Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)
1932-04-24 / 90. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1932 április 24 35 A PACIFIC PROBLÉMÁI Szovjet-Kína írta: dr. KOVRIG JÁNOS Bodjong Poerballinga (Jáva), április. Találó volt Japán genfi delegátusának megjegyzése, hogy Kína nem rendezett állam, tehát szabályszerűen nem is lehetne tagja a Népszövetségnek. Kína ma egy földrészt jelent, melyen a főhatalmat a szuverenitás kisebb-nagyobb mértékében de facto többen gyakorolják. Északon Nanking, délen Kanton »kormányoz«, Mandsúria különállása japán megszállás alatt most még élesebbé válik, Közép-Kína felett pedig vörös csillag ragyog. A polgárháborúk csetepatéi között, majd a japán-kínai konfliktus csata zajában szinte elfelejtette a világ, hogy Nanking és Kanton között jelentős területek immár ötödik éve vannak vörös uralom alatt és az ismeretlen Szovjet-Kína negyvenötmillió lakosával fenyegetően növekvő hatalom a Menynyei Birodalom szívében. Ne vezessen senkit félre az újságtáviratok stílusa, mely következetes hanyagsággal vörös banditizmussá kicsinyíti a kínai tanácsköztársaságok tervszerű expanzióját. A szovjetizált területek állami berendezkedése rendszeresség tekintetében nem marad el az egyéb kínai államalakulatok mögött, diszciplína dolgában pedig messze felülmúlja őket, mert skrupulus nélkül alkalmazza az Ázsiában leghatásosabb politikai eszközt, a terrort. Nanking és Kanton fiatal idealisták szónoklataitól bódultak, ideáiknak keltető masinái az egyetemek és főiskolák, egyszerre sokat markolnak és legszívesebben a tetőnél kezdenék építeni a házat, melynek tarajos kínai orma a nyugati kultúra talmi aranyával csillogna. Szovjet-Kína nem az intellektuelek gyökértelen rétegére, hanem a nagy emberi tömegekre, az állati sorban sínylődő kínai földművesre támaszkodik. Ezért tudott a sárga kínaitenger viharai között négy éven át fönmaradni a vörös sziget. Az 1927 január 1-én Hankauba költözött kantoni kormány, mint köztudomású, ott annyira Borodin és társainak befolyása alá került, hogy a mérsékeltebbek végül is kiváltak és ugyanazon év április 18-án Tsang Kai-szek vezetése alatt megalakították a nankingi nemzeti kormányt. A kantoniak később hazatértek a hankaui kalandból, a vörös angyal is kénytelen volt bambinóival visszaszállni az orosz paradicsomba. De az evangélium, amit Borodin hirdetett, nem vetődött kősziklára: csakhamar fölburjánzott Honanban a vörös mag és a muszka gaz fölverte a Jangce partjait. Kína sajátságos viszonyai nagyban elősegítették ezt a nem kívánatos vegetációt. A kínai gazdasági életet erősen jellemzi a kollektivizmus egy formája: a tágabb értelemben vett család, mint gazdasági egység. Egy családfő vezetése alatt a vérrokonok egész tömegei egyesülnek, egyéniségük háttérbeszorításával, közös munka és közös eredet elvén igyekeznek a vajmi sivár lehetőségeket nyújtó élettel megbirkózni. Ez a rendszer és az abból eredő mentalitás sokkal kevésbé áll idegenül a bolsevista ideológiával szemben, mint a nyugateurópai ember túlzott individualizmusa. Van aztán még három körülmény, mely a kollektivista világnézet humuszában csirázó vörös magot növekedésében segítette. Az egyik Közép-Kína egészségtelen birtokviszonyai; a kis- és törpebirtokpart cellákra osztott művelhető területnek csak 40 százaléka van a parasztok tulajdonában, a többi haszonbérlet A bérbeadók, mandarinok és azok utódai, végletekig kihasználják a kínai földművestömegek földéhségét: a haszonbér nem egy esetben eléri, sőt meghaladja a betakarított termények 70 százalékát! Ezek a vidékek — részben a bérletrendszer miatt — úgyszólván fátlanok és a tulajdonosoktól kiszipolyozott parasztnak sokszor választania kell, hogy mi jobb: az éhhalál-e, vagy a megfagyás. Mert a tűzifa drágább, mint az étel, mely fölötte az üstben fő, bérösszeg levonása, az adók és egyéb terhek kifizetése után megmaradó termés pedig a legszükségesebb élelemre sem elegendő. Tehát erős szociális ellentét van az igavonó állat nélkül dolgozó, földbérlő paraszt és a körmétnövesztő, feudális földesúr között. Egy másik körülmény a pénztőkéssel hozza ellentétbe a kisbirtokost az abnormálisan drága jelzálogkölcsönök miatt. 20—30% a teljesen legális kamat Kínában, de helyi uzsorások ennél is sokkal tovább mennek és az eladósodott, szabad paraszt sincs többnyire jobb helyzetben, mint földet bérlő társa. A harmadik ok politikai térre vezet. A modernizáló törekvések és főleg az állandó háborúk rengeteg pénzbe kerülnek, fölemésztik a kikötők vámjövedelmeit és nyomasztó adóterheket követelnek. E terhek elosztása nagyon igazságtalan, főleg a kisembert sújtják. Fentiek meggondolása után tehát világos, hogy a Közép-Kína lakosságának zömét kitevő földművesnek nem volt veszteni valója egy antikapitalista rendszerben, mely az ő kollektivista felfogásához hasonló tanokat hirdet, sőt csak nyerhetett vele. A természetben beszolgáltatandó új adó az azelőtti haszottbérek, vagy kölcsönkamatok felét, harmadát teszi csak ki, viszont az iparcikkek,fa ára a maximálások miatt alig emelkedett. Talán ez a jobb helyzet magyarázza meg, hogy a középkínai síkságon annyi önkéntes jelentkezőt talál a vörös hadsereg, melynek katonai erényeit — lehet, hogy csupán némi maliciából — Tszáj-Ting-káj, a 10. hadtest parancsnoka, a Sanszhaiban operáló japánoké fölé helyezte. Szovjet-Kína fennmaradását és fejlődését végül lehetővé tette az a körülmény is, hogy a polgári elemek, a »fehérek«, belső egyenetlenségek miatt nem tudtak egységesen Nyolc középkínai provincia 636 kerületéből 251 van a kommunisták kezén, akik a közbeeső »fehér« területek meghódításával a vörös uralom alatt álló részek egyesítésére törekednek. Szovjet-Kína ugyanis nem egységes ország, hanem három, egymással alig érintkező földterület. Az első keleten eléri, sőt meghaladja a peiping—hankaui vasútvonalat, ettől több mint 100 mérföldre húzódik nyugatnak a Tszingling-hegységig és magában foglalja Hónan kormányzóság nagy részét. Losán, Kvángsán és az anhveji Jungsán, Hupeh provincia északkeleti sarka (Hankautól északra) és egy keskeny csatlakozó szalag Anhvej alsó, nyugati széléből tartozik hozzá A második vörös zóna kiterjed a Sangcseng-kerületre Honánban Liuánig és Hoszánra Ánhvej kormányzóságban, továbbá idetartozik Hónán és Ánhvej csatlakozó szélének egy sectora Jungsantól északra; délen Hunán és Kiangszi egy része esik ebbe a zónába és a vörös előőrsök már Káncsáut fenyegetik Kanton irányában. A harmadik zóna az első kettőtől vagy 150 mérföldre nyugatra terjed, Hupej és Szecsuen egy részét foglalja el és a Jangce völgyében Fucsáuig ér. Tehát a szovjet hatalma alatt áll a termékeny Hanán, a rizs termeléséről és »zöld« teájáról híres Anhvej nyugati része veszedelmesen körülölelve Hankaut, továbbá Kiangszi, Hunan, Hupej és a bőtermő Szecsuen egy része. A 3200 mérföld hoszszú Jangce, Közép-Kína ütőere, mindinkább a vörös szférába kerül; a Han-folyó torkolatánál, a Jangce északi partján épült Hankau, »Ázsia Csikágója«, az állatkereskedelem főhelye, nevezetes ipari gócpont, Kína legszebb fekvésű, legegészségesebb vámja, mind nehezebben tud ellentállni a vörös nyomásnak, nyugatonpedig hasonló veszedelemben forog Csengking, Közép-Kína legjelentősebb kereskedelmi városa, a Tibet felé irányuló forgalom gócpontja. Ha a térképre nézünk, nagyon feltűnik a három vörös zóna tagoltsága, de egyúttal világossá válik a Veszedelem nagysága is, mely a polgári Kínát fenyegeti, ha a nyugatra és délre kinyúló vörös ollónak sikerül összezárulnia. A védekezés és terjeszkedés szükségessége miatt a szovjet területek mintegy katonai állammá fejlődtek. Hadseregeik 18 hadosztályt tesznek ki és ázsiai viszonyokhoz mérten kitűnően vannak felszerelve. Míg a polgári Kína hadvezérei úgyszólván kivétel nélkül egyéni politikát követnek, egy hadjárat előttük főleg üzleti vállalkozás, addig a központi vezetés alatt álló vörös hadseregek egy cél érdekében, egyféle módszerrel operálnak és területi szétszórtságukban is olyan egységet képviselnek, melyhez hasonló a mai meghasonlott Kínában nem található. Szovjet-Kína a körülmények kedvezése és hadseregének fedezete mellett lassan orosz mintára berendezkedik. A progresszív adók elsenyvedésre kárhoztatják a kereskedelmet, erősödik a szövetkezeti mozgalom- A földet egyenlő használati elv alapján újra felosztották. A tipikus sajtópropaganda itt is megindult: »Lenin Heti Lapja« terjeszti a »tudományos« bolsevizmust, a »Pártélet« és a »Szovjet Nagyhatalom« a tömegekre akar támaszkodni, a »Vörös Harcos« és »Egy Vörös Katona Élete« a hadsereg épülését szorgalmazza, a Lenin-iskolák százai pedig arról gondoskodnak, hogy a vörös sajtó olvasóközönséget kapjon. Erre aztán nagyon is szükség van, mert Közép-Kína lakosságának 80%-a analfabéta. Létesítettek egy úgynevezett »katonai-politikai főiskolát«, mely sztratégákat és »diplomatákat« képez Távol-Kelet boldogítására. A szovjet virtcsaftnak természetesen itt is megvannak mindazon árnyoldalai, melyeket az ember már Oroszországból ismer. Mégis a kíméletlen pártdiktatúra itt nem válthat ki olyan félelmet, az egyéniség háttérbe szorítása olyan ellenszenvet, mint az európai proletariátus magasabb anyagi, szellemi és erkölcsi nívón álló tömegeiben. Kínában ma ötvenmillió ember küzd az éhhalállal és kétszázmillió él alig valamivel az éhezők nívója felett! Ez a körülmény nagyban elősegíti a »világmegváltó« kommunizmus terjedését, mely könnyen megszédíti azokat, akiknek nincsen semmi veszítenivalójuk. Kína elbolsevizálódása nem maradna következmények nélkül a Pacific jövőjére. Viszont az is nyílt kérdés marad, nem termel-e ki magából majd valami spontán variációt a muszka vetésben a különös, kínai lösztalaj? Ezek mind olyan gondolatok, melyekhez nem könnyű mingjárt helyes reflexiókat fűzni. Egyelőre elég, ha hozzászokunk ahoz a tényhez, hogy Szovjet-Kína egy kifejlőben levő államalakulat, melynek máris pzíciója van a kínai kontinensen és ne csodálkozzon senki, ha egy szép napon Litvinov elvtárs kézenfogja kínai öcsikéjét és Drummond bácsihoz viszi beiratkozni a népek genfi illemtudományi iskolájába. Dr. Kovrig János Mrs. Meurig Morris, Anglia egyik leghíresebb médiuma, aki több lapot beperelt, mert azt írták róla, hogy csaló. A törvényszéki tárgyaláson tanúvallomást tett Sir Oliver Lodge, a híres fizikus is RÉGI MESÉK FIX ÚJ TANULSÁGAI is padisah és a hűtlen sáfár Egy régi keleti mese szól a következőképpen: Volt egyszer egy hatalmas padisah, életnek és halálnak föltétlen ura, aki rájött, hogy birtokainak főintézője lop. Éktelen haragra gerjedt és példás büntetést szabott a hűtlen sáfárra. Kivitette az erdőbe, meztelenre vetkőztette és testét bekenette mézzel, így köttette oda egy fához, hogy mozdulni se tudjon. A forró égöv alatt a darazsak és mérges dongók milliói lepték el a mézzel bekent, magával tehetetlen embert s szívták a vérét. A szerencsétlen ember ordított a fájdalomtól. Egy gyanútlan vándor, véletlenül keresztül menve az erdőn, meghallotta a megkínzott ember jajkiáltását és a hang irányában haladva, megborzadt a rémes látványtól, amely szeme elé tárult. Gyorsan letört egy faágat , azzal kezdte levakarni a bogarakat a szerencsétlen ember testéről. Erre ez megszólalt és könyörögve szólt: — Ne nyúlj hozzám, jó ember. Mert ha levakarod rólam ezeket a vérszívókat, amelyek most borítják a testemet, a helyükbe jönnek friss erővel az éhesebbek és elülről kezdődik a még nagyobb gyötrelem. Ezek a bogarak, amelyek most élősködnek rajtam, már jóllaktak s csípésüket már kevésbé érzem. De ha jönnek az éhesek, ezek ismét vad mohósággal fogják szívni a véremet. Menj utadra, jó ember s hagyj engem nyomorultul elpusztulni. Segíteni úgysem tudsz rajtam... Ez az eset valahogy a fülébe jutott a hatalmas padisahnak, aki erre gondolt egyet: feloldotta a halálraítélt főintéző kötelékeit, visszafogadta őt és visszahelyezte állásába. * Eddig a régi keleti mese. Az új tanulság pedig belőle az, amit a német közmondás olykép juttat kifejezésre, hogy: Sellen kommt was Besseres nach. H OZZA EL ANYAGÁT Készítek tökéletes szabású méret szeriti inget, blúzt, pizsamát. Állandó nagy raktár saját anyagjaimból. „ICA" FEHÉRNEMŰ, VII., KLAUZÁL UCCA 35. SZÁM