Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)
1936-01-17 / 13. szám
Péntek Schuschnigg osztrák kancellár Prágában A középeurópai sorsközösségről és a konszolidáció megteremtéséről tartott előadást Prága, január 16. Dr. Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár csütörtökön délután öt órakor megérkezett Prágába. A kancellárt Marek prágai osztrák követ kísérte, aki Brünnig utazott elébe. A pályaudvaron az osztrák szövetségi kancellárt Hodzsa miniszterelnök képviseletében Bartos miniszterelnökségi osztályfőnök üdvözölte. A fogadáson megjelent a külügyminisztérium képviseletében Krofta követ Komes követségi tanácsossal és ott voltak a prágai osztrák társaság és a gyárosok klubjának kiküldöttei. * A kancellár előadása Schuschnigg ma a Nagyiparosok Klubjának meghívására az automobilklub nagytermében előadást tartott, amelynek során a többi között ezeket mondotta: " Aki szem előtt tartja a legutóbbi öt év során tartott nemzetközi értekezletek jelentős számát és a középeurópai gazdasági probléma megoldására irányuló különféle kísérleteket, aki figyelemmel kíséri a felelős tényezők elvben messzemenően egybehangzó ismételt kijelentéseit, az bizonyára semmi különöset sem fog találni általában ez előadás tényében és tárgyában sem. A Bécs és Prága közti személyes és közvetlen eszmecsere útjának keresése annyira önmagától értetődő, hogy a napi politika legidegesebb szeizmográfja sem találhat benne semmi feltűnőt vagy különöset. A szövetségi kancellár azután behatóan szólott az Ausztria és Csehszlovákia közti kölcsönös közművelődési hatásokról, majd gazdasági kérdésekre tért át és a többi között ezeket mondotta: Közép-Európa döntő kérdése . Mindenekelőtt szükséges lesz, hogy az új évszázad szellemét és a népek kölcsönös kapcsolataira vonatkozó modern felfogást részben annak a felismerésében is lássuk, hogy saját népünk jólétét, ha azt tartósan akarjuk biztosítani, nem lehet elszigetelten vizsgálni és hogy éppen ezért a kívánatos feltétlen önellátás tételét elejtik és elismerik, hogy szükség van — lehetőleg csekély megkötöttséggel — a gazdasági kapcsolatra, különösen a területileg szomszédos népek között. A szövetségi kancellár azután azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a nagy és döntő kérdésekben, főképpen Közép-Európában, a politika egészségessé és normálissá válása elsősorban a gazdasági életből kiindutva és nem megfordítva következhet be. Úgy látja, hogy ennek előfeltétele a bizalom légkörének megteremtése, amely feleslegessé teszi azt a gondot, hogy a biztonság céljai érdekében előbb különféle eshetőségekre vonatkozó kérdések egész sorát terjesszük a másik fél elé, mielőtt rátérnénk a tulajdonképpeni feladatra, amely mindenkire nézve mindenekelőtt nyilván abból áll, hogy feltárjuk a gazdasági konszolidáció lehetőségét s ekként hozzájáruljunk az életszínvonal emeléséhez és a lét alapjainak biztosításához a lakosság valamennyi rétege számára. Az írt dunai állam kapcsolatai Dr. Schuschnigg szövetségi kancellár előadása további során kiemelte a duna vidéki államok kölcsönös gazdaságpolitikai érdekeit és számadatok alapján bizonyította, hogy az öt dunai állam között mennyivel szorosabb a kölcsönös kereskedelmi forgalom, mint más államokkal való kereskedelmi forgalmuk. Ausztriának Csehszlovákiához való cazdasági kapcsolataira áttérve, a kancellár utalt arra, hogy ebben a vonatkozásban Ausztria külkereskedelmi mérlege erős hiányt mutat. Törekvésünk arra irányul, — folytatta a kancellár — hogy a lehetőség szerint a behozatal elnyomása vagy túlságosan aggodalmaskodó kontingentálások nélkül elérjük az egész kereskedelmi forgalom növekedését, természetes azonban, hogy egyik legfőbb gondunk a külkereskedelmi mérleg passzívumának csökkentése, éppen ezért módot kell találnunk arra, hogy a megnövekedett behozatallal szemben a kivitel fokozásával találjunk mindkét fél számára elfogadható kiegyenlítést. A római egyezmény és a dunai konferencia — A középeurópai gazdasági helyzet ki nem elégítő volta már régebben arra vezetett, hogy utat és módot igyekeztek keresni annak újjáalakítására. Már a békeszerződések megalkotásánál annyiban figyelembe vették államaink különös szükségletét, hogy Csehszlovákiának, Magyarországnak és Ausztriának megengedték, hogy a szerződések ratifikálását követő öt esztendő alatt kedvezmények alapján köthessenek kereskedelempolitikai megállapodásokat. Bármilyen helyesek voltak is önmagukban véve e kísérleteit, valamennyi meghiúsult azon, hogy nem lehetett elérni valamennyi érdekelt közös frontját. Ausztria útja 1934 március havában odavezetett, hogy Mussolini olasz miniszterelnök, Gzömbös Gyula magyar miniszterelnök és Dollfuss dr. osztrák szövetségi kancellár aláírta a római jegyzőkönyveket. E regionális egyezmény kísérlete bevált és 1935-ben ismételten kibővítésekre vezetett, végül arra is, hogy Olaszország a dunai értekezlet útjának egyengetését javasolta, amelyben nemcsak a dunai államok, hanem a nagyhatalmak, Olaszország, Franciaország és Németország is részt vett volna. Más események mindezideig megakadályozták e terv érvényesülését. Ezzel kapcsolatban azonban kívánatos lenne, ha belátható időn belül ez a kétségtelenül konstruktív megoldási kísérlet ismét megvitatás tárgya lenne A gyógyulás útja — Ha most már a gazdasági újjáépítésre irányuló fáradozások folytatásának irányát meg akarjuk határozni és ezért végső következtetéseket akarunk levonni, ezeknek abban a felismerésben kell egyesülniök, hogy a gyógyulás előfeltétele a szoros gazdasági együttműködés kiépítése, főképpen a szomszédos dunai államokban, s hogy ezt a célt legfeljebb fokozatosan lehet elérni, az államok gazdasági közeledésének és megértésének útján, a politikai vonatkozások teljes figyelmen kívül hagyásával. A kölcsönös kedvezmények nyújtásának lehetősége és célszerű volta beigazolódott. Az ipari termelés egymáshoz hangolása idővel az államok közti kereskedelmi kapcsolatok egybeszövődésének elmélyítése mellett szomszédok között nem lehetetlen. A legnagyobb kedvezmény lineáris rendszerének azonban következetes végrehajtása esetén szükségképpen leküzdhetetlen akadályra kellene vezetnie, mégpedig előbb-utóbb államaink mindegyikére nézve. Államaink mindegyikére nézve különös jelentőségű, hogy szembehelyezkedjünk azzal a felfogással, mintha az ipari és kereskedelmi érdekek más síkon feküdnének, mint a mezőgazdaság érdekei. Ellenkezőleg, az agrártermékek ára kétségkívül nem lényegtelen részben a többi kereső osztály vásárlóerejétől is függ. Végül követésre érdemes cél lenne, amely a gazdasági kapcsolatokat megkönnyíthetné és zavartalanná tehetné, ha foglalkoznánk a jog fokozatos egységessé tételének gondolatával, mégpedig nemcsak a szorosabb értelemben vett gazdasági jog, hanem a kötelmi és vagyoni jog egységesítésének gondolatával is, amelynek széles területe teljességgel alkalmas nemzetközi megállapodásokká történő szabályozásra.. Ha következetesen ezen az úton haladjának, akkor gyakorlatilag teljesen lehetségesnek tartja, hogy "ennek következménye lenne egyes államok gazdasági struktúrájának új rendezése és új rétegeződése a kölcsönös kiépítés megtermékenyítése céljából. Ausztria csak osztrák politikát csinál — Ausztria politikája kizárólagos osztrák politika, tehát Ausztria érdekeit és életszükségleteit szolgálja. Ez érdekek irányában semmi sem változott, nem lenne tehát helyénvaló, ha valaki Ausztria bel- és külpolitikája irányának megváltoztatására vonatkozó szándékról beszélne. Ezzel szemben nemcsak kívánatos, hanem szükséges is, hogy fennálló megállapodásokat éppen gazdasági téren kiegészítsenek és területüket kibővítsék. Minden eltérés mellett, amely az egyes államok felfogása között akár a belső állami élet kialakítása, akár a közintézmények célszerű volta tekintetében fennállhat, ez a törekvés nem utópisztikus. Az az eszme, amely egyesít bennünket s amely kapcsolatainkat éppen gazdaságpolitikai téren megerősíteni képes, egyúttal hitvallást jelent, hitvallást Európa iránt, szelleme és kultúrája iránt, hitvallást az emberiség ideálja iránt, amelynek megvalósítása feltételezi a béke fenntartását és biztosítását. (MTI.) PESTI NAPLÓ 1936 január 17 Csütörtökön este öngyilkos lett a Svábhegyen Balogh László kereskedő (Saját tudósítónktól.) Csütörtök este a svábhegyi Nagyszálló előtt szolgálatot teljesítő rendőrőrszem ,a Karthausi út felöl revolverdörrenést hallott. A hang irányába sietett. A 4. számú villa kertjének kerítése előtt egy jólöltözött férfit talált, feküdt az utcán, melle csupa vér volt. Mellette egy Frommer-pisztoly. A rendőr azonnal értesítette a mentőket, akik a sebesültet az Új Szent János-kórházba szállították, azonnal a műtőbe vitték, de az operációt az orvosok már nem tudták megkezdeni, a férfi meghalt. Átvizsgálták zsebeit. Irataiból kiderült, hogy Balogh László a neve, 35 éves kereskedő, aki Budán a Naphegy tér 2. számú házban lakott. Balogh László ismert tagja volt a főváros kereskedőtársadalmának. Egész fiatalember volt, amikor 1919-ben a kommün bukása után Németországba emigrált. Évekig Berlinben és Lipcsében dolgozott, budapesti hozzátartozói olyan híreket kaptak róla, hogy a fiatal kereskedőnek jól megy a sora. Alkalmi üzleteket kötött, de különösen a film érdekelte. Néhány évvel ezelőtt visszatért Budapestre és ekkor a Párizsi Áruház textilosztályának vezetését vette át. A tettrekész fiatal kereskedő egy idő után felmondta állását és tárgyalásokat kezdett, hogy egy nagy áruházat alapítson. A tárgyalások eredményre vezettek és a Rákóczi úton megnyílt Balogh László üzlete, a Temvo áruház, amely az első időben nagyon népszerű volt olcsó áraival. Hatalmas reklámmal indult az áruház, de később kiderült, hogy a régi konzervatív alapokon nyugvó áruházakkal nem tudja felvenni a versenyt. Nagy rezsije is volt, és ez is akadálya volt annak, hogy Balogh áruházát az eredeti tervek szerint tovább fejlessze. Kénytelen volt üzletét felszámolni. Balogh László most régi németországi tapasztalatai alapján a filmgyártás felé orientálódott. Eleinte filmkölcsönzéssel foglalkozott, de álma a filmgyártás volt. Nyáron sikerült is egy konszernt összehozni és néhány héttel ezelőtt készült el az első Balogh-film, a »Barátságos arcot kérünk«. Az új magyar filmet több filmszínház lekötötte. Balogh László ismerősei valószínűnek tartják, hogy a kereskedő anyagi gondjai elől menekült a halálba. Csütörtök délután fivére Balogh Lászlótól levelet kapott, amelyben a kereskedő bejelentette hogy öngyilkos lesz. A hozzátartozók mindenfelé keresték, de nem sikerült megtalálni, végül a késő éjszakai órákban tudták meg, hogy az Új Szent János kórházban holtan fekszik. A rendőrség nyomozást indított, hogy kiderítse az öngyilkosságelőzményeit. — Hogyan románosit a csíkmadarasi tanító? Csíkszervádról jelentik: Csíkmadarason Oprea Leonte állami iskolai igazgató 12 olyan szülőt, akiknek gyermekei 15—16 évesek és szegény sorsuk miatt kénytelenek Brassóban szolgálni, összesen 1600 lejre bírságolt. Foglalást is végeztetett ellenük. Amikor az elkeseredett szülők kérlelni kezdték, azzal a feltétellel vonta vissza a végrehajtás foganatosítását, ha kötelezik magukat arra, hogy a jövő évben iskolakötelessé váló kisebb gyermekeiket az állami román iskolába íratják. A bajbajutott székelyek kénytelenek voltak belemenni az egyességbe.