Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)
1933-10-12 / 232. szám
s Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 október 12 Hogy volt, mint volt? * Mint többszázezer ember, én te olvastam az újságokban a Lukachich-perben elhangzott tanúvallomásokat. A tanúk oly dolgokról vallottak, amelyek tizenöt esztendővel ezelőtt játszódtak le és amelyeket magam is láttam; nagyon könnyű volna tehát kimutatni, hogy a legtöbb tanú tévedett, mikor arról beszélt, hogy mi történt és hogyan történt. Ennek azonban nem lenne semmi haszna és így nem lenne semmi célja sem. De ez megint jó alkalom arra, hogy a történetíró munkájának igen nagy nehézségeire rámutassak. Ha én lettem volna bíró ebben a perben, a kihallgatott tanuk közül egyet sem hallgattam volna ki, mert a szóbanforgó eseményeknek nemcsak szereplői, de többékevésbé érdekeltjei voltak és miután mindannyiukat terheli több-kevesebb felelősség, mindannyian természetszerűleg jogosítva voltak a dolgokat úgy adni elő, hogy azok tizenöt évvel ezelőtti vagy mai álláspontjukkal minél teljesebb összhangban legyenek. Hogy félreértés ne legyen, egy pillanatig sem gondolom, hogy bárki is szépíteni akarta volna a maga szerepét; ezt nem teszem fel. De hogy aki forradalmár volt 1918-ban, az más szemmel nézi a dolgokat, mint aki már 1918-ban is ellene volt a forradalomnak, az éppen olyan természetes mint az, hogy a forradalom bukása után sok lelkes forradalmár olyan lelkes ellenforradalmárrá vedlett át, hogy alig lehetett vele bírni. Az a természetes ösztön, amelynél fogva a maga 1918-iki állásfoglalását mindenki igazolni akarja, erősen szubjektív jelleget kölegenja az 1918-iki eseményekre vonatkozó összes vallomásoknak; valahányszor ezek a vallomások az illető események sze- replőinek szájából hangzanak el. A tárgyilagos igazság megállapítása céljából mérlegelni ezeket a vallomásokat — nagyon nehéz feladat, mert nem az derül kielőlük, hogy mi történt, hanem csak az, hogy a tanú mit gondol arról, hogy mi történt és hogyan történt. Hát mit gondoljunk ezek után azoknak a mendemondáiról és feljegyzéseiről, kiket kézzelfoghatóan érdek vagy valamely tendencia vezérelt. Az, ami 1918 őszén történt, valóságos forradalom volt. Minden forradalom egy óriási zűrzavarral kezdődik s ebben a nagy zavarosban igen sokan akarnak halászni, sőt a halászat igen sok embernek sikerül is. 1918 őszén tizennyolc-húszéves gyerekek jelentkeztek a kormánynál s állást vagy pénzbeli jutalmat kértek hőstettük jutalmául. Mik voltak ezek a hőstettek.! Például egy suhanc verte a mellét, hogy Budán ő szállta meg az Alagutat. Elképesztően szemtelen hazugsággal állott elő számtalan hős és hogy ezek a hangulatot ne rontsák, igen sok esetben pénzt kaptak, sőt állást vagy, valami közmegbizatást is kaptak. Ennek a sikernek mi volt az alapja! Semmi egyéb, mint egy vakmerő hazugság; a hazugság ugyan egészen nyilvánvaló volt, de célhoz vezetett. Hemzsegtek ezek a hirtelen érvényesült emberek a közélet piacán és sikerük egy baloldali színezetű hazugságra volt alapítva. Egy év múlva ezek közül az emberek közül igen sokan vagy egészen más irányban érvényesültek, vagy legalább kimentették magukat egy jobboldali színezetű hazugsággal. És mivel ezeknek igen nagy érdeke volt, hogy a közvélemény az ő hazugságukat igazságnak fogadja el, természetes, hogy nem hallgattak el, hanem buzgón folytatták a megkezdett történelemhamisítást és folytatni fogják egészen az életük végéig. Miattuk nem lehet tisztán látni az 1918-i eseményeket még ma sem. Az események alkotó elemei annyira össze vannak zavarva, hogy ma lehetetlenség közöttük eligazodni. Amíg az események szereplői élnek, addig szó sem lehet történelmi ténymegállapításról. Sőt, merem állítani, hogy évszázadok fognak elmúlni, s az emberiség még mindig nem fogja tisztán látni, hogy mi történt Magyarországon 1918-ban. 1848-ról és 1849-ről még ma is sokkal több legendát tudunk, mint valóságot, sőt nem Rákóczi személyéhez,hanem még az ő korához sem igen nyúlhat hozzá a történeti kritika, mert ennek útját állja a nemzeti kegyelet. Én már bele is nyugodtam, hogy egy nemzet számára sokkal fontosabb a kegyelet, mint az igazság. A történelem a maga tűrhetetlen igazmondásával a nemzet szempontjából könnyen nélkülözhető, ellenben egy nép, melynek nincsenek hősei és nincsenek legendái, elveszettnek tekinthető. Ma semmi sem lenne oly népszerűtlen, mint a valódi történelem, miért, mert nem lehet tudni, hogy a valóság nem lenne-e destruktív hatású. A történelemmel szemben az első kívánalom az, hogy lelkesítő hatású legyen, »hogy a multakból tanulságokat merítve, reményt és erőt nyerjünk a jövőre«. Mint méltóztatnak" látni, ebben az elgondolásban a jövőn van a hangsúly, a cél a jövő, s a mult csak eszköz, a mult kutatása tehát", csak úgy és csak annyiban használható fel, amennyiben a célnak megfelel. S a jövőnek alapjai és pillérei micsodák? Talán a múltnak eseményeit sem. A jövő alapjai a múltnak eseményei körül szövődött legendák és hiedelmek, mert az utókor számára csak ezek maradnak életben s az utókor nemzedékeinek képzeletére és lelkületére csak ezek hatnak, ellenben sohasem hathat az oly történeti valóság, mely ismeretlen maradt. Van egy gazda rokonom, aki nagyon elfoglalt ember, a téli hónapokat kivéve. Persze újságot is járat, de a korai krumpli ültetésétől kezdve az őszi kápolafaszedés befejezéséig soha bele se néz az újságba. Igen vigyáz rá, hogy egyetlen újság el ne vesszen és dátum szerint van rendbe szedve az újságja. Ugy november elején azután ebéd utáni pipázás közben, el kezdi olvasni az újságjait, március végétől kezdve. Amit olvas, az mind már több, mint fél év óta túlhaladott dolog, • miután e fél év alatt ha nem olvasott is újságot, mégis csak hallott a világ dolgairól, borzasztóan nagy passziója telik annak az olvasásában, hogy ami egykor nagy eseményként jelentkezett, később csakugyan annak bizonyult-e. Az újságolvasásnak ez a rendszere nem feltétlenül rossz, sőt jó lenne, ha ezt a módszert egyéni életünk eseményeire is át tudnók vinni. Miután azt, hogy a® eseményekben mi a valóság, többnyire úgyis csak később tudjuk meg: ne siessünk elkönyvelni életünknek se édes, se keserű emlékeit; hagyjuk ezt lehetőleg későbbre, és rendszerint jól járunk vele. A Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesoványodás, sápadtság, mirigybetegségek, bőrkiütések, kelések, furunkulusok eseteiben a természetes Ferenc József keserűvíz szabá- lyozza a belek annyira fontos működését. A GFB-gyár visszaveszi munkásait és újra megkezdi a munkát (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy kedd , felmondását visszavonják és csütörtökön újra délután a Cigi-textilgyár tulajdonosa beszün- megindul a munka. A kereskedelmi kormány tette vihar uccai gyárában a munkát. Az üzem leállítása és a munkások elbocsátása általános feltűnést keltett és nagy izgalmat váltott ki a munkások körében. Az üzem leállításáról szerdán reggel tudomást szerzett Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter, akinek kívánságára a GFB-gyárban csütörtökön újra megkezdődik a munka. Az üggyel kapcsolatban a kereskedelmi miniszter megbízta Tőry Gergely államtitkárt, hogy a GFB-i gyár adóügyét vizsgálja meg. Az államtitkár meghívására szerdán sürgős értekezlet ült össze a minisztériumban, amelyen megjelent Fekete Jenő, több adószakértő és a textilgyárosok megbízottja. A tárgyalás során Tóry államtitkár kijelentette, hogy érdemleges tárgyalásról addig, amíg a GFB-gyár A GFB-textilgyár munkásai szerdán délelőtt izgatottan tárgyalják az eseményeket a gyár előtt han a munka meg nem indul, nem lehet szó. Az ezek után megvizsgálja a GFB valamennyi adógyár vezetői erre bejelentették, hogy a munkások ügyét. A sinfalvi rombolás ügyében súlyos mulasztással vádolja a tordai hatóságokat a vádirat Kolozsvár, október 11. A tordai törvényszék előtt az elmúlt napokban kellett volna megtartani az ismert sinfalvi és bolti rombolások ügyében a főtárgyalást. A károsultak közül beidézték Árkossy Tamás unitárius lelkészt, Balla Dénes, Szabó Lőrinc és Barla István tekintélyes gazdákat és még 25 sinfalvi károsultat, akik részben verés következtében sérüléseket, részben pedig a rombolások következtében súlyos anyagi károkat szenvedtek. A pernek 23 vádlottja van. A három elsőrendű vádlott Bálint Alexandra, Nichisel Ioan és Dumitrescu Stefan, akik a vádirat szerint a falusiakat a rombolásra izgatták. A többi húsz vádlott részben sinfalvi, részben környékbeli falusi ember. A vádirat ingó vagyon rongálása, nemzetiség elleni izgatás és lázadás címén kéri a vádlottak felelősségre vonását. A vádirat 12 gépírásos oldalon ismerteti a sinfalvi véres lap eseményeit. Eszerint ez év május 28-án a tordai revízióellenes gyűlésről nagyszámban szállította haza az aranyosvölgyi vonat a falusiakat. Mikor a vonat Torda felől a sinfalvi állomásra érkezett, többen leugráltak a kocsikról s egy ismeretlen elkiáltotta magát, hogy szálljon le mindenki. E kiáltásra mintegy kétszáz főnyi tömeg özönlötte el a perront, eltorlaszolta a mozdony előtt a síneket és kényszerítette a vonatvezetőt hogy a vonattal mindaddig maradjon az állomáson, amíg az utasok a községből vissza nem térnek. Az állomásfőnök azonnal jelentette a történteket a tordai hatóságoknak, amelyek a jelentés ellenére egy lépést sem tettek az események megakadályozására. Elmondja a vádirat továbbá, hogy a tömeg ezután bevonult a faluba, útközben több lakás ablakait beverte, botokkal fegyverezte fel magát, majd lázító dalokat énekelve vonult a falu központja felé. Végül részletesen leírja, hogy kik szenvedtek károkat és testi inzultusokat a tömeg részéről. A vádiratból kitűnik, hogy a felizgatott tömeg által elkövetett bántalmazások és rombolások nem voltak olyan jelentéktelenek, mint ahogyan annak idején a hatóságok hivatalos jelentései a dolgot feltüntetni igyekeznek. A sinfalvi fosztogatás egy óra hosszat tartott , ez a jelenet megismétlődött a borrévi állomáson is. A vádirat felolvasása utám a bíróság megállapította, hogy az elsőrendű vádlottak közül senki sem jelent mest, a másodrendű vádlottak közül pedig csak tizenkettő. Erre való tekintettel a bíróság az ügyész indítványára a tárgyalást november 19-ikére halasztotta. A sinfalvi rombolásoknak egyik érdekes mellékhajtását ezzel egyidejűleg tárgyalta a szatmári bíróság, amely előtt azonban nem a felbujtók és nem rombolók ültek a vádlottak padján, hanem Dénes Sándor, a Szamos című lap szerkesztője, aki annak idején részletes tudósítást közölt a sinfalvi eseményekről. Dénes ellen az ügyészség az úgynevezett államtörvény alapján indított eljárást. Dénes a valódiság bizonyításának elrendelését kérte. A törvényszék hosszabb tanácskozna után elrendelte a valódiság bizonyítását s az új tárgyalást novemberre tűzte ki, amelyre megidézik a sinfalvi tanúkat is. SIESSEN! HÚZÁS MÁR SZOMBATON! Ne feledje el szerencsesorsjegyét azonnal megvenni vagy levelezőlapon (telefonon) megrendelni. BEN Kft BANK RT. BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY ÚT 56 Tel.: 28-6-47 Vidor Emil és ne is közlik, hogy László fiúkat e hónap- én temették el.