Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-08 / 57. szám

Vasárnap PESTI NAPLÓ 1936 március S 189 ADY ÉS A HOLNAP Írta: EMOD TAMÁS ADY ENDRE Most van pontosan 30 éve, hogy 'Ady Endré­nek zűj versek« című könyve megjelent, 1906 március táján. Nehéz dolog ilyen nagy távol­ságból visszaidézni azt a felhördülést, amely a könyvet a pesti és vidé­ki sajtó nagy részében követte. Már jóval előbb, a Párizsból kül­dött tárcaversek nyo­mán egyre sűrűbben harsantak fel irodalmi berkekben a serény, haj­tók üvöltései. Megjelent a nyím a fekete csalit­ban«, é­yeskedni kezd­tek a vérebek«. Az »Új versek« aztán teljessé tette a hangzavart, mely végül orkánná növeke­dett. Elszörnyedés, gúny, szitok, káromlás, úgy gyűlt fel ellene, mint fergeteg előtt a lóhátas fellegek. Ha most visz­szahívhatnánk az idő­ből a gyűlöletnek azt a koncertjét, amely Ady körül leviharzott,­­ ha kinyithatnánk egy mik­rofont, hogy újra hallgassuk az Ady elleni köz­felháborodás harminc év előtti hanghullámait, — különös élményben lenne részünk: fel lehetne ismerni a leghangosabbakat. Ámulva ismernénk rá sokakra, — név szerint is — hogy megváltozott azóta a költőről való véleményük. Hogy meg­juhászodtak. Milyen kezesek lettek. Hogy tesz­nek ma hitet Ady mellett Hogy verik féltéglá­jával a mellüket, ha alkalom adódik: ők már ak­kor kiálltak érte, felismerték, hirdették, esküdtek rá. Hogy »megjött az áhítatnak és a hűségnek aranyos korod Hát igen. Ma már írják Rólad a memoárt, De Te odakint fekszel. Marékkal szórják a Oloárt, De Te már nem verekszel. Ma már mindnek van egy dala, Kiből dicsfényt merítsen: Ma már mind feltámasztana. Hogy újra megfeszítsen. ...Ady 1906 június közepén itthagyta az egé­szet. Zaj, szitok, gúny elmaradt: Párizs lett a Bakonya. A Szajna mellől nyilaz vissza a szájas Duna pandúrhadaira. 1907 március felén kijön Vészi Naplójában a híres »Válasz Tóth Bélának«, amitől egy évig szörnyülködött »a szittya magas­ság «. Aztán a Napló más kezekbe került: Ady el­vesztette egyetlen orgánumát. Csak Schöpflin Aladár jókodott, hogy bevigye a Vasárnapi Uj­ság­hoz. Őszre ő maga is hazajött elhelyezkedni. Tartozni akart valahová. A Hét­tői Kiss József vicces-kesernyés levele, a Bélá­­tói Rákosi Jenő pár hűvös kiadói sora elhárította. Itt állt Pesten lap nélkül, szócső nélkül, tábor nélkül. Viszont az Akadémia, a Kisfaludy Társaság, Mikszáth, Ber­zeviczy, Beöthy Zsolt, Szabolcska, Gyulai Pál, Kenedi Géza, Bársony István a vadász-író, Né­gy­esy László, Ábrányi Emil, Lampérth Géza, Kiss József és A Hét egész gárdája, Görcsöni Dénes, Herczeg Horkaynéja, Farkas Pál, Mikes Lajos(!), Bródy Miksa, Miklós Jenő — és cirka mindenki, aki akkor számított, — úgy vagdalták, mint a sár­garépát. A legenyhébb jelző az volt, hogy »agya­lágyult«. Ezek tények. Az sír­ott kövek«, amelyekkel megkövezték, hiába hulltak »a mélyben. Egy kis búvárkodással mindig kihalászhatok. Nem lehet eltüntetni a rádobott köveket, be lesznek falazva az irodalomtörténet Ady-múzeumába. Ez volt a helyzet Ady körül 1907 elején. Sehol egy pont a magyar glóbuson, ahol megvethette volna lábát. A Nyugat­nak még se híre, se nyo­ma, azt csak 1908-ban alapították Ignotus, Fenyő Miksa és Osváth Ernő. Tisztázni kell ezeket a dátumokat, mert fontosak. Adynak 1900 január elseje, az úr évszázad legelső napja, óta — Érmindszenten kívül, ahová a legigazabban tartozott mindig — Nagyvárad volt az egyetlen pihenőhelye, ment déke,­­ vára, erődítménye és refúgiuma. Nemcsak a Váradról honos Léda asszony miatt. Ady 1900 január else­jén került Debrecenből Váradra, a »zsíros város­ból, ahogy ők elnevezték is a pecepai­li Párizsba«. 1903 szeptemberéig, a »Még egyszer« kötet meg­jelenéséig, itt újságíróskodott. Akkor repült ki Párizsba, az igaziba. S attól kezdve­­ egy éven át, a párizsi kalandozásokból, pesti hajszából, — is­métlem, a mindszenti szülői ház mellett — min­dig ide tér meg, fellélegzem­. Váradra. Miért! Mert Várad a fiának vallotta, dédelgette, felis­merte benne az elküldött zsenit, éppen a megpró­báltatás legkeservesebb esztendeiben. Váradon tárt karok és hű szívek várták. Ha Ady hazaérke­zett a városba, végigsustorgott a hír a torony alatt: »Bandi itthon van, Bandi megjött!«. Ha tudtak érkezéséről, már az állomáson várták. Dutka Ákos mindenesetre. A váradi redakciós esztendőkből Dutka Ákos tartozott legszorosab­ban hozzá. Engem is ő vitt ki elébe, még 1906-ban, volonter újságíró koromban, az állomáshoz. És előkepickélt a Kőrös ucca felől Fehér Dezső, jött Kollányi, Marton, Nagy Miska, vonult befelé a »szállásozó csapat« a »hosszú hársfa-soron«. »Lelkem fiúk, jösztök velem Régi, poros hársak alája. Régi ember mindig megáldja A régi, boldog sátrakat.« Figyelemreméltó, hogy éppen ezekben az években Pestről így nyilatkozik:­­Pesti vásár, pesti korcsma. Mintha egy rossz mese volna. Mért is tettem. Hisz én ide nem kellettem. .. .Büszke nóta, bátor nóta Nem kellett itt soha óta. ... Soha többet, Kiröhögtek, megköpdöstek.« Tévedés ne essék: voltak Pesten hívei; a hű­séges Révész Béla, Kabos Ede, Bölöniék, Biró Lajos, a fiatal Szép Ernő; már Ignotus-Fenyő Osváth is mozgolódott; négy-öt magyar valahol itt, valahol ott összehajolt, de a Budapesti Napló fényes korszaka lezárult. Adyt a hivatalos iro­dalom kitudta magából, sajtója elnémult, a pesti neofiták tanakodtak és haboztak, — »valamit kel­lene csinálni« — de ha készült is valami, igen lassan készült, Ady pedig nem volt a halogató várakozás embere. Amíg Pesten fontolgattak, Várad a szívére ölelte. Ott úgy hittek benne, mint a Mesterben az első tanítványok. Az egy­szerű halászok, vámosok, publikánusok, kézmű­vesek. Ahogy köréje sereglettek, híven, lobogva, csillogó szemmel, ahogy lesték a kimondott sza­vát, az már religio volt, hittétel, konfesszió. S ta­lán nem véletlenül mondta, éppen ezidőben az Emke asztalánál: — Itt nincs egyezkedés. Rám vagy követ vet­nek, vagy követnek. Vagy koncesszió, vagy kon­fesszió! Ez van 1900-tól 1903-ig, de méginkább 1906—7-ben. Az első három évben nem ismerik, a másik két évben nem ismerik el. Az ildomosra megnevelt közízlés tiltakozik ellene, a kritika le­húzza, a pesti megmozdulás késik, csak az a tíz húsz ember csoportozik köréje Váradon, a­hogy is mondta: »nyitott szívvel, baráti, hű fiúk«, akik egyedül állnak ki harcosan és elszántan mel­lette, az országos közröhej elé, ebben a süket idő­szakban. S talán nem is egyedül. Hiszen a vidéki kisváros egész intellektuális közönsége rokon­szenvező érdeklődéssel sorakozott az adysták mö­gé. Az is adysta« elnevezés akkor és ott keletkezett­ , a »holnapos«, majd jóval utóbb, a »nyugatos«­­ megjelölés már későbbi keletű. — Csak így lehet megérteni, hogyan lett A Holnap, miért éppen Váradon és hogy mi volt A Holnap? Találóan mutat rá Ady Lajos könyve: »Bandi zsurnalisztikai hátvéd nélkül maradt, amikor nagyváradi barátai felszólították, hogy álljon egy irodalmi kör élére; éppen alkalomszerűleg jött számára ez az irodalmi hátvéd. Leutazik tehát Vá­radra, s a tanácskozás eredménye lesz A Holnap társaság megalakulása, 1908 április hóban, Babits­sal, Juhász Gyulával, Dutka Ákossal, Balázs Bé­lával, Em­őd Tamással és Miklós Jutkával«. 1908 április 3-án, szép napos vasárnap, a Rózsa Miklós vezetésével lejött »Magyar Művészek« tárlatának vernisszázsán. De ez már zászlóbontás volt: A Holnap a valóságban 6—7 hónappal előbb alakult meg. Hogy lett A Holnap név? Ady Lajos könyv© enyhe­ tréfásan, kissé kétkedőn említi, hogy »a vá­radiak egy anekdotát is portálnak a társaság ne­vének az eredetéről... Évek multán megkérdez­tem ez anekdotára nézve Bandit; ő elmosolyodott reá s azt felelte: Látod, hogyan keletkeznek a le­gendák!« Még megvagyunk egypáran erről a nevezetes összejövetelről és keresztelőről. Tehát legalább is a jelenvolt szem- és fültanuk hitelességével szól­hatunk az »anekdota« keletkezéséről. Dr. Dénes Sándor, — ügyvéd, széplélek, író, gazdagember és Ady egyik legmeghittebb barátja, — főutcai laká­sán, az Apácák templomával szemben levő ház első emeletén volt az esti összejövetel. Nagy izga­lom, sok szó és vita, — Ady igen fáradtan érkezett meg az esti gyorssal, beleült egy hintaszékbe és magát ringatva, részben figyelt, részben szunyó­kált — éjfél felé járt és még mindig nem volt dön­tés, hogy mi legyen az új alakulás nevel Név, amely a programot egy szóban kifejezze. (Antal Sándor író, a váradi konspiráció éltető lelke, Dé­nes doktor és Berkovits René, egy kiválóan mű­velt, finom ízlésű idegorvos, a lobogó svádájú Kollányi mérnök, Nagy Miska, Ady legrajongóbb embere, a kitűnő Wertheimstein Viktor, dr. György Ernő, Manojlovics Teodor, a szerb szár­mazású és európai látókörű poéta, vitték a szót; címek, nevek, tippek röpködtek, de egyik sem elég új, elég rövid, elég erőteljes.) Hét poétáról lévén szó, valaki a »Göncölszekér« nevet ajánlotta, allú­zióval a Göncöl hét csillagára; Juhász Gyula vi­szont az ősi zamatú »Hétmagyarok« név mellett kardoskodott. És még vagy száz cím röppent fel, de közmegegyezéssel egyik sem találkozott. Végül — azóta utánanyomoztam ennek a részletnek — Dénes Sándor odafordult Adyhoz: — Bandi, te nagy címkitaláló vagy, te mondd meg, mi legyen a társaság neveli Ady, aki bóbiskolt, fölrezzent: — Hagyjuk, most fáradt vagyok. Majd holnap. Dutka Ákos abban a nyomban nevetve ugrott fel: — Jó, hát ha holnap, akkor legyen a társaság is A Holnap! Dutka extemporéját nagy nevetés fogadta. Ady helyeselt, meglett A Holnap. A név külön is tetszett, mert hét betűből állt, amint valaki gyor­san kisütötte. Lényegében ugyanis hét poéta har­cos társulásáról volt szó, mindazzal szemben, ami kivénhedt, hivatalos és maradi. Hogy került együvé A Holnap hét poétája! Adyn kívül csak hárman, Dutka, Miklós Jutka és én, voltunk váradiak. Juhász Gyula akkor, az év elején, került oda, világi helyettestanár lett a pre­montrei főgimnáziumban. Juhász a szegedi Ba­lázs Bélát ajánlotta hatodiknak és lelkendezve be­­szélt Adynak egy addig még sosem hallott nevű fogarasi tanár, Babits Mihály verseiről. Még az egyetemen barátkozott össze vele, ő volt verseinek első olvasója. Ady, aki ösztönösen is vonzódott minden új és fiatal tehetséghez, nagy várakozás­sal fogadta a Babits-verseket, amelyeket Juhász állandóan magánál hordott. Rögtön közösséget érzett az új poétával, érezte, hogy rokonlélek. Ju­hász írt Babitsnak, aki szívesen társult a hathoz hetediknek. Ha egyéb nem is lett volna, ez is múl­hatatlan érdeme A Holnap­nak, hogy Babits Mi­hályt »kihozta«. Ami nem azt jelenti, hogy Babits Mihály m­agától nem bukkant volna föl. Jelentkezési formául kollektív verskötetek és egy megindítandó folyóirat voltak tervbevéve. A folyóirat finanszírozását Wertheimstein­­ Viktor vállalta, avval a feltétellel, hogy legalább egy számmal mindig előre lesz kézirat. De a klaralapí­tási terv utóbb magától elaludt. A már említette­ken kívül a társaság többi tagjai — Hegedűs Nándor, dr. Kolbach Bertalan, Marton Manó, dr. Sarkady Lajos, Szunyogh Barna, s a később be­választott Franyó Zoltán, Horváth Henrik, Kotzó Jenő, Pelle János, Sebestyén Gyula és Pálos Endre, valamint az érzelmileg ugyancsak a tár­sasághoz tartozó Udvardy Ödön és Kozáry pá­ter — A Holnap-mozgalom társadalmi megszer­vezésére voltak hivatva. Három levélre emlékszem még, amelyeknek írói érzelmi csatlakozásukat mindjárt az első napokban bejelentették: Kár­páti Aurél, Gyóni Géza és Szombati Szabó Ist­ván-A Holnap valójában 1907 őszén alakult meg. Az­ 1908 áprilisi dátum, amelyről Ady Lajos ír, már a hivatalos zászlóbontás volt. Egy hónappal utóbb, 1908 májusában, A Holnap első kötete — mint Antal Sándor előszavának dátuma is tanú­sítja — már nyomdába ment. A kötet első üres lapjának közepén ez áll: »Vajda János emléké­nek«. A könyvdíszeket Honti Nándor rajzolta. Honti hét kis portréja, amelyeket a könyvben sze­replő írókról rajzolt, levelezőlapon is forgalomba került, párezer példányban. A váradi zászlóbontás a pesti sajtóban nagy lármát keltett. A Holnap kiállása Ady pesti hí­veit is gyorsabb mozgolódásra ösztökélte. Meg­alakult a Nyugat. Dátum- és adatszerűen meszül­ lapítható, hogy­­ a kis vidéki mozgalom hatása alatt. Ma már érthető és természetes, hogy nem akarták Adyt átengedni egy borzas és túl lelkes kis vidéki alakulatnak, amely — valljuk be, hi­szen fiatalok voltunk — túllármás is volt. Adynak csak annyiban volt szüksége rá, amint azt Ady Lajos könyve megmagyarázza. Közben még a csip-csup helyi harcocskák, tor­zsalkodások egész sora zajlott le, úgy hogy a ma- Ismeretlen részletek DUTKA ÁKOS ANTAL SÁNDOR BALÁZS BÉLA EMKO TAMÁS JUHÁSZ GYULA MIKLÓS JUTKA HONTI NÁNDOR JA­l Holnap*-levelezőlap 1908-ból (Honti Nándor rajza)

Next