Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)
1932-01-01 / 1. szám
Újévi szám (Tisztviselő Naplóval) — Ára 24 fillér Budapest, 1932 ' 83. évfolyam 1. szám Péntek január 1 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra . . . 4.— pengő Negyedévre . 10.80 pengő Félévre . 21.60 pengő Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a sgilvaudvarokon 16 fillér ünnepnapokon . 24 fillér Vasárnap 32 fillér SZERKESZTŐSÉG : Rákóczi út 54. szánt. KIADÓHIVATAL: Erzsébet körút 18—20. sz. TELEFON: József 455—50-től 56-ig, József 464-18, J. 464-19. Szerkesztőség Bécsben I., Kohlmarkt 7. Az emberiség, minden ember nagy vizsgáját A Pesti Napló számára írta: H. G. WELLS ff. G. Wells Arra kértek, hogy játsszam a prófétát, nézzek be mágikus kristálytükrömbe és számoljak be arról, hogy rajt hoz az 1932-es év. Kitérek e kérés elől. Írok ugyan 1932-ről, de előbb megteszem azt a különben fölösleges vallomást, hogy kristályomban nincs erősebb mágia, mint bármely más kristálytükörben. Az én kristálytükrös tanulmányozásom csak egy kérdésre való koncentrálódást jelent. Hogy valóban mi fog bekövetkezni 1932 ben, azt én épúgy nem tudom, mint bárki más. Mindenesetre úgy látom, hogy sokkal gazdagabban válogathatunk valószínűségekben, mint egy évvel ezelőtt A kristály homályosabb, ködösebb és nyugtalanabb. Nem is Szilveszter este tanulmányozom. »Fontos, hogy a beszámoló még idejében nyomdába kerüljön«, — mondja a szerkesztő és sürgeti a kéziratot. Ezért jó két hónappal a megjelenés előtt írom ezt a cikket: 1931 októberében. Nagy dátuma lesz 1932 a világtörténelemnek? Remélem, hogy nem. Attól félek, hogyha rendkívüli események következnek, akkor azok katasztrofális természetűek lesznek. Az Úr 1932-ik esztendeje valóban fekete esztendeje lehet az emberiségnek. Ha azonban semmi különösebb, feltűnőbb, borzalmas esemény nem fogja 1932-t a világtörténelem egy nagyon fontos évszámává avatni, akkor remélem, hogy 1932 újéve bizonyos fokig reményteljes emléknap lesz. Azt hiszem, hogyha minden radikális társadalmi átalakulás, vagy kíméletlen elnyomás nélkül jutunk el 1932 január 1-ig, akkor meg is menekültünk a civilizációnkat fenyegető legrosszabb közvetlen veszedemtől. Ma már senki sem tagadja ezeket a veszélyeket. Ennek kétségkívül megvan a maga haszna. Az egész világ fél. Még néhány évvel ezelőtt sok embert lehetetlen volt meggyőzni arról, hogy az a szociális szerkezet, amelyben élünk, nem egészen viharálló. Gyerekes képet alkottunk a világ állandóságáról. Hallgatólagosan elfogadtuk, hogy a kormányok mindenféle ostobaságot követhetnek el, de azért az élet továbbra se halad a maga rendes útján. A szüfrazsettek minden meggondolás nélkül igyekezhettek a jog és rend gépezetét kerékvágásából kiemelni. Hiszen úgyis visszazökken az magától. A spekulánsok szabadon dolgozhatták meg a piacot és zsebelhették be a nyereséget abban a biztos meggyőződésben, hogy a kereskedelem és az áruelosztás ettől nem fog lényeges kárt szenvedni. Minden kritikát, amely az üzletemberek, pénzemberek és elismert pártpolitikusok szokásos eljárása ellen irányult, excentrikus, finomodó, fanatikus és rosszindulatú bolondságnak minősítettek, amelyet a józan emberek a lehetőség szerint negligáltak, vagy agyoncsaptak, lemészároltak, megsemmisítettek, vagy a börtönben némítottak el, ha már olyan feltűnően jelentkezett, hogy nem lehetett agyonhallgatni. És néhány éven át a világ szerencsésen haladt megszokott, kitaposott útján, gondtalanul ügetve. A boldog közönynek és biztonságnak ezek a napjai már elmúltak. Mindnyájan kiűzettünk az optimista édenből és most rendkívül kemény valósággal kell szembehelyezkednünk. Az ingát a legszédítőbb magasságba lendítettük, de most nem lendült vissza, hanem egyszerűen átcsapott a túlsó oldalra. A tényleges helyzetet úgy, amilyennek mostani gondjaink halvány világossága mellett látjuk, nem nagyon nehéz leírni... Három okcsoportozat szövődött bele abba a kötélbe, amely most félreismerhetetlenül hurokszerű formában fonja körül a homo sapiens nyakát. Itt van először a szervezett termelés paradoxonja. A tényállás is nagyon egyszerű. Az ember összes anyagi szükségleteit ma már a munkások egyre kisebb számának munkájával lehet kielégíteni és ez az előre nem látott produktivitás és túltermelés a mai uralkodó törvények között lehetetlenné teszi a fölösleges munkaerők egyre szaporodó tömegének, hogy bármit se fogyasszanak. A régi elmélet értelmében az elbocsátott munkásoknak új foglalkozást kellene találniok. A felhalmozott tőke új befektetési lehetőségeket talált és a bőrség még nagyobb bőséghez vezetett. Ez nem így van. Az elbocsátott munkás nem talál új foglalkozást. A vállalkozás azzal fenyeget, hogy összeroppan az adósságok terhe alatt. Rájöttünk arra, hogy a bőség a mai magánnyereség és magánmunkaadás rendszere mellett kiéhezteti a világot. Egyedül ez a körülmény is elég volna ahoz, hogy teljesen zavarbaejtő rejtély elé állítsa az emberiséget. De eltekintve ettől a nehézségtől, a világ pénz- és hitelrendszere is kisiklott rendes kerékvágásából az aranykészlet ügyetlen kezelése miatt. Pénz- és hitelrendszerünk meglehetősen tervszerűtlenül nőtt meg és méghozzá, mint most már belátjuk, hibásan nőtt. Nem jól működik. Mechanizmusa meg van zavarva. Ebben a kérdésben rábíztuk magunkat a gondviselésre és fejlődésre és ezzel aztán alaposan becsapódtunk. A harmadik súlyos tény az, hogy az emberiség óriási stadian,laikészletet és ennek megfelelő szervezetet teremtett és ez, ha nem építik le, hamarosan a robbanások egész sorozatára fog vezetni. Az emberiség ragaszkodik a fegyverkezésekhez, mert a háború hagyományában élünk, szabad és függetlenszuverén államok között. A mi képzeletbeli világunk is ennek megfelelően alakult ki és nai Háromemeletes bérházat ad a Pesti Napló • • • Mindig többet adni előfizetőinknek és olvasóinknak, mint amennyit várnak tőlünk! Ez volt mindig a Pesti Napló vezérlő elve. Sohasem tévesztettük szem elöl, hogy »egy jó újság mindig maga ajánlja önmagát«, és gyakran tapasztaltuk, hogy amikor buzgó munkásságunk anynyira lekötötte minden figyelmünket, hogy még a szokásos előfizetési felhívásokra sem maradt időnk és terünk, a köz önzetlen szolgálata akkor is meghozta eredményeit az előfizetők és olvasók számának lényeges gyarapodásával Nem titkoljuk, mi ennek örülünk és arra, hogy hatásunk a magyar nemzet egyre szélesebb rétegeire terjed ki, igen büszkék vagyunk. De egyszersmind hálásak is akarunk lenni és a közönség rokonszenvének és szeretetének megnyilatkozását mi is egy rendkívüli dologgal akarjuk viszonozni. Nem kisebb dologra gondolunk, mint arra, hogy Budapest belterületén egy háromemeletes bérházat juttatunk a Pesti Napló előfizetőinek — természetesen tehermentesen. Ma egyelőre csak annyit közölhetünk közönségünkkel, hogy elhatározásunk: a 3 vagy 4 emeletes bérház megszerzése és odaítélése már végleges. Azt, hogy a tervünket milyen módon és milyen feltételekkel fogjuk megvalósítani — teljes részletességgel az új esztendő karácsony napján, 1952 december 25-én fogjuk közzétenni. Ugyanakkor mindenki meg fogja tudni, hogy mik a feltételei annak, hogy a 3 vagy A emeletes bérház birtokába juthasson? Annyit azonban már ma is közölhetünk, hogy annak, aki ily nagy ajándékban részesül, 1935 karácsony napján mindenesetre előfizetőink között kell lenni, mert a bérház odaítélésekor ehez, mint legelemibb feltételhez ragaszkodni fogunk. A többi feltételeknek olyan megállapítására törekszünk, hogy mindenki érezze és lássa ennek a cselekedetünknek ne csak nagy stílusát, hanem azt is, hogy egy nagy tőkét helyes szempontoktól vezéreltetve és igen meggondoltan használunk fel arra, hogy közönségünknek elismerését, becsülését és szeretetét ehez méltó nagy dologgal viszonozzuk. Mihelyt az ötlet elhatározássá vált, siettünk ezt ime a közönségnek bejelenteni. Manapság mindenfelől oly sok szomorú hírt hallunk, nagyon érthető, hogyha valami kellemes és örvendetes dolgot tudunk mondani, nem fojtjuk a szót magunkba, hanem sietünk közölni mindazokkal, akik naponként bizalommal és rokonérzéssel várják híradásainkat, a kedvezőtleneket éppenúgy, mint a kellemeseket. Nekünk már az is öröm, ha reményt ébresztünk s ezzel felüdítjük egy kissé a lelkeket. A mi táborunkhoz, előfizetőinkhez és olvasóinkhoz 1952-re ez a mi újévi üdvözletünk. A Pesti Napló szerkesztősége és kiadóhivatala