Pesti Napló, 1935. november (86. évfolyam, 250–273. szám)

1935-11-17 / 262. szám

349 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1935 november 17 SPORTNAPLÓ Budapest, 1935 november tO—16 Lord Burghley, Sten Péttersson és a magyar kollégák Svéd lapok híradása szerint Sten Pet­terSsont a svéd atlétaszövetség elnökévé vá­lasztják. Üj elnököt kapnak a svéd atlé­ták. Fiatalembert a legfrissebb generációból és sportembert, aki közülük nőit ki és ennek a generációnak egyik kiváló atléta repre­zentánsa. Érdekes, hogy a gátfutókat mennyire pártfogolja a sors. Angliában is gátfutó: lord Burghley lett az atléták elnöke. Ö is fiatal, a leg­ifjabb generáció sarja, ő is szőkefiirtű és hosszú­lábú, akárcsak a svéd kollégája, Petterson. Érde­kes találkozó, egyben érdekes jelenség — világje­lenség: fiatalok ée sportemberek a sportélet éléu. Pettersson és lord Burghley. A különbség közöt­tük az, hogy az egyik lord, a másik közönséges polgár, akinek nincs mit a neve elé biggyeszteni. Lord és polgár, közös nevezőre hozta őket a .vporí, a szakértelem és mindkettő elnök. Érdekes, hogy a szakértőket inkább csak külföldön kedveli a sors. Csak külföldön sodorja őket a »véletlen« azokra a helyekre, ahová valók. Idehaza, nálunk már mostohábban bánik a eor« a véletlenekkel, — nálunk a fiatalokat és szakértőket: inkább elso­dorja, megsemmisíti, elkedvteleníti, a semmibe ta­szítja. • , Pedig nekünk is vannak szakértőink és heiy is bőven van, ahol az szakértők elférnének. Még olyan szakértőnk is van, aki a hasonlatosság ked­véért szintén gátfutó volt- Szőkehajú gátfutó, aki a nagy Burghley nagy ellenfele volt és akit Som­faunak nevezünk. Mi voltunk azok, akik ezen a helyen, amikor visszavonulási szándéka nyil­vánvalóvá lett, a magyar szövetség figyel­mébe ajánlottuk szakértelmét. »Forradalmi« ajánlat volt ez annakidején, pedig nem is elnöknek ajánlottuk. Isten ments, hiszen is­mertük a hazai viszonyokat. Tudtuk, hogy sorsunknak, a mi mostoha sorsunknak is megvannak a véletlenjei, tudtuk és főleg éreztük, hogy az elnöki székben szilárdan tartja helyét az elnök. A nagy elnök: tele sport múlttal és ered­inéni/ekíeel, az ifjabb generáció aktivitástól duz­zadó. fékezhetetlen agilitású képviselője, aki si­mulékony modorával olyan sikeresen fáradozik nz ellentétek elsimításán és az atlétika fejleszté­sén... * Dehogyis gondoltunk erre. Csak egy szereny helyecskót hoztunk javaslatba: a szövetségi kapi­tányi széket ajánlottuk a szakértelem számára. — Kezdje a fiatalember az imokoskodással, aztán lesz belőle főfirkász és esetleg még szövet­ségi kapitány is lehet — mondotta akkoriban az elnök. Ennyit mondott, közismert rímek modorában, jelöltünk pedig távozott azon az úton, amelyen már annyi sok szakértő tűnt el véglegesen a nu> gyár atlétika életéből. Somfay azonban nem távozott véglegesen. A visszavonultak csendes pihenőjét élvezte, már ré­gen megszakította közvetlen kapcsolatait az atlé­tika napi eseményeivel, már régen kialudt benne a lelkesedés, az aktivitás lobogó fáklyája, egész másfelé sodorta sorsa, amikor hirtelen előtérbe került személye és felszínre dobta nevét nem a sportérdek, hanem a — politika. Az á politika, mely a MASz—MAC-háború kellős közepeben ezt a »kártyát« is megjátszotta a kedélyek »csillapí­tására«. Hogy mi történt azután, erről ne is beszéljünk. Ennyit is csak azért mondtunk el, hogy dokumen­táljuk vele, mily kacskaringóson komplikált a magyar sors »véletlenjeinek« az útja. Külföldön: rekorderek, bajnokok, világbajno­kok, Angliában: lord Burghley, Lowe, Abrahams. Svédországban: Sten Pettersson. És nálunk cí­mek, rangok, szakértelem nélkül, ez a mi vezeté­sünk. Vezető, akinek a léte a sportok életében gyökeredzik, aki ismeri az atléta lélektanát, akire áhítattal tekint fel a feltörő generáció, akinek el is hiszik, amit mond, — ezek a vezetők hiányzanak nálunk. Ezek hiányzanak és azért nem hiányza­nak az ellentétek, viszont ezért hiányzik a gyor­sabb ütemű fejlődés. Mert ha Burghley, Pettersson vagy Lowe ná­lunk jelentkezne munkára, hamar megkapná a »jókedvre derítő« feleletet: »Fiatalember, h-a. dol­gozni akar, kezdje munkáját az imokoskodás­sal ...« Imokoskodássalf Angliában. Svédországban nem engedik meg azt a fényűzést, hógy a szak­értő — iriiokoskodjék. És az eredményi Csak annyi, amennyi lord Burghleyt és Petterssont szakértelem terén a magyar kollégájától elvá­lasztja. (K. J.) Nemzetközi futballnapló ÉLÉNK »FUTBALL-IDEGENFORGALOM* PÁRIZSBAN A franciák idegenforgalmuk csökkenéséről panasz­kodnak, a francia labdarúgás annál élénkebb nemzet­közi forgalmat bonyolít le. Párizsban például az elmúlt napokban a svéd válogatott, a londoni Arsenal,' Riga város csapata és a Beogradski vendégszerepelt. Győzni csak a jugoszlávok tudtak, az Arsenal döntetlent ért el a Racing csapatával szemben, a svédek és a rigai kombinált vereséget szenvedtek. A nemzetközi mérkő­zések anyagi mérlege igen kedvező volt: a mérkőzése­ket összesen mintegy 100.000 főnyi közönség nézte végig... A külföldi vendégcsapatok közii! a Beogradski kel. tette a legjobb benyomást, teljes mértékben igazolta azo­kat a nagyszerű kritikákat, amelyekben a jugoszlávok a skót szaksajtóban részesöltek. A Beogradski legjobb emberének a zágrábi Gradjansky magyar származású jobbszélsője, Sípos bizonyult. (Sipos ezidőszerint a berni Joung Boys jíitéfcosa, akit a Beogradski túrájíra köl­csönkért.) Síposról azt írták a skót szakemberek, hogy hozzá hasonló klassaisú szélsőcsatár a brit futballban is csak kevés akad. A svédek is kitűnő futballt mutattak be Párizsban, csak csatáraik bizonytalansága miatt kaptak ki O:2-r0 a francia válogatottól. Azj Arsenal játéka nagy csclfidást keltett. Az angol liejnokcsapat erősen védekező stílusával ezúttal nem tu­dott imponálni. Drake, Anglia válogatott középcsatára nem érvényesült a Racing bécsi középfedezete, Jordan eJlen, aki » W-formációc« alapon, harmadik bekket játszott. A mérkőzés színvonala igen közepes régiókban mozgott. Riga városi csapata a Bed-Star Olympian« ellen l:3-ra vesztett. A párizsi kritika szerint a lett együttes, nek még sok a tanulnivalója. Vájjon milyen kritikát fog kapni Párizsban Buda­pest válogatott legénysége, melynek vendégjátékát máris öles plakátok hirdetik a francia fővárosban? SVÁJC VERESÉGE ÉS A BIZTONSÁGI FUTBALL Ausztria vezető szaklapja, a Sport-Tagblati, részle­tes kritika keretében számolt be olvasóinak a magyar­svájci válogatott mérkőzésről. A bécsi szaklap beszá­molója szerint a bndapesti erőpróba a »W-form !ció« újabb csődjének jegyében zajlott le: »Hát így fest. a hamisítatlan W-rendszer, a biztonság futball divatos metódusa! Nyolc játékost igénybevevő megerősített vé­tfcícin, amely hat gólt szed be, három tagból álló csatár­sor, amely siralmas áttöröklsérletekben éli ki magát,t — írja a Sport-Tagblatt kritikusa, aki a magyar válo­gatottak zürichi 62-s kudarcát is azzal magyarázza, hogy tavaly Zürichben a magyarok próbáltak szeren­csét ezzel a biztonságtaktikával és akkor a magyar ka­pusnak kellett a labdát hálójából hatszor kihoznia. Az érdekes stílusértekezést azzal végzi a bécsi szaklap bírálója, hogy Közép-Európa labdarúgói tartsanak ki továbbra is az ötcsatárjáték mellett, mert minden stí­lusdivaton és jelszódobálózáson túl változatlan érvény­nyel bír az eredményes és tartalmas játéknak az az alapelve, hogy a leghatásosabb védelem a jó támadás! POZZO »BOMBACSAPATA« A MAGYAROK ELLEN Az olasz szövetségi kapitány környezetéből nyert értesülése'nk szerint az »azzqrrik« a magyar válogatott ellen a jelenleg legerősebbnek minősíthető összeállítás­ban fogják felvenni a harcot a milánói Európakupa­mérkőzésen: Ceresoli — Monzeglio, Mascheroni — Berto­iini, Monti, Faccio — Porta, Meazza, Piola, Demaria, Ferrari. Ez a csapat gólokkal erősebb annál az olasz együttesnél, amely Prágában a csehek ellen szerepelt és csak balszerencséje folytán kapott ki 2:l-re . »PLANICKA.HOSSZ« JATÉKOSBÜRZÉN A LONDONI A Sparta—Slavia kombinált manchesteri súlyos ve­resége nem ért senkit sem váratlanul, aki két héttel ezelőtt jelen volt a prágai csehszlovák-olasz Európa­kupa-mérkőzésen. Ezeu a meccsen saját otthonukban olyan kiábr Mditóan gyenge teljesítményt nyújtottak, hogy legokosabb lett volna, ha — a kontinentális fut­ball érdekében is — lemondanak angol túrájukról. A Sparta és a Slavia vezérkarának azonban eszébe sem jutott az angol túráról lemondani, hiszen régi álmuk valósult meg a meghívással. Most megbuktak az első angol vizsgán, időnként inftrioris ellenfélnek bizonyul­tak és l:4-es vereséget szenvedtek a Manchester Ci'ytöl. Csak Planicka ragyogó kapus játéka mentette meg a csehszlovák válogatottat — mert hiszen a Sparta— Slavia kombinált egy Braine-vel megerősített nemzeti együttesnek felel meg — a még súlyosabb gólarányú vereségtől. A mérkőzés után az angol menedzserek azzal vigasztalták meg a prágai vendégeket, hogy a Man­chester City — amely nem tartozik a »W-rendszert* kö­vető csapatok közé, mert »par excellence« támadó szel­lemű együttes — jelenleg bármelyik angcl ligacsapntot is megverné ilyen gólaránnyal. A kiváló válogatott ka­pust a mérkőzés után megrohamozták kérdésükkel az angol klubok gazgatói, hogy hajlandó volna-e Angliá­ban maradni* B. F. Testedző úszás — versenyúszás A pillangóstílus feltűnése óta igen sokan azon a véleinenyen vannak, hogy most már a regi jó mellúszósidusnak az egtsz vonalon befellegzett és aa csak mint muzeunti iargy log szerepelni az úszósport történetében. Aki a Balatonban úszik és egy meghatározott célt akar elérni, az a gyorsúszást csak igen ritkán használ natja. Megeshetik, hogy eltéveszti szem elől az irányt, elcsavar és feleslegesen nagy kört ír le, ahelyett, hogy egyenesen halaana. Aki a Dunán kíserőcsónak néíkul akar úszni, minduntalan ki kell emelnie fejét a vízből, mellúszással kell foly­tatnia útját, nenogy örvénybe kerüljön, vagy neki­ússzon egy hí a főnek. Az uszodákban is látni, hogy jó gyorsúszók hirtelen abbahagyják az úszást, kiemelik a fejü­ket, miközben nénány melltempót tesznek és na­gyot krákogva kiköpik a vizet, amely légzőcsö­vükbe tévedt. Ez a néhány példa valószínűleg elég bizonyí­ték arra, hogy a gyorsúszás a leggyorsabb úszás­nem ugyan, de a leghasznosabb mégis a mellúszás. Ezért nagyon helyes az, hogy először mindenki mellen tanul meg úszni, mert a mellúszás mozdu­latai elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a vízbe esett vagy a vízből kifelé igyekvő ember fenntarthassa magát a víz színén. Ha valaki mást akar kimenteni a vízből, az sem használhatja a gyorsúszást, hanem vagy ol­dalt úszik és félkézzel fogja a fuldoklót, vagy pe­dig a hátára fekszik és lábával préselve a vizet, tartja két kezével a fuldokló fejét. Ezek után világos, hogy sem a gyorsúszást, sem a pároskarú hátúszást, sem pedig a pillangó­stílust nem lehet- a leghasznosabb úszásnemek közé besorozni. Aki biztosan meg akar menekülni a hullámok közül, annak mellúszást kell úszni, aki pedig mást ki akar menteni, annak a páros­karú hátúszással és oldalúszással kell tekinté­lyes távolságokat megtenni. Ezek szerint a pillangóstílus megjelenése és Általános térhódítása befejezné azt a szakítást, aa ^ életmentő és a sportszerű úszás között, amely a krall megjelenésével kezdődött, a váltottkani hát­úszás hódításával folytatódott és most fog véget érni> Valamikor a legtöbb úszóeredményeket az oldalúszók érték el. Ezután jött a vdltottkarú úszás, majd a krall feltűnése ós szegény oldal­úszók kiszorultak a versenymedencékből. A hátúszók nagyon szépen lapátollak páros karral addig, amíg meg nem jeleut az ameiikai Hebner és ki nem szorította a hátúszóversenyek­ről a páros karral úszókat. A mellúszók táhorában most van a forrada­lom, Egyelőre ott tartunk, hogy a pillangóstílus­nak nincs megfelelő lábtempója és csak száz mé­terig bírják az úszók, de nem adok öt évet ahhoz, hogy a legnagyobb könnyedséggel fognak 200 mé­tereket pillangózni mellúszóink és akkor a régi jó mellúszóstilus is kiszorul a verseny medencékből. Emiatt pedig nem szabad kétségbeesni. Nem szabad arra gondolni, hogy megakadályozzuk a pillangóstilus térhódítását, ráfogva azt, hogy egészségtelen, esztétikailag kifogásolható és így tovább. Válasszuk csak szénen ketté az úszást. Csinál­junk belőle testedzést és sportot. Vigyük be a régi mellúszóstílust a pároskarú hátúszással, oldal­úszással és a vízbőlmentés fogásaival együtt az iskolákba, a pillangóstílust, a vóltottkarú hát­úszást és a gyorsúszást pedig hagyjuk meg a ver­senysportok között. így meggyőzőbb lesz az az érvelésünk, hogy mindenkinek azért kell meg­tanulni úszni, hogy megmenthesse saját életét és segítségére siethessen másoknak. Dr. Bárány István Göncz Lajos levele az olasz tenniszsportról Modena, november. Október első felében végignéztem az olasz tennisz legfontosabb versenyét, a nemzeti bajnok­ságot Milanóban. A férfiegyest négyes körmérkő­zés után Palmieri nyerte nagy fölénnyel fiatal tanítványom, Mangold ellen. De Stcfani —- mint három év óta állandóan — most is kitért a talál­kozás elől és az osztrák Artens társaságában Bra­zíliában versenyez. Ez a Pesten is ismert hétkezes játékos, aki többször szerepelt a világranglista tíz első helyezettje között, nem tud olasz játékos ellen eredményt elérni. Az utolsó három évben öt­ször vesztett Palmieri és négyszer Rado ellen. Ja­nuár 1-től kezdve az itteni gyönyörű fedett pályá­kon szövetségi kurzust tartok. Az olasz szövetség kezem alá adja tenniszsportjuk legfiatalabb re­ménységeit. Érdekes, egy ilyen kurzus megszervezése Tel­jes hatalmú vezetője én vaayok• A résztvevők je­lentkezését indokolás nélkül elfogadhatom vagy elutasíthatom, a szükséges játékidőt, leckeszámot ón állapítom meg. Csupán az adminisztrációs ke­retet és természetesen pénzt és a labd.-ít — sok pénzt és sok labdát — adj«, a szövetség. így aztán lehet dolgozni! A közeliek 100—150 kilométerről, vonaton, autón járnak be, a távolabbik hetekre jönnek. Gyakorlóiáték, versenyzés, elméleti okta­tás, célg'mnasztika egymást követik, mindenki­nek » neki megfelelő és szükséges adagban. Köztudomású már. hogy az olaszok megszűn­tettek minden snortbeli kanc colatot a nét}«r"vet­ségi megtorlást foganatosító áramok sportolóival. Az idceen származású sportcikkek eltűntek- Már az olasz bajnoki versenyen olasz labdával és olasz ütővel játszottak. Göncz Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék