Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)

1934-04-18 / 86. szám

8 Szerda PESTI NAPLÓ 1934 április 18 A nép és az újság ? Ma emelkedett hangulatban vagyok, mert azt olvas­tam, hogy Hitler hivatalos lapja annyira terjeszkedik, hogy már háromszázharmincezer példányban jelenik meg. Nagy dolog ez nekünk, magyaroknak! Ugyanis többé nem lehet elvitatni tőlük azt, hogy ez időszerint több bennünk a fogékonyság a kultúra iránt, mint a néme­tekben. Ilyesmit már mások is mondtak, de én sohasem hit­tem, most azonban más a helyzet, mert most a számok beszélnek és azokkal nem lehet vitatkozni. Azon kezdem, hogy a német újságstatisztika megbíz­ható. Németországban ugyanis az a rend, hogy az ember a postán fizet elő az újságra; a lap szerkesztője és tulaj­donosa nem okvetetlenül tudja, hogy ki előfizető és ki nem — a posta megrendel bizonyos számú újságot s ezt a mennyiséget a posta osztja el az előfizetők között. Ez igen nagy könnyebbség az újságnak, mert az expediálás így könnyűvé válik, másrészt így nincsenek »befagyott előfizetések«, melyek sohasem folynak be. Miután a sta­tisztikát a posta csinálja, ha a statisztika azt mondja, hogy a Völkischer Beobachter háromszázharmincezer pél­dányban jelenik meg, akkor ezt el is lehet hinni. Az ösz­szes németországi napilapok példányszáma ma nem több mint hárommillió. Ha abból indulunk ki, hogy egy-egy lappéldányt átlag négyen olvasnak, a német újságolva­sók számát tizenkétmillióra becsülhetjük. Ez a német nép húsz százaléka. Magyarországon a napilapok példányszáma feltétle­nül jóval meghaladja az egymilliót. Miután nálunk is legalább négy olvasó jut minden egyes újságra, a ma­gyar újságolvasók száma feltétlenül meghaladja a négy­milliót. Ez pedig a mai Magyarország lakosainak ötven százaléka. Ezeknek a számoknak az alapján bátorkodtam állí­tani, hogy a magyar népben a kultúrérték ez időszerint nagyobb, mint a német népben. Ezenkívül azonban még sok egyebet is mondanak az ismertetett számok. Ha a nácipárt hivatalos és félhivatalos lapjait kö­rülbelül kétmillió német olvassa, ez még nem azt jelenti, hogy Hitlernek csak kétmillió párthíve van Németor­szágban. A párttagok, sőt a rajongó hívek száma való­színűleg sokkal nagyobb, mint a pártsajtó olvasóinak száma. Azonban akár tízmillió német rajong Hitlerért, akár húszmillió, — ez a német népnek mindenesetre csak egy töredéke. Feltéve, hogy a nácipárt lelkes hívei­nek száma húszmillió,­­ ezek közül csak kétmillió ol­vassa a pártsajtót, akkor a párt lelkes hívei közül tizen­nyolcmillió csak az előlegezett bizalom alapján, rajong vezéréért, mert a pártsajtót nem ismervén, a párt ügyeit illetőleg csak hiányos ismeretekkel rendelkezhetik. Miután olvasmányok alapján sokkal könnyebben alakul ki az ember meggyőződése, mint a politikai gyű­léseken elhangzott beszédek alapján,­­ a nácipárt húsz­millió híve közül tizennyolcmillió párttagban nem esz­méken és nem eszmékből eredő meggyőződésen alapszik a párthoz való tartozás érzése, hanem agitációs beszé­deken. Esőknek a hatása lehet heves, lehet gyorsan fel­lobbanó, de nem igen tartós és nem túlságosan megbíz­ható; jöhet egy jobb szónok vagy egy jobb szervező, aki az ilyen tábort más irányba teh­eti. Az újságstatisztikát véve a vizsgálódás alapjául, a nácipárt erejét sem túl­ságosan nagynak, sem egészen bizonyosan tartódnak nem nyilváníthatom. Persze, nem csupán a számokat kell tekintetbe venni, hanem a körülményeket is. Tölgyük fel, hogy Kiekundorozsmának van húszezer lakosa és egy újságja, mely ötszáz példányban jelenik meg. Minden újságra négy olvasót számítva, az újság­olvasók száma Kiskundoro­zsmán­ kétezer lenne. Az bi­zonyos, hogy ez a kétezer újságolvasó a lakosságnak csak tizedrészét jelentené, ellenben e számítás alapján nem állíthatnók, hogy ennek az újságnak az ereje a Kie­kandorozsmán számbavehető erő­mennyiségnek csak ti­zedrészét jelentené. Több, mint valószínű, hogy az intel­ligencia a helyi lap körül csoportosulna, s a helyi lap a helyi intelligencia nézeteit és akcióit nagymértékben befolyásolná. Meglehet, sőt valószínű, hogy a község ügyeiben annak a kétezer embernek a felfogása érvé­nyesülne, aki a helyi lapot olvassa, s ezzel szemben az újságot nem olvasó tizennyolcezer embernek az akarata nem érvényesülhetne. Pusztán a szám tehát még nem fejezi ki az újság erejének teljességét. Nyolcvan esztendővel ezelőtt Kossuth Lajos és tár­sainak progresszív lapjait körülbelül húszon­nyolcezer ember olvasta. Ez elenyészően kicsiny szám a­­nem­zet akkori létszámához képest. Miután azonban a konzerva­tív sajtó ugyanakkor legföljebb nyolcezer emberre gya­korolt befolyást s az egész országban az újságolvasók száma, a külföldi lagoscal , id­eszámítva, a lejártfefe­nset-­ ben negyvenezer volt, a progresszív sajtó uralkodó sze­repe érthetővé válik előttünk, ha számadatok közlésével világítjuk meg az akkori sajtóviszonyokat. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy minden nemzet történetében igen ritka és csak nagyon rövid tartamú az olyan korszak, amikor sokan érdeklődnek a közügyek iránt. A múlt század negyvenes éveiben Ma­gyarországon legföljebb negyvenezer emberben volt valamennyi érdeklődés a közügyek iránt, akkor tehát teljesen kielégítő volt az egész magyar sajtó negyven­ezres példányszáma. Az amerikai sajtó nyilvánossága ma körülbelül har­minc százalékkal kisebb, mint volt négy évvel ezelőtt. Ez is megbízható adat, mert Amerikában is ismeri a posta az újságok példányszámát, nemcsak Németország­ban. Amerikában nem a posta közvetíti ugyan az előfi­zetést, de miután a posta súly szerint szedi be a szállí­tási költséget , egy-egy példány súlya kiszámítható, az­amerikai postának az újságok példányszámaira vonat­kozó kimutatásai teljesen megbízhatók. Az amerikai új­ságok nyilvánosságának csökkenése persze nem a kult­túlérték hanyatlásával, hanem a gazdasági válsággal magyarázható. Általános tapasztalat ugyan, hogy mi­nél nagyobb a szegénység és a baj, annál jobban olvassa a­ nép az újságokat,­­ de mivel az amerikai sajtó bevé­teleinek túlnyomó része a hirdetésekből ered, a hirdetés,­ üzlet pedig a válságok idején nagyon hanyatlik, az amerikai sajtó múlt évtizedbeli színvonalát már évek óta nem tudja elérni. Mindent egybevetve, az európai kontinensen Magyar­ország az a föld, ahol a sajtó aránylag még a legjobbat tartja magát. Olaszországban mennyi nagy lapnak kel­lett elhullania! Berlin és Bécs sajtója mivé lett a rég időkhöz képest! A magyar sajtó ezekhez viszonyítva úgy színvonal, mint nyilvánosság tekintetében még nagyszerű állapotban van, s miután a nép és a sajtó élete között rendkívül szoros kapcsolatok vannak, azt ss merem állítani, hogy a magyar nép jövőjének szempont­jából sajtójának mai helyzete igen biztató és sokat ígérő­ dolog. A svéd sakkmester és a pesti lány Bonyolult szerelmi história Budapesttől Érsekújvárig és vissza (Saját tudósítónktól.) Két hete két ország rendőrsége foglalkozik egy svéd sakkmester ügyeivel, aki — mint jelentettük — kifizetetlen szállodai számla hátrahagyásával április 1-én el­tűnt Budapestről. Karlin a neve, 25 éves, Buda­pestről Érsekújvárra utazott egy Lázár Etel nevű görllel, ott tartózkodott egy ideig, sakkozott, az­után onnan is elment, ott is kifizetetlen szállo­dai számlát hagyott. Az érsekújvári rendőrség körözőlevelet adott ki ellene, miután a magyar görl feljelentette őt házasságszédelgés miatt. Hogy hol van Karlin, senki sem tudja. Kicsoda Karlin? Egyáltalában: ki ez a Karlin? Budapesten is­merik a sakkmestert. A Pesti Napló munkatársa ellátogatott az egyik budapesti kávéházba, a ma­gyar sakkozók főhadiszállására. — Karlin Svédország három sakkmestere közül az egyik, — mondották a Pesti Napló munkatársának az amatőr sakkozók. — Néhány héttel ezelőtt egy éjszaka két fiatalember tért be ide a kávéházba. Az egyik ma­gyar fiú volt, a másik középtermetű, szőkehajú, középen elválasztott frizurájú fiatalember, aki csak németül be­szélt. A magyar fiút ismertük, tudtuk róla, hogy hosszú időt töltött Németországban és kitűnően sakkozik. A tár­saságában levő szőkehajú fiú egy kicsit pityókás volt. Akkor még nem tudtuk, kicsoda. Játék a kávéházban — Egyszerre csak a magyar fiú hozzánk lépett és azt mondta, hogy kísérője szeretne velünk néhány partit játszani. Semmi akadálya, — válaszoltuk — mire a szőke­hajú fiatalember azt kérdezte, hogy egy partit mennyi­ben játszunk. Mondtuk, hogy 20 fillérben. ő keveselte, de azután leült. Mi itt a kávéházban nem meccset ját­szunk, hanem úgynevezett »villámpartit«. A fiatalember egymás után veszítette el a játszmákat és fizette a 20 filléreket. A szomszéd asztalnál egy sakkjátékos észre­vette, hogy a fiatalember mellett egy vastag album fekszik. Kinyitotta, megnézte, hát kiderült, hogy tele van fényképekkel és kivágott cikkekkel. A cikkek Kar­linról, a svéd sakkmesterről szóltak. Erre már megkér­deztük, hogy nem Karlin-e a szőkehajú partner, mire mosolyogva bevallotta, hogy igen, ő az. — Nagyon örültünk, hogy megismerkedtünk­ vele, mert Karlin tényleg jó sa­kkozó Néhány hónappal ez­előtt európai turnén is volt a magyar sakkművészet fiatal reménységével, Lilienthal sakkmesterrel és pél­dául Olaszországban, ahol Lilienthal első lett, Karlin második­ volt. Itt a kávéházban nem tudott nyerni. Igaz, hogy nálunk nehéz nyerni, mert Magyarországon sok a kitűnő sakkozó, így van ez már minden olyan ország­ban, ahol sok az állástalan, sok a ráérő ember. Igaz, hogy mi csak a schnell-spartiban vagyunk kitűnőek és Karlin csak ilyen partit játszott velünk­. Egy éjszakán 20 filléres alapon 4—5 pengőt veszített el Idegesítette az állandó veszteség, meg az is, hogy partnerei jó pesti szo­kás szerint borsos megjegyzésekkel kísérték a mérkő­zést. Mondta is, hogy legközelebb már vattát tesz a fü­lébe, irritálja a sok beszéd. A vattára azonban sor már nem kerülhetett, mert Karlin eltűnt, azt mondta, hogy Prágába utazik, ott fog majd pénzért sakkozni. Hát itt Budapesten nem keresett szegény semmit. " Pedig nagy külföldi mérkőzéseken valószínű, hogy naponta 100—150 pengőt is sikerült összeszedni, különösen, ha olyan mér­kőzéseken vesz részt, mint amilyen az volt, amelyen Lilienthal is ind­ult. Mit mond Lázár Etel? A Dohány ucca 81. számú házban lakik Lázár Etel, Karlin érsekújvári útitársa. A kapu mellett van egy zöldségüzlet, ebben van a lakása. Az üz­letben nem akar beszélni, így az uccán sétálva be­szélgettünk az érsekújvári kalandról. A Dohány uccában, a Rózsák terén, a Péterffy Sándor uccában és a Rottenbiller uccában a járókelők nézik a szürkeruhás, piszeorrú, jóalakú fiatal leányt. Las­san sétál és gesztikulálva magyaráz arról, hogyan került Érsekújvárra, hogy ígért házasságot neki Karlin és m­ikép hagyta el. A leány nagyon óva­tosan beszél róla és vigyáz arra, hogy rosszat ne mondjon. Azt sem árulja el, hogyan ismerkedtek ma, áh elb­eszélétt ett ken a büfe hogy­ húsvét fzét­főjén reggel betértek egy királyuccal büfébe reg­gelizni. — Karlin huszonötéves fiú, — mondja Lázár Etelka. — Hát megismerkedtünk. Nagyon tetszett nekem, na­gyon csinos fiú és nagyon intelligens, nagyon okos és nagyon művelt. Igaz, én nem értettem, hogy mit beszél, m­ert én keveset tudok németül, de azért megértettük egymást. Szóval, ültünk a büfében, és a Karlin minden­félét beszélt nekem. Reggeliztünk és én csak hallgattam, nem tudtam, mit mond, mert mindig németül beszélt Hallotta ezt a büfében a tulajdonos, odaállt az asztalhoz és hallgatta Karlint. Aztán a Karlin szólt a büfésnek úgy látszik, arra kérte, hogy tolmácsolja, mire a büfét azt mondta nekem: »Tudja, mit akar ez a fiú magával ! Feleségül akarja magát venni és azt kéri, hogy utazzon el maga külföldre vele.« „Kedves fiú volt, mindig etetett..." — Aztán azt mesélte a büfés, hogy a Karlin naponta megkeres vagy 500 pengőt, én meg úgyis szegény leány vagyok, menjek csak nyugodtan vele. Gondoltam tény­leg meg kellene próbálni. Igaz, hogy egy kicsit töpreng­tem, mert aznap el kellett volna menni Génuába egy artistacsoporttal, de hát aztán gondoltam, mégis ez fia feleségül akar venni, hát azt mondtam: no jó. Azzal már mentem is haza, összecsomagoltam a cókmókomat elrettent a fiútól 200 pengőt, hogy legyen kosztra, az­tál még aznap délelőtt elutaztunk. — Nagyon kedves fiú volt a Karlin, nekem vet mindenfala­ jó íronivalót, mindig csak etetett, nehogy éhezzek. Ha elment az érsekújvári Fuchs szállóba sakkozni, mindig ennivalót küldött. Aztán egy párnapig voltunk Érsekújváron, közben a fiú állandóan arra kért, legyek a felesége, menjek ki vele Svédor­szágba, ott lakik a papája, aki nyugalmazott bank­igazgató, még van neki egy fivére is, de én meggondol­tam magam. Mégis Svédország nagyon messze van, mire ő azt mondta, hogy akkor menjek vele Kolozsvárra, mert ő most odamegy sakkozni, de én erre is azt mond­tam, hogy nem megyek, mert nem akarom otthagyni­­ pályámat én inkább vagyok táncosnő, mint feleség. El fogta magát a Karlin és elutazott. J én ottmaradtan, kifizettem a számlámat. Én még ma sem tudom, hogy­­ adósságot hagyott volna hátra. Az tény, hogy engem beidéztek a rendőrségre és felelősségre vontak, hogy miért tartózkodom a városban, hiszen április 5-én lejár­t az útlevelem. A kaland vége •— Nem tudtam mást válaszolni, mint hogy most vol­tam először külföldön, nem tudtam, hogy az útlevelem lejárt, különben is április 5-ikén haza akartam utazni­de a Karlin nem engedett és azt ígérte, hogy elvesz feleségül... Erre azt kérdezték, hogy házasságot ígért-e nekem, a sakkmester, mondtam, hogy igen, mire alá­írattak velem egy feljelentést, hogy Karlin velem szem­ben mint házasságszédelgő járt el. Ez az egész... Haza­jöttem, jelentkeztem az Artista Egyesületben és remél­­em, hogy eljuthatok Génuába. Mingyárt írok is, hogy küldjenek útiköltséget és elfoglalom helyemet a görl­csoportban. — Ez Karlin budapesti és érsekújvári kalandjának furcsa története. Lehet, hogy most Kolozsváron játszit schnellpartikat, de biztos, hogy mire a budapesti és az érsekújvári rendőrség ott keresi, már árkon-bokron is túl lesz. • Mély, zibb és­­ gyásszal és fájdalommal jelentjük a legönfeláldo­zetetebb anya, nagyanya és dédanya özu. Friedländer Rronné szil­. Goldstein Rozália 80 éves éves korában történt elhunytát. A megboldogultat ezévi április hó 19-én, d. e. 12 órakor kerest a zr ! "Tibe"'TM'* drá£l Jó édesapjnk mellé a rákos­_ . . . —- . -..^"v. ur. Fodor Lajos és naja, gyermekei Hatvan, dr. Fodor Henrik és neje, gyermeke Budapest, Fodor Menyhért és neje, gyermeke Detroit, dr. Fodor Nándor és neje, gyermeke London, Fodor Sándor és neje, gyermeke Rio de Janeiro, Tevan Endre és neje szül. Fodor Tarka Newyork.

Next