Pesti Napló, 1930. szeptember (81. évfolyam, 198–221. szám)
1930-09-21 / 214. szám
Vasárnap 1930 szeptember 21 Kedves fiatal barátom! Írta: ZILAHY LAJOS Sietek e hónap 17-én kelt soraira válaszolni. [Mindenekelőtt szeretném eloszlatni azt a szorongó érzését, amely valószínűleg akkor támadt, amikor a levelet már bedobta a postaszekrénybe és az egész dolgot nem lehetett visszacsinálni. De az is lehet, hogy egy percig sem támadt ilyesféle gondolata, mert levelének hangjából és tartalmából azt veszem ki, hogy önt minden cselekedetében bátor határozottság és nagyvonalú fantázia fűti. De mondom, ha nem így volna, ne legyenek utólag szorongó érzései. A levél csak önnek volt szokatlan, nekem azonban egyáltalán nem. Én ilyenféle levelet nap-nap után kapok. Nézze meg például a mai postámban ezt a, gyönyörű, elegáns női írást: »...tudom, hogy mindez érthetetlen, én önmagam előtt sem találok mentséget rá, hogy ismeretlenül fordulok Méltóságodhoz ezzel a kéréssel, a végső kétségbeesés, szinte már az őrület visz errea lépésre, könyörögve kérem Méltóságos Uram, küldjön nekem öt pengőt, mert ennyi pénzem hiányzik, hogy a kisfiamat be tudjam iratni az iskolába és nincs... nincs ... egyetlenegy gondolatom nincs, hogy honnan kerítsem elő ezt a hiányzó összeget.. Nem kell magyaráznom önnek, hogy ez a levél, amelynek dr. X. Y.-né az aláírója, minden sorában véres és megrendítő valóság és őszinteség. Csak egy ponton sántít benne az igazság: sajnos, nem vagyok méltóságos úr. De régi törvény, hogy a segélyt kérő levelek bőkezűen osztogatják a címeket. Hát mondom, ami ezt illeti, az ön levele egyáltalán nem okozott nekem különösebb meglepetést. Az sem zavart, hogy ön foglalkozására nézve villanyszerelő, mert éppen a fenti levél bizonyítja, hogy a mostani idők fullasztó légköre nem ismer társadalmi és osztálykülönbséget. Ami az ön levelében mégis meglepett, hogy ne mondjam boldog izgalomba hozott, az a költői lendület volt, amelyet irigykedve olvastam és azt gondoltam magamban: ha ekkora fantázia és lendület csak így könnyedén ömlik egy szerelőnek a tollából, akkor ez a mi költői mesterségünk közönséges csalás és népámítás. Igen, igen, nem találok más szót rá: az ön levele csupa költői lendület. Mert ön többek között ezt írja: »...tehát ha a művész Úr adna nekem harmincezer pengő hosszúlejáratú köcsönt tíz kamatra, nagyon megköszönném.« Megvallom, egy percig valószínűtlenültáncoltak e számjegyek a szemem előtt, az indokolás azonban rögtön meggyőzött, hogy ön végeredményében józan és világos gondolkodású ember. Mert így folytatja a továbbiakban: , »Bocsáson meg művész Úr amit most mondani fogok, de a művészek léhák és kényelmük. Egy nagy kártyaveszteség vagy más ehez hasonló eset anyagilag teljesen tönkre teheti önt. Ne agya az Isten, de ha mégis így fordulna a dolog, milyen jó lesz akkor biztonságban tudni azt a harmincezer pengőt, amit nekem adott kölcsön. És hogyha egy kártyacsatában minden elúszott, ne felejtse el művész Úr, hogy ott kint a messzi Canadában tárt karokkal fogja várni egy boldog kis család ...« Mert azt elfelejtettem mondani, hogy ön farmot akar venni Kanadában ezen a harmincezer pengőn. Nem szeretem ugyan, hogy ilyen messzire megy a pénzemmel... de mindegy. „ .. Most azonban én jövök a fantáziával! Uram, tegye a kezét a szívére és próbáljon gondolkozni Nézzen a jövendőbe! Én kísérteties pontossággal látom ezt a jelenetet... Poros autó áll meg a kanadai síkságon, az ön farmja előtt és én szállok ki belőle, én, az ön hitelezője. Belépek a szobába, mily egy fantom a régi életből, kísértet az óhazából, megállok ön előtt és síri hangon így szólok: — A pénzemért jöttem ... Uram, tegye mégegyszer a kezét a szívére, nézzen a" lelke legmélyére, próbálja elképzelni ezt a jelenetet, legyen őszinte most és ismerje be... én mindent elhiszek, elhiszem, hogy ön a világ legtisztességesebb embere, elhiszem, hogy kitűnően virágzik a farm és ön már régen megduplázta a vagyonát, elhiszem, hogy én oda is adtam a harmincezer pengőt önnek, de ismerje be, könyörgöm, ismerje be, mert ezen a ponton vitatkozni kezdünk, összeveszünk és az egész kölcsönügyletből nem lesz semmi,... ismerje be, hogy mikor én ott Kanadában belépek majd az ön szobájába, elvégre emberek vagyunk ... ön nem fog engem tárt karokkal fogadni. Most egy pillanatra megállok itt, jobban mondva:megáll a toll a kezemben, ahogy önnek ezt a levelet írom. És elgondolkozom. Különös érzés nyilat át rajtam ... Pedig nem vagyok már a felesleges lírai ellágyulások embere. Én viccet csinálok itt az ön leveléből. Az ön leveléből, ebből a hosszú, hosszú levélből, amit bizonyára álmatlan éjszakán, keserű cigarettafüstben, égő homlokkal, a reménytelenség sötétségéből elszabadult, felszárnyaló fantáziával, távoli egekbe pillantó bizodalommal, a csodákban való gyermekes hittel és megható naívsággal írt nekem... éppen nekem ... közben egy krajcár sincs a zsebében, hiszen ön írja, hogy munkanélküli szerelő és hogy.. »...művész úr, könyörgök önnek, nem magamért, a kis menyasszonyomért teszem...« És ezt a gyilkos, cinikus,fölényes választ kapja tőlem. Tőlem, akinek többet adott az Isten, mint önnek. Akihez ön felzaklatott fantáziájával és végső kétségbeesésében egy szinte már megzavart idegrendszer állapotában mint álomszerű menedékhez fordul... most ízekre szaggatva, olcsó és könnyű elmésséggel körítve, kitálalva, kiteregetve kapja vissza az ön levelét, amelyben ennek az egész mai fiatalságnak vergődő képzelete, segítségért való sikolya, a lehetetlennel való megpróbálkozása, fellángolása és összeomlása, dühös talpraugrása és aztán titokban fuldokló zokogása, gondolatainak a kanadai boldog farm felé való röpülése, aztán a halállal való tompa suttogása ... »egyszer már el akartam dobni magamtól az életet« ... mindezt tollhegyre venni, kifigurázni ízetlen tréfa és könnyűnek látszó, de bizonytalan győzelem annak, akinek mindennapi mestersége a tollforgatás. Igen, ezt világosan érzem ebben a pillanatban. De a harmincezer pengő miatt haragudtam meg egy kicsit, mert az volt az érzésem, hogy ön valahonnan megbízható adatokat szerzett az én vagyoni asszonyaimról és gúnyt űz velem. Rosszul teszi, ha kis menyasszonyát azzal hitegeti, hogy ön filmeket fog írni... Tudniillik azt ajánlja nekem, hogy közösen írjunk filmeket, ön majd kitalálja a mesét, én pedig feldolgozom. A befolyó jövedelemből hatvan százalék az enyém, negyven százalék pedig az öné. Nem, ez nehezen fog menni, ön ehez, mint villanyszerelő, nem ért. De mondok én önnek valami mást. Elfogadom önt társszerzőnek, ön adja a témát és én megírom. Nem veszi észre, hogy már meg is írtam. Ennélfogva e cikkem írói tiszteletdíjának negyven százaléka önt illeti. Tartozom tehát összesen ... — Hogyan? — kiált fel ön most ingerülten. — Én azt hittem a művész úr fog harmincezer pengőt hitelezni nekem és a vége az lett, hogy a művész úr tartozik néhány pengővel? Sajnos... művészkörökben ez mindig így szokott lenni. Ónja az egészségét? IGENt! Ha megszokott, koffeintartalmú kávéját tovább is issza. A tiszta, valódi koffeintartalmú babkávé nemcsak élvezeti cikk, hanem orvosság a legkülönbözőbb betegségek ellen. Ezt olvassa Ön az Orvosi nyilatkozatok érdekes gyűjteményében, amely minden Meinl-üzletben megtalálható. 10 Kávézó egészség! Meinl Gyula r.1. MacDonald menyasszony-lánya vőlegényével, dr. Alastair MacKinnon-nal . A S 4100 • S 407 • S ARNYEKOLTRAC Szelektív, hangerős, tökéletes rádióvétel 33. árengedmény, rádiódí jvissza3éri£é$! Feltételek a rádiónyugtán. ÚJPEST, 4.