Pesti Napló, 1934. október (85. évfolyam, 222–246. szám)

1934-10-14 / 232. szám

Vasárnap Háromórai halálos csend és szépség Reinhardt felülmúlta önmagát a „Szentivánéji álom" hollywoodi előadásával Hollywood, október. A korláthatatlan lehetőségek hazájában íme, egy »Szentivánéji álom« korructan lehetőségekkel, amilyeneknek megálmodására és megvalósítására csak egy Reinhardt zsenije képes. Akadályokon keresztül, amik mást megbénítottak volna: egy nyelv, amelyet a rendező alig ismer, tehát a dialó­gus finomságai helyett minden súlyt az akcióra kell áthelyeznie, a kosztümök­ százai, amelyekről három nappal a bemutató előtt derül ki, hogy nem készülhetnek el és csak akkor kap más, új cég rájuk megbízást, a főpróbán még a színészeit egy része civilben játszik — és a premieren, más­nap este, a Max Kee által rajzolt tökéletesen si­ker­ült csodaszép ruhák külön tapsot kapnak! És minden ilyen tempóban készült, minthogy Reinhardt csak két héttel a bemutató előtt érke­zett ide: az utolsó négy éjszakai próbán szinte az az érzésem volt, mintha szobrászmunkát látnék, márványvéső munkáját, amikor Reinhardtot fi­gyeltem, amint a nyers­anyagból, ami itt nemcsak emberanyagot, hanem hegyláncok, völgyek, csil­lagok, erdők együttesét jelentette, lázas sietségé­ben is csalhatatlanul biztos kézzel kiformálta azt, amit álmodott. Mert a főszereplője ennek a hollywoodi »Szent­ivánéji álom«-nak maga a természet, az egész világon páratlan Bowl, a negyvenholdas szikla­amfiteátrum, amelyről már múltkoriban írtam a zenekari hangversenyekkel kapcsolatban,­­ a vá­ros központjában fekvő elhagyott völgykatlan, amit a Gellérthegynél magasabb kopár hegyláncok vesznek körül s ahonnan egyetlen emberi lakás, még csak háztető sem látszik; a nézőt nem zavar­ják a körülötte ülők, mert minden padsor maga­san húzódik el az előtte levő fölött s a húszezer ember mindegyike úgy érezheti, hogy egyedül van a csillagokkal és a tücskök millióival. S a Bowl akusztikája olyan ideális, hogy minden el­suttogott hang és minden pianissimója a zenének a legmagasabb perifériákon is tisztán hallható hangerősítő nélkül is! A sötétbe merült világban csupán egy pont él, csak azzal érzünk szoros ösz­szefü­ggést: a színpaddal, amely lent a homorú félgömb szélén a fekete hegylánc tövében világít. A színpaddal, ami nincs! Mert Reinhardt ked­véért az óriási kagylót, amelyben a zenekar ját­szani szokott, a hozzátartozó épülettel, művészszo­bákkal együtt, jó amerikai módszer szerint egy­szerűen felemelték és eltolták valahova a sziklák közé, ahol nem látható és az orchesternek a fák közé elrejtett láthatatlan dobogót építettek. Men­delssohn bűbájos muzsikája naggd­hat, mintha a tücskök vagy a csillagok zenélnének. A színpad helyére pedig egy domb került, rajta igazi pázsit­tal és egy elragadó Orrot-tájképpel, igazi ezüst­zöld tölgyerdővel, amiben igazi nád veszi körül az igazi víztükröt! A tölgyliget mögött mély szakadék húzódik, amiben tízezer autó parkol előadások alatt. Rein­hardt hidat húzatott föléje, amely a domb közepé­től átvezet a kopár magas hegylánchoz és úmalg hat, mintha tisztáson áthúzódó erdei út volna- S a híd, a gellérthegynyi sziklatömegek, maga az ég, min­den­ színhelyei a cselekménynek... Tessék elképzelni: amikor Mendelssohn zizegő muzsikája a tündérek jöttét jelzi, ezer és ezer tarka szentjánosbogár — ezer és ezer kigyúló és el-elalvó villanykörtécske — villog a szemközti sziklafalakon fel a csúcsokig és lent a Bowl kö­rülvevő fák lombjaiban, a bozótból Botticelli »Prima ver­a «-Vénének lenge leplekben liberlő nim­fái lejtenek elő, barnáslila faunok ereszkednek le a fák koronáiból, óriási zöld szöcske hátán apró aranylovattyal, ugrál közöttük s a látomás Corot­szerűen ezüstös ködfelhőben úszik — a domb szé­lein a föld alól mesterséges füstfelhők homolyog­nak elő és terítik fátylaikat a ligetm­khez fog­ható megkapóan szénen és szuggesztívebben még soha Shakespeare álmát nem jelenítették. S a híd, a miket tud Reinhardt ezzel az erdei ríttal elérni, milyen fantasztikus hatásokat. Azt látniuk kellene, ahon­yan azon a tündérek két hosz­szú kék fátyol uszályt­­­irdolva leVitecnek. vacry anolvnn azon egy, vállán tündért hordozó faun a sötétben a hegyekbe felszalad, úgyhogy a hal­kuló és elhaló muzsika hanszjaira csak a lány két, •magasban kiavódó kar­a van neavilágítva. K­iín­di(T távolabb. jTirdísz kisebb vedten vonagló két fe^ér kar am? a 7""« ntf^só h^lk ban^já^a bele­vész az éjszaka sötétségébe, a közönség őrjöngő tapsba tört k' pz után a jelenet után... Az Mke. Puck. egyike a nagy revelá­cióknak. Reinhardt­ az első m­ódán azt mondta a pokern, hogy horráfontató tüneménnyel még éle­tében­ nem találkozott és ezt megérezte első pilla­nattól kezdve a közönség is: a hosszú és r­ehéz szerepet egy tizenhároméves kisfiú, Mickey Rooney a neve, játszotta, aki­t már egész sor színpadi és filmsikerre tekinthet vissza. De itt mellékes a kora, csodagyermek volta, itt egy érett, kiforrott művész ágál előttünk, aki Shakespeare stílusát jobban találja el valamennyi felnőttnél, akinek kamaszszájából az archaikus, nehezen ért­hető nyelv természetesen hangzik! Ez az ördön­gösen mozgékony és dinamikus kölyök csupa rög­tönző ötlet, minden próbán új remek apróságokat talált ki, miken Reinhardt halálra nevette magát és csak arra kérte, hogy el ne felejtse, hogy meg­tartsa őket... A beszédtechnikája olyan tökéletes, minden szava oly tisztán, érthetően pattog, s úgy tele van vele az erdőszínpad, hogy a kivételes, is­tenajándékozta művész jelenléte kapja meg a né­zőt: ez a furcsa kis zöld bogár már nem is ember­fióka, hanem ízig-vérig kobold, akinek minden varázslatot elhiszünk, amint hol magas fák koro­nájáról pottyan elénk, hol vakondjukból gáncsolja el kis kezével az arrahaladókat. Valami furcsa, fanyar kamaszördög-humor áradt belőle a meg­szidott Puck-báj helyett, egy természetfölöttire méretezett csibész röhög és nyerít kárörömében a halandók tehetetlen kínlódásán, — ez az a Puck, akit Shakespeare álmodott. A három külön világot, amiben a komédia szereplői élnek, élesen határolja el külsőségeiben Reinhardt fantáziája: a tündérek kékes-ezüstös­zöldes felhőfáty­olba vesző álomvilágával szemben meleg barnássárgákba és vörösökbe van öltöztetve a komikus mesteremberek színésztruppja, akik el­túlzott maszkjaikkal és összecsoportosításaikkal úgy hatnak, mint Breughel-képek karikatúraszerű figurái. Az athéni meseudvar, amelynek semmi köze sem volt Shakespeare elgondolásában az ó-görögökhöz, valami elbűvölően stilizált neo-rok­kokó kosztümöt kaptak, a nők »panier«-szoknyá­kat fedetlen vállakkal, szoros fűzős darékkal és óriási tollszerű fejdíszekkel, a halvány sárgától őszibarackszínen át halványvörösig minden árnya­latban, rengeteg aranydísszel, amiktől csak a her­ceg és Hyppolita piros selymei és az uszályhor­dozó négy kis négerfiú azúrkék ruhái é­s óriástur­bánjai világítottak ki felejthetetlenül finoman. Mielőtt az udvar az utolsó jelenetek előtt eb­ben a csodaszép színpompában bevonul, felhang­zik a nászinduló a láthatatlan zenekarban és a szemközti távoli magas hegylánc felső peremén a fekete égen kigyullad egy sor fáklya, azután el­indul a magasból ezerötszáz apró égő pontocska és kígyózik le a hegyoldal szerpentinjén, az első fáklyahordók már elérték a hidat, már lent van­nak a dombon, már végigmentek a szélein és el­foglalják helyeiket a nézőtér két oldalán, fel az amfiteátrum közepéig, amikor a hegytetőről még mindig indulnak i­fjabb izzó vörös pontocskák a nászindició hangjaira! Tíz percig tartott ez a levo­nulás és mind a tíz percet végigtapsolta a kö­zönség! A mesejáték jellegét még jobban kihozta Rein­hardt azzal, hogy nemcsak a rendes megszokott zenét adta, hanem Mendelssohn egyéb műveiből, az új Athalies-ból és a dalokból is felhasznált részeket. Titániának láthatatlan női tercett énekel altatót, amihez a tündérek táncot lejtenek, női szopránok kórusa halk trillával kíséri az erdő királynőjének minden érkezését. Oberon egyes sorait melodráma­szerűen félig énekli, félig szavalja, Puck mono­lógjaiba zenei aláfestés szól bele. És mindez töké­letesen szólal meg Reinhardt régi munkatársának, Einar Nilsonnak vezetése mellett. A premier megrendezése alkalmazkodott az ősi hollywoodi szokásokhoz: egy ünnepelt színész, mint »master of ceremony«, mikorfónon jelentette be előadás előtt az érkező sztrárok és egyéb hí­rességek neveit, akiket fényszórókkal világítottak meg, hogy a közönség láthassa a toalettjeiket, ra­gyogó belépőiket és közismert édes mosolyukat. De ezúttal, talán először, mióta Hollywood Holly­wood, a sok mai, tiszavirágéletű csillag egyszerűen elhalványodott és elfelejtődött abban a percben, amikor egy pár száz év óta porladó idegen költő megszólalt , és vitte magával a lelkeket Oberon és Titánia ligetébe, ahol Puck, az apró zöld gnóm űzi ördöngös játékait és ahol a szamárfejűvé va­rázsolt mesterember és a négy bolyongó szerelmes megbabonázottan kóborol a bozótban. Egy idegen világba, aminek semmi köze sincsen dollármilliók­hoz, reklámsikerekhez, mindahoz, ami ezt a vá­rost máskor egyedül érdekli. Itt ezer és ezer ember gyerekké lett újra, át­engedte magát egy halott költő meséjének, amit egy másik, élő költő varázsolt elébe és három órán keresztül halálos csendben fürdött a Szép­ségben. (Igen, szépségben, nagy S-sel, tessék el­hinni­­...) V VÁROSI SZÍNHÁZ B Budapesti Kaspereng-fonestar KuFuiMeténest megnyitó előadása okt. 18-án, csüütör­tökön este 8 órakor. — GOUNOD FAUST c. operája. — Új díszletek ! Újszerű rendezés­i jegyek válthatók a színház pénztáránál és a Jegy­irodákban Rendkívül mérsékelt áru bérletek a 20 előadásra néhány napis­­berlet": RIGOLET­TO PESTI NAPLÓ 1984 október 14 23 , a SCHM­MDA tartós felső szövetből, a legdivatosabb minták­ban. selyemfényű könnyű nutriette béléssel, valódi opossum gallérral és opossum fazonnal . 160 továbbá minden fajtájú nemes szőrmebundák a napi áraknál lényegesen olcsóbban kaphatók. Téli és átmeneti kabátok, öltönyü­k minőségben, ízlésben, árban utólérhetetlenek KÜLÖN FIÚ- ÉS GYERMEKRUHA-OSZTÁLY SCHNUR HENRIK ANGOL ÚRISZABÓSÁGA ÉS KÜLÖNLEGES KÉSZÍTMÉNYŰ FÉRFIRUHAÁRUHÁZA BUDAPEST, RÁKÓCZI ÚT 15 (*) Dohnányi Ernő betegsége. Dohnányi Ernő­ről, a Zeneművészeti Főiskola főigazgatójáról a szombati nap folyamán az a hír terjedt el, hogy betegsége hirtelen súlyossá vált és állapota aggo­dalomra ad okot. Beszéltünk Galafrés Elzával, Doh­nányi Ernő feleségével, aki a következőket mon­dotta: — Március óta betegeskedik a férjem és ez­előtt két héttel állapota ismét komolyra fordult. Trombózist kapott az egyik lábán. Ma már jobban van, láza elmúlt és a trombózis is múlófélben van. Reméljük, hogy pár héten belül teljesen felgyó­gyul. Dr. Kaszper Károly főorvos, Dohnányi Ernő kezelőorvosa a következőket mondotta: — Dohnányi Ernő mostani betegsége nem új­keletű. A betegség márciusban kezdődött egy erős kötőszövetgyulladással. A gyulladás elmúlt és Dohnányi Ernő influenzából eredő jobb- és bal­oldali mellhártyagyulladást kapott. Gyógyulófél­ben volt, amikor a Semmeringre utazott, hogy ott teljesen kipihenje magát. Semmeringen idejének legnagyobb részét ágyban töltötte és amikor haza­tért, jobblábán trombózis támadt. Ma már arány­lag elég jó kondícióban van Dohnányi Ernő, álla­pota még mindig elég komoly, de úgy látom, a dolgok nehezén már túl vagyunk. Remélhető, hogy néhány hét múlva teljesen rendbe jön. JIÁRIÁ JAAlíció Októberit. Budapesti. 9.15: Hirek. K­.N­­ivmow Egyházi ének és szentbeszéd az Egye­temi templomból. Szentbeszédet mond dr. Tóth Tihamér. ÉIKV kelnek a Küziponti Papnevelő Intézet növendékei dr. Koudela Géza vezetésével. 11.15: Evangélikus istentisztelet a Deák téri templomiból. Prédikál Magécs Károly kerületi központi lel­kész. Énekel a Lutheránia Vegyeskar Kapi-Krank Jenő ve­zényletével. Orgonál Zalám­fy Aladár. 12.20: Időjelzés, időjárás­jelentés. 12.30: A Budapesti Hangverseny Zenekar. Vezényel Slajter Lajos. Fizet-hangverseny. 2.00: Hanglemeze­k. 3.00: A földművelésügyi minisztérium rádióelőadása. Marton Dénes, szőlészeti és borászati felügyelő: Szüret utáni szőlőmunkák.. 3.50: A Mária Teréz­ia 1. honvédgyalogezred zenekara. Vezé­nyel Fü­gedynFrebtner Sándor. 4.30:­­Budapest és környékének őskori lakossága.« Tompa Ferenc dr. egyetemi tanár előadása. (Közművelődési előadássorozat.) 5.00: A pozen­i »Haslo« lengyel vasutasénekkar hangversenye. Vezényel Latoszewsky Zsig­mond dr., a­­pózeni Operaház igazgatója. 5.40: »A walesi her­ceg.« Rácz D. Károly londoni levele. Felolvassa Rosner Kál­mán. G.H. Bura Sándor és cigányzenekara. 7.15: »Kedves köte­tem.« Kosztolányi Dezső beszél Balassa Bálintról. 7.50: Sport­és lóversenyeredmények. 8.10: Közvetítés a Kamaraszínházból. »Az abbé.« Színmű 3 felvonásban, 5 képben. Irta P. Anthelme. Magyarra átdolgozta Orbók Attila. Rendező Vajda László. Az I. fel­r. után kb. 9.00: Híreik, sporteredmények. Utána kb. 10.30: Közvetítés a Royal-szálló étterméből. Az Erőas—Takács jazz-zenakar műsora. 11.10: Közvetítés a K­ökl fa-vendéglőből. Lakatos Gyula ás Lakatos Vince cigányzenekara muzsikál. — Budapest II. 3.00—3.30-ig: »Nagy Péter világbajnok.« Nyári Hilbor elbeszélése. — Telefonhírmondó. 3.00-ig: Budapest I. műsora. 3.00—3.30 lg: Budapest II. műsora. Utána: Budapest I. műsora. — Közvetítőállom­ások: Egész nap Budapest I. mű­sora. Október 15. Budapest I. 6.45: Torna. Utána: Hanglemezek. 9.15: Hírek. 10.00: 1. A finn-magyar barátság. 2. Részletek a »Kalevalá«-ból (felok­ásások). 12.00: Harangszó, időjárásjelen­tés. 12.15: Dr. Landalné Christian Lili énekel. Sonkoly István heged­ül zongorakísérettel. Közben: Híre­k. 1.20: Időjelz­és, idő­járásjelentés. 1.30: A Buda­pesti Koncert Szalonzenekar. 2.40: Hírek, árak. 4.00: A rádió diák félórája. »Columbus.« 4.45: Pon­tos időjelzés, időjárásjelen­tés, hírek. 5.0­1: Az államrendőrség fúvószenekara. Vezényel Szőllőssy Ferenc. 6.00: Német nyelv­oktatás. 6.30: Hanglemezek. 7.10: »Előadás a viccről.« Nagy Endre humoreszkje. 7.30: A Filharmóniai Társaság hangver­senyének ismertetése. 7.40: A Filharmóniai Társaság han­g­versenyéne­k közvetítése az Operaházból. Vezényel A. Zeit­linsky. Közreműködik Hoffmann József (zongora). Utána Kb. 9.50: Hírek, időjárásjelentés. 10.10: Közvetítés a Hungária­­r­.álló étterméből. Magyari Imre és cigányzenekara muzsikál. 11.15: Köz­ve­títés a Barossa kávéházból. Ilnicz­ky László janr­zenekarának műsora Szántó Gyula énekszámaival. — Buda­pest II. 7.45—8.15-ig: »Gabaly.« Radványiné Ruttkay Emil« elbeszélése. 8.25—8.45-ig: Losonczi-Schweitzer Oszkár szalon­zenekara. — Telefonhírmondó: Egész nap Budapest I. mű­sora. — Közvetítőállomások. 7.40-ig: Buda­pest I. műsora. 7.45— 9.45-ig: Budapest II. műsora. Utána: Budapest I. műsora. ­AGYAR NŐSZINKÖH ÉN ÉS A HÚGOM Vasárnap V14—:*/16—V18

Next