Pesti Napló, 1932. május (83. évfolyam, 96–118. szám)

1932-05-01 / 96. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ Julián barát nyomdokain Van Londonban egy társaság, amely egyedül áll a maga nemében a világon. Hakluyt Society a neve, amelyet egy, a 16. század második felében élő angol földrajzi írótól, Richard Hakluyttól vett. Ez a Hakluyt arról volt nevezetes, hogy a maga korában ismert utazási műveket sok-sok kötetben kiadta, ezzel felkeltette az angolok érdeklődését a távoli világrészek iránt s így egyrészt segített megteremteni az angol világbirodalmat, másrészt utat nyitott az olyan standarművek megírása és megjelenése számára, aminő pl. Defoe halhatatlan műve, a «Robinson kalandja» voltak. Ha az angolok soraiból kerülhettek ki a Cookok, Livingstoneok, Stanleyk és Scott kapitányok, akkor abban a Hakluyt Societynek oroszlánrésze van, amely a legszélesebb tömegekbe is belevitte a földrajzi felfedezések iránt való érdeklődést, az idegen világok megismerésének szinte misztikus vágyát, a brit impériumnak ezt a leghatalmasabb támpillérét... Ezer év magyar utazói Persze Anglia földrajzi helyzete — egy világ­tenger peremén — és világgazdasági érdekei szinte magától értetődővé teszik, ha náluk a földrajzi ku­tatások és kalandos utazások után való vágyakozás ilyen monumentális formákat ölt. Annál érdekesebb azonban, hogy a szárazföld kellős közepére szorult magyarságnak is mennyit köszönhet a geográfia. Ne felejtsük el, hogy a magyar föld szülötte volt Julián barát, aki már egy fél évszázaddal Marco Polo előtt felkereste Középázsiát és útjáról jelentést küldött a pápának. Ezzel tulajdonképpen ez a ma­gyar szerzetes a megalapítója az európai utazási irodalomnak. Vagy emlegessük-e fel gróf Benyovszky Móricot, a mai utazóriporterek ősét, aki 1769-től kezdve felfedezi Szibériát, Kamcsatkát s végül élete vége felé a nagy afrikai sziget, Madagaszkár kirá­lyává lesz. Szóljunk-e a pozsonyi Jetling Károlyról, a «magyar Robinson»-ról, aki angol szolgálatban felfedezte az Atlasz-hegységet! Gondoljunk Magyar Lászlóra, aki a 48-as forradalom viharos éveiben a legsötétebb Afrikát fedezi fel s ott egy törzsfőnök leányát veszi nőül s maga is törzsfőnökké lesz. Emlékezzünk Körösi-Csom­a Sándorra, aki Tibetet fedezi fel az angol világpolitika számára 1921 kö­rül, és Vámbéry Árminra, aki Perzsiát, Bükk?-át kapcsolja be az angol érdekszférába 1861 táján. Ki ne tudná, hogy Xanthus János, a levert magyar forradalom emigránsa, fedezte fel az ismeretlen Amerika hatalmas régióit a tudomány réssére. Hogy Ujfalvy Károly 1876 táján ismertette meg a világot Turkesztán rombadőlt múltjával! Ne felejt­sük el, hogy a Kongó ősrengetegét Tordai Emil munkája tette 1909 óta Európa számára hozzáfér­hetővé s hogy Új-Guinea csodás világa Biró Lajos utazása nélkül tán még ma is ismeretlen lenne. És akit talán egészen különös dicsőség illet meg a földrajzi felfedezések terén. Stein Aurél 1906 óta lepi meg a világot Középázsia múltjára vonatkozó korszakos kutatásaival. Bátran elmondhatjuk, hogy nincs az európai belső kontinensnek még egy népe, amely aránylag ennyi értékkel gazdagította volna a Föld felkutatá­sának munkáját s amelyből ennyi bátor, kalandra éhes, csudaváró utazó szakadt volna ki. S közvetle­nül a háborút megelőző években annyi új ígéret nevelődött a magyar iskolákon Lóczy, Cholnoky, Prinz keze alatt: ha nem szakad ránk ez a katasz­trófa, ki tudja, hol tartanánk ma már a felfedező utazások terén! Pedig, mint mindig a nagy politikai kataklizmák idején — a tatárjárás terelte ki Julián barátot, a kuruc harcok Benyovszkyt, a 48-as forradalom Xan­tust és sok más társát — most is ellenállhatatlan vágy­álom erejével és a magyarságban az idegen világok megismerésére való törekvés. Mi beteljesült vágyálmok Csodáljuk-e, ha ilyenformán valami vad mohó­ság fogta el az intelligens magyar olvasóközönséget minden olyan írás iránt, amely legalább vágyálmai­ban kiszabadítja őt a szürke hétköznap szellemi és anyagi robotjából. Írások iránt, amelyeknek szerzői könnyű lélekkel verték le saraikról a szűkké vált otthon porát, hogy gyakran pénz nélkül is, vagy csak nagyon kis anyagi lehetőségekkel felszerelve, nekivágjanak a nagyvilágnak. Írások iránt, ame­lyeknek írói — útleírásaiknak hősei — a tarka, sok­színű kalandok hímporával termékenyítik meg az olvasó lelkét. Sohasem élt a magyarságban olyan intenzív vá­gyakozás a kalandos útikönyvek iránt, mint ma. Ezt a lélektani helyzetet ismerhette fel a Dante-kiadó, amikor «Kalandos Utazások» címen meginduló soro­zatában egész sor friss, a háború u­táni élet vajúdá­sából fogant utazási memoárt tesz le az olvasó asz­talára. Olyik közülük valósággal meseszerűen hang­zik és csak a pontos és aprólékos riportfényképek tömege bizonyít­ja, hogy nem a fantázia szülte ezeket az írásokat, hanem a legnagyobb regényíró: az élet. De nemcsak a létoktani helyzettel számolt a kiadó, han­em a pénzügyivel is. Szinte megfejthetetlen, hogyan adjm­ja ezeket a vaskos, kitűnően illusztrált köteteket szokatlanul szép kiállításban, 1,90 fillérért! Amikor a L­ante-kiadó a «Kalandos Utazások» soro­zatot útjára bocsátja, nemes, kulturális kötelességet teljesít. • Az vj sorozat, úgy látszik, új hangot is hoz. Ezt bizonyítja az első kötet, a t Hagenbeck munká­baró című, amely arról szól, hogy a világszerte ismert. .Hagenbeck miként fékezi és hódítja meg az őserdő ragadozóit az európai állatkertek kíváncsi közönsége számára. Az emberi leleménynek és ki­tartásnak olyan dokumentumát kapjuk, amely meg­érdemli, hogy bővebben is foglalkozzunk vele. Kenyeret és a Millerand-Levélben biztosított jogait kéri a rutén nép Ungvár, április 30. A ruténföld Csehszlovákia legkeletibb csücske, végtelen erdőségek borította hegyvidék,­­amelynek népességét ez a terület már a háború előtt is csak nehezen tudta eltartani, bár akkoriban az állandó fakitermelési munkálatoknál nagyszámú munkás­kézre volt szükség és bár az Egan kormánybiztos vezetése alatt kitűnően megszervezett úgynevezett hegyvidéki akció a rutén nép életlehetőségeit az okszerű gazdálkodás előfeltételeinek megteremté­sével és az annak folytatásához szükséges ter­melőeszközökkel tervszerűen ellátta. A terület élelmiszerhiányát annak népessége akként pó­tolta, hogy ezerszám szegődött el aratómunkás­ként a magyar Alföldre és így kereste meg a té­lire való kenyerét. Ennek a területnek a békeszerződések által a csehszlová­­ köztársasághoz történt csatolása annak a népességére nehéz következményekkel járt. Ha a rutén földet a trianoni Magyarország határain belül meghagyták volna, úgy ez a terü­let nagy fellendülés színhelyévé válhatott volna, mert természeti kincsei ideálisan egészítették volna ki a mai Magyarország sík­ termőföldjének gazdaságát. Ha a ruténföld Magyarországhoz tar­tozott volna, úgy a magyar faszü­kséglet legna­gyobb részét­­itt fedezni lehetett volna, e terület erdőgazdaságának és azon keresztül népességé­nek nagy hasznot jelentett volna. Csehszlovákiába ezt a területet nem lehetett úgy beilleszteni, hogy annak népessége a beillesztés által bizongan kárt ne szenvedjen. Gazdasági jellegét tekintve, a ru­tén föld teljesen azonos jellegű Szlovensz­ka északibb részeivel. Ennek következtében és te­kintve azt az óriási távolságot, amely a rartén földet a tulajdonképpeni Csehszlovákiától elvá­lasztja — hiszen Huszt Prágától olyan messzire esik, mint az Londontól — nem lehet reménye arra, hogy termékeit Csehszlová­kia belső pia­cain helyezze el. Legutóbb két külföldi újságíró járt ezen a vidéken és megírta, hogy a már két éve folyó csehszlovák-magyar vámháború következ­tében a rutén nép egyetlen kereseti forrása, a fa­kitermelés, is elapad­t s a rutén nép nagy nyo­morba jutott A rutén nép kétségbeesett helyzetére világí­tott rá dr. Korláth Endre szenátornak, a prágai szenátus április 28-iki ülésén elmondott beszéde. Korláth elmondotta, hogy körülbelül 110.000 főnyi ruténföldi magyarság köréből 53.000 éhínségben él, de minden segélyt kérő fáradozás eredménytelen maradt. Kifejtette, hogy a magyarság hivatott képviselői elhárítanak minden felelősséget a ru­ténföldi helyzetért s figyelmeztetik Európáit, hogy e terület ügyeit előbb-u­tóbb meg kell oldani. A rutén nép a világ összes művelt nemzeteitől kéri, adják meg a mindennapi kenyerüket, a Népszövet­ség pedig adja meg a Millerand-féle levélben biz­tosított önrendelkezési jogukat. Selyem- és szövetruha középalakra, alig használt, privátnak na­gyon olcsón eladó. Megtekinthető vasár­nap is. VII., István­ út 20. IV. emelet 43. Mélységes szomorúsággal jelentjük, hogy forrón szeretett édes­atyánk, a legjobb após, nagyapa és dédapa DICK SIMON volt textilnagykereskedős. Miskolc város képviselőtestületének volt tagja ma hajnalban, 89 éves korában rövid szenvedés után csendesen elhunyt. A temetése vasárnap, május 1-én d. n. 3 órakor lesz a rákoskeresztúri izraelita temető halottasházából. Emlékét Szt­kké megőrizzük! Budapest, 1932 április hó 30-án. Dick Miklós, Dick Armand, özv. Galam­bos Józsefné sz. Dick Emma, Dick Lipót, Dick József, Dick Victor (Newyork), Dick Manó, özv. Rosenfeld Mórné szül. Dick Belane, ö­zv. Schwartz Vilmosné szül. Dick Gizi, Dick Bódog gyermekei, valamint menyei, unokái és dédunokái. Részvétlátogatások mellőizését kérjük ! „ Mindenki utánam fordult..." Irta: STELLA ADORJÁN I. rész. (Párbeszéd. Két úriember diskurál a klubban.) Első úriember: Olvasom, hogy bevezetik az aggle­gényadót. Legfőbb ideje volna! Második úriember: Miért? Első: Ebben az országban minden élvezetért kell adót fizetni. Ha színháziba megyek, fizetek vigalmi adót, ha luxustárgyat vásárolok, luxusadót, ha forgolódom a társaságban, forgalmi adót. Miért pont a legnagyobb élvezet, a nőtlenség legyen adómentest! Második: összevesztél a feleségeddelt Első: Eltaláltad. Nem akarja megérteni az idők sza­vát! Képzeld, azt kívánja hogy vegyek neki pünkösdre egy kis zöld sportkocsit 8000 pengéért. Második: No és miért nem veszelt Első: Aránylag buta kérdéseid vannak. Most vegyek autót, amikor mindenki leépíti a kocsiját? Most, amikor Ford biciklin megy be a gyárába és Rothschild gyalog járt Második: Miért nem beszéled le az autóról? Első: Az én felségemet nem lehet befolyásolni. Oh, ha én mégegyszer agglegényadót fizetnék, milyen bol­dog lenne a Korányi! Bemennék hozzá, letenném a ren­des adóösszeget és még felülfizetést is csatolnék hozzál Második: Benned van a hiba, nem a nagyságos as­szonyban. Az én feleségem is követelt eddig mind'­­­félét, de én kitaláltam egy nagyszerű trükköt és ennek a segítségével minden költséges luxusigényéből kigyó­gyítottam. Első: Komolyan ! Meséld gyorsan! Második: A feleségem pont olyan nő, mint az asz­szonyok százhúsz százaléka. Boldog, ha ragyoghat, örül, ha valami szép holmija van. Felvesz egy új kosztümöt, kimegy a korzóra és boldogan meséli: »Min­denki utánam fordult.. .» Első: Az enyém is gyakran szokta mondani: »Lát­tad a hatást tegnap a színházban. Mindenki utánam fordult!« Második: Hát én e®en a ponton fogtam meg őnagy­ságát. Tavaly, amikor divatba jöttek a drága angol terrierek, kénytelen voltam neki venni háromszáz pengőért egy kutyát. Gyönyörű állat volt. A felesé­gem állandóan vitte sétálni. Ez a kutya jobban is­merte a Belváros minden zugát, mint Amundsen annak­idején az Északi Sarkot. A feleségem el volt ragad­tatva tőle, még egy kutyát akart, mire én kiábrándí­tottam. Első: Hogyant Második: Így szóltam hozzá: s Édes fiam, neked pech­ed van ezzel a kutyával. Az igaz, hogy az ösz­szes fiatalemberek megfordulnak utánad, de nem té­ged néznek, hanem a kutyát.« A feleségem belátta, hogy igazam van és többet rá sem nézett a kutyásra. Első: Remek! Második: Így beszéltem le egy sárga autóról, ame­lyet próbaidőre vettünk át egy garázstól. »Hiszen min­denki a kocsit bámulja! Miért deplaszírozod magad ilyen dekoratív kerettel?? A kocsit visszaküldtük. Első: Nagyszerű. Második: Így beszéltem le ékszerről, divatos feltűnő bundáról és hátaslóról. Azt mondtam, hogy egy nőt, ki­nek a homlokán húszezres diadém van, senki sem lát meg, mert mindenki az ékszert nézi. Azóta barátom, szolid, egyszerű ruhában jár, ékszert és kutyát nem hord és örül, hogy csak őt magát bámulják. Első: Köszönöm, hogy beavattál ebbe a pompás do­logba. Máris megyek haza és ennek a módszernek a se­gítségével kigyógyítom az asszonyt a zöld sportkocsiból. II. rész. (Másnap délután. Beszélgetés a klubban.) Második úriember: Nos, mi van? Kigyógyítottad a zöld sportkocsiból ! Első úriember: Nagyszerben. Mindenben igazat adott nekem és kijelentette, hogy ezután olyan szolidan fog öltözni, mint egy ápolónővér. A nyolcezres sportkocsiról rögtön lemondott. Második (diadalmasan): Na látod! Első: Kijelentette, hogy sohasem ülne bele egy fel­tűnő autóba, ami elvonja az emberek figyelmét. Második: Nem is vitatkozott veled! Első: Nem. Minden vita nélkül megrendelt egy por­szürke, egyhangú, színtelen autót tizenhatezerért. 1932 május 1­8 2-, 3- és 4-szobás komfortos lakás, olcsó bérrel kiadó. VII kerület, , Dembinszky utca 4 szám. (Az Állatorvosi Főiskolával szemben.)

Next