Pesti Napló, 1934. március (85. évfolyam, 48–72. szám)

1934-03-04 / 51. szám

Vasárnap Tia Juana csodája Írta: ÉBER ANTAL Amerikai méretek szerint jelentéktelen város, amely Alsó-Kalifornia és Mexikó határán fekszik. Eddig semmi más jelentősége nem volt mint az, hogy kedves üdülőhely, a jövő gazdaságtörténel­mében azonban mint nevezetes példa fog szere­pelni abban a harcban, amely a szabadkereskede­lem és a protekcionizmus elvei közlött folyik. Ezt a várost ugyanis 5 mérföldre terjedő körzettel együtt úgy az Egyesült Államok, mint Mexi­kó a múlt év végén szabad területnek minősítették, úgyhogy ebben a városban semmiféle import után nem szednek vámot, viszont a reciprocitás alapján Tia Juana is vámmentesen exportálhat úgy az Egyesült Államokba, mint Mexikóba. Még csak néhány hónap telt el az új rendszer behozatala óta és a két ország közgazdái feszült érdeklődéssel kísérik, várjon a szabadkereskede­lemnek ez a kis és talán egyetlen szigete a világon melyik elméletet fogja igazolni? Várjon a Smithét, a Ricardoét, a Cobdenét-t, amelyek szerint a szabadság, a szabadkereskedelem, a gaz­dasági jólétnek, a fejlődésnek és haladásnak a kútforrása, vagy azokét az újabb közgazdasági bölcseket, akik szerint a prohibíciós vámok, a be­hozatali korlátozások, a kontingensek, szóval az autarkia jelszava alatt meghúzódó modern böl­csesség a kútforrása az emberi jólétnek. Ezen a példán lesz tapasztalható, hogy a nemzeti ipar­nak valóban nélkülözhetetlen előfeltétele-e a vám­védelem, hogy a hazai mezőgazdaságot csak mes­terségesen felsrófolt árak képesek-e jövedelmezővé tenni, hogy a munkanélküliségnek egyetlen ellen­szere-e a prohibíció, hogy a lakosság jóléte csakis nehézségekkel, vámtarifák drótsövényével és titkos preferenciák aknáival biztosítható-e? A szabadkereskedelem eme kis szigetének né­hány hónapos gazdasági történetéről a newyorki »Annalist« a következőkben számol be: »A tények homlokegyenest ellenkeznek mindazzal, amit a magas vámtarifa hívei állítanak. Az üzleti élet depressziója helyett a tényleges haladásban hossz következett be. Az első hónap folyamán, amely alatt a szabad zóna érvényben volt, egyrészt a be­hozatal, másrészt az eladás (t. i. kivitel) meghá­romszorozódott. A szolgálatok és áruk árai körül­belül 50 százalékkal estek. A telkek értékei nyom­ban emelkedtek. A foglalkoztatás majdnem meg­kétszereződött. A munkabérek és fizetések lecsök­kentek ugyan, de csak fele annyira, mint ameny­nyire a megélhetési költségek. Következésképpen az életstandard jelenleg sokkal magasabb fokon áll- Egyelőre még hiteles adatok nem állanak ren­delkezésre arra vonatkozólag, hogy a nyereségben mily mértékű volt a növekedés, de elismerten ma­gasabb minden vonalon. Közvetlenül felismerhető, hogy ki nyert ezzel a vámcsökkentéssel. Vala­mennyien nyertek: a Tia Juana-beli kereskedő, ennek vevői és a Tia Juanába exportáló, különö­sen amerikai exportőr. Vesztettek a versenyző amerikai üdülőhelyek a túlságos magas vám hendikepjével sújtva­. Ha ebből a példából szabad és lehet következ­tetni, akkor csak mosolyognunk lehet azok fölött, akik a régi gazdasági liberalizmust harsonaszó mellett temetik napról-napra, miközben az egész emberiség, amely a tervgazdaság bölcs irányítá­sának behódolt, gazdaságilag­ pusztul, kultúrájá­ban szenved és újabb háborúra készül azért, hogy a régi ideálok ledöntése után bekövetkezett káosz­ból kibontakozhassék. Ma is olyan időkben élünk, mint 100 évvel ezelőtt, amikor — mint Széchenyi a Kelet Népében megírja —: »Mint valódi szörnye­teget, gyújtogatónál, rablónál, anthropophagnál feketébb színekkel festik a szerencsétlen liberáliso­kat.« Ők felelősek minden bajért és pusztulásért, pedig a jelentkező bajoknak és szenvedéseknek nyilvánvaló oka, hogy a szabadság elveinek he­lyébe a dilettánsok az állami intervencionizmust, az irányított gazdálkodást és a gazdasági élet automatizmusa helyébe — mint Mussolini mondja­­— ,­a közgazdaság bürokratizálását« léptették. Nekünk, szegény kis országnak, amelynek ha­tárországai nem az Egyesült Államok és nem Mexikó, aligha volna módunkban a Tia Juana-i példát követni. Vágyódhatunk szabadkereskede­lem után: ez a vágyódás kicsendül miniszterelnö­künknek legutóbb a képviselőházban tartott kül­politikai beszédéből- amelyben a nagy gazdasági területek létesítése mellett emelt szót és kicsen­dül azokból a nagy kitartással és aránylag kielé­gítő eredményekkel­­ folyta­tott küzdelmekből is, amelyeket a magyar­ kormány külkereskedelmi forgalmunknak kiterjesztése érdekében kifejtett. De ha arm nincs is módunk, hogy a magunk PESTI NAPLÓ 1934 március 4­65 7/waszta szövetet t­ároatik! Ruhakelmék Pepita divatkockás kelme szép színekben 1.35, Tweed "kel­me divatmintákban 0kelm­e divatszövés.................. 0 111 buklé szövésű, tiszta gyapjú, legjobb minőség ......... 3.25, 2.85, Kasha elsőrendű áru, szép színekben Pepita gyapjúkelm­e Kamgarnkelme divatmintás Gyap Afga -.95 1.35 1.95 2.65 2.85 2.95 3.65 Kosztfim-, kalcfit-, altkelmék SportkelmeTÜlTLtl*TM 3.75 Angolmintás és pepitakelme kosztümre, alfra, 140 cm széles Buklészövésű kelme­­ Sötétkék és fekete kosztümkelme jó minőség, 140 cm széles Fresko kabát- és kosztümkelme 3.95 6.75 4.75 gyönyörű mintákban, 140 cm széles Kamgarnkelme 6.95 8.75 Férfiruha- és felöltökelmék Strapa öltönykelme 140 cm széles... 3.75 Angolmintás jóminőségü kelme R w 140 cm széles O.JSJ Fresko öltönykelme legújabb min- C­QR ták, 140 cm széles 9.75, 8.75, «•«'J Kamgarnkelme divatmintákban, jó Q RE minőség, 140 cm széles 12.55, w.JJ 140 cm szé- Q RR les... 16.55, •»•«"» I KÖTÖTT BLÚZ, PULLOVER 4 QRI I h­osszúujjas, pazar minták és színekben Mintát küldünk. 15.— pengős vásárisison felül portómentesen szállítunk. ^mc - t Budapest, VII. Thököly út 24£r01 Fióküzlet, Kispest, OltSi út 107 elhatározásából és irányadó külföldi piacaink be­látásából kövessük a Tia Juana-i példát, arra azonban jogunk, lehetőségünk és képességünk is van, hogy — ha már a szabadkereskedelmet önál­lóan megvalósítani nem tudjuk — legalább a ke­reskedelem szabadságát ne engedjük országunk­ban elpusztulni. Pedig­, sajnos, nem tudunk az elől az impresszió elől menekülni, hogy azok, akik jó­akaratból, de minden áron segíteni akarnak olyan bajokon is, amelyeken magunk a saját erőnkből segíteni nem tudunk, most a segítés jelszava alatt egyik legfontosabb termelési águnknak, a keres­kedelemnek elpusztításához látnak az irányított gazdaság jelszavának kitűzésével. Legyünk tisztában azzal, hogy az úgynevezett irányított gazdálkodás kétséges előnyeinek két­ségtelen ára a magyar kereskedelem megbénítása. A Futura egyedül üdvözítő uralmának folytonos kiterjesztése egyértelmű a magyar gabonakeres­kedelem megmaradt roncsainak elpusztításával. A Faforgalmi Rt. nem jelent mást, mint a fake­reskedelem fokozatos kiirtását. A burgonya és paprika termelésének irányítása tönkreteszi a burgonya- és paprikakereskedőket és helyükbe legfeljebb bürokratizált burgonya- és paprika­trafikokat létesít, amelyeknek semmi létjogosult­sága többé nincs. A gyapjúmonopólium a szel­lemi munkanélküliek vagy az ok nélkül eltartot­tak közé fogja sodorni azokat, akik hazai és nem­zetközi viszonylatban a gyapjúkereskedelemmel foglalkoztak. Szívesen elhisszü­k, hogy azoknak, akik a gaz­dasági élet irányításának erre az útjára léptek, nem ez az intenciójuk. Elhisszü­k, hogy ők az irá­nyítást úgy gondolják, hogy a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, hogy a termelő többet kapjon produktumáért és a fogyasztó ne legyen ok nélkül túlterhelve, viszont a kereskede­lem se pusztuljon el. Csakhogy ezt a fából való vaskarikát senki a világon megvalósítani­ nem ké­pes. Meggyőződésünk, hogy ez az irányítás nem szolgálja­­javát a termelőknek, akik egyébként minden egyes esetben a saját termelésükre vonat­kozólag tiltakoznak a szabadság korlátozásával szemben. Nagy kárára van ez az irányítás a fo­gyasztóközösségnek, amelynek túlterhelése azon­ban szükségképpen együttjár a fogyasztás korlá­tozásával és így a termelők érdekeinek megkáro­sításával. Elsősorban szenvednek azonban a kereskedők, akiknek életeleme, képességüknek és ügyessé­güknek kifejtésére egyetlen lehetőség a gazda­sági szabadság, amelynek elzártával működésük lehetetlenné, vagy legalábbis értéktelenné van téve. Míg ez csak a belső viszonylatban van így, addig még lehet ábrándozni arról, hogy a terme­lők és fogyasztók közötti út megrövidítésével mind a kettő jobban jár. Ábránd ez, mert hiszen az út nem rövidül meg­, csak a termelő és fo­gyasztó közötti úton nem a kereskedők ügyes és szorgalmas hozzáértő légiói, hanem a monopolis­ták és bürokraták improduktív seregei fognak közlekedni. De ettől eltekintve, az egész ország közgaz­daságának kell súlyosan szenvednie, ha elvonják az exportkereskedelem lehetőségét és azt a ne­héz, küzdelmes, szakértelmet és kommerciális tu­dást igénylő súlyos munkát, amit eddig a keres­kedők láttak el produktumainknak minél előnyö­sebb kivitele érdekében, rábízzák laikusokra és dilettánsokra, akik sem nem képesek az export­kereskedő munkáját elvégezni, sem pedig nem fogja őket az egy­éni gazdasági érdek ösztökélni arra, hogy azt, az emberfölötti munkát, amely a mai viszonyok között a legkisebb eredmények el­éréséért is kifejtendő harcba állítsa a magyar termény és árukivitel érdekében. Még nem késő, hogy visszatérjünk arra az útra, amelyről végzetesen téves jelszavak hatása alatt eltérünk. A világ gazdasági történelme egyetlen példát sem mutatott és a jelenkor szo­morú kísérletei sem szolgáltathatnak sehol egyet­len bizonyítékot sem abban az irányban, ms mintha a monopolista társaságok, protekciós álkereskedők, bürokraták és dilettánsok valaha és valahol ké­pesek lettek volna a kereskedelmet helyettesíteni. Miért éppen mi legyünk azok, akik a magunk el­nyomottságában akarunk kísérleteket tenni, ame­lyeknek csak egy biztos eredménye látszik: az tudniillik, hogy nemzeti jövedelmünknek egyik fontos komponensét, a kereskedelmi tevékenységet fogjuk megbénítani. Quesnay-nek, az agrárizmus eszméje meg­teremtőjének, XXV. tantétele így szól: »Teljes­kereskedelmi szabadságot kell fentartani, mert a legbiztosabb, a legrendesebb, a nemzetre és ál­lamra nézve leghasznosabb bel- és külkereske­delmi politika a verseny teljes szabadságában áll.« Kövessük ezt az elvet, amelynek igazságát sehol senki meg nem cáfolta. Kövessük a Tia Juana-i példát és ha már nem követhetjük azt a szabadkereskedelem terén, legalább kövessük a kereskedelem szabadsága irányában. A magyar mezőgazdaságnak, a magyar fogyasztóknak, a magyar kereskedelemnek és az egész magyar közgazdasági életnek javára. BUDAPESTI V. VERES PÁLNÉ-U.8JÍÍ JELI eet-ä-ä* * mjegyzik INGYEHI

Next