Pesti Napló, 1932. január (83. évfolyam, 1–25. szám)

1932-01-22 / 17. szám

4 gesztek PESTI NAPLÓ 1932 január 22 Mi lesz a házbérrel? * A karcsú férfiakat kivéve, senkit e világon nem irigyelek, tehát a háziurakat sem irigylem, bár ilyenkor házbérnegyed táján nekik jelenleg valamivel jobb dolguk van, mint a lakóknak. Bízhatunk azonban pénzügyminisztereinkben, akik a háziurakról is gondoskodni fognak, például napirendre fog még kerülni a háztulajdon vagyonváltságra, és talán még néhány olyan dolog, aminek bekövetkezte után nem lesz nagy élvezet háziúrnak lenni. Ha semmi másban nem is, de a szegénységben meg fog valósulni az egyenlőség elve. Addig is, míg ez meglesz, igen helyeslem Bródy Ernő képviselő úr házbér-akcióját. Mindegyik ötlete okos ebben a kérdésben, de mindegyik ötletét még jobban meg lehet okolni, mint ő teszi. Hogy ne negyedévenként, hanem havonként fizessüka házbért, az igen okos dolog. Talán a világon mindenütt havonként fizetnek a lakók, kivéve a mexikóiVeracruz városát, ahol már tíz év óta nem fizet senki é stem. Havonként űzettem Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Amerikában. Magyarországon is sok város van, ahol havonként fizetik a lakást. Miért kell éppen Budapestien negyedévenként fizetni ! A helyzet ma már olyan, hogy a negyedévi házbérfizetés a legtöbb pesti, házban csak fikció. A háziúr örül, ha havonként pontosan megkapja a házbért, sőt ha üzlethelyiségről van szó, a háziúr még akkor sem szól, ha a bérlő egyik-másik hónapban nem fizet. De erről külön kell beszélnünk, most egyelőre maradjunk csak a lakásbéreknél. A negyedévi házbérfizetés a régi jó idők maradványa, amikor mi minden tisztességes, rendes ember negyedévenként is tudott fizetni. Ezek az idők már elmúltak és meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy a háziúr .•három hónappal előre követelheti az ellenszolgáltatást a lakás átengedéséért. Február elsején fizessek azért, mert a lakást áprilisban használni fogom? Ez éppen olyan dolog, mintha a kávés követelte volna tőlem, hogy ma fizessem ki azt a kávét, amit a jövő kedden fogok inni, ha éhtet addig az Isten. Majd ha megittam a kávét, fizetni fogok. A színházba ma csak akkor eresztik be a látogatót, ha valamelyik márciusi előadásra is vált jegyet? Ez abszurd gondolat volna; nagyon szívesen adnak jegyet egy előadásra is. A főváros nemcsak okos, de tisztességes dolgot is csemlekszik, ha kimondja, hogy a háziúrnak be kell érnie azzal, hogy egy hónappal előre fizetjük a házbért, s azokkal szemben," akik havonként előre fizetnek, a késedelmi kamat szedését be kell szüntetni. Még az adóhivatal is csak azoktól szedhet kamatot, akik az adózási időszak közepéig nem fizették be az adót; nem lehet, hogy a háziúrnak több joga legyen a késedelmi kamat szedéséhez, mint az adóhivatalnak. A boltbérek dolgában a háziárak már nyakig benne vannak, a pácban. A Belvárosban tudok olyan házat, ahol az üzletek többsége nem fizet már házbért. A háziúr szívesen kilakoltatná őket, de ezt nem teszi, mert ha egy házban tíz üzletnek lehúzzák a redőnyét és kiragasztják a KIADÓ cédulát, akkor ebből a háziúr számára igen nagy bajok származnak, miután az üzleti világ így gondolkozik: " — Ha abban a házban tíz üzlet már megbukott, az az nem jó hely... A tömegesen lezárt üzleteket nem lehet többé kiadni. A háziúr tehát még azt sem teheti meg, hogy kedve szerint panaszkodjék a lakóira, úgy kell tennie, mintha pontosan bejönne a házbór, és különösen így kell eljárnia akkor, ha még él szívében az az édes remény, hogy a házát egyszer majd el tudja adni pénzért, valóságos készpénzért. • Lehet, hogy vannak üzletemberek, akik a háziúr védtelen helyzetével visszaélnek és nem fizetnek, noha volna miből? Az ily eset azonban bizonyára rendkívülritka, száz nem fizető üzletember közül kilencvenkilenc azért nem fizet, mert valóban nincsen pénze. Elhihetően, sőt bebizonyíthatóan nincsen pénze. Azt mondja Bródy képviselő, hogy a legtöbb üzletembert a házbér teszi tönkre. Én nem tudom. Én nem merném ezt határozottan állítani. Én úgy látom a dolgokat, hogy az üzletembereket egy egész kőlavina pusztítja el. Az üzletemberre reá szakad a házbér, a százféle adó, a társadalombiztosítás, a magas vám, a vevőközönség pénztelensége, a gazdagoknak a kormányzati intézkedések által okozott ijedelme, a deviza hiánya, és mit tudom én, még hány százféle nyavalyat! Hogy ezek közül melyik okozta egy-egy üzleti exisztencia halálát, azt én éppen úgy nem tud iftetom, mint ahogyan a kőlavina alól kiásott hullán a legjobb törvényszéki orvosszakértő sem tudja megállapítani, hogy melyik volt az a kődarab, mely a halálnak közvetlen okozója volt! Bródy képviselő úrnak az az ötlete,, hogy bírói úton kell revízió alá venni a boltbéreket, nagyon praktikus és igazságos. Vannak boltbérek, amelyek megfelelőek, és vannak olyanok, amelyek tarthatatlanok. A háziúrnak feltétlenül joga van a háza után bizonyos észszerű jövedelemhez, s a lakónak éppen úgy érdeke, hogy a háziúr ne menjen tönkre, mint amennyire fontos a háziúrnak, hogy a lakója élni és fizetni tudjon. A körül, hogy szívtelen-e a háziúr vagy sem, nem lesznek disputák, ha egy bíróból, egy háziúrból és egy bérlőből álló bíróság akár a háziúr, akár a lakó kívánságára megállapítja, hogy az érdekek kölcsönös figyelembevételével mi a mai viszonyoknak megfelelő házbért Ha mindenki megérzi és megszenvedi a mai válságot, e szomorú, »közteher« viselése alól nem vonhatja ki magát a háztulajdon sem. A földbirtokos kénytelen belenyugodni, hogy terméséért ma félannyit sem kap, mint amennyit kapott öt évvel ezelőtt; a gyáros, az ügyvéd, az orvos, az író, mind nagyon redukált jövedelemért dolgozik; a háztulajdon sem követelheti tehát, hogy az ő jövedelme örök időkre lerögzítve, mindig egyenlő legyen, akár esik az eső, akár süt a nap. Elejét kell venni annak, hogy ebbe a kérdésbe a demagógia beleszóljon és ennek legjobban csakugyan úgy lehet elejét venni, ha munkába lépnek a Bródy Ernő által javasolt boltbér-egyeztető bíróságok. Ha pedig a bíróságok annyira túl vannak terhelve, hogy ezt az új feladatot nem vállalhatják, akkor állítsanak boltbéregyeztető bizottságokat oly módon, hogy az Ügyvédi Kamara állítsa össze e bizottságokat egy-egy ügyvéd elnöklete alatt, aki mellé szavazó gyanánt adjanak kétkét háziurat és két-két boltbérlő üzletembert. Ez a kísérlet sok szempontból tanulságos és eredményeiben valószínűleg üdvös volna. Aláírták a finn-orosz megnemtámadási szerződést Helsinki, január 2. (A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése.) A finn külügyminiszter és az orosz rendkívüli követ január 21-ikén délelőtt 11 órakor aláírta Helsinkiben azt a megnemtámadási szerződést, amely a két állam között hosszú idő óta előkészületben volt A szerződés szelleme közel áll a Kellogg-paktum határozmányaihoz. Egyelőre három évre kötötték, azonban automatice további két évig érvényben marad, ha lejárat előtt hat hónappal a felek fel nem mondják. A szerződés szerint a felek kölcsönösen biztosítják a Dorpatban 1920-ban kötött békében megállapított határok sérthetetlenségét. A szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy egymást meg nem támadják. Esetleges támadásnak minősíthető a másik fél területi integritásának megsértése, vagy politikai függetlenségének veszélyeztetése még abban az esetben is, ha az nem nyilvános hadüzenetként jelentkezik, avagy a háborús jelleg megkerülésével, történik. Minden előző szerződés sértetlenül továbbra is fenmarad. Amennyiben a szerződő felek bármelyikét egy harmadik állam megtámadná, a másik fél megóvja semlegességét. Ha a szerződő felek egyike egy harmadik államot támadna meg, a másik .Jogosítva van minden fentartás nélkül jelen szerződés feltételeitől elállni anélkül, hogy a másik félnek ezt előzőleg jelentette volna. Vitás esetben kötelezik magukat a felek az ügyet választott bíróság döntése elé vinni, amely a választott bíróságban mindkét fél egyenlő számú bíróval van képviselve. Jelen szerződés nyomban érvénybe lép, amint a ratifikált példányokat Moszkvában kicserélik. A felek kötelezik magukat arra, hogy ez a legrövidebb időn belül, de legkésőbb harminc nap alatt megtörténik. A jelen szerződéshez csatolt levélben ben foglaltatik, hogy a választott bírákra vonatkozó intézkedés még a szerződés ratifikálása előtt létre fog jönni. Ez a finn-orosz megnemtámadási szerződés szövege, ami annál érdekesebb, mert a románok nem tudtak az oroszokkal ugyanilyen módon megállapodni, mert ott ez oroszok néhézégeket támasztottak. Tizennégyévi fegyházra mérsékelte a Kúria a gyilkos Klein Sándor büntetését Az előre megfontoltságot nem lehetett megállapítani (Saját tudósítónktól) 1930 szeptemberében az Ehrenfeld-féle fatelep udvarán az egyik mélyedésben megtalálták Stark Andor borzalmasan összeroncsolt és elásott holttestét. Megindult az utóbbi esztendők egyik legkényesebb hátterű és legérdekesebb bűnügye, amely csütörtökön befejeződött a Kúria előtt. Klein Sándor, az Ehrenfeld-fatelep fiatal tisztviselője verte agyon Stark Andort régi haragosát és a gyilkosság után Olaszországba menekült. De lelkiismerete visszahozta és három héttel a gyilkosság után önként jelentkezett a magyar hatóságoknál. Annak idején nagy port vert fel a gyilkossági ügy törvényszéki tárgyalása. A tárgyaláson kiderült a kegyetlen bűntény furcsa szerelmi háttere, a fatelep tulajdonosnőjének Magda nevű lánya viszonyt folytatott Klein Sándorral, de az anya nem nézte jó szemmel ezt a viszonyt és máshoz akarta férjhez adni lányát Klein Starkban látta házasságának és előbbrejutásának is akadályát és ezért ölte meg a cégvezetőt. A törvényszék 12 évi fegyházra ítélte Klein Sándort, de a debreceni tábla a törvényszék ítéletével szemben megállapította az előre megfontoltságot és életfogytiglani fegyházzal sújtotta őt. Szerdán került Klein Sándor ügye a Kúria Licenme-tanácsa elé, ahol a vádat dr. Atányi József koronaügyészhelyettes képviselte, míg Klein Sándor védelmében dr. Grün Béla ügyvéd jelent meg. A szerdai napon ismertették az iratokat, elhangzottak a perbeszédek és csütörtök délelőtt féltizenkettőkor kihirdette a Kúria az ítéletet amelyben megsemmisítette a debreceni Tábla ítéletét és Klein Sándort szándékos emberölés bűntette címén 11 esztendei fegyházbüntetésre ítélte. Megállapította ítéletében a Kúria, hogy bár sok jel vall az előre megfontoltságra, Klein mégsem követte el tettét előre megfontoltan, mert a premeditációnak egyik alapfeltételét, a higgadt megfontoltságot nem lehet megállapítani. Klein vadul eszét vesztve rohantt a gyilkosságba. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként mérlegelte a Kúria Klein büntetlen előéletét, töredelmes beismerését és azt, hogy önként jelentkezett, de súlyosító körülménynek vette többek között a Kúria a bűncselekmény véghezvitelének brutalitását. Ezzel tehát befejeződött a nagy per, amelynek szereplői közül Stark Andor, az áldozat a nyíregyházi temetőben nyugszik. Klein Sándor, a szyilksa, hosszú esztendökre bevonul valamelyik fegyintézetbe és Magda, akiért a gyilkosság történt, most Budapesten lakik. Megkezdődtek a csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalások A MTI jelenti: A Magyarország és Csehszlovákia között új kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokat a két ország delegációi csütörtök délután Budapesten ismét felvették. Mindenekelőtt eszmecsere folyt az árubehozatal céljaira igényelt devizák kiutalása tekintetéiben Csehszlovákiában kibocsátott újabb rendelkezésekről, azután pedig ama kérdések vétettek tárgyalás alá, amelyek az eddigiek folyamán még nem voltak teljesen tisztázhatók. A tárgyalások lehető gyors menetben naponta fognak folyni. Átdolgozták az elektromos tarifareform-tervezetet Változatlanul ragaszkodnak az árammerő használati díjának bevezetéséhez (Saját tudósítónktól.) A főváros elektromos áramtarifareformjának tervezete olyan ellenkezést váltott ki a fogyasztóközönségből, hogy a világítási szakbizottság egyhangúan visszautasította, a törvényhatósági tanácsban pedig már nem is tárgyalták. A tervezet visszakerült az üzemi osztályba, ahol átdolgozták és szombaton vagy hétfőn nyilvánosságra is hozzák. Az eredeti tervezet szerint 1932-ben ugyanannyi áramot számláztak volna a magasabb 5.1 filléres egységárral, mint 1931-ben, mégpedig az év elején számították volna fel ezt az egységárat, míg a jelenlegi tarifa szerint az 5.4 filléres eységár fizetésére csak akkor kerül sor, amikor a 2400 hektowatt fogyasztást túllépték. Ez a kisebb háztartásokban csak az őszi hónapokban szokott előfordulni. A tervezett reform tehát lehetetlenné tette volna az áramfogyasztók számára a takarékoskodást, minthogy az 1931. évnek 2400 hektowatton felül fogyasztott mennyiségét megrögzítették volna, azt a mennyiséget, melyért nem 3.5 filléres, hanem már 5.4 filléres egységárat kell fizetni. Az üzemi ügyosztály a tarifareformtervezetnek ezt a kifogásolt részét átdolgozta. Az újabb tervezet szerint is az év elején kezdik számlázni az 5.1 filléres egységárat annak a fogyasztási kontingensnek keretén belül, amellyel 1931-ben az egyes háztartások a 2400 hektowattos kontingenst túllépték. A különbség a két tervezet között az, hogy 1932 végén az egyes háztartások összfogyasztását összehasonlítják az 1931. évi összfogyasztással és amennyiben valamely háztartás az idén kevesebbet fogyasztott volna, mint tavaly, 1933 januárjában a különbözetet a tél javára írják. Bár ez nem jelent egyebet, minthogy egyes, 2400 hektowatt árammennyiséget meghaladó fogyasztók, ha idén a tavalyi árammennyiségnél kevesebbet fognak fogyasztani, tulajdonképpen előlegezni fognak bizonyos összeget az Elektromos Műveknek, mert a fogyasztott árammennyiség egy részét drágábban fizetik meg, mint kellene, végeredményben visszakapják a titi fizetést, ami által lehetővé válik számukra is a takarékoskodás. Az átdolgozott tarifareform az árammérő órák használati diját változatlanul fmtartja s ilyen címen 1.510.000 pengő újabb terhet akarnak a közönségre róni. Ez kétségtelenül drágítást jelent. A főváros költségvetésének tárgyalásaisorán a pártvezéreik ígéretet tettek, hogy semmiféle tarifaemelésbe nem mennék bele, s ilyen körülmények küaün állást kell foglalniok az ára klminő órák használati díjának megvalósítása ellen.