Pesti Napló, 1932. november (83. évfolyam, 246-269. szám)

1932-11-27 / 267. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1932 november 27 43 Az új vásárcsarnok hibái »Értékesítés lehetetlen Címemre semmit se küld­jön« — így hangzanak napo-k óta azok a táviratok, me­lyeket az új fővárosi Élelmiszer Nagyvásártelap bizo­mányosai beküldő feleiknek küldenek. Az újonnan meg­nyílt Élelmiszer Nagyvásártelephez fűzött remények teljes csődöt mondtak, mert a csaknem megközelíthetet­len élelmiszerpiacra nem akar kimenni a kiskereskedő, a piaci árus, a vendéglős, szállodai vagy kórházi áru­­beszerző. A villamos összeköttetést is csak néhányszori átszállással lehet lebonyolítani 1 A piaci forgalom, amely a Központi Vásárcsarnok­ban már hajnali S órakor kezdődött, itt nem tud kiala­kulni, mert hisz az e*ső villamosok is csak 6 óra felé fut­nak bel Az új fővárosi piacnak erre a távoli vidékre való kihelyezése lehetetlenné tette a bevásárlást ezen a piacon. A vevők katasztrofális hiánya néhány nap alatt áralakulásokat idézett elő, hogy a vidéki termelőket kép­viselő bizományosok ma már újabb küldemények érté­kesítését nem vállalják, s a nagykereskedők összes vidéki bevásárlásaikat megszüntették. Azonkívül az új vásártelep helybérei, pincebérei, 'raktározási költségei, a kirakási mimkadijak, mérleg­dijak stb. oly drágán vannak megállapítva, hogy azo­kat a jelenlegi értékesítési árak mellett megfizetni kép­telenség. A szabolcsi fejeskáposzta nagybani ára 2.G0—3 pengő. Miután az ígért 15 "százalék fuvardíjkedvezményt nem adták meg, a fuvar 1 pengő, a budapesti kövezet­vám —.11, kirakási munkadíj —.22, mérlegdíj —.04 pengő métermázsánként! A bizományosoknak — miután a va­­gónoknál való eddigi közvetlen eladást megtiltották — a káposztát az árusítóhelyre vagy a pinoeraktárba kell leraknia és az árusítóhelyek négyzetméteréért —.14, a pinceraktárak négyzetméteréért —.08 pengőt számít fel a főváros. Ezenkívül a pincékből újabb —.22 pengős mé­­termázsánkénti költséggel kéj a fejeskáposztát a vevők kocsijára felszállitanil Könnyen kiszámítható tehát, hogy termelő mit is kaphat az árujáért! 40—45—50 pen­gőt kap a termelő 10.003 kg elsőrendű demeoseri letisztí­tott, válogatott fejeskáposztáért — vagónba rakval Majdnem ugyanez a helyzet a burgonyák, a vörös­hagyma, a zeller, céklarépa és egyéb zöidségnemüek értékesítésénél is. Sem a burgonya, sem a vöröshagyma nem kapta meg a fővárosi új Élelmiszer Nagyvásárra befutó küldemények után az ígért fuvardíjkedvezményt, mert a 16-ik fuvarosztály csak 250 kilométeres távolság után számíttatik. A 250 kilométernél közelebb fekvő ál­lomásokról a 15. fuvardíjosztályt kell ezután is fizetni 1 A termelőinek így még a termelési költség, de igen gyakran még a fuvardíj sem térül meg. Az új nagy­csarnok maga után vonja a kertészet válságát. Wolff József A méhek telelése A „nyagdtjSarm“ A Pesti Napló-ban Gáspár Gyula tollából új ötlet lá­tott napvilágot: a »nyugdíj-farm*. A gondolat oly meg­kapó, hogy kár volna fölötte egyszerűen napirendre térni. Sőt rendkívül hasznosnak tartom azt minél több oldalról megvitatni. Ha helyesen értelmezem, arról van szó, hogy az állam a falvakban már járványszámba menő adóhátrálékok törlesztésére a birtokosoktól földet fogadjon el fizetésképpen. Ezeket a földeket pedig a nyugdíj-büdsé csökkentésére fordítsa, amennyiben ezek a földek szolgálnának a nyugdíj-igények kielégítésére. Az eszme óriási gazdaságpolitikai és államháztar­tási perspektívákat nyit meg előttünk, de meg kell erre találnunk a dolog gazdasági és financiális kulcsát. Mennyi földet kapjon a nyugdíjas, hogy ezzel az eddigi készpénzfizetést nélkülözhesse? Mit kezdhet egy nyugdí­jas a puszta földdel? Mivel szerelje fel? Miből éljen meg addig, amíg a föld neki annyit hoz, hogy magát és családját fentarthassa? Hogyan segítheti az állam ebben a nyugdíjasokat? A kérdéseknek egész halmaza merül itt fel egyszerre. Legyen szabad egy pár ad hoc számítást itt bemutatni, amelyek azonban csak az irány megjelölésére szolgál­hatnak. Tegyük fel, hogy egy földbirtokos adóhátraléka 3000 pengő. Ennek fejében az állam 10 hold földet vesz át tőle. Erre az állam egy nyugdíjast akar telepíteni, aki­nek évi illetménye 2000 pengő. A nyugdíjas kötelezi magát arra, hogy ezt az adóhátralékot 10 évi egyenletes részletekben kamatmentesen törleszti, ami után a föld az ő tulajdonába megy át. Aboz, hogy ezen a földön meg is tudjon élni, egy szerény falusi lakóház, egyéb kis gazdasági építmények, élő és holt felszerelés kell. Tegyük ennek az első beruházásnak költségeit 4000 pen­gőre. Ennek az összegnek átvételével a nyugdíjas köte­lezi magát, hogy 20 évi részletekben a kölcsönt alacsony kamat mellett törleszti. Az adóhátraléktörlesztés évi 300, a kölcsöntörlesztés évi 250 pengőt tesz ki. összesen tehát 550 pengő. Ebből az állam 10 év alatt visszakap 5500, a további 10 év alatt 2500 pengőt, összesen 8000, vagyis 1000 pengővel többet. Ha az állam a ni/ugdijasnak 10 évig fizeti illetmé­nyeit, ez 20.000 pengő. A telepítés esetén a nyugdíjas nyugdíját nem nélkülözheti, kivált az első években nagyon is rászorul. A későbbi években azonban már hoz a föld annyit, hogy a nyugdíjat részint, később pedig teljesen nélkülözheti. Arról kell tehát gondos­kodni, hogy a nyugdíjas is megéljen és az állam nyugdíj-büdséje is csökkenjen és végül teljesen elenyész­­szen. Ezért az állam az első évben kifizetné a teljes nyugdíját, 2000 pengőt, a következő években 200—200 pengővel kevesebbet, úgyhogy a 11- évvel a nyugdíj­élvezet teljesen megszűnne. Ez számításaim szerint 11OOO pengő, vagyis 9000 pengő megtakarítás! Beleszá­mítva az előbbi nyereséget, az állam a nyugdíjassal 50‘A-ra kiegyezett... A nyugdíjas évi illetményeiből 550 pengőt, később gazdaságának jövedelméből 250 pengőt fizet az államnak. Az első évben tehát marad neki készpénz 1450, később 1250, 1050 és így tovább, az első időre mindenesetre egy biztonsági faktor, amely boldogulását lényegesen meg­könnyíti. És az a tudat, hogy a következő években mind kevesebb és kevesebb lesz az állami segély, serkentőleg fog hatni tevékenységére és szorgalmára. Meg van neki adva a lehetőség, hogy jövedelmét gyarapítsa, ami nyug­­díjélvezete alatt teljesen lehetetlen. Az állam pedig ezV zel elvetette az özvegy és. árvák eltartásának budgetáris gondját. Elsősorban felmerül most a kérdés, miből támogassa az állam a nyugdíjast? Honnan vegye a beruházásra szükséges 4000 pengőt? Szükséges, hogy a nyugdíjfarm­­akciót egy másik kísérje, a nyugdíjfarm alapjának meg­teremtése. Ez nemi oly nehéz, mint az ember gondolná. Ma aktuális a telepítés kérdése. A gazdák erélyesen kö­vetelik egy új földreformnak megindítását. Ezt is meg lehet kezdeni olyképpen, hogy az adóhátrálék fejében átvett földeket az állam készpénzen eladja azoknak a gazdáknak, akik erre képesek. Ebből aztán kitolik a nyugdíjfarm alapja. Így az új telepítés az államháztar­tást nem terhelné, a kölcsönadott segély pedig az állam­nak 20 év alatt megtérülne. Egy sokkalta súlyosabb probléma, hogyan biztosít­­hatja az állam a nyugdíjasok gazdasági boldogulását! Arra el lehetünk készülve, hogy a városon megörege­dett hivatalnok nem egykönnyen fog átidomulni falusi gazdává. Éhez minden intelligencia mellett is egy pár évi hozzászokás, szakismeret és szervezkedés szükséges. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az állam az ilyen telepeknek, illetve nyugdíjfarmoknak szakemberek által egy egységes gazdasági terv és berendezés-típust dolgoz­tatna ki. Előnyös volna az is, ha az állam a lakóháza- • kát, élő és holtfelszerelést stb. egységes típusok szerint állíttatná készen a nyugdíjasok rendelkezésére, ami által a kölcsön elkótyavetyélése elkerülhetővé válna. Arról kellene gondoskodni, hogy a nyugdíjasok lehe■* tőleg zárt, összefüggő kolóniákba legyenek letelepítve, hogy ezzel a kooperációt megkönnyítsük és a szervez­kedést előmozdítsuk. Olyan nyugdíjasok részes kendők előnyben, akiknek soktagú családja van és a termelési terv is arra alapulna, hogy a családnak minden tagja « résztvehessen a munkálatokban, tehát elsősorban a »pe­tite culture* termelési ágai volnának felkarolandók, arai már a csekély holdszámnál fogva is szükséges. Ez a ma aktuális »termelés-átszervezést elvét is szolgálná. A ki­szolgál thtandó földek holdszámát a nyugdíjas kora és nyugdíj-illetményeinek összege is befolyásolná, ugyan­úgy a nyugdíjélvezet fokozatos csökkentésének kulcsát. Arról is kellene végül gondoskodni, hogy egy minimális adókulcs az első 10 évre ezekre a telepekre stabilizál­­tassék. Azt hiszem, hogy a nyugdíjfarm eszméje sokezer régi nyugdíjas és még tényleges hivatalnok szívében erős ■visszhangra fog találni. Ennek keresztülvitele a nyug­díjas és nyugdíjas-jelöltek táborában komoly akadá­lyokba nem ütköznék. Egy biztosított megélhetés az első pár évre és egy szép kilátás az anyagi boldogulásra * több sánszot nynjt, mint a folyton csökkenő nyugdíjéi; szomorú perspektívája. Lovag Manz György Novembertien aktuális a méhek beteleMee. A méhészek tfiaül sokan, sokszor oly végzetes hibát követnék el a méhek bt* telelés énéi, hogy sok család nem éri meg a tavaszt. Sok méhész olvasás vagy hallomásból tudja, hogy zárt helyen — szobában vagy pincében — a melegebb hőmérséklet és a csekélyebb hőíngtadozás következtében kevesebb mézet fo­gyasztanak a méhek, mivel csak táplálko-ásra fogyasztanak és nem hőtermelésre. Fogják tehát a családokat, összezsúfol­ják a pincében vagy szobában, tekintet nélkül a csajád álla­potára, tehát úgy az erős családokat, mint a gyengéket. Az amúgy Is mérsékelt temperatúrájú helyiségben a zsúfoltság miatt az erős osaládban a hőség Igen nagy fokira emelkedik, • méhek erősen fa!Izgulnak. Ezen állapotban számos esetben a lépek leszakadnak és a miéhek a kifolyó mézbe fulladnak. Ha pedig a lépezakadáe el Is marad, a család nem telei nyu­godtan és ezt erősen meg is sínyli. Okuljunk a más kárán! Nagyon erős, népes családokat kockázatos dolog fagyponton felüli pincében vagy zárt helyen telelni. Ilyen családokat inkább á deszkaméhesben, — de ott sem összezsúfolva — vagy pedig a szabadban teleltessük. Csak közepes erősségű és gyengébb Családokat kell a pincébe vagy sárt helyire elhelyezni, ahoi a csekély hőíngadozás folytán ke­veset fogyasztanak és nyugodtan telelnek. Ha azonban a pince vagy zárt helyiség hőmérséklete meghaladja a plusz 4° Celsiust, akkor szellőztetéssel kell a levegőt lehűteni. A tolelfl pince vagy helyiség száraz és sötét legyen. Egérfogót állít­sunk fel. A sikeres telelés főkövetelmémye a — nyugalom. Ha a mé­ltókét sem a nagy temperatúra, sem a közeli zaj (például ejtócsapkodás) nem háborgatja, akkor a telelés sikerülni fog. A temperatúrát gyakori hőméréssel kell ellenőrizni. Villamos zseblámpa, esetileg vörös fény mellett kell leolvasni a hő­mérőt. Tavasszal, amikor a telelő helyiségben plus 4 tok Ceislus­­náJ nagyobb hőmérséklet állandósul, a méheket okvetlen ki keli rakni a szabadba, vagy a méhesbe. Hazánkban március első felében rakjuk ki a méheket állandó helyükre, ha az időjárás normális. T. S. 0 A »márkázás« fontossága. Matzenauer Hugó írja: A mezőgazdasági márkázás nem egyéb, mint a termé­szetben előforduló egyenlőtlenséget osztályozással ki­egyenlíteni, hogy az áru a tömegkereskedelem céljainak megfeleljen és könnyebben piacra találjon. Ha tehát koijpianyunk, amely nemzeti munkatervében mezőgazda­ságunk exportjának átszervezését tűzte ki céljául, ered­ményeket kíván elérni, első és legfontosabb kötelessége minden magánérdek mellőzésével ú y a gyümö cs-, mint a baromfiértékekre vonatkozó márkázást törvényeket a legrövidebb időn belül megszerkeszteni és kibocsátani. Természetes, lmgy ezek a törvények elsősorban mező­­gazdasági termelésünk nívójához es a külföldi kereske­delem és fogyasztók Igényeihez kell, hogy igazodjanak. De egyszersmind szükségesnek tartom hogy a márkázás! törvények megszerkesztésénél úgy az illetékes szakkörök, mint a külkereskedelmi érdekképviseletek szakvélemé­nyeit is vegyék figyelembe, A standardtörvényeknek nagyjában a következő irányelveket kellene tartalmaz­­niok: 1. márkázás, 2. csomagolás, 3. ellenőrzés. 4. a kö­telező standardjelvények alkalmazása, 5. egyéb kénysze­rítő intézkedések. © A víz szerepe a mezőgazdasági termelésben állandó kísérletezés tárgya. A német megfigyelések szerint 1 kiló száraz anyag termelésére különféle növényeknél 250—260 liter víz szükséges. A kultúr­növények éppen ezért 600—700 mm esőt követel­nek, s ebből a csapadékból harmadrésznek május­tól júliusigj vagyis a növényfejlődós idejében kell esnie. Megfigyelték, hogy minden köbméter víz 2—t kilóval növeli a termést A magyar csapadék átlaga csak 550—600 mm, s a legfontosabb időszak­ban csak 370 mm eső esik Ezért lenne fontos ezt öntözéssel kipótolni. © Hatalmas arányú üvegházi termelés folyik a nyn­­gati országokban. Hollandia pl. 26 millió négyszögméte­res üveggel fedett zöldségterülettel bír, Németország pedig 4 millió négyszögkilométer ilyen üzemmel rendel­kezik. 0 Jő összetételű téli baromfié!őség az, amely lhsztszerfien darált búzakorpából (23 százalék), tengeriőarából (20 százalék), vórllszt, vagy hallisztből (20 százalék), zabdarából (15 száza­lék), árpadarából (10 százalék), szénsavas takarmfunymészből (4 százalék), kagylóból darából (4 százalék), faszéndarából (2 százalék), ásványi sóból (2 százalék) áll. Tiszta friss vízről is álilamdóan gondoskodni kell. Télen a nagy hidegben könnyen megfagy az ívóvíz az ólban. Leghelyesebb reggel 7—8 óratáj­ban friss vízzel beállítani az itatóikat. Télen egy pár o»epp jódtinktúra is célszerű. Drótra felfüggesztve kell adni zöld­ségfélét, marhak4po6ztát, kelkáposztát, olyan magasan, hogy a baromfi kénytelen legyen utánangrálnt. 0 Adalék a baromfivitához. A »Baromfiudvar«-ban írják: Hazánk egyik legtökéletesebb törzstenyészete 50 darab úgynevezett kendermagos magyar tyúkot szer­zett Hódmezővásárhelyről. Az állatok megérkeztek s akkor kiderült, hogy fele náthás az állománynak. Dara­bonként 8 pengőbe kerültek. Ez a tenyószár nagyon sok ahoz képest, hogy négyszeresét teszi a húsbaromfi piaci értékének. 0 Kaposvár város 50 hold gyümölcsöst létesít. Dr. Vétek Fereno polgármester Siposs Kálmán gazdasági tanácsossal és Stöekl József városi főkortésszel egy 50 holdas városi gyü­mölcsös tervét dolgoztatta ki, amelyet a Keczel hegyen fog­nak létesíteni. Az új gyümölcsös hat-hétezer fából fog állni éa évről évre fokozódó városi jövedelmet remélnek belőle. © Mag, vagy csemete? Kisfái mer-rovatunbnak ilyen címmel megjelent fejtegetésére vitéz Bencze Gyula gyü­mölcstermelő a következőket írja- Nagyon értékes volt Aczél Béla pusztaföldvári tanító minapi cikke, Én is végzek gyümölcsfatelepítést és hogy sokba ne kerüljön, a fák végleges helyére gyümölcsmagvakat vetettem, Augnsztusban már, be is szemeztük a két holdnyi ülte­tés egy részét, s azokat a csemetéket, amelyek édes mag­ról keltek ki, nem is szándékozom nemesíteni. 0 A kanadai almatermés 3.15 millió hordót tesz ki a ta­valyi 3.79 millióval szemben. Oj-Skóciában, amely Kanada legfontosabb almavidéke, — mint a Kisfarme r-nek je­lentik — csak 750.000 hordó alma termett, fele a tavalyinak. A viharok ugyanis 50 százalékos kárt okoztak. © Az öszfbarackfák trágyázása Olaszországban in­tenzíven folyik. Lehner Ödön adatai szerint 10.000 négyszögméteres gyümölcsösre sokszor 1000 q istálló­­trágya, 15 q szuperfoszfát, 5 q 40%-os káliumtrágya kerül! A területet előzőén 70 cm mélyen felforgatták, A trágyázás teszi versenyképesebbé a termelést. Az olasz exportot az mozdítja elő, hogy »olcsón és tömege­sen termelnek trágyázás és öntözés segítségével. © Községi út — vagy autóstrada? A kisgaz­dák termelésének átszervezéséhez, amit a kormány maga elé tűzött, egy igen fontos kellék szüksé­ges: — a járható községi út. Ezer községnek nincs még köves útja a legközelebbi vasúti állomáshoz, 800.000 falusi lakos 3—4 hónapon át ki van kap­csolva a fogyasztásból és a kínálatból. Az ország minden télen és tavaszon kisebb lesz ezzel a 800.000 emberrel! Miért nem segítenek ezen? Itt, van a foglalkozás nélküli munkaerő, de a »szüi­ségmunkák« közt nem szerepel az az 5—6 ezer km út, amely ezer kitagadott falut állandóan., bekapcsolnia az ország vérkeringésébe. A helyi, lokális közlekedési utakon kívül ezeknek az utak­nak a megteremtése a legfőbb alföldi feladat. Nem annyira pénz kell hozzá, csak ennivaló és munkás. Ebből van! Az alföldi gazdák csodálkoz­nak, hogy szó lehet Duna—Tisza csatornáról, meg nemzetközi autóstradákról és azokra, azok elő­készítésére lehet milliókat is fordítani míg as egyszerű és természetes életszükségletek kielégí­tését sokan elodázhatónak gondolják. Igazán: •»fenn az ernyő, nincsen kas«... Így nem lehet kis­­fannokat teremteni! (s. g.) © Mikor esik a legtöbb eső? Angol statisztikai meg­figyelések szerint d. u. 3 és 4 óra között szokott a legtöbb eső esni, viszont a legkevesebb éjjel 11 óra és reggeli 1 óra között. A délutáni esőmennyiség majdnem 40%-kal több mint a délelőtti. © Az állami csemetcakciő. Tudvalevő, hogy a ma­gyar Faiskolai Szövetség a földművelési minisztérium épületében nyert elhelyezést és ott együtt fog működni a Növényvédelmi Irodával. A Szövetségnek mintegy, i millió facsemete áll rendelkezésére, s azokat a kedve­zéseket, amikben a kormány a gyümölcstelepítőket a jö­vőben részesíteni fogja, ezen az akción keresztül szán­dékoznak lebonyolítani. © Az idén elég jó fügeév volt. Kivált eleinte ígér­kezett jó termés, de a szárazság folytán egyenlőtlenné vált a beérés. Jó termés csak akkor lett volna, ha a fügebokrokat július-augusztusban megöntözték volna. Azt a termést, amely csak mogyorónagyságú, alom­mal való betakarással lehet átteloltetni, s jövő évre ( beérlelni. Az ennél fejlettebb gyümölcs a télen át el* fagy és lehull k I

Next