Pesti Napló, 1936. január (87. évfolyam, 1–25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

Szerda Eszkimó-honfiak írta: FRIEDRICH ISTVÁN Akárhogy is javulnak állandóan közállapo­taink, bármennyire is konszolidálódunk és sza­nálódunk a nagyérdemű statisztikus és konjunk­túrakutató testvérek kimutatásai szerint, a fókák száma mégis csak állandóan csökken az éltető napsugár után vágyódó eszkimókhoz képest. Ezt látjuk most a budapesti városháza politikai frontjain is, ahol a fix fizetéses és nyugdíjjal járó állások után törtető honfiak vívják véres csa­táikat. Egyszer az eredmény 2:3 a Nep javára. Azután megint 4:3 a testvérpárt előnyére. Rette­netesen folyik a birkózás. Hol az egyik bajvívó kerül felül, hol a másik. Izgalmas látvány. Az ember szinte örül, hogy van még valami nézni való is ebben a szanatóriumi atmoszférájú min­tahazában. Eleinte Tabódy alvezér rántott fringlát a vá­rosi politika klikkjei, állásgyűjtői és »gengszte­rei« ellen. Azután lesz­á­oltak a »kompromittált« csáklyás társasággal. Azután szónokoltak hol a szanálás szükségessége mellett, hol ellene. Asze­rint, amint a légnyomás emelkedett vagy lej­jebbszállott. Mesterien csinálták idáig a huzavo­nát. Most azután elkezdték egészen komolyan a rendcsinálást. Státust rendeznek. Vagy inkább státusrendezést játszanak. De nem a köztiszt­viselők javára, hanem saját álmaik megvalósítá­sára. A politikus honfiakból tisztviselőket csi­nálnak, de olyanokat, akik felül kezdik és nem alul. Akik hidegvérrel odaülnek azokra a he­lyekre, amelyeknek elérhetéséért egy kiváló tisztviselőgárda az egész életén át robotolt Viszont vannak szerencsés hivatalnokok, akik ügyesen gumimadzaggal kötötték magukat egyik vagy másik vezér­lő elhivatotthoz, aki azután ak­korát ránt ezen a pántlikán, hogy a protegáltja valóságos rekordtempóval gyorsul a magasba. Olyat ugrik a VII. fizetési osztályból a IV-be, hogy a közönséges téglahordó kollégák szinte beleszédülnek ennek az új stílusnak a láttán. Szegények, ők nem tudnak beleülni a keresztény nemzeti világszemlélet sztratoszférába szállító vállalatának ilyen léggömbjébe, őket Piccard professzor nem hajlandó az ilyen kunststikli ala­nyává megtenni. Ők nem tudják a hátteret úgy kialakítani, hogy elől a rivaldán azután az emel­kedés ilyen szépen, konstruktív fénycsóvákkal megvilágítva lejátszódjék. Az eszkimó-honfiak, az eszkimó-politikusok a köztisztviselői pálya legfelsőbb kategóriáiban keresik a fókákat Természetesen a keresztény testvéri szeretet alapján. A gumielasztikummal bélelt tisztviselőkolléga pedig gombnyomásra ug­rik a legelső fizetési osztályokba. Közben meg a mérlegmesterek gondoskodnak a mérleg kiegyen­súlyozásáról. Úgy, ahogy az minden üzletnél szokásos. Itt egy konc. Ott egy konc. Itt egy fájdalomcsillapító, ott egy megvigasztalás. Itt egy sógor vagy rokon, ott is egy, ugyanazt a világszemléletet valló dáma kedves m­acskája. Mlyen ügyesek ezek az ekvilibristáik! Úgy teszik közzé a sajtóban az alkuk momentám­ állá­sát mintha valami vállalat mérlegét publikálnák. Ha azt olvassuk, hogy ezt vagy azt az eszkimó­donfiút a keresztény világszemlélet daruján emel­getik, már szinte várjuk, hogy most kit fog rekom­penzációként a nemzeti egység emelőgépe felfelé húzni. Amint az egyik eszkimó-honfiút odaírják a mérleg tartozik oldalára, tüstént ott terem az ellenlábasa a követes oldalon. Már szinte önműkö­dően megy ez. Lassanként minden eszkimó-honfiú­nak meglesz a rekompenzációs párja. És ha az egyiknek juttatnak egy fókát, akkor a másiknak is kell egyet kiutalni, különben nincsen üzlet. Üzlet nélkül pedig nehéz e konszolidált honban az élet. Ki beszél itt ma még álláshalmozás ellen? Ki háborodik itt még fel holmi álláshalmozásokon? Más a teória és más a gyakorlat. Az egyik jó össze­köttetésű honfiú most megy az államnál nyug­díjba, máris csinálnak neki helyet a Beszkárnál. A másiknak van is nyugdíja, sok egyebe is és még mindezekhez kap egy jól jövedelmező ráadást. Ter­mészetesen ez is, az is­ magával cipeli a rekompen­zációs pasasát. És ez mind ak­kor folyik szemünk láttára, ami­kor a Vezér azt hirdeti, hogy csak a tudás, ráter­mettség és tehetség lehetnek egy állás betöltésénél a döntő szempontok. Amikor az új stílus a fiatal­ság elhelyezéséért lelkesedik az ünnepi szónokla­tokban. Amikor a Nép főurai oly magasan szár­nyaló szavakkal ítélik el a protekció érvényesü­lését-A fővárosi üzemekből így lassanként az esz­kimó-honfiak aziliumi lesznek, amelyekben a szervezkedő, hemzsegő élharcosok megtalálhatják politikai érdemeik jutalmát. Amelyeknél a jó Is­ten az álláshoz a tudást is adja. Üzemek szanálása? Úgy, hogy a felesleges szinekurákat nem szüntetik be, hanem még szapo­rítják, hogy mindegyik besomfordáló eszkimó­honfiú az ellensúlyát is magá­val vihesse. Bevo­nulás csak párosan van megengedve. És hogyan akarják ezeket a honfoglaló akció­kat feltüntetni! Mintha ezeknek az egoisztikus érdekeket szolgáló sefteléseknek valami köze is volna a közérdekhez. Pedig még a legjámborabb Névtelen Téglahordó is látja, hogy a fővárosi adminisztrációnak nincsen szüksége sem a here­pinklik minden érdeket és szerzett jogot legázoló galopjára, sem az üzemeknél a most szóban levő állások betöltésére. Itt egészen fesztelenül és teke­tóriák nélkül szinekurákat azért tartanak to­vábbra is fenn, azért kreálnak új állásokat, hogy az eszkimó-honfiak politikai érdemeit megjutal­mazhassák. A vezető honfiak tudják, hogy amint dobbal verebet se lehet fogni, úgy nem lehet a világszem­lélet nagydobjával se sok f­élharcost verbuválni e hazában. Hanem sót kell hinteniök a csiripelő ve­rebek farkára. Akkor azok el is hallgatnak és meg is hagyják magukat fogni. Sőt hálásak maradnak azoknak, akik a sót farkukra szórták és el se re­pülnek többé. Maradnak. Holtomiglan-holtodiglan mindenféle csiripelésekre készen. Fővárosi üzemek, vállalatok, reszkessetek! Rengeteg itt még azoknak az eszkimó­ honfiaknak a száma, akikben az elhivatottság parazsa pislákol. Akik fel akarják cserélni a politikai levegőben való lebegést Budapest fejősteheneinek jőgyeivel. Útban az eszkimó honfiak. Felvonulóban vannak. Az önkormányzat dicsőségére. Igen, ez az új önkormányzati stílus. Az esz­kimó-honfiak önmagukat kormányozzák a szine­kurákba. A kezdet most bontakozik ki, de a java még csak ezután jön. BUDAPESTI GÁZ­KOKSZ PESTI NAPLÓ 1936 január 1­5 9 CORVIN ÁRUHÁZ R.­T. Boldog újévet kívánunk i.t .Vevőinknek ! Hálás köszönetünket fejezzük ki eddigi bizalmukért, melyet a jövőben is igyek­szünk kiérdemelni. Áruház r. t. ~ pko Róna detektívfelügyelő felesége írta a névtelen leveleket A tanúnak beidézett Rónáné meglepő vallomása a rendőrségen (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság bűn­ügyi osztályán tovább folyik a munka, hogy meg­állapítsák: ki írta Rajczy Géza rendőr főtanácsos ellen a névtelen leveleket Mint jelentettük, Róna Ernő detektívfelügyelő, akit a névtelen levelek írásával gyanúsítottak és aki a Schwartzer-szana­tóriumba vonult határozottan tagadó vallomást tett és kijelentette, hogy a névtelen leveleket nem ő írta. Beidézték a rendőrségre dr. Lakatos rend­őrtanácsos elé Róna detektívfelügyelő fele­ségét hogy tanúképpen kihallgassák. Azt akarták tőle kérdezni, hogy mit írt férje azon az írógé­pen, amelyről kiderült, hogy azon készültek a név­telen levelek. A detektívfelügyelő felesége meglepő vallo­mást tett. Az első kérdés után bevallotta, hogy a névtelen leveleket ő írta. Elmondotta, hogy rend­kívül megviselték azok az események, amelyek férje körül történtek az utóbbi év alatt. Egymás­után három ügyben indult Róna ellen fegyelmi eljárás és ő odahaza mindig azt hallotta, hogy a vizsgálatot dr. Rajczy Géza rendőrfőtanácsos ve­zeti. Rendkívül el volt keseredve, azt gondolta, hogyha majd lehetetlenné teszi Rajczyt, megszű­nik a »hajsza« férje ellen. A főkapitányságon ért-Emésztési gyengeség, vérszegénység, lesoványo­dás, sápadtság, mirigybetegségek, ekcémák, fu­runkulusok eseteiben a természetes »Ferenc Jó­zsef« keserűvíz gyorsan szabályozza a belek any­nyira fontos működését és a vért biztosan fel­frissíti. Az orvosok ajánlják, hető feltűnést keltett a nem várt vallomás és min­gyárt faggatni kezdték Rónánét: várjon nem a hű feleség beszél-e belőle. Nem azért tette-e a meglepő beismerő vallomást hogy így a férjén segítsen. Rónáné azonban állhatatosan kitartott eredeti vallomása mellett és nem változtatta meg akkor sem, amikor a fegyelmi osztályon hallgat­ták ki. A névtelen levelek írója tehát Róna Ernőné és így az ügynek most már az asszony a gyanú­sítottja. Beismerő vallomása és a tanúvallomá­sokról felvett jegyzőkönyvek csütörtökön az ügyészségre kerülnek, ott intézkednek majd a továbbiakról. Az idegösszeomlással szanató­riumba vonult Róna Ernő állapota kedden javudt, az orvosok már látogatókat is beengedtek hozzá. OSTENDE holnaptól TEDDY SINCLAIR Anglia jazzkirálya

Next