Pesti Napló, 1934. november (85. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-18 / 260. szám

­ Vasárnap PESTI NAPLÓ 1934 november 18 N­em erről volt szó Írta: FRIEDRICH ISTVÁN Nem erről volt szó. Nem az egységes párt át­szervezéséről és a f­élharcosok kicseréléséről. Nem. Hanem azt mondották tavasszal és nyáron, hogy az ősszel majd komoly reformokra fog sor kerülni. Hogy egy csomó nagyfontosságú tör­vényjavaslat kerül a parlament elé. Hogy ősszel kezdődik majd az igazi újjáépítés munkája. Azt is olvastuk, hogy Pannonhalmán és a Bakonyban már mindent megbeszéltek, mindent előkészítet­tek. Csak éppen még a törvényhozás elé kell vinni a­ javaslatokat és minden rendben tovább fog menni. Így mondották, így írták. De most nem ez történik. Maholnap november végén járunk és még mindig csak játszadozunk az idővel. Szinte örülünk, hogy a soha vissza nem térő idő, a drága idő, minden nagyobb izgalom nélkül elszá­guldoz a fejünk felett. A nagy reformok helyett még mindig pro­bléma, hogy a pártmonopóliumon belül melyik katéria fog végül is felülmaradni. Boldog és meg­elégedett világot élünk. Álmodozunk, sültgalam­bokat várunk és a csillagok járásából jósolga­tunk egymásnak szépeket. A pártmonopólium sakktábláján tologatják ide-oda a figurákat. Ez odakerül, az idejön. Amazt meg amoda küldik. Helycsere az egész. Azután büszkén verik a mellüket, hogy a törvény­­hatósági választásokon az ország mellettük nyi­latkozott meg. Hát ez csakugyan így volt. És így is lesz ez, amíg a pártmonopólium szervezetei azonosak az állami és közigazgatási apparátussal. És milyen optimisták vagyunk! Ha sötét fel­hők gomolyognak a firmamentumon, akkor csak bárányfelhőcskéket látunk bennük. Ha mennydö­rög, akkor boldogak vagyunk, hogy nem csapkod­nak hozzá a villámok is. Minden fordulatban csak javulást látunk. Minden esemény a mi sikerünk. Még az őszi szelek is arról harsonáznak, hogy mi­lyen nagyszerű legények vagyunk mi itt Közép- Európa viharvert földjén.­­ Tudom, hogy nem könnyű feladat az optimiz­mus eme illatos légkörében a délibábokra vihar­ágyúkkal lövöldözni. Tudom, hogy aki a fata mor­gana irányában haladókat figyelmeztetni akarja, az a mai felülről irányított közszellem ellen vét. Mégis kötelességemnek tartom, hogy kertelés nél­kül rámutassak a valóságra. Arra, hogy az ország lakosságának egyhar­­mada a legkétségbeejtőbb nyomorban tengődik. Hogy ezeken a szerencsétlen népmilliókon az vajmi nagyon keveset segít, ha nálunk egyébként szép rend és mélységes csend uralkodik. Nekünk tehát inkább az égető szociális problémáink megoldásá­val kellene az időt eltölteni, mint állandóan csak kultúrfölényünknek és nagyrahivatottságunknak örvendezni. A szűkölködő magyar testvérek tűrhe­tetlen sorsával kellene végre foglalkoznunk, nem­­pedig a pártmonopólium repedéseinek a betapasz­­tására elpazarolni az energiákat és az időt-A társadalom alapsejtje: a család széthulló­­ban van. Az ifjú generáció helyzete reménytelen és egyre türelmetlenebbül nézi az öregek filiszter­­tempóját. Falvaink ezreit ki kellene emelnünk napkeleti letargiájukból, a keleti gondolkodás maradiságából. Rengeteg munka, rengeteg fel­adat, iszonyú problémák dübörögnek végig a ma­gyar rónákon, mialatt a felső emeletsorokban megelégedetten ülnek a konszolidáció kemence­­padkáján. Magatehetetlen intelligenciánk csak csodatevő panaceák után kutat. Mindent mástól és máshon­nan vár, önmagától semmit sem. Csak sóhajt és sopánkodik. Saját bajai miatt kiabál, de képtelen a nyomorgó kisemberek százezreivel szolidaritást vállalni és a szociális problémák mélyére hatni. Sokkal indolensebb, semhogy komoly, céltudatos szervezkedéshez hozzáfogni képes volna. Ott tolak­szik a hatalom zsámolya körül, ócska pátoszoktól elhódítva, régen értelmetlenné vált jelszavak szaj­kózásával, facér diplomás fiaival és oda se hede­rít azokra a munkanélküli falusi tömegekre, ame­lyek a lét és nemlét között bukdácsolnak. Elhiszem, hogy mintaállam vagyunk, hogy külpolitikai vonalvezetésünk nagyszerű, mindent elhiszek. Az optimizmusukban sem akarom a rendszer főurait megzavarni. Csak azt mondom, hogy az önelégültség dokumentálásán és az opti­mizmus hangoztatásán kívül mégis csak mást is kellene csinálni. És­pedig mélyen szántó reform­­politikát, amilyent Pannonhalma és Bakony után a kormány be is ígért őszre. Most tehát ne társasjátékokkal töltsék el az időt. Ne a főélharcosokat csereberéljék, hanem vegyék végre elő azt a híres reformpolitikát- Ahogy hirdették, ígérték. A titkos választójogtól kezdve a telepítési akcióig az egészet. Ne társas­játékokkal teleljünk át úgy ahogy, hanem terv­szerű újjáépítő munkával. November vége közeledik jó uraim. Egy-ket­tőre itt a karácsony. Néhány hét van már csak hátra. Ne halogassák megint tavaszra mindazt, amit a folyó év végére beígértek. Mert ha ezt megteszik, akkor csak azt árulják el, hogy önelé­gültségüktől nem látják a valóságot, a szociális bajok kimélyülését. Talán sikerült népességünket politikailag gleichschaltolni. A hatóságilag mechanizált tömeghangulat a legutóbbi törvényhatósági vá­lasztásokon érvényesült is. A parlamentnek az Eszterházy-uceai zsinórpadlásról való mozgatása, szintén prosperál. Minden hatalom, minden dicső­ség az uralkodó rendszeré. Még egy szalmaszálat se tehet senki sem az útjába. A kritika is egyre csendesebb lesz. Nincs tehát semmi ok a további halogatásra. És nagy baj volna, ha kisülne, hogy az ország egységes pártosítása és az egész hatalom koncent­rálása nem a kormányzat reformm­unkáját ered­ményezik, hanem csak arra jók, hogy az uralkodó rendszer kényelmesebb életet élhessen ebben a há­borgó világban.­­ . Nem az egységes párt­ uralmának a stabilitása­ a fontos. Az egységes párt is csak eszköz lehet, nem pedig cél. A cél csak olyan reformpolitika inaugurálása lehet, amely a dolgozó nemzet sor­sán segíteni képes. A sok ígérgetés után vártuk is, hogy ez a reformpolitika most az ősszel meg fog indulni. De közeleg már a november vége és mi még mindig csak az egységes párt társasjátékai­nál tartunk. A nyáron egészen másról volt szó. Védekezz! Gargalizálj naponként többször kellő mennyiségű vízzel hígított Diana sósborszesszel, mely megöli a fertőző baktériumokat s megvédi az egészséget! Kiket akar megidéztetni Magyarországról a nagy per tárgyalására a Stavisky-ügy párizsi vizsgálóbírája? Párizs, november 17. (A Pesti Napló külön tudósítójától.) Nemsokára egy éve, hogy kirobbant a Sta­­visky-botrány, amely kormánybukásokra, súlyos belpolitikai válságra és véres accai tüntetésekre vezetett. Azóta párhuzamosan haladt a parlament Stavisky-bizottságának és a hatósági vizsgálat­nak a munkája. A parlamenti bizottság még min­dig újabb és újabb tanúkat hallgat ki az ügyben, hogy megállapítsa a politikai felelősség kérdé­sét, a hatósági vizsgálat első része azonban már lezárult. D’Uhalt bayonnei vizsgálóbíró, aki a bayonnei Crédit Municipal károsultjainak ügyé­ben folytatta a vizsgálatot és Ordonneau párizsi vizsgálóbíró, aki az egész Stavisky-bűnügy­­komplexumban irányítja a vizsgálatot, befejezték munkájukat. Ordonneau vizsgálóbíró a vizsgálat eredmé­nyét felterjesztette a főállamügyészhez. Ezek után sor kerül a vádirat elkészítésére a Stavisky-ügy 11 letartóztatottja és szabadlábon lévő gyanúsí­tottjai ellen. A Stavisky-ügy törvényszéki tárgya­lására előreláthatólag a jövő év januárjában ke­rül sor. Rendkívül érdekes Ordonneau vizsgálóbíró nyomozási jegyzőkönyvének az a része, amely Stavisky budapesti szereplésére vonatkozik■ A fő­tárgyaláson fog minden részletében tisztázódni: miért és hogyan vásárolta össze Stavisky Buda­pesten az optáns követeléseket? Ez volt utolsó nagy csalási manővere, amelybe belebukott. Ordonneau vizsgálóbíró számos magyar állam­polgár tanúként való kihallgatását indítványozza a főállamügyésznek. Kéri, hogy a magyarországi tanukat diplomáciai úton idézzék meg. Ha a főál­­lamügyész magáévá teszi Ordonneau vizsgálóbíró indítványát, akkor a nemzetközi szokásoknak meg­felelően a francia igazságügyminisztérium a Quai d’Orsayhez fordul azzal a kéréssel, hogy lépjen érintkezésbe a magyar külügyminisztériummal és kérje a magyarországi idézések továbbítását. Ebben az esetben a magyar külügyminisztérium a magyar igazságügyminisztériumon keresztül továbbítaná a francia idézéseket. _ Ordonneau vizsgálóbíró előterjesztésében a kö­vetkező magyarországi tanuk megidézését java­solja a francia főállamügyésznek: Idézzék meg elsősorban dr. Linksz Jenő buda­pesti ügyvédet, aki a Budapesten »Serge Alexandre« néven jelentkező Stavisky ügyvédje volt, úgyszintén dr. Lakatos Gyula budapesti ügy­védet, országgyűlési képviselőt. Javasolja ezenkívül a vizsgálóbíró dr. Miklós Armand budapesti bankár megidézését. A ban­kárt, aki a Hoffmann Béla és társa cég tulajdo­nosa, arra vonatkozóan kéri ki­hallgattatni, ho­gyan történtek az optáns követelések leelőlegezésé­­re a pénzátutalások. Dr. Lukács Izsó budapesti közjegyző megidé­zését is kéri a vizsgálóbíró. Dr. Lukács közjegy­zőnél készültek az optánskövetelések megvásár­lása ügyében a különböző szerződések és ő volt Stavisky budapesti letéteinek kezelője. Javasolja a vizsgálóbíró gróf Csekonics Pál, továbbá dr. Rejtő Alfréd budapesti ügyvéd, gróf Serényi Jánosné földbirtokos és Antos István rá­koscsabai földibirtokos tanukénti kihallgatását. Ezeket arra vonatkozóan kívánná kihallgattatni a vizsgálóbíró, hogyan történt az optáns követelé­­sek eladása. Báró Schell-Bauschlott Gyula rádiószpíker megidézését is javasolja a vizsgálóbíró. A báró feleségének hozománya ugyanis részint optánskö­­vetelés volt és ennek a követelésnek megvásárlá­sára Stavisky alkudozott. A többi magyar állampolgár, akinek megidé­zését javasolja a vizsgálóbíró, a következők: dr. Császár Károly ny. miniszteri tanácsos, bank­ügyész, dr. Szilágyi Artúr Károly ügyvéd, több nagybirtokos-optáns jogi képviselője, dr. Bogsch Antal ügyvéd és herceg Odescalchi Béláné, akit egy 50.000 frankos Stavisky-csekkel kapcsolatban óhajtanak tanúként kihallgatni. Érdekes még, hogy a vizsgálóbíró dr. Palotai-Kovács Károly ügyvédi irodájának kirendelt gondnokát is tanú­ként óhajtja kihallgattatni. Amint emlékezetes, dr. Palotai-Kovács, aki több optáns jogi képvise­lője volt, Monte Carlo mellett öngyilkosságot kö­vetett el. Ezeknek a magyarországi tanúknak a kihall­gatásával főként egy fontos kérdést óhajt tisztázni a vizsgálóbíró. D‘Uhart bayonnei vizsgálóbíró nyo­mozási aktái szerint a genfi Societé des Banques Suisses-nél lefoglalt s »Alexander Hoffmann« néven fennálló számla szerint Stavisky 35 millió frankot utaltatott át Budapestre az optánskövete­­lések leelőlegezése céljából. Ezzel szemben a vizs­gálat eddigi adatai szerint 15—18 millió franknál többet nem fizetett ki Stavisky magyar optáns­követelések megvásárlása, illetve leelőlegezése fe­jében. Már most az a kérdés, hogy ha helytálló a genfi banknál lefoglalt számla adata, hová lett a többi pénz, milyen külföldi tőzsdéken, milyen va­lutában történtek a budapesti átutalások és egy­általában mennyi pénzt folyósított Stavisky ma­gyar optánskövetelések megvásárlására vagy le­­előlegezésére. 63. közhasznú és jótékonycélú Magyar Kir. Állam! Sorsjáték sorsjegye a legolcsóbb és mégis óriási összegek nyerhetők vele 40.03© Főnyeremény: pengő Nyeremények ■ 20.000, 15.000, 10.000 pengő, azután több 5000 P, 2500 P, 2000 P, JOOOP, stb. összesen 17.000 nyeremény, melyek mind készpénzben fizettetnek ki N­*tiz 3 pengő­t Fél V/2 pengő3 Kapható bank- és sorsjátéküzletben, dohánytőzsdépen Csak egy húzási nap, december 14-én délután

Next