Pesti Napló, 1930. március (81. évfolyam, 50–73. szám)
1930-03-27 / 70. szám
12 Csütörtök" PESTI NAPLÓ 1930 március 27 MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Kecskemét kis éneklő gyermekei és nagy muzsikusfia Zeneiskolája, zeneegyesülete, zenekara, énekkara sok vidéki városnak van, komoly zenekultúrája azonban csak nagyon kevésnek. Mert hiába: »intézmények« magukban véve édeskeveset jelentenek a vidéki kultúra felvirágoztatásában. Itt minden az egyes emberen, annak egyéni iniciatíváján múlik. Ezért hiába alapítunk vidéki kultúrintézeteket, ha nem találjuk meg hozzájuk a megfelelő embert. — Hogy mire képes egyetlen ember tudása és lelkesedése, azt jellemzően példázza. Győr és Békéscsaba; az előbbi városban a fiatal, nagyképzettségű Kerényi György, az utóbbiban a kitűnő Sztó László szinte máról holnapra magasnívójú intenzív zeneéletet teremtett. És azután Kecskemét! Ez az alfödi város a vidéki zeneéletben kivívott vezető pozícióját szintén ilyen egyéni kezdeményezéseknek köszönheti. Itt két kiváló muzsikus: Grodon Pál igazgató és Vásárhelyi Zoltán tanár a zeneéleti spiritus rectora. Különszerencséjük, hogy mindketten a városi zeneiskola hivatalos keretében működhetnek, tehát nem hiába áll a város élén olyan polgármester, aki Zimaynak, a múlt század jeles muzsikusának utóda és nem hiába találtak a város kultúrtörekvései Fáy főispánban olyan emelkedett szellemű, európai látókörű pártfogót, aki az artisztikus érzéket magától Fáy Andrástól, a híres fabulaköltőtől családi tradícióként kapta örökségbe! Kitűnő emberek voltak "azonban régebben is. Miért váratott mégis ilyen sokáig magára a vidéki zenekultúra fellendülése? Miért nem talált eddig a vidéken a komoly zenei törekvés visszhangra? Honnan merítik a mai apostolok ezt a diadalmas erőt? — Bach, Mozart, Beethoven! Micsoda távoli világok annak, akit a poros vidéki város mindennapi gondjai közül akarunk felvezetni a klaszszikus magasságokhoz, a zene szivárványhídján? Hogyan találjuk meg itt a kapcsolatot a mindennapi kicsinység és az örök nagyság között? A vidéki zenekultúra elterjedése szinte reménytelennek látszott... És ekkor megjelent a költő, — szintén egyedül álló és egyedül önmagára támaszkodó harcos— aki magányos lelkében átélte egész népe sorsát, a rideg hétköznap minden gondját, fővárosi, városiés"falusi" gondokat egyaránt, átélte az ember és a nemzet legmaibb problémáit, legjelenvalóbb életét és mert költő volt és zenész, a művészi fantázia ízöt&ffi^&'-ve elemelte azt, amit átélt az örök emberi értékek közé. Aki Bachot meg akarta érteni, annak eleve felül kellett emelkednie minden megkötő mai közösségen; a puszta emberséget kellett másából kihámoznia, és ez nehéz, nehéz különösen a vidéki megkötöttségek közepette. De az új magyar zenepoéta olyan zenét hozott, melynek hangjai a mai magyar élet nagy közösségéből fakadtak s ugyanakkor időtlenek, határokat nem ismerők tudtak lenni, akárcsak a klasszikusok muzsikája. Ez a zene egyenesen a Mából mutatott utat az Örökhöz, ahol azután az őt követő emberi szellem már hamar összetalálkozhatok a többi nagyoknak és a mégnagyobbaknak, a Bachoknak, Beethoveneknek szellemvilágával is. Ez a zeneköltő, aki közénk állva, testvéri közelségből mutatja a legmesszebbre vezető utat, ez a közvetlenül tettekre buzdító szellem: Kecskemét, város szülötte, Kodály Zoltán. Hát, hogyne értené meg az ilyen zenének magas bamutatását a magyar vidék!l és hogyne értené meg különösképpen az a város, ahonnan Kodály az élet útjára indult! Csak legyenek Bodon Pálok, akik előkészítik a talajt és Vásárhelyi Zoltánok, akik elviszik a Kodály-zene hangjait a fővárosból a vidékre, akik megcsendítik Kodály gyermekkórusait, olyan tökéletesen, olyan megértéssel, ahogy csak most, a kecskeméti nagyszabású Kodály-ünnepélyen felcsendültek. A kecskeméti iskolásfiúk énekeltek, nem kevésbé szépen mint budapesti kollégáik. A Városi Zeneiskola két növendéke muzsikált: a fiatal Sántha Rózsi eljátszott két Kodály-zongoradarabot, Kiss Gyula a hegedűre írt Adagiot adta elő, nem kevésbé szépen, mint a mi főiskolai növendékeink. És a közönség ujjongott, tombolt. A kis énekesek (valamennyi középiskola növendékei) — akik már Kodály megérkezésekor teljes számban kivonultak az állomásra — a hangverseny végén vállukra kapták Kodályt, aki valóban úgy érezhette, mintha Kecskemét -t most másodszor fogadná fiának.Nagy dicsősége és nagy örömnapja Kecskemétnek, hogy most együtt ünnepelheti »kis gyermekeit« és nagy fiát... hogy felzendítheti Kodály gyermekkarait, melyeknek kivételes hatását azzal magyarázom, hogy bennük a magyar gyermek, s a gyermeklelkeken keresztül az egész nemzet megtalálta önmagát... — A kultuszminiszter képviselőjének, a zeneügyosztály kiváló vezetőjének, Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsosnak ezek a szavai, — melyek a díszhangversenyt megnyitották — találóan jellemezték az egész ünnepélyt, melynél szebbet, követésreméltóbbat még nem produkált a magyar vidék. Tóth Aladár (*) Kilényi Edwárd sikere Németországban. Az elmúlt budapesti zenei évad egyik jelentős sikere fűződik a fiatal Kilengi Edwárd fellépéséhez. Azóta Kilengi megjárta Németországot is, ahol Hamburgban egy és Bertfben két hangversenyt adott, amelynek kritikái most fékeztek hozzánk. A rendkívüli tehetségű magyar zongoristáról a Vossische Zeitung a következőket írja:Hanis v. vI3010TV mondja, hogy a művészetben csak a mértéken t il megnyilvánuló tehetségnek van joga az előretöréshez. Ezek közé a jogosultak közé tartozik Kilényi Edwárdr is, akinél feltalálható a született zongorista, terméstes technikája, akinek erős oldala a kifejezés biztonsága, de minden szentimentalitás nélkül, megvan benne a nagyvonalúság, megvan az ösztön a zenei feszültség ívelő megteremtéséhez, megvan benne a színnek és vitaalnak kifejezett hatalma, — szóval -,valaki. A Signate, Németország egyik legelső zenei lapja ezt írja róla: "Amit technikai szempontból produkál, bámulatra méltó-e A Hamburger Fremdenblatt így emlékezik meg Kilényi hangversenyéről hasábos nagy kritikájában: :,Akárkinél is tanult ez a fiatal mester, akárkinek is volt a növendéke, az veleszületett tehetsége fejlesztésén kívül még egy nagyon fontos dologra tanította meg, ami minden, művészi reprodukáló folyamat legfontosabb alapeleme és ez a kínos pontosság, a zenei kép közvetítésének példás tisztasága és mindenekelőtt a zenei tartalomnak, megvilágítása, amely által felszabadul az előadott mű lelke.« A Chicago Tribune és a Neto York Herald párizsi kiadása az ifjú Kilényi képét hozza és kritikája fölött ezt a címet olvassuk: Berlin Critics Pleased By Hungarian Pianist. (Berlini kritikusoknak tetszik egy magyar pianista.) (*) Mirabean-darab. A francia forradalom nagy alakjai közül Mirabeaut eddig különösképpen elhanyagolták a világ drámaírói. Most egy német író, báró Richthofen pótolta ezt a hiányt és nagy történelmi drámát írt Mirabeauról. A darabot a hamburgi Deutsches Schauspielhaus mutatta be. (*) Mistinguette utódja, egy amerikai húskirály elvált felesége, Párizsból írja tudósítónk: A csillagok sem ragyognak örökké, ámbár a jó párizsiak azt hitték, hogy Mistinguette esetében mégis csak kivételt kell tenniök, mert ezt a diadalmas táncos marónát három nemzedék sem tudta kiböjtölni. Ma, hatvanadik évén túl, méglégyítt az agrá!, nagymamák döltek ki mellőle, ifjúkori gavallérjai rég a temetőben álmodoznak róla, de . ... fstvaji, ragyog és hódít, «sodálat«» lábai vak-, amelyek egy tizenhatéves bakfisnak is dicséretére válnának. Nos, most mégis leáldozott a Montmartre napja. Már az utódja is megjelent. A Nelson Morris, csikágói hiskirály feleségének a személyében. A gyönyörű asszony azelőtt párizsi színésznő volt, Jeanne Aubert néven ragyogott az orfeumok és varieték színpadain, amíg csak meg nem látta Nelson Morris, a hús- és konzervkirály. Halálosan beleszeretett a szép divába, feleségül vette, azzal a feltétellel, hogy többé nem lép színpadra. Aubert kisaszszony, illetve Nelsonré bírta is egy darabig, azonban rövidesen elánta a polgári életet és fellépett az egyik csikágói színpadon. Emiatt a férje pert indított a színház ellen, mire a felesége beadta a válópert és nyomban elutazott. Ma már ismét Párizsban van és mint a kritika, egybehangzóan vallja, méltó utódja lesz Mistinguettenek. Hogy Mistinguette mit szól hozzá? Arról hallgat a krónika. (*) Csúfosan megbukott aThéátre Pigaltee új darabja. Párizsból írja tudósítónk: A Théátre Figallenak, amely annyi gonddal, luxussal , főleg annyi pénzzel készült el s vezétszerepre számított a párizsi színházak között, határozottan nincs szerencséje. Sacha Guitry művészi sikerek szempontjából olyan kavasé kielégítő igazgatása után az új igazgató, a rendkívül tehetséges Gaston Bery Lertonnalui-reprizze, a Számum felújításával kísérletezett. Nagy siker, a darab egyik vezetőszerepében Finnin Gémier pályája egyik legszebb alakítását produkálja. Pár nappal a premier után Gémier súlyosan megbetegszik, visszaadja szerepét, s azóta a színház üres. Új darabra kell tehát készülni , Bety a néhány évvel ezelőtt Prix Goncourt nyert Pierre Dominique-re gondol, akinek a darabját Feu du etel címen a színház be is mutatja- A fiatal író 15 képből álló darabjának, amelyet némi szabadsággal magyarra Világ vége címmel lehetne lefordítani, a közönség és a sajtó egyértelműleg olyan hűvös fogadtatást rendez, amire évek óta nem is volt példa. Igaz, hogy ilyen példátlanul elcsépelt témájú, gyönge darabot komoly párizsi színházban is régen mutattak már be. Pierre Dominique 15 képből álló, helyenként azért mulatságos darabja ugyanis arról szól, hogy a földet egy gyorsan közelgő üstökös fenyegeti, amelynek a földgömbbel való összeütközésétől a tudósok a világ végét várják. Xarry az ijedelem Párizsban s egyszerre mindenki megváltozik: a józan munkás megöli a belügyminisztert, aki felesége szeretője lett, egy könnyűvérű nőcske szentté válik, egy csillagász megbolondul, a csendőr rablóvá lesz stb., stb. Minthogy azonban — a vége mindennek könnyen kitalálható: az üstökös nem jelenti a világ végét,lávatömegek helyett csak ködöt szór a földre, s utána minden megint rendbe jön: a gyilkos börtönbe kerül, a könnyűvérű, szentté vált hölgy újból kalandok után fut stb., stb. Ez az egész, s így eléggé érthető a hűvös fogadtatás, amelyben a darab Arguillérc remek játéka ellenére részesült. És a Théátre Pigalle igazgatója már int. ús darabot keree.g. a-t (*) Tina di Lorenzo meghalt. Milánóból jelntik: Tina di Lorenzo, a híres olasz színésznő tegnap Milánóban meghalt. Halálos ágyánál mellette volt fia, Dino és férje, Armanda Fulconi, aki szintén nagy tinn Hollywoodi érdekességek . Itt van Loretta Young esete. A szép Loretta mindössze 17 esztendős. Édesanyja rendkívül szigorúan tartotta, minden nap elkísérte a műterembe, ott volt a felvételeknél és a felvételek után minden, nap hazakísérte. Lorettának édesanyja nélkül egy lépést, sem volt szabad tenni. Ez a szigor azonban nem akadályozta meg Lorettát abban, hogy ne szeressen bele egy Grant Withers nevű moziszínészbe. Withers elvált ember és több gyermeke van, akik elvált feleségénél élnek. Egy szép napon Loretta Young mamája hiába várta a felvételek után leányát, Loretta megszökött a nála háromszor idősebb Grant Withers-szel, repülőgépre v ültek és Arizonába repültek, ahol egy Yuma nevű városkában azonnal össze is esküdtek. Loretta édesanyja kétségbeesetten rohant a bírósághoz és azt követelte, hogy leányát adják vissza neki. A bíróság nem tehetett semmit. Ugyanekkor azonban egy beadvány érkezett a bírósághoz Grant Withers elvált feleségétől. Az elvált feleség arra kéri a bíróságot, hogy tartásdíját emeljék fel, mert Grant Withers bizonyára azért vett el egy nálánál sokkal fiatalabb éa bizonyára, mulatni vágyó és elegánsan öltözködő filmsztárt, mert igen jó anyagi viszonyok között él. Volt férje, amikor elvált tőle, nem élt valami fényes anyagi viszonyok között, most tehát, amikor anyagi viszonyai megjavultak, kötelessége, hogy elvált feleségéről és gyermekeiről bőségesebben gondoskodjék, mint eddigi. Még senki sem tudja Hollywoodban, hogy a bíróság milyen álláspontra helyezkedik, de a közvélemény Grant Withers elvált felesége mellett van. Julie Powell asszony válópert indított férje, William Powell ellen. A válni akaró filmszínésznő szerint férje, aki a filmeken rendszerint alvilági alakokat játszik, magánéletben is úgy viselkedik, mint az alvilágiban élő banditák. Nem lehet tudni, — írja beadványában Julie Powell — hogy férje azért játszik-e olyan kitűnően banditákat a filmen, mert már régebbről telítve van ilyen hajlamokkal vagy azért viselkedik te Jeségével szemben olyan bacdita módon, mint ahogy viselkedik, mert ezt a viselkedést megszokta a filmen! (–) Bárdos Artúr nem pályázik. Bárdos Artúr annak megállapítását kéri, hogy a szegedi Városi Színház igazgatópályázatán nem vett részt. (*) Fél évig a kapurtalai maharádsa vendége volt egy francia író. Egy évvel ezelőtt a párizsi lapok már-már elparentálták Francis de Croisset-t, a jeles francia írót, aki súlyos beteg volt és orvosai is lemondtak róla. Az író azonban meggyógyult, egy időre eltűnt Párizsiból és senki sem tudta, hol van és merre jár. Croisset maga is titkolta, hová utazott. Barátainak és ismerőseinek búcsúzáskor azt mondta, hogy elindul a világba, hogy súlyos betegsége után teljes gyógyulást keressen. Most váratlanul megjelent a francia könyvpiacon egy új könyv, amelynek szerzője Francis de Croisset. A könyv címe, amely mindent megmagyaráz, ilyen közvetlenül és nyájasan hangzik: Szép utazás Indiában. Croisset tehát Indiában járt és amint könyvének előszavában elárulja, egyetlen frankjába sem került az utazás, mert Marseilletől Indiába és vissza Marseilleig minden költségét a kapurtalai maharádsa fedezte. A maharádsa az utóbbi években gyakran megfordult Párizsban. Összebarátkozott az írókkal és Francis de Croisset-t kedvelte meg, leginkább. Legutóbbi párizsi tartózkodásakor szívélyese®, meginvitálta Croisset-t birodalmába. Amikor az író túl volt az életveszedelmen és lábadozni kezdett, eszébe jutott, hogy legokosabb, ha elfogadja a kapurtalai maharádsa meghívását, és Indiát választja üdülési helyéül. Rögtön írt a maharádsának, aki azonnal levélben küldte neki az elsőosztályú hajójegyet oda-vissza. Fél évig volt a maharádsa vendége Croissette, nemcsak teljesen meggyógyult, hanem nagyszerű megfigyelésekkel tért haza, amelyekből azonnal könyvet írt. (*) Raszkolnyikov, mint opera. Április 9-ikén Petrollo olasz komponistának Bűn és bűnhődés című operája először kerül színre, minden más színpadot megelőzve, a boroszlói Stadttheaterben. A librettót Forzano, a milánói Scala rendezője írta Dosztojevszkij regénye nyomán. Minden nem ii divatos idi fehérneműt ölesén, szépen, gyorsan készít Lengyel Ágnes fehérnemis szalonja VII., Elemér ucca 35. félemelet 2. Telefon: 322—88.