Pesti Napló, 1935. május (86. évfolyam, 98–123. szám)
1935-05-12 / 108. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1035 május 12 III« Lipót első budapesti követénél Comte de Lalaing, az új belga követ beszél a magyar lendületről, gratulál az erőfeszítésekhez és elmondja, miért devalválták a belga frankot (Saját tudósítónktól.) Amikor utoljára jártam itt a Vár alján a csendes Donáti uccában, a költözködés! vállalat emberei szekrényeket cipeltek és vagonba rakták vicoante d'Avignon bútorait, • Elköltözött a belga követ új állomáshelyére, Varsóba. Azóta ideiglenesen ügyvivő vezette a budapesti belga követséget: közben történt, hogy halálos baleset érte a belga királyt és trónralépett a fiatal- ETI- Lipót. Nemrég új követet neveztek ki Budapestre, comte Jax?ques de Lalaing-ot, aki az új belga kirőly első budapesti követe• Comte de Lalaing a napokban nyújtotta át a kormányzónak megbízólevelét és megkezdte a munkát a Donáti uccai palotában. A palota termeit, melyeket olyan nehéz szívvel hagyott el vicomte d'Avignon, ma már comte de Lalaing bútorai töltik meg. A diplomaták változatos és különös életének törvényszerűsége szerint elfoglalta az utód az előd íróasztalát és lakását. A lakó személyén kívül csak a bútorok változtak, különben minden megy tovább, folytatódik a diplomáciai munka, fováhbtanácskoznak Genfben. Stresában és Velencében, a zöld párnás ajtók mögött megvitatják Európa helyzetét és sorsát, amely többé-kevésbé mindannyiunk helyzete és sorsa is. Az európai diplomácia nagy koncertjében részt vesz minden diplomata s csak az a különbség, hogy az egyik fúvós, a másik vonós hangszeren játszik, van, aki hárfát penget, vagy a nagydobot üti és a zenekarban ül az is, akinek a karmester még nem intett, hogy használja hangszerét. Comte de Lalaing is tagja ennek a nagy szimfonikus zenekarnak, új ember nálunk és a jelek szerint bizonyára épúgy megszereti új állomáshelyét és a magyarokat, mint elődje, aki távozásakor elragadtatott szavakkal nyilatkozott Magyarországról e sorok írójának. Szent Pétervártól — Budapestig Comte Jacques Lalaing őszülő, szikár, magas férfi, gyönyörű szőke felesége van és egy vidám kisfia, aki a palota kertjének yirágzó gesztenyefái alatt karikázva, úgylátszik, kitűnően érzi magát Budapesten. Hivatali szobájában fogadott az új belga követ, mdW felvezetett lakásába, ahol már az utolsó szöget is * beverték. A Lalaingok a legrégibb flamand arisztokratacsalád leszármazottjai és a Lalaingháznak a budapesti követ a feje. A nagy szalon falain az ősök képei sorakoznak és a szomszédos könyvtárszobában a gróf és a grófné képe függ, László Fülöp festett« mind a kettőt. Az asztalon Mussolini dedikált fényképe áll. A falról a belga király és a királyné képe tekint le. Comte de Lalaing diplomáciai pály-íüa Szent Péterváron. Londonon, Hágán, Tehcránoi\Rómán és Kairón keresztül vezetett Budapestig, anftl most első nyilatkozatát adja. A követ egyéblyjjat a Lipót-rend lovagja. Budapesti impresszióiról kérdezem és arról, mi a véleménye arról az országról, ahol most királyát és hazáját képviseli. Az újságíró már kissé szégyenkezik is, amikor már századszor vagy ezredszer kell leírnia, hogy az idegen, aki hozzánk érkezett, milyen elragadtatással beszél Budapesit szépségeiről. Bái-milyen újat is mond valaki ezekről a szépségekről, mégis leírva, elcsépeltnek hat. Comte de Lalaing is rajongással beszél a budai hegyek finom vonaláról, a dunaparti korzóról, a Gellérthegyről és a kivilágított Halászbástyáról, a Margitszigetről, a város élénkségéről és az emberekről, akiket rokonszenvesnek talál. — Tudja, ami legjobban meglep mindabban, amit rövid ittlétem óta láttam, az a csodálatraméltó lendület, amellyel a magyar nép szembefordulva bajaival és nehézségeivel, dolgozik, küzd és épít. Megnyilvánul ez a szellem és ez a lendület a magyar nép életének minden vonatkozásában és elismerést érdemel külföldön. Ahogy például a magyar főváros szépségeit külföldön . hirdetik, ahogy sikerűit Bndapestre irányítani a külföld figyelmét, ebben is ennek a lendületes munkának az-eredményét látom. Ma már külföldön mindenki tudja, hogy Budapest csodálatos város és olyan emberek laknak benne, akiket érdemes megimerni, : akikért érdemes Budapestre utazni. Igazán gratulálok éhhez. A belga devalválása Egy pillanatra elhallgat comte de Lalaing, majd így folytatja: — Pedig tudom, hogy Magyarorszag nehéz helyzetben él és ép ezért fokozott mértékben tiszteletet kelt Belgiumban az az erőfeszítés, amelyet a magyarok boldogulásuk érdekében tanúsítanak. De nemcsak Magyarország, hanem a többi európai ország helyzete, így Belgiumé is nehez ... A belga devalválásáról beszélgetünk. — Miért devalválták a belga frankot? — kérkezem a követtől. Comte de Lalaing így felel: — A kormány kénytelen volt pénzünk devalvációjához folyamodni. II est trop tői pour mc• surer toutes les conséquences de cette disposition... Még nagyon korai mindeii következményét mérlegelni ennek az intézkedésnek, amely elkerülhetetlen volt az adott körülmények között. A komoly és munkás belga néjj bízik kormányában, amely azonnal a legszigorúbb rendszabályokat léptette életbe annak megakadályozására, hogy az árak túlzott emelkedése meg ne hiúsítsa a művelet siComte Jacques de Lalaing, az új belga követ kerét. Une hausse exagérée des prix.», — ismétli meg Comte de Lalaing. Mi lesz Rómában? Ismét Magyarországra és a magyarokra terelődik a beszélgetés. — Már régóta ismerem a magyarokat, — mondja a gróf. — Flandriai kastélyomban évekig vendégül láttam magyar gyermekeket, akiket nagyon megszerettünk. Szinte fájt, amikor a magyar gyerekek elutaztak. A külpolitika nagy eseményeiről beszélgetünk. Comte de Lalaing nagy jelentőséget tulajdonít a közeli római konferenciának. — Ami Magyarországot és Közép-Európát illeti, Belgium, mint rokonszenves szemlélő, figyeli az eseményeket és teljes szívéből kívánja, hogy Magyarország és Közép-Európa helyzete megjavuljon. Remélem, hogy a római megbeszélésen, ahol ott lesz Magyarország képviselője is, sckhal közelebb jutnak azokhoz a megoldásokhoz, amelyeknek célja az, hogy nyugodt, termékeny, békés és boldog élet támadjon a Duna medencéjében. Beszélgetésünk végén bejött a nagyszalónba a grófné is. aki mélyen hallgatott, amikor a »nagypolitikáról« volt szó, de mihelyt comte de Lalaing visszatért kedvenc témájára, Budapest dicséretére, a szőke, sudártermetű grófné férjét is túllicitálta a dicséretben és egy büszke háziasszony elégedettségével tekintett ki az ablakon az alattunk elterülő Budapestre. Rab Gusztáv Báró Láng Boldizsár nyilatkozik a kisebbségi kérdésről „Betegséget agyonhallgatással gyógyítani nem lehet" (Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló az elmúlt héten i>A rákbeteg«, cím alatt vezércikket közölt, amelyben foglalkoztunk a Romániában élő magyar kisebbség helyzetével, különös tekintettel a készülő új román büntetőtörvénykönyvre. A cikkel kapcsolatban báró Láng Boldizsár, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke a következőket mondotta: — A Pesti Napló igen figyelemreméltó cikket közölt az új román büntetőtörvényjavaslatról, nevezetesen annak 215. pontjáról. Nem óhajtok erről a tárgyról nyilatkozni, már csak azért sem, mivel — miként a cikk is mondja — itt, legalább is egyelőre, csak egy törvényjavaslatról van szó, amely javaslatnak törvényerőre való emelését még nem tekinthetjük befejezett ténynek. — Ami a kisebbségi kérdést általánosságban illeti, azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy nekünk nemcsak politikai, de emberi kötelességünk is érvényt szerezni azoknak a jogoknak, amelyeket a trianoni békeszerződés e téren nekünk, illetve a kisebbségeknek biztosít. — A mi Szándékaink és eszközeink, amelyeköt igazságunk szolgálatába állítunk, mindig bök-ések voltok a múltban és békéseik ma is. Éppen ezért végeredményben mi csakis a Népszövetségen keresztül törekedhetünk arra. hogy jogos követeléseink elismertessenek. Tesszük ezt abban a reményben, hogy mégis csak eljön az az idő, amikor a jog és igazság, a józanság ée méltányosság, a nemzetközi összetartás szelleme s a nemzeteik egymásrautaltságának érzése fog győzedelmeskedni a ma egyedül uralkodó nyers erőn. — Kétségtelen az, hogy a világháború utáni békekötések számtalan betegségnek voltaik előidézői, nemcsak a kisebbségek kérdésének terén, hanem éppen úgy és főleg a gazdaságii élet számtalan vonatkozásában. Ezeket a betegségeket eltitkolással, agyonhallgatással nem lehet kiküszöbölni. Ezeket a betegségeket, ha nem akarjuk azt, hogy végzetessé váljanak, gyógyítani, orvosolni kell. Ez nemcsak Magyarország érdeke, de érdeke minden művelt nemzetnek is. A Magyar Áltaiános Gyufaipari Részvénytársaság és a „Szikra" Magyar Syugtógyárak Részvénytársaság igazgatósága, felügyelőbizottsága, tisztviselői kara és az összes magyar gyufagyárak munkásai mély fájdalommal és megilletődéssel tudatják, hogy e társaságok igazgatósági tagja sskv. svéd kir. Srnaqy, a Magyar Általános Gyufaipari Rt." vezérigazgatója ezévi május 11-én rövid szenvedés után Stockholmban elhúnyt. A megboldogult, mint a magyar gyufaipari vállalatok központi veze ője, mindenki által szeretett és nagyrabecsült munkatársunk, illeive megértő, jóságos főnökünk volt, akinek nemes egyénisége példaként áll előttünk Benne a magyar nemzet egy igaz barátját is gyászoljuk. Temetése Stockholmban ezévi május hó 16-án iesz. Emlékét mindenkor szeretettel és kegyelettel fogjuk megőrizni. Budapest, 1935 május 11. A