Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)
1936-03-08 / 57. szám
Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 március S 189 ADY ÉS A HOLNAP Írta: EMOD TAMÁS ADY ENDRE Most van pontosan 30 éve, hogy 'Ady Endrének zűj versek« című könyve megjelent, 1906 március táján. Nehéz dolog ilyen nagy távolságból visszaidézni azt a felhördülést, amely a könyvet a pesti és vidéki sajtó nagy részében követte. Már jóval előbb, a Párizsból küldött tárcaversek nyomán egyre sűrűbben harsantak fel irodalmi berkekben a serény, hajtók üvöltései. Megjelent a nyím a fekete csalitban«, éyeskedni kezdtek a vérebek«. Az »Új versek« aztán teljessé tette a hangzavart, mely végül orkánná növekedett. Elszörnyedés, gúny, szitok, káromlás, úgy gyűlt fel ellene, mint fergeteg előtt a lóhátas fellegek. Ha most viszszahívhatnánk az időből a gyűlöletnek azt a koncertjét, amely Ady körül leviharzott, ha kinyithatnánk egy mikrofont, hogy újra hallgassuk az Ady elleni közfelháborodás harminc év előtti hanghullámait, — különös élményben lenne részünk: fel lehetne ismerni a leghangosabbakat. Ámulva ismernénk rá sokakra, — név szerint is — hogy megváltozott azóta a költőről való véleményük. Hogy megjuhászodtak. Milyen kezesek lettek. Hogy tesznek ma hitet Ady mellett Hogy verik féltéglájával a mellüket, ha alkalom adódik: ők már akkor kiálltak érte, felismerték, hirdették, esküdtek rá. Hogy »megjött az áhítatnak és a hűségnek aranyos korod Hát igen. Ma már írják Rólad a memoárt, De Te odakint fekszel. Marékkal szórják a Oloárt, De Te már nem verekszel. Ma már mindnek van egy dala, Kiből dicsfényt merítsen: Ma már mind feltámasztana. Hogy újra megfeszítsen. ...Ady 1906 június közepén itthagyta az egészet. Zaj, szitok, gúny elmaradt: Párizs lett a Bakonya. A Szajna mellől nyilaz vissza a szájas Duna pandúrhadaira. 1907 március felén kijön Vészi Naplójában a híres »Válasz Tóth Bélának«, amitől egy évig szörnyülködött »a szittya magasság «. Aztán a Napló más kezekbe került: Ady elvesztette egyetlen orgánumát. Csak Schöpflin Aladár jókodott, hogy bevigye a Vasárnapi Ujsághoz. Őszre ő maga is hazajött elhelyezkedni. Tartozni akart valahová. A Héttői Kiss József vicces-kesernyés levele, a Bélátói Rákosi Jenő pár hűvös kiadói sora elhárította. Itt állt Pesten lap nélkül, szócső nélkül, tábor nélkül. Viszont az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, Mikszáth, Berzeviczy, Beöthy Zsolt, Szabolcska, Gyulai Pál, Kenedi Géza, Bársony István a vadász-író, Négyesy László, Ábrányi Emil, Lampérth Géza, Kiss József és A Hét egész gárdája, Görcsöni Dénes, Herczeg Horkaynéja, Farkas Pál, Mikes Lajos(!), Bródy Miksa, Miklós Jenő — és cirka mindenki, aki akkor számított, — úgy vagdalták, mint a sárgarépát. A legenyhébb jelző az volt, hogy »agyalágyult«. Ezek tények. Az sírott kövek«, amelyekkel megkövezték, hiába hulltak »a mélyben. Egy kis búvárkodással mindig kihalászhatok. Nem lehet eltüntetni a rádobott köveket, be lesznek falazva az irodalomtörténet Ady-múzeumába. Ez volt a helyzet Ady körül 1907 elején. Sehol egy pont a magyar glóbuson, ahol megvethette volna lábát. A Nyugatnak még se híre, se nyoma, azt csak 1908-ban alapították Ignotus, Fenyő Miksa és Osváth Ernő. Tisztázni kell ezeket a dátumokat, mert fontosak. Adynak 1900 január elseje, az úr évszázad legelső napja, óta — Érmindszenten kívül, ahová a legigazabban tartozott mindig — Nagyvárad volt az egyetlen pihenőhelye, ment déke, vára, erődítménye és refúgiuma. Nemcsak a Váradról honos Léda asszony miatt. Ady 1900 január elsején került Debrecenből Váradra, a »zsíros városból, ahogy ők elnevezték is a pecepaili Párizsba«. 1903 szeptemberéig, a »Még egyszer« kötet megjelenéséig, itt újságíróskodott. Akkor repült ki Párizsba, az igaziba. S attól kezdve egy éven át, a párizsi kalandozásokból, pesti hajszából, — ismétlem, a mindszenti szülői ház mellett — mindig ide tér meg, fellélegzem. Váradra. Miért! Mert Várad a fiának vallotta, dédelgette, felismerte benne az elküldött zsenit, éppen a megpróbáltatás legkeservesebb esztendeiben. Váradon tárt karok és hű szívek várták. Ha Ady hazaérkezett a városba, végigsustorgott a hír a torony alatt: »Bandi itthon van, Bandi megjött!«. Ha tudtak érkezéséről, már az állomáson várták. Dutka Ákos mindenesetre. A váradi redakciós esztendőkből Dutka Ákos tartozott legszorosabban hozzá. Engem is ő vitt ki elébe, még 1906-ban, volonter újságíró koromban, az állomáshoz. És előkepickélt a Kőrös ucca felől Fehér Dezső, jött Kollányi, Marton, Nagy Miska, vonult befelé a »szállásozó csapat« a »hosszú hársfa-soron«. »Lelkem fiúk, jösztök velem Régi, poros hársak alája. Régi ember mindig megáldja A régi, boldog sátrakat.« Figyelemreméltó, hogy éppen ezekben az években Pestről így nyilatkozik:Pesti vásár, pesti korcsma. Mintha egy rossz mese volna. Mért is tettem. Hisz én ide nem kellettem. .. .Büszke nóta, bátor nóta Nem kellett itt soha óta. ... Soha többet, Kiröhögtek, megköpdöstek.« Tévedés ne essék: voltak Pesten hívei; a hűséges Révész Béla, Kabos Ede, Bölöniék, Biró Lajos, a fiatal Szép Ernő; már Ignotus-Fenyő Osváth is mozgolódott; négy-öt magyar valahol itt, valahol ott összehajolt, de a Budapesti Napló fényes korszaka lezárult. Adyt a hivatalos irodalom kitudta magából, sajtója elnémult, a pesti neofiták tanakodtak és haboztak, — »valamit kellene csinálni« — de ha készült is valami, igen lassan készült, Ady pedig nem volt a halogató várakozás embere. Amíg Pesten fontolgattak, Várad a szívére ölelte. Ott úgy hittek benne, mint a Mesterben az első tanítványok. Az egyszerű halászok, vámosok, publikánusok, kézművesek. Ahogy köréje sereglettek, híven, lobogva, csillogó szemmel, ahogy lesték a kimondott szavát, az már religio volt, hittétel, konfesszió. S talán nem véletlenül mondta, éppen ezidőben az Emke asztalánál: — Itt nincs egyezkedés. Rám vagy követ vetnek, vagy követnek. Vagy koncesszió, vagy konfesszió! Ez van 1900-tól 1903-ig, de méginkább 1906—7-ben. Az első három évben nem ismerik, a másik két évben nem ismerik el. Az ildomosra megnevelt közízlés tiltakozik ellene, a kritika lehúzza, a pesti megmozdulás késik, csak az a tíz húsz ember csoportozik köréje Váradon, ahogy is mondta: »nyitott szívvel, baráti, hű fiúk«, akik egyedül állnak ki harcosan és elszántan mellette, az országos közröhej elé, ebben a süket időszakban. S talán nem is egyedül. Hiszen a vidéki kisváros egész intellektuális közönsége rokonszenvező érdeklődéssel sorakozott az adysták mögé. Az is adysta« elnevezés akkor és ott keletkezett , a »holnapos«, majd jóval utóbb, a »nyugatos« megjelölés már későbbi keletű. — Csak így lehet megérteni, hogyan lett A Holnap, miért éppen Váradon és hogy mi volt A Holnap? Találóan mutat rá Ady Lajos könyve: »Bandi zsurnalisztikai hátvéd nélkül maradt, amikor nagyváradi barátai felszólították, hogy álljon egy irodalmi kör élére; éppen alkalomszerűleg jött számára ez az irodalmi hátvéd. Leutazik tehát Váradra, s a tanácskozás eredménye lesz A Holnap társaság megalakulása, 1908 április hóban, Babitssal, Juhász Gyulával, Dutka Ákossal, Balázs Bélával, Emőd Tamással és Miklós Jutkával«. 1908 április 3-án, szép napos vasárnap, a Rózsa Miklós vezetésével lejött »Magyar Művészek« tárlatának vernisszázsán. De ez már zászlóbontás volt: A Holnap a valóságban 6—7 hónappal előbb alakult meg. Hogy lett A Holnap név? Ady Lajos könyv© enyhe tréfásan, kissé kétkedőn említi, hogy »a váradiak egy anekdotát is portálnak a társaság nevének az eredetéről... Évek multán megkérdeztem ez anekdotára nézve Bandit; ő elmosolyodott reá s azt felelte: Látod, hogyan keletkeznek a legendák!« Még megvagyunk egypáran erről a nevezetes összejövetelről és keresztelőről. Tehát legalább is a jelenvolt szem- és fültanuk hitelességével szólhatunk az »anekdota« keletkezéséről. Dr. Dénes Sándor, — ügyvéd, széplélek, író, gazdagember és Ady egyik legmeghittebb barátja, — főutcai lakásán, az Apácák templomával szemben levő ház első emeletén volt az esti összejövetel. Nagy izgalom, sok szó és vita, — Ady igen fáradtan érkezett meg az esti gyorssal, beleült egy hintaszékbe és magát ringatva, részben figyelt, részben szunyókált — éjfél felé járt és még mindig nem volt döntés, hogy mi legyen az új alakulás nevel Név, amely a programot egy szóban kifejezze. (Antal Sándor író, a váradi konspiráció éltető lelke, Dénes doktor és Berkovits René, egy kiválóan művelt, finom ízlésű idegorvos, a lobogó svádájú Kollányi mérnök, Nagy Miska, Ady legrajongóbb embere, a kitűnő Wertheimstein Viktor, dr. György Ernő, Manojlovics Teodor, a szerb származású és európai látókörű poéta, vitték a szót; címek, nevek, tippek röpködtek, de egyik sem elég új, elég rövid, elég erőteljes.) Hét poétáról lévén szó, valaki a »Göncölszekér« nevet ajánlotta, allúzióval a Göncöl hét csillagára; Juhász Gyula viszont az ősi zamatú »Hétmagyarok« név mellett kardoskodott. És még vagy száz cím röppent fel, de közmegegyezéssel egyik sem találkozott. Végül — azóta utánanyomoztam ennek a részletnek — Dénes Sándor odafordult Adyhoz: — Bandi, te nagy címkitaláló vagy, te mondd meg, mi legyen a társaság neveli Ady, aki bóbiskolt, fölrezzent: — Hagyjuk, most fáradt vagyok. Majd holnap. Dutka Ákos abban a nyomban nevetve ugrott fel: — Jó, hát ha holnap, akkor legyen a társaság is A Holnap! Dutka extemporéját nagy nevetés fogadta. Ady helyeselt, meglett A Holnap. A név külön is tetszett, mert hét betűből állt, amint valaki gyorsan kisütötte. Lényegében ugyanis hét poéta harcos társulásáról volt szó, mindazzal szemben, ami kivénhedt, hivatalos és maradi. Hogy került együvé A Holnap hét poétája! Adyn kívül csak hárman, Dutka, Miklós Jutka és én, voltunk váradiak. Juhász Gyula akkor, az év elején, került oda, világi helyettestanár lett a premontrei főgimnáziumban. Juhász a szegedi Balázs Bélát ajánlotta hatodiknak és lelkendezve beszélt Adynak egy addig még sosem hallott nevű fogarasi tanár, Babits Mihály verseiről. Még az egyetemen barátkozott össze vele, ő volt verseinek első olvasója. Ady, aki ösztönösen is vonzódott minden új és fiatal tehetséghez, nagy várakozással fogadta a Babits-verseket, amelyeket Juhász állandóan magánál hordott. Rögtön közösséget érzett az új poétával, érezte, hogy rokonlélek. Juhász írt Babitsnak, aki szívesen társult a hathoz hetediknek. Ha egyéb nem is lett volna, ez is múlhatatlan érdeme A Holnapnak, hogy Babits Mihályt »kihozta«. Ami nem azt jelenti, hogy Babits Mihály magától nem bukkant volna föl. Jelentkezési formául kollektív verskötetek és egy megindítandó folyóirat voltak tervbevéve. A folyóirat finanszírozását Wertheimstein Viktor vállalta, avval a feltétellel, hogy legalább egy számmal mindig előre lesz kézirat. De a klaralapítási terv utóbb magától elaludt. A már említetteken kívül a társaság többi tagjai — Hegedűs Nándor, dr. Kolbach Bertalan, Marton Manó, dr. Sarkady Lajos, Szunyogh Barna, s a később beválasztott Franyó Zoltán, Horváth Henrik, Kotzó Jenő, Pelle János, Sebestyén Gyula és Pálos Endre, valamint az érzelmileg ugyancsak a társasághoz tartozó Udvardy Ödön és Kozáry páter — A Holnap-mozgalom társadalmi megszervezésére voltak hivatva. Három levélre emlékszem még, amelyeknek írói érzelmi csatlakozásukat mindjárt az első napokban bejelentették: Kárpáti Aurél, Gyóni Géza és Szombati Szabó István-A Holnap valójában 1907 őszén alakult meg. Az 1908 áprilisi dátum, amelyről Ady Lajos ír, már a hivatalos zászlóbontás volt. Egy hónappal utóbb, 1908 májusában, A Holnap első kötete — mint Antal Sándor előszavának dátuma is tanúsítja — már nyomdába ment. A kötet első üres lapjának közepén ez áll: »Vajda János emlékének«. A könyvdíszeket Honti Nándor rajzolta. Honti hét kis portréja, amelyeket a könyvben szereplő írókról rajzolt, levelezőlapon is forgalomba került, párezer példányban. A váradi zászlóbontás a pesti sajtóban nagy lármát keltett. A Holnap kiállása Ady pesti híveit is gyorsabb mozgolódásra ösztökélte. Megalakult a Nyugat. Dátum- és adatszerűen meszül lapítható, hogy a kis vidéki mozgalom hatása alatt. Ma már érthető és természetes, hogy nem akarták Adyt átengedni egy borzas és túl lelkes kis vidéki alakulatnak, amely — valljuk be, hiszen fiatalok voltunk — túllármás is volt. Adynak csak annyiban volt szüksége rá, amint azt Ady Lajos könyve megmagyarázza. Közben még a csip-csup helyi harcocskák, torzsalkodások egész sora zajlott le, úgy hogy a ma- Ismeretlen részletek DUTKA ÁKOS ANTAL SÁNDOR BALÁZS BÉLA EMKO TAMÁS JUHÁSZ GYULA MIKLÓS JUTKA HONTI NÁNDOR JAl Holnap*-levelezőlap 1908-ból (Honti Nándor rajza)