Pesti Napló, 1935. március (86. évfolyam, 50–74. szám)

1935-03-17 / 63. szám

Csütörtök PESTI NAPLÓ 1935 március 14 17 Villa-es kerttulajdonosok! cl^detfe wcÜMÁm gondját érdekében szükséges intézkedéseket még tovább halogassa, vagy a világ tudomása elől elleplezze. Hogyha tehát most már eleget tesz a Baldwin angol miniszter 1934 november 28-án kifejezett ama kívánságának, hogy Németország vessen világot szándékaira, ez a következő okokból történik: 1. Azért, hogy a német népnek megadja a meg­győződést, — s ezt a többi államnak is tudomására juttassa — hogy a német birodalom becsületének és biztonságának megóvása mától kezdve újból a német nemzet saját erején nyugszik. 2. Ámde azért , hogy a német intézkedések mértékének megrögzítésével erejét vegye azoknak­ az állításoknak, amelyek a német népet­ azzal igye­keztek gyanúsítani, hogy Európában katonai vezérszeretre törekszik. A német kormány, mint­­át óhajtja, amelyek nem csupán a német nép te­rületi sértetlenségének biztosítására szükségesek, hanem arra is, hogy Németországot nemzetközileg tiszteletben tartsák és úgy értékeljék, mint az­ ál­­­talános béke egyik kezesét. A német kormány ebben az órában a némm­et­­ nép és az egész világ előtt megújítja azt az ígére­tét, hogy eltökélt szándéka a német becsület és a birodalom szabadsága megóvásának határain soha túl nem lépni. Különösen a német nemzeti föl­fegyverkezésben soha nem fog harci támadó esz­közt kifejleszteni, hanem azt kizárólag a véde­lemre és a béke megtartására fogja megszervezni. Bízvást reméli, hogy a becsületéhez visszajutó német népnek független egyenjogúsággal meg­adatik, h­ogy megtegye a magáét a viláer megbékü­léséért, sz­abad és nyílt együttműködésben a többi nemzettel és azok kormányaival. A véderőtörvény Ebben a szellemben a német birodalmi kor­mány a mai nappal a következő törvényt hatá­rozta el: »A véderő kiépítéséről szóló 1935 március 16-i törvény. A birodalmi kormány a következő tör­­vényt fogadta el, és ezennel ki is hirdeti: 1. A véderőben való szolgálat az általános védkötelezettség alapján történik. 2. A német békehadsereg — beleértve az át­vett rendőrcsapatokat — 12 hadtestparancsnok­ságra és 36 hadosztályra tagozódik. 3. Az általános védkötelezettség szabályozá­sáról szóló kiegészítő törvényeket a birodalmi véderőminiszter köteles a birodalmi kormány elé terjeszteni. Berlin, 1935 március 16­. Itt következnek a vezérnek és a birodalmi kor­mány valamennyi tagjána­k aláírásai. A kiáltványnak, amikor azt Hitler vezér és birodalmi kancellár felolvasta, a birodalmi kor­mány tagjaira igen nagy hatással volt. A kor­mány tagjai maguktól felállottak helyükről és Blomberg vezérezredes, birodalmi miniszter há­romszoros éljenkiáltással üdvözölte a vezért, majd­ fogadalmat tett arra, h­ogy törhetetlen hűséggel ragaszkodik hozzá.­­ A német nép körében hasonlóképpen nagy a lelkesedés. A népet örömmel tölti el, isogy Német­ország biztonságának megóvásában és a béke mellett tett világos hitvallásban egynek érzi ma- K­OVÁCS BÚTORCSARNOK tavaszi árusíása, hálók, ebédlők, úriszobák,­ kombinált bútorok, dús választék, legolcsóbb árak. Részlete-e­­ is. — Vidékre ingyen csomagolás. B­udapest, VI­I. ker. KÜLLŐI 09 30. Telefon: 446-66. -Saját Üzem. -1 gát vezérével. A kiáltvánnyal és a vele kapcsola­tos törvény kihirdetésével döntő lépés történt Né­­metország történelmében, mégpedig a Versailles- békeparancs likvidálásának első nagy lépése, amellyel végérvényesen eltörlődött a szerződés legszégyenletesebb intézkedése. „N­émetország széttépte a szerződést" - írják a francia lapok Párizs, március 16. Németországnak a kötelező katonai szolgálat visszaállítására és a versaillesi szerződés katonai kényszerintézkedéseinek eltörlésére vonatkozó döntése Párizsban bombaként hatott. Az első ber­lini táviratok a késő délutáni órákban érkeztek meg a Havas-irodához és a többi nagy hírszolgá­lati irodához. Az esti lapok egy része ötödik és hatodik kiadásban, nagybetűs címekkel jelenti be: — Németország széttépte a versaillesi szer­ződést! A hír azonban már későn érkezett ahhoz, hogy a lapok állást foglalhassanak az eseménnyel szem­ben és csak a német kormány döntésének, a né­met néphez intézett kiáltványnak, valamint Göbbels sajtónyilatkozatának részletes közlésére szorítkoznak. A francia főváros utcáin, ahol szombaton este egyébként is rendkívül mozgalmas az élet, érdek­lődő és izgatott csoportok olvassák a Paris Soir és az Intransigeant különkiadásait. Francia hivatalos körökben hidegvérrel fogad­ták a váratlan német döntést. Rendkívül súlyos­nak minősítik ugyan a német kormány lépését, de teljes hallgatásba burkolóznak abban a tekintet­ben, hogy a francia kormány milyen lépésre fogja elhatározni magát. Utalnak arra, ho­gy, eltekintve Göringnek a német légihaderőkre vonatkozó leg­utóbbi nyilatkozatától, semilyen jel sem mutatott arra, hogy Németország ilyen módon fogja meg­semmisíteni a versaillesi szerződés katonai intéz­kedéseit. Hangoztatják továbbá, hogy a francia, angol és olasz kormányok a január 7-i római és a február 3-i londoni nyilatkozatban állást foglal­tak a szerződések katonai intézkedéseinek min­dennemű esetleges egyoldalú megszegésével szem­ben. Mussolini és Laval kötelezte magát arra, hogy ilyen esemény bekövetkeztekor kölcsönösen ki fogják kérni egymás véleményét. Az angol kor­mány, amely hozzájárult a római egyezmények­hez, szintén elfogadta a kölcsönös tanácskérés ter­vét. Valószínű tehát, hogy Párizs mindaddig semmiféle diplomáciai lépést sem tesz ebben az ügyben, amíg érintkezésbe nem lépett London és Róma kormányaival. Politikai körökre mély hatást gyakoroltak a Berlinből érkező táviratok. A parlament folyosóin kérdésesnek tartják, hogy ilyen körülmények kö­zött Sir John Simon és Eden berlini utazására, sor kerülhet-e, mert a francia-angol javaslatokból most már a kollektív biztonsági egyezmény tervé­nek kivételével minden egyéb tárgytalanná vált. Loisdon­ nyugodt, megdics Bienis Lenfben, aggodalom Washingtonban London, március 16. Sir Eric Phipps berlini angol nagykövet Hit­lerrel folytatott beszélgetése után távbeszélőn sürgősen jelentette az angol külügyi hivatalnak a német kormány elhatározását, hogy bevezeti az általános hadkötelezettséget. A külügyi hivatal rögtön az illetékes szakminiszterekhez továbbí­totta a hírt. Londonban a szokásos hétvégi munkaszünet és az angol természetes higgadtság tompította az első meglepetést. Az esti lapok késői kiadásai címlapjukon feltűnő szedéssel közlik ugyan a dön­tést ilyen címekkel: Hitler feltűnést keltő prokla­mációja. — Fel fogja mondani a békeszerződés katonai szakaszait. — Megtagadja a békeszerző­dést. — Válasz a francia határozatra, stb., azonban a sajtó még egyetlen szó megjegyzést nem fűz a német döntéshez. A Press­ Association a versaillesi szerződés katonai sza­kaszait idézve, csak ennyit állapít meg: A német döntés a versaillesi szerző­dés megtagadását jelenti. Lord Cecil csak ennyit mondott: — Sajnálatos lépésnek tekintem! A Reuter-iroda diplomáciai levelezőjének ér­tesülése szerint angol irányadó körökben nagyon komolynak látják a német döntés következtében előállott helyzetet, de tartózkodnak a megjegyzé­sektől, amíg a kormány meg nem vizsgálta az új helyzetet. Washingtoni hivatalos körökben a Reuter­iroda értesülése szerint a német hadsereg­ növelése békeidőben súlyos aggodalmat idézett fel. Ameri­kai körök hangoztatják, hogy ez az eljárás sérti azokat a kötelezettségeket, amelyeket Németor­szág 1921-ben az Egyesült Államokkal kötött szer­ződésben .vállalt, amely ugyanolyan katonai kor­látozásokat állít fel Németországra, mint a ver­saillesi szerződés, amelyet az Egyesület Államok nem írtak alá. Az amerikai külügyi hivatal köve­tendő magatartása tekintetében a berlini hivata­los jelentések megérkeztéig a legszigorúbb titok­tartás homályába burkolóznak. Genfben a Reuter-iroda jelentése szerint a hír leplezetlen megdöbbenést keltett- Attól tartanak, hogy az általános izgalom még jobban meg fogja nehezíteni az európai megértést és most Sir John Simonon lesz a megbetegedés sora. Németország egyoldalú döntése Simont legerősebb ütőkártyá­jától fosztotta meg — hangoztatják genfi körök­ben, másrészt azonban úgy érzik, hogy a tényle­ges helyzet csak nagyon keveset változott a jogi helyzet rovására, sőt a szolgálati kötelezettség el­vét legutóbb majdnem rá akarták kényszeríteni Németországra a birodalmi véderő kötelékében tervezett módosításokkal kapcsolatban. Ezért Genfben nem hajlandók a helyzetet túlságosan tra­gikusan felfogni, sőt earyeg körök azt hiszik, hogy az első­­vihar csillapultával könnyebben szembe lehet majd nézni a való tényekkel. Hangoztatják, hogy Németország újból lélektani botlást követett el. Erőszakkal vett­e el magának azt, a­mit rövide­sen ezüsttálcán ajánlottak volna fel neki. A belga miniszterek párizsi útja Brüsszel, március 16. Devere hadügyminiszter Németország újra­fegyverkezésének és a versaillesi szerződés kato­nai rendelkezésének megtagadása hírére, amely nagy izgalmat keltett Brüsszelben, a Belga Táv­irati Iroda képviselője előtt spártai rövidséggel mindössze ennyit mondott: — Ez rendkívül komoly hír. A hír Brüsszelbe kevéssel azután érkezett, hogy Theunis miniszterelnök Hymans, Francqui és Gutt miniszterekkel útnak indult Párizsba, hogy ott­­tárgyalásokat kezdjen az aranyblokk­államok együttműködésének fokozásáról. Olasz-francia-angol megbeszélés indul Párizs, március 16. Prágából jelenti a Havas-iroda tudósítója. A politikai köröket és a közvéleményt nagyon súlyo­san érintette Németországnak az az elhatározása, hogy újra fegyverkezik. Azt hiszik, hogy az ese­mény folytán rövidesen tanácskozásra kell össze­jönniök a nagyhatalmaknak, amelyek nemrégiben részt vettek az Európa kölcsönös biztonságának megteremtésére hivatott rendszer körüli tárgya­lásokban. E hatalmaknak megállapodásra kell jutniuk, hogy közösen válaszoljanak Németország lépésére. Róma, március 16. Hivatalos körökben kijelentik, hogy az olasz kormány összeköttetésbe lép a francia és angol kormánnyal a berlini elhatározás ügyében és al­kalmas időben nyilvánosságra hozza nézetét. A francia S­anssolt olasz és lengyel nagykövet Hitlernél Berlin, március 16. Hitler vezér és birodalmi kancellár szomba­ton délután a birodalmi külügyminiszter társasá­gában fogadta Franciaország, Anglia, Olasz­ország és Lengyelország nagyköveteit, hogy kö­zölje velük a birodalmi kormány elhatározását az általános védkötelezettség bevezetéséről. Távirati utasítás a francia követeknek Párizs, március 16. A német kormány elhatározása következtében még ma este távirati utasítás ment Franciaország képviselőihez valamennyi érdekelt fővárosba,, hogy lépjenek érintkezésbe az illető kormánnyal, amelynél akkreditálva vannak.­ ­,a békeszerződések minden egyoldalú megváltoztatása törvénytelen"* Róma, március 16. Az olasz lapok késő esti kiadásai vastagbetűs címek alatt első oldalon közlik a német kormány elhatározását a versaillesi szerződés katonai ren­delkezéseinek megváltoztatásáról. A hír késői ér­kezése miatt a lapok még nem fűznek bővebb ma­gyarázatokat a tudósító­hoz. Egyedül a Tribuna foglalkozik a következőkben a német kormány el­határozásával: A birodalmi kormány döntése lényegében egy­értelmű a versaillesi szerződlés felmond­ás­ával. Ez az elhatározás a német légiflottának Göring által bejelentett létesítése után különös súlyt kap az­zal, hogy mind a Mussolini—Laval-féle megbeszé­lések során, mind pedig a francia-angol megbe­szélések után kiadott nyilatkozat szerint a legna­gyobb határozottságnál törvénytelennek mondot­ták ki a békeszerződések minden egyoldalú meg­változtatását. A nagyhatalmak a német kormány elhatározása által befejezett tény előtt állnak és éppen ezért a fennálló szerződések értelmében szükségessé válik Róma, Párizs és London egy­más közötti konzultációra. Németország­ Sin­on és Eden berlini utazásának küszöbén újabb csapány­ü­tést mért a békeszerződésekre. Előrelátható, hogy a német kormány elhatározásának London­ban erős visszahatása lesz.

Next