Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)

1936-03-28 / 73. szám

4 Szombat PESTI NAPLÓ 1986 március 28 Alpári hangok . A képviselőház egyik legújabb tagja panaszkodott tegnapi beszédében, hogy a képviselőházban »nem ta­lálta meg azt a tárgyilagosságot, melyet kívánt és re­mélt«. Képviselő úr, ez a képviselőház közül még a kisebb bajok egyike. Mert mi az a »tárgyilagosság« a vitában? Ha én vitatkozom valakivel, ellenfelemet nagyon köny­nyen tárgyilagosnak nyilvánítom abban az esetben, ha­ körülbelül egyetért velem. A politikus azt, aki nem ért vele egyet, elfogultnak tartja, s ha az ellenfél ezenkívül még jó szónok is, nagyon hamar rámondjuk, hogy »demagóg«. Az ellenzék szerint a­ kormánypárt nem képviseli az igazi népakaratot, a kormánypárt szerint pedig az ellenzék destruktív. Minden attól függ, hogy honnan nézzük­ a dolgokat? Például az ország helyzetét egészen másként látjuk az ellenzék padsoraiból, mint a miniszteri bársonyszékből. Ez már velejár a parlamentarizmussal, mindenütt, kivéve Angliát, hol az ellenzéket annyira megbecsülik, hogy vezérének miniszteri fizetést adnak. Ez nagyszerű ötlet volt az angoloktól, mert ha az ellenzék vezére miniszteri fizetést kap, bizonyára türelmesebben várja azt a napot, amelyben majd ő ülhet a miniszteri székbe. A tárgyilagosság hiányánál nagyobb baj, hogy a honatyák egyre kevesebb és kevesebb új eszmét termel­nek. A vitákban ritkán találkozunk olyan gondolatok­kal, amelyeket az újságok vezércikkeiből még nem is­merünk, ellenben nagyon gyakran találkozunk olyan mondatokkal, amelyek a szó szoros értelmében üres frázisok. Talleyrand azt mondta, hogy az emberi nyelv arra való, hogy az ember elrejthesse gondolatait. Ha Talleyrand feltámadna és a mostani beszédeket végig­hallgatná, lehet, hogy szám­os szónokra azt mondaná: »Nagy művész!« Én azonban nem vagyok benne biztos, hogy a­z ilyen szónokok valóban gondolataikat rejtik el a beszédükkel. De ez nem nagy baj. Nem szükséges, hogy minden törvényhozó egyszersmind eszmetermelő legyen. A ter­melés a kormány feladata, a törvényhozó feladata a bírálat és a határozat. Aki lelkiismeretesen és okosan bírál és becsületesen határoz, az jól teljesítette tör­vényhozói feladatát akkor is, ha új eszméi egyáltalán nincsenek. Azonban a parlamenttel szemben vannak bizonyos követelmények, melyeket­­figyelmen kívül hagyni nem lehet. Már nagyon régóta létezik egy úgynevezett­­par­lamenti isteni'.., melynek megtartásán az elnök őrködik. Vannak szavak és kifejezések, melyek »nem parlamen­tárisok«. Az országgyűlésen kívül, a hétköznapi életben is gyakran halljuk, hogy ez vagy az »nem parlamentáris kifejezés«. Ezek többnyire sértő kifejezések... Nagyon helyes, ha az elnök vigyáz, hogy a­ parlament tagjai ne vágjanak egymás fejébe« sértő kifejezéseket. Ennek azonban nem az a­z értelme, hogy »a békességet meg kell őrizni«, hanem az, hogy nem szabad kockára tenni azt a tiszteletet és megbecsülést, melyre a parlament a világgal szemben, igényt tart. A g­ombáskodás mindig nagyon kellemetlen hatással van a közönség műveltebb részére, mely mindig elítéli azt, aki durva és goromba. Ha a parlamentiben valakit inzultálnak, a­ közönség alja nemcsak részvétét, d­e becsülését is hamar megvonja attól, akit inzultáltak, d­e a közönség java része, mindig az inzultálót ítéli el. Miután az imparlaimentáris kifejezések azért tűrhe­tetlenek, mert csökkenthetnék a közönség tiszteletét a parlamenttel szemben,­­ a parlamentarizmusnak árt minden olyan dolog, ami a közönség szemében ellen­szenves és a parlament életében mégis előfordul. Nem­csak a sértő dolgok ártanak a parlamentarizmusnak, hanem, azok is, amelyek az embereknek nem a­­becsület­érzésébe, hanem az ízlésébe ütköznek bele. Éppen most huszonöt éve, az akkori parlamenti ellenzék minden rokonszenvemet azért veszítette el, mert valahányszor a kormánypárt egyik legidősebb tagja közbeszólt, az ellenzék kórusban rúgta feléje: Vizet az öregnek! Diákok közt, a VIL B. osztályban az ilyesmi egy­szerűen rakoncátlanság, de egy parlamentben!! Mostanában egy még rosszabb dolog bosszant ben­nünket, civilizált embereket. Festetics Domonkos gróf lemondott a mandátumáról. De a képviselőházban még tegnap is elhangzott ez a már nagyon unt közbeszólás: — Most újra kap Weisztől maceszt és libamájat! Tudniillik a petíció tárgyalása közben »kiderült« az a nevezetes tény, hogy a grófnak egyik választója ma­ceszt és libamájat küldött. De ha küldött is, mi van abban! Akik szüntelenül emlegetik ezt az esetet, mit kifogásolnak! A grófot! Weiszt! A maceszt! Vagy a libamájat! Weisz úr bizonyára tiszteletét akarta kire- Gyomorsavas szellemi munkásoknál, neuraszté­niás embereknél és betegeskedő asszonyoknál reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár termé­szetes »Ferenc József« keserűvíz rendkívül jóté­kony hatást fejt ki. Az orvosok ajánlják, jezni a gróf úrral szemben, azért küldte a maceszt és a libamájat. De hogy ehhez egy harmadik személynek mi köze lehet, azt nem tudom felfogni. A pesti hitköz­ség egyik körzetének elnöke, Weisz Márk úr nekem tavaly annyi maceszt küldött, hogy három hétig ettük; ez nem ártott se a tisztességnek, se az egészségemnek. Jó nagy talpas pohárba tördelve, s a forró, barna kávét ráöntve igen finom dolog ez, főként ha még egy kis hab se kerül a tetejébe. Értelmes és egészséges ember mindent szeret, ami jó; nem is lenne szép, ha minden libamájat a zsidók akarnának megenni és nekünk nem hagynának belőle semmit. De mi köze ehhez a tör­vényhozó testületnek! Hogy kerül a macesz és a liba­máj a parlamentbe! Nem kívánatos, hogy ne legyen színvonalkülönbség a kávéház és a képviselőház között. Akik más nézeten vannak, azok vezessék be azt a szokást is, hogy parla­menti beszédeiket így kezdjék: »Tisztelt kávéház!« Halálos repülőszerencsétlenség érte Rohonczy Elemért Schaumburg-Lippe Adolf herceggel és társaságával ..Mexikóban lezuhant Tizennégy halott (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő tragédia híre érkezett péntek reggel Mexikóból Buda­pestre. A táviratok szerint Mexikóban repülősze­rencsétlenség következtében meghalt a 34 éves dr. Rohonczy Elemér, a budapesti társaságok is­mert tagja. Három távirat érkezett a következő szövegekkel: Mexikó, március 27. A mexikói légiforgalmi társaság egyik há­rommotoros sporttípusú repülőgépe, amelyen egy német társaság utazott Mexikóból Guatemalába, csütörtökön a Popooatepetl és Ixtaccihuatl tűz­hányóhegyek között lezuhant. A repülőgép tíz utasa és a négy főnyi legénység életét vesztette. Mexikó, március 27. Az Amecameca közelében történt repülőgép­szerencsétlenségről a következő részleteket jelen­tik: A repülőgép Amecamecától körülbelül tíz kilo­méternyire a Popopatepetl és Ixtaccihuatl hegysé­gek között zuhant le és azonnal kigyulladt. A re­pülőgép utasai közül tizenketten életüket vesztet­ték: tíz hamburgi német turista, a repülőgép piló­tája és szikratáv­ír­ásza. Két utas súlyosan megse­besült. Későbbi jelentés szerint a halálos áldozatok száma tizennégyre emelkedett. Tizenegy holttest teljesen szénné égett. Azt hiszik, hogy herceg Schaumburg-Lippe Adolf és felesége is a halálos áldozatok között van. Az utasok között volt dr. Rohonczy Elemér magyar és Igler Adolf osztrák állampolgár is. Mexikó City, március 27. (Az United Press tudósítójától.) Mexikó déli részén a Popocatepetl vulkán fö­lött halálos repülőszerencsétlenség érte az 53 éves Schaumburg-Lippe Adolf herceget és feleségét Bischoff-Kortp-Francois Erzsébet hercegnőt, to­vábbá tizenkét kirándulótársukat, köztük báró Stieben német arisztokratát, öt más német utast, Rohonczy Elemér magyar turistát és Adolf von Igler osztrák turistát, akik a herceg vendégei vol­tak. Meghalt a spanyol pilóta, a rádiótiszt és a pincér. Senki sem maradt életben a repülőgépen, m­ely zuhanás közben lángba borult, a­ sziklába ütődött, darabokra zúzódott és romjai porrá égtek. Mexikó City, március 27. (A Pesti Napló tudósítójának rádiójelentése.) (United Press.) A legújabb jelentések szerint a repülőszerencsétlenségnek nem valamennyi áldo­zata, halt meg azonnal, így például Igler osztrák turista a szerencsétlenség után még rövid ideig élt. A katasztrófa okát még mindig nem sikerült tisztázni. Mindenesetre megállapították, hogy a gél pilótája felszállás előtt feltűnően ideges volt és ami soha még nem történt meg vele, start előtt egy injekciót kért. A szerencsétlenség olyan gyor­san történhetett, hogy a gép távirászának nem volt ideje S- D. S.-jefektet leadni. Erre vall az is, hogy a pilóta nem tudta elzárni a zuhanó gép benzinvezetékeit sem. A katasztrófa áldozatainak holttestteit Mexikó­ Citybe szállították. A mexikói táviratok nagy megdöbbenést kel­tettek a fővárosban, ahol rengetegen ismerték a kedves, rokonszenves Rohonczy Elemért. A fia­talember Rohonczy Gidának, a békeévek politi­kai és társadalmi élete egyik legismertebb alak­jának unokaöccse, aki nagybátyjánál lénye­gesen szerényebb anyagi viszonyok között kezdte meg karrierjét a háború utáni Budapes­ten. Nagynénjével, Torossy Líviával együtt la­kott a Magyar utca 28. számú házban. Szenvedé­lyes autóvezető volt, így ismerkedett meg Ver­mes Gyulával, a Magyar Touring Club elnöké­vel, akinek később személyi titkára lett. A fiatal­ember a hozzá hasonló korú fiatalemberek jó­kedvű életét élte, ahol az aranyifjúság megfor­dult, őt is látni lehetett. Kitűnően kártyázott, de anyagi viszonyai nem engedték meg, hogy na­gyobb tétekben játsszék. Február közepén tör­tént, hogy az Autó Clubban báró Herzog And­rással ült le römizni. Kis tétekben ment a já­ték, a szerencse a fiatal Rohonczy mellé sze­gődött. Az első nap körülbelül ötszáz pengőt nyert, de a báró azt kérte, hogy másnap Rohonczy ad­jon revártot, és ha akkor is differencia mutatko­zik, kiegyenlíti a kártyaveszteséget. Rohonczy szívesen ült le másnap is Herzoggal kártyázni, megin­t nyert, — három hétig egyfolytában. A vé­gén — a pletyka szerint — 30—10­0 pengőt, má­sok szerint 72.000 pengőt nyert Rohonczy báró Herzogtól. A háromhetes kártyacsata után a báró 30.000 pengőt kifizetett, egyesek szerint ennyi volt csak a veszteség, mások szerint nagyobb volt ugyan Rohonczy nyeresége, de a további összeg­ről a szerencsés kártyás bont kapott. Rohonczy Elemérnek ekkora összeg sohasem állt rendelkezésére, érthetően töprengett, mit csi­náljon ennyi pénzzel. Barátai, akik már napok óta a kártyaasztal mellett álltak és nézték az izgalmas römiharcot, azt tanácsolták neki, hogy vásároljon házat vagy fektesse a nyereséget üzleti vállalko­zásba. A fiatalember csak nevetett a terveken és mint nagybátyja, a sokat utazó Rohonczy Gida, ő is elhatározta, hogy most nekivág a­­világnak és mindent megnéz, amit 30.000 pengőért megnézhet.. Hajójegyet vásárolt Budapesten. Hamburgba uta­zott és felszállt az Ibei­ia nevű gőzösre és Dél-Amerikába ment. Már Hamburgban volt, amikor barátai megsü­rgönyözték. Herzog bárót síbaleset érte és eltörte a lábát. A pletykák szerint a tréfás­kedvű Rohonczy ekkor sürgönyt küldött Herzog­nak: »Csak a kezedre vigyázz/« Mielőtt Hamburgba ment, Spanyolországba is kirándult és húgának, dr. Füredy Andrásnénak megírta, hogy megismerkedett Schaumburg-Lippe herceggel és társaságával, Mexikóba utaznak, ahol érdekes repülőútra van kilátás: Guatema­lába készülnek. Az értesítés nagy izgalmat kel­tett Rohonczy családjában, m­ert hozzátartozói,­ különösen nagynénje sokszor kérte, ne üljön re­pülőgépre, mert egyszer szerencsétlenség fogja érni. A fiatalember akkor megígérte, hogy nem utazik repülőgépen. A kiránduló társaság Mexiko Cityben a Porn American Airways mexikói fiókjánál hárommoto­ros Ford-gépet bérelt, hogy azzal Guatemalába repüljenek. A Dél-Amerikából érkezett hírek sze­rint Adolf herceg a kirándulás előtt megbeszélte a repülőgép pilótájával, hogy Pueblótól délkeletre irányt változtatnak és az ötezer méternél maga­sabb Popocatepetl tűzhányó fölött repülnek el, hogy a társaság megnézhesse a hóval fedett vulká­nokat. A start csütörtökön kitűnően sikerült, az útról még délelőtt 11 órakor is jelentkezett a re­pülőgép rádiótisztje és közölte a mexikói repülő­kikötővel, hogy a fedélzeten is minden rendben van, d­e amikor délután 1 órakor sem kaptak további je­lentést, egy, segélygépet küldtek a Ford-gép után. Ez a gép azután megtalálta az eltűnt repülőgépet, Amecamecától délre öt kilométerre feküdtek a gép romjai és amikor több repülőgéppel vizsgálóbizott­ság repült a szerencsétlenség színhelyére, megálla­pították, hogy a repülőgép valószínűleg beleütkö­zött, a­ vulkán egyik csúcsába és darabokra tört. Az sem lehetetlen, hogy valami hiba következté­ben a gép a levegőben­ kigyulladt és lángolva zu­hant le. A táviratokban szerepelt utasok személy­azonosságát azonnal megállapították, hogy kik vol­tak még a gépen, arról pénteken még nem érke­zett Budapestre jelentés. Tény, az Ibéria gőzös további négy utasa is a hercegekkel akart repülni Guatemalába, de nekik már nem jutott hely, egy másik repülőgépen tették meg ezt az utat és sze­rencsésen meg is érkeztek. Budapesten az ismerősök pénteken Füredy Andrásékat kerestek fel, egész nap valóságos bú­csújáróhely volt a lakás. A hozzátartozók szerint báró Herzog Andrástól Rohonczy csak három­négyezer pengőt nyert, és a délamerikai utat rész­ben ebből, részben ötven­ezer pengős apai öröksé­gének még megmaradt részéből fedezte. Báró Her­zog Olaszországban üdül, nyilván ő is csak a la­pokban közölt táviratokból tudta meg kártya­partnerének szerencsétlenségét. A hozzátartozók pénteken a Hamburg—American Lil­e útján táv­iratoztak Mexikóba, hogy megtudják: Rohonczy Elemér tényleg a szerencsétlenül járt repülőgé­pen ült-e. A család reménykedik abban, hogy ta­lán lemaradt a gépről, talán azon a gépen utazott, amelyik megérkezett Guatemalába. Abban re­ménykednek, hogy Rohonczy Elemér neve az ál­dozatok listájába csak azért került, mert ő is re­pülőjegyet váltott. U*latotvösek­ből származó OLCSÓ VÜBUTOR strl­u­s-és modern bútorok kiailíthM MOBOTORIRARI, VI* Liszt Ferenc tér­e

Next