Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)

1931-07-19 / 162. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931*18­­ 41 Boroszló után megint folytatódott a gólya­kalifa másik élete. Az úszóbajnokból ismét nyol­cadikos diák lett, akit a „közbizalom”, oly nehéz és felelősségteljes pontra állított, mint ahol az egri állami reáliskola önképzőköri és tornaköri főtit­kára áll. Közönséges főtitkárnak lenni szép és­­dicső dolog, de az egri reál sport és irodalmi kö­reinek ezt a tisztségét viselni már több volt, mint amennyit egy egri diák remélhet a sorstól. Egerben ugyanis a reáliskola elvből a gimná­­­ium mögött állott. Bármit csináltunk, az csak másodsorban jöhetett számításba a­ gimnázium rendezte előadások és egyéb iskolai ünnepélyek mögött. Ha mi a gimnázium elé akartunk vala­miben kerülni, nem volt elég egy fokkal jobbat produkálni, mint ők, hanem ötszörösen kellett megdolgozni a sikerért, hogy legyőzhessük az elő­ítéletet. A mi önképzőköri nyílt üléseinek sokkal sző­rösebb szívű bírálói akadtak és a mi diákjaink eredményeit sokkal inkább letompítva kommen­tálták, mint a rivális iskoláét. Sok keserű percet szerzett nekem akkor ez a lebecsülés, mert hiszen ebben volt részünk, de most roppant örülök, hogy ezzel neveltek minket akaratlanul az életre, ahol csak akkor jut valakinek elismerés, ha sokszo­rosan felülmúlja társait. Keserű és kemény is­kola volt, de talán azért is sikerült nekünk, egri realistáknak, úgy az úszósportban való szereplés, mint senkinek azóta, mert kétszeresen szoktunk hozzá az eredmény kiverekedéséhez. A kétszeres főtitkár Mint kétszeres főtitkár benne voltam minden iskolai megmozdulásban a zongoracipeléstől az ünnepi beszéd elmondásáig. E két esemény között mozgott minden, amit mi a világ részének ne­vezhettünk, mert a világot nekünk a nyilvános szereplés jelentette. Valami hazafias ünnepély volt ez, amelyet elő kellett készíteni, meg kellett rendezni és melynek tartalmat is kellett adni, így azután mi cepeltük a zongorát az énekterem­ből­ a díszteremig és vissza és szerkesztettük az ünnepi beszédet március tizenötödikére, vagy ok­tóber hatra. A bokros iskolai elfoglaltság közben váratlan és szokatlan kitüntetés ért; a tankerületi főigaz­gató részemre meghosszabbította a karácsonyi szünetet és megengedte, hogy ezt az egy hónapos vakációt Bécsben tölthessem, ahol német beszéd mellett még úszni is lehet a pompás fedett uszo­dákban. Bécsi tartózkodásomat azzal kezd­tem," feogy. elmenteja egy úszóversenyre, amelyen a Wiener Amateur Sportverein egyik magyar szár­gnazású­ úszójával Csányival ismerkedtem ésáife­s ,.ejen a. xévgp.,kaptam kedvezményes­­jegyet a WAS Boerhavegdssel kis uszodájába. Minden délben­ ott tanyáztam a rövid kis medencében és a kitűnő, friss vízben élvezettel úszkáltam. Egyik délben egy szőke német vetődött az uszodába, akinek a viselkedése után kezdtem meg­érteni, miért nem szeretik sokan a poroszokat. Osztrák pajtásaim egyenesen utálták ezt az urat, aki semmit sem vétett ugyan nekik, de az lrszás valóságos Napóleonjának tartotta magát és irgal­matlanul legázolt mindenkit, akinek más volt a nézete valami úszódologról, mint az övé. Engem észre sem vett, mikor­ nagyhangon osz­totta parancsait neveltjeinek. Csányi és még né­hányan álltak melléje és megkérték nagy alázat­tal, mondjon valamit rólam, a tempóról és­ úszá­somról. Szegény német természetesen nem is ál­modta, hogy én Bécsben vagyok, nevemet sem mondták meg neki s mikor nagy gőzzel el-elsprin­teltem vagy négyszer előtte, ajkbiggyesztve kije­lentette, hogy­­lehet még valami belőlem, de olyan kartempóval, mint az enyém nem viszem többre 1 :10 mp-nél. A gyerekek nagyot nevettek, mert csak erre vártak és amint ezt az időt kimondta a német, rögtön megneveztek és felvilágosították időeredményeim felől. Ettől a perctől fogva haragudott rám a német tréner, én pedig ünnepélyesen letettem arról, hogy valaha is többet adjak egy-egy utamba kerülő , a szakembere röptében leadott véleményére, mint akár a hortobágyi juhászéra. Karácsonyt is Bécsben töltöttem és talán ek­­kor éreztem igazán először, hogy mit jelent az, távol lenni hazulról. Eddig mulatságosnak fog­­­tam fel az utazást. Ahogy egy héten belül Európa egyik sarkáról a másikra utaztunk, fel sem tűnt az egyedüllét, a távollét azoktól, akik ismerik minden bankat, bánatunkat. Karácsony estén a gramofon »Stille Nacht, heilige Nacht?, zenéjét hallgatva szökött először a szemembe az a könny, amit a honvágy fakaszt. Bécs után Pozsony Újévre azután ez is elmúlt. Pozsonyba kap­tam meghívást és amint szóba került a verseny, utazás, tréning, eredmény, azonnal feledve volt minden szentimentalizmus és megint csak egy gondom volt: győzni. Pozsonyban ötven, száz és kétszáz méteren in­dultam és győztem elfogadható időkkel az osztrák és cseh bajnokok ellen. 28 mp, 1 : 03.8 mp ma ne­­vetséges és gyenge idők, de a két első akkor egy­egy másodperccel maradt el a magyar rekordtól, az utolsóval pedig egész­­éven át harmadik tudtam lenni a magyar úszók rangsorában. Pozsonyban találkoztam először életemben egy alacsony úrral, aki ott járkált a zsűri helyén, aki­nek nem tudtam a nevét, aki roppant barátságos volt hozzám és aki nem zaklatott hasznos útmuta­tásokkal. Pozsonyban nyertem a 100 *a gyors­úszásban az első tiszteletdíjat versenyen , ezt a díjat Bánó Jenő adta. Csak egy év múlva tud­tam meg, hogy a tiszteletdíj felajánlója és a ba­rátságos úr a zsűriben egy és ugyanazon szem­­mély. Pozsony után hazamentem és elmerültem a zongoracipelés, tornaközi jegyzőkönyvírás, fran­cia szavak tanulása és egyéb fontos események közé. .­­ * A­ t egyhangú napolütt cég fébt'ifttárs m^k Vá-­­sárnapi nap szakította félbe, amelyen elbúcsúz­nánk ^^^^sA^i­^^L^Beejtji-Af.löeziBnyi^^ uszodabúcs­úztató versenyen csak az volt említésre­méltó, hogy mi úszónadrágban hetvenkedtünk a startnál és mögöttünk prémes gallérban ültek a nézők. A meleg egri víz olyan párákat bocsátott magából, hogy iránytűvel lehetett csak eliga­zodni a medencében. Volt is »csavarás« a verseny , folyamán rogyásig. Száz méter helyett legalább száztízet úsztunk. A kö­vetkező esemény március tizenötödike volt. Valahogy rám esett a választás az ünnepi szónok tiszténél s nekem bizony három héten ke­­­resztül annyi gondom volt egy épkézláb ünnepi beszéd összeütésével, mint egy versenyszezonnal. Dicsekvés nélkül legyen mondva, a beszéd jól si­került és Vucskits tanár úr meg is dicsért érte, ami sokkal többet jelentett a szememben, mint egy bajnoki érem. Az ünnepi szónokból azután megint úszóver­senyrendező lett. Készültünk beváltani a Borosz­lóban tett ígéreteket a németeknek, treníroztunk egy húsvéti túrára. Igaz ugyan, hogy addig míg iskolaközi atlétikai versenyen is részt kellett venni és be is futottam a magasugrásban a harmadik helyre, mivel egy pontot sikerült hozzátennem ahoz a csomóhoz, mellyel kis különbséggel -­ ha jól emlékszem három pontnyi többséggel — sike­rült megnyerni a reáliskolának a pontversenyt a­­ riválisok előtt. Apám egész verseny alatt drukkolt, jobbak­ mint egy országos bajnoki úszóversenyen, de mint utóbb kisült, nem a helyezésem, vagy az iskola győzelme miatt, hanem azért, hogy meg ne rán­dítsam a lábam, mert akkor fuccs a németországi túrának. Próbált többször is lebeszélni arról, hogy elinduljak, de én már akkor is olyan karakán ha­zafi voltam, mint most. Azt gondoltam: »most vagy soha, csak azért is meg kell mindenkinek mutatni, hogy az­ egri reál a legelső iskola, ha nem is az egész világon, de legalább­is Egerben«. A túracsapat egészségén így nem is esett csorba és lelkiismeretesen felkészülve­­vágtunk neki az útnak hatan úszók két kísérővel, hogy fel­keressük az oroszlánbarlangban a rettegett Hel­las csapatát és a lipcsei Heinrichet, a németet legjobb gyorsúszóját. A németeknek még mindig fájt­ a szívük a pesti augusztusi vereség miatt és csavarta az orrukat a boroszlói őszi győzelem. Bosszút akar­tak állni rajtunk a sok vereség miatt és hat napon Az egri kemény iskola — Bécsben és Pozsonyban Hat egri diák Lipcsében A lipcsei úszóverseny résztvevői 1925 tavaszán : Faust, Heinrich­ trénerével, Söhnchen, Rebhorn, Rademacher, Töpel, Bárány, 21lurray, Bitskey Z-, Szigritz, • Bitskey A., Hilmar 'Az egri úszók 1925 tavaszán Magdeburgban: Bárány István, Szesztay István,­­Szigritz Géza, Bárány Géza, Bitskey Aladár, Glózer László, Bitskey Zoltán, és Márkus Béla

Next