Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)
1934-03-11 / 57. szám
Egy vidéki szabómester egy hónapig ingyen dolgozik a munkanélkülieknek ! • ' ' Nagykanizsa, március. (A Pesti Napló alkalmi tudósítójától.) Alacsony, vézna emberke ez a Fritz Mihály, nagy, gömbölyű, barna szemekkel. Egy napon meglepő ötlettel állított be a helyi lap szerkesztőségébe: — Hirdetni szeretnék, — ezzel a sablonnal kezdte, szerényen és csendesen, talán csak azért, hogy mindjárt az elején ne nézzenek rá furcsán. — Egy hónapon keresztül ingyen készítek ruhát vagy vállalok egyéb munkát — munkanélküliektől. De csak olyanoktól, — és itt megkeményedett Fritz Mihály hangja — akiknek erre igazán szükségük van... — Nagyon kedvesek voltak hozzám, — meséli most nekem ingujjra vetkőzve Fritz Mihály és az örömtől felragyog az arca. — Bevezettek a szerkesztő úrhoz, a belső szobába... És a hirdetésért fizetni se kellett... Ennek a harminckétéves szabómesternek nagy, barna szemei most szinte gyerekesen néznek bele a világba... Az ő világába, a három nagy varrógéppel, a barna csomagolópapírból kivágott szabásmintákkal, amik ott lógnak a meszelt falon és felette, jómagasan, a falraakasztott kerékpárral, aminek kerekeiről leszedték a duzzadó gumiburkot. Mindkettő a kerékpár mellett lóg, ernyedten, levegő nélkül... — Most nyugszik, mint fejével a kerékpár felé Weininger József, Fritz Mihály társa, aki éppen kabátot vasal. — Majd tavasszal újból üzembe helyezem... — Jöttek sokan arra a híradásra, amit közzétettünk — érdeklődöm. — Persze, — feleli Fritz. — Hogyan is tudnának ezek a szegény emberek még a szabóra is reszkírozni... Legtöbben nadrágot csináltattak... A Sartory emberének, akinek heti hét pengő volt a fizetése és mégis felmondtak neki, vagy azoknak a szerencsétlen magyaruccai gyerekeknek, akiknek apja még a heti öt-hat pengő keresetét is elissza, igazán szükségük volt ruhára. — Persze az urak, — mondja minden osztálygyűlölet nélkül, objektív belátással — akik a kávéházban ülnek, nem tudhatják, hogy mi az igazi szegénység. De én köztük élek ... Kell egy kis áldozatkészség ... Mégis soktól kaptam szemrehányást amiatt, hogy ingyen dolgozom ... (Itt önkéntelenül eszembe jut Schloss István, a Nagykanizsáról Ausztriába elszármazott feltaláló, akit húszezer pengős adományából készülő trianoni fájdalomszobra miatt oly sok gáncsoskodás ért... Ha kicsiben is, de Schloss István hamarosan követőre talált... — Hiszen így is majdnem ingyen dolgozunk, — vág köze Weininger. — Ennek a konfekciós vásári kabátnak a megvarrásáért ötven fillért kapunk a kereskedőtől. Kiszámítottam, hogy mi húsz fillér órabérért dolgozunk. A heti keresetünk húsztól negyven pengő. Utóbbi csak a főszezonban... Ebből havi harminc pengő lakbért üzetni, feleséget és három gyereket eltartani ... Ha ők nem segítenének a munkában, nem tudnánk létezni... Lilapettyes, kackiásan hátrakötött fejkendőjében itt öltöget Weininger felesége is. Ugyancsak a műhelyben segédkezik tizenégyéves lánykája ... — »Nézz be a konyhába«, — adja ki az utasítást a fiatalasszony kisebbik lányának, aki eleven tekintetének apró felvillanásaival követi beszélgetésünket. Tizenkétéves, de ennek a szerény háztartásnak nagyrésze már őt terheli. Ma pörköltet készít ebédre... — Majd húsvétra újból vállalunk ingyenmankrát, főképpen gyerekeknek, — mondja Wejninger. — 11 -ben én specialista vagyok... — És büszkén mutat egy aprócska fiúruhát. — Már a missziósház részére is végeztem hasonló munkát, de csak javítás volt... Azok voltak aztán rongyos nadrágok, — nevet Fritz... — Hogyan jöttek arra a gondolatra, hogy ingyen munkát vállaljanak?— kérdem. — Kérem ez nem olyan nagy dolog — válaszolja Fritz. — A többi munkával együtt azt is gyorsan elvégezzük. Meg aztán kevés a munka és inkább ingyen dolgozom, mintsem a városban csavarogjak... A konyhán keresztül megyünk... Weininger harmadik elemista fiacskája nagy érdeklődéssel olvas egy régi újságot... — »Ez a kisiklott salzburgi ekszpreksz« — informál engem... Érdeklődésemre az apja válaszolt: az ő mesterségét fogja a fiú követni. — »Gimnáziumba fog járni« — mondja a kis szakácsnő. Csak az érdekelt fél hallgat. Nagy a gyanúm, hogy neki titkos tervei vannak: ő mozdonyvezető akar lenni... Megkérdem Fritz Mihályt, hogy ebben a környezetben nem kap-e kedvet a házaséletre... — Hát nincs elég baj saját magammal, még egy idegen asszonyról is gondoskodtam? — csodálkozik Fritz. (»Idegen«, érdekes...) — Hajlandó volnék akár egy iskolát is felöltöztetni, de csak a szegényeket... Sajnos, 1928-ban tönkrementünk, a bizományosunk elkártyázta a ruhák árát... De azért megy majd nekünk jobban is... Még utánam kiált: »Azt hittem, hogy Nagykanizsán lesz gyorsan követőnk ...« K. I. Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 március 11 A bankpénztáros, aki kalácsba sütve küldte ki a valutát repülőgépen Svájcba (Saját tudósítónktól.) Feltűnést keltett annakidején az a valutaügy, amelynek vádlottját, Schwartz Sándor bankpénztárost a büntetőtörvényszék Horváth-tanácsa másfélévi börtönre ítélte. Schwartz igen különös módon követte el valutavisszaéléseit. Egyik sógora, Mokli Vilmos, a Zürichi Creditanstalt tisztviselője címére 1931 novembertől kezdve 20—25 esetben küldött ki a Nemzeti Bank tanúsítványával csomagokat, amelyekben matyóhímzések, bundák és rókák voltak. Ezek fejében Mokli Vilmos svájci frankot vagy pengőt küldött Schwartznak, aki takarékbetétként helyezte el a pénzküldeményeket. Múlt év júniusában Schwartz kiutazott Zürichbe és ott megállapodott Moklival, hogy az bankja útján külföldi olcsóbb árfolyamon 200—250 Unikányi és 40 darab MÁK-részvényt vásárol neki és ezek ellenértékét Schwartz külföldi valutában légipostán fogja Zürichbe kiküldeni. Schwartz azután nyolc esetben küldött ki expresscsomagban fehérnemű, mák és paprika közé csomagolva, majd pedig egy kalácsba belesütve körülbelül 6000 pengő értékű valutát A légi postán gyanúsnak találták a rosszul megsütött kalácsot, azt felvágták és megtalálták a benne elrejtett fizetési eszközöket. Azonkívül — mint kiderült — egyszerű levélben is kiküldött egy ízben 1000 sillinget Zürichbe. Ezekért az összegekért Moksi a belföldi árfolyamnál 60 százalékkal olcsóbban vásárolt meg értékpapírokat, amelyeket Pestre küldött és itt Schwartz haszonnal túladott rajtuk. A vádlott bankpénztáros a főtárgyaláson beismerte bűnösségét. A törvényszék a másfélévi börtönbüntetés kiszabásánál figyelembe vette büntetlen előéletét és töredelmes beismerését, míg súlyosbító körülménynek találta, hogy Schwartz a bankban az ügyfelektől összevásárolt valutákat nem szolgáltatta be és munkaadója bizalmával is visszaélt- A bűnjelként szereplő valutákat is elkoboztatta. Az ítélet ellen dr. Timafalvi Nagy László kecskeméti ügyvéd, Schwartz védője, semmiségi panasszal élt a Kúriához. Arra hivatkozott hogy ez esetben nem külföldifizetési eszközökkel való üzérkedésről van szó, hanem értékpapíroknak az ország közgazdasági életébe való visszakosarala ról, így tehát nem valutával, hanem részvényekkel üzérkedett. A Kúria Polgártanácsa, ahol a főügyész az ítélet súlyosbítását kérte, helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A kúriai ítélet ugyan súlyosabban minősítette a vádlott által elkövetett valutaüzérkedést, de tekintettel a vádlott büntetlen előéletére, betegségére és arra, hogy a történtek miatt állásából is elbocsátották, eltekintett az ítélet súlyosbításától. Hét gyanúsítottat őrizetbe vettek a debreceni szeszadócsalási ügyben. Debrecenből jelentik: A debreceni nagy szeszadócsalás ügyében tovább folyik a nyomozás, amely főkép vidékre terelődött. A húsz előállított közül hét gyanúsítottat őrizetbe vettek. Ezek között négy soromppőr van. Megvesztegetés és közokiratkamasítás címén folyik ellenük az eljárás, mert a tryanú szerint hamis vámigazolványokat állítottak ki. Őrizetbe vettek még három debreceni borügynököt: Balla Zoltánt, Rosenberg Emánuelt és Kurferstein Józsefet. Az ügynökök állítólag közreműködtek a csalásokban. IMMBMllMMWMiHBH^^ Magyar szépirodalom Kaphatók aaz ország összes könyvkereskedéseiben Régi ár Új ár Ady Új versek 2.40 —.70 — Illés szekerén 3.— —.90 — Menekülő élet 4.— 1.— — A magunk szerelme 3.— —.90 — Istenes versei 3.— —.80 — Így is történhetik 2.— —.60 Múzeum I/II 6.— 1.20 Babits Az istenek halnak 2.20 —60 — Levelek Iris koszorújából —.80 —.40 — Recitativ —.80 —.40 — Karácsonyi Madonna. —.80 —.40 — Élet és irodalom 4.— 1.20 Berkes Imre Sárfészek 4.— 1.—• Fábián Béla 6 ló 40 ember 4.— 1.— — Ezer ember asszony nélkül 4.— 1.— Gyóni Lengyel mezőkön 1.80 —.60 Heltai Utolsó bohém 3.— 1.— — Jaguár 3.— 1.— — Family Hotel 3.— 1.— — Életke 3.— 1—• — Színes kövek 3.— 1.—• — Papírkosár 3.— 1.—• — Írók, színésznők 3.— 1.—• — Asszony körül 4.— 1.—• — Fűzfasíp 4.— 1.— Karintlív Harun al Rasid 3.20 1— — Capillaria 2.20 —80 — Lepketánc 1.— —.30 — Új görbe tükör 4.— 1.— — Esik a hó 2.— —.60 — Két hajó 3.20 1.— — Színház 4.40 1.— — Nem mondhatom el senkinek.... 1.— —.30 — Minden másképpen van 4.— 1.— — Gyilkosok 2.— —.60 — Hasműtét 2.40 1.— — Tanár úr kérem 2.— —.70 Kiss József Avar 1.60 —.60 Kodolányi Szép Zsuzska 2.— —.70 — Börtön 2.— —.70 Krúdy Gyula Álmoskönyve 3.— 1.— — A betyár álma 1.20 —.40 Lakatos László Angoramacska 3.— —.70 — Nehéz idők 1.60 —.50 Lengyel Menyhért Boldog város .... 4.— 1.—Méray Horváth Károly Új sugarak .. 4.80 1.— Molter Károly Melánia R. T 5.— 1.— Móricz Zsigmond Aranyszoknyák.... 5.40 2.— — Árvalányok 2.— —.60 — Baleset 5.40 2.— — Esőleső társaság 4.80 2.— — A fáklya 5.40 2.— — Harmatos rózsa 3.60 2.—. — Jószerencsét 4.40 2.—• — Kivilágos kivirradtig 4.80 2.—• — Légy jó mindhalálig 5.— 2.—• — Uri-muri 5.40 2.— Pásztor Á. Tolsztoj tragédiája 4.— —.80 Révész Béla Beethoven 3.— —.60 — Egyedül mindenkivel 2.— —.50 — Proletárok 2.— —.50 Sásdi Sándor Nyolc hold föld 3.— —.80 Szép Ernő Bűneim 2.60 —.60 Szomory Dezső Térjetek meg végre hozzám 3.— —.80 — Szegedy Annie 2.40 —.60 — Takáts Alice 2.40 —.60 — II. Lajos 1.— —.40 Zilr.hv Lajos Zenebohócok 2.— —.50 — A fehér szarvas 2.— —.50 — A tábornok 2.— —.50