Pesti Napló, 1933. december (84. évfolyam, 273–296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

24 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1933 december 24 63 Színház és párt Írta: Lakatos László Elmondom, amíg még lehet. Mert sokáig talán már nem lehet. Hogy miért nem, azt is megmon­dom. De ha nea­ mondanám, akkor is ki fogják találni. Szóval • •. * Pártember vagyok. Én is. Színházpárti. És mert az vagyok, szigorú, fanatikus, ortodox szín­házpárti, azért érzem, mintha fejbekólintanának, valahányszor ezeket az új jelszavakat hallom, ezeket a kényszerítő, ezeket a kegyetlen, de kegyetlenségükben, megengedem, gyakran szuggesz­tív jelszavakat a művészet kol­lektivitásáról. Hogy az új szín­házi művészet kollektív művé­szeti Nekem mondják! Hát per­ Laj­tos László s­e, hogy az. De az volt a régi, az volt a minden időkbeli színház, kollektív mű­vészet, két együttesnek, a színjátszó együttesnek és a közönségbeli együttesnek közös együttesé­ben. Színházat mindig tömegnek írtunk, tömeg­nek játszottunk, a színház mindig kollektív mű­vészet volt. Azonban... Kollektív művészet volt az élet, az önkéntes­ség, a szabadság, de nem volt kollektív művészet egy párt, egy dogma, egy doktrína, egy parancs, egy rendelet jegyében. Hiszen értik, mire gondo­lok... Elképzelhető (de hogy ne lenne elképzel­hető, amikor már van is) a pártállam, de sosem elképzelhető a pártművészet, a pártszínház, még azokban a pártállamokban sem, amelyek már megvannak és amelyek — attól tartok — a közel­jövőben nem elfogyni, de szaporodni fognak. Bi­zonyíték: az a hisztérikus odaadás, amivel most nagy és komoly szellemek is vannak a kollekti­vizmus iránt még az emberi szabadságnak ab­ban a két gyönyörű hazájában is, amelynek egyi­két úgy hívnák, hogy Anglia, a másiknak neve pedig ez: Franciaország. Igenis lesznek pártálla­mok, de bennük a pártművészet nem művészet és a pártszínház nem színház. Mert az alkotáshoz egy kell és az egy, ez a százszor, ez a mindig, ez az örökkön egy, a gondolkozás és az érzés sza­badsága. Az én. Ma még megírhatom, mához egy évre talán már nem, tehát megírom ma: a kol­lektivizmus megöli az egyéniséget, a művészt, az ént. És ne mondják, hogy a kollektivizmus er­kölcsi hőstett, mert benne egyik ember feláldozza magát a másikért. Hiszen ha így lenne... De benne (én legalább így látom) egyik gép áll sort a másik mellett, egyik lendül a másikba, vagy egyik zúzódik szét a másikon. Igazi áldozat csak a szellemi szabadság korszakaiban van. Igazi ál­dozat az, amikor az egyéniség, de szabadon, de kényszer nélkül adja oda magából azt, ami be­lőle a legszebb és a legtöbb. Tehát saját magát. Tehát a művét. Tehát saját magát. Ez azonban nem jelenti azt... Én is tudom, hogy üres háromszög-vígjátékok és még üresebb szerelmi drámák ma már nem kellenek. Helyesen így. Egy halódó társadalom ezen a téren már elmondta minden mondanivalóját. Újat kérünk. De nem új rabszolgaságot (amely új formájá­ban is lényegileg nagyon régi), hanem új egyé­niséget. Uj egyéniségek új művészetét. Uj egyé­niségek új színházát. Valaki azt fogja mondani: Moliere, Racine, Corneille, a francia színpad nagy hármassága a Lajosok államában élt és volt nagy. Amire én: — Ez igaz. Csakhogy a Lajosok abszolutisz­tikus Franciaországa nem pártállam volt, ha­nem pártok fölötti állam. És ez különbség. * Szóval: a pártszínház ellen vagyok. Mert ma­gam is pártember vagyok Színházpárti, Művé­szetpárti, Szabadságpárti, Emberpárti. Emberpárt... Higgyék el, kérem, nem egy rossz párt, habár ma oly kevéssé divatos. És holnap (félek) annyira se lesz divatos, mint ma. Mégis hitet teszek mellette. * És hogy mért mondtam ki ezt? Mert van­nak dolgok, amelyeket ki kell mondani. Még ha senkinek semmi haszn­a sincs belőle. A legkeve­sebb annak, aki azt a dolgot kimondta. Az új esztendő magyar filmje Daróozy József—OPA produkció HAJDÚ BIA főszereplésével Szerepel * Szőke Szakáll Rubinstein Erna „Mondja meg mindenkinek:­­ Ezt a filmet meg kell nézned mert magyar!" Bál a Savoyban Ábrahám Pál operettje a Magyar Színházban Európában ma alig van népszerűbb művelője az úgynevezett könnyű muzsikának, mint Ábrahám Pál. Első nagy sikere a Viktória volt, második, külföldön született operettje, a Hawai rózsája után a Bál a Savoyban már egyenes úton halad a világsiker felé. Az operett a Magyar Színház elő­adásában most jutott el hozzánk. Alfred Grünwald és Fritz Löhner-Beda írták az operett librettóját, amelyet a színlap szerint Heltai Jenő fordított magyarra. Ez a fordítás persze inkább átdolgozás: Heltai Jenő fölényes életszemlélete, derűje, ezer tréfája nevetteti meg a hálás nézőt, aki szinte testi örömmel hallgatja az édeszengéjű Heltai-verseket. Ábrahám Pál zenéje a maga nemében hibátlan. A Toujours l'amour című dala a legszebb, amit ebben a nemben valaha is hallottunk; egy gyö­nyörű tangó, számos más sláger, nagyrészük rég­óta jó ismerősünk a gramofon lemezeiről vagy a rádióból és a kitűnő zenekari interpretációban az újdonság erejével hat. Az operett szereplői kivétel nélkül hibátlanul állják a vállalt feladatot. Harmath Hilda a pri­madonna. Gyönyörű a hangja, csengése kristály­tiszta és ragyogó a legmagasabb regiszterekben is. A közönség az egész est folyamán lelkesen ün­nepli. Rökk Marika a szubrett, szebb és izgalma­sabb, mint valaha. Itt-ott talán szilajabb a tem­peramentuma a kelleténél, de éneke és tánca meg­hódítja a közönséget. Lázár Mária szép és elegáns. A férfiszereplők közül Kabos Gyuláé a legnagyobb és leghangosabb siker s valóban egyik legnagyobb erőssége az előadásnak. Ráday Imre alakítása minden dicséretet megérdemel, Törzs Jenő finom és közvetlen, akkor is kedves, amikor ő énekel. Gózon Gyula mellett meg kell dicsérnünk Kondor Anniét, Baby Gray-t, Unger Istvánt és elsősorban Lóránth Vilmost a meglepően sikerült, valóban európai nívójú rendezésért. Pán Józsefet a meg­kapóan szép díszletekért, a görlöket szépségükért, eleganciájukért és táncukért, a boyokat finomsá­gukért és fölényes tudásukért. Ábrahám Pál ope­rettje Budapesten is a legnagyobb sikerrel indul. F- I­(*) Szilveszter-est a Nemzeti Színházban. Szilveszter estéjén új betanulásban és kilencórai kezdettel kerül színre a Fenn az ernyő, nincsen kas. A darabot dr. Galamb Sándor rendezi. A főszerep­et Vizváry Mariska, Eöry Kató, Gál Gyula, Uray Tivadar és Lehotay Árpád játsszák. (—) Gyermekéről 6 felvételben megkapó bájos 6 kü­lönböző gyermeklapot készít Kis Pál, Király ucca 51. (—) 2—3 különóra és elegánsan táncol. Haraszti, Gróf Tisza István u. 1. Tel. 828-22. (—) Halász Vilma Kristóf tér 2. (Váci u. 6.) Speciális női fényképfelvétel újévre 3 drb. képpel 8 P. Karácsonyi zene Kecskeméten Schütz Karácsonyi oratóriuma és egyéb klasszikus bemutatók a városi zeneiskola hangversenyén A kecskeméti városi zeneiskola karácsonyi hang­versenye­ ismét országos jelentőségű zenei esemény volt. A legnagyobb művészi ideálok jegyében össze­állított műsor főszámaként Schütz Henriknek, a »né­met zene atyjának« grandiózus »Karácsonyi orató­riuma« került előadásra. Magyarországon először! A német egyházi zenének Bach mellett legnagyobb mes­tere ezt a remekművet hetvenkilencéves korában kom­ponálta, végsőkig kikristályosodott stílusban. Mindaz a forradalmi tűz és lázas drámaiság, amely a fiatal Schütznek fantáziáját — ezt az olasz renesszánsz szín­pompájától és az antik tragédiák szenvedélyét idéző olasz zenétől megittasodott német, biblikus fantá­ziát — jellemezte, ebben a műben már teljesen átszel­lemült, mégis az antik és olasz élmények hatalmát egészen tisztán, sőt legtisztábban itt érezzük, ennek az átszellemült, bensőséges zenei nyelvnek roppant plasz­tikusságában, koncentráltságában és nemes formai egyensúlyában. A görög és német szellemnek, a déli formaművészetnek és északi misztikának egyesítése sem előbb. Sem utóbb, egyetlen muzsikában sem sike­rült olyan tökéletesen, mint Schütz öregkori művei­ben. Arról a harmóniáról, melyet itt Schütz géniusza megteremtett, már nem tudott sem Bach, sem Mozart, se­m Beethoven. Legfeljebb Wagner előtt ködlött va­lami ebből a görög-német monumentalitásból, mikor a Götterdämmerung vagy Tristan nagy tragikus jele­neteit komponálta, és legfeljebb Nietzsche egy-egy leg­szebb mondatánál érezzük a német stílusban azt az antik erőt és plaszticitást, mely Schütz német zenei stílusát minden ízében áthatja. És milyen kongeniálisan, milyen megdöbbentően intenzív és őszinte átéléssel, milyen technikai fölény­nyel szólaltatta meg ezt a hatalmas művet a kecske­méti városi zeneiskola vegyeskara, élén nagyszerű ve­zetőjével, Vásárhelyi Zoltánnal. Ez a fiatal karmester a rendelkezésére álló kevés eszközzel valóban csodát produkál. Igaz, a klasszikus zene apostola a vidéken meglepő felfedezéseket tehet. Itt van például az orató­rium evangélista­ szólóját éneklő dr. Markó József, az ismert kecskeméti ügyvéd, akiről szinte máról holnapra derült ki, hogy a legkényesebb zenei feladatok megol­dására is alkalmas baritonista, valódi drámai pátoszú énekes temperamentum, komoly intelligenciájú előadó­művész. Azután Gergely Ilus, Mikó Ida, Wogrinics Gé­záné, az »Angyali hangok« hivatott interpretálói. — Gergely Hus bemutatta még Schütz-nek két megrendí­tően szép »egyházi koncert«-jét, olyan tökéletes stílus­ban, olyan nemes énekkultúrával, olyan erőteljes, me­legen, telten zengő mezzoszoprán hangon, hogy produk­ciója a legkényesebb ÍZIJSZ fővárosi közönség körében is feltűnést keltett volna. És milyen áhítatosan, öröm­ittasan, csupa lélekkel szárnyalt Mikó Idának, a kiváló kecskeméti énektanárnőnek csengő szopránja az est harmadik klasszikus remekműbemutatójában, Buxtehude »Herr auf dich traue ich« szólt) kantátájában! És meny­nyi elmélyedéssel, milyen kiforrott ízléssel, komoly mu­zikális és instrumentáls tudással játszotta Händel­nek a műsort megnyitó A-dúr hegedű-zongora szonátáját a zeneiskola két kiváló tanára Szabadi professzor és Puky Margit zongoraművésznő! Valóban, ezen a hangversenyen minden hang a lé­lek mélyéről jött és a legmagasabb zenei eszmények felé szárnyalt. Ez nem »propagandaműv­ezet«, hanem igazi, öncélú kultúrája a zenei szépségnek és ezért a legiga­­zibb zenei propaganda. Nem is tévesztette el hatását. Öröm volt nézni a Tisza-kollégium dísztermét megtöltő ünneplő közönséget, öröm volt látni, hogy a városi és megyei élet előkelőségei, élükön a leglelkesebb kultúr­apostollal, Fáji Fáy István főispánnal és Nyúl-Tóth Pál tanácsnokkal milyen fellelkesülten sietnek személyesen gratulálni a zeneiskola európai műveltségű, kiváló igaz­gatójának, Bodon Pálnak, a hangversenyszámok zseniá­lis karmesterének s betanítójának, Vásárhelyi Zoltánnak és a szólistáknak. Kecskemét ismét beigazolta, hogy zeneélete méltán egyik büszkesége a magyar zeneélet­nek és hogy szerves kapcsolatot tud tartani az egész nemzetközi zeneélet fejlődésével. Tóth Aladár A Koncert 3 Iton­y Szilvesztere A legnívósabb,legszenzációsabb,legmulatta a Vigadó 10-kor» Agay Irén jazzrevüje Pallas Ladys Rosalinde Kaplan amerikai zongora­művésznő nékef f­­- Kőváry tréfa Rátkai-Simai Beregi Oszkár szósz­ra .A pendliző művészek Szilvesztere­ Adler—Fejér 2 zongorán Keleti­ László tréfa Mocsányi - Lakos Miwlan Naich hawai énekesnő Mataky Veronika tánc Szendi Lajos paródiák Sárossy Mihály, *Babók Győző, Tulah Eber és partnere: Bellák Aranka, Réthy Annie, Kompóthy Gyula Konferál: Békeffi Zongoránál! Dr. Her« Ottó Zeneakadémia »11-hoz* Városi Színház. 11-szor* Balla Líd Békeffi László Kabos Gyul­a Vadnay László Péchy Blanka Ilosvay Rózsi Boross Géza Dénes - Pethes Ko­váry Gyula • Ad­ar Fejér Pati-Fehér Feleki Kamill A ndarsen Felda Pataky Veroniaa Victor Ferike Miw­an Naich zendl Lajos Németh Lilly Heital-Balassa Várnai László Kísér: Kósa Gy­ö­oy Rendezi Stur­ló-Koncert jegyek 1-6 pengőig Koncert, Rózsavölgyi, Bárd, Gyenas Lily és 20 tagú zenekara Rózsahegyi Kálmán új parasztréfa Kabos Gyula -Várnai tréfa Rátkai-Simai • „A makacs holló" Korb Flora haloit 10 taggal Rosalinde Kaplan klasszikus és jazz­zongoraszámok Hacsak és Sajó (Vadnai-Komlós) Beregi Oszkár Boross Géza Szász N­a Adler -Fejér kétzongorás attrakció Ttocsányi- Lakos László - Keleti a Folrre`s és a 10 legszenzációsabb artistaszám Konferál: Kő­váry Gyula Zongoránál: Donáth Jenő Zeneakadémia, Isok­ora H­ollághírfi M­ndrássy­ úti Színház 26 év óta a legfőbb műsor ! Pallos Jadies Csortos, Rózsahegyi, Somlay, Javor Karácsonykor 2 előadás! Szilveszterkor 3 előadás. Új, olcsó helyárak !

Next