Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)
1936-08-26 / 194. szám
it Kvanka Jánosné, az angyalföldi tébolyda paralitikus öreg ápoltja csalt ki a Hermes Banktól 116.000 pengőt éi szélhámosság főrendezője Nagy Lajos volt magántisztviselő, aki mint „helyettes gondnok" térítvény ellenében hozta ki Kvankánét a tébolydából 11 rendőrség kinyomozta és kézrekerítette a példátlan bűnügy szereplőit, de Nagy Lajos a kicsalt pénzzel együtt eltűnt (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság szomorú épület. Aki kapuján belép, kevés kivétellel nyomott hangulatba kerül A folyosókon mindrantalan viaszsárga, riadt arcok tűnnek fel, ott a rendőrorvoshoz visznek egy szerencsétlen elmebajost, amott, szíjbilincsben tépett ruhájú suhanc hebeg, mindenütt baj, veszedem, bűn, tragédia. Kedden délután a főkapitányság hangulata megváltozott. A hatalmas sárga épületbe beköltözött Moliére és Bernard Shaw szelleme és a rendezői szerepet egy olyan eddig méltatlanul el nem ismert fiatalember vette át, aki, ha nem kerülne most hosszabb ideig börtönbe, nagy eséllyel pályázhatnék Max Reinhardt pozíciójára. Kedden délután egymásután futottak be a nyomozó detektívek és referáltak, a referátum nyomán pedig kacaj fakadt. Aki kifosztott egy bankot A rendőrség napok óta nyomoz a Hermes Bank zseniális ,öreg szélhámosnője után, aki rajyogó technikai előkészítés után 116.000 pengőtől osztotta meg a bankot és utána nyomtalanul eltűnt. A legnagyobb apparátussal nyomoztak utána, szinte alig maradt hatvan év körüli magas, telt ősz nő, akinek életét a detektívek le nem nyomozták volna. Szinte már képtelenségnek látszott az egész ügy, lehetetlen Budapesten ennyire eltűnni. Arra természetesen a legnagyobb fantáziával megáldott nyomozózseni sem gondolhatott, hogy a Hermes Bank »zseniális öreg szélhámosnője« agyafúrt szélhámoskodásai elkövetéséhez az angyalföldi elmegyógyintézetből indul el és munkája végeztével szépen visszavonul a csendes elmebetegek osztályára, amelynek hosszabb idő óta ápoltja. Ott van jelenleg is, ül cellájában, mosolyog, nagy érdeklődéssel olvassa a lapokat, veszekszik, ha nem kap eleget enni, roppant feledékeny,beszélgetés közben nem tud egy témánál kitartani és általában úgy viselkedik, mint egy gyerek, ápolónői legjobb igyekezete ellenére sem tudja újra megszokni azt, hogy szobatiszta legyen. De a Hermes Bankot ki tudja fosztani. A paralitikusok lelkivilágának tanulmányozói, azt hiszem, merőben új problémával találják magukat sezemben. Olyan patriotikusról van szó, aki kitűnően tud aláírást hamisítani, remek színésznő és általában rendelkezik a minden hájjal megkent szélhámosok összestulajdonságaival. JZ vígjáték útja A vígjáték, illetve a szélhámosság tisztázódásához igen hosszú út vezet. A rendőrségnek egyetlen konkrét nyoma volt, mégpedig az, hogy a Hermes Bankot kifosztó át-Strasser Izidorné egy budapest—gödöllői arcképes MÁV havibérletjegygyel igazolta magát. A havi bérletjegyet egy Hegyaljai Endre nevű munkás váltotta ki. Kiderült, hogy a munkás kapcsolatban volt egy a Nagy Lajos nevű többszörösen büntetett előéletű Voltmagántisztviselővel, egy ügyvédi iroda hivatalnokával, ez a Nagy Lajos pedig helyettes gondnoka az angyalföldi tébolyda egy ápoltjának,akire iiviszont furcsamód ráillik az ál-Strasser Izidorné személyleírása. A detektívek lelkiismeretesen lejárták ezt a nyomot is és így akadtak rá Kvanka Jánosnéra, az angyalföldi tébolyda 62 éves ápoltjára. Nagy Lajos szerepet kap Most azonban egy időre hagyjuk a nyomozás mozzanatait, térjünk, rá inkább magára a szélbámnossági vígjátékra. 1936 tavaszán egy Nagy Lajos nevű úr elhatározza, hogy nagyobb összegre akar szert tenni. Nagy Lajost külön be kell mutatni. Harminckilencéves, nős. Magas, fekete haja a halántékánál őszül, szemüveget visel, borotváltarcú. Mást azután nem visel. Erkölcsi gátlásai nincsenek, fantáziája szabadon csapong, olyan vakmerően, hogy még a szélhámosok világában is fantasztának tartanák. Járt a városban, töprengett, hogy mihez kezdjen. Végre egy szép napon új szerepet kapott: Kvanka Jánosné 62 éves volt szülésznő, angyalföldi ápolt helyettes gondnoka lett és a nagyétvágyú asszonyt térítvény ellenében gyakran kihozta a tébolydából. Kvankánét a gyűjtőfogház egyik osztályaként működő Igazságügyi Orvosi Megfigyelő Intézet paralízis tüneteivel utalta az angyalföldi tébolydába megfigyelés végett, ahol csendes betegként ápolták. Minthogy állapota nem rosszabbodott túlságosan, gondnokának néha térítvény ellenében kiadták. Nagy Lajos az ilyenkirándulásokat emlékezetessé tette Kvankáné számára. A paralízisesek állandó mohóságában szenvedő asszonyt minden jóval megvendégelte, cukrászdákba, vendéglőkbe cipelte, megszerettette magát vele, majd később elkezdett vele beszélgetni a detektívekről. A detektívek ugyanis Kvankánét üldözik. Detektívek révén került a gyűjtőfogházba és onnan az elmegyógyintézetbe, így aztán a rokonszenves fiatalembernek könnyű volt elhitetni az asszonynyal, hogy a detektívek voltaképpeni célja sokkal sötétebb: le akarják őt gyilkolni. Két indiáner elfogyasztása közben Kvankáné ijedten érdeklődött, hogy mit lehetne ez ügyben tenni. Kvankáné írást gyakorol Ez ügyben természetesen pénzt lehetne szerezni. Megvesztegetni a detektíveket, hogy ne gyilkolják le szegény Kvankánét. Ez egyszerű. Kvankáné rögtön belement a dologba és most már Nagy Lajos fanatikus szövetségese lett. Egy napon Nagy Lajos, miután térítvénnyel kihozta a gondjára bízott ápoltat, közölte vele, hogy most szükség lesz a türelmére, írást kell gyakorolni. Az asszony elé tett egy aláírást, Strasser Izidorné aláírását és szép türelmesen gyakorolni kezdte. Nagy Lajos először vezette az asszony kezét, később a jó Kvankáné már önállóan dolgozott és csakugyan tökéletesítette magát, az aláírásban. Május volt ekkor, virágzottak a cseresznyefák és Nagy Lajos tele volt ambícióval, reménnyel. Szorgalmasan dolgozott. Okmányok tömegét szerezte be, visszatért régi mesterségéhez, az okmányhamisításhoz és minden módon előkészítette a nagy csatát, a harcot a pénz megszerzésére. Végtelenül körültekintő volt. Megbízta egy ismerősét, Friedmann István magántisztviselőt, hogy egyik ügyfele számára figyelje az igazi Stasserné életmódját, tudjon meg lehetőleg mindent, az életkörülményeiről, érdeklődjön rokonsága iránt, figyelje meg jól a külsejét, általában tudjon meg róla mindent, amit csak meg lehet tudni. Friedmann, aki nem sejtette, hogy milyen tiszvről van szó és aki amint gyanút fogott, a főkapitányságra sietett feljelenteni Nagy Lajost, nagy ambícióval látott munkához, feleségével együtt heteken keresztül nyomozta az igazi Strasser Izidorné életmódját, körülményeit, szokásait. Furcsa társaság a Jókai téren Egy napon a Jókai téren furcsa társaság ült együtt. Jelen volt Friedmann és felesége, akik egy padon ültek. Nemsokára megérkezett dr. Erdély Henrik ügyvéd, akinek az irodájában Nagy Lajos dolgozott, Csányi József pénzügynök, majd kisvártatva befutott Nagy Lajos is, karján a gondjaira bízott öreg paralitikus nővel. Ennek a színjátéknak még egy újabb szereplője is volt, aki azonban nem tudta, milyen szerepet játszik. A Jókai tér 8. számú ház egyik erkélyén mit sem sejtve virágjait öntözte az igazi Strasser Izidorné. A virágöntözés sokáig tartott és ezt a társaság jól ki is használta. — Nézze mejd jól, Kvankáné... nézze csak. Az a Strasserné Látja, hogy mozog? Maga így termetre hasonlít hozzá, csak magának is igy kellene mozogni. Nem olyan nagy dolog. Szedje össze magát, legyen ügyes, aztán soha többé nem lesz baja a detektívekkel. Így Nagy Lajos, a nagy rendező, Kvankáné meresztgette a szemét és ügyelte Strasser Izidornét. A kis társaság aztán békésen elbúcsúzott, mindenki ment a maga útjára, Kvankáné szépen visszatért a tébolydába és megkezdte harcát az ápolónőkkel, illetve a normális világ furcsa követelményével, a szobatisztasággal. Kvankáné krémeseket fogyaszt Legközelebb díjra jelentkezett térítvénnyel a kitűnő Nagy Lajos, mert az előkészítő hadjárat egy másik fázisához ért. Először bevonultak egy cukrászdába és ott megfelelő számú krémesek elfogyasztása mellett Kvankáné megtanulta a napi kötelességét: egy mérnökkel fog házvételről tárgyalni. El is mentek a Kacsa utca 12. számú ház elé, amely akkor még nem volt kész. Az építkezést vezetőmérnökkel a ház megvételéről tárgyaltak hosszan és körülményesen. Kvankáné remekül játszotta a zsugort, pénzét féltő, gyanakvó, gazdag nő szerepét. Dr. Erdélyi Henrik és Nagy Tams a telekkönyvi hivataltól beszerezték a Jókai tér 8. számú négyemeletes bérhez telekkönyvi kivonatát és azssal Csányi József pénzügynök elment Ory Hermes Bankhoz és ott kölcsönért folyamodott A Hermes Banknál ragaszkodtak ahhoz, hogy egy békebeli 50.000 koronás tehertételt töröljenek a házról. Elő- ször egy közönséges törlési iratot vitt el Csányi József, de a bank jogtanácsosa közjegyzőileg hitelesített másolatot kért. Néhány nap múlva, amikor Csányi a Strasser Izidornét megszemélyesítő Kvankánéval megjelent, benyújtott egy Fekete királyi közjegyző által aláírt és lepecsételt tanúsítványt, amely szerint az 50.000 koronás megterhelés törlésébe a hitelező Lukács-család hat tagja beleegyezik. Mint a nyomozás során kiderült, a közjegyzői pecsétet kopírpapírral lemásolták és az aláírást hamisították. Kvankáné tárgyal a Hermes Bankkal Miután ilyenformán az okmányok rendben voltak és Kvankáné szépen, okosan, öregasszonyosan előadta a bankban, hogy ő házat akar venni, mert ugyebár kérem, ha az embernek van egy tehermentes háza, az holt tőke, miért ne vegyen fel arra az ember kérem kölcsönt, miért ne legyen két háza és két házbérjövedelme. A fontos az, hogy itt a bankban vele, a gyenge nővel »ne bánjanak ki«, ne számítsanak túl magas kamatot, mert, ugye, ha a kamat túlságosan magas, akkor a hátbérjövedelem... a mai lakók nem fizetnek kérem... Dőlt a szóáradat Kvankánéból. Az asszony remekül beleélte magát a színjátszásba, szerette a főpróbákat, amelyeket rendszerint cukrászdákban tartottak, Nagy Lajos, a nagy rendező az asszony összes latens színészi képességeit kihozta. A színjátszói alkotás lázában Kvankáné néha csakugyan zseniálisat produkált. Képzeljük el azt a jelenetet, amikor Csányi József pénzügynök megkönnyebbült szívvel látja, hogy Kvankán f elé óriási három százpengős bankjegyet tesznek. Most, ugyebár, mit tesz egy meggondolatlan szélhámos. Hamar elveszi a pénzt és már siet el. Nem így a kitűnő Kvankáné, akit Nagy Lajos — Szvengáli — a legapróbb részletekre is kioktatott. Szépen, öregasszonyosan, zsugorian, mohón számolni kezdte a bankjegyeket. Egy százezer pengő körüli összegben az ember néha eltéveszti a számolást. Ezt tette Kvankáné is. Csányi Józsefnek már minden idegszála remegett, s az asszony még mindig számolta a pénzt. Háromnegyedóráig tartott ez a jelenet. A bank 2000 pengője Utána még egy kedves színpadi kép következett. Csányi József kitűnő pénzügynök, a társadalom és a kölcsönre áhítozó háztulajdonosok támasza megkapta a 2400 pengő közvetítési jutalékot. 400 pengőt magánál tartott és 2000 pengőt rögtön elhelyezett a Hermes Bankban. Arra gondolt, hogy ezzel a római jellemre valló cselekedettel örök időkre eltereli magától a nyomozó detektívek gyanúját. Micsoda irónia, gondolhatta Csányi urunk, hogy a banktól kicsalt pénz egy része a bankban pihen betétként. A 2000 pengős betét ma is ironikus, csak az irónia éle Csányi ellen fordult. A 116.000 pengőből a Hermes Bank 2000-et mindenesetre visszakapott, Csányi József betétjét. , De menjünk vissza az időben. Augusztus 14-ikén a bűnszövetkezetnek, úgy látszik, sürgősen pénzre volt szüksége, ezért 10.000 pengőesstegét leértek a Hermes Banktól. A jó Kvankáné előadta, hogy a kacsauccai házat kell leelőlegezni. Ha a Hermes Bank érdeklődött volna a kacsauccai házban, csakugyan azt a választ kapta, hogy Strausar Izidorné tárgyal a ház megvételéről. 1/1-én azért nem lehetett az egész ügyletet lebonyolítani, mert az 50.000 koronás megterhelés törlési engedélyén csak a Lukács család tagjainak aláírása szerepelt, a lakcímek még hiányoztak. 17-én délelőtt Csányi újra elment Kvankánéval a bankba és átadta a cédulára felírt címeket. Ekkor a bank kifizette a hátralékos 701.010 penggőt, ötezer pengőt ugyanis a bank visszatartott kamat és folyósítási jutalék címén. . Ekkor történt, hogy Kvankáné hosszú ideig számolta a pénzt és Csányi a maga 2400 pengőjéből kétezret elhelyezett a bankban. Nagy Lajos, a mentőangyal, zsebrevágja a kicsalt pénzt Csányi és Kvankáné a bankból taxin a Nagymező utca és Andrássy út sarkára hajtattak, ahol Nagy Lajos már türelmetlenül vártak őket. Először összeszidta Kvankánét a késés miatt, aztán átvette a 98.000 pengőt. — Most már megnyugodhat a lelkem, elintézem a detektíveket, magát senki sem fogja többé bántani. Életét többé veszély nem is fenyegeti, csak egy esetben, ha erről bárkinek is szól. Orvosnak, ápolónak, senkinek a világon egy szót nem szabad erről szólnia, mert különben én gyilkolom meg és engem nem lehet lepénzelni. Hosszú ideig tartott a fenyegetőzés. "Nagy Lajos percekig szótlanul farkasszemet nézett" az asszonnyal és aztán újra kezdte az intő szózatot. — Megmentettelek a detektívektől, most aztán hallgass. Kvankáné visszamegy a tébölydába Nagy Lajos ugyanis felváltva magázta és tegezte az asszonyt. Kvankáné ezután visszakerült a tébölydába és ettől az időtől kezdve hű helyettes gondnoka és főrendezője nem is jelentkezett érte,"elmaradtak az indiánérek, elmaradt minden szép ég jó. Igaz, hogy élete nagy veszélyétől, a detektívektől megszabadult, de a sok kaland,és izgalom után a tébolyda bizony meglehetősn f unalmas helynek biszonyult. Most térjünk vissza a nyomozáshoz. A MÁV-igazolványt várla Itfjoi Endre munkás vette át . .TU, ... DirefOR PESTI NAPLÓ 1936 auggusztus 21