Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
Szerda Eszkimó-honfiak írta: FRIEDRICH ISTVÁN Akárhogy is javulnak állandóan közállapotaink, bármennyire is konszolidálódunk és szanálódunk a nagyérdemű statisztikus és konjunktúrakutató testvérek kimutatásai szerint, a fókák száma mégis csak állandóan csökken az éltető napsugár után vágyódó eszkimókhoz képest. Ezt látjuk most a budapesti városháza politikai frontjain is, ahol a fix fizetéses és nyugdíjjal járó állások után törtető honfiak vívják véres csatáikat. Egyszer az eredmény 2:3 a Nep javára. Azután megint 4:3 a testvérpárt előnyére. Rettenetesen folyik a birkózás. Hol az egyik bajvívó kerül felül, hol a másik. Izgalmas látvány. Az ember szinte örül, hogy van még valami nézni való is ebben a szanatóriumi atmoszférájú mintahazában. Eleinte Tabódy alvezér rántott fringlát a városi politika klikkjei, állásgyűjtői és »gengszterei« ellen. Azután leszáoltak a »kompromittált« csáklyás társasággal. Azután szónokoltak hol a szanálás szükségessége mellett, hol ellene. Aszerint, amint a légnyomás emelkedett vagy lejjebbszállott. Mesterien csinálták idáig a huzavonát. Most azután elkezdték egészen komolyan a rendcsinálást. Státust rendeznek. Vagy inkább státusrendezést játszanak. De nem a köztisztviselők javára, hanem saját álmaik megvalósítására. A politikus honfiakból tisztviselőket csinálnak, de olyanokat, akik felül kezdik és nem alul. Akik hidegvérrel odaülnek azokra a helyekre, amelyeknek elérhetéséért egy kiváló tisztviselőgárda az egész életén át robotolt Viszont vannak szerencsés hivatalnokok, akik ügyesen gumimadzaggal kötötték magukat egyik vagy másik vezérlő elhivatotthoz, aki azután akkorát ránt ezen a pántlikán, hogy a protegáltja valóságos rekordtempóval gyorsul a magasba. Olyat ugrik a VII. fizetési osztályból a IV-be, hogy a közönséges téglahordó kollégák szinte beleszédülnek ennek az új stílusnak a láttán. Szegények, ők nem tudnak beleülni a keresztény nemzeti világszemlélet sztratoszférába szállító vállalatának ilyen léggömbjébe, őket Piccard professzor nem hajlandó az ilyen kunststikli alanyává megtenni. Ők nem tudják a hátteret úgy kialakítani, hogy elől a rivaldán azután az emelkedés ilyen szépen, konstruktív fénycsóvákkal megvilágítva lejátszódjék. Az eszkimó-honfiak, az eszkimó-politikusok a köztisztviselői pálya legfelsőbb kategóriáiban keresik a fókákat Természetesen a keresztény testvéri szeretet alapján. A gumielasztikummal bélelt tisztviselőkolléga pedig gombnyomásra ugrik a legelső fizetési osztályokba. Közben meg a mérlegmesterek gondoskodnak a mérleg kiegyensúlyozásáról. Úgy, ahogy az minden üzletnél szokásos. Itt egy konc. Ott egy konc. Itt egy fájdalomcsillapító, ott egy megvigasztalás. Itt egy sógor vagy rokon, ott is egy, ugyanazt a világszemléletet valló dáma kedves macskája. Mlyen ügyesek ezek az ekvilibristáik! Úgy teszik közzé a sajtóban az alkuk momentám állását mintha valami vállalat mérlegét publikálnák. Ha azt olvassuk, hogy ezt vagy azt az eszkimódonfiút a keresztény világszemlélet daruján emelgetik, már szinte várjuk, hogy most kit fog rekompenzációként a nemzeti egység emelőgépe felfelé húzni. Amint az egyik eszkimó-honfiút odaírják a mérleg tartozik oldalára, tüstént ott terem az ellenlábasa a követes oldalon. Már szinte önműködően megy ez. Lassanként minden eszkimó-honfiúnak meglesz a rekompenzációs párja. És ha az egyiknek juttatnak egy fókát, akkor a másiknak is kell egyet kiutalni, különben nincsen üzlet. Üzlet nélkül pedig nehéz e konszolidált honban az élet. Ki beszél itt ma még álláshalmozás ellen? Ki háborodik itt még fel holmi álláshalmozásokon? Más a teória és más a gyakorlat. Az egyik jó összeköttetésű honfiú most megy az államnál nyugdíjba, máris csinálnak neki helyet a Beszkárnál. A másiknak van is nyugdíja, sok egyebe is és még mindezekhez kap egy jól jövedelmező ráadást. Természetesen ez is, az is magával cipeli a rekompenzációs pasasát. És ez mind akkor folyik szemünk láttára, amikor a Vezér azt hirdeti, hogy csak a tudás, rátermettség és tehetség lehetnek egy állás betöltésénél a döntő szempontok. Amikor az új stílus a fiatalság elhelyezéséért lelkesedik az ünnepi szónoklatokban. Amikor a Nép főurai oly magasan szárnyaló szavakkal ítélik el a protekció érvényesülését-A fővárosi üzemekből így lassanként az eszkimó-honfiak aziliumi lesznek, amelyekben a szervezkedő, hemzsegő élharcosok megtalálhatják politikai érdemeik jutalmát. Amelyeknél a jó Isten az álláshoz a tudást is adja. Üzemek szanálása? Úgy, hogy a felesleges szinekurákat nem szüntetik be, hanem még szaporítják, hogy mindegyik besomfordáló eszkimóhonfiú az ellensúlyát is magával vihesse. Bevonulás csak párosan van megengedve. És hogyan akarják ezeket a honfoglaló akciókat feltüntetni! Mintha ezeknek az egoisztikus érdekeket szolgáló sefteléseknek valami köze is volna a közérdekhez. Pedig még a legjámborabb Névtelen Téglahordó is látja, hogy a fővárosi adminisztrációnak nincsen szüksége sem a herepinklik minden érdeket és szerzett jogot legázoló galopjára, sem az üzemeknél a most szóban levő állások betöltésére. Itt egészen fesztelenül és teketóriák nélkül szinekurákat azért tartanak továbbra is fenn, azért kreálnak új állásokat, hogy az eszkimó-honfiak politikai érdemeit megjutalmazhassák. A vezető honfiak tudják, hogy amint dobbal verebet se lehet fogni, úgy nem lehet a világszemlélet nagydobjával se sok félharcost verbuválni e hazában. Hanem sót kell hinteniök a csiripelő verebek farkára. Akkor azok el is hallgatnak és meg is hagyják magukat fogni. Sőt hálásak maradnak azoknak, akik a sót farkukra szórták és el se repülnek többé. Maradnak. Holtomiglan-holtodiglan mindenféle csiripelésekre készen. Fővárosi üzemek, vállalatok, reszkessetek! Rengeteg itt még azoknak az eszkimó honfiaknak a száma, akikben az elhivatottság parazsa pislákol. Akik fel akarják cserélni a politikai levegőben való lebegést Budapest fejősteheneinek jőgyeivel. Útban az eszkimó honfiak. Felvonulóban vannak. Az önkormányzat dicsőségére. Igen, ez az új önkormányzati stílus. Az eszkimó-honfiak önmagukat kormányozzák a szinekurákba. A kezdet most bontakozik ki, de a java még csak ezután jön. BUDAPESTI GÁZKOKSZ PESTI NAPLÓ 1936 január 15 9 CORVIN ÁRUHÁZ R.T. Boldog újévet kívánunk i.t .Vevőinknek ! Hálás köszönetünket fejezzük ki eddigi bizalmukért, melyet a jövőben is igyekszünk kiérdemelni. Áruház r. t. ~ pko Róna detektívfelügyelő felesége írta a névtelen leveleket A tanúnak beidézett Rónáné meglepő vallomása a rendőrségen (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság bűnügyi osztályán tovább folyik a munka, hogy megállapítsák: ki írta Rajczy Géza rendőr főtanácsos ellen a névtelen leveleket Mint jelentettük, Róna Ernő detektívfelügyelő, akit a névtelen levelek írásával gyanúsítottak és aki a Schwartzer-szanatóriumba vonult határozottan tagadó vallomást tett és kijelentette, hogy a névtelen leveleket nem ő írta. Beidézték a rendőrségre dr. Lakatos rendőrtanácsos elé Róna detektívfelügyelő feleségét hogy tanúképpen kihallgassák. Azt akarták tőle kérdezni, hogy mit írt férje azon az írógépen, amelyről kiderült, hogy azon készültek a névtelen levelek. A detektívfelügyelő felesége meglepő vallomást tett. Az első kérdés után bevallotta, hogy a névtelen leveleket ő írta. Elmondotta, hogy rendkívül megviselték azok az események, amelyek férje körül történtek az utóbbi év alatt. Egymásután három ügyben indult Róna ellen fegyelmi eljárás és ő odahaza mindig azt hallotta, hogy a vizsgálatot dr. Rajczy Géza rendőrfőtanácsos vezeti. Rendkívül el volt keseredve, azt gondolta, hogyha majd lehetetlenné teszi Rajczyt, megszűnik a »hajsza« férje ellen. A főkapitányságon ért-Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesoványodás, sápadtság, mirigybetegségek, ekcémák, furunkulusok eseteiben a természetes »Ferenc József« keserűvíz gyorsan szabályozza a belek anynyira fontos működését és a vért biztosan felfrissíti. Az orvosok ajánlják, hető feltűnést keltett a nem várt vallomás és mingyárt faggatni kezdték Rónánét: várjon nem a hű feleség beszél-e belőle. Nem azért tette-e a meglepő beismerő vallomást hogy így a férjén segítsen. Rónáné azonban állhatatosan kitartott eredeti vallomása mellett és nem változtatta meg akkor sem, amikor a fegyelmi osztályon hallgatták ki. A névtelen levelek írója tehát Róna Ernőné és így az ügynek most már az asszony a gyanúsítottja. Beismerő vallomása és a tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyvek csütörtökön az ügyészségre kerülnek, ott intézkednek majd a továbbiakról. Az idegösszeomlással szanatóriumba vonult Róna Ernő állapota kedden javudt, az orvosok már látogatókat is beengedtek hozzá. OSTENDE holnaptól TEDDY SINCLAIR Anglia jazzkirálya