Pesti Napló, 1933. június (84. évfolyam, 123–145. szám)

1933-06-20 / 137. szám

r Szer­da Két menyasszonyt hagyott Pesten Klein József amerikai „vaskirály" Három hónapig volt Budapesten — A dollármilliók és a fűszerkereskedés Mit mond az első számú menyasszony? (Saját tudósítónktól.) Egy kis pesti lányt — alig tizennyolcéves — anélkül, hogy remélte volna, váratlanul megválasztották szépségkirály­nőnek. A kis Gál Júlia máról holnapra ismert hölgy lett, kiutazhatott a nagyvilágba és csak egy szalmaszál választotta el attól, hogy Madrid­ban Európa legszebb lányának kiáltsák ki-Hazaérkezett és két nappal hazajövetele után repülőgépen megérkezett a várva-várt hepiend, egy rendkívül csinos fiatalember személyében. — Dél-Amerikából jöttem, — mondotta a fiatalember — mesterségem címere vaj- és sajt­gyártó. A csinos fiatalember José Kline néven mu­tatkozott be és hosszas előadást tartott Dél-Ame­rikában levő vállalatairól, amelyek oly sokat jö­vedelmeznek, hogy valóban tejben és zajban fü­röisztheti jövendőbelijét. Repülőgépen jött, amerikai tempóban vallott szerelmet, látogatása után másfél órával meg­kérte a kis Gál Júlia kezét. A szépségkirálynőnek minden oka megvolt arra, hogy igent mondjon. A fiatalember csinos volt, dollármilliomos, mi kell egyéb... A csúnya emberek azonban mindig beleavat­koznak mások ügyeibe, és amikor a lapok közöl­ték Miss Magyarország és vőlegénye fényképét, Erdélyben, Szilágysomlyóban az emberek felkiál­tottak: — Hiszen ez a Jósé Kline nem is annyira Jósé, mint inkább József, sőt nem is Kline, ha­nem egyszerűen Klein. írtak Budapestre is és megjelent Az Estben, hogy az amerikai vaskirály nem más, mint Klein József ottani volt téglagyáros és vállalkozó, aki pazarul élt, míg hitele ki nem merült és hatmillió lej váltótartozással távozott. Három éve ennek és azóta José Kline nem adott magáról életjelt... Egy napig még Budapesten tartózkodott Klein József és Gál Júliának, aki kérdőre vonta, azt mondotta hogy valóban krajcár nélkül ment ki annak idején Amerikába ott azonban meggaz­dagodott és tartozásait rendezni fogja. Egyébként feljelentés nem érkezett ellene, mert a hitelezők várnak... Ezzel a vasmilliomos elutazott. Mindössze úgynevezett pinceváltók maradtak utána — ezt az ügyvédje mondotta nyilatkozatában. Pince­váltók és egy menyasszony. Illetve két menyasz­szony... Most tudtam meg ugyanis, hogy a vas­gyárosnak Pesten Gál Júlián kívül még egy menyasszonya volt. Még szombaton este hívta fel e sorok íróját egy izgatott női hang. Csak annyit mondott, hogy Klein József elsőszámú menyasszonyának leg­jobb barátnője. (A telefonálásból rögtön tudni lehetett, hogy a telefonáló a legjobb barátnő lehe­tett, mert hiszen csak a legjobb barátnők árulják el felszólítás nélkül társuk titkát...) A barátnő részletesen elmondotta, hogyan került Klein Jó­zsef Budapestre és hogyan cserélte fel régi meny­asszonyát máról holnapra Gál Júliával. Ma délután felkerestem az elsőszámú meny­asszonyt, egy budapesti úrilányt. A nevét kéré­sére nem írom ki ,zárójelben azonban nm­ jegy­zem, hogy hatósági eljárás esetén, amennyiben tanúkihallgatás céljából esetleg szükségessé vá­lik, neve és címe a hatóságok rendelkezésére áll). Érthető vonakodás után az első számú meny­asszony beszélni kezd. Az első mondatnál kiderült, hogy Klein József nem néhány nappal és nem repülőgépen érkezett Budapestre, mert hiszen már, három hónapja itt tartózkodott. _ Az első számú menyasszonynak Dél-Ameriká­ban van egy ismerőse, aki többször találkozott kint Dél-Amerikában Klein Józseffel. — Március 11-ikén egy ismeretlen hang hívott telefonhoz, — mondja csendesen. — »Üdvözletet hoztam Amerikából, szeretném személyesen át­adni«, — hangzott a telefonkagylóba és én meg­hívtam az ismeretlent, hogy jöjjön fel hozzánk. Még aznap feljött és ettől kezdve mindennapos vendég lett nálunk. Legyintés: — Nem mondta, hogy dúsgazdag... csak annyi nyit, hogy vajkészítéssel foglalkozik és van egy fűszerkereskedése... — Dollármilliók? — Szó sem volt róla. Jól megél, ennyi volt az egész... — Három hónapon keresztül mindennap együtt voltunk. Kis idő múlva keserűen. — Ahogy jegyesekhez illik. Jövőnkről is be­szélt. Fel kell majd mennem a chilei konzulá­tusra, ahol azt kell mondanom, hogy három éve ismerjük egymást, és ha az iratok rendben lesz­nek, esküszünk és megyünk Amerikába... Köz­ben két hétig nem volt Budapesten. Azt mondta, hogy Berlinben vannak elintéznivalói... Hosszú idő múlva: — Tíz nappal ezelőtt történt. Egész nap nem­ jelentkezett. Felhívtam telefonon. Azt mondta, hogy menjek oda nagybátyjához. Odamentem, eleinte mindenféléről beszélt, aztán váratlanul kö­zölte velem, hogy egy üzletben találkozott Gál Júliával, annyira megtetszett neki, hogy eljegyezte. Ennélfogva az én jegyességem nem érvényes ... Kész, nincs tovább. Még csak annyit, hogy az erdélyi lapok naponként írnak Klein József ügyei­ről. Itt Pesten nem csinált semmit. Összesen két menyasszonyt hagyott hátra. Még csak ké­kszakáll sem volt, csak kékbajusz... (B. B­) Miss Magyarország és Klein József r­ telmük sincs elhatározásának indító okáról, való­színűnek látszik, hogy pillanatnyi elmezavarban követte el végzetes tettét, így történt. Ezelőtt húsz évvel. Elhallgatott és szomorúan maga elé lógatta a fejét. Hosszú csend következett. A jelenlevők nem tudták, hogy mit kell tenni az ilyen esetben! Az egész nagyon igaznak látszott, de hátha még­sem az. Egy csinos hölgy, akinek az tetszett leg­jobban az egészből, hogy valaki ilyen szenvedé­lyesen tud szeretni, kötekedve kérdezte: — Nem fel, hogy fel fogjuk jelenteni? Timót a vállát vonogatta: — Parancsoljon, nekem már az is mindegy. Meg különben is, ennyi idő után, ki tudja rám­bizonyítani, hogy csakugyan én voltam a gyil­kos? És akkor váratlan fordulat következett. A férfi, aki az egész idő alatt merően figyelte Timó­tot, sápadtan felállt: — Majd én, mert az a fiatal nő, akit akkor holtan találtak az udvar kövezetén, az én felesé­gem volt. Mindenki felugrált, kiáltások és ah-hök hal­latszottak. Csak Timót maradt ülve. Nyugod­tan felelte: — Úgy van, uram, az ön felesége volt és én ép önnek szántam ezt a történetet. Talán mondanom se kell, hogy semmi sem volt igaz az egészből. A véletlennek csodálatos játékából Timót olyan helyre és időbe helyezte képzelt történetét, ahol ugyanakkor valóban át­vetette magát egy fiatalasszony a második emelet udvari korlátján. De mire az összes tények tisz­tázódtak, hosszú heteket kellett eltöltenie vizsgá­lati fogságban. És az egészben a legcsodálatosabb az volt, hogy Timót az elítéltetés veszedelmével szemben is kitartott történetének valódisága mellett. Egyre azt hangoztatta, hogy gyilkolt és bűnhődni akar. Talán mert nem merte bevallani, hogy csupán oktalan mesével izgatta fel a kedélyeket­? Nem hiszem. Timót őszintén vágyódott a bűnhödésre, mert bűneit valóságokként élte végig önmagában és valóságosan bűnhődni akart értük. De ehez már nem elégséges a lélek magánya. Bűnhödé­sü­nkhöz embertársaink kihirdetett ítélkezésére van szükségünk. PESTI NAPLÓ 1933 június 21 11 ­ Négyévi és 10 hónapi fegyházra ítélték a 28.000 pengős Richter-féle váltó hamisítóit Fenyvesi Éva színésznő szerepe a „szuggesztív befolyásolás", bizonyos levelek és bizonyos pénzügyi tárgyalások körül .Az ítélet a hamisítók vakmerőségéről (Saját tudósítónktól.) A 28.000 pengős Richter­féle vál­hamisítási ügy hétfői tárgyalásának dél­előttjén tanúkat hallgattak ki, délután elhangzot­tak a perbeszédek és a kora esti órákban a tör­vényszék kihirdette ítéletét. A hétfői nap tanúinak sorát dr. Szentiványi Dezső ügyvéd, Richterék jogtanácsosa nyitotta meg. Elmondotta, hogy Fenyvessy Éva színésznő, Richter László volt felesége, még a válás után is mennyire szuggesztív befolyása alatt tartotta a fiatal Richtert, különböző valótlan tartalmú leve­leket sugalmazott neki, amelyeket Richter édes­apjához intézett, s amelyeket később visszavont. Fenyvessy Éva azonban nem továbbította a leve­leket, hanem megtartotta magáénak és aztán meg­bízottja, Rácz László jelentkezett az ügyvédnél, mondván, hogy 11.000 pengőért nagy szolgálatokat tehetne Richteréknek. Ezért a pénzért kiábrándí­taná Richter Lászlót a színésznőből, visszaadnának 3 darab ezer pengős váltót, melyek a színésznő birtokában vannak és visszaadná a színésznő bir­tokában lévő és Richter László által a színésznő szuggesztív befolyásolására írt leveleket. Richte­rék elutasították ezt az ajánlatot, de az ügyvéd folytatta a tárgyalást és végül nyolcezer pengőben megegyeztek. Később Rácz Lászlót a pozíciójából elmozdított Szobotka Pál helyébe állították Richter László mellé, azzal a hátsó gondolattal, hogy Rácz mint a színésznő legbizalmasabb híve nagy befo­lyással van Fenyvessy Évára és neki sikerül majd Fenyvessy Évából kiábrándítani a fiatal Richtert. Rácz László működése alatt mindenesetre sokkal kedvezőbbre fordultak Richter László életkörül­ményei, mint az előző titkárnak, Szobotka Pálnak működése alatt, amikor az adósságok nőttek, az ő titkársága alatt történt a házasság is, sőt ő volt az, aki mint a házasság közvetítője, Fenyvessy Évától bizonyos előnyöket kért. Az ügyvéd vallomása után dr. Richter László tett tanúvallomást. A leghatározottabban kijelen­tette, hogy nem írta alá apja nevét a 28.000 pen­gős váltóra, ilyen 28.000 pengős váltót nem is adott senkinek, nem is kapott rá egy krajcárt senkitől, nem is járt abban a kávéházban akkor, amikor állítólag a váltót Szobotkáéknak átadta, s amikor állítólag pénzt kapott a váltóra Unger­től. Ami azt a levelet illeti, amelyet apjának írt, s amelyben kijelentette, hogy apja nevét ő írta a váltóra, ő is azt hangoztatta, hogy Fenyvessy Éva követelésére írta a levelet, mert Fenyvessy Éva azt mondta, hogy csak így lehet a botrányt elkerülni, ha magára vállalja a váltó aláírását, mert ebben az esetben apja ki fogja fizetni a 28.000 pengőt és a kínos ügy befejeződik. Másnap azonban már rájött, hogy Fenyvessy Éva milyen különös dologba ugratta és ő maga is gyanút fo­gott, hogy i a Fincinek nem volt-e valamilyen köze ahoz a kompániához, amely az egész 28.000 pen­gős váltóügyet csinálta? .... Dr. Richter Lászlót megeskették vallomására, azután kihallgattak még néhány, tanút, akik kö­zül az egyik Harangozó János sofőr, elmondotta, hogy Szobotka Pál 10 pengőt adott neki, hogy a közjegyző előtt egy a vádlottakat mentő vallo­mást tegyen. Rácz László autókereskedő vallomá­sában cáfolni próbálta Szentiványi Dezső ügy­védnek reá és Fenyvessy Évára vonatkozó ada­tait, de a maga részéről is kijelentette, hogy a 28.000 pengős váltóhistória úgy, ahogy azt Szo­botka és Unger feltálalják, teljesen valótlan. Richter László adott egyszer egy a saját aláírá­sával ellátott nyolcezer pengős váltót Szobotká­nak, s ebből a váltóból lett a hamis 28.000 pengős váltó. A tanúvallomások után az írásszakértők terjesztették elő véleményüket. Fischoff Gyula írásszakértő szerint Richter Gedeon aláírása a 28­ 000 pengős váltón hamisított, de teljesen ki van zárva, hogy azt Richter László írta volna alá. Az azonban bizonyos, hogy a váltót Unger György töltötte ki, mégpedig úgy, hogy az eredetileg nyolcezer pengőre kiállított váltón a »nyolcezer* szó elé odahamisították a tó huszon« szócskát. Az ellenőrző írásszakértő más véleményen volt. Végül elhangzottak a perbeszédek. dr. Schindler Dezső ügyész vád- és dr. Gál Jenő, dr. Tarján Mihály és dr. Rácz Kálmán védőbeszédei után hirdette ki dr. Horváth Géza tanácselnök a törvényszék ítéletét. Ebben bűnösnek mondotta ki Szobotka Pált és Unger Györgyöt, mint tettestársa­kat okirathamisítás és csalás bűntettében, Rácz Zoltánt pedig okirathamisítás bűntettében és ezért összbü­ntetésül Szobotka Pált két évi és három hó­napi, Unger Györgyöt két évi és egy hónapi fegy­házra, Rácz Zoltánt pedig az enyhítő szakasz alkal­­mazásával hat hónapi börtönre ítélte. Előzetes le­tartóztatásukkal valamennyinél 17 napot vett ki­töltöttnek. Tényként állapította meg a törvényszék az ítélet rövid indokolásában, hogy a vádlottak a terhükre rótt bűncselekményt elkövették és a vé­delemnek a tárgyalás során felhozott állításai va­lótlanok. A vádlottak vakmerőségükben annyira mentek, hogy a sértett ellen tettek feljelentést, minden bírói fórum azonban megállapította, hogy ez teljesen alaptalan. A büntetés kiszabásánál az első- és másodrendű v­ádlott esetében, tekintettel a módra, ahogyan a bűncselekményt elkövették, nem talált enyhítő körülményt a törvényszék. Rácz Zoltánnál azonban enyhítőnek tudta be csekélyebb közreműködését. Az elnök végül közölte, hogy az előrehaladott időre való tekintettel az ítélet részle­tes indokolását írásban fogja annak idején a tör­vényszék közölni a felekkel. Dr. Schindler Dezső ügyész súlyosbításért fel­lebbezett mind a három vádlott terhére, az elítél­tek és védőik szintén fellebbezést jelentettek be. Végül a törvényszék az ügyés­z indítványára elő­zetes letartóztatásba helyezte Szobotka Pált és Unger Györgyöt, mivel a büntetésük nagyságára való tekintettel tartani lehet szökésüktől. A két el­ítélt fiatalembert az előhívott fogházőrök nyom­ban lekísérték a fogházba.

Next