Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)
1936-03-17 / 64. szám
Kedd — A Petőfi Társaság hatvanadik nagygyűlése. Vasárnap tartotta hatvanadik nagygyűlését a Petőfi Társaság a Tudományos Akadémia dísztermében. Az ünnepi beszédet Pekár Gyula, a Társaság elnöke mondotta. Beszédében a »szellemi nemzetről« szólt. — Egy nemzet jövőjét szellemi kincseinek fajsúlya dönti el, — mondotta többek közt. — Nem véletlen, hogy az anyagi Magyarországot feldaraboló első merénylet után most a szellemi Magyarország ellen készülnek második merényletre. Irodalmunk, művészetünk és tudományunk világraszóló nagyjait akarják elcsenni tőlünk, most például Liszt Ferenciünket akarják tőlünk elrabolni. — De nálunk sincs megalkuvást nem ismerő egységes szellemi front. A nacionalista magyarsággal szemben ma is ott áll az internacionalista tábor. Ez a nemzetietlen Irány büntetlenül él és hódít ama hivatalos nagy tévedés alapján, mely azt vallja, hogy »mindaz, ami, magyarul íratott, magyar s irodalmi jogosultsággal bir€. Végzetes tévedés ez, mert csak az a magyarul írt szó magyar, mely nem a hazát tagadja, hanem ép et nemzeti génuszt szolgálja és azt is magyaros magyarsággal és nem kerékbetört jassznyelven. Egy csonka hon versfedésének tüneteihez tartozik az a kapkodó kontárszellem, melynek egyre ámulóbb tanúi vagyunk mostanában. önösen tülekedő kontárokat látunk a múzsa-berek hivatott kertészei között. Ezután Havas István főtitkár terjesztette elő jelentését, majd Putka Ákos a Gyulai-nagydíjról tett jelentést. Pekár Gyula a nagydíjat Lázár Bélának és Szász Károlynak, az idei két nyertesnek nyújtotta át. Ezután Kornis Gyula székfoglaló előadást tartott Petőfi pesszimizmusáról, majd vitéz Bodor Aladár költeményeit olvasta fel. Csathó Kálmán novelláját adta elő, Kiss Ferenc elszavalta a Nemzeti dalt. A gyűlés után a Dunapalotában társasebéd volt, melyen az ünnepi beszédet Gyökössy Endre mondotta. József Ferenc főherceg és mások is beszéltek. — Az utazók közgyűlése. A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete vasárnap tartotta alsóterényi Auer Róbert elnök vezetésével 46. évi rendes közgyűlését. Az elnök rámutatott a kereskedelmi utazók jelenlegi válságos helyzetére, melynek egyik súlyos indító okát a kötött gazdálkodásban jelölte meg. Melegen üdvözölte a közgyűlésen megjelent, az egyesület 46 év előtti alapításában résztvett s ma is agilis Gutmann Zsigmond kir. tan. alelnököt, Seiden M. Miksa, Stern Károly, Abelsberg Simon, Csollag József, Lemberger Simon tagtársakat. Megemlékezett az egyesület nagy halottairól, akik a múltban az egyesület körül kiváló érdemeket fejtettek ki, név szerint: Dénes Leó, Goldstein Bernát, Arányi Ignác, Laufer Ferenc, Somogyi Dávid és Weisz Izsó. Dr. Radvány Manó kir. tan. főtitkár terjesztette ezután elő az évi jelentést, amelynek során az egyesületnek a kereskedelmi utaztatás érdekében kifejtett munkásságát ismertette. Az évi jelentéshez hozzászóltak: Lemberger Andor, Mautner József és Vas Imre társelnök. Deutsch Géza a menház létesítését sürgette és az egyesület nagy taglétszámára való tekintettel kérte az elnökséget, hogy az egyesületnek a MABI igazgatóságában való képviseltetéséről gondoskodjék. Kiss György felszólalása kapcsán a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette a vezetőség azon bejelentését, hogy dr. Radvány Ferenc választatott meg az egyesület jogtanácsosává. Vas Imre főv. biz. tag, társelnök hosszabb beszédben ismertette az egyesület elmúlt évi tevékenységét. Tauber Gyula pénztáros a zárszámadásokat terjesztette elő. Ezután a választásokat ejtették meg. Ellenőr: Ligeti Zsigmond, igazgatósági tagok: Donáth Árpád (új), Friedrich Jakab (új), Groszmann Jakab, Herzog Róbert (új), Kalmár Géza, Káldori Imre, Kiss Miklós (új), Kohn Albert, Lilienthal Alfréd, Neubrunn Aladár, Steiner Fülöp, Stux Jenő (új), Takács Ernő, Vig Dezső, Weisz Pál. — Ifj. Hegedűs Sándor oxfordi előadása. Az ideérkezett londoni és oxfordi lapokból azt lehet megállapítani, hogy ifjabb Hegedűs Sándor az oxfordi egyetemen tartott előadásával sikert aratott. Az Evening News, Lord Rothermere estilapja, többizben írt a felolvasásról és közölte Hegedűs Sándor fényképét interjú kíséretében. A News Chronicle hosszabb cikket szentelt Hegedűsnek. A Manchester Guardian hosszabb közleményben méltatja az előadást és valamennyi oxfordi lap közli Hegedűs fényképét elismerő cikkek kíséretében. Az előadás majdnem egy óra hosszat tartott a Taylor Institution nagytermében. Jelen volt a Vice-kancellár (rektor) és tíz fakultás dékánja, valamennyien egyetemi díszben. Este az egyetem vacsorát adott Hegedűs Sándor tiszteletére, amelyen a rektor és a dékánok is jelen voltak Ifjabb Hegedűs Sándor a Queens College-ben lakott, mint az egyetem vendége. — Halálozás. Scheer Bernát nyugalmazott iskolaigazgató 86 éves korában Baján elhunyt. Halálával súlyos csapás érte kollégánkat, Seress Lászlót, Az Est közgazdasági szerkesztőjét, a kiváló nemzetgazdasági írót, aki az elhúnytban édesapját gyászolja. Scheer Bernát szép munkát fejtett ki a népoktatás terén, több mint félszázadon át. Az öregúr halálának hírét mély részvéttel fogadták Baján, ahol közismert, népszerű személy volt. A régi magyar gazdageneráció egyik kiváló tagja hunyt el vasárnap: Schwartz Gyula gazdasági főtanácsos, Békés vármegye törvényhatósági bizottságának választott tagja. Régi biharmegyei gazdacsaládból származott. Nagyapja, aki a szabadságharcot mint a nagyváradi honvédzászlóalj tizedese küzdötte végig, apja, valamint ő is Tisza Kálmán, majd Tisza István bihari politikájának katonája volt. Tradíciókat tisztelő, de az újításokat figyelembevevő gazda volt. Biharmegyei birtokát a románok elvették és azóta Békés és Szolnok vármegyében gazdálkodott és tevékeny részt vett Békés vármegye közéletében. Szabó István hernádszentandrási nyűg. református igazgatótanító 67. életévében, negyvenkétévi egyházszolgálat után elhunyt. SZÍNHÁZ A Bánk bán repríze A Nemzeti Színház vasárnapi díszelőadása 1848 március tizenötödikén is a Bánk bán került színre a Nemzeti Színházban, Jókai és Petőfi műsoron kívül rögtönzött felléptével. Hogy ennek a nevezetes előadásnak ki volt a rendezője, senki sem jegyezte fel. De aligha tévedünk, amikor azt hisszük, hogy maga a forradalom szelleme. A vasárnap esti reprízt viszont dr. Németh Antal rendezte — a darab színpadi keretezését tekintve — nem kevésbé forradalmi szellemben. Ami ezúttal nemcsak merész újítást, hanem bizonyos egyenetlenséget is jelent, lévén minden revolúció szélsőséges ellentétek foglalata. Láng és korom, fény és árnyék ilyenkor rendszerint együttjár. Az új Bánk bánt a tevékeny, fiatal igazgató érezhetőleg reprezentatív teljesítménynek szánta. Épúgy, mint nemrég az Athéni Timont. Ezért az egész produkció — fogyatkozásai és tévedései ellenére is — joggal tarthat számot a benne feszülő ambícióhozmért kritikai megbecsülésre. Bárha őszintén bevallva a szándék emelkedettségét itt legfeljebb a középszínpad szokatlan magasravételében láttuk megvalósulni, ami jelképnek ugyan elég kifejező, eredménynek azonban meglehetősen problematikus értékű, összegezve a lényeget: talán túlzás lenne azt mondani, hogy ami ebben a »korszerű« kísérletben jó, az nem új, ami pedig új, az nem jó,— ám tagadhatatlan, hogy ez a túlzás nem jár messze az igazságtól. . A rendezés munkája három részre tagolódik: a darab, a színpadkép és a játék beállítására. Előzetes nyilatkozataiban az igazgató-rendező a teljes szöveg megszólaltatását ígérte, minden kihagyás nélkül. Közben, úgy látszik, mégis célszerűbbnek találta a filológiai teljességről való lemondást, így, némely kisebb húzáson túl, kihagyta például Bánk negyedik felvonásbeli, hosszabb monológját is, Gertrudis távozása után. Pedig ez a monológ nem egészen felesleges, mert módot ad arra, hogy vele Bánk »szikrát okádó vérének éktelen dühét« kissé lehűtse. A többi ismert, akciót késleltető helyek törléséért azonban igazán nem kár. Jórészüket már a régebbi rendezés is elhagyta. Viszont a Petur-jelenet híres anticipációját (Hogy Bánk leüljön a setét szövetség nyászasztalához, ahhoz nem csekélyebb, mint bánki sértődés kívántatik) nemcsak azért kellett volna törülni, mert itt a hős helyett — ahogy már Arany megjegyezte — maga az író beszél, hanem azért is, mert ez a passzus akaratlanul rávilágít a dráma leggyengébb pontjára. Tudnillik arra, hogy Bánk a »bánki sértődés« után sem veszi át a »setét szövetség« vezérletét s a továbbiak során a felkelők akciója így külön ágazik a főcselekmény vonalától. De mindennél súlyosabban esik latba a rendező szövegtoldó működése, az ötödik felvonás utolsó jelenetének önkényes megfejelése — a temetési szertartás megkezdésével. (Oremus pro fidelibus defunctis és a Requiem első verse.) Ilyet nem lehet csinálni. Katona elhibázottságában is nagyszerű remekműve tökéletesen befejezett, lezárt egész. Nem tűr el semmiféle szövegtoldást. Pláne akkor, amikor ez az operaszerű, konvencionális pótbevégzés fölhigítja a zárótétel tömör alaphangulatát és megbontja az előadást. Már csak azért is, mert az adott helyzetben szinte frivolan hat, ahogy a bevonuló papság az előtte fekvő halottra — szegény Melindára — ügyet sem vetve, igyekszik a másik, előkelőbb ravatal felé, amelyen Gertrudis holtteste pihen. Azt, hogy az igazgatórendező a dramaturgiához is ért, célszerűbb lenne kisebb fajsúlyú darabok kapcsán dokumentálni. A forgószínpad korongjára épített, szabadon álló díszlet — negyedköríves boltjaival, körbe futó, zömök oszlopaival, a rájuk helyezett felsőszíntérrel és koronázó félkörívekkel — átmenetet mutat a jelzés és ábrázolás között. Egyes részei stilizáltan naturalisztikusak (mint például az artisztikus képet adó báljelenetben), másutt vázszerű, absztrakt formákba tagoltak. (Kiváltkép a többízben előreforgatott árkádsor zavarja az összbenyomás egységét.) Az egész úgy hat a sötét háttérfüggöny előtt, mint egy tetejétől és falaitól megfosztott, emeletes román palota belső szerkezete, amilyet építészeti szakkönyvek ábráin lehet látni. Ennek a különös építménynek — amely a modern orosz és német színpadi architektúrával tart szoros rokonságot — két nagy hibája van: platója egyrészt tulmolgas, annyira, hogy a fenn játszó figurák féltestét elvágja, másrészt felfelé nyitott sekietlen űrbe veszve, harsonásra kényszeríti a színészt, akinek így játéka sem kap semmiféle keretet. Ezzel szemben előnye, hogy alsó traktusa ívekkel lezárt, áttörtségében intim fülkékre oszló, ami egyidejű játékra ad alkalmat fenn és lenn, künn és benn egyszerre. Csakhogy ebben a szimultán játékban nincs sok köszönet. Mert vagy elvonja a figyelmet a fődologról (a báljelenetben az erkélyen megjelenő táncos párok állandó nyüzsgése), vagy olyan eseményeket mutat be, amelyek feltétlenül azt a gondolatot keltik a nézőben, mennyivel különbül old meg ilyesmit a film. (A béketelenek betörése a királyi palotába ) Egyedül az utolsó felvonás képe — a második Tiborc-jelenetnek gyászba vont, középlépcsős díszlete — kelt zavartalan művészi hatást és teljes illúziót. Ez époly tökéletes színpadnak, mint grandiózus látványnak. Ellentétben a második felvonás keresztmetszetszerű díszletével, amely felül kihasználatlan marad, üresen kong és feleslegességét ásítva hangsúlyozza, míg alul kellemetlenül nyomott és középső pillérével megszakítja az összeesküvők csoportképének komor monumentalitását. Végső soron tehát az új színpadi beállítás több kárral, mint haszonnal jár s különösen a drámakulminációs pontján — Gertrudis és Bánk nagy jelenetében — bizonyul szerencsétlennek. A baj igazi oka nyilván ott van, hogy a díszletterv gyökerében elhibázott. Nem a darab adottságaiból indul ki, hanem saját adottságaihoz akarja hozzátörni a darabot, aminek egyenes következményeként a dráma szétesik. Tanulságos példa erre Bánk búvóhelyének nyíltszíni előforgatása s a z enészeknek kettéválása. A néző így nem tudja, mit hallott a rejtőzködő férj Ottó, Melinda és a királyné szavaiból. Ami az összjátékot illeti, mozgásban és dikcióban határozottan felismerhető bizonyos stílustartásra való törekvés. Főkép a verset elég egységesen hozzák a főszereplők, leszámítva az alsó és felső színtér okozta beszédkülönbségnek dinamikus eltolódását. De leginkább egyes szereplők játéka szolgál rá az elismerésre. Elsősorban Kiss Ferenc szuggesztív erejű hamleti töprengéssel aláfestett, fojtottan izzó Bánkalakítása. A kiváló színész egyik legjobb szerepe ez, amelyet az utóbbi évek folyamán tökéletessé érlelt. Rajta kívül még Kürti József szenvedélyes, háborgó indulatú Peturja tartozik a régebbi szereposztás kiemelkedő értékei közé. Az újak sorából különösen Somlay Artúr (Tiborc), Tőkés Anna (Melinda) és Tímár József (Biberach) ad súlyt az együttesnek, amelyben T. Mátray Erzsi (Gertrudis) csupán a dekoratív megjelenés nyomatékával foglal helyet. A díszleteiket Varga Mátyás tervezte, mint a színlap jelzi, dr. Németh Antal rendezői elgondolása szerint. Kárpáti Aurél Borthy Miklós kormányzó és felesége a Bánk bán vasárnapi ünnepi előadásán PESTI NAPLÓ 1936 március 17 (*) Színházi szabályrendelet. A főváros színházi szabályrendeletet készít. Hogy a szabályrendelet az igényeket minden tekintetben kielégítse, a közművelődési ügyosztály kérdőpontokat küldött mindazoknak az érdekeltségeknek, amelyek a színházi vállalkozással és színműirodalommal kapcsolatban állanak. Kérdi az ügyosztály, hogy a színház művészi intézménynek, vagy anyagi vállalkozásnak tekintendő-e? Kérdezik: szabályozzák-e a kabarékat, orfeumokat, állandó hangversenytermeket, stb, kössék-e valamilyen képesítéshez a színházi engedélyt, s ilyen engedélyt tőkés vagy művészi vezető kapjon-e? A forgótőkére, az óvadék elhelyezésére vonatkoznak a további kérdések. A beérkező adatok alapján az ügyosztály rövidesen hozzákezd a szabályrendelet megszövegezéséhez. Kereskedőknek, iparosoknak, otthondolgozóknak, háztartásoknak nélkülözhetetlen SCHÜBER—WALDHEIM DE. mini iiiira Es a közismert német nyelvű szakkönyv 5000 gyakorlatilag kipróbált utasítást és tanácsot tartalmaz. Ára 7.50 pengő Kapható Az Est könyvkereskedésében, VII., Erzsébet körút 50