Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-17 / 13. szám

Péntek Schuschnigg osztrák kancellár Prágában A középeurópai sorsközösségről és a konszolidáció megteremtéséről tartott előadást Prága, január 16. Dr. Schuschnigg osztrák szövetségi kancellár csütörtökön délután öt órakor megérkezett Prá­gába. A kancellárt Marek prágai osztrák követ kísérte, aki Brünnig utazott elébe. A pályaudvaron az osztrák szövetségi kancel­lárt Hodzsa miniszterelnök képviseletében Bartos miniszterelnökségi osztályfőnök üdvözölte. A fo­gadáson megjelent a külügyminisztérium kép­viseletében Krofta követ Komes követségi taná­csossal és ott voltak a prágai osztrák társaság és a gyárosok klubjának kiküldöttei. * A kancellár előadása Schuschnigg ma a Nagyiparosok Klubjának meghívására az automobilklub nagytermében elő­adást tartott, amelynek során a többi között eze­ket mondotta: " Aki szem előtt tartja a legutóbbi öt év során tartott nemzetközi értekezletek jelentős számát és a középeurópai gazdasági probléma megoldására irányuló különféle kísérleteket, aki figyelemmel kíséri a felelős tényezők elvben messzemenően egybehangzó ismételt kijelentéseit, az bizonyára semmi különöset sem fog találni általában ez elő­adás tényében és tárgyában sem. A Bécs és Prága közti személyes és közvetlen eszmecsere útjának keresése annyira önmagától értetődő, hogy a napi politika legidegesebb szeizmográfja sem találhat benne semmi feltűnőt vagy különöset. A szövetségi kancellár azután behatóan szólott az Ausztria és Csehszlovákia közti kölcsönös köz­művelődési hatásokról, majd gazdasági kérdésekre tért át és a többi között ezeket mondotta: Közép-Európa döntő kérdése . Mindenekelőtt szükséges lesz, hogy az új év­század szellemét és a népek kölcsönös kapcsola­taira vonatkozó modern felfogást részben annak a felismerésében is lássuk, hogy saját népünk jólé­tét, ha azt tartósan akarjuk biztosítani, nem lehet elszigetelten vizsgálni és hogy éppen ezért a kívá­natos feltétlen önellátás tételét elejtik és elisme­rik, hogy szükség van — lehetőleg csekély megkö­töttséggel — a gazdasági kapcsolatra, különösen a területileg szomszédos népek között. A szövetségi kancellár azután azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy a nagy és döntő kérdé­sekben, főképpen Közép-Európában, a politika egészségessé és normálissá válása elsősorban a g­­azdasági életből kiindutva és nem megfordítva következhet be. Úgy látja, hogy ennek előfeltétele a bizalom légkörének megteremtése, amely feles­legessé teszi azt a gondot, hogy a biztonság céljai érdekében előbb különféle eshetőségekre vonatkozó kérdések egész sorát terjesszük a másik fél elé, mielőtt rátérnénk a tulajdonképpeni feladatra, amely mindenkire nézve mindenekelőtt nyilván abból áll, hogy feltárjuk a gazdasági konszolidáció lehetőségét s ekként hozzájáruljunk az életszín­vonal emeléséhez és a lét alapjainak biztosításá­hoz a lakosság valamennyi rétege számára. Az írt dunai állam kapcsolatai Dr. Schuschnigg szövetségi kancellár előadása további során kiemelte a duna vidéki állam­ok kölc­­sönös gazdaságpolitikai érdekeit és számadatok alapján bizonyította, hogy az öt dunai állam kö­zött mennyivel szorosabb a kölcsönös kereskedelmi forgalom, mint más államokkal való kereskedelmi forgalmuk. Ausztriának Csehszlovákiához való c­azdasági kapcsolataira áttérve, a kancellár utalt arra, hogy ebben a vonatkozásban Ausztria külkereskedelmi mérlege erős hiányt mutat. Törekvésünk arra irá­nyul, — folytatta a kancellár — hogy a lehetőség szerint a behozatal elnyomása vagy túlságosan aggodalmaskodó kontingentálások nélkül elérjük az egész kereskedelmi forgalom növekedését, ter­mészetes azonban, hogy egyik legfőbb gondunk a külkereskedelmi mérleg­ passzívumának csökken­tése, éppen ezért módot kell találnunk arra, hogy a megnövekedett behozatallal szemben a kivitel fokozásával találjunk mindkét fél számára elfo­gadható kiegyenlítést. A római egyezmény és a dunai konferencia — A középeurópai gazdasági helyzet ki nem elégítő volta már régebben arra vezetett,­­ hogy utat és módot igyekeztek keresni annak újjáala­kítására. Már a békeszerződések megalkotásánál annyiban figyelembe vették államaink külön­ös szükségletét, hogy Csehszlovákiának, Magyaror­szágnak és Ausztriának megengedték, hogy a szer­ződések ratifikálását követő öt esztendő alatt ked­vezmények alapján köthessenek kereskedelempo­litikai megállapodásokat. Bármilyen helyesek voltak is önmagukban véve e kísérleteit, vala­mennyi meghiúsult azon, hogy nem lehetett el­érni valamennyi érdekelt közös frontját.­­ Ausztria útja 1934 március havában oda­vezetett, hogy Mussolini olasz miniszterelnök, Gzömbös Gyula magyar miniszterelnök és Dollfuss dr. osztrák szövetségi kancellár aláírta a római jegyzőkönyveket. E regionális egyezmény kísérlete bevált és 1935-ben ismételten kibővítésekre veze­tett, végül arra is, hogy Olaszország a dunai értekezlet útjának egyengetését javasolta, amelyben nemcsak a dunai államok, hanem a nagyhatalmak, Olasz­ország, Franciaország és Németország is részt vett volna. Más események mindezideig megakadályoz­ták e terv érvényesülését. Ezzel kapcsolatban azon­ban kívánatos lenne, ha belátható időn­ belül ez a kétségtelenül konstruktív megoldási kísérlet ismét megvitatás tárgya lenne A gyógyulás útja — Ha most már a gazdasági újjáépítésre irá­nyuló fáradozások folytatásának irányát meg akarjuk határozni és ezért végső következtetéseket akarunk levonni, ezeknek abban a felismerésben kell egyesülniök, hogy a gyógyulás előfeltétele a szoros gazdasági együttműködés kiépítése, főkép­pen a szomszédos dunai államokban, s hogy ezt a célt legfeljebb fokozatosan lehet elérni, az államok gazdasági közeledésének és megértésének útján, a politikai vonatkozások teljes figyelmen kívül ha­gyásával. A kölcsönös kedvezmények nyújtásának lehetősége és célszerű volta beigazolódott.­­ Az ipari termelés egymáshoz hangolása idővel az államok közti kereskedelmi kapcsola­tok egybeszövődésének elmélyítése mellett szom­szédok között nem lehetetlen. A legnagyobb ked­vezmény lineáris rendszerének azonban követke­zetes végrehajtása esetén szükségképpen leküzd­hetetlen akadályra kellene vezetnie, mégpedig előbb-utóbb államaink mindegyikére nézve. Álla­maink mindegyikére nézve különös jelentőségű, hogy szembehelyezkedjünk azzal a felfogással, mintha az ipari és kereskedelmi érdekek más sí­kon feküdnének, mint a mezőgazdaság érdekei. Ellenkezőleg, az agrártermékek ára kétségkívül nem lényegtelen részben a többi kereső osztály vásárlóerejétől is függ.­­ Végül követésre érdemes cél lenne, amely a gazdasági kapcsolatokat­ megkönnyíthetné és zavartalanná tehetné, ha foglalkoznánk a jog fo­kozatos egységessé tételének gondolatával­, még­pedig nemcsak a szorosabb értelemben vett gaz­dasági jog, hanem a kötelmi és vagyoni jog egy­ségesítésének gondolatával is, amelynek széles területe teljességgel alkalmas nemzetközi megál­lapodásokká­ történő szabályozásra.. Ha követke­zetesen ezen az úton haladjának, akkor gyakor­latilag teljesen lehetségesnek tartja, hogy "ennek következménye lenne egyes államok gazdasági struktúrájának új rendezése és új rétegeződése a kölcsönös kiépítés megtermékenyítése céljából. Ausztria csak osztrák politikát csinál — Ausztria politikája kizárólagos osztrák po­litika, tehát Ausztria érdekeit és életszükségleteit szolgálja. Ez érdekek irányában semmi sem vál­tozott, nem lenne tehát helyénvaló, ha valaki Ausztria bel- és külpolitikája irányának megvál­toztatására vonatkozó szándékról beszélne. Ezzel szemben nemcsak kívánatos, hanem szükséges is, hogy fennálló megállapodásokat éppen gazdasági téren kiegészítsenek és területüket kibővítsék. Minden eltérés mellett, amely az egyes államok felfogása között akár a belső állami élet kialakí­tása, akár a közintézmények célszerű volta tekin­tetében fennállhat, ez a törekvés nem utópisztikus. Az az eszme, amely egyesít bennünket s amely kapcsolatainkat éppen gazdaságpolitikai téren megerősíteni képes, egyúttal hitvallást jelent, hit­vallást Európa iránt, szelleme és kultúrája iránt, hitvallást az emberiség ideálja iránt, amelynek megvalósítása feltételezi a béke fenntartását és biztosítását. (MTI.) PESTI NAPLÓ 1936 január 17 Csütörtökön este öngyilkos lett a Svábhegyen Balogh László kereskedő (Saját tudósítónktól.) Csütörtök este a sváb­hegyi Nagyszálló előtt szolgálatot teljesítő rendőr­őrszem ,a Karthausi út felöl revolverdörrenést hallott. A hang irányába sietett. A 4. számú villa kertjének kerítése előtt egy jólöltözött férfit ta­lált, feküdt az utcán, melle csupa vér volt. Mel­lette egy Frommer-pisztoly. A rendőr azonnal ér­tesítette a mentőket, akik a sebesültet az Új Szent János-kórházba szállították, azonnal a műtőbe vitték, de az operációt az orvosok már nem tud­ták megkezdeni, a férfi meghalt. Átvizsgálták zsebeit. Irataiból kiderült, hogy Balogh László a neve, 35 éves kereskedő, aki Budán a Naphegy tér 2. számú házban lakott. Balogh László ismert tagja volt a főváros kereskedőtársadalmának. Egész fiatal­ember volt, amikor 1919-ben a kommün bukása után Német­országba emigrált. Évekig Berlinben és Lipcsében dolgozott, budapesti hozzátartozói olyan híreket kaptak róla, hogy a fiatal kereskedőnek jól megy a sora. Alkalmi üzleteket kötött, de különösen a film érdekelte. Néhány évvel ezelőtt visszatért Budapestre és ekkor a Párizsi Áruház textilosztá­lyának vezetését vette át. A tettrekész­ fiatal ke­reskedő egy idő után felmondta állását és tár­gyalásokat kezdett, hogy egy nagy áruházat ala­pítson. A tárgyalások eredményre vezettek és a Rá­kóczi úton megnyílt Balogh László üzlete,­­ a Temvo áruház, amely az első időben nagyon nép­szerű volt olcsó áraival. Hatalmas reklámmal in­dult az áruház, de később kiderült, hogy a régi konzervatív alapokon nyugvó áruházakkal nem tudja felvenni a versenyt. Nagy rezsije is volt, és ez is akadálya volt annak, hogy Balogh áru­házát az eredeti tervek szerint tovább fejlessze. Kénytelen volt üzletét felszámolni. Balogh László most régi németországi tapasz­talatai alapján a filmgyártás felé orientálódott. Eleinte filmkölcsönzéssel foglalkozott, de álma a filmgyártás volt. Nyáron sikerült is egy kon­szernt összehozni és néhány héttel ezelőtt készült el az első Balogh-film, a »Barátságos arcot ké­rünk«. Az új magyar filmet több filmszínház le­kötötte. Balogh László ismerősei valószínűnek tartják, hogy a kereskedő anyagi gondjai elől menekült a halálba. Csütörtök délután fivére Balogh Lászlótól levelet kapott, amelyben a kereskedő bejelentette hogy öngyilkos lesz. A hozzátartozók mindenfelé keresték, de nem sikerült megtalálni, végül a késő éjszakai órákban tudták meg, hogy az Új Szent Ján­os kórházban holtan fekszik. A rendőrség nyo­mozást indított, hogy kiderítse az öngyilkosság­előzményeit. — Hogyan rom­ánosit a csíkmadarasi tanító? Csík­szervádról jelentik: Csíkmadarason Oprea Leonte állami iskolai igazgató 12 olyan szülőt, akiknek gyermekei 15—16 évesek és szegény sorsuk miatt kénytelenek Bras­sóban szolgálni, összesen 16­0­0 lejre bírságolt. Foglalást is végeztetett ellenük. Amikor az elkeseredett szülők kérlelni kezdték, azzal a feltétellel vonta vissza a végre­hajtás foganatosítását, ha kötelezik magukat arra, hogy a jövő évben iskolakötelessé váló kisebb gyermekeiket az állami román iskolába íratják. A bajbajutott széke­lyek kénytelenek voltak belemenni az egyes­ségbe.

Next