Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)

1931-07-24 / 166. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 július 26 571 igazítása címén kijelentette, hogy Európát éppen az különbözteti meg a Balkántól, hogy a vissza­éléseket Európában megtorolják. Nem mondotta, hogy Magyarország piszkos Balkán, hanem köve­telte a választási visszaélések megtorlását, mert különben piszkos Balkánná aljasítják le Szent István országát. Tessék ebből az országból a rend és tisztaság­ országát csinálni, ne pedig a banditák országát. (Nagy taps a baloldalon. — Elnök Eck­hardtot rendreutasítja.) Peyer Károly interpellációja a pénzügyi helyzetről Peyer Károly mondotta el ezután interpellá­cióját a pénzügyi helyzetről s kérte beszédidejének meghosszabbítását. Az európai országok ma töb­­bet költenek hadseregre és fegyverkezésre, mint a háború előtt és így a béke ma nagyobb veszély­ben forog, mint a háború előtt. A jóvátétel olyan terheket rótt a vesztes országokra, hogy bajok­nak kellett következni. Magyarország mai gazda­sági válságát a kormány helytelen és tervszerűt­len gazdasági politikája okozta. Július 5-én olyan közlemény jelent meg a lapokban, hogy a nagy­bankok szindikátust alapítottak és a magyar ban­kok többmillió font sterling záloglevelet helyez­nek el külföldön, hogy az érckészletek nagyobbak legyenek. A közvélemény már elkönyvelte ezt az 5 millió fontot ,s csak később derült ki, hogy­annak elhelyezése mégsem olyan biztos. Július 14-én három vasárnappal boldogították az orszá­got, holott Magyarországon teljes nyugalom volt és nem voltak olyan jelenségek, mint például Né­metországiban, ahol a hazafias tőke első kötelessé­gének tartotta, hogy megszökjék az országból. A pénzintézetek forgalmából nem lehetett a rende­let szükségességére­­következtetni. Hiba volt a rendelet kiadása, mert nem volt törvényes alapja, mert nem volt rá kényszerítő szükség. A magyar bankoknál és vállalatoknál aránytalanul nagy fizetést húznak egyes vezetők (így van minden oldalon) s vannak vállalatok, ahol két-három ve­zetőnek több a jövedelme, mint az összes alkal­mazottaknak. Túl nagy a költségvetés­ ­Az ország nem tudja a mai költségvetést el­viselni. (Ügy van! Ügy van!) A nyugdíjterhek bé­kében 40 milliót tettek ki, a 21 millió lakosságú országban, ma a nyolcmilliós országban 210 mil­liót tesznek. A MÁV­ deficitje májusban több­millóra rúgott, a postáé 0.5, a Déli vasúté 0.7 mil­lióra. Nagyrészt a kormány politikája juttatta ide az országot. a Gazdasági terem rendszeres munka helyett állandó kapk­odást látunk- Egyformán hangzik a vád, hogy a kormány agrárellenes és iparellenes. Ennek is az a magyarázata, hogy nincs egységes gazdasági terv, ahol éppen baj van, odatolja a kormány a meglévő tartalékokat. Nemcsak a gaz­dasági élet vezetőinek tekintélyes része nem ért egyet a kormánnyal, — s ennek legutóbbi tanács­kozásunkon­­nálamnál súlyosabb formában adtak kifejezést — de az ország lakosságánk jelentős része is bizalmatlanul szemléli ezt a munkát. Kérdi, meddig tartja fenn a kormány a korláto­zásokat? Az 5 millió font egyik jelentés szerint már itt is van, másik jelentés szerint még a távoli jövőben van. Beavatottak szerint a kérdés a ked­vező elintézéstől messze van. Nem akarja felso­rolni azooke­t a vállalatokat, amelyek részben már elbocsátották munkásaikat, részben bejelentették az elbocsátást, csak megállapítja, hogy a kormány­­nem segített ezeken a leginkább rászorulókon, ha-­­nem ellenkezőleg, megdrágította a kenyeret. Kell, hogy a képviselőház együtt maradjon, az ország joggal elvárja, h­ogy legyen egy fórum, aho­l be­szélni lehet .Szakemberekből álló kormányra van szükség .. . Fel kell vetni egy-két kérdést, amelyek úgyis köztudomásúak. A kincstár bonokkal fize­tett vállalatoknak s ezek azt nemm tartották tár­cájukban, hanem értéken alul értékesítve őket, károkat okoztak. Ha a kormány nem akarja eze­ket az ügyeket teljes nyilvánosság előtt tár­gyalni, akkor egy megfelelő bizottságban adjon választ Gazdasági vezetésünk nincs a legjobb kezekben. Más országokban ilyen időben politi­kai szempontokra való tekintet nélkül a leg­jobb szakembereket állítják a vezető pozíciókba.­­ Rá kell mutatni arra, hogy az ellenzék évek óta hangoztatta, hogy a kormány politi­kája nem vezethet máshová, csak oda, ahova tényleg eljutottunk és állandóan ajánlott módo­kat a megoldásra. Ma már ezeknek a módoknak alkalmazása is nehézségekbe ütközik, mégis al­kalmazni kell őket, ha nem akarják, hogy a mostaninál is súlyosabb krízis szakadjon az or­szágra. Meggyőződése, hogy a kormány mai Gróf Bethlen István miniszterelnök. A kép­viselő úr nyilván nem is vár választ a kormány­rekonstrukció kérdésében feltett kérdésére, inkább a gazdasági krízisről szólok. Ha körülnézek Euró­pában, látom, hogy a gazdasági krízis nálunk sokkal gazdagabb országokra is kiterjed és még Franciaország is, amelynek kezében van ma Európa sorsa, deficittel küzd , rendkívüli intéz­kedéseket tesz, hogy a deficit eltűnjön. Hát még a mi országunk, amely rendkívüli körülmények között él! — De válaszolni akarok arra a konkrét kér­désre, hogy mi tette szükségessé a szükségrende­let kiadását. Az utolsó év gazdasági élete már a válság jegyében, mégpedig fokozódó válság je­gyében indult az egész világon s pár hónap előtt ez a válság már pénzügyi téren is érezhetővé lett. (Felkiáltások a szocialistáknál: Ezért kellett júniusban választani!) A gazdasági válság élese­dése magával hozta a nyugtalanságot s otthagyta a legnagyobb nyomokat, ahol minket is érintett. A Kreditanstalt válsága s a kapcsolatos szanálási műveletek magukkal hozták a tőke nagyobb bi­zalmatlanságát nemcsak Ausztriával, de más kö­zépeurópai államokkal szemben is s felmondották a rövidlejáratú hiteleket. Ezek a tőkék, esedé­kessé válván, csökkentették a Nemzeti Bank de­vizakészleteit. A hágai ígéret A kormány­­ebben a helyzetben azokhoz a té­nyezőkhöz fordult segítségért, amelyek ilyen ese­tekben rendelkezésre szoktak­­ állani, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankjához, az Angol­ Bank­hoz és a Francia Nemzeti Bankhoz. Ezeknek a bankoknak megbízottja itt is járt s a rendszabá­lyok a­ kiküldött úr előzetes tudtával történtek s a font kölcsönt bejelentő kommünikék az ő appro­priációjával jelentek meg. Az 5 millió font akkor kilátásban volt. Közbejött azonban a német össze­omlás, a Donatbank bukása, s a nemzetközi tőké­nek az a félelme, hogy a­ válság nem áll meg Né­metországban, valamint a német kormány segé­t­kiáltása, amely megállította az akciót. A külföldi tőkések körében az a meggyőződés kerekedett fe­lül, hogy hiába segítenek Magyarországon, ha a német összeomlás bekövetkezik, akkor nem akaszt­ható meg más kis középeurópai államok összeom­lása sem. Ezért nem válhatott valóra a Magyar­ország számára már konkrét formában felajánlott külföldi segítség, ezért volt a kormány kénytelen olyan rendszabályokhoz nyúlni, amelyek biztosít­ják pénzünk és bankjegyünk­ stabilitását, amíg a külföld ebben, vagy más formában segítségünkre nem siet. A kormány a Nemzeti Bank, a vezető bankok és a vezető szakemberek hozzájárulásával tette, amit tett. Rassay Károly: Most kellett volna hivatkozni a hágai ígéretre. Gróf Bethlen István: Ne higgje képviselőtár­sam, hogy ez nem történt meg. A kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is volt, kibocsátani ezt e rendeletet, mert az országgyűlés nem volt együtt és így választania, kellett, hogy vagy ren­dezi a kérdést felhatalmazás nélkül vagy nem tesz semm­it, de akkor felelős marad a­ bekövet­kező helyzetért. A német és osztrák alkotmány le­hetővé teszi a szükségrendeletek kiadását. A ma­gyar kormány a pénteken benyújtandó javaslat­ban kérni fogja rendeleteinek utólagos legalizálá­sát. Választanunk kellett két rossz között.­­ S ha felteszik a kérdést: meddig maradnak ezek a rendszabályok életben, erre nem tudok po­zitív választ adni, mert senki sem adhatna rá ha­tározott feleletet. Ígérem azonban, hogy csak ad­dig, am­íg reájuk abszolút szükség lesz s el jogunk összetételében nem alkalmas a reáváró­­ fontos munka­ elvégzésére. Kiváló szakemberekből álló kormánynak kell végrehajtani azt, amit az or­szág érdeke kíván. Gondoskodni kell arról, hogy­ az éhezőknek kenyér jusson, mert rettenetes é­tel előtt állunk. A szakszervezetek az elmúlt télen­ másfélmillió pengőt adtak ki segélyekben,­­ de újabb másfélmilliójuk nincs. Ne csak pénzintéze­tek támogatására fordítson a kormány nagyi állami pénzeket, olyan intézetek támogatására, amelyeket megmenteni úgysem lehet, hanem­ mentse meg a legértékesebb elemet, az ország dol­gos népét, (Helyeslés a baloldalon.) követni mindent, hogy a gazdasági­­élet csorbát ne szenvedjen. . . A pénteken benyújtandó javaslatban to­vábbi felhatalmazást kérünk, hogy a szükséghez képest intézkedéseket tehessünk a pénzügyi egyeni­súly fenntartása érdekében. Gaal Gaston: Ebbe az adóemelés is belefér. Gróf Bethlen István: Belefér. Javasolni fog­juk a javaslatban, hogy újból alakuljon meg az az országos bizottság, amely a szanálás idejében működött , amelynél a kormány bejelenti s vele megtárgyalja intézkedéseit. Az országos bizottság tagjainak harmadrésze a felsőház, kétharmad­része a képviselőház tagjainak sorából kerül ki.­­ Ami a munkáselbocsátások kérdését illeti, erről a mai napig nem volt szó. Elbocsátások vol­tak, de ezek nem a szü­kségrendeletek következté­ben történtek. A taletta nem más, mint egy ex­port állam vámemelése. Azt várni, hogy segítséget nyújtunk s azt senki sem fizeti meg: fából vas­karika. (Nagy zaj.) Ausztria és Németország hor­ribilis vámmal sújtja fogyasztóit, aminthogy ma ez a helyzet, a gazdasági tárgyalások során nehéz helyzetben vagyunk. Viszont önök is elismerik, hogy az ország prosperitásának alapja a föld s ha ezt nem tudjuk alátámasztani, belepusztul az ipar s az ipari munkásság is. Kétségtelen, hogy a balettaemelés bizonyos kenyérdrágulással jár, de ez nem jelent annyit, mint a 28—30 pengős bú­zaár jelentett volna néh­ány év előtt. Rassay Károly: De akkor nem volt krízis. Gróf Bethlen István: Egyoladlú beállítás, hogy a kormány kivételeket tesz a gazdaosztály javára. Félórával ezelőtt Eckhardt Tibor ennek­ ellenkezőjével vádolt. Eckhardt Tibor: A talettaemelés: agrárellenes. Gróf Bethlen István: A következő napokban a benyújtandó javaslat tárgyalása során lesz alkal­munk beszélni a kérdés részleteiről is. Addig ké­rem a Házat, a­ magyar sajtót, a­ nyilvánosságot s az egész közéletet, őrizze meg nyugalmát, hideg­vérét és fegyelmezettségét, mint eddig is meg­őrizte, mert eddig megőrizte. A képviselőház nagy fellősége válloa magára, ha megbolygatná ezt a fegyelmezettséget. Peyer Károly viszonválaszában hangsúlyozta, h­lgy a gazdasági élet nem bírja a megkötöttséget. Sajnálatos, hogy a miniszterelnöknek nincs tudo­mása a munkáselbocsátásokról, pedig e héten újabbak is várhatók. Előre bejelenti, hogy nem járulhat hozzá a felhatalmazási javaslathoz, mert vitatja azt, hogy a kormánynak joga volna ilyen felhatalmazást kérni ettől a Háztól, amely nyílt szavazás alapján jött össze. Ha hivatkoznak a német példára, a német alkotmány ereje biztosítja az állampolgárok alkotmányos jogait is. A baletta lényegében nem jelent mást, minthogy a fogyasz­tók fizetik meg a gazdák adóterheit. Ebből a­ rendszerből haszna csak a­ nagybirtoknak lehet. (Ügy van! Ügy van­ a Gaal Gaston-párton.) El sem képzelhető, hogy az a kormány, amelynek gazdaságpolitikája idejuttatta az országot, azt ki is tudja vezetni a bajból. A túlzott bürokrácia jegyében álló kormány nem tett érdemleges intéz­kedést hitelképességünk emelése érdekében s ezt nem mint ellenzéki képviselő, de mint mag­yar állampolgár állapítja meg. Ha a szavazók, akik a kormányra szavaztak, tudták volna azt, ami bekövetkezik, ugyancsak meggondolták volna magukat. A kormány adja át helyét olyive szak­­emberekből­­ álló kormánynak, amely a krízist megoldja és a titkos választójogot törvénybe iktatja. A választ nem veszi tudomásul.­­ A Ház többsége a választ tudomásul vette. Elnök bejelentette, hogy Sauerborn Károly elállott sürgős interpellációjától s ezzel az ülés fél ötkor véget ért. A miniszterelnök válasza A Corvin-Vásár utolsó napja!

Next