Pesti Napló, 1931. február (82. évfolyam, 26–48. szám)

1931-02-15 / 37. szám

.Vasárnap . „A központi hatalmak győzni akarnak .. Franchet d'Esperay marsall nem bírja az alkoholtilalmat — A Panama­csatorna hőse — A front „megfúrása" —„A monarchia nagy offenzívája az olasz fronton Pershing amerikai fővezér leleplezései a világháború kulisszatitkairól Pétain tábornok meghívására a francia frontra mentem, hogy a második francia offenzíván részt­vegyek, amely Nivelle tábornok áprilisi balsikere óta történt. Október 22-én érkeztem meg d'Esperey tábornok, az északfranciaországi hadsereg fővezé­rének főhadiszállására. A franciák­­augusztusban Verdunnél diadalt arattak és azóta készülődtek erre a második offenzívára, amelynek terveit az ellenség haderejének és hadállásának olyan pontos ismeretével készítették, hogy a siker nem volt két­séges.­ A hét és félmérföldes fronton a hatodik had­sereg nyolc divíziója nyomult előre. Az Aisne mel­letti fronton a franciák evvel az offenzívával jobb állásokat akartak szerezni, de a fő célja ennek az offenzívának épúgy, mint a verduninak az volt, hogy a francia nép és francia hadsereg erkölcsi ellenállóképességét és önbizalmát fokozzák. Egy sikeres francia offenzíva Maistre tábornok, hadseregparancsnok szemé­lyesen vezette a hadműveleteket, amelyeket egy hatnapos tüzérségi megnyitó tűz előzött meg. Hat napig szakadatlanul szóltak a francia ágyúk és a muníció ez alatt a hat nap alatt többe került, mint augusztus 20-án Verdimnél. Maistre tábornok azért határozta el magát ilyen hosszú előkészítő tűzre, mert tudta, hogy a németek kitű­nő fedezé­keket találtak az Aisne melletti mészkőbarlangok­ban. Ezeket akarta elpusztítani a szokatlanul erős és hosszú »belövéssel«. Amikor a támadásra sor került, megindult egyszerre a gyalogság tankosztagoktól kísérve. A német hadállások k­ulcsa a marmaisoni erőd volt, amelyet a brutális tüzérségi támadás romhal­mazzá­ tett. Amint a francia csapatok ezt a jelen­tős pontot elfoglalták, a németek a jobb- és bal­szárnyon is visszavonták csapataikat. Az offenzí­vát követő 11 nap alatt a német haderő visszavo­nult az Ailette mögé. Délelőtt a front felé autóztunk és útközben német foglyokkal találkoztunk, akiket a front mögé szállítottak. Már útközben értesítették, hogy az offenzíva kitűnően halad. Rövidesen elér­tünk Conde erődbe, a számunkra kijelölt megfi­gyelési pontra, de a ködös, esős napon alig láthat­tunk valamit a hadműveletekből. A nagy köd miatt a repülőgép felderítő szolgálatára is alig le­hetett számítani, hadiszállásá­ra és miután a gyalogság visszaszo­rította a németeket, gyalog átmentünk azon a te­rületen, amely még néhány órával azelőtt front­közötti, senkihez sem tartozó föld volt A földe­ken francia és német katonák holttestei feküd­tek, a fejünk felett ágyúgolyók süvítettek. Rövi­desen elértük az elhagyott német hadállásokat. Útközben igen sok­­ francia katonával találkoz­tunk. D'Esperay tábornok a legtöbbet megállította, maga köré gyűjtötte és kikérdezte őket. A katonák mosolyogva és lelkesülten beszéltek. A tábornok állandóan »Mes enfant s».-nak, gyermekeinek szó­lította őket. D'Esperay és a közkatonák érintkezé­séből éreztem, hogy ez a francia vezér igen nép­szerű a hadseregben. A Panama hőse tréfál Az offenzíva sikerült. Az elmúlt áprilisban Nivelle tábornok ugyanezen a fronton vezetett offenzívát a németek ellen, de csapatai a legtelje­sebb szétforgá­sottságban, nagy veszteséggel tér­tek vissza. Most Pétain vezetése alatt az offenzíva kitűnően sikerült és elérte célját, mert egész Franciaország nagyobb önbizalommal várta a há­ború folytatását. Sajnos, a sikeres offenzíva jó hatását teljesen megsemmisítette az olaszok októ­ber 24-iki caporettói nagy veresége. Miután d'Esperaynek megköszöntük a vendég­látást, fülig piszkosan Compiegnebe autóztunk, ahol Pétain fővezérnek gratuláltunk a sikerhez. Compiegneben meglátogattuk a gáztámadásokban megsebesült katonák kórházát, amelyet Miss Elsie de Wolfe, a későbbi Lady Mendt vezetett. A kór­házban találkoztam Bunau-Varila ezredessel, a Panama-csatorna hősével, aki egyik lábát elvesz­tette a verduni offenzívában. 1927-ben részt vettem a nagy verduni ünne­pélyen, amelyen Bunau-Varila ezredes is jelen­volt. Egymásután látogattuk meg a tömegsírokat, ahol a nagy csata halottai nyugodtak. Amikor an­nak a frontszakasznak tömegsírjához értünk, ahol az ezredes harcolt, Bunau-Varila joviálisan meg­jegyezte, hogy valószínűleg az ő hiányzó lába is itt leh­et. VIGYÁZZ A GYERMEKEDRE! Minden anya legdrágább kin­csének, a kisdednek és gyer­meknek szenteltük ezt a füzetet Sok képpel. Ára 1.80 pengő. Kisha,fé­l »AZ EST" könyvkereskedésében, Buda»«­, VII. ker., Erzsébet körút 18—20. sz. * D'Esperay, az ínyenc 'Amikor az ebédidő elérkezett, d'Esperay tá­bornok lehívott az erőd ebédlőjébe, ahol kitűnő francia menüt kaptunk. D'Espe­ray ebéd alatt mindenről be­szélt, csak a fo­lyamatban levő offenzíváról nem. Elmondotta, hogy évekkel ezelőtt Kelet-Ázsiából hazafe­lé tértében Ame­rikán keresztül utazott, Iowa ál­lamban, ahol hosszabb ideig kellett tartóz­kodnia, már ak­kor is prohibició volt. A tábornok sehogysem­ ér­tette, hogyan hozhat egy nép olyan törvényt, amely megtiltja, hogy ebédjéhez egy pohár bort igyon. A tábor­nok annyira szenvedett a proh­­ibiciótól, hogy amerikai úti­­él­ményei úgy hatottak, mintha egy sok kínnal járó szaharai utazásról számolna be. A délután folyamán elvitt a 27-es divízió fő-Franchet d'Esperay • - PESTI NAPLÓ 1931 február 15 A németek „rámenős" harcmodorba fognak A francia, offenzíva sikere után a német és osztrák seregek vereségük ellensúlyozására az olaszok ellen vezettek vehemens támadást. A meg­előző hónapokban, májustól kezdve az olasz had­seregek támadássorozatba kezdtek, amely eleinte meglehetős sikerrel járt. Az olaszok előrenyomul­tak az Alpokban és már el is fogtak 30.000 em­­bert, amikor az osztrák újabb erősítések megérkeztek és az olaszokat visszaverték. Időközben az orosz fronton olyan volt a helyzet, hogy a központi ha­talmak csapataikat onnan elvonhatták és az olo­­szok ellen küldhették. Az antant hadvezetőségei­hez eljutottak kósza hírek, amelyek szerint a köz­ponti hatalmak nagy támadást terveznek Olasz­ország ellen, de a híreket senki sem vette komo­lyan, még az olasz fővezér sem, aki a végletekig bízott hadseregei erejében. A németek a háború folyamán sok mindent megtanultak. Megtanulták azt, hogy egy kisebb frontszakaszra koncentrált offenzíva, amelyet többnapos tüzérségi támadás kell, hogy megelőz­zön, túlságosan sokba kerül és aránylag kevés eredménnyel jár, így a németek új módszert al­kalmaztak. Néhány órás intenzív gázbombázás előzte meg eszerint támadásukat, amelyet néhány váltogatott, ezred végezett gyilkos vehemenciával. A támadást koncentrált gépfegyvertüz támogatta és követte. Ez a villámgyors és igen brutális tá­madás rendszerint sikerrel járt, áttörte az ellenfél frontját és most a frontszakadáson új német csa­patok özönlöttek át és a kis támadást csatává szé­lesítették. Ezt a módszert úgy kell elképzelni, hogy egy kis, de igen hatásos támadás átlyukassza a frontot és a lyukat a készenlétben álló hadosztá­lyok káprázatos gyorsasággal kitágítják, beözön­lenek a lyukon és az ellenséget a lyuk jobb- és baloldalán élülről és hátulról is megtámadják. Ezt a módszert a­ németek kipróbálták a rigai csatá­ban, a legteljesebb sikerrel. Rigában van Hutler tábornok hadserege iga­zolta ennek a módszernek hatásosságát. A rigai siker közvetve az én sikerem is volt, mert hiszen én hangsúlyoztam állandóan, hogy a lövészárok­háborúnál sokkal fontosabb a nyílt csata, hogy embereinket éppen ezért nyílt harcra kell kiké­pezni. A rigai német győzelem bebizonyította, hogy a hadviselés művészete mégsem változott olyan nagyon és mégsem minden múlik ,a muníció meny­nyiségén és a gépek kitűnőségén. A rigai módszer a kitűnően képzett katonák egyéni és gyors táma­dásán alapult. Ennek a módszernek a jegyében győztek a központi hatalmak Caporettonál és még azután is több csatában. A monarchia harca A módszer legnehezebben keresztülvihető része abban állott, hogy a front közvetlen közelében anélkül, hogy az ellenfél észrevegye, nagy haderő­ket kellett összpontosítani. Ezt rendszerint éjjeli marsokkal érték el és nappal a csapatok falvakban és erdőségekben rejtőztek. Német vezetés alatt és hét válogatott német divízió erősítésével az oszt­rák-magyar haderő a fenti tervet követve, tökéle­­tesen meglepte az olasz hadsereget egy 30 kilomé­teres fronton Caporetto közelében október 21-én. A támadás sikerét elősegítette a hatalmas köd, amelyben a hadosztályok teljesen észrevétlenül férkőzhettek az olaszok közelébe. A támadás haj­nalán egyszerre keresztül törték az olasz frontot és az olasz haderőt nyílt harcra kényszerítették. Az előcsapatok rövidesen átkeltek az Isonzó fo­­­lyón. Német csapatok október 25-én már az olasz front mögött masíroztak. Érdekes ennek a támadásnak a­ háttere. Az olasz második hadsereg csak igen gyenge ellen­állást tudott kifejteni a központi hatalmak had­i erejének támadása ellen. Az olaszok arra hivat­koztak, hogy az osztrákok jól megszervezett pro­pagandával aláásták az olasz hadsereg erkölcsi erejét. Az osztrákok fraternizáltak az olaszokkal és az osztrák propagandisták azzal hitegették állí­tólag az olasz katonákat, hogyha az olasz és osztrák katonák nem volnának hajlandók egymás ellen harcolni, akkor az egész háború csődöt mon­dana. Persze ez egy kissé naiv állítás. Az olaszok vereségéért főleg a német hadvezetőség éleslátása, felelős. A németek idejekorán megtudták, hogy a második és harmadik olasz hadsereg között a fron­ton Tolminnál szakadás van és itt Tolminnal szem­ben az osztrák állásokból az egész környék felett uralkodni lehet. Piave veszélyben! A caporettoi vereségnek más okai is voltak". Az olaszok nélkülözték a megfelelő tartalékot, nem készítettek front mögötti védelmi pontokat, az Isonzo hidjai rozogák voltak és az élelmezési és felszerelési depókat túlságosan közel helyezték a fronthoz Tagliamento előtt. Tény, hogy a harma­dik olasz hadsereg igen veszedelmes helyzetben volt és csak fokozott gyorsaságú visszavonulással tudta magát megmenteni. A hadműveletek folyamán, november 10-ére az osztrák-magyar hadsereg több, mint 60 mérföld­del nyomult előre és Cadorna fővezér haderejét fenyegette Piavenál. Az ellenség 300.000 hadifog­lyot és 3000 ágyút zsákmányolt és rengeteg más felszerelési cikket. A caporettoi csata első 36 órá­jában az osztrák-magyarok mindent megsem­misí­tettek, amit az olaszok az egész háború folyamain elértek. Látszólag a caporettoi vereséggel a köz­ponti hatalmak végzetes ütést mértek az antantra és hogy a további veszélyt elkerüljék. Öt angol és hat francia divíziót sürgősen az olasz frontra, küldtek. Ez a nagy vereség végre megérttette az an­tantállam­okkal, h­ogy a legszorosabb együttmű­ködés nélkül nem lehet eredményesen háborút viselni és a hamarosan megszületett r­appalói egyezményben el is határozták magukat a legszo­rosabb együttműködésre. Még egy sokkal na­gyobb vereségre volt szükség azonban, hogy az antant belássa az együttműködés fontosságát. Petain tehát hiába vezetett két sikeres offen­zívát, a helyzet megint olyan volt, mint Nivelle fővezér nagy balsikerei után: a szövetségesek a legteljesebb lehangoltságban várták a háború to­vábbi folytatását, a hadseregek ernyedten és kényszeredetten húzódtak meg a lövészárkokban és az elkeseredés általános volt pusztán azért, mert az osztrák-magyar és a német csapatok ilyen megsemmisítő fölénnyel törték keresztül az olasz frontot. Az antant igen magas katonai vezetői között is akadtak olyanok, akik elfogadták a pesszimista véleményt, amely szerint a központi hatalmak Oroszország után Olaszországgal végeznek, hogy azután minden erőt a­ nyugati frontra összponto­sítva, végkép megsemmisítsék a francia és angol hadseregeket. Az általános reménytelensség" ebben a hangulatában fölösleges volt arra hivatkoznom, hogy rövidesen másfélmillió amerikai katona fosz a nyugati fronton készenlétben állani. Fáradt kis mosollyal intézték el az ilyen kijelentéseket és rajtunk kívül alig volt valaki, aki bízott abban, ami később be is következett, hogy­ tudniillik más­félmillió amerikai katona fogja francia földön várni a központi hatalmak egységes támadáását. (Copyright by the Pcsii Napló and the NANA.) .. j Bert Brecht, az ismert né* met iró >Mann ist Mannt cimü darabját most mutat* ták be Berlinben. A pre*­mieren hangosan tüntetni kedtek a darab ellen,, de a közönség nagy része lepisz* szegte az okvetetlenkedőket.

Next