Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)
1934-03-04 / 51. szám
Vasárnap Tia Juana csodája Írta: ÉBER ANTAL Amerikai méretek szerint jelentéktelen város, amely Alsó-Kalifornia és Mexikó határán fekszik. Eddig semmi más jelentősége nem volt mint az, hogy kedves üdülőhely, a jövő gazdaságtörténelmében azonban mint nevezetes példa fog szerepelni abban a harcban, amely a szabadkereskedelem és a protekcionizmus elvei közlött folyik. Ezt a várost ugyanis 5 mérföldre terjedő körzettel együtt úgy az Egyesült Államok, mint Mexikó a múlt év végén szabad területnek minősítették, úgyhogy ebben a városban semmiféle import után nem szednek vámot, viszont a reciprocitás alapján Tia Juana is vámmentesen exportálhat úgy az Egyesült Államokba, mint Mexikóba. Még csak néhány hónap telt el az új rendszer behozatala óta és a két ország közgazdái feszült érdeklődéssel kísérik, várjon a szabadkereskedelemnek ez a kis és talán egyetlen szigete a világon melyik elméletet fogja igazolni? Várjon a Smithét, a Ricardoét, a Cobdenét-t, amelyek szerint a szabadság, a szabadkereskedelem, a gazdasági jólétnek, a fejlődésnek és haladásnak a kútforrása, vagy azokét az újabb közgazdasági bölcseket, akik szerint a prohibíciós vámok, a behozatali korlátozások, a kontingensek, szóval az autarkia jelszava alatt meghúzódó modern bölcsesség a kútforrása az emberi jólétnek. Ezen a példán lesz tapasztalható, hogy a nemzeti iparnak valóban nélkülözhetetlen előfeltétele-e a vámvédelem, hogy a hazai mezőgazdaságot csak mesterségesen felsrófolt árak képesek-e jövedelmezővé tenni, hogy a munkanélküliségnek egyetlen ellenszere-e a prohibíció, hogy a lakosság jóléte csakis nehézségekkel, vámtarifák drótsövényével és titkos preferenciák aknáival biztosítható-e? A szabadkereskedelem eme kis szigetének néhány hónapos gazdasági történetéről a newyorki »Annalist« a következőkben számol be: »A tények homlokegyenest ellenkeznek mindazzal, amit a magas vámtarifa hívei állítanak. Az üzleti élet depressziója helyett a tényleges haladásban hossz következett be. Az első hónap folyamán, amely alatt a szabad zóna érvényben volt, egyrészt a behozatal, másrészt az eladás (t. i. kivitel) megháromszorozódott. A szolgálatok és áruk árai körülbelül 50 százalékkal estek. A telkek értékei nyomban emelkedtek. A foglalkoztatás majdnem megkétszereződött. A munkabérek és fizetések lecsökkentek ugyan, de csak fele annyira, mint amenynyire a megélhetési költségek. Következésképpen az életstandard jelenleg sokkal magasabb fokon áll- Egyelőre még hiteles adatok nem állanak rendelkezésre arra vonatkozólag, hogy a nyereségben mily mértékű volt a növekedés, de elismerten magasabb minden vonalon. Közvetlenül felismerhető, hogy ki nyert ezzel a vámcsökkentéssel. Valamennyien nyertek: a Tia Juana-beli kereskedő, ennek vevői és a Tia Juanába exportáló, különösen amerikai exportőr. Vesztettek a versenyző amerikai üdülőhelyek a túlságos magas vám hendikepjével sújtva. Ha ebből a példából szabad és lehet következtetni, akkor csak mosolyognunk lehet azok fölött, akik a régi gazdasági liberalizmust harsonaszó mellett temetik napról-napra, miközben az egész emberiség, amely a tervgazdaság bölcs irányításának behódolt, gazdaságilag pusztul, kultúrájában szenved és újabb háborúra készül azért, hogy a régi ideálok ledöntése után bekövetkezett káoszból kibontakozhassék. Ma is olyan időkben élünk, mint 100 évvel ezelőtt, amikor — mint Széchenyi a Kelet Népében megírja —: »Mint valódi szörnyeteget, gyújtogatónál, rablónál, anthropophagnál feketébb színekkel festik a szerencsétlen liberálisokat.« Ők felelősek minden bajért és pusztulásért, pedig a jelentkező bajoknak és szenvedéseknek nyilvánvaló oka, hogy a szabadság elveinek helyébe a dilettánsok az állami intervencionizmust, az irányított gazdálkodást és a gazdasági élet automatizmusa helyébe — mint Mussolini mondja— ,a közgazdaság bürokratizálását« léptették. Nekünk, szegény kis országnak, amelynek határországai nem az Egyesült Államok és nem Mexikó, aligha volna módunkban a Tia Juana-i példát követni. Vágyódhatunk szabadkereskedelem után: ez a vágyódás kicsendül miniszterelnökünknek legutóbb a képviselőházban tartott külpolitikai beszédéből- amelyben a nagy gazdasági területek létesítése mellett emelt szót és kicsendül azokból a nagy kitartással és aránylag kielégítő eredményekkel folytatott küzdelmekből is, amelyeket a magyar kormány külkereskedelmi forgalmunknak kiterjesztése érdekében kifejtett. De ha arm nincs is módunk, hogy a magunk PESTI NAPLÓ 1934 március 465 7/waszta szövetet tároatik! Ruhakelmék Pepita divatkockás kelme szép színekben 1.35, Tweed "kelme divatmintákban 0kelme divatszövés.................. 0 111 buklé szövésű, tiszta gyapjú, legjobb minőség ......... 3.25, 2.85, Kasha elsőrendű áru, szép színekben Pepita gyapjúkelme Kamgarnkelme divatmintás Gyap Afga -.95 1.35 1.95 2.65 2.85 2.95 3.65 Kosztfim-, kalcfit-, altkelmék SportkelmeTÜlTLtl*TM 3.75 Angolmintás és pepitakelme kosztümre, alfra, 140 cm széles Buklészövésű kelme Sötétkék és fekete kosztümkelme jó minőség, 140 cm széles Fresko kabát- és kosztümkelme 3.95 6.75 4.75 gyönyörű mintákban, 140 cm széles Kamgarnkelme 6.95 8.75 Férfiruha- és felöltökelmék Strapa öltönykelme 140 cm széles... 3.75 Angolmintás jóminőségü kelme R w 140 cm széles O.JSJ Fresko öltönykelme legújabb min- CQR ták, 140 cm széles 9.75, 8.75, «•«'J Kamgarnkelme divatmintákban, jó Q RE minőség, 140 cm széles 12.55, w.JJ 140 cm szé- Q RR les... 16.55, •»•«"» I KÖTÖTT BLÚZ, PULLOVER 4 QRI I hosszúujjas, pazar minták és színekben Mintát küldünk. 15.— pengős vásárisison felül portómentesen szállítunk. ^mc - t Budapest, VII. Thököly út 24£r01 Fióküzlet, Kispest, OltSi út 107 elhatározásából és irányadó külföldi piacaink belátásából kövessük a Tia Juana-i példát, arra azonban jogunk, lehetőségünk és képességünk is van, hogy — ha már a szabadkereskedelmet önállóan megvalósítani nem tudjuk — legalább a kereskedelem szabadságát ne engedjük országunkban elpusztulni. Pedig, sajnos, nem tudunk az elől az impresszió elől menekülni, hogy azok, akik jóakaratból, de minden áron segíteni akarnak olyan bajokon is, amelyeken magunk a saját erőnkből segíteni nem tudunk, most a segítés jelszava alatt egyik legfontosabb termelési águnknak, a kereskedelemnek elpusztításához látnak az irányított gazdaság jelszavának kitűzésével. Legyünk tisztában azzal, hogy az úgynevezett irányított gazdálkodás kétséges előnyeinek kétségtelen ára a magyar kereskedelem megbénítása. A Futura egyedül üdvözítő uralmának folytonos kiterjesztése egyértelmű a magyar gabonakereskedelem megmaradt roncsainak elpusztításával. A Faforgalmi Rt. nem jelent mást, mint a fakereskedelem fokozatos kiirtását. A burgonya és paprika termelésének irányítása tönkreteszi a burgonya- és paprikakereskedőket és helyükbe legfeljebb bürokratizált burgonya- és paprikatrafikokat létesít, amelyeknek semmi létjogosultsága többé nincs. A gyapjúmonopólium a szellemi munkanélküliek vagy az ok nélkül eltartottak közé fogja sodorni azokat, akik hazai és nemzetközi viszonylatban a gyapjúkereskedelemmel foglalkoztak. Szívesen elhisszük, hogy azoknak, akik a gazdasági élet irányításának erre az útjára léptek, nem ez az intenciójuk. Elhisszük, hogy ők az irányítást úgy gondolják, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, hogy a termelő többet kapjon produktumáért és a fogyasztó ne legyen ok nélkül túlterhelve, viszont a kereskedelem se pusztuljon el. Csakhogy ezt a fából való vaskarikát senki a világon megvalósítani nem képes. Meggyőződésünk, hogy ez az irányítás nem szolgáljajavát a termelőknek, akik egyébként minden egyes esetben a saját termelésükre vonatkozólag tiltakoznak a szabadság korlátozásával szemben. Nagy kárára van ez az irányítás a fogyasztóközösségnek, amelynek túlterhelése azonban szükségképpen együttjár a fogyasztás korlátozásával és így a termelők érdekeinek megkárosításával. Elsősorban szenvednek azonban a kereskedők, akiknek életeleme, képességüknek és ügyességüknek kifejtésére egyetlen lehetőség a gazdasági szabadság, amelynek elzártával működésük lehetetlenné, vagy legalábbis értéktelenné van téve. Míg ez csak a belső viszonylatban van így, addig még lehet ábrándozni arról, hogy a termelők és fogyasztók közötti út megrövidítésével mind a kettő jobban jár. Ábránd ez, mert hiszen az út nem rövidül meg, csak a termelő és fogyasztó közötti úton nem a kereskedők ügyes és szorgalmas hozzáértő légiói, hanem a monopolisták és bürokraták improduktív seregei fognak közlekedni. De ettől eltekintve, az egész ország közgazdaságának kell súlyosan szenvednie, ha elvonják az exportkereskedelem lehetőségét és azt a nehéz, küzdelmes, szakértelmet és kommerciális tudást igénylő súlyos munkát, amit eddig a kereskedők láttak el produktumainknak minél előnyösebb kivitele érdekében, rábízzák laikusokra és dilettánsokra, akik sem nem képesek az exportkereskedő munkáját elvégezni, sem pedig nem fogja őket az egyéni gazdasági érdek ösztökélni arra, hogy azt, az emberfölötti munkát, amely a mai viszonyok között a legkisebb eredmények eléréséért is kifejtendő harcba állítsa a magyar termény és árukivitel érdekében. Még nem késő, hogy visszatérjünk arra az útra, amelyről végzetesen téves jelszavak hatása alatt eltérünk. A világ gazdasági történelme egyetlen példát sem mutatott és a jelenkor szomorú kísérletei sem szolgáltathatnak sehol egyetlen bizonyítékot sem abban az irányban, ms mintha a monopolista társaságok, protekciós álkereskedők, bürokraták és dilettánsok valaha és valahol képesek lettek volna a kereskedelmet helyettesíteni. Miért éppen mi legyünk azok, akik a magunk elnyomottságában akarunk kísérleteket tenni, amelyeknek csak egy biztos eredménye látszik: az tudniillik, hogy nemzeti jövedelmünknek egyik fontos komponensét, a kereskedelmi tevékenységet fogjuk megbénítani. Quesnay-nek, az agrárizmus eszméje megteremtőjének, XXV. tantétele így szól: »Teljeskereskedelmi szabadságot kell fentartani, mert a legbiztosabb, a legrendesebb, a nemzetre és államra nézve leghasznosabb bel- és külkereskedelmi politika a verseny teljes szabadságában áll.« Kövessük ezt az elvet, amelynek igazságát sehol senki meg nem cáfolta. Kövessük a Tia Juana-i példát és ha már nem követhetjük azt a szabadkereskedelem terén, legalább kövessük a kereskedelem szabadsága irányában. A magyar mezőgazdaságnak, a magyar fogyasztóknak, a magyar kereskedelemnek és az egész magyar közgazdasági életnek javára. BUDAPESTI V. VERES PÁLNÉ-U.8JÍÍ JELI eet-ä-ä* * mjegyzik INGYEHI