Pesti Napló, 1933. július (84. évfolyam, 146–171. szám)

1933-07-29 / 170. szám

! Szombat Tönkrementek a kereskedők és a termelők Mindez a múlté. Ma eladás nincs, csak termelés és siránkozás, amely két dolog közül csak az utóbbinak van alapja. Tönkrementek a termelők is, kereskedők is, nincs miből élni, nincs miből adót fizetni, noha Csanád megyében még nemrégiben is megesett, hogy amikor egy gazdag parasztembernél 800 pengő adótartozás miatt árvereztek és már rakták a kocsira az elviendő holmikat, akkor a gazda megszólalt: hát aztán ez egészen komolyan megy? S mikor megmagyarázták neki, hogy bizony a végrehajtó nem szokta tréfából lefolytatni a ceremóniát, akkor benyúlt a zsebébe és szó nélkül kivette, kifizette a 800 pengőt... Dehát ez csak egy eset és ez a gazda bizonyára nemcsak hagymát termel a csanádmegyei híres, jó földeken. A földbirtokok eloszlása tulajdonképpen nagyon egészséges Csanád megyében. Nagybirtok nincsen. Azon a néhány középbirtokon kívül, amelyek 400 holdtól 1000 holdig terjednek, legtöbb a kisbirtok. Makó határában körülbelül 48.000 hold osztódik el úgy, hogy 100 holdnál nincsen több egy-egy kézen, de legtöbb a 15—20 holdas birtok. A földbirtokreform ebben a megyében sem vált be. Csanádnak különösen a keleti részén volt sok földigénylő, mert arra sok volt a középbirtok, mind biztos kezekben. Ott még a békésmegyeiek is kértek és kaptak birtokot a földosztás során. Mikor aztán lebonyolódott a reform, szépen megkezdődtek a bajok. Kezdődött a nagy munkanélküliség. Mert a konjunktúra alatt és akkoriban, amikor még gyönyörű és hangzatos jelszavak is fűtötték a kedélyeket, — akkor még könnyűnek és kellemesnek látszott kisgazdának lenni. A vételár kifizetése nem tűnt gondnak. De később, ahogyan mindinkább romlottak a gazdasági viszonyok s mind alacsonyabbra estek a hősi idők dicsőségesen magas árai, a föld vételára viszont ugyanannyi maradt, egyszercsak bebizonyosodott, hogy teljes lehetetlenség egy-két hold földből megélni még akkor is, ha az új gazda odaköltözött a birtokára és házat építeni nem lévén pénze, összetákolt valami vityillót, hogy abban meghúzódva, a maga és családja keze munkájával művelhesse PESTI NAPLÓ 1953 július 29 . Utazás az országban Látogatás Csanád megyében Csanád megye, július. Mi mással lehetne kezdeni a beszámolót Csanád megye mai problémáinak sorsáról, mint a hagyma szomorú történetével! A hagyma A makói hagyma éppen úgy járt, mint minden és mindenki manapság: tönkrement, elszegényedett, lecsúszott, vége. P pedig néhány évvel ezelőtt még nagy hatalom volt Csanád útin a hagyma. Ez a megye volt az ország leggazdagabb része s hogy ez így volt, abban nem kis része volt a hagymának. Csanádban nem is kellett vagyonosnak lenni ahoz, hogy jól meg tudjon élni valaki. Ha egy családnak nem volt földje, bérelt mondjuk három holdat. Haszonbér fejében 18 mázsa hagymát fizetett holdankint, de ez nem volt sok, mert 120 mázsa is megtermett egy-egy holdon. Amikor tehát 10 pengő volt egy mázsa hagyma ára, a három hold termése 3600 pengőt hozott, amiből vetőmagra, napszámra, haszonbérre, költségre elment körülbelül 1000 pengő, a tiszta jövedelemnek 2600 pengő maradt!... Ezzel szemben a mai árak mellett, amikor a hagyma ára 2 és 4 pengő között mozog, a bérlő még jól jár, ha ki tudja szorítani a bérösszeget és nem kell ráfizetnie a vetőmagra, napszámra és egyéb költségeire. Hozzá kell tenni, hogy ez a 20 pengős számítás csak így papíron történhetik, mert a valóságban 1 pengő 50 fillérért rá lehet kapni egy mázsa hagymát mostanában. Volt azonban idő, amikor 28 pengőt is megadtak a makói hagymáért, — ámbár ezt úgy is lehet fogalmazni, hogy volt idő, amikor 28 pengőt is kértek és kaptak a makói kereskedők a hagyma mázsájáért... A kereskedők végkép tönkrementek. Eseteket mesélnek egyesekről, akiknek betevő falatjuk sincsen. Ott tartanak, hogy megszűnt a mesterségük. A hatóságok természetesen minden úton-módon próbálgatják elősegíteni a hagymatermés értékesítését, de nem sok eredményt érnek el, tekintve, hogy a válság nem azokon múlik, akik segíteni szeretnének rajta- Tavaly mégis sikerült kiszállítani Franciaországba 30 vágon hagymát, abban az időben sok mindent írtak erről, mert a termelők sokallották a közvetítők hasznát, vagyis több volt a veszekedés, mint a kereset Azt mondják, végeredményben súlyos kárt okozott, hogy nagyarányú magtermelést is űztek és a magot külföldre szállították. Mert például Németországban ma már kitenyésztették ugyanazt a hagymafajt, amelyik a mi specialitásunk volt csak. A németek tehát beszüntették a rendeléseket, holott azelőtt nekik is vagonszámra szállíthatta Makó a hagymát. Ugyancsak megszűnt az Oroszországba való szállítás lehetősége is, ahova azelőtt rengeteg hagymát lehetett eladni, mert nagyon sokat használtak fel a halkonzervek készítéséhez, földjét. (Pedig ezt is kevesen tehették, még ha kedvük volt is hozzá, mert legtöbb új tulajdonost régi lakhelyéhez kötötte vagy gyerekének iskoláztatása, vagy valami egyéb indok.) Az egy-két hold földből még adósságmentesen sem lehetett megélni, nemhogy a sok teher mellett, amit a törlesztések és adófizetések, instruálásra felvett kölcsönök jelentettek. A kiigényelt birtok csak teher lett, fizetni-fizetni-fizetni kellett volna és a jövedelem folyton kevesebb lett. Mit tehetett tehát a boldog, új tulajdonos — otthagyta a földosztók »ajándékát« és visszament volna mezőgazdasági munkásnak, csakhogy már nem volt hova mennie. A munkalehetőségek is megszűntek közben, különösen ott, ahol megkissebbedtek a régi tulajdonosok birtokai s az elvett földek árát az új tulajdonosok nem tudták törleszteni, hiszen a vételár értéke folyton növekedett. Az új tulajdonos ellen megindult a »kimozdítási eljárás«, mire a gazdasági albizottság sem tehet egyebet: liberálisan halasztást ad és sem az úti sem a régi tulajdonosnak nem származik haszna a reformföldből... Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy több kár, mint haszon. Haszon csak a házhelykiosztásból származott A házhelyeket mindenütt a községek határában kapták az igénylők. A FAKSz segítségével jó és egészséges lakóházak épültek. Csanádban, mint más megyékben is, megszűnt a lakásínség és a lakosság egészségi viszonyait igen jelentékeny mértékben javította meg a jó levegőjű, rendes lakásban való élet lehetősége. Ma már csak azok a telkek állanak beépítetlenül, amelyeknek igénylése nem az otthon utáni vágyból történt, hanem csak »úgy« csak azoknak az időknek a szellemében; de ilyen kevés van, mert a jó ház, a jó lakás előnyeit megismerte és megszerette a nép, amiben nagy része van a Csanád megyében is lelkiismeretes gondossággal folytatott iskolán kívüli népművelés áldásos hatásának. il kultúra igaziban a csanádi alispánnak, Tarnay Ivonnak kezdeményezésére intézményesítették az egész országban az iskolán kívüli népművelést és azt a szisztémát, hogy az állami egyenesadó után 1% pótadót vetettek ki a községekre kulturális célokra. Mostanában ugyan a földadó csökkenése folytán ez a jövedelem is megkisebbedett, de viszont a tapasztalatok alapján megtanulták közben, hogy a kevés pénz is sokat ér, ha jól használják fel. Tanítják az analfabétákat, megfelelő számú előadásokat tartanak a közegészségügyről, a gazdasági termelésről világviszonylatban is, aztán történelemről, satöbbiről. Balthasar Mátyás népművelési titkár adatai szerint az előadások hallgatóinak nagy többsége a községek jó ötven százalékában a nincstelenek közül kerül ki és érdekes, hogy legszívesebben a valláserkölcsi előadásokat látogatják. Utána az egészségügyieket, aztán a történelmieket, viszont a gazdaságtani előadások iránt a múlt évekhez képest nagyon megcsappant az érdeklődés, aminek okát a gazdasági produktumok értékesítési válságában kell keresni. A nép történelmi értékének fejlesztésére azt találták ki, hogy rekonstruálják az illető falu múltját, megkeresik azt a pontot, amelynél a faluban lakó családok történetén keresztül leghatásosabban lehet bekapcsolódni a nemzet egyetemes történelmébe, nehéz nagy munkával felkutatják a helyi szokások és hagyományok, ott dívó közmondások és mesék eredetét s amelyek arravalók, azoknak erkölcsi tartalmát igyekeznek kimélyíteni és megértetni a néppel. Bizony, ha az ember hallja olykor, hogy milyen fölényességgel mondjaki a városi ember azt a szót, hogy »vidéki«, kedvet kap részletesebben megismertetni vele azoknak a vidékieknek az erőfeszítését, akik ezt az emberséges, fáradságos munkát végzik, amit az iskolánkívüli népművelés jelent! Ott van például Makón az Anyák iskolája, amit az alispán szervezett meg s ahol szakorvosok és lelkészek vezetésévelküzdenek a sok tudatlanság és babona ellen. A vármegye a deszki gyermekszanatóriumot is támogatja, ahány pesti gyereket nyaraltatott a megyében a közönség, annyi tébécéset vittek innen tüdőszanatóriumba. A dr. Uray Vilmos igazgató-főorvos vezetése alatt álló 276 ágyas makói közkórház szén és teljesen modern; a törvényhatóság évi 5000 pengőt ad ahoz, hogy a szegény gyerekeknek ingyen Röntgenjük és ambulanciájuk lehessen. Kulturális célokra manapság nehéz áldozatokat hozni. Mégis, a makói vármegyeházán elbámul az érdeklődő: nemcsak a nagyteremben mindenütt szokásos királyok, miniszterek, fő- és alispánok képeit nézheti végig az ember- A hivatalos szobákban modern képek lógnak a falakon. Műpártolásból vásárolta ezeket a vármegye a szobrokkal együtt, sok tehetséges fiatal művészen segítettek, hiszen közel 120 kép teszi egészen más hangulatúvá a megyeháza szobáit, mintha csak a szabályrendeleteket függesztették volna ki. A bécsi Collegium Hungaricumban is tartott egy alapítványi helyet a megye, de ez most nincs betöltve, mert az ellenzék leszavazta a költség kiutalását. A megyei könyvtárt na-Tón szeretik és sűrűn használják a Csanádiak. Tarnay Tvor alispán szervezte és közel 5000 kötet van benne. A községek népkönyvtárait 1200 pengő ára könyvvel segítette a vármegye. Gárdonyi, Mikszáth, Jókai a legkedvesebb itt is, a nép a gazdasági könyveket nem nagyon élvezi. Návay Lajos, szobrára gyűjtés folyik, Kelemen Lászlónak, az első magyar színigazgatónak sírját rendbehozatta a vármegye és néhány év múlva az ő szobra is állani fog Makón. Jiz út és az árvíz Csanád megyéből is elvett Trianon és a vasuti forgalmukat bénította meg alaposan. Amit Arad és Torontáli megyéből meghagytak, azt Csanád megyéhez csatoltuk. Arad megyéből 5, Torontálból 10 községünk maradt. Csanád szeretettel fogadta őket. Kegyetlenül rossz utakat hoztak, azokat már megjavították nekik. A csanádi utakról büszkén mondják, hogy a külföldi autósok megjegyzik azon a vidéken: ez már csanádi út, amin most megyünk. De ha az utakkal nincs baj, annál több van a vizekkel. A vármegye vízügyi bajai két csoportba oszthatók: árvizek és belvizek. Az árvízveszedelmet az okozza, hogy a megye a Maros legatsó szakaszánál terül el és a Maros vize csak akkor »folyik csendesen«, ha a Tisza levezeti. Mikor azonban a Tisza vize is magasan áll, a Maros megárad és elönti a környéket. 1932-ben a kiöntött víz nyolc hétig állt a földeken, ezalatt a hullámtéren minden tönkrement. Rengeteg fakadó víz is keletkezett, Kím szintén felbecsülhetetlen gazdasági károkat okozott. A belvizek levezetését Csanádban három vízszabályozó társulat végzi. Ezek nagy beruházásokat eszközöltek a konjunktúra idején, aminek most az az eredménye, hogy a belvízszabályozási járulékok a földadónak három, sőt hatszorosát is kiteszik s ha sok kártól mentesítik is a gazdákat, rengeteg költséget jelentenek. A trianoni határozatok értelmességét jellemzi az a furcsa helyzet is, hogy Csanádban az egész torontáli járás vízrendszerének irányát meg kellett fordítani. A határszélen fekvő területek ugyanis dél felé lejtenek, de az új »határ« miatt a vizeket most nem lehet az Aranka ér medrébe levezetni. A Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat tehát kénytelen volt a belvizeket újonnan és drága pénzen épített csatornákkal a Tiszába irányítani-A csatornákba természetesen szivattyúkkal kell beemelni a víztömegeket. Az építkezésekhez egy milliónyi államkölcsönt kellett felvenniük, amely összegnek 11,2 százalékos kamata és törlesztése .tízezer holdnyi terület tulajdonosait terheli a rendes ártéri járulékokon felül! S ha valaki azt kérdi, hogy hogyan lehetséges ilyesmi, a válasz sóhaj és ez: Trianon. Harsány! Gréte METEOR IILARgyar Y árait leszállította 4-lálig a modern csillár MIMéMIM* • Óriási választék! Részletre is. SAJÁT ÜZLETEINK: 11. ÖQO Törv. védve. Podmaniczky u. 27 Váci ucua 2. DEBRECEN József körút 44. Vámház körút 11 MISKOLC PÉCS Kérje most megjelent árjegyzékünket. Ausztria naponta tájékoztatja Londont, Párizst és Rómát az osztrák-német viszonyról Bécs, július 28. (A Pesti Napló tudósítójától.) A Neue Freie Presse jelentése szerint néhány nap óta állandó érintkezés van az osztrák kormány és a nyugateurópai nagyhatalmak között. A londoni, párizsi és római osztrák követ mindennap megjelenik az ottani külügyminisztériumban, hogy jelentést tegyen az osztrák-német viszonyban beállott legújabb eseményekről. A jelentések ezidő szerint leginkább arra terjednek ki, hogy német repülőgépek egyre-másra jelennek meg osztrák terület fölött és ezrével szórják le a röpcédulákat, amelyek minősíthetetlen támadásokat tartalmaznak az osztrák kormány ellen. A nagyhatalmak bécsi követei is állandóan érdeklődnek az oxsztrák kormánynál az események iránt. Jünker Józsefné szül. Szamek Ilona úgy a maga, mint leánya Erika nevében fájdalmas szívvel tudatja, hogy a legjobb térj és szerető apa Jünker József a 30. h. gy. e. rokkant századosa harctéren szerzett betegségében hosszú szenvedés után elhunyt. Vasárnap délelőtt gll kor temetjzik az óbudai cz. temetőben Uria.