Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)
1934-05-06 / 102. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ A parcellák krónikában Horthy Miklós és Tisza István Kertváros bonyodalmai klénügyekkel, öngyilkosságokkal és nagy hiányokkal A tábornagy és a villamoskalauz az új település viszontagságaiban (Saját tudósítónktól.) A felfordulás utáni időkben új konjunktúra született: a telekparcellázási üzlet. Rengeteg menekült tisztviselő volt kénytelen megválni családi otthonától, kevés lakás volt Budapesten és a szabad lakások sokba kerültek. A tisztviselőkben és kisexisztenciákban mindig élt a vágy, hogy saját otthont szerezzenek, ahol nem kell házbért fizetni. Talán a legnagyobb,szabású ilyen akció volt a Horthy Miklós Kertváros és a Tisza István Kertváros elnevezés alat ismert parcellázás. Mind a kettőben több ezer ember pénze és jövőbeni reménysége forgott kockán és mind a kettő körül még ma is bonyodalmak kavarognak. Már a múltban is voltak eljárások, de öngyilkosságok és családi tragédiák is jártak a nyomában. Nem bűnügyet és nem leleplezést keresünk, amikor a két kertváros közgazdasági regényét visszük az olvasó elé, hanem a közismert tábornagy és az ismeretlen villamoskalauz sorsán keresztül a parcellák krónikáját igyekszünk összefoglalni. A Horthy Miklós Kertváros eredete 1921-re nyúlik vissza. A földbirtokrendezéssel kapcsolatban akkor került szóba, hogy Budapest határában kisajátítanak egy nagyobb területet, amelyet házhelyek céljára parcelláznak és a jelentkezők között az OFB útján kiosztják. A parcellázásra kerülő terület Zuglóban volt, a Gyakorlótértől északra, a Hajtsár út és a Körvasút által övezett területen. Ennek a nagysága 270 hold volt. Eredeti tulajdonosai voltak: Budapest székesfőváros. Gróf Andressy Géza, az Ügető-és Lóversenyegylet, gróf Vigyázó Sándorné, a gróf Festetics Ágoston hitbizomány és gróf Károlyi György mellett mások. A parcellák iránt különösen a köztisztviselők körében nyilvánult meg nagy érdeklődés. Nagyon sok magasrangú katonatiszt, feltűnően sok bíró és bírósági tisztviselő, postahivatalnokok ésnők,, valamint kisemberek, villamoskalauzok, kisiparosok jelentkeztek a telkekért. A jelentkezők úgy tudták, hogy a kisajátítási árat az OFB állapítja meg és számítottak arra, hogy ez igen előnyös lesz rájuk nézve. Éppen ezért tőke nélkül is sokan jelentkeztek és a saját otthon elnyerése érdekében még a föld alól is előkaparták a szsikéégol pénzt. Voltak köztisztviselők, akik végkilégítették magukat, voltak, akik kölcsönt vettek fel és fedezetül lekötötték a fizetésüket, mások az örökségüket tették félre, hogy a telkeket megvásárolhassák. A kisajátítás nem történt simán. Budapest székesfőváros, mint telektulajdonos minden lehetőt elkövetett, hogy a kisajátítást megakadályozza és erre különféle okai voltak. Az OFB-nél a tárgyalások évekig elhúzódtak. Az OFE nem tárgyalhatott az összes igénylőkkel, mert hiszen a számuk ötezerre is emelkedett és ezért az igénylők elhatározták, hogy érdekeik megvédésére egyletet alapítanak, amelyet későbbi engedély alapján Horthy Miklós Kertváros Egyesületnek neveztek el. Ez az egyesület választmányt küldött ki és ez képviselte az összes tagokat. A parcellázás 1928-ig elhúzódott és az OFB hirtelen közbelépése vetett véget, amikor is a kijelölt telektulajdonosokat a parcellák birtokaiba helyezte. 1928 április 12-ikén 100 embert helyezett birtokba az OFB, 1929 második felében egy második csoport következett, 1932-ben következett a harmadik ési negyedik csoport elhelyezése ,és az ötödik, egyben utolsó csoport sorsáról most döntenek. Ilyen módon körülbelül ezer ember kapott telket a Horthy Miklós Kertvárosban, amelyet azóta nagyrészt elláttak közművekkel is. A csatornázás körül is bonyodalmak támadtak. Egy régebbi fővárosi szabályrendelet alapján folyóméterenként 33—90 pengőig terhelik meg a telektulajdonosokat az ingatlanuk előtt elvezető csatornák építési munkálataiért. Előfordult, hogy Baricza György a postásaltiszt 1500 pengőért kapta meg a telket és a főváros csatornajárulék címén 5118 pengővel terhelte meg. A postásaltiszt éveken keresztül összekuporgatott kis pénzével végre telekhez jutott, de aztán járulék címén úgy megterhelték, hogy most nem tudja, mit kezdjen a telkével, mert ilyen magas csatornajárulékot kifizetni nem tud. Egy őrnagy telkét szintem súlyosan megterhelték járulékkal, mire az őrnagy beadványt intézett a fővároshoz és közölte, hogy kénytelen lemondani a telekről és a főváros rendelkezésére bocsátja. A főváros azt válaszolta, hogy nem reflektál ajándékokra. Körülbelül 90 telektulajdonos nem nyugodott bele a nagy csatorna járulékba és a főváros illetékkirovását megfellebbezte a közigazgatási bírósághoz- Aki tehát 1931-ben belement ebbe a telekparcellázási üzletbe, most abban a helyzetben van, hogy a közigazgatási bíróságnál pereskedik egy szerinte lehetetlenül súlyos illeték kirovása miatt. . Tárgyilagosan meg kell jegyeznünk at is, hogy a telkek ára azóta ténylegesen felszökött. Akkoriban 5—10 nevű'Ohen H'aptgottet' íren, a telekárakat négyszögöléként, ez az úgyrevezet őstalaj ára, minden közmunka nélkül. Ma már a telekárak felszöktek 15—20 pengőre, optimisták szerint egyes telkek 80 pengőt is megérnek négyszögölenként. A piaci árat nehéz megállapítani, mert ma ezen a téren is pangás van. A csatornailleték miatt pereskedők aránylag jó helyzetben vannak, mert náluk sokkal súlyosabb helyzetben van 180 igénylő, aki elvesztett 280.000 pengőt és még telke sincs. Ezek azóta is gyűléseznek, tanácskoznak és bíróság elé állították azokat, akik szerintük vétkeztek, sőt még a mai napokban is bűnügyi eljárásokra gondolnak, mert kálváriájuk még mindig nem ért véget és újabb fejleményekért újabb elégtételt követelnek. Ez az évek óta tartó súlyos bonyodalom azt a harmadik csoportot érinti, amelyet az OFB egyszerre jelölt meg 1932-ben és állapította meg számukra a kisajátított birtoktestből a parcellákat. Az eljárás ezekben az ügyekben az volt, hogy a kijelölteknek a kisajátított telkek vételárát a Magyar Földhitelintézetnél kellett lefizetniük. Csakis a vételár elismert lefizetése után írták át az ingatant az ő nevükre. Időközben a sok lateiner ember, aki megijedt a telekvásárlással és tervbe vett házépítéssel kapcsolatosan jelentkező ezer gondtól, elhatározta, hogy gazdasági érdekeinek a képviseletére egy részvénytársaságot alakít. Sok embernek hitelre volt szüksége, sokan építési anyagot akartak vásárolni. Alapjában véve helyes volt az elgondolás, hogyha együttesen bonyolítják le az üzleteket, akkor simábban intézik el dolgaikat és jobban is járnak. Így alapították meg a kertváros parcellatulajdonosai a Kertváros Építő Rt.-et. Ennek az igazgatósági tagjai nagyjából azok voltak, akik a Horthy Miklós Kertváros Egyesületnek a választmányi tagjai voltak. Már most az a helyzet alakult ki, hogy a letelepülők részvénytársaságában helyet foglaltak és intézkedtek olyan emberek, akiknek ebben esetleg nem igen volt szakértelmük: nyugalmazott és aktív magasrsngű katonatisztek, bírák, ügyészek, tanárok s hasonlók. Mindegyik a legnagyobb jóakarattal és jóhiszeműséggel dolgozott, de mégis sorozatos veszekedések, tragédiák, öngyilkosságok és bűnvádi eljárások keletkeztek ebből a jóhiszemű, de hozzá nem értő részvénytársasági gazdálkodásból. A telektulajdonosok elhatározták, hogy a parcellák vételárát saját részvénytársaságuk útján fizetik be a Földhitelintézethez- így történt, hogy a harmadik csoportban kijelölt 180 igénylő a telkek vételára címén körülbelül 280.000 pengőt befizetőt a Kertváros Építő Rt. pénztárába. Ez a pénz szőrén-szálán eltűnt. Eladminisztrálták, rosszig gazdálkodtak vele, vagy talán súlyosabb eset is előfordult, nem lehet tudni, hiszen a büntetőbíróság sem tudta kideríteni, amely hosszú éveken át foglalkozott az üggyel. A Kertváros Építő Bt. gazdálkodásával kapcsolatban egy bonyolult bűnügy indult meg, amelynek egyik vádlottja egy miniszteri tanácsos volt, őt felmentették. Második vádlottja egy tábornok, akit a Tábla 8 hónapi börtönre ítélt és később a Kúria pénzbüntetésre változtatta át az ítéletet hűtlen kezelés címén. A harmadik vádlottja, Gajdos Aladár nyugalmazott alezredes, a teíblai tárgyalás után öngyilkosságot követett el és búcsúlevelében ártatlanságát hangoztatta. A 180 károsult, aki 280 000 pengőjét siratja és keresi még ma is a Kertverros Építő Rt-on, végkielégítését, illetve állását, örökségét, megtakarított pénzét vesztette el, sokan pedig még ma is törlesztik az akkor felvett kölcsönt és kamarát, amelyből mégsem lett telkük. Ezeknek a névsora a következő: Dr. Andor Pál orvos, Ábrahám András állami műszaki tisztviselő, Bános Elekné kezelőnő, özvegy Barthnesz Ferencné járásbíró özvegye, Halán Bála székesfővárosi tanító, Hartus Béla bádogos, Bódis Imre kazánfűtő, vitéz Bicskey Sándor rendőrfelügyelő, Biró Jenő rokkant főhadnagy, Biró Miklós rokkant, dr. Bihari Bála rendőrfogalmazó, Bizik Jenő székesfővárosi tanító, Brinszky György főmozdonyvezető, Bisitz Károly székesfővárosi tanácsos, Bisitz Melánia tisztviselőnő, Bózay József villamoskalauz, Bertha István villamoskocsivezető, Bódi András postaaltiszt, dr. Bónis György törvényszéki bíró, Bakács Gyula uradalmi intéző, Brunner Béla székesfővárosi főtiszt, Czsisner Dezső nyug. főszámtanácsos, Csillag Pál rokkant, Csörnök István tisztviselő, Delikát Rezső hadirokkant, Deutsch Károly kereskedő, Duka Mihály ny. detektívfelügyelő, Dienes Dezső irodaigazgató, Csoboth Miklós tisztv., Demeter János vámellenőr, Edling Jakab tanár, Éltes Mátyás igazgató, Erdélyi Gyula postaszámtanácsos, Einberger Ilona postatisztviselőnő, Fehér Mihály büntetőintézeti főtanácsos, Fodor István postaaltiszt, Farkas Gyula MAV-intéző, Funk Ádám dohánygyári ig., Fülepp József székesfőv. tisztv. Gabtin György főelőadó, Gulyás Gyula hadirokkant, Grenczer Mihály MAV-titkár, Grabovieczky Leó gimnáziumi tanár, Gyuricza János hadirokkant, vitéz Gábor Antal nyűg ezredes. Dr. Haraszti Vince rendőrfog., dr. Háry Ferenc törv. bíró, Hidassy János postatan., Kanuszik László tisztv., Hankó Adél postaellenőr, Hrabovszky Vilma tisztv., Hrabovszky Miksa szerelő, Hess László számtan., Horváth József őrnagy, Hegyi Pál székesfőv. tanító, dr. Hetzel Henrik tanár, Hegedűs József főtiszt, Hackstock János rendőr, Dr. Szeghy Antal törv. bíró, Jeney György székesfőv. tisztv., Kelemen Béla tanár, Kertész Ferenc műszaki tanácsos, Kiss Kornél MÁV-főintéző, Kocsis János postasegédtiszt, Korona Gyula köztisztv., Kovács Lajos számtiszt, Kresinszky Márton tanító, dr. Kosaras Sándor székesfőv. ny. tanácsjegyző, Kudlics Ilona tisztv., Kuli István tisztv., Kégli Vilmos rokkant, Koch Tamás női szabó, Kereskedő Ferenc hentes, Czinner Kompolthy Kálmán operaházi tag, Keller Lajos ny. árvaszéki ülnök, Kovács László postaellenőr, Kőváry Zoltán s. kiv. igazgató, Kiss Judith irodatiszt, Kienicz Károly gazdatiszt, Langfall Antal építész, dr. Lenkey Dezső kir. ügyész, Lám Béla kir. főmérnök, dr. Lenk Hugó ügyvéd, Löhnert Mátyás felügyelő, báró Lukachich Géza ny. altábornagy, László Ferenc gázgyári bádogos, Kasza István cipész, Mayer Ferenc MAV, főintéző, Mauerer Zoltán MAV főtiszt, Miklós Árpád ny. postaellenőr, dr. Milovanovics Vidtor bírósági jegyző, Mintza Péter rokkant, Mózes János MÁV s.-tiszt, Mikes József főállatorvos, dr. Molnár Gyula táblabíró, dr. Mozsonyi Sándor min. tanácsos, Móré Károly református lelkész, Mokry Aladár rend. s. hiv. ig., Magyar Györgyszatócs, Nagy Gábor villamosvezető, Nagy Gyuláné postatisztv., Nagy Mihály házfelügyelő, Nagy Zoltán számvizsgáló, Náray Armand tisztv., Németh Ferenc székessf. hiv. ig., Magyar György szatócs, Vitéz Oláh József őrnagy, CsimJános MÁV-művezető, dr. Öllé István gimn. tanár, Pataky Károly tisztv., dr. Pataky Dénes min. tan., Pásztor Lajos rend. őrmester, Pirity Jenő OTI-főtanácsos, Popovics Szilárd ügyészségi alelnök, Preissinger József tanító, Párduca Géza százados, dr. Rejtő Jenő ügyvéd, Roth György százados, Reicher István altiszt, Selyem István MÁV-tiszt, Surjánszky Vilmos bányatanácsos, Sipos Árpád detektív, Schannen Péter ig., Schön Nándor tanár, Szávay Sándor min. tan., vitéz Szerényi Károly főhadnagy, Székely Gyula MAV-elöljáró, Szakáll József valamosellenőr, Szederkényi Nándor min. főtanácsos, Szendy Ignác tiszthelyettes, özv. Szemerád Jánosné szülésznő, Szmercska Ferenc MAV-tiszt, Szeli Sándor tanár, Szingyi Gábor főszámtanácsos, Szabó Sándor csendőrtiszthelyettes, Szőts János kir. mérnök, Szűcs Kálmán ny. MAV-tiszt, Szvoboda Béla ny. s. tiszt, Szigeti László számtiszt, Szalay György dohánygyári gondnok, Szabó Mária tisztv., vitéz Szabó János postaaltiszt, id. Szádeczky Kardos Lajos egy. tan., ifj. Szádeczky Kardos Lajos ügyész, Tary Lajos főv. tanító, Topál József főtan., dr. Torday Árpád egyet. tanár, Tóth Ferenc rokkant, Tóth Balázs katonai főmester, Thuróczy Antal felügyelő, özv. Törtik Lajosné hadiözvegy. Tóth Gáspár hadirokkant, dr. Szombathy György tisztv., Uhmann Ottóné tisztv. özvegye. Vajai Imre főmérnök, dr. Várhidy Lajos tisztv., Wagner Nándor postatiszt, Varga János házfelügy, Varga Lajos postagépész, Váczi István MÁV I. tiszt, Waingartner Antal postaszámtanácsos, Watzel Adolf MAV ellenőr, Winkler Jánosné hadiözvegy, Windisch Aladár székesfővárosi főtiszt, dr Tukács Emil rokkant, Pilis Károly MAV főfelügyelő Salamon Sándor főtiszt, Sós Mátyás csendő**, Zsigmond Lőrinc csendőr, Bramnier Róbert csendőr. Fülöpi Venczelné, Lichtneckert András ezredes, Zachár Emil tisztviselő. Egyenként párszáz pengőtől 2—3000 riingőig terjed a követelésük, amelynek az igazilása is körülményes a csődeljárás során, mert a Kertváros ügyeinél sok zavar mutatkozott Meg kell jegyezni, hogy sokan újból pénzt szereztek és megvásárolták a telket, így az árát duplán fizették meg. Ez a 180 károsult azt állítja, hogy az ő 280.000 pengőjéből vásárolta meg a Kertváros Építő Rt. a Tirtr István Kertvárost abból a célból, hogy azt parcellázza és annak hasznából fedezze a mutatkozó hiányokat, így kapcsolódik egymásba a Horthy Miklós Kertváros és a Tisza István Kertváros ügye. Turchányi Gyula 1934 május 6 106 A Nemzetközi Vásár látogatói csodálattal nézik s CHINI* HENRIK úriszabóságának, Rákóczi út ]. Önnek is érdeke, hogy megtekintse! Raglánok, öltönyök,felöltött árban, ízlésben, minőségben utolérhetetlenen ! Rendelést a vásár területén is felveszünk. A kánikula öltönye a Hollywood P 60:tartós, könnyű, nem gyűrődik, mindig elegáns !