Pesti Napló, 1932. április (83. évfolyam, 73–95. szám)

1932-04-30 / 95. szám

Szombat PESTI NAPLÓ 1932 április 30 11 SZÍNHÁZI HÍREK (*) Csók a pusztán. (A Nemzeti Színház pén­teki bemutatója.) Makacs-fukar Feri bácsi, arany­szívű Lajos bátyám, kígyónyelvű Lenci néni, gyáva­ mamlacz Pista öcsém, eszes-ravasz Magda língoui, kísértetlátó Galagonya, ékesbeszédű par­­lagi gavallér, piruló eladólány, zsörtölődő öregek, szerelmes fiatalok, egymást maró, örökségleső ro­konok, vidéki kúria, patriarchális erkölcsök, ár­tatlan cselszövény, szerencsés házasság, — az egész olyan igénytelenül magyaros, töltöttkáposzta- és pogácsahumorú, édesen naiv vígjátéki világ, ami­lyen csak Kisfaludy Károly, vagy még azon is túl: Bérczik Árpád »fizkus« darabjaiból papiroso­dik elő, mint hervatag emléke annak a boldog múltnak, amely jelenkorában sem volt így igaz sohasem. Röviden: a tradíciók és konvenciók is­kolájának egy meglehetősen kései, halovány vizsga­eredménye ez, sok patronizáló­ készséggel, kevés eredetiséggel és még ennél is kevesebb valószínű­séggel. Pusztai operettszöveg, zene nélkül. Méltó falusi párja azoknak a dramatizált nagyvárosi olajnyomatoknak, amelyek évről évre fakultabbra válnak az egymást szorgalmasan ismétlő, ifjú tanítványok kezén és amelyeknek gyakori sike­rén pontosan lemérhető a közönségízlés nívó­süllyedése. Soha a jelentéktelenség hódítóbb divat nem volt a színpadon, mint ma, 1932-ben... S ha ezt tekintetbe vesszük, még csak nem is érheti külön gáncs Fáy Ilona és Ujházy György közös darabját. A Csók a pusztán talán kissé porosabb, de se nem rosszabb, se nem jobb példánya annak a színpadi tömegproduktumnak, amellyel mosta­nában a pesti színházak szórakoztatni igyekez­nek megmaradt közönségüket. A Nemzeti Színház idei műsorába meg éppen stílusosan illeszkedik ez a rég idejétmúlt újdonság. Ott még sikere is lehet. A siker pedig ma tudvalevően mindent iga­zol. N. Tasnády Ilona, Vizváry Mariska, Kiss Irén, Vaszary Piroska, Gál, Rózsahegyi, Petheő, Abonyi és Dartos kitűnő játéka sok mulatságos percet szerzett a vidámság felkeltéséért mindig hálás publikumnak. K. Á. (•) A kisasszony nyilvános főpróbája. Pénteken dél­előtt tartották meg Jacques Deval vígjátékának, A kis­­asszony­nak nyilvános főpróbáját a Vígszínházban. A közönség jól mulatott és sokat tapsolt. (*) Németh Mária Aidáját ünnepelte Bécs. Bécsi Szerkesztőségünk Jelenti: A bécsi Operaház közönségé­nek spontán lelkesedése valósággal tüntető ünnepléssé avatta Németh Máriának péntek esti fellépését. A művésznő az Aida címszerepét éne­kelte és olyan ünneplésben részesült, «­milyennek, rég nem volt tanúja a bécsi Operaház. Már az első megjele­nésekor percekig tombolt a lelkes taps, amely minden egyes jelenetnél megismétlődött. Talán soha nem ját­szott és énekelt Németh Mária olyan kitűnően, mint a pénteki este. Partnere, Kalenberg, mél­tónak mutatkozott a nagy művésznőhöz és vele együtt osztozott az est sikerében. (*) Növendékhangverseny. Pénteken a Vigadóban szépen sikerült hangversenyt rendezett a Székesfővárosi Zeneiskola. A komoly műsoron megkülönböztetett figyel­met érdemelnek a növendékek zene- és énekkari produk­ciói, így mindjárt a hangversenyt megnyitó Händel: »Concerto grosso«, melyet Gulden tanár vezényelt, továbbá Mendelssohn egyik gyönyörű motettája, mely Sauerwald Géza költőien ihletett, nemes stílusban tartott és komo­lyan kidolgozott karmesteri munkáját dicséri. Ez utóbbi szám szopránszólóját Festetich Ilona grófnő énekelte, aki nemcsak a származás előkelőségét hozta a bankver­seny dobogóra, hanem a lélek és a hang finom kultúrá­ját, az előadás választékosságát és közvetlen bájosságát is: fellépése ezért nemcsak a közönség­ sorában szép­számban megjelenő társadalmi notabilitásoknak, hanem a szakmuzsikusoknak elismerését is megérdemelte. Az est másik énekesszereplője, Hengerits Ilona szintén nagy sikert aratott, még­pedig a »Bűvös vadászt kényes Agáta-áriá­jával; nála mindenekelőtt az üde hanganyag természetes kvalitásait és a biztos intonációt kell ki­emelnünk. A zongoristák közül Kalina Ilona (L. Illés Margit növendéke) üti meg a legmelegebben csengő, leg­szebben temperált zongorahangot. Liszt Desz-dúr etűd­jében természetesen éneklő kantilénát foglalt bele a hárfaszerűen zengő vagy virtuózan csillogó kíséret deko­ratív keretébe. Komáromy Gabriella (Révész Antalné tanítványa) kapta a legnagyobb feladatot: Beethoven c-moll variációit játszotta, még­pedig meglepő stiláris érettséggel, őszinte érzelmi elmélyedéssel, kissé talán nagyon ts nőiesen, de mindvégig poétikusan. Földes Ilonka pompásan pergő futamaival (elsősorban Liszt »Waldesrauschen «-jében), fényes tónusával, Hid­végi Ilona pedig a Schumann-fantázia első tételének gondos, alapos interpretációjával aratott lelkes tapsokat. Drá­vecz Lajosnak játékában a lámpalázon is keresztültört a fiatal hegedűs technikai talentuma, mely ezúttal Paga­nini »Boszorkánytánc«-ának bravúrjaival kelt birokra. A hangversenyt Liszt »Heroikus induló«-ja, — a zseniális »Hungaria« szimfonikus költeményt idéző zongoradarab fejezte be. Geszler György játszotta, a kitűnő zene­iskola igazgatójának fia, aki úgy látszik atyjától örö­költe tehetségét. (T­ t­.) Németh Mária A / ég szekrények villámom HUiBlk*a*aUlkmlk, •B»*N­»IA'«JMD­N­SZÜST" HEJSIJVEFRED A 6 ucca 6. Árjegyzék ingyen és bérmentve. Boldogfalva a mozi reflektorfényében — Bekapcsolni ! — kiáltja Fejős Pál. — All ready! — jelzi az amerikai operátor és a Hunnia filmgyárban kigyúlnak a reflektorok, jobbról­balról leragyog a fény, Fejős mellett áll Bruckner Jenő községi főjegyző, felemeli a kezét és kapott jelre jelt ad és a templomi padokban ájtatos ajkakon fel­zendül a zsoltár. A pestmegyei Boldogfalva leányai, asszonyai, legé­nyei, férfiai éneklik úgy, mint odahaza az ő kis temp­lomukban. A lányok ruhája palócos népviselet, gyöngyös­virágos fejdísz, fehér vászoning, szoknya díszes kö­ténnyel, lábukon karmazsin csizma, a férfiak ünnepi kékben és feketében, az asszonyok színes tarkában, az öregebbek sötétben. Szól a harmónium, a szent dal­lamra áhítatossá válnak­­ az arcok, mintha nem is mozistúdióban, hanem valódi istentiszteleten volnának. Péntek reggel ültek autóbuszra hetvenen és Buda­pestre robogtak, hogy itt statisztáljanak a Tavaszi zápor című magyar film felvételén. Bruckner Jenő fő­jegyző és Petrovics József bíró vezeti a 70 tagú társa­ságot, amely ragyogó tarkaságban lepi el a studiót. Ritka kép, gyönyörű látvány. Még a kisgyerekeket is elhozták. Komolyan, ünnepélyes arccal ülnek a pa­dokban a lányok, menyecskék. Megszólítom az egyiket. — Voltak már moziban ! — Nem. Soka. A főjegyző úr szokott ismertető képe­ket mutatni nekünk néhanap, de moziját­ékot még sohase láttunk. — Most maguk színésznők, örülnek neki. — Mink csak napszámosok vagyunk itt, nem színé­szek! — szól közbe egy férfi. — De nem panaszkodunk, nagyon jól jött ez a színészkedés. Végre keresethez ju­tunk, öt-hat pengőt kapunk fejenként és két napot töl­tünk Pesten, ami nagy szó! A jegyző magyaráz: — Nagy jótétemény ez a falunak. Csak a szegényebb­jét válogattuk össze, akik legjobban rászorultak, bár igaz, hogy a lányoknál vigyázni kellett a szépségre is. Odajött Fejős Pál. — Tartott külön próbát velük ! — Minek. Csak a helyükre ültettem őket, megszólalt a harmónium és a templomi dallamra egyszerre helyben voltunk. Elfogta őket az áhítat, mintha odahaza volná­nak Istentiszteleten. Helyettem a szituáció magyará­zott, az a legjobb, a legtermészetesebb rendező. Heltai Jenő, az Osco filmtársaság magyar lelke oda­hozza a társaság francia sztárját, Anna Bellát. Boldogfalva gyönyörű fréfzviselete van a francia mű­vésznőn is, karján kis pólyásbaba, amelynek a történet­ben nagy szerepe van. Megáll a magyar csoport köze­pén a szép francia, beszélni szeretne­k művésztársnői­­vel, de minden hiába. Csak nézik egymást. — Hát nem tud ez magyarul! — kérdi egy me­nyecske. — Nem, francia! — mondja Heltai. — Szegény! — bólogatnak rá többen is. Német, francia, angol beszéd hangzik mindenfelől, a nemzetközi filmvilággal egy kis pezsgés, elevenség, a nagyvilág hulláma vonult be Budapestnek ebbe a kis zugába, ahova mára és holnapra beköltözött a ma­gyar falu is. De itt minden perc drága, a hirtelen támadt cso­port szétoszlik, a parancsnokságot Fejős veszi át. — Bekapcsolni! — hangzik a vezényszó. Szirénaszerű hang búg át az üvegfalak birodalmán, azt jelenti, hogy senki se mukkanjon, a háttérből a csecsemővel a karján félő, ijedt arccal, rémült szemmel végiglopó­zik a lányok során a hősnő. Előtte, mögötte zeng a zsoltár... Boldogfalva népére ragyogva tűz a reflektor. Hetekig, hónapokig erről fognak odahaza mesélni. De ez nem elég. Ma este moziba mennek, igaziba. — »Nem olyanba, mint amilyet az ősszel odahaza egy cirkusz mutatott, ahol pojácák dobálták egymást.« P. A. (•) Gyermekelőadás az Operaházban. Az Operaház­ban szerdán, május 1-én, bék­etszünetben, mérsékelt hely­árakkal gyermekelőadás lesz. Színre kerül a Diótörő című balett, ezt megelőzőleg pedig Poldini vígoperája, a Csavargó és királyleány. A királyleány szerepében elő­ször lép fel Halász Gitta. (*) Angolul tanulnak is amerikai filmszínészek. A hollywoodi nagy hangosfilmvállalatok utasították sztár­jaikat és színészeiket, hogy a legrövidebb időn belül »nemzetközi« angol kiejtést sajátítsanak el, amely úgy az amerikai, mint az angol fülnek egyaránt érthető és rokonszenves. Az erősen amerikai kiejtés és tájszólás az angol birodalom közönsége előtt nem népszerű.­­*) »A nyugati partokon az operett számára nincs segítsége. Ezzel a szomorúan érdekes címmel jelent meg egy cikk a newyorki Variety legújabb számában. Arról szól a cikk, hogy San Franciskóban és Los Angelesben egyáltalán nem vonzanak közönséget a színházba az operettelőadások. Az utóbbi időben úgy akartak segíteni magukon Los Angelesben az operettszínház bérlői, hogy filmsztárokat léptettek fel operettekben, akikkel a pri­madonnaszerepeket játszatták és énekeltették. Ezek a filmsztárok, akik a filmen nagyszerűen érvényesültek játékukkal és hangjukkal, egytől egyig olyan kudarcot vallottak a színpadon, hogy a közönség futva menekült a nézőtérről. San Franciscóban egy hónap alatt három vállalkozó bukott bele abba, hogy operettet adatott elő. I (*) Holland zeneműpályázat. Az amszterdami Carl­ton-szálló igazgatósága eredeti zeneműre pályázatot írt ki és a pályázaton való részvételre a magyar zeneszer­zőket is felkérték. A zenemű lehet vaiver, vagy más könnyű fajsúlyú kompozíció kis zenekar számára. A kompozíció csak 4 és 8 perc közötti terjedelmű lehet. A pályadíj 1000 holland forint. A pályamű beküldésének határideje június 1.­­ (•) Egy színész, aki helyreállította Shakespeare nép­szerűségét. Londonban az utolsó két szezonban a legcsú­fosabban megbuktak azok a színházi előadások, ame­lyekben Shakespeare-darabokat újítottak fel. A közön­ség az utóbbi időben már egyáltalán nem váltotta meg jegyeit a Sha­kespeare-előadásokhoz, mert mindenki azt hangoztatta, hogy a rossz színészek teljesen népszerűt­lenné tették magát Shakespearet is. Most azonban a 81. James Theatre igazgatója mégis megpróbálkozott az Othello előadásával és a címszerepre Mr. Ernest Miltont szerződtette. A jónevű színész nagy sikert aratott­ ebben, a szerepben. (*) Három új hangos film. A Kamara és az MTA mozgóképszínházak bemutatták A spanyol légy címbett német hangos filmet. A film cselekménye egy német városkában játszódik le, különös ereje, hogy sorban felvonulnak előttünk a német városka típusai. Minden egyes alak külön-külön élő metszet, amelyen nyoma sincs fliegendeblätteres torzításnak, de rendkívül hu­morosan hat, mert őszinte és találó. A spanyol légy egy táncosnő becéző neve, aki 20—25 évvel korábban meghódította a fiatalok szívét és most egy törvény­telen gyermek kapcsán megzavarja a városka vala­mikor kalandokra vágyó, de most már őszbeborult fejű és erkölcsnemesítő intézetet dirigáló urainak,n­yu­galmát. A történet maga kedves és vidám, a színészek nagyon ízesek, a kísérőzene hangulatos, — a film tet­szik a közönségnek. — A Radius mozgókép­ színház Nem vagyok azonos! címmel érdekes hangos filmet muta­tott be. Főszereplője Curt Bois, az a fiatal német komikus, aki három évvel ezelőtt sikert aratott Bécs­ben és Berlinben, Reinhardt színházaiban, az Izlandi vászon előadásain. A Nem vagyok azonos! című han­gos film tulajdonképpen nem más, mint egy nagyon mulattató burleszk, amelynek címszerepében Curt Bois meglepően egyéni és sokhelyütt rendkívül humoros. Kétségtelen, hogy ez a nagyon tehetséges fiatal né­met színész sokat tanult Chaplintől és különösen Harold Lloydtól, de amit magából merít, az máris olyan eredmény, ami alkalmas arra, hogy a szokott­nál nagyobb közönséget vonzzon a Radius mozgókép­színházba. A csütörtöki bemutatón a film őszintén tetszett a közönségnek, amely tapsolt is.­­ A Décsi és az Omnia mozgóképszínházak A veszedelmes leány címmel mutattak be egy hangos filmet, amelyet a Varsói bál rendezője, Johannes Meyer rendezett. Egy leányról szól a történet, aki eljegyzés előtti napon megszökik a Vőlegényétől, elutazik és különös kalan­dok során egy fiatalemberhez sodródik, akibe bele­szeret és aki szintén szerelmes lesz ő belé. A fő hang­súly a két főszereplőn van. Jenny Jugo kedves és temperamentumos, Herrmann Thimig jó, mint eddig mindig, minden jobb filmen, (f. ij Természetesen nem a közönséges, idegizgató kávé, hanem a koffeinmentes HAG-kávé, amely nem nyugtalanítja az idegeket és a szívét és ezért sok ezer orvos ajánlja.Milliókra megy azok száma,akik igazi jótéteménynek tartják, mert a kávé teljes élve­­zetét, finom ízét, nemes aromáját nyújtja és mégis annyit ihatunk belőle, amennyi k­iesik, anélkül, hogy kellemetlen utókövetkezménye volna. ­ Budapest legelőkelőbb ebédelő- és vacsorázóhelye BELLEVUE Attila ucca 63. védett alsó terrasza. Mélyen leszállított szigorúan polgári árak. Asztalrendelés: Aut. 68­8—84.

Next