Pesti Napló, 1931. július (82. évfolyam, 146–172. szám)
1931-07-24 / 166. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1931 július 26 571 igazítása címén kijelentette, hogy Európát éppen az különbözteti meg a Balkántól, hogy a visszaéléseket Európában megtorolják. Nem mondotta, hogy Magyarország piszkos Balkán, hanem követelte a választási visszaélések megtorlását, mert különben piszkos Balkánná aljasítják le Szent István országát. Tessék ebből az országból a rend és tisztaság országát csinálni, ne pedig a banditák országát. (Nagy taps a baloldalon. — Elnök Eckhardtot rendreutasítja.) Peyer Károly interpellációja a pénzügyi helyzetről Peyer Károly mondotta el ezután interpellációját a pénzügyi helyzetről s kérte beszédidejének meghosszabbítását. Az európai országok ma többet költenek hadseregre és fegyverkezésre, mint a háború előtt és így a béke ma nagyobb veszélyben forog, mint a háború előtt. A jóvátétel olyan terheket rótt a vesztes országokra, hogy bajoknak kellett következni. Magyarország mai gazdasági válságát a kormány helytelen és tervszerűtlen gazdasági politikája okozta. Július 5-én olyan közlemény jelent meg a lapokban, hogy a nagybankok szindikátust alapítottak és a magyar bankok többmillió font sterling záloglevelet helyeznek el külföldön, hogy az érckészletek nagyobbak legyenek. A közvélemény már elkönyvelte ezt az 5 millió fontot ,s csak később derült ki, hogyannak elhelyezése mégsem olyan biztos. Július 14-én három vasárnappal boldogították az országot, holott Magyarországon teljes nyugalom volt és nem voltak olyan jelenségek, mint például Németországiban, ahol a hazafias tőke első kötelességének tartotta, hogy megszökjék az országból. A pénzintézetek forgalmából nem lehetett a rendelet szükségességérekövetkeztetni. Hiba volt a rendelet kiadása, mert nem volt törvényes alapja, mert nem volt rá kényszerítő szükség. A magyar bankoknál és vállalatoknál aránytalanul nagy fizetést húznak egyes vezetők (így van minden oldalon) s vannak vállalatok, ahol két-három vezetőnek több a jövedelme, mint az összes alkalmazottaknak. Túl nagy a költségvetés Az ország nem tudja a mai költségvetést elviselni. (Ügy van! Ügy van!) A nyugdíjterhek békében 40 milliót tettek ki, a 21 millió lakosságú országban, ma a nyolcmilliós országban 210 milliót tesznek. A MÁV deficitje májusban többmillóra rúgott, a postáé 0.5, a Déli vasúté 0.7 millióra. Nagyrészt a kormány politikája juttatta ide az országot. a Gazdasági terem rendszeres munka helyett állandó kapkodást látunk- Egyformán hangzik a vád, hogy a kormány agrárellenes és iparellenes. Ennek is az a magyarázata, hogy nincs egységes gazdasági terv, ahol éppen baj van, odatolja a kormány a meglévő tartalékokat. Nemcsak a gazdasági élet vezetőinek tekintélyes része nem ért egyet a kormánnyal, — s ennek legutóbbi tanácskozásunkonnálamnál súlyosabb formában adtak kifejezést — de az ország lakosságánk jelentős része is bizalmatlanul szemléli ezt a munkát. Kérdi, meddig tartja fenn a kormány a korlátozásokat? Az 5 millió font egyik jelentés szerint már itt is van, másik jelentés szerint még a távoli jövőben van. Beavatottak szerint a kérdés a kedvező elintézéstől messze van. Nem akarja felsorolni azooket a vállalatokat, amelyek részben már elbocsátották munkásaikat, részben bejelentették az elbocsátást, csak megállapítja, hogy a kormánynem segített ezeken a leginkább rászorulókon, ha-nem ellenkezőleg, megdrágította a kenyeret. Kell, hogy a képviselőház együtt maradjon, az ország joggal elvárja, hogy legyen egy fórum, ahol beszélni lehet .Szakemberekből álló kormányra van szükség .. . Fel kell vetni egy-két kérdést, amelyek úgyis köztudomásúak. A kincstár bonokkal fizetett vállalatoknak s ezek azt nemm tartották tárcájukban, hanem értéken alul értékesítve őket, károkat okoztak. Ha a kormány nem akarja ezeket az ügyeket teljes nyilvánosság előtt tárgyalni, akkor egy megfelelő bizottságban adjon választ Gazdasági vezetésünk nincs a legjobb kezekben. Más országokban ilyen időben politikai szempontokra való tekintet nélkül a legjobb szakembereket állítják a vezető pozíciókba. Rá kell mutatni arra, hogy az ellenzék évek óta hangoztatta, hogy a kormány politikája nem vezethet máshová, csak oda, ahova tényleg eljutottunk és állandóan ajánlott módokat a megoldásra. Ma már ezeknek a módoknak alkalmazása is nehézségekbe ütközik, mégis alkalmazni kell őket, ha nem akarják, hogy a mostaninál is súlyosabb krízis szakadjon az országra. Meggyőződése, hogy a kormány mai Gróf Bethlen István miniszterelnök. A képviselő úr nyilván nem is vár választ a kormányrekonstrukció kérdésében feltett kérdésére, inkább a gazdasági krízisről szólok. Ha körülnézek Európában, látom, hogy a gazdasági krízis nálunk sokkal gazdagabb országokra is kiterjed és még Franciaország is, amelynek kezében van ma Európa sorsa, deficittel küzd , rendkívüli intézkedéseket tesz, hogy a deficit eltűnjön. Hát még a mi országunk, amely rendkívüli körülmények között él! — De válaszolni akarok arra a konkrét kérdésre, hogy mi tette szükségessé a szükségrendelet kiadását. Az utolsó év gazdasági élete már a válság jegyében, mégpedig fokozódó válság jegyében indult az egész világon s pár hónap előtt ez a válság már pénzügyi téren is érezhetővé lett. (Felkiáltások a szocialistáknál: Ezért kellett júniusban választani!) A gazdasági válság élesedése magával hozta a nyugtalanságot s otthagyta a legnagyobb nyomokat, ahol minket is érintett. A Kreditanstalt válsága s a kapcsolatos szanálási műveletek magukkal hozták a tőke nagyobb bizalmatlanságát nemcsak Ausztriával, de más középeurópai államokkal szemben is s felmondották a rövidlejáratú hiteleket. Ezek a tőkék, esedékessé válván, csökkentették a Nemzeti Bank devizakészleteit. A hágai ígéret A kormányebben a helyzetben azokhoz a tényezőkhöz fordult segítségért, amelyek ilyen esetekben rendelkezésre szoktak állani, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankjához, az Angol Bankhoz és a Francia Nemzeti Bankhoz. Ezeknek a bankoknak megbízottja itt is járt s a rendszabályok a kiküldött úr előzetes tudtával történtek s a font kölcsönt bejelentő kommünikék az ő appropriációjával jelentek meg. Az 5 millió font akkor kilátásban volt. Közbejött azonban a német összeomlás, a Donatbank bukása, s a nemzetközi tőkének az a félelme, hogy a válság nem áll meg Németországban, valamint a német kormány segétkiáltása, amely megállította az akciót. A külföldi tőkések körében az a meggyőződés kerekedett felül, hogy hiába segítenek Magyarországon, ha a német összeomlás bekövetkezik, akkor nem akasztható meg más kis középeurópai államok összeomlása sem. Ezért nem válhatott valóra a Magyarország számára már konkrét formában felajánlott külföldi segítség, ezért volt a kormány kénytelen olyan rendszabályokhoz nyúlni, amelyek biztosítják pénzünk és bankjegyünk stabilitását, amíg a külföld ebben, vagy más formában segítségünkre nem siet. A kormány a Nemzeti Bank, a vezető bankok és a vezető szakemberek hozzájárulásával tette, amit tett. Rassay Károly: Most kellett volna hivatkozni a hágai ígéretre. Gróf Bethlen István: Ne higgje képviselőtársam, hogy ez nem történt meg. A kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is volt, kibocsátani ezt e rendeletet, mert az országgyűlés nem volt együtt és így választania, kellett, hogy vagy rendezi a kérdést felhatalmazás nélkül vagy nem tesz semmit, de akkor felelős marad a bekövetkező helyzetért. A német és osztrák alkotmány lehetővé teszi a szükségrendeletek kiadását. A magyar kormány a pénteken benyújtandó javaslatban kérni fogja rendeleteinek utólagos legalizálását. Választanunk kellett két rossz között. S ha felteszik a kérdést: meddig maradnak ezek a rendszabályok életben, erre nem tudok pozitív választ adni, mert senki sem adhatna rá határozott feleletet. Ígérem azonban, hogy csak addig, amíg reájuk abszolút szükség lesz s el jogunk összetételében nem alkalmas a reáváró fontos munka elvégzésére. Kiváló szakemberekből álló kormánynak kell végrehajtani azt, amit az ország érdeke kíván. Gondoskodni kell arról, hogy az éhezőknek kenyér jusson, mert rettenetes étel előtt állunk. A szakszervezetek az elmúlt télen másfélmillió pengőt adtak ki segélyekben, de újabb másfélmilliójuk nincs. Ne csak pénzintézetek támogatására fordítson a kormány nagyi állami pénzeket, olyan intézetek támogatására, amelyeket megmenteni úgysem lehet, hanem mentse meg a legértékesebb elemet, az ország dolgos népét, (Helyeslés a baloldalon.) követni mindent, hogy a gazdaságiélet csorbát ne szenvedjen. . . A pénteken benyújtandó javaslatban további felhatalmazást kérünk, hogy a szükséghez képest intézkedéseket tehessünk a pénzügyi egyenisúly fenntartása érdekében. Gaal Gaston: Ebbe az adóemelés is belefér. Gróf Bethlen István: Belefér. Javasolni fogjuk a javaslatban, hogy újból alakuljon meg az az országos bizottság, amely a szanálás idejében működött , amelynél a kormány bejelenti s vele megtárgyalja intézkedéseit. Az országos bizottság tagjainak harmadrésze a felsőház, kétharmadrésze a képviselőház tagjainak sorából kerül ki. Ami a munkáselbocsátások kérdését illeti, erről a mai napig nem volt szó. Elbocsátások voltak, de ezek nem a szükségrendeletek következtében történtek. A taletta nem más, mint egy export állam vámemelése. Azt várni, hogy segítséget nyújtunk s azt senki sem fizeti meg: fából vaskarika. (Nagy zaj.) Ausztria és Németország horribilis vámmal sújtja fogyasztóit, aminthogy ma ez a helyzet, a gazdasági tárgyalások során nehéz helyzetben vagyunk. Viszont önök is elismerik, hogy az ország prosperitásának alapja a föld s ha ezt nem tudjuk alátámasztani, belepusztul az ipar s az ipari munkásság is. Kétségtelen, hogy a balettaemelés bizonyos kenyérdrágulással jár, de ez nem jelent annyit, mint a 28—30 pengős búzaár jelentett volna néhány év előtt. Rassay Károly: De akkor nem volt krízis. Gróf Bethlen István: Egyoladlú beállítás, hogy a kormány kivételeket tesz a gazdaosztály javára. Félórával ezelőtt Eckhardt Tibor ennek ellenkezőjével vádolt. Eckhardt Tibor: A talettaemelés: agrárellenes. Gróf Bethlen István: A következő napokban a benyújtandó javaslat tárgyalása során lesz alkalmunk beszélni a kérdés részleteiről is. Addig kérem a Házat, a magyar sajtót, a nyilvánosságot s az egész közéletet, őrizze meg nyugalmát, hidegvérét és fegyelmezettségét, mint eddig is megőrizte, mert eddig megőrizte. A képviselőház nagy fellősége válloa magára, ha megbolygatná ezt a fegyelmezettséget. Peyer Károly viszonválaszában hangsúlyozta, hlgy a gazdasági élet nem bírja a megkötöttséget. Sajnálatos, hogy a miniszterelnöknek nincs tudomása a munkáselbocsátásokról, pedig e héten újabbak is várhatók. Előre bejelenti, hogy nem járulhat hozzá a felhatalmazási javaslathoz, mert vitatja azt, hogy a kormánynak joga volna ilyen felhatalmazást kérni ettől a Háztól, amely nyílt szavazás alapján jött össze. Ha hivatkoznak a német példára, a német alkotmány ereje biztosítja az állampolgárok alkotmányos jogait is. A baletta lényegében nem jelent mást, minthogy a fogyasztók fizetik meg a gazdák adóterheit. Ebből a rendszerből haszna csak a nagybirtoknak lehet. (Ügy van! Ügy van a Gaal Gaston-párton.) El sem képzelhető, hogy az a kormány, amelynek gazdaságpolitikája idejuttatta az országot, azt ki is tudja vezetni a bajból. A túlzott bürokrácia jegyében álló kormány nem tett érdemleges intézkedést hitelképességünk emelése érdekében s ezt nem mint ellenzéki képviselő, de mint magyar állampolgár állapítja meg. Ha a szavazók, akik a kormányra szavaztak, tudták volna azt, ami bekövetkezik, ugyancsak meggondolták volna magukat. A kormány adja át helyét olyive szakemberekből álló kormánynak, amely a krízist megoldja és a titkos választójogot törvénybe iktatja. A választ nem veszi tudomásul. A Ház többsége a választ tudomásul vette. Elnök bejelentette, hogy Sauerborn Károly elállott sürgős interpellációjától s ezzel az ülés fél ötkor véget ért. A miniszterelnök válasza A Corvin-Vásár utolsó napja!