Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)
1931-02-15 / 37. szám
.Vasárnap . „A központi hatalmak győzni akarnak .. Franchet d'Esperay marsall nem bírja az alkoholtilalmat — A Panamacsatorna hőse — A front „megfúrása" —„A monarchia nagy offenzívája az olasz fronton Pershing amerikai fővezér leleplezései a világháború kulisszatitkairól Pétain tábornok meghívására a francia frontra mentem, hogy a második francia offenzíván résztvegyek, amely Nivelle tábornok áprilisi balsikere óta történt. Október 22-én érkeztem meg d'Esperey tábornok, az északfranciaországi hadsereg fővezérének főhadiszállására. A franciákaugusztusban Verdunnél diadalt arattak és azóta készülődtek erre a második offenzívára, amelynek terveit az ellenség haderejének és hadállásának olyan pontos ismeretével készítették, hogy a siker nem volt kétséges. A hét és félmérföldes fronton a hatodik hadsereg nyolc divíziója nyomult előre. Az Aisne melletti fronton a franciák evvel az offenzívával jobb állásokat akartak szerezni, de a fő célja ennek az offenzívának épúgy, mint a verduninak az volt, hogy a francia nép és francia hadsereg erkölcsi ellenállóképességét és önbizalmát fokozzák. Egy sikeres francia offenzíva Maistre tábornok, hadseregparancsnok személyesen vezette a hadműveleteket, amelyeket egy hatnapos tüzérségi megnyitó tűz előzött meg. Hat napig szakadatlanul szóltak a francia ágyúk és a muníció ez alatt a hat nap alatt többe került, mint augusztus 20-án Verdimnél. Maistre tábornok azért határozta el magát ilyen hosszú előkészítő tűzre, mert tudta, hogy a németek kitűnő fedezékeket találtak az Aisne melletti mészkőbarlangokban. Ezeket akarta elpusztítani a szokatlanul erős és hosszú »belövéssel«. Amikor a támadásra sor került, megindult egyszerre a gyalogság tankosztagoktól kísérve. A német hadállások kulcsa a marmaisoni erőd volt, amelyet a brutális tüzérségi támadás romhalmazzá tett. Amint a francia csapatok ezt a jelentős pontot elfoglalták, a németek a jobb- és balszárnyon is visszavonták csapataikat. Az offenzívát követő 11 nap alatt a német haderő visszavonult az Ailette mögé. Délelőtt a front felé autóztunk és útközben német foglyokkal találkoztunk, akiket a front mögé szállítottak. Már útközben értesítették, hogy az offenzíva kitűnően halad. Rövidesen elértünk Conde erődbe, a számunkra kijelölt megfigyelési pontra, de a ködös, esős napon alig láthattunk valamit a hadműveletekből. A nagy köd miatt a repülőgép felderítő szolgálatára is alig lehetett számítani, hadiszállására és miután a gyalogság visszaszorította a németeket, gyalog átmentünk azon a területen, amely még néhány órával azelőtt frontközötti, senkihez sem tartozó föld volt A földeken francia és német katonák holttestei feküdtek, a fejünk felett ágyúgolyók süvítettek. Rövidesen elértük az elhagyott német hadállásokat. Útközben igen sok francia katonával találkoztunk. D'Esperay tábornok a legtöbbet megállította, maga köré gyűjtötte és kikérdezte őket. A katonák mosolyogva és lelkesülten beszéltek. A tábornok állandóan »Mes enfant s».-nak, gyermekeinek szólította őket. D'Esperay és a közkatonák érintkezéséből éreztem, hogy ez a francia vezér igen népszerű a hadseregben. A Panama hőse tréfál Az offenzíva sikerült. Az elmúlt áprilisban Nivelle tábornok ugyanezen a fronton vezetett offenzívát a németek ellen, de csapatai a legteljesebb szétforgásottságban, nagy veszteséggel tértek vissza. Most Pétain vezetése alatt az offenzíva kitűnően sikerült és elérte célját, mert egész Franciaország nagyobb önbizalommal várta a háború folytatását. Sajnos, a sikeres offenzíva jó hatását teljesen megsemmisítette az olaszok október 24-iki caporettói nagy veresége. Miután d'Esperaynek megköszöntük a vendéglátást, fülig piszkosan Compiegnebe autóztunk, ahol Pétain fővezérnek gratuláltunk a sikerhez. Compiegneben meglátogattuk a gáztámadásokban megsebesült katonák kórházát, amelyet Miss Elsie de Wolfe, a későbbi Lady Mendt vezetett. A kórházban találkoztam Bunau-Varila ezredessel, a Panama-csatorna hősével, aki egyik lábát elvesztette a verduni offenzívában. 1927-ben részt vettem a nagy verduni ünnepélyen, amelyen Bunau-Varila ezredes is jelenvolt. Egymásután látogattuk meg a tömegsírokat, ahol a nagy csata halottai nyugodtak. Amikor annak a frontszakasznak tömegsírjához értünk, ahol az ezredes harcolt, Bunau-Varila joviálisan megjegyezte, hogy valószínűleg az ő hiányzó lába is itt lehet. VIGYÁZZ A GYERMEKEDRE! Minden anya legdrágább kincsének, a kisdednek és gyermeknek szenteltük ezt a füzetet Sok képpel. Ára 1.80 pengő. Kisha,fél »AZ EST" könyvkereskedésében, Buda»«, VII. ker., Erzsébet körút 18—20. sz. * D'Esperay, az ínyenc 'Amikor az ebédidő elérkezett, d'Esperay tábornok lehívott az erőd ebédlőjébe, ahol kitűnő francia menüt kaptunk. D'Esperay ebéd alatt mindenről beszélt, csak a folyamatban levő offenzíváról nem. Elmondotta, hogy évekkel ezelőtt Kelet-Ázsiából hazafelé tértében Amerikán keresztül utazott, Iowa államban, ahol hosszabb ideig kellett tartózkodnia, már akkor is prohibició volt. A tábornok sehogysem értette, hogyan hozhat egy nép olyan törvényt, amely megtiltja, hogy ebédjéhez egy pohár bort igyon. A tábornok annyira szenvedett a prohibiciótól, hogy amerikai útiélményei úgy hatottak, mintha egy sok kínnal járó szaharai utazásról számolna be. A délután folyamán elvitt a 27-es divízió fő-Franchet d'Esperay • - PESTI NAPLÓ 1931 február 15 A németek „rámenős" harcmodorba fognak A francia, offenzíva sikere után a német és osztrák seregek vereségük ellensúlyozására az olaszok ellen vezettek vehemens támadást. A megelőző hónapokban, májustól kezdve az olasz hadseregek támadássorozatba kezdtek, amely eleinte meglehetős sikerrel járt. Az olaszok előrenyomultak az Alpokban és már el is fogtak 30.000 embert, amikor az osztrák újabb erősítések megérkeztek és az olaszokat visszaverték. Időközben az orosz fronton olyan volt a helyzet, hogy a központi hatalmak csapataikat onnan elvonhatták és az oloszok ellen küldhették. Az antant hadvezetőségeihez eljutottak kósza hírek, amelyek szerint a központi hatalmak nagy támadást terveznek Olaszország ellen, de a híreket senki sem vette komolyan, még az olasz fővezér sem, aki a végletekig bízott hadseregei erejében. A németek a háború folyamán sok mindent megtanultak. Megtanulták azt, hogy egy kisebb frontszakaszra koncentrált offenzíva, amelyet többnapos tüzérségi támadás kell, hogy megelőzzön, túlságosan sokba kerül és aránylag kevés eredménnyel jár, így a németek új módszert alkalmaztak. Néhány órás intenzív gázbombázás előzte meg eszerint támadásukat, amelyet néhány váltogatott, ezred végezett gyilkos vehemenciával. A támadást koncentrált gépfegyvertüz támogatta és követte. Ez a villámgyors és igen brutális támadás rendszerint sikerrel járt, áttörte az ellenfél frontját és most a frontszakadáson új német csapatok özönlöttek át és a kis támadást csatává szélesítették. Ezt a módszert úgy kell elképzelni, hogy egy kis, de igen hatásos támadás átlyukassza a frontot és a lyukat a készenlétben álló hadosztályok káprázatos gyorsasággal kitágítják, beözönlenek a lyukon és az ellenséget a lyuk jobb- és baloldalán élülről és hátulról is megtámadják. Ezt a módszert a németek kipróbálták a rigai csatában, a legteljesebb sikerrel. Rigában van Hutler tábornok hadserege igazolta ennek a módszernek hatásosságát. A rigai siker közvetve az én sikerem is volt, mert hiszen én hangsúlyoztam állandóan, hogy a lövészárokháborúnál sokkal fontosabb a nyílt csata, hogy embereinket éppen ezért nyílt harcra kell kiképezni. A rigai német győzelem bebizonyította, hogy a hadviselés művészete mégsem változott olyan nagyon és mégsem minden múlik ,a muníció menynyiségén és a gépek kitűnőségén. A rigai módszer a kitűnően képzett katonák egyéni és gyors támadásán alapult. Ennek a módszernek a jegyében győztek a központi hatalmak Caporettonál és még azután is több csatában. A monarchia harca A módszer legnehezebben keresztülvihető része abban állott, hogy a front közvetlen közelében anélkül, hogy az ellenfél észrevegye, nagy haderőket kellett összpontosítani. Ezt rendszerint éjjeli marsokkal érték el és nappal a csapatok falvakban és erdőségekben rejtőztek. Német vezetés alatt és hét válogatott német divízió erősítésével az osztrák-magyar haderő a fenti tervet követve, tökéletesen meglepte az olasz hadsereget egy 30 kilométeres fronton Caporetto közelében október 21-én. A támadás sikerét elősegítette a hatalmas köd, amelyben a hadosztályok teljesen észrevétlenül férkőzhettek az olaszok közelébe. A támadás hajnalán egyszerre keresztül törték az olasz frontot és az olasz haderőt nyílt harcra kényszerítették. Az előcsapatok rövidesen átkeltek az Isonzó folyón. Német csapatok október 25-én már az olasz front mögött masíroztak. Érdekes ennek a támadásnak a háttere. Az olasz második hadsereg csak igen gyenge ellenállást tudott kifejteni a központi hatalmak hadi erejének támadása ellen. Az olaszok arra hivatkoztak, hogy az osztrákok jól megszervezett propagandával aláásták az olasz hadsereg erkölcsi erejét. Az osztrákok fraternizáltak az olaszokkal és az osztrák propagandisták azzal hitegették állítólag az olasz katonákat, hogyha az olasz és osztrák katonák nem volnának hajlandók egymás ellen harcolni, akkor az egész háború csődöt mondana. Persze ez egy kissé naiv állítás. Az olaszok vereségéért főleg a német hadvezetőség éleslátása, felelős. A németek idejekorán megtudták, hogy a második és harmadik olasz hadsereg között a fronton Tolminnál szakadás van és itt Tolminnal szemben az osztrák állásokból az egész környék felett uralkodni lehet. Piave veszélyben! A caporettoi vereségnek más okai is voltak". Az olaszok nélkülözték a megfelelő tartalékot, nem készítettek front mögötti védelmi pontokat, az Isonzo hidjai rozogák voltak és az élelmezési és felszerelési depókat túlságosan közel helyezték a fronthoz Tagliamento előtt. Tény, hogy a harmadik olasz hadsereg igen veszedelmes helyzetben volt és csak fokozott gyorsaságú visszavonulással tudta magát megmenteni. A hadműveletek folyamán, november 10-ére az osztrák-magyar hadsereg több, mint 60 mérfölddel nyomult előre és Cadorna fővezér haderejét fenyegette Piavenál. Az ellenség 300.000 hadifoglyot és 3000 ágyút zsákmányolt és rengeteg más felszerelési cikket. A caporettoi csata első 36 órájában az osztrák-magyarok mindent megsemmisítettek, amit az olaszok az egész háború folyamain elértek. Látszólag a caporettoi vereséggel a központi hatalmak végzetes ütést mértek az antantra és hogy a további veszélyt elkerüljék. Öt angol és hat francia divíziót sürgősen az olasz frontra, küldtek. Ez a nagy vereség végre megérttette az antantállamokkal, hogy a legszorosabb együttműködés nélkül nem lehet eredményesen háborút viselni és a hamarosan megszületett rappalói egyezményben el is határozták magukat a legszorosabb együttműködésre. Még egy sokkal nagyobb vereségre volt szükség azonban, hogy az antant belássa az együttműködés fontosságát. Petain tehát hiába vezetett két sikeres offenzívát, a helyzet megint olyan volt, mint Nivelle fővezér nagy balsikerei után: a szövetségesek a legteljesebb lehangoltságban várták a háború további folytatását, a hadseregek ernyedten és kényszeredetten húzódtak meg a lövészárkokban és az elkeseredés általános volt pusztán azért, mert az osztrák-magyar és a német csapatok ilyen megsemmisítő fölénnyel törték keresztül az olasz frontot. Az antant igen magas katonai vezetői között is akadtak olyanok, akik elfogadták a pesszimista véleményt, amely szerint a központi hatalmak Oroszország után Olaszországgal végeznek, hogy azután minden erőt a nyugati frontra összpontosítva, végkép megsemmisítsék a francia és angol hadseregeket. Az általános reménytelensség" ebben a hangulatában fölösleges volt arra hivatkoznom, hogy rövidesen másfélmillió amerikai katona fosz a nyugati fronton készenlétben állani. Fáradt kis mosollyal intézték el az ilyen kijelentéseket és rajtunk kívül alig volt valaki, aki bízott abban, ami később be is következett, hogy tudniillik másfélmillió amerikai katona fogja francia földön várni a központi hatalmak egységes támadáását. (Copyright by the Pcsii Napló and the NANA.) .. j Bert Brecht, az ismert né* met iró >Mann ist Mannt cimü darabját most mutat* ták be Berlinben. A pre*mieren hangosan tüntetni kedtek a darab ellen,, de a közönség nagy része lepisz* szegte az okvetetlenkedőket.