb német képek segítségével festményhatású képeket készít, amely úgy a legelőkelőbb körökben, mint a középosztályban a leg­nagyobb elismerésre talált. A karácsonyi­ felvételek egyébként Rozgonyi műtermeiben a torlódás elkerülése végett már most megkezdődtek í­j (?) Molnár Ferenc vígjátékának 25-ik előg­­adása. Szombaton játszották 25-ször a Vígszínház­ban Molnár Ferenc nagysikerű vígjátékát, az Egy, kettő, hármat. A Vígszínház telt nézőtere gyakori nyíltszíni és felvonásvégi tapssal ünne­pelte a távollévő szerzőt és a színészeket, különö­sen Genth Sándort, Makay Margitot és Rajnai Gá­bort. Az Egy, kettő, három előtt Molnár Ferenc híres egyfelvonásosát, a Marsallt játszották, amelynek főszereplőit, Gombaszögi Frid­át, Terszt­s Jenőt és Vértesst ünepelte a jubiláris előadás kö­­zönsége. Boross Géza. (•) Boross Géza jubileuma. Húsz éve, hogy Boross­­ Géza, a népszerű kupléénekes színpadra lépett. Drá­mai színésznek készült és csak a színésziskola harmadik esztendejé­ben határozta el, hogy a színé­szetnek azt az ágát kultiválja, amelyben ma az első közé tarto­zik. Boross Géza színészi működé­sének húszéves jubileuma alkal­mából november 20-án, vasárnap este a Zeneakadémiában fog fel­lépni. Az estélyen Boross Gézával együtt a színházi és irodalmi, élet néhány kiválósága vendégszerepelnek. (*) A Góth-pár a Terézkörúti Színpadon. A Terézkörúti Színpad legközelebbi műsorára szer­ződtette vendégekül a Góth-párt, akik Harsányt, Zsoltnak erre a célra írt vígjátékában fognak fellépni. Ugyancsak ebben a műsorban fog ven­dégszerepelni Rózsahegyi Kálmán Békeffy László bohózatában. (•) Belga lap a magyar zenei életről. Brüsszelből jelentik. A Libre Belgique című lapban E. System­iu­m, a brüsszeli királyi zeneakadémia igazgatója foglalkozik a budapesti zenei élettel és hangsúlyozza, hogy a gyö­­­­nyörű magyar fővárosnak muzsikától áthatott az egész atmoszférája. A zeneakadémia igazgatója, K­ubay Jenő, régi ismerőse a brüsszelieknek. A filharmonikus zene-..­. kar Dolonányi Ernő vezetésével a legnagyobb figyelmet érdemli fegyelmezettségével. (*) Hegyi Emánuel zongoraestje. A Zenemű­vészeti Főiskola érdemes professzorának zongora­estjét kevesen hallgatták végig pénteken este. Ennek a félig megtelt teremnek nem egyedül a rossz hangversenyszezon az oka. Nemcsak­­a­ sú­lyos gazdasági viszonyok miatt maradt el a kö­zönség. Itt már arról van szó, hogy mit nyújt a zongoraművész annak a közönségnek, mery már igen fejletten és igen éretten tudja, megkülönböz­tetni a produkciókat. Anélkül, hogy a kitűnő, muzsikus abszolút érdekes koncertjét egy árnya­lattal is lényegtelenebbnek tartanák, meg kell állapítanill- hogy »oscffal-ft^ precíz Játék,, a. pedagó­giai árnyalatok­ szempontjából előadott magéi*, nem tndnak. eml*erek*il. odavonzani, Hegyi ,lámá­imés Bach—D'Albert D-dur prelúdium és fugájá­ban, különösen pedig Schumann C-dúr fantáziá­jában a klasszikus szellem átfogását, illetőleg a finom muzsikának az­ emberi lelken keresztül való közvetítését akarta felmutatni. És ez a játék sokszor csak az értékes »zenetudós« játéka volt. Granadosnál, Albeniznél, ahol tűz kent a fiatal­ság tüze vagy az idősebbek fiatalsága, ott elő­bukkant a merevség. Mintha a zene teljesen el­szakadt volna és izoláltan a tudás jelentkezett helyette. A tudás, mely már annyi tehetséges emberbe oltotta be önmagát a művészet mellé, Hegyi Emánuel megmutatása nyomán. A közön­ség sokat tapsolt a professzornak és Járai Valso burlesque-jét meg is ismételtették. (Krf.) (*) A Hajnalban, délben, este — a Nemzeti Szín­házban. Dario Nicodemi darabját, amely a Kamara, Színház műsorán már első jubileumát is elérte, szom­baton, éjjeli előadás keretében a Nemzeti Színházban is előadták, a színház tragikus véget ért művészének, Almássy Endrének­ özvegye javára. Az előadásnak a Nemzeti Színházban is szép sikere volt és a közönség sokat tapsolt a két főszereplőnek, Uray Tivadarnak és Bajor Gizinek. Szökik az asszony 152—160 Fedák, Rátkay, Zilahy, Kertész. Ma, vasárnap délután és este, kedden, csütör­­tökön, szombaton, vasárnap délután és este. Vá­rosi Színház.­ Legdrágább hely­­i pengő. (—) Fedák Sári ma, vasárnap délután is fel­lép a Szökik az Asszony­ban. Városi Színház. Legdrágább hely 6 pengő. m­­eletín és este is lelép a f­üflÉásipfiMá? híres mmM

Next