Pesti Napló, 1929. december (80. évfolyam, 274–297. szám)

1929-12-25 / 294. szám

Szerda wazgram­at TMBK PESTI NAPLÓ 1929 december 2& GAZDASAGI BÉKE Jrta: PöPötiICS SÁNDOR, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Hogy­ az égése- emberiséget megrázó, mé­reteiben és időtartamában példátlan csapásai­nak­ hatása,­ a­milyen a világháború­­ volt, egy­hamar nem fog megszűnni, egészen"természet, "tes- Több mint tíz esztendeje, hogy a hadakozó népek letet­ték a fegyvert, békéket is kö­töttek, de a lelkek még nem nyugodtak m­eg s a gondolat­világ fölkorbácsolt hullámai még mindig nem simultak el .Magul­ a békekötések is hoz­zájárultak ahoz, hogy a meg­nyugvást egyhamar ne követ- K­apovics Sán­dor kezzék be. A fegyv­erek­­­et éte­lé­t követő forradalmi kitörések lezajlása u­tán még m­indig találkozunk a közélet és a gazda­sági élet terén n­em egy jelenséggel* amely­en­••nek az általánosan uralkodó állapotnak egy­egy "megnyilatkozása.• Áll ez ügy nemzetközi *on­iíks­zásbanf­­ limit• az egyes országokon • belül. .­­ . • .. . Ila csak a gazdasági életet nézzük, ki ta­gadhatná, hogy­ az ellentétek a termelés egyes ágai között élesebbek, mint voltak a békében, igaz, az ellentétek kialakulása régebb keletű. A szabad verseny elleni reakció, a gazdasági protekcionizmus, a marxizmus tanainak terje­dése, a­ keresztényszocializmus erősbödő sze­rephez­ való jutása már a háborút megelőző időkben is éreztette hatását a törvényhozás­ban, a kormányzatban. Tápot nyert ez a fejlő­dés a közgazdasági és a jogtudományok egyes művelőinek munkássága által, akik az új irányzatok teoretikus megalapozásához igye­keztek hozzájárulni. Közös fom­ája volt ezek­nek a mozgalmaknak, hogy az egyes terme­lési és foglalkozási ágak külön szer­­ezetekbe tömörültek, amelyek — hogy csak létjogosult­ságukat igazolják — az egyeseket ért bajokat, valódi vagy vélt sérelmeket nyilvántartották, azok enyhítésére,­­elhárítására javaslatokat készítettek, propagandát folytattak és gyak­ran más eredményt nem tudtak elérni, mint a piegleni érdekellentétek további kiterjeszté­sét. A folyamat azután odafejlődik, hogy a kormányzat is ezeknek a tendenciáknak a bűvkörébe jut, elveszti összefoglaló, kiegyen­lítő, országos hatósági jellegét és érdekképvi­seleti fórummá lesz. A háború alatt, mert ter­hesebbé lett az élet mindenütt, fokozódott ez az állapot. Segítségére jött az a körülmény, hogy a világháború nemcsak a népek fegyve­res mérkőzése, hanem a végletekig menő gaz­dasági küzdelme is volt. Ennek a küzdelem­nek nyomása alatt rendkívüli hatalmi jogkört kaptak a kormányok és keletkeztek kényszer­gazdálkodási intézkedések. És mit látunk most? Mi tagadás, a gazdasági­ állapotok nem kedvezőek. Első­sorban a mezőgazdaság küsz­ködik. De nagy bajai vannak a kereskedelem­nek is. Az ipar valamivel jobb helyzetben van, de az év utolsó szakaiban a megcsappant fo­gyasztóképesség érezteti ezen a téren is hatá­sát. Nemcsak nálunk van ez így, csak szélső­ségekre hajló természetünk teszi hangosab­bakká a panaszokat. Soha szembeszökőbb módon nem nyilvánult meg a mesterségesen, hosszú időn át táplált ellentét az egyes terme­lési ágak között, mint mostanában. Vádasko­dások, bűnbakok keresése, úgynevezett akciók javaslatba hozatala burjánzik fel. Beleszól a küszködésbe a napi politika, olykor üres jel­szavaival. Ezek befolyása alatt más viszonyok számára készült intézményeket és intézkedé­seket készülünk importálni. Már­ kevés az abc beh­m­ló számából alakítható kombináció, ha a különböző n­cí­vek, intézmények, egyesülé­sek elnevezésének kezdőbetűs összevonásá­val akar-dik azokat rövidítve megjelölni. És ebben a tülekedésben elvész egy nagy, alapvető gondolat: a gazdasági élet egységé­nek és a termelés különböző ágai egymásra­utaltságának a gondolata. . Még egy másik nagy veszedelme van en­nek az állapotnak. Folytatódik, elmélyül a polgári társadalom atomizálása, ahelyett­,­­ hogy alkotó elemei összefognának akkor, ami­kor ez a társadalom következetes nyílt és ak­nákkal folytatott támadásoknak van kitéve. Ha van egyik-másik téren javítani való, a ja­vítás induljon ki a tudásra alapított szakszerű kritikából, de mindig az elveszés veszedelmé­nek kitett egységi gondolatból. Bár alakulna ki ezeknek a megfontolások­nak alapján egységes, országos gazdasági­ köz­vélemény. Nálunk a kormánynak mindig meg­­lehe­tett a társadalmat irányító befolyása. Nagyon is­ itt az ideje, hogy az igazságnak, a­­gazda­sági élet törvényszerűségeinek alapjára he­lyezkedve a rendelkezésére álló bőséges esz­közökkel vegye ezt az irányítást a kezébe­; ha egyes érdeknek, ha politikai súlya talén­­ na­gyobb is, háttérbe kell szorulnia­- - a­­ nemzet egyetemének megerősödésében-rejlő­ etikai ér­­­dek elöl. Az új pápai bíboros-államtitkár, Pacelli Gasparri örökét a volt berlini nuncius veszi át Róma, december 24. Msgr. Pacelli, volt berlini pápai nunciust bíboros-államtitkárrá nevezték ki. A távozó Gas­parri helyébe tehát Pacelli kerül, amivel alapjur­kát vesztették­ azok a kombinációk, hogy az új­ bíboros-államtitkár Magyarország hercegprímása lesz. Pacelli kinevezését ugyan hivatalosan mért nem tették közzé, a Szentszék azonban már ki­adta az utasítást Gasparri vatikáni lakásának ki­ürítésére, és Pacelli­ beköltözködöt­ére. A nyu­galomba vonuló Gasparri villát kapott ajándékul Ix pápától a oda fog beköltözködni. Eugenio Pacelli 1876 március 2-ikán született Rómában. Családja generációk óta szoros össze­köttetésben állt a Vati­kánnal, atyja a világi konzisztórium­ ügyésze volt, nagybátyja pedig a Vatikán által alapított Banca di Roma vezér­igazgatója, Pacelli Rómában ta­nult, majd felszentelése után egész pályáját a pápai államtitkári hiva­talban töltötte. Hosszú időn keresztül XV. Be­nedek pápa adlátusa vo­lt, s 1911-ben vatikáni alállamtitkárrá nevezték ki. A háború alatt, 1917-ben küldötte őt a pá­pa, mint apostoli nun­ciust Bajorországba, ahol Pacelli behatóan foglalkozott a német ka­tolicizmus kérdéseivel, s tökéletesen megtanult németül. Pacelli neve a nyilvá­nosság előtt 1917-ben kezdett szerepelni, ami­kor a párja megbízásából az egymással szemben­álló hatalmak között megkísérelte a béke köz­vetítését. Ez a kísérlet sikertelen maradt, de Pacelli a nemzetközi diplomáciai életben igen jó nevet szerzett magának. . _1920-ban a Vatikán kinevezte németországi nunciussá s 1924-ben átköltözött Münchenből Ber­linbe, ahol mint a diplomáciai testület doyenjét nagy tekintélynek örvendett. Ő volt az, aki több éven keresztül tárgyalt a porosz állammal a kon­kordátum megkötése érdekében, amelyet 1929-ben írtak alá. E diplomáciai tevékenysége mellett Róma minden fontosabb tárgyalásba bevonta Pacellit, így ráhárult az Olaszországgal való kibékülés előkészítésének legfontosabb része,h­a­ az ő neve is ott szerepel a lateráni­­szerződés­ aláírói között. Érdemeinek jutalmazásául a lateráni szerződés aláírása után a pápa a marchese címet és egy félmillió líra ajándékot adott Pacellinek, majd néhány héttel később bíborossá nevezte ki. Pacellit a Vatikán kitűnőbb diplom­atájá-­ nak tartják és még államtitkárrá való kinevezése előtt sokat beszéltek arról, hogy amennyiben a Vatikán belépne a Népszövetségbe, Pacelli lesz a­­ Vatikán állandó genfi delegátusa. Pacelli nuncius a lateráni szerződés tervezetét olvassa A határon lehet olcsó és g­yors magyar vízumot kapni tavasztól kezdve (Saját tudósítónktól.) Megbízható helyről úgy értesül a Pesti Napló, hogy a kereskedelmi mi­niszter a magyar idegenforgalom érdekeit előse­gítő­ fontos tanácskozásokat kezdett a bel- és kül­ügyminisztériummal. A tárgyalások eddigi ered­ménye minden jel szerint az, hogy megszűnik a külföldi magyar követségeken a vízumok kiadása. Ehelyett expozitúrákat állítanak fel a határokon és a belépő állomásokon minimális díjak lefizetése ellenében rögtön megadják a vízumot. Úgy érte­sülünk, hogy az erre vonatkozó tárgyalások rend­kívül előrehaladott stádiumba jutottak és illetékes körök azt hiszik, hogy az új, lényegesen kedve­zőbb állapot már a tavasszal életbe léphet. AZ OPERABÁL TOIL­ETTJEINEK ANYAGAI I . . A FOLYÓ HÓ 28-TÓL LÁTHATÓK SZÉNÁSI SÁNDOR SELYEMÁRUHÁZAINAK KIRAKATAIBAN BÉCSI U. 5., A DEÁK FERENC U. SARKÁN WIEN, I. PETERSPLATZ 3. t

Next