Pesti Napló, 1932. július (83. évfolyam, 144–170. szám)

1932-07-09 / 151. szám

6 Szombat PESTI NAPLÓ A pestkörnyéki városok és községek tiltakozó közgyűlést tartanak a BESzKÁR 50 filléres „távolsági villamosjegyeinek" terve ellen (Saját tudósítónktól.) A pestkörnyéki városok és községek lakói körében nagy izgalmat keltett ez a hír, hogy­ a BESzKÁR 50 filléres távolsági villamosjegyek bevezetésére készül. Pénteken dél­ben a pestkörnyéki városok vezetői a vármegye u­tcázán közös értekezletet tartottak­­Jh­ihán Béla E­esterzsébeti polgármester­ elnöklésével. Hali L­ászló dr. polgármesterhelyettes javaslatába ki­mondották, hogy a BESZKÁR terveztt­ tarifa­emelése ellen minden pestkörnyéki város tilta­kozó közgyűlést fog tartani. Felülvizsgálják a BESzKÁR-ral kötött területhasználati szerződé­seket. Tiltakozó memorandumot fognak eljuttatni a vármegye főispánjához, alispánjához, a BESzKÁR-hoz és Sipőcz polgármesterhez, to­vábbá kérni fogják a kormányt arra, hogy a BESzKAR menetrend- és vitel­díj megállapítása után minden egyes esetben hallgassák meg a pestkörnyéki városok polgármestereit és községek főjegyzőit­ .­­Elhatározták végül, hogy Budapest környé­kének közlekedési ügyeit egy városközi bizott­ságra bízzák. Minden pestkörnyéki város és köz­ség 10 ezer lakosonként egy tagot küld ebbe a bi­zottságba. Ezt a városközi bizottság fogja leszö­gezni, hogy milyen kívánságai vannak a kör­nyéknek a közlekedési szempontból. A vármegyeházán tartott ülésen megjelent Propper Sándor képviselő is, aki elmondotta, hogy Borvendégh alpolgármester kijelentette k­éri : egyelőre nincs szó a távolsági jegyek beve­zetéséről és tarifaemelésről. E kijelentés ellenére is szükségesnek tartja azonban a pestkörnyéki helyiségek tiltakozását, hogy már csírájában fojt­sanak el minden ilyen tervet Az új portugál trónkövetelő, Braganzai Don Duarte Nuno és anyja, született Löwenstein-Wertheim-Rosen­berg Teréz hercegnő Hitlerék éles ellenzékbe mennek a Papen-kormánnyal szemben Berlin, július 8. A nemzeti szocialista párt berlini rohamosztagainak parancsnoksága péntekre győzelmi felvonulást hirdetett, amelyet a Siegesalléen akartak megtartani. Hit­l­e­r Adolf, a program szerint, a brandenburgi kapu tö­vében nézte volna végig a rohamosztagok hódoló felvo­nulását. A programot az utolsó pillanatban meg kellett változtatni, mert G a­y 1 báró birodalmi belügyminiszter betiltotta a felvonulást azzal az indokolással, hogy a Skegesallee a birodalmi gyűlés körzetét is átszeli, ebben a körzetben pedig az alkotmány értelmében, tilos minden tüntető felvonulás. A rohamosztagok így nagy­gyűlést tartanak a Luftgartenben s Hitler Adolf itt fogadja a rohamosztagok hódolatát. A birodalmi belügyminiszter intézkedése határtalan felháborodást keltett a nemzeti szocialista pártban. A nemzeti szocialista párt berlini lapja, az Angriff éles ki­rohanásokat intéz Gayl báró ellen s azt írja, hogy­ e­z a kormány ne számítson a nemzeti szocialista párt támogatására, vagy akár semleges jóakaratára. A nem­zeti szocialista rohamosztagok szombaton nem tartják meg győzelmi felvonulásukat, de eljön az óra, amikor Hitler mégis megjelenik a brandenburgi kapu alatt és fogadja győztes tábora hódolatát. Már csak hetek kérdéses a hatalom birtokosa Németor­szágban Hitler Adolf lesz. Házat vásárolt a megdézsmált valutáslevelekből egy postatiszt (Saját tudósítónktól.) A valutakorlátozó rendelet, mint ismeretes, megtiltja azt is, hogy külföldre levél­ben pénzt küldjön valaki. A valutakorlátozó rendelet kiadása óta gyakrabban előfordult, hogy egyesek "ki­sebb-nagyobb összegeket levélben küldtek külföldre. Bár a postán igyekeztek ezt ellenőrzéssel megakadá­lyozni, a külföldre menő levelek nagy tömege mellett a valutakiküldésnek ez a módja szinte megakadályoz­hatlan volt. A 62-es postahivatal egyik tisztje a valutakorlátozó tilalmat és a levélben való valutaküldést nagyszerűen gyümölcsöztette a maga javára. Hónapokon keresztül dézsmálta a külföldre menő leveleket és csak­­-most-,sii­került leleplezni. Lőrincz Lászlónak hívják a leveleket megdézsmáló postatisztet aki a 62-es postahivatal al­kalmazásában állott. Az volt az elgondolása, hogy a le­velei­ feladója úgy sem mer fellépni, ha a címzett ré­szért a levél nem érkezik meg, ő tehát nyugodtan dézs­málhatja a valutával teli külföldre szóló leveleket. Fel­jelentés tényleg nem érkezett, ellenben mégis sikerült üzelejét leleplezni. Az utóbbi időben feltűnt, hogy az egyébként csekély fizetésű postatiszt Pest környékén há­zat vásárolt, jelentékeny összegért bútort vett és költe­kező életmódot folytatott. Mintogy jövedelemszaporu­latának semmiféle magyarázatát adni nem tudták, megf­gyelték. Pénteken délután a megfigyelésnek ered­ménye is lett, sikerült rajtakapni, amikor egy külföldre címzett levelet kitapogatott, felbontott és a levélben ta­lált 1200 dollárt új levéllel együtt zsebrevágta. Nyomban hozzáléptek, megmotozták és házivizsgálatot indítottak ellene. A vizsgálat során hivatali szobájában levő szek­rényében negyven darab korábbi keltezésű külföldre szóló felbontott levelet találtak. A zsebében is volt egy idegen levél. Lakásán házkutatást tartottak és a kály­hában elégett borítékok nyomát találták. A rendőrségre vitték­, ahol kihallgatása során bevallotta, hogy 18 000 pengőért vásárolt házat, 8000 pengőért bútort. A rend­őrségen úgy látják, hogy ennél jóval nagyobb összeget szerzett a levelek megdézsmálása folytán. I Arnau: „H­alálr­a ítélem!" Az Athenaeum új hét pengős regénye Az ember mindig tévedhet, még akkor is, amikor százan is ugyanazt hiszik és egyformán meg vannak győződve az igazságról. Ember az esküd­ és ember a bíró, aki az esküdtek verdiktje alapj­án kimondja a halálos ítéletet. Ember a rendőr, aki a nyomozás első stádiumában szorgalmasan összegyűjti a terhelő adatokat s meg akarja to­rok­ál­ni a bűnt. Ember az ügyész, aki az össze­hordott terhelő bizonyítékok birtokában halált kér. Mindenki ember, egész a hóhérig, aki a sorozatos emberi tévedések után elkövetheti a legnagyobb tévedést: egy ártatlant végez ki. A múlt század nagy szkeptikusai egyetértettek abban, hogy abszolút igazság nincs s ha Arnau nem is megy el az igazság és az igazságtalanság viszonyának mérlegelésében a probléma filozófiai megfogalmazásáig, mégis kimondja a nagy szót: az igazságot csalhatatlan bizonyossággal nem le­het megtalálni s ezért egy bizonytalan igazság nevében nem lehet senkit vesztőhelyre hurcolni. A halálbüntetés intézménye ellen íródott új re­génye, a »Halálra ítélem.­«, amely az Athenaeum kétper­gős sorozatában most jelent meg. Program­regény és tendenciaregény egy igazi író és lélek­ismerő feldolgozásában, aki gondosan elkerüli a nagy szavakat és óvakodik attól, hogy ki is­ írja, mit akar elérni könyvével. Amint Dickens »Domley«-je és s a Copperfield«-je az adósok börtö­nének kegyetlen intézménye ellen irányult anél­kül, hogy csak erről szólna, úgy a »Halálra íté­lem!« az író szerint korszerűtlen és elavult bün­tetőjogi eljárás, a halálbüntetés és a kivégzés el­len száll síkra, de a regény nem merül ki ebben a programban, hanem széles, nagy keretül szol­gál arr­a, hogy az író bemutasson szenvedélyeket, izgalmas lelkiállapotokat, drámai dialógusokat, amelyek néhol oly erővel hatnak, mint Raszkol­nyikov vitái a vizsgálóbíróval. Frank Arnau egyike a modern német regény­irodalom legolvasottabb és legsikeresebb íróinak, aki regényei témájául egy-egy izgalmas és aktuá­lis problémát választ s nem riad vissza attól, hogy mondanivalóját a bűnügyi regények vad tempójában adja elő. A »Halálra ítélem!« hőse egy berlini újságíró, aki már számtalan cikket írt a Justizmordok és a halálbüntetés ellen, de úgy érzi, hogy harca csak akkor végződhet dia­dalmasan, ha saját magán, mint valami kísérleti nyúlon dokumentálja az igazságszolgáltatás sok­szor helyrehozhatatlan tévedéseit, önként gyilkos­ság gyanújába keveredik, nyugodtan tűri, hogy az acélbilincset csuklójára csettintsék, hiszen egy öreg ügzyvédbarátjánál lepecsételt borítékban már letétbe helyezte az ártatlansága bizonyítására szolgáló­ összes adatokat. De amire az álgyilkos nem számít, — mert csak a nyomozás baklövé­seire gondolt — a véletlenek egész sorozata is ellene fordul s amikor le akarja rántani a szimut­ 1932 július 9 láns gyilkos álarcát, már késő. Az ártatlanságát bizonyító dokumentumokat semmibe sem veszi a bíróság és halálra ítéli. A véletlen, amely ellene fordult a bonyolult és frappáns események sod­rában mellé szegődik. Aki megmenti a kivégzés­től, nem az igazságot kereső igazságügyi hatóság, hanem a véletlen, amely nélkül a szimuláns gyil­kos a Justizmord áldozata lett volna. Mindezt a »Fall Mauritius«-ra emlékeztető el­mélyüléssel, mindvégig lebilincselő elevenséggel, az álbum­ mögött lappangó igazi bűn sötét kiszél­­esítésével tárja az olvasó elé Frank Arnau, aki ezzel a könyvével nyilván meghódítja a magyar olvasóközönséget is. Dr. Schreyer Endre saját és fele­sége vágvecsei Wellisch Erzsé­bet, valamint az elhunyt unokái: Erzsébet, János, Vera, Gabri­ella és Anna, úgyszintén az egész rokonság nevében fájdalomtól meg­tört szívvel tudatja, hogy szeretett, jó édesatyja Dr. Schreyer Jakab ügyvéd m. Mr. udvari tanácsos a Ferenc József-rend lovagja • Magyar Kereskedelmi Csarnok tiszteletbeli elnöke a Magyar Kereskedelmi Hitelbank — Schopper J. G. r. t. elnöke stb., stb. a munkának és családjának szentelt áldásos életének 86. évében e hó 7-én elköltözött az élők sorából. A megboldogult földi maradvá­nyait e hó 10-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor fogjuk a régi kere­pestúri szr. temetőben örök nyuga­lomra helyezni. Áldott emlékét szeretettel őrizzük! A MAGYAR KERESKEDELMI HITELBANK — SCHOPPER J. G. RT. igazgatósága, fel­ügyelőbizottsága és tisztikara mély fájda­lommal és őszinte megilletődéssel jelenti, hogy az intézet megalapítója és igazga­tósági elnöke Dr. Schreyer Jakab úr ügyvéd magyar királyi udvari tanácsos • Magyar Kereskedelmi Csarnok elnöke rövid szenvedés után 86 éves korában elhunyt. A megboldogult évtizedeken át rend­kívüli jogi és gazdasági tudásával támo­gatta intézetünket és fejlesztésében her­vadhatatlan érdemeket szerzett. Emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, 1932 július 8-án. A Magyar Kereskedelmi Csarnok Nagykereskedők Országos elnöksége, valamint választmánya és tisztikara fájdalmas gyásszal jelenti, hogy az egyesület alapí­tója 63 6 évtizeden át főtitkára, majd alelnöke és örökös tiszteletbeli elnöke Dr. Schreyer Jakab m. kir. üdv. tanácsos a Ferenc József-rend lovagja Budapest székesfőváros törvényhatóságának sok évtizeden át tagja stb., stb. 1932 július 7-én, este 10 órakor 86 éves korában meghalt. 60 esztendőn keresztül végtelen bölcsességgel és páratlan tudással szolgálta szóval, tollal és tettel a magyar közgazdaság, a magyar jogalkotás és külö­nösen a magyar kereskedelem érdekeit és határ­talan szeretettel munkálkodott nemes élete utolsó pillanatáig a Magyar Kereskedelmi Csarnoknak lel­épi­tésén. Nagy, munkás életének tan­ílása örökké élni fog a magyar kere­kede­lem­ben és emlékét szeretettel, hódollttal és kegyelettel őrizzük meg. Nagy Halottunkat testületileg kísérjük július hó 10 én, vasárnap délelőtt 11 órakor a kerepesi úti régi szr. temetőben utolsó útjára

Next