Pesti Napló, 1933. október (84. évfolyam, 223–248. szám)

1933-10-12 / 232. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1933 október 12 a Klebelsberg'Emlékbizottság Klebelsberg-pályadíjat alapítottak, szobrot emelnek és uccát neveznek el a nagy kultúrpolitikusról — József főherceg és Hóman kultuszminiszter emlékezése az első gyászévfordulón (Saját tudósítónktól.) Gróf Klebelsberg Kuno halálának első évfordulóján előkelő társaság gyűlt össze József főherceg palotájában. A ma­gyar tudományos, irodalmi és művészi körökiben kegyeletes mozgalom indult meg gróf Klebelsberg Kuno, az elhúnyt nagy magyar kultúrpolitikus emlékének ápolására. A mozgalom komoly alakot öltött azáltal, hogy József főherceg összehívására egybegyűltek a megboldogult kultuszminiszter legközelebbi hívei és elhatározták a Gróf Klebels­berg Emlékbizottság megalapítását. Az avatóértekezleten résztvettek Hómc.n Bá­lint közoktatásügyi miniszter, Petri Pál, Szily Kálmán és Komis Gyula államtitkárok. Kertész K. Róbert h. államtitkár, Berzeviczy Albert, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, Herczeg Fe­renc, Glattfelder Gyula csanádi püspök, Ernszt Sándor volt kultuszminiszter, gróf Széchenyi Ká­roly, Petrovics Elek. a Szépművészeti Múzeum igazgatója és Domanovszky Sándor egyetemi ta­nár. Meghívást kapott gróf Bethlen István is, aki azonban nem tartozkodik Budapesten és így ki­mentette magát József főherceg palotájának szalonjában fo­gadta a vendégeket, s a következő beszéddel nyi­totta meg az értekezletet: _ — A magyar társadalom tudományos, irodalmi, művészeti és közgazdasági élete jelentős tényezői­nek körében támadt az a kegyeletes gondolat és kívánalom, hogy Istenben boldogult gróf Klebels­berg Kuno emlékezetének megőrzésére országos bizottság alakíltassék. A magam részéről örömmel és lelkesedéssel állok ennek a mozgalomnak élére, mivel gróf Klebelsberg Kuno egész életműködését és munkásságát, mellyel nemzeti kulturánkat a legválságosabb időkben nemcsak megmentette, ha­nem az egész művelt külföld elismerése mellett hazánk javára felvirágoztatta, olyan honfiúi cse­lekedetnek és elévülhetetlen érdemnek tartom, melyről állandóan s az ő .szellemében gyümölcsö­zően megemlékezni, meghaladja a kegyelet kultu­szának érzelmi és gondolatkörét, mert ez az áU landó emlékezés a legtisztább és legmagasahb­rendű nemzeti eszmények ápolását is jelenti. Kle­belsberg elhalálozásának első évfordulóján elér­kezettnek látom az időpontot arra, hogy ez a szép­hivatású emlékbizottság megalakuljon és műkö­dését megkezdje. Dr. Hóman Bálint kultuszminiszter válaszolt a főhercegnek: — A mai, gyásznap az emlékezés napja, ösz­szejöttek mindazok, akiket gróf Klebelsberg Ku­nóhoz igen erős érzelmi, baráti, sőt hivatalbeli szálak fűzik, összejöttek mindazok, akik hódolni akarnak emlékének, dc nem megszokott formá­ban, hanem olyan módon, ami az ő célkitűzései­nek és az ő eszményeinek megfelel. Klebelsberg Kunó megkülönböztetést tett az alkotó és a be­szélő, a produktiv és az improduktív magyar kö­zött. Nekünk nem szabad sablonos emlékbizott­ságot alakítanunk, nem lehet meddő ünneplésben kimerülni és érzelmeinket szóvirágokban kife­jezni. Az ő emlékezetéhez csak egy méltó: a tett. Ez a felfogás vezette néhányunkat, akik előzően összegyültünk és Klebelsberg emlékét méltó mó­don akarjuk megörökíteni. A javaslatokat az elő­készítőbizottság már kidolgozta és ezek olyanok, amelyek valóban megfelelnek az elhalt kultúr­politikus eszményeinek. A kultuszminiszter ezután József főherceget védnöknek kélte fel. Elnöknek Hóman Bálint közoktatásügyi minisztert választották meg, társ­elnökök Berzeviczy Albert, Glattfelder Gyula és Kornis Gvula lettek, az ügyvezető alelnöki állást gróf Széchenyi Károly vállalta. A megjelent köz­életi előkelőségek elhatározták, hogy a bizottságba meghívják mindazokat a tudományos, irodalmi, művészeti közgazdasági vezető személyiségeket, akik Klebelsberg Kuno működésével közelebbi kapcsolatban állottak, megalakítják a. munkabi­zottságot is, amely permanenciában fog maradni. Gróf Széhenyi Károly terjesztette elő ezután az emlékbizottság legközelebbi programját. Gróf Klebelsberg Kuno emlékének megörökítésére ezer­pengős pályadíjat alapítanak, amelyet valamely tudományos, irodalmi vagy művészeti alkotás ju­talmazására fognak évenkét odaítélni. Ennek a pályadíjnak el6Ő kiírása legközelebb megtörténik és a pályadíjat Klebeisberg Kuno halálának második évfordulóján ítélik oda. A pá­lyadíj nyertese még megkapja a Klebelsberg Kuno-emíékplakettet is. Ezzel a pályadíjjal az emlékbizottság gróf Klebelsberjr emlékezetét ele­ven kapcsolatba fogja hozni a magyar kulturális élettel. Herczeg Ferenc, Kornis Gyula, Petri Pál és mások hozzászólása után kimondották azt is, hogv a pályadíjjal lehetőleg a fiatalságot fogják segíteni nehéz küzdelmében. Egyben tudomásul vették, hogy megindult az akció gróf Klebelsberg Kuno szobrának Budapesten való felállítására­Széchenyi bejelentette, hogy Miklós Andor, Az Est főszerkesztője, íOOfí pengővel járult hozzá a szoboralaphoz, megindítva a gyűjtést, amelyre ed­dig a következő adományokat jelentették be: Ma. 0yar Jltalános Hitelbank 2000. Pesti Hazai Első Takarék 2000, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 2000 pengő. Az emlékbizottság előterjesztéssel fordul a fővárosi közmunkák tanáceáüo^ högj a Hold uccát, ahonnan kultúrépítő munkáját gróf Klebelsberg tíz éven át irányította, nevezzék el gróf Klebelsberg Kunó uccának. wL JIPIIÍ f \J| ( t? * liSr^ i jMKHtf •• ^ .>áWB||Wj|BH • ;V . . V'x' • . Hfcíx, ; : Ihtefli émtwMi SÚLYOS SZERENCSÉTLENSÉG TÖRTÉNT a pestszentlőrinci vízvezetéki építkezésnél. Az egyik árokszakasz beomlott és Kovács János (1) és Varga János (2) munkásokat a földtömeg maga alá temette. Mindketten súlyos sérüléseket szenvedtek SÜRGŐS TAVIKAT. -fmni JSMrá-ftéfy ffiitdafuedt,TV, y^witatk3 f ImkiíÉiMmfm <-tílé(>f Ktl't<n fyúfcWlbfiQy.Z'f. -,feílZ. -owqyed k • timqá: Swuktto ficfttaida£mmfw/Miqy fwtímfafujru SvCeforv: S20-66. Jötöfa ásJ&a. if. Jíiidafveót, /K, ífxfMita fétá. „A Csák Máték bükkhegységi uralma ellen" beszélt egy bizottsági tag Borsod-megye közgyűlésén Miskolc, október 11. Borsod-Gömör megye törvényhatósági bizott­sága Borbély-Maczky Emil főispán elnöklésével közgyűlést tartott, amelyen báró Radvánszky Kál­mán tiltakozott a famonopólium terve elhn és lehetetlennek minősítette, hogy a tiszántúli korri­dor következtében, ha Borsodból egy vágón fát akarnak vinni Debrecenbe, akkor a debreceni fake­reskedőnek két vágón román fát is kell vásárolnia. Kéri a tiszántúli fakorridor megszüntetését. Indít­ványára a vármegye elhatározta, hogy tiltakozik a famonopólium ellen. Borbély-Maczky Emil főis­pán bejelentette, hogy Kállay Miklós földművelés­ügyi miniszter a fakorridort. amit terhes örökség­ként vett át, jövő évi áprilisában megszünteti. Nagy Ferenc ny. miniszter szerint a nemzet életszükséglete, hogy megnyugváshoz juttassák a földet és a gazdákat. Kamatmérséklést kíván. Bukovszky Vilmos előadta, hogy a Bükkben egye­sek középkori állapotokat akarnak meghonosí­tani és Csák Máték módjára akarnak uralkodni. Felsőhámor és Üjhuta községek nagyobbrésze kincstári vadászterület. Amíg a Vayak és az Al­másyak bérelték ezt a területet, addig a lakosság tudott fát fuvarozni és általában keresni, amióta azonban Kállay Tamás bérli a területet, azóta a nép valósággal szenved és az erdőkincstári hiva­tali közegek sem tudnak fellépni Kállay Tamás ellen, aki valósággal középkort csinál az általa bérelt vadászterületen. Már két hónapja Ómassa, Felsőhámor és Nagyhuta község lakossága nem tud keresni egy fillért sem, mert a vadászterüle­tet érintenie sem szabad. Fegyverrel és orruk csa­varásával vezetik ki azokat, akik véletlenül b< té­vednek a vadászterületre. Váradi József óhutai lakosnak és feleségének a vadászterületen van egy kis rétje. Lekaszálták a füvet, de félnappal elkéstek a szénaszállítással, mire szénájukat Kál­lay Tamás parancsára elégették. Pedig Kállay Tamás tud udvarias is lenni a munkásokkal, mert amikor a lillafüredi műutat építették, amely cso­dálatosképpen csak a vadászkastélyig készült el. Kállay igen barátságos módon arra biztatta a munkásokat, hogy ne fizessenek adót. hiszen ő sem fizet és már a puskája is le van foglalva. Borbély-Maczky Emil főispán kijelentette, hogy most hallja először ezeket a dolgokat, ame­lyeket meg fog vizsgálni és igazságot fog szolgál­tatni. Fésűs Pál szentszéki tanácsos kijelentette, hogy ha ezek a dolgok a valóságnak megfelelnek, úgy az tisztára középkorra emlékeztet. Bukovszly Vilmos az alispán felkérésére átadta a bejelenté­sére vonatkozó bizonyítékokat. Magyarországra visszatérve lefogták a csendőrök az emigráns Roboz Bélát, aki megmérgezte magát és meghalt Szombathely, október 11. (A Pesti Napló tudósítójának telcfónjelentése.) Vasárnap délben Roboz Béla, a kalandos múltú emigráns Rohoncnál átlépte a magyar ha­tárt. Bozsoknál a csendőrség elfogta és gyalog­szerrel Kőszegre kísérte. Útközben Kőszeg-Szerda­helyen a jegyző lakásán pihenés céljából megáll­tak. Itt Robo'z Béla egy őrizetlen pillanatban ismeretlen mérget vett be és rövidesen eszméletét vesztette. A csendőrök kocsin Kőszegre szállítot­ták, ahol vasárnap este a kórházban meghalt. _ A két Roboz-iixér. amint ismeretes, a kommün után Romániába emigrált, ahonnan azután — mert meggyült a bajuk az ottani hatóságokkal — visszatértek Magyarországra, ahol hűtlenség cí­mén perbe fogták és elítélték őket. Büntetésük kitöltése után Bécsbe mentek. KAMARA MOZGOSZINHÁZ MA PREMIER I A legnagyszerűbb filmoperett Kawal rózsafa Ábrahám Pál, Földes Imre ós Harmath Imre operettje. Főszereplők: Eggerth Márta — Lábass Juci szerepében Verebes Érni — Sziklai József szerepében Petrovich Szvetíszláv — Kertész Dezső szerepében Baby Gray — Fejes Teri szerepében Egcgepfö Mária legelragadóbb szerepe

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék