Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-11 / 57. szám

­ Egy vidéki szabómester egy hónapig ingyen dolgozik a munkanélkülieknek ! • ' ' Nagykanizsa, március. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Alacsony, vézna emberke ez a Fritz Mihály, nagy, gömbölyű, barna szemekkel. Egy napon meglepő ötlet­tel állított be a helyi lap szerkesztőségébe: — Hirdetni szeretnék, — ezzel a sablonnal kezdte, szerényen és csendesen, talán csak azért, hogy min­djárt az elején ne nézzenek rá furcsán. — Egy hóna­pon keresztül ingyen készítek ruhát vagy vállalok egyéb munkát — munkanélküliektől. De csak olyanok­tól, — és itt megkeményedett Fritz Mihály hangja — akiknek erre igazán szükségük van... — Nagyon kedvesek voltak hozzám, — meséli most nekem ingujjra vetkőzve Fritz Mihály és az örömtől felragyog az arca. — Bevezettek a szerkesztő úrhoz, a belső szobába... És a hirdetésért fizetni se kellett... Ennek a harminckétéves szabómesternek nagy, barna szemei most szinte gyerekesen néznek bele a világba... Az ő világába, a három nagy varrógéppel, a barna cso­magolópapírból kivágott szabásmintákkal, amik ott lógnak a meszelt falon és felette, jómagasan, a falra­akasztott kerékpárral, aminek kerekeiről leszedték a duzzadó gumiburkot. Mindkettő a kerékpár mellett lóg, ernyedten, levegő nélkül... — Most nyugszik, m­int fejével a kerékpár­ felé Weininger József, Fritz Mihály társa, aki éppen kabá­tot vasal. — Majd tavasszal újból üzembe helyezem... — Jöttek sokan arra a híradásra, amit közzétet­tünk­ — érdeklődöm. — Persze, — feleli Fritz. — Hogyan is tudnának ezek a szegény emberek még a szabóra is reszkírozni... Legtöbben nadrágot csináltattak... A Sartory emberé­nek, akinek heti hét pengő volt a fizetése és mégis fel­mondtak neki, vagy azoknak a szerencsétlen magyar­uccai gyerekeknek, akiknek apja még a heti öt-hat pengő keresetét is elissza, igazán szükségük volt ruhára. — Persze az urak, — mondja minden osztálygyűlö­let nélkül, objektív belátással — akik a kávéházban ül­nek, nem tudhatják, hogy mi az igazi szegénység. De én köztük élek ... Kell egy kis áldozatkészség ... Mégis soktól kaptam szemrehányást amiatt, hogy ingyen dol­gozom ... (Itt önkéntelenül eszembe jut Schloss István, a Nagy­kanizsáról Ausztriába elszármazott feltaláló, akit húsz­ezer pengős adományából készülő trianoni fájdalomszobra miatt oly sok gáncsoskodás ért... Ha kicsiben is, de Schloss István hamarosan követőre talált...­ — Hiszen így is majdnem ingyen dolgozunk, — vág köze Weininger. — Ennek a konfekciós vásári ka­bátnak a megvarrásáért ötven fillért kapunk a keres­kedőtől. Kiszámítottam, hogy mi húsz fillér órabérért dolgozunk. A heti keresetünk húsztól negyven pengő. Utóbbi csak a főszezonban... Ebből havi harminc pengő lakbért üzetni, feleséget és három gyereket el­tartani ... Ha ők nem segítenének a munkában, nem tudnánk létezni... Lilapettyes, kackiásan hátrakötött fejkendőjében itt öltöget Weininger felesége is. Ugyancsak a mű­helyben segédkezik tizenégyéves lánykája ... — »Nézz be a konyhába«, — adja ki az utasítást a fiatalasszony kisebbik lányának, aki eleven tekinte­tének apró felvillanásaival követi beszélgetésünket. Tizenkétéves, de ennek a szerény háztartásnak nagy­része már őt terheli. Ma pörköltet készít ebédre... — Majd húsvétra újból vállalunk ingyenmankrát, főképpen gyerekeknek, — mondja We­jninger. — 1­1 -ben én specialista vagyok... — És büszkén mutat egy aprócska fiúruhát. — Már a missziósház részére is végeztem hasonló munkát, de csak javítás volt... Azok voltak aztán rongyos nadrágok, — nevet Fritz... — Hogyan jöttek arra a gondolatra, hogy ingyen munkát vállaljanak?­­— kérdem. — Kérem ez nem olyan nagy dolog — válaszolja Fritz. — A többi munkával együtt azt is gyorsan elvé­gezzük. Meg aztán kevés a munka és inkább ingyen dol­gozom, mintsem a városban csavarogjak... A konyhán keresztül megyünk... Weininger har­madik elemista fiacskája nagy érdeklődéssel olvas egy régi újságot.­.. — »Ez a kisiklott salzburgi ekszpreksz« — informál engem... Érdeklődésemre az apja válaszolt: az ő mes­terségét fogja a fiú követni. — »Gimnáziumba fog járni« — mondja a kis sza­kácsnő. Csak az érdekelt fél hallgat. Nagy a gyanúm, hogy neki titkos tervei vannak: ő mozdonyvezető akar lenni... Megkérdem Fritz Mihályt, hogy ebben a környezet­ben nem kap-e kedvet a házaséletre... — Hát nincs elég baj saját magammal, még egy idegen asszonyról is gondoskodtam? — csodálkozik Fritz. (»Idegen«, érdekes...) — Hajlandó volnék akár egy iskolát is felöltöztetni, de csak a szegényeket... Sajnos, 1928-ban tönkremen­tünk, a bizományosunk elkártyázta a ruhák árát... De azért megy majd nekünk jobban is... Még utánam kiált:­­ »Azt hittem, hogy Nagykanizsán lesz gyorsan kö­vetőnk ...« K. I. Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 március 11 ­ A bank­pénztáros, aki kalácsba sütve küldte ki a valutát repülőgépen Svájcba (Saját tudósítónktól.) Feltűnést keltett annak­idején az a valutaügy, amelynek vádlottját, Schwartz Sándor bankpénztárost a büntetőtör­vényszék Horváth-tanácsa másfélévi börtönre ítélte. Schwartz igen különös módon követte el valutavisszaéléseit. Egyik sógora, Mokli Vilmos, a Zürichi Creditanstalt tisztviselője címére 1931 novembertől kezdve 20—25 esetben küldött ki a Nemzeti Bank tanúsítványával csomagokat, ame­lyekben matyóhímzések, bundák és rókák voltak. Ezek fejében Mokli Vilmos svájci frankot vagy pengőt küldött Schwartznak, aki takarékbetétként helyezte el a pénzküldem­ényeket. Múlt év júniusában Schwartz kiutazott Zü­richbe és ott megállapodott Moklival, hogy az bankja útján külföldi olcsóbb árfolyamon 200—250 Unikányi és 40 darab MÁK-részvényt vásárol neki és ezek ellenértékét Schwartz külföldi valutában légipostán fogja Zürichbe kiküldeni. Schwartz azután nyolc esetben küldött ki expresscsomag­ban fehérnemű, mák és paprika közé csomagolva, majd pedig egy kalácsba belesütve körülbelül 6000 pengő értékű valutát­ A légi postán gyanús­nak találták a rosszul megsütött kalácsot, azt fel­vágták és megtalálták a benne elrejtett fizetési eszközöket. Azonkívül — mint kiderült — egyszerű levélben is kiküldött egy ízben 1000 sillinget Zü­richbe. Ezekért az összegekért Moksi a belföldi árfolyamnál 60 százalékkal olcsóbban vásárolt meg értékpapírokat, amelyeket Pestre küldött és itt Schwartz haszonnal túladott rajtuk. A vádlott bankpénztáros a főtárgyaláson be­ismerte bűnösségét. A törvényszék a másfélévi börtönbüntetés kiszabásánál figyelembe vette bün­tetlen előéletét és töredelmes beismerését, míg súlyosbító körülménynek találta, hogy Schwart­z a bankban az ügyfelektől összevásárolt valutákat nem szolgáltatta be és munkaadója bizalmával is visszaélt- A bűnjelként szereplő valutákat is elko­boztatta. Az ítélet ellen dr. Timafalvi Nagy László kecskeméti ügyvéd, Schwartz védője, semmiségi panasszal élt a Kúriához. Arra hivatkozott hogy ez esetben nem külföldi­­fizetési eszközökkel való üzérkedésről van szó, hanem értékpapíroknak az ország közgazdasági életébe való visszakosarala­ ról, így tehát nem valutával, hanem részvények­kel üzérkedett. A Kúria Polgár­tanácsa, ahol a főügyész az ítélet súlyosbítását kérte, helybenhagyta az első­fokú ítéletet. A kúriai ítélet ugyan súlyosabban minősítette a vádlott által elkövetett valutaüzér­kedést, de tekintettel a vádlott büntetlen előéle­tére, betegségére és arra, hogy a történtek miatt állásából is elbocsátották, eltekintett az ítélet súlyosbításától. ­ Hét gyanúsítottat őrizetbe vettek a debre­ceni szeszadócsalási ügyben. Debrecenből jelentik: A debreceni nagy szeszadócsalás ügyében tovább folyik a nyomozás, amely főkép vidékre terelő­dött. A húsz előállított közül hét gyanúsítottat őrizetbe vettek. Ezek között négy soromppőr van. Megv­esztegetés és közoki­ratkamasítás címén folyik ellenük az eljárás, mert a tryanú szerint hamis vámigazolványokat állítottak ki. Őrizetbe vettek még három debreceni borügynököt: Balla Zoltánt, Rosenberg Emánuelt és Kurferstein Józsefet. Az ügynökök állítólag közreműködtek a csalásokban. IMMBMllMMWMiHBH^^ Magyar szépirodalom Kaphatók aaz ország összes könyvkereskedéseiben Régi ár Új ár Ady Új versek 2.40 —.70 — Illés szekerén 3.— —.90 — Menekülő élet 4.— 1.— — A magunk szerelme 3.— —.90 — Istenes versei 3.— —.80 — Így is történhetik 2.— —.60 Múzeum I/II 6.— 1.20 Babits Az istenek halnak 2.20 —60 — Levelek Iris koszorújából —.80 —.40 — Recitativ —.80 —.40 — Karácsonyi Madonna. —.80 —.40 — Élet és irodalom 4.— 1.20 Berkes Imre Sárfészek 4.— 1.—• Fábián Béla 6 ló 40 ember 4.— 1.— — Ezer ember asszony nélkül 4.— 1.— Gyóni Lengyel mezőkön 1.80 —.60 Heltai Utolsó bohém 3.— 1.­— — Jaguár 3.— 1.— — Family Hotel 3.— 1.— — Életke 3.— 1—• — Színes kövek 3.— 1.—• — Papírkosár 3.— 1.—• — Írók, színésznők 3.— 1.—• — Asszony körül 4.— 1.—• — Fűzfasíp 4.— 1.— Karintlív Harun al Rasid 3.20 1— — Capillaria 2.20 —80 — Lepketánc 1.— —.30 — Új görbe tükör 4.— 1.— — Esik a hó 2.— —.60 — Két hajó 3.20 1.— — Színház 4.40 1.— — Nem mondhatom el senkinek.... 1.— —.30 — Minden másképpen van 4.— 1.— — Gyilkosok 2.— —.60 — Hasműtét 2.40 1.— — Tanár úr kérem 2.— —.70 Kiss József Avar 1.60 —.60 Kodolányi Szép Zsuzska 2.— —.70 — Börtön 2.— —.70 Krúdy Gyula Álmoskönyve 3.— 1.— — A betyár álma 1.20 —.40 Lakatos László Angoramacska 3.— —.70 — Nehéz idők 1.60 —.50 Lengyel Menyhért Boldog város .... 4.— 1.—­Méray Horváth Károly Új sugarak .. 4.80 1.— Molter Károly Melánia R. T 5.— 1.— Móricz Zsigmond Aranyszoknyák.... 5.40 2.— — Árvalányok 2.— —.60 — Baleset 5.40 2.— — Esőleső társaság 4.80 2.— — A fáklya 5.40 2.— — Harmatos rózsa 3.60 2.—. — Jószerencsét 4.40 2.—• — Kivilágos kivirradtig 4.80 2.—• — Légy jó mindhalálig 5.— 2.—• — Uri-muri 5.40 2.— Pásztor Á. Tolsztoj tragédiája 4.— —.80 Révész Béla Beethoven 3.— —.60 — Egyedül mindenkivel 2.— —.50 — Proletárok 2.— —­.50 Sásdi Sándor Nyolc hold föld 3.— —.80 Szép Ernő Bűneim 2.60 —.60 Szomory Dezső Térjetek meg végre hozzám 3.— —.80 — Szegedy Annie 2.40 —.60 — Takáts Alice 2.40 —.60 — II. Lajos 1.— —.40 Zilr.hv Lajos Zenebohócok 2.— —.50 — A fehér szarvas 2.— —.50 — A tábornok 2.— —.50

Next