Pesti Napló, 1934. május (85. évfolyam, 97–121. szám)

1934-05-02 / 98. szám

Szerfia PESTI NAPLÓ 1934 mSJns S­­-f A műegyetemi javaslat a felsőházban Elfogadták az Irodalmi Tanácsról és a Nem­zeti Múzeumról szóló javaslatokat (Saját tudósítónktól.) A felsőház kedden dél­előtt ülést tartott, amelynek napirendjén a kul­tuszminiszter törvényjavaslatai szerepeltek. Ne­gyedtizenegykor nyitotta meg az ülést báró Wlassics Gyula elnök. A kormány részéről Hóman Bálint kultuszminiszter volt jelen. Vita nélkül el­fogadták az Uradalmi és Művészeti Tanácsról, va­lamint a Nemzeti Múzeumról szóló törvényjavas­latokat. Ezután Balogh Elemér előadó ismertette a Műegyetem átszervezéséről szóló javaslatot. Han­goztatta, hogy át kell nevelni a magyar értelmi­ségi osztályt és telíteni az élet reális eszméivel. A mai időkben a gazdaságtudományok törnek utat és a javaslat célja éppen az, hogy ezen a té­ren egységet létesítsen. Tóth Lajos helyesli a javaslatot és szükséges­nek tartja a jogi oktatás reformját. Szerinte köl­csönös hallgatási lehetőséget kell teremteni a Tu­dományegyetem és a Műegyetem hallgatói között. A jogásznak épúgy szüksége van a gazdasági tu­dásra, mint a mérnöknek a jogi ismeretekre. Ladányi Miklós szerint Budapest helyett Debrecenben kelltt volna megalkotni a mezőgaz­dasági egyetemet. Székács Antal hangoztatta, hogy a gazdaság­tudomány ma a gyakorlati élet alapja. Kívánatos­nak tartaná, ha a kereskedelmi szakosztályon a biztosítási ügy, a reklám és az eladás előadására modern tanszékeket létesítenének. Zelovics Kornél rámutatott arra, hogy a ja­vaslat éveken át vajúdó tudománypolitikai kér­dést kíván megoldani. A gazdasági és technikai élet párhuzamosan fejlődik s ezért az egyesítés mindkét tudomány fejlődését fogja eredményezni. Gróf Som­ssich László az önálló mezőgazdasági egyetem mellett foglalt állást. Hangoztatta, hogy a gazdatársadalom ma is változatlanul kitart az önálló mezőgazdasági egyetem mellett. A javasla­tot elfogadja, de átmeneti megoldásnak tartja és reméli, hogy hamarosan sor kerül az önálló mező­gazdasági egyetem felállítására. Ezzel a felsőház ülése két órakor véget ért. A legközelebbi ü­lést ma, szerda délelőtt tartják. PAX vállalat Tel. 26-1-06. Vilmos császár út 17 Alkonyat írta: Bibó Lajos Kis kövér emberke döcögött hölgyével az Ist­ván úton a Városliget felé. Nyári alkonyat volt. Megtisztult, szelíd este, a levegőben a békesség és nyugalom, a betelt szerelem láthatatlan illata úszott. . A kis kövér ember szuszogva hajigálta rövid lábait, tolta előre a pocakját. Sétapálcája üteme­sen koppant az aszfalton. A nőcske tépett tollú kis veréb volt, kissé zilált és szegényes, pisze or­ral, apró szemmel és vöröskés arccal, mintha nem régen hagyta volna abba a sírást. — Igenis... — mondta duzzogva.— Az az oka mindennek... A kövér közbevágott: — De kedves, igazad van. Mondtam már, hogy igazad van. Beszéljünk másról. A pisze mohón kapott a szón: — Persze, ha az elevenedre tapintok, akkor mindig azt mondod, beszéljünk másról. Rögtön goromba vagy, ahogy eltalálom az igazságot. — Mikor gorombáskodtam? — Az imént — Azt mondtam, kedves. Kedves, beszéljünk másról. Ez gorombaság? — Az, mert rám förmedtél. — Nem förmedtem rád, csupán kértelek, ne rontsd el megint szándékosan az eszéd. A nő nem felelt, összeszorította a száját, hogy ne beszéljen. A kis kövért megejtette az alkonyat Fáradt nagyon is zilált volt belül. Őszintén, szo­morúan sajnálta magát. Gyengéd, anyás szavakra vágyott, szeretett volna elérzékenyülni, hogy ki­csorduló hálájában ő is megsimogathassa a piszét, aki ma már harmadszor elkezdte, hogy belekössön. Mentek egy darabon- A kis kövér a liget előtt megállott. Megtörölte verejtékes homlokát. — Menjünk Poznerhez, rántott csirkére. A pisze rántott a vállán. — Tegnap is csirkét ettünk. A kövér eltekintett a tó felé. — Nézzük meg akkor azt az új vendéglőt, ahol a múltkor voltunk. — Unalmas. — Muzsikát akarsz! — Semmit se akarok. Nekem mindegy. A kövér nem szólt. Percet még várt, akkor megindult. Beértek a fák közé. A pisze nem bírta tovább. ^ — Ez az, látod. — mondta csupa kétségbe­eséssel. A kövér rakta szépen maga mellett a botját. Nem válaszolt !A­ pisze folytatta. — Ez a birkatürelem . •. A férfi nézte a távoli fákat. A nőcske kicsit li­hegve aprított az oldalán. — Elza is ezért, hagyott faképnél. A kövér a botjával lekaszált egy kökörcsint. — Nem­ ő hagyott faképnél. — Hanem? — Én adtam ki az útját. — Hazudsz. Megcsalt — Nem igaz. — De igaz. Megcsalt A hátad mögött kineve­tett a többi is, mert nem tudsz a nőkkel bánni.A férfi legyintett. — Helyes. Igazad van. — Nincs igazam. Vaj szíved van, az az oka mindennek. Gyönge meg, puha vagy, azt tettek veled, amit akartak. Tűrted, hogy a fejed tetején táncoljanak. Amaz már rágta a száját. Megette a fene megint az egész estét. Dehát miért is hallgat, mire vár, miért nem üti agyon ezt a veszett kis hárpiát egyetlen ökölcsapással. — Nézd — mondta fáradtan, minden erejét megfeszítve, hogy fékentartsa a dühét. — Az Istenre kérlek, hallgass. Mit akarsz ezzel a sza­mársággal. A nő látta, hogy nem tudja fölbőszíteni. Mér­gében kicsordult a könnye. — Nevetséges és gyáva vagy. Nincs se véred, se epéd- Csupán nyafogni, kérleni, simogatni, meg megbocsájtani tudsz. Ezért szarvazott föl minden hitvány lotyó. A férfi megállott. Szembefordult vele. Resz­ketett minden tagjában. — Szóval gyáva vagyok? — Az. — Gyönge? — Az. — Puhaszívű? — Az. — Aki csupán kérlelni meg simogatni tud? — Igen. — Hát akkor... — a bot a magasba lendült. — Nesze! — a bot lesújtott. — Nesze, te görcs! Nesze, te vacalk! Nesze, nesze, ti többiért is, min­dért, valamennyi koszos ringy .. Nesze! Te, te kis szemét. A pisze vadul sikoltozott. Az ütések valóság­gal zuhogtak a karján, vállán, arcán és a fején. — Miklós! Miklós! — jajveszékelte. A kövér verte, ütötte, ameddig a karja bírta. Akkor elfulladva megállott. A nő leroskadt a földre, kezébe temette az arcát és hangosan zoko­gott. A kövér még fújt egy darab ideig, aztán megindult és leült a legközelebbi padra. Most már azért is rántott csir­két eszik. Uborkasalátával. A fákon túl zene szólt A szél erre hozta az egyik közeli konyha illatát. A 1931-es keleti kirándu­lásig, melyen Kummer Lajos báró, Rauch Mi­hály és Rauch Viktor vesznek részt, kedd dél­után érkezett meg Buda­pestre. Egy órai it tar­tózkodás után folytatták útjukat a Balkánon ke­resztül Kis-Ázsia és Per­zsia felé Újabb letartóztatás és előállítások a román kötvényhamisítási ügyben A bukaresti rendőrség keresi a hamisító nyomdász megbízóit (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság bűn­ügyi osztályán Bede József rendőrtanácsos veze­tésével tovább folytatják a nyomozást a román kötvényhamisítás ügyében. A rendőrtanácsos kedden délelőtt újból kihallgatta Glaser Lajos nyomdászt, aki a következőket mondotta: — A nyomor vitt rá a hamisításra. Az utóbbi hónapokban alig kerestem annyit, hogy felesé­gemnek, 2 és 3 éves kisfiamnak kenyeret vehessek. Már öngyilkosságra gondoltam. Ekkor megjelent nálam Winkler Lajos ügynök. Elmondta, hogy román urak jöttek Budapestre egy román köt­vény kliséjével, ennek az alapján kellene nekem kötvényeket hamisítanom. A románok jól meg­fizetnének. Meg is fizettek. Összesen 500 pengőt adtak, de ebből 480 egynéhány pengőt kiadtam papírra és festékre, úgy hogy pár pengőt költöt­tem csak családom fentartására. Glaser vallomása alapján a detektívek előállították Winkler Lajost, akit kedden délután előzetes letartóztatásba he­lyeztek. A főkapitányság rádión közölte a bukaresti rendőrséggel azoknak a románoknak a neveit, akik a hamisításra Glaselnek megbízást adtak. Ezek a románok a nyomozás adatai szerint, amikor Gla­selt előállították, Romániába szöktek.­ Kedden egyébként néhány előállítás is történt ebben az ügyben. Olyanokat állítottak elő a főka­pitányságra, akik a nyomozás adatai szerint Gla­selnek segédkeztek a 20 millió lej értékű hamis kötvények előállításában. Kigyulladt egy hatalmas bécskörnyéki fatelep — 22 sebesült­­ Bécs, május 1. Az Általános faipari és fakereskedelmi rész­vénytársaságnak a déli vasút Bécs—Mei­ling közti töltése mellett elhúzódó hatalmas fatelepén délután tűz támadt. Növelte a veszélyt az, hogy a fatelep közelében két benzinraktár van. A tűz­oltóknak órák hosszat tartó megfeszített munká­val a késő esti órákban sikerült a tü­zet meg­fékezni. Az állandóan füstben és lángok között dolgozó tűzoltók közül 22 könnyebb természetű sérülést szenvedett. A tüzet valószínűleg moz­donyszikra okozta. Báró Collas Tibort 6 hónapra eltiltották az ügyvédi gyakorlattól (Saját tudósítónktól­) Az Ügyvédi Kamara fe­gyelmi bírósága hétfőn este két esztendő óta hú­zódó fegyelmi ügyben hirdetett ítéletet. Az ítélet, amelyet a zsúfolt tárgyalóterem hallgatósága előtt hirdettek ki, hat hónapra eltiltja az ügyvédi gyakorlattól báró Collas Tibort, az ismert arisz­tokrata ügyvédet. Két esztendővel ezelőtt báró Collas Tibor jog­tanácsosa volt gróf Széchenyi Pálnak, akinek ügyeiben eljárt. Gróf Széchenyi Pál egy napon visszavonta a megbízást báró Collas Tibortól és ezt követőleg néhány nap múlva megtudta, — mint ez a kamarai ügyész vádbeszédéből kiderült — hogy báró­­Tollas Tibor a megbízatás visszavo­nása után, egy különös tartalmú levelet mutogat A levél írója egy sashalmi nő volt, aki nem tudta, hogy báró Tollas Tibortól a gróf már megvonta az ügyvédi megbízást. Báró Collas Tibor — ezt állapította meg a fegyelmi bíróság — a levelet, amelyről tudta, hogy valótlanságot tartalmaz, azért mutogatta meg mindenkinek, hogy bebizo­nyítsa, hogy még mindig képviseli gróf Széchenyi Pált. A valótlan adatokat tartalmazó levél egyéb­ként diffamáló volt gróf Széchenyi Pálra és báró Collas Tibor nemcsak hogy nem közölte ennek tartalmát volt ügyfelével, ami szintén beleütközik az ügyvédi rendtartásba, de többeknek meg is mutatta, amivel ismét fegyelmi kihágást köve­tett el. . Gróf Széchenyi Pál, amikor erről az eljárás­ról tudomást szerzett, a kamara fegyelmi bírósá­gánál feljelentést tett báró Collas Tibor ellen. A feljelentést 1932 augusztusában nyújtotta be és eddig nyolc tárgyalást tartottak ebben az ügyben az Ügyvédi Kamara fegyelmi bíróságánál. Ítélet­hozatalra most hétfőn este került sor, amikor is a kamaraügyész, dr. Grünhut Ármin, az ügyész dr. Székely Endre és a sértett képviselőjének, dr. Marton György felszólalása után a dr. Sraitók Ferenc elnöklésével tárgyaló fegyelmi tanács ki­hirdette az ítéletet, amely hat hónapra eltiltja az ügyvédi gyakorlattól báró Collas Tibort. Az ítélet­hez hosszú indokolást fűzött a fegyelmi bíróság. Az ítélet, amely ügyvédi körökben feltűnést kel­tett, még nem jogerős­.

Next