Pesti Napló, 1936. március (87. évfolyam, 51–75. szám)
1936-03-28 / 73. szám
4 Szombat PESTI NAPLÓ 1986 március 28 Alpári hangok . A képviselőház egyik legújabb tagja panaszkodott tegnapi beszédében, hogy a képviselőházban »nem találta meg azt a tárgyilagosságot, melyet kívánt és remélt«. Képviselő úr, ez a képviselőház közül még a kisebb bajok egyike. Mert mi az a »tárgyilagosság« a vitában? Ha én vitatkozom valakivel, ellenfelemet nagyon könynyen tárgyilagosnak nyilvánítom abban az esetben, ha körülbelül egyetért velem. A politikus azt, aki nem ért vele egyet, elfogultnak tartja, s ha az ellenfél ezenkívül még jó szónok is, nagyon hamar rámondjuk, hogy »demagóg«. Az ellenzék szerint a kormánypárt nem képviseli az igazi népakaratot, a kormánypárt szerint pedig az ellenzék destruktív. Minden attól függ, hogy honnan nézzük a dolgokat? Például az ország helyzetét egészen másként látjuk az ellenzék padsoraiból, mint a miniszteri bársonyszékből. Ez már velejár a parlamentarizmussal, mindenütt, kivéve Angliát, hol az ellenzéket annyira megbecsülik, hogy vezérének miniszteri fizetést adnak. Ez nagyszerű ötlet volt az angoloktól, mert ha az ellenzék vezére miniszteri fizetést kap, bizonyára türelmesebben várja azt a napot, amelyben majd ő ülhet a miniszteri székbe. A tárgyilagosság hiányánál nagyobb baj, hogy a honatyák egyre kevesebb és kevesebb új eszmét termelnek. A vitákban ritkán találkozunk olyan gondolatokkal, amelyeket az újságok vezércikkeiből még nem ismerünk, ellenben nagyon gyakran találkozunk olyan mondatokkal, amelyek a szó szoros értelmében üres frázisok. Talleyrand azt mondta, hogy az emberi nyelv arra való, hogy az ember elrejthesse gondolatait. Ha Talleyrand feltámadna és a mostani beszédeket végighallgatná, lehet, hogy számos szónokra azt mondaná: »Nagy művész!« Én azonban nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen szónokok valóban gondolataikat rejtik el a beszédükkel. De ez nem nagy baj. Nem szükséges, hogy minden törvényhozó egyszersmind eszmetermelő legyen. A termelés a kormány feladata, a törvényhozó feladata a bírálat és a határozat. Aki lelkiismeretesen és okosan bírál és becsületesen határoz, az jól teljesítette törvényhozói feladatát akkor is, ha új eszméi egyáltalán nincsenek. Azonban a parlamenttel szemben vannak bizonyos követelmények, melyeketfigyelmen kívül hagyni nem lehet. Már nagyon régóta létezik egy úgynevezettparlamenti isteni'.., melynek megtartásán az elnök őrködik. Vannak szavak és kifejezések, melyek »nem parlamentárisok«. Az országgyűlésen kívül, a hétköznapi életben is gyakran halljuk, hogy ez vagy az »nem parlamentáris kifejezés«. Ezek többnyire sértő kifejezések... Nagyon helyes, ha az elnök vigyáz, hogy a parlament tagjai ne vágjanak egymás fejébe« sértő kifejezéseket. Ennek azonban nem az az értelme, hogy »a békességet meg kell őrizni«, hanem az, hogy nem szabad kockára tenni azt a tiszteletet és megbecsülést, melyre a parlament a világgal szemben, igényt tart. A gombáskodás mindig nagyon kellemetlen hatással van a közönség műveltebb részére, mely mindig elítéli azt, aki durva és goromba. Ha a parlamentiben valakit inzultálnak, a közönség alja nemcsak részvétét, de becsülését is hamar megvonja attól, akit inzultáltak, de a közönség java része, mindig az inzultálót ítéli el. Miután az imparlaimentáris kifejezések azért tűrhetetlenek, mert csökkenthetnék a közönség tiszteletét a parlamenttel szemben, a parlamentarizmusnak árt minden olyan dolog, ami a közönség szemében ellenszenves és a parlament életében mégis előfordul. Nemcsak a sértő dolgok ártanak a parlamentarizmusnak, hanem, azok is, amelyek az embereknek nem abecsületérzésébe, hanem az ízlésébe ütköznek bele. Éppen most huszonöt éve, az akkori parlamenti ellenzék minden rokonszenvemet azért veszítette el, mert valahányszor a kormánypárt egyik legidősebb tagja közbeszólt, az ellenzék kórusban rúgta feléje: Vizet az öregnek! Diákok közt, a VIL B. osztályban az ilyesmi egyszerűen rakoncátlanság, de egy parlamentben!! Mostanában egy még rosszabb dolog bosszant bennünket, civilizált embereket. Festetics Domonkos gróf lemondott a mandátumáról. De a képviselőházban még tegnap is elhangzott ez a már nagyon unt közbeszólás: — Most újra kap Weisztől maceszt és libamájat! Tudniillik a petíció tárgyalása közben »kiderült« az a nevezetes tény, hogy a grófnak egyik választója maceszt és libamájat küldött. De ha küldött is, mi van abban! Akik szüntelenül emlegetik ezt az esetet, mit kifogásolnak! A grófot! Weiszt! A maceszt! Vagy a libamájat! Weisz úr bizonyára tiszteletét akarta kire- Gyomorsavas szellemi munkásoknál, neuraszténiás embereknél és betegeskedő asszonyoknál reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes »Ferenc József« keserűvíz rendkívül jótékony hatást fejt ki. Az orvosok ajánlják, jezni a gróf úrral szemben, azért küldte a maceszt és a libamájat. De hogy ehhez egy harmadik személynek mi köze lehet, azt nem tudom felfogni. A pesti hitközség egyik körzetének elnöke, Weisz Márk úr nekem tavaly annyi maceszt küldött, hogy három hétig ettük; ez nem ártott se a tisztességnek, se az egészségemnek. Jó nagy talpas pohárba tördelve, s a forró, barna kávét ráöntve igen finom dolog ez, főként ha még egy kis hab se kerül a tetejébe. Értelmes és egészséges ember mindent szeret, ami jó; nem is lenne szép, ha minden libamájat a zsidók akarnának megenni és nekünk nem hagynának belőle semmit. De mi köze ehhez a törvényhozó testületnek! Hogy kerül a macesz és a libamáj a parlamentbe! Nem kívánatos, hogy ne legyen színvonalkülönbség a kávéház és a képviselőház között. Akik más nézeten vannak, azok vezessék be azt a szokást is, hogy parlamenti beszédeiket így kezdjék: »Tisztelt kávéház!« Halálos repülőszerencsétlenség érte Rohonczy Elemért Schaumburg-Lippe Adolf herceggel és társaságával ..Mexikóban lezuhant Tizennégy halott (Saját tudósítónktól.) Megdöbbentő tragédia híre érkezett péntek reggel Mexikóból Budapestre. A táviratok szerint Mexikóban repülőszerencsétlenség következtében meghalt a 34 éves dr. Rohonczy Elemér, a budapesti társaságok ismert tagja. Három távirat érkezett a következő szövegekkel: Mexikó, március 27. A mexikói légiforgalmi társaság egyik hárommotoros sporttípusú repülőgépe, amelyen egy német társaság utazott Mexikóból Guatemalába, csütörtökön a Popooatepetl és Ixtaccihuatl tűzhányóhegyek között lezuhant. A repülőgép tíz utasa és a négy főnyi legénység életét vesztette. Mexikó, március 27. Az Amecameca közelében történt repülőgépszerencsétlenségről a következő részleteket jelentik: A repülőgép Amecamecától körülbelül tíz kilométernyire a Popopatepetl és Ixtaccihuatl hegységek között zuhant le és azonnal kigyulladt. A repülőgép utasai közül tizenketten életüket vesztették: tíz hamburgi német turista, a repülőgép pilótája és szikratávírásza. Két utas súlyosan megsebesült. Későbbi jelentés szerint a halálos áldozatok száma tizennégyre emelkedett. Tizenegy holttest teljesen szénné égett. Azt hiszik, hogy herceg Schaumburg-Lippe Adolf és felesége is a halálos áldozatok között van. Az utasok között volt dr. Rohonczy Elemér magyar és Igler Adolf osztrák állampolgár is. Mexikó City, március 27. (Az United Press tudósítójától.) Mexikó déli részén a Popocatepetl vulkán fölött halálos repülőszerencsétlenség érte az 53 éves Schaumburg-Lippe Adolf herceget és feleségét Bischoff-Kortp-Francois Erzsébet hercegnőt, továbbá tizenkét kirándulótársukat, köztük báró Stieben német arisztokratát, öt más német utast, Rohonczy Elemér magyar turistát és Adolf von Igler osztrák turistát, akik a herceg vendégei voltak. Meghalt a spanyol pilóta, a rádiótiszt és a pincér. Senki sem maradt életben a repülőgépen, mely zuhanás közben lángba borult, a sziklába ütődött, darabokra zúzódott és romjai porrá égtek. Mexikó City, március 27. (A Pesti Napló tudósítójának rádiójelentése.) (United Press.) A legújabb jelentések szerint a repülőszerencsétlenségnek nem valamennyi áldozata, halt meg azonnal, így például Igler osztrák turista a szerencsétlenség után még rövid ideig élt. A katasztrófa okát még mindig nem sikerült tisztázni. Mindenesetre megállapították, hogy a gél pilótája felszállás előtt feltűnően ideges volt és ami soha még nem történt meg vele, start előtt egy injekciót kért. A szerencsétlenség olyan gyorsan történhetett, hogy a gép távirászának nem volt ideje S- D. S.-jefektet leadni. Erre vall az is, hogy a pilóta nem tudta elzárni a zuhanó gép benzinvezetékeit sem. A katasztrófa áldozatainak holttestteit Mexikó Citybe szállították. A mexikói táviratok nagy megdöbbenést keltettek a fővárosban, ahol rengetegen ismerték a kedves, rokonszenves Rohonczy Elemért. A fiatalember Rohonczy Gidának, a békeévek politikai és társadalmi élete egyik legismertebb alakjának unokaöccse, aki nagybátyjánál lényegesen szerényebb anyagi viszonyok között kezdte meg karrierjét a háború utáni Budapesten. Nagynénjével, Torossy Líviával együtt lakott a Magyar utca 28. számú házban. Szenvedélyes autóvezető volt, így ismerkedett meg Vermes Gyulával, a Magyar Touring Club elnökével, akinek később személyi titkára lett. A fiatalember a hozzá hasonló korú fiatalemberek jókedvű életét élte, ahol az aranyifjúság megfordult, őt is látni lehetett. Kitűnően kártyázott, de anyagi viszonyai nem engedték meg, hogy nagyobb tétekben játsszék. Február közepén történt, hogy az Autó Clubban báró Herzog Andrással ült le römizni. Kis tétekben ment a játék, a szerencse a fiatal Rohonczy mellé szegődött. Az első nap körülbelül ötszáz pengőt nyert, de a báró azt kérte, hogy másnap Rohonczy adjon revártot, és ha akkor is differencia mutatkozik, kiegyenlíti a kártyaveszteséget. Rohonczy szívesen ült le másnap is Herzoggal kártyázni, megint nyert, — három hétig egyfolytában. A végén — a pletyka szerint — 30—100 pengőt, mások szerint 72.000 pengőt nyert Rohonczy báró Herzogtól. A háromhetes kártyacsata után a báró 30.000 pengőt kifizetett, egyesek szerint ennyi volt csak a veszteség, mások szerint nagyobb volt ugyan Rohonczy nyeresége, de a további összegről a szerencsés kártyás bont kapott. Rohonczy Elemérnek ekkora összeg sohasem állt rendelkezésére, érthetően töprengett, mit csináljon ennyi pénzzel. Barátai, akik már napok óta a kártyaasztal mellett álltak és nézték az izgalmas römiharcot, azt tanácsolták neki, hogy vásároljon házat vagy fektesse a nyereséget üzleti vállalkozásba. A fiatalember csak nevetett a terveken és mint nagybátyja, a sokat utazó Rohonczy Gida, ő is elhatározta, hogy most nekivág avilágnak és mindent megnéz, amit 30.000 pengőért megnézhet.. Hajójegyet vásárolt Budapesten. Hamburgba utazott és felszállt az Ibeiia nevű gőzösre és Dél-Amerikába ment. Már Hamburgban volt, amikor barátai megsürgönyözték. Herzog bárót síbaleset érte és eltörte a lábát. A pletykák szerint a tréfáskedvű Rohonczy ekkor sürgönyt küldött Herzognak: »Csak a kezedre vigyázz/« Mielőtt Hamburgba ment, Spanyolországba is kirándult és húgának, dr. Füredy Andrásnénak megírta, hogy megismerkedett Schaumburg-Lippe herceggel és társaságával, Mexikóba utaznak, ahol érdekes repülőútra van kilátás: Guatemalába készülnek. Az értesítés nagy izgalmat keltett Rohonczy családjában, mert hozzátartozói, különösen nagynénje sokszor kérte, ne üljön repülőgépre, mert egyszer szerencsétlenség fogja érni. A fiatalember akkor megígérte, hogy nem utazik repülőgépen. A kiránduló társaság Mexiko Cityben a Porn American Airways mexikói fiókjánál hárommotoros Ford-gépet bérelt, hogy azzal Guatemalába repüljenek. A Dél-Amerikából érkezett hírek szerint Adolf herceg a kirándulás előtt megbeszélte a repülőgép pilótájával, hogy Pueblótól délkeletre irányt változtatnak és az ötezer méternél magasabb Popocatepetl tűzhányó fölött repülnek el, hogy a társaság megnézhesse a hóval fedett vulkánokat. A start csütörtökön kitűnően sikerült, az útról még délelőtt 11 órakor is jelentkezett a repülőgép rádiótisztje és közölte a mexikói repülőkikötővel, hogy a fedélzeten is minden rendben van, de amikor délután 1 órakor sem kaptak további jelentést, egy, segélygépet küldtek a Ford-gép után. Ez a gép azután megtalálta az eltűnt repülőgépet, Amecamecától délre öt kilométerre feküdtek a gép romjai és amikor több repülőgéppel vizsgálóbizottság repült a szerencsétlenség színhelyére, megállapították, hogy a repülőgép valószínűleg beleütközött, a vulkán egyik csúcsába és darabokra tört. Az sem lehetetlen, hogy valami hiba következtében a gép a levegőben kigyulladt és lángolva zuhant le. A táviratokban szerepelt utasok személyazonosságát azonnal megállapították, hogy kik voltak még a gépen, arról pénteken még nem érkezett Budapestre jelentés. Tény, az Ibéria gőzös további négy utasa is a hercegekkel akart repülni Guatemalába, de nekik már nem jutott hely, egy másik repülőgépen tették meg ezt az utat és szerencsésen meg is érkeztek. Budapesten az ismerősök pénteken Füredy Andrásékat kerestek fel, egész nap valóságos búcsújáróhely volt a lakás. A hozzátartozók szerint báró Herzog Andrástól Rohonczy csak háromnégyezer pengőt nyert, és a délamerikai utat részben ebből, részben ötvenezer pengős apai örökségének még megmaradt részéből fedezte. Báró Herzog Olaszországban üdül, nyilván ő is csak a lapokban közölt táviratokból tudta meg kártyapartnerének szerencsétlenségét. A hozzátartozók pénteken a Hamburg—American Lile útján táviratoztak Mexikóba, hogy megtudják: Rohonczy Elemér tényleg a szerencsétlenül járt repülőgépen ült-e. A család reménykedik abban, hogy talán lemaradt a gépről, talán azon a gépen utazott, amelyik megérkezett Guatemalába. Abban reménykednek, hogy Rohonczy Elemér neve az áldozatok listájába csak azért került, mert ő is repülőjegyet váltott. U*latotvösekből származó OLCSÓ VÜBUTOR strlus-és modern bútorok kiailíthM MOBOTORIRARI, VI* Liszt Ferenc tére