Pesti Napló, 1934. április (85. évfolyam, 73–96. szám)
1934-04-17 / 85. szám
4 Kedd PESTI NAPLÓ ím Spriffe w Maróczy Géza jubiláris sakkverseny (Saját tudósítónktól.) A Maróczy Géza jubiláris mesterverseny és mesterképző főtorna vasárnapi fordulói nagy közönséget vonzottak a Lipótvárosi Kaszinó dísztermébe. A Budapesten időző Laskerer-világbajnok is a nézők közé vegyülve szemlélte a mesterverseny érdekesebb játszmáit. A Steiner Lajos-Eliskares francia védelmi játszma körül gyülekeztek a nézők, Eliskares hatalmas támadáshoz jutott, azonban világos körültekintő védekezése miatt nem lett eredménye, a függőben maradt játszmában sötétnek még vannak minimális esélyei, a Havasi—Rohacek vezérgyalogmegnyitású játszmában világos szabadközépgyalogot szerzett, de a középjátékban nem a legerélyesebben folytatta a támadást és Rohaceknek sikerült a két bástyavégjátékban döntetlent kierőszakolni. A Vécsey—Sterk angol megnyitású játszmában sötét gyalogelőnyt szerzett, a vezérvégjátékban még kemény munkája lesz sötétnek. A Lilienthal—Pikier szicíliai védelmű játszmában a világos a nyílt vonalakon erős támadáshoz jutott, a játszmát frappáns befejezéssel nyerte meg, a Szigeti— dr. Balogh vezércselmegnyitású, játszmája a királyszárnyi támadás ellenére sem volt eredményes, mert világos nem a legerélyesebb hadargást választotta, a játszma döntetlen lett. A Boros—Steiner Endre indiai védelmű játszmában sötét túljátszotta világost és a tehetetlenségre kárhoztatott világos tábor kapitulálásra kényszerült, az Erdélyi—Grünfeld holland védelmű játszmában, sötét szép hadállást épített fel, — de a legerélyesebb folytatást kiengedte a kezéből, a játszma döntetlenül végződött a Kóródy—Lovas vezércselmegnyitású játszma teljesen kialakulatlan állapotban maradt függőben. Réthy szabadnapos volt. A hétfői fordulón Rohacek első győzelmét aratta. A vezércsel megnyitású játszmában dr. Vécsey, a sötét tábor vezére már a megnyitásban elméletellenes, hibás vezérmanővere rossz állásba kényszerítette, amit Rohacek nyerésig fokozott. A Pikier—Szigeti olasz megnyitású játszmát sötét kitűnően vezette, a rendszertelen világos támadást csírájában megfojtotta és világost a játszma feladására kényszerítette. A Sterk—Kóródy vezércsel megnyitású jétszma az ellenfelek korrekt játéka miatt döntetlenül végződött. A dr. Balogh—Boros szicíliai védelmű játszma mindkét fél korrekt játékán döntetlen lett. Lovas—Lilienthal Colle megnyitási játszmában sötét újszerű támadással, világost többrendbeli probléma elé állította, a végjátékban még volt világosnak egy finom hadargása, azonban sötét körültekintő védekezésén hajótörést szenvedett s kénytelen volt tiszthátránnyal a fenyegető matt elől feladással menekülni. A G. Réthy—Steiner Lajos, Eliskases—Havasi és Steiner Endre—Erdélyi játszmák függőben maradtak. A mesterversenlyen ma a függő játszmákat bonyolítják le, míg a mesterképzőversenyen teljes forduló lesz. Ma Lasker Emánuel dr. exvilágbajnok a Budapesti Sakkor új helyiségében (IX., Ráday ucca 51.) szimultánt tart, délután 6 órakor, a résztvenni szándékozók sakk-készletet hozzanak magukkal. Az életművész írta: Szász Géza A fiatalember sietett. Így korán reggel, átmulatott éjszaka után, munkáiba igyekvő emberekkel találkozni, ez mindig kellemetlen volt. Igaz, vehetett volna taxit. De közel lakott. Ilyen rövid út miatt! Nevetséges!. .. Kerülgette a kapuk elé kirakott szemetesládákat és — minden óvatossága ellenére — beleütközött egy emberbe, ki ép akkor lépett hátra, egyik szemetesláda mellől, mikor elhaladt. Undorodva ugrott el és dühösen nézett végig rajta. Csupa folt volt a ruhája, sötét ruhán világos, durva, zsákvászon foltok, és a torzonborz, őszes szarkállból két meleg kék szem nézett rá vissza szelíden. — Bocsánatot kérek, — hajlongott sajnálkozva az ember és alázatosan el akart húzódni útjából. — De mozdulata hirtelen elakadt, felegyenesedett és valami villant a szemében. — Jé! A Mihályi! — kiáltott fel meglepetten és mosolygott. — Kicsoda maga, hogy a nevemet tudja, — szólt rá ellenségesen a fiatalember. — Biztos volt benne, hogy találkozott már evvel az emberrel, abban is, hogy nemcsak futó ismeretség volt, de nem tudott visszaemlékezni. — Ha nem ismer meg, rendben van. Menjen csak szépen haza, Mihályi! Látom, nem aludt az éjjel. Egy kézmozdulatot csinált, amelyről a fiatalember ráismert. És a hangról is, erről az atyáskodó, rendelkező hangról. — Istenem! Bénák tanár úr! — csapta össze a kezét. — Én, én vagyok — bólogatott az öreg. — Örülök, hogy megismert. Na, Isten vele! Hát csak menjen. De a fiatalember nem mozdult. — Hogy lehet az, hogy így... így... ennyire... Nem értem, — dadogott. Nem merte kimondani, amit gondolt. Az öreg jóakarattal kiegészítette a mondatot. — Hogy ennyire lezüllöttem, akarja mondani. Nem helyes kifejezés, Mihályi. Életmódot változtattam, ennyi az egész. — De merti! Egy tanár! Ez mégis csak...— Felháborító, úgy-e? Dehogy! Nincs benne semmi. Részben kényszerűségből történt. Politikai okokból elvették a nyugdíjamat. Jól esik, hogy érdeklődik. De most menjen haza. Ez a legokosabb. Mihályi önkénytelenül kigombolta selyemmel bélelt felöltőjét és tárcáját tapogatva azon tépelődött, mennyit kellene adni volt tanárjának. — Sose erőlködjék, Mihályi! — állította meg a kezét az öreg. — Nemkell nekem pénz. Egész jól megvagyok a magam módja szerint — Nagyon szí... szívesen adnék, — pirult el zavartan a fiatalember. — Elhiszem. De nem kell. A koldulást már rég abbahagytam. Nem a természetemhez való. — De hát miből él? Talán? — ránézett a kapu előtt tornyosuló szemetesládákra és borzalommal mondta ki a gondolatát. — Talán viceházmester? — Nem vállaltam újabb hivatalt, — csóválta a fejét mosolyogva Bénák. — Öreg is vagyok hozzá. Meg aztán a viceséghez is protekció kell. — De hát miből él? — ismételte Mihályfi. — És hogyan? Istenem! Ilyen ruhában! — Hát a ruhám bizony hogy is mondjam... kissé viseltes. Ez a legnehezebb probléma. Ezt, őszintén szólva, még nem tudtam kellőképpen megoldani. Aki a mezők liliomát ruházza, sajnos, elfelejtett nadrágról is gondoskodni. De egyébként ilyen nagy városban nem hal éhen az ember, ha bizonyos előítéletekről lemond. A fiatalember újra tárcájához nyúlt. — Hát legalább ruhára fogadjon el valamit. Igazán, a tanár úr a legjobb ember volt. — Nagy elégtétel, Mihályi! Nagy elégtétel! Felér a nyugdíjjal. De rossz ruhát szegény emberektől is kapok. És szakadt zsákot, lópokrópdarabot a foltozáshoz. Így stílszerűbb. Hagyja csak, hagyja! — De hisz ez borzasztó! — fakadt ki a fiatalember. — Magyarázza meg! Hogy lehet így élni? — Megmagyarázzam? — mérlegelte a helyzetet a tanár úr. — Hm Nem bánom. Talán egyszer hasznát veszi. Sose lehet tudni. Ha nem menjünk be ide a mellékutcába. Kevesebben járnak. Hát eleinte, mint már említettem, koldultam. Állás, munka, ilyen öreg természetrajztanárnak kilátástalan. Megpróbáltam. Hébe-hóba valami munka, lakásban lakni, rendes ruhában járni, iszonyú küzdelem volt. Nem érte meg. A kolduláshoz pedig nem volt tehetségem. — Hát most nem lakásban lakik? — tátotta a száját Mihályi. — Persze, nem. Egy szénapadláson. Nagyon meg vagyok elégedve. Nincs poloska. Egér fs alig. De ezt hagyjuk most. Majd rátérek. A koldulási időszakban történt, hogy egy lakás előtt, a kitett szemétládában egy alig megrágott vajaskenyeret találtam. Ez kinyitotta a szememet. Olyan volt, mint az a pillanat, mikor a leesett alma rávezette Newtont a világegyetem gravitációs törvényeire. Keressük a munka hulladékait, ami nincs, és íme, a nagy város tele van dús asztalok hulladékával, amiért csak le kell hajolni. — De tanár úr! A szemétládára! — borzadozott a fiatalember. — Na igen, a szemétládára. Eleinte engem is bántott a dolog, de aztán gondolkoztam. Mi a tisztaság? Részben relativum, részben előítélet. Bizonyára emlékszik még az élettani órákra, a steril módon felnevelt házinyulakra. Többször említettem. Az abszolút tisztaság halálos. A steril környezetben, a sterilizált táplálékkal fölnevelt nyulak mind elpusztultak. Na lássa! Az embert az ész kell hogy vezesse, nem a megszokás és az előítéletek. Ez a tarisznya — abrakos tarisznya volt valamikor— mindennap megtelik az élethez szükséges anyagokkal. Sokszor húst is találok. Kenyeret mindig bőségesen. Persze nem ezek a nagy ládák a fontosak, azok, amiket hajnalban kitesznek. Ezekben már minden össze van keverve. Ilyenkor csak szórakozom. A délutáni zsákmány, a lakások elé kitett kis ládák, ez a biztos. Igaz, némi veszélylyel is jár. A házmesterek néha gorombák. De Istenem, a civilizáció mai állapotában mindenféle életmódnak vannak kockázatai. A toloncház sem rossz, de nem intelligens embernek való. Szerencsére Pesten születtem, mindig visszakerülök a szabad aszfaltra. — Borzasztó, amiket beszél! Lehetséges ez? — Ne háborodjon fel Mihályi. Nagyon meg vagyok elégedve. A mamut és a kardfogú tigris idejében szintén így éltek az emberek. Fegyvertelenül, meztelenül, nem támadhatták meg a nagy emlősöket és kénytelenek voltak a természet hulladékaiból táplálkozni. Férgeket, bogarakat, vad gyökereket és gyümölcsöket gyűjtöttek. Ma is járnak még a nagy mamutok és a kardfogú tigrisek. Mi szégyen van abban, ha mi, fegyvertelenek, viszszatérünk őseink életmódjához?! A nagyváros olyan, mint az őserdő. A civilizáció őserdeje. És a civilizáció nagyon fiatal, Mihályi. Nagyon fiatal. — De tanár úr! Ha én mégis tudnék állást szerezni! — Hiábavaló. Ne is erőlködjék. Én jobban tu 3000 személyes előadótermekkel építik már a világ legnagyobb egyetemi városát Rómában Róma, április. (A Pesti Napló római szerkesztőségétől.) Idestova féléve, hogy Rómában elkezdték a világ legnagyobb egyetemi városának építését. 1930-ban határozták el, hogy olyan egyetemet építenek az Örök Városban, amely már külsőségeiben is verni fogja a legmodernebb amerikai egyetemeket. Ez persze nem gyerekjáték és jó sok millió líra kell megvalósításához. 1933 augusztusában aztán valahogy meglett az építkezéshez szükséges összeg; a munkálatok megkezdésére kiutaltak hetvenmillió lírát és az ezernyi munkáshad meg a több mint száz főből álló mérnökkar hozzálátott, hogy a tervek alapján valóságra váltsa a remek álmot. Délszaki liget és tanterem Róma városa az egyetem céljaira 208.100 négyzetméter kiterjedésű területet ajánlott fel teljesen ingyen a létesítendő egyetemi város számára. A munkálatok vezére, Piacentini szenátor, a római korporációs minisztériumnak és a légügyi minisztériumnak tervezője kijelentette, hogy szakítani kell a tizenkilencedik század börtönökhöz hasonló egyetemeivel és a modern Alma Maternek épolyan szüksége van napfényre, levegőre és fákra meg virágokra, mint a mai embernek. Az egyetem épületeit tehát egy nagyszerű délszaki parkban helyezik el, ahol a diákok szabad levegőn tanulhatnak és dolgozhatnak. Az egyes épületek tervezői közös elhatározással úgy építik a fakultások palotáit, hogy csaknem minden tanteremnek szabad terrasza is lesz és megfelelő idő esetén az előadások nem a szobában, hanem a szabadban fognak folyni. Különben is az egyetemi város a modern építészet diadalát jelenti. Piacentini szenátorral, a főépület tervezőjével együtt, tizenöt építész tervét fogadták el. Valamennyi a legmodernebb építészeti irányt képviseli. Az egyes fakultások Az egyetemi város főépületében lesz a rektorátus és a jogi államtudományi fakultás. Szorosan ezzel kapcsolatban lesz a bölcsészeti kar épülete. A központi épület homlokzatának hossza 180 méter. Itt helyezik el az egyetem legnagyobb tantermét, melynek alapterülete 800 négyzetméter lesz és egyszerre 3000 hallgató fér el benne. Amerikai egyetemeken szerzett tapasztalatok alapján építik fel a Fizikai Intézetet. Külön kísérleti telepe lesz a Kémiai Intézetnek és múzeummal kötik össze az Ásványtani Intézetet. A Matematikai Intézet látványossága egy nagyszerű csillagvizsgáló, a Zoológiai és Botanikai Intézeté pedig egy kis külön állatkert és állatkísérleti telep és füvészkert lesz. Mindegyik intézetben külön dolgozószobái lesznek a tanároknak és külön kis dolgozófülkéi a különösebb kutató munkát végző diákoknak. Gondoskodnak arról is, hogy a külföldről jövő tudósok kutató munkái számára megfelelő helyek álljanak rendelkezésre. Természetesen mondani sem kell hogy valamennyi épületet a technika minden szükséges vívmányával szerelnek fel. Az egyes fajkultásoknak külön mozgófényképvetítő termük lesz, minden tanterem előtt telefonfülkét állítanak a diákok kényelmére, azokon a fakultásokon, ahol fizikai munka is folyik, zuhanyfürdők lesznek. A diák háza Az egyetemi város egyik legérdekesebb épülete a Casa dello Studente, a diák háza lesz. Három huszonegy-huszonkét éves építész: Giorgio Calzabini, Francesco Faiello és Severio Muraori tervezték. Mindhárman még diákok voltak, amikor a diák házát tervezték és így nem csoda, ha a szén épületben minden meglesz, ami csak egy diákmesterembernek szíve-vágya. A tervpályázaton ugyan eredetileg csak végzett építészek vehettek volna részt, de jellemző a mai Olaszországra, hogy a jórészt idősebb építészekből álló bizottság félre tudott tenni minden vaskalaposságot és a fiatalság konkurenciájától való rettegést és a három ifjú tervét ajánlotta elfogadásra. A Casa, delle Studentében tágas dolgozószobák, társashelységek, zeneszobák, éttermek, színház és mozitermek lesznek. Természetesen nem hiányzik a földszintről a két óriási tornaterem, a külön vívó- és bokszolóterem, a palota mellől a sportpálya és az uszoda. Utópisták képzelhetik el ilyennek az ideális diákotthont. Persze, ezt a sok gyönyörűséget csak úgy lehet megépíteni, ha a pénz nem számít. És ebben az esetben az olasz kormány és Róma városa csaknem számolatlanul adja a pénzt... Világhírű előadók A megnyitás évében a római egyetem kitűnő professzorai mellé a világ legkitűnőbb tudósait akarják meghívni előadások tartására, így például azt tervezik, hogy az 1935—36-os tanévben Einstein tartana előadást a Fizikai Intézetben, a világ leghíresebb írói és filozófusai a bölcsészeti és filológiai fakultáson, jogtudósok a jogi karon. A római egyetem szeretné megszervezni a rendszeres előadócserét Európa és Amerika közt, éa Rómába kívánja gyűjteni minden évben a különböző tudományok legnevesebb reprezentánsait. Csak a legnagyobb tisztelettel és igazi nagyrabecsüléssel lehet figyelemmel kísérni azt a munkát, ami itt folyik. A szavakat itt csakugyan tettek követik. Barcs Imre Szirmemegóvás biztositásssal. fWfg||| HMMJN a megszűnt Elkin Nemes rókák, sikkes SE NRISEÍTIfeSSs Gyula cég volt pellerinek legolcsóbban veze(Sje IV., Petőfi Sándor ucca L. Tel.: 89-534