Pesti Napló, 1931. november (82. évfolyam, 249–272. szám)

1931-11-11 / 256. szám

6 Szerda PESTI NAPLÓ 1931 november 11 A­­ Folyosó Miért szólalt meg a viharcsengő? — Nem lesz zárt ülés — Mit kell tudni a miniszter­elnöknek? — Bethlen meglepődik (Saját tudósítónktól­) Kedden igazi Bethlen-nap volt a Házban. Folyosón és ülésteremben megint az ő — távollévő "vagy jelenlévő — személye sjejtett viharo­kat­ alakított csoportokat és az ő, képviselői padsorokba történt bevonulásának tiszteletére szólalt meg először a viharcsengő, amelyet azért szereltek fel, mert­­az utóbbi­ ülések hangzivatarában az elnöki csengő szava nyomtalanul merült el. Gróf Bethlen István egyébként hétfőn délben érke­zett Budapestre, új­uccai szállására, ahol Gömbös Gyula vendége. Autón jött, néhány barátjával szemé­lyesen és telefonon keresett érintkezést és este a hon­védelmi miniszter zártkörű vacsorát adott tiszteletére. Ezen a vacsorán megjelent a Ház legfiatalabb tagja, az új albertiirsai képviselő, Marton Béla is. Háromnegyed tizenegykor érkezett kedden délelőtt­­s Házba Bethlen. Legutóbb még a miniszterelnökségi autó hozta a miniszteri kapuhoz, most: kis taxi a kép­viselői bejárathoz. Hanem a fogadtatásra nem lehetett panasza: portás, altisztek, palotaőrök, rendőrök, porosz gárdistákhoz illő feszes tisztelgéssel köszöntötték szi­kár alakját. Jó negyedórával később Patacsy Dénes kíséretében jelent meg a jobboldali folyosón, ahol pillanatok alatt embergyűrű vette körül. _ Többen vannak körülötte, — jegyezte meg egy arra menő ellenzéki képviselő, — mint miniszterelnök korában. _ Persze, — felelt a másik, — most már azok is oda mernek menni, akik miniszterelnök korában nem mer­tek. Előzőleg is élénk volt már a folyosó A baloldalon korán reggel összegyűltek a képviselők. Felvetődött az az ötlet, hogy zárt ülést kell kérni a honvédelmi tárca költségvetésének s az erre vonatkozó bizottsági jelenté­seknek tárgyalására. A baloldalon tetszett a megoldás. Farkas Tibor Pál.T­­vét, s az rövidesen eljutott a miniszterelnök fülébe is. Tizenegy óra körül ritka látványban volt része a baloldali folyosónak. •DrHeffjélént gróf Kárón G­yula, m­agához kérette Gaal Gastont és hosszasan tárgyalt vele. A miniszterelnöknek nem volt kifogása a. zárt ülés ellen. A tervből még sem lett semmi. Negyed tizenket­tőkor megérkezett Bassay Károly, őt is bevonták a ta­nácskozásba, s ő annak a véleményének adott kifejezést, hogyha az ellenzéki pártoknak bizalmas tárgyalás kell, tetszett volna eljönni a 33-as bizottságba. Az ötlet ezen a szóakadályon felbukott. Károlyi miniszterelnök nem mozog túlságosan ott­honosan a baloldali folyosón, ahol különben életében kedden volt először. Ennek tulajdonítható, hogy amikor Gaal Gast­onnal való beszélgetését végezve, vissza akart menni az ülésterembe, a­ terembe vezető ajtó helyett az újságíró karzatra lépett be. Gaal Gaston, aki távolabbról látta a jelenetet, m mindössze ennyit jegyzett meg: — Nem olyan nagy baj, ha egy miniszterelnök nem tudja, hol és mikor kell bemenni. Sokkal nagyobb baj, ha azt nem tudja­, hol és mikor kell kimenni! * Félórás lévén — meghosszabbítással együtt — a vita beszédideje, az első nap aránylag sok szónokot­­fogyasztott. Beszéltek a jobb- és baloldal képviselői, a szociáldemokrata párt is megszólalt a vitában, de ke­ményebb ellenzéki hangot, szigorúbb bírálatot a Beth­len-kormányzattal szemben egyik sem talált szótárá­ban, mint gróf Zichy János, a keresztény párt elnöke, akinek pártja koalícióban volt és koalícióban van Beth­len pártjával, a Károlyit támogató egységes párttal. Ez az állásfoglalás, amelyet a kormányjelentésnek tudomásulvétele alig enyhített, érthető feltűnést kel­tett. Szemmel láthatóan meglepte a beszéd magát gróf Bethlen Istvánt is,­­aki ekkor már — a belépését kö­vető viharok elcsitultával — az első képviselői padsor­ban ült. Gyors mozdulatokkal kereste elő cvikkerét és jegyezni kezdett. Zichy beszéde után­­ a­­ jobboldalon megerősítették azokat a híreket, hogy a vitában Bethlen is fel fog szólalni. Mimdhevn fővárosi fölvdöbe kedvezményes Hegy kapható 'JtZ­ SIT'-lapok kiadóhivataléban A védelem vádat emeli a vád A Vay-per tárgyalásának utolsó napjai (Saját tudósítónktól) A Vay-ü­gy keddi tár­gyalásán tovább folytatták a védőbeszé­deket. Dr. Havas Károly, Halasa Géza védője, mondotta az első védőbeszédet. Felszólalásában éles támadást intézett a nyomozó hatóságok ellen. Inkvizíciós, kicsikart vallomásokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy két irányban kifogásolja a nyomozást. Elő­ször azt kifogásolja, hogy az ügyészség részéről nem vették figyelembe a törvénynek azt a rendel­kezését, amely a vádlottaknak a garanciális vé­delmet és jogot biztosítja. A másik, súlyosabb ki­fogás a rendőrség ellen szól, mert a rendőrható­ságok­ még kevésbé vették figyelembe a törvény­nek ezeket a rendelkezéseit. Védőbeszéde során vázolta a bíróság előtt, hogyan keletkezett tulaj­donképpen a bűnügy. Balás­sy volt csendőrgazdá­szati százados, amikor szabálytalanságai kiderül­tek, abban a hiszemben, hogyha magas személye­ket ránt magával a sárba, ő megmenekülhet, vá­daskodni kezdett, így került az ügybe Vay Káz­mér. A következő vádaskodó Littke volt, aki szin­tén Balássy példáját követte, de ő neon állott meg Vaynál, hanem sokkal magasabb állású személye­ket is igyekezett belekeverni az ügybe. Közben akadtak mellékbeavatkozók is, mint például Szo­koli Endre hírlapíró és D­arkovics Miklós rendőr­főtanácsos. Arra vonatkozóan pedig, hogy a nyo­mozás sem folyt le a szabályoknak és fövények­nek megfelelően, bizonyíték Révész György val­lomása. E vallomásból azt látja bizonyítottnak a védő, hogy akkor, amikor az ügyvédeket minden eszközzel elzárták védenceiktől, egy újságíró fél­ór­­án keresztül beszélhetett fegyőr jelenlétében Littke Kázmérral. Elmondja a védő, hogy amikor először beszélt Halasyval a fogházirodában és szemrehányást tett neki, amiért valótlan tényeket mondott jegyzőkönyvbe, Halasy sírva fakadt: »Hát tudod-e, hogy velem mit csináltak? Az ügyész úr is.­...« — mondotta minden izében reszketve. Amikor a védő ehez a részhez ért, Halasy könnyeket törölt ki szeméből. Scitovszky Béla vallomása jóformán az egész tényállást, tisztázta, — mondotta a védő. — Már a nyomozás során ki kellett volna hallgatni úgy a volt minisztert, mint Sztranyavszky volt államtitkárt. Ha ez kellő időben megtörtént volna, akkor a vád nagy része elesik. Amikor Halasyt kihallgatták, a kellő pszichológiai tapasz­talattal rendelkező hatósági emberek rögtön rá­jöttek arra, hogy könnyen gyúrható anyaggal állnak­ szemben, késő éjszaka­ilérákig .tartotttak ,a­ kihallgatások és éppen az éjszakai kihallgatá­sok során készültek a legsúlyosabb, de valótlan adatokat tartalmazó vallomások. 3930 :4001!ig 21-én reggel 7 órakor állította elő egy detektív Halasyt az ügyészhez. Éjfélig tartott ekkor a ki­hallgatása és fél egykor hirdette ki előtte az ügyész a letartóztatási végzést. Halasy ezen a napon még ebédet sem kapott. Csákányi rendőr­fogalmazó éjjel-nappal nyomorgatta Halasyt. Tá­vol áll tőlem, hogy fizikai tortúrákról panaszkod­­­jam, csak a pszichikai terror ellen van kifogá­som. A legrittabb beugratás, történt vele. Csáká­nyi azt mondotta neki, hogy nem követett el bűnt, tegyen hát nyugodtan beismerő vallomást, mert így hamarabb lesz vége az ügynek. A har­madfokú vallatás eszközét használták vele szerv­ben, nem alkalmaztak kényszert, hanem önérzetét zúzták össze, míg csak akaratnélküli tehetetlen báb nem lett. Ebben az egész ügyben egyébként egy őszinte, emberi érzésű jellemet látunk: Szele­csényi Andort, aki ideállt a bíróság elé és, őszin­tén, nyíltan azt mondotta: »Visszavonok mindent, amit eddig mondtam, mert nem bírom tovább nézni ezt a dolgot!«. Különben is sok mindenről volt itt szó, csak egyről nem. Arról, hogy tulaj­donképpen mivel vesztegették meg­ Vay Kázmért, mikor és hogyan szegte meg hivatali kötelességét Vay. Dr. Havas Károly védő ezután áttér az egyes vádpontokra és részletesen bizonyítja, hogy nem történtek szabálytalanságok, Halasy és Czillér jogosan végezték a toloncházi és Mos­ont­­ uccai építkezéseket, mert hiszen a terveket nem ők, hanem a kereskedelemügyi minisztérium műszaki osztaya készítette. — Littke Kázmér ügyes vállalkozó volt. — tér át Littke Halasy viszonyára a védő­­ mindenütt jó embereket akart találni és ezért jobbra-balra küldözgette a­ pezsgőket. Hát ez bűn? Az igaz, hogy Littke vesztegetni akart, de nem Vayt, hanem Halasyt. Halasy azonban nem akarta teljesíteni Littke jogtalan követeléseit és egy alkalommal ezt ki is jelentette Littkének. Felmentő ítéletet kérek, mert különben odajutunk, hogy ebben az országban nem lesz köztisztviselő, aki rettegés nélkül élhet, akinek nem kell állan­dóan félnie a­­vádaskodók aljas rágalmaitól. Csak az igazság érvényesülhet és ezért kérek felmentést." Havas védő ezzel befejezte védőbeszédét, amikor az utolsó mondatokat mondta, Halasy Géza köny­nyekben tört ki. Utána Vay Kázmér védője dr. Medvigy Gábor állt fel. — Ha szerette is Vay az emberi örömöket, nem vitatható el, hogy jelleme mentes volt min­den bujkálástól, kétarcúságtól, — kezdte védő­beszédét.— Ő volt az, aki a rágalomhadjárat meg­indulásakor felhatalmazást kért miniszterétől arra, hogy az összes belügyi építkezésekben lefolytathassák a vizsgálatot. Ami már most magát a bűnügyi eljárást illeti, hangsúlyoznom kell, hogy soha hasonlóan botrányos és alaptalan bizonyítási modort nem tapasztaltam hatóságok­­részér­öl., mint ebben a c miben. A ,,i, Amikor a Védő beszéde során idáig­ jutott,­már két órára járt az idő és ezért az elnök a tárgya­lást berekesztette ,és­ annak folytatásai -c furda reggel 9 órára tűzte ki, amikor is Medvigy védő folytatja felszólalását. Ezután sor kerül a repli­kákra, majd a vádlottak az utolsó szó jogán szó­lalnak még fel és szombaton már előreláthatólag ítéletet is hirdet a törvényszék az elmúlt eszten­dők tagadhatatlanul egyik legnagyobb bűn­ügyében. Mennyi adóssága van a Margitszigetnek? Hét és fél millió vagy 122.000 pengő? (Saját tudósítónktól.) A 6-os bizottság jelentése, mint ismeretes, részletesen foglalkozott a Közmunka­tanács és azon belül a Margitsziget adminisztrációjá­nak kérdésével is és arra a megállapításra jutott, hogy a Margitsziget adósságai hét és félmillió pengőt tesz­nek ki. Munkatársunk erre vonatkozólag kérdést intézett Rakovszky Ivánhoz, a Közmunkatanács elnökéhez, aki a következőket mondotta: — A bizottság jelentésének ez a része számvetés­ben tévedésen alapul. A gyors munkában, úgy látszik, csak összeadták a tételeket. A hét és félmillióba ugyanis beleérti a jelentés egyrészt a részvénytársa­ság megvételének vételárát, másrészt a szanatórium vételárát is. Ezek természetesen nem szerepelhetnek a tartozások között. Kétségtelen, hogy a Margitszigetnek voltak adósságai, ezeket azonban a Közmunkatanács kifizette, úgyhogy ebben a pillanatban az összes tar­tozások az említett hét és félmillió helyett mindössze 122.000 pengőt tesznek ki. Noha nem tartanám soknak, ha­ egy szép nyilvános közkert fenntartására évente ennyit kellene ráfizetni, mégis kijelenthetem, hogy a Közmunkatanács ezeket a terheket is kifizeti és a jö­vőben fokozott takarékossággal el fogja kerülni újabb terhek felhalmozódását. ! Lelki újjáépítés és szabadkereskedelem! A holland Nederbragt előadása Budapesten a világválságból kivezető útról (Saját tudósítónktól.) Érdekes előadást tartott ked­den délután a Magyar Cobden Szövetség szemináriumá­ban dr. J. A. Nederbragt, a holland, külügyminiszté­rium osztályfőnöke, a Népszövetség gazdasági bizottsá­gának tagja Európa gazdasági válságáról beszélt. Fi­scher Ödön üdvözölte az előadót, aki azután német nyel­ven tartotta­­ meg előadását. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a világkrízis tulaj-­­ c­onképpen egyes külön nemzeti válságok eredménye. . Az egy­es nemzetek válságai egészen különböző termé­szetűek. Ha ezeknek a válságoknak az okait kutatjuk, arra az eredményre jutunk, hogy az okok­ csak részben gazdasági jellegűek. A válság okainak túlnyomó része pszichikai. A legtöbb országban hiányzik a pénzügyi felelősség érzése, ez a válság legfőbb oka. Ami Közép-Európát illeti: itt mindenesetre nagy anyagi oka van a válságnak. A krízis lényege itt az, hogy a háború után elszakadtak azok a gazdasági szá­lak, amelyek Közép-Európa nagy részét gazdasági egy­séggé fűzték össze. A legfontosabb teendő: Közép-Európa gazdasági újjáépítése. Természetesen ez nem elég: lelki és erkölcsi újjáépítésre is szükség van. Euró­pában alig találunk olyan országot, ahol egészséges és morális szellemben gazdálkodtak volna. Közép-Európát e tekintetbe­n az jellemzi, hogy az egyes országokban nagyszabású tervekbe fogtak, amelyek a súlyos gazda­sági viszonyokhoz képest túlméretezettek voltak. Tehát Közép-Európában is szükség van egy lelki regeneráló­dásra. . Ezután a vámunióról beszélt az előadó. Kijelent­­ette, hogy különleges esetektől eltekintve, egy har­madik államnak soha sincs beleszólási joga, ha két állam egymással vámunióra akar lépni. Az előadó Közép-Európa számára nagy lehetősé­get lát az egyes szomszédos államok preferenciális szerződéseiben. Viszont ha egymással nem szomszédos államok kötnek preferenciális szerződésétel, ez szöges ellentétben áll a meglevő legtöbb kedvezményes szerző­désekkel. Nederbragt általában a legtöbb kedvezményes szerződések alapján áll és kijelenti, hogy a legtöbb kedvezmény elvének érvényesülése nélkül nem lehet tartós gazdasági békére számítani Európában. Az egy­mással kereskedelmi szerződésben élő államok feladata az, hogy a legtöbb kedvezmény elvét a mai gazdasági követelményeknek megfelelően érvényesítsék. Természe­tesen ez csak akkor lehetséges, ha az egyes államok nem akarnak a többiektől elzárkózni és magas vám­falakat építeni. Ellenkezőleg: egyre nagyobb kereske­delmi szabadságra kell törekedni. A szükséges lelki újjáépítés mellett ez az, amire Európának a legsürgő­sebben szüksége van. ISZIHHIZJECYEK H a Pesti Napid k mi lég ihm

Next