Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)

1936-08-26 / 194. szám

i­t Kvanka Jánosné, az angyalföldi tébolyda paralitikus öreg ápoltja csalt ki a Hermes Banktól 116.000 pengőt éi szélhámosság főrendezője Nagy Lajos volt magántisztviselő, aki mint „helyettes gondnok" térítvény ellenében hozta ki Kvankánét a tébolydából 11 rendőrség kinyomozta és kézrekerítette a példátlan bűn­­ügy szereplőit, de Nagy Lajos a kicsalt pénzzel együtt eltűnt (Saját tudósítónktól.) A főkapitányság szo­morú épület. Aki kapuján belép, kevés kivétellel nyomott hangulatba kerül A folyosókon mind­rantalan viaszsárga, riadt arcok tűnnek fel, ott a rendőrorvoshoz visznek egy szerencsétlen elme­bajost, amott, szíj­bilincsben tépett ruhájú suhanc hebeg, mindenütt baj, veszed­em, bűn, tragédia. Kedden délután a főkapitányság hangulata meg­változott. A hatalmas sárga épületbe beköltözött Moliére és Bernard Shaw szelleme és a rendezői szerepet egy olyan eddig méltatlanul el nem is­mert fiatalember vette át, aki, ha nem kerülne most hosszabb ideig börtönbe, nagy eséllyel pá­lyázhatnék Max Reinhardt pozíciójára. Kedden délután egymásután futottak be a nyomozó detektívek és referáltak, a referátum nyomán pedig kacaj fakadt. Aki kifosztott egy bankot A rendőrség napok óta nyomoz a Hermes Bank zseniális ,öreg szélhámosnője után, aki ra­j­yogó technikai előkészítés után 116.000 pengőtől osztotta meg a bankot és utána nyomtalanul el­tűnt. A legnagyobb apparátussal nyomoztak utána, szinte alig maradt hatvan év körüli ma­gas, telt ősz nő, akinek életét a detektívek le nem nyomozták volna. Szinte már képtelenségnek lát­szott az egész ügy, lehetetlen Budapesten ennyire eltűnni. Arra természetesen a legnagyobb fantá­ziával megáldott nyomozózseni sem gondolhatott, hogy a Hermes Bank »zseniális öreg szélhámos­nője« agyafúrt szélhámoskodásai elkövetéséhez az angyalföldi elmegyógyintézetből indul el és m­unkája végeztével szépen visszavonul a csendes elmebetegek osztályára, amelynek hosszabb idő óta ápoltja. Ott van jelenleg is, ül cellájában, mosolyog, nagy érdeklődéssel olvassa a lapokat, veszekszik, ha nem kap eleget enni, roppant feledékeny,­­beszélgetés közben nem tud egy témánál kitartani és általában úgy viselkedik, mint egy gyerek, ápo­lónői legjobb igyekezete ellenére sem tudja újra megszokni azt, hogy szobatiszta legyen. De a Her­mes Bankot ki tudja fosztani. A paralitikusok lelkivilágának tanulmányozói, azt hiszem, merőben­­ új problémával találják magukat sezemben. Olyan patriotikusról van szó, aki kitűnően tud aláírást­­­ hamisítani, remek színésznő és általában rendelke­zik a minden hájjal megkent szélhámosok összes­­tulajdonságaival. JZ vígjáték útja A vígjáték, illetve a szélhámosság tisztázódá­sához igen hosszú út vezet. A rendőrségnek egyet­len konkrét nyoma volt, mégpedig az, hogy a Her­mes Bankot kifosztó át-Strasser Izidorné egy bu­dapest—gödöllői arcképes MÁV havibérletjegy­gyel igazolta magát. A havi bérletjegyet egy Hegyaljai Endre nevű munkás váltotta ki. Kide­rült, hogy a munkás kapcsolatban volt egy a Nagy Lajos nevű többszörösen büntetett előéletű Volt­­magántisztviselővel, egy ügyvédi iroda hivatalno­kával, ez a Nagy Lajos pedig helyettes gondnoka az angyalföldi tébolyda egy ápoltjának,­akire ii­viszont furcsamód ráillik az ál-Strasser Izidorné személyleírása. A detektívek lelkiismeretesen le­járták ezt a nyomot is és így akadtak rá Kvanka Jánosnéra, az angyalföldi tébolyda 62 éves ápolt­jára. Nagy Lajos szerepet kap Most azonban egy időre hagyjuk a nyomozás mozzanatait, térjünk, rá inkább magára a szélbá­­­mnossági vígjátékra. 1936 tavaszán egy Nagy Lajos nevű úr elhatározza, hogy nagyobb összegre akar szert tenni. Nagy Lajost külön be­ kell mutatni. Harminckilencéves, nős. Magas, fekete haja a halántékánál őszül, szemüveget visel, borotvált­arcú. Mást azután nem visel. Erkölcsi gátlásai nincsenek, fantáziája szabadon csapong,­­ olyan vakmerően, hogy még a szélhámosok világában is fantasztának tartanák. Járt a városban, töpren­gett, hogy mihez kezdjen. Végre egy szép napon új szerepet kapott: Kvanka Jánosné 62 éves volt szülésznő, angyalföldi ápolt helyettes­­ gondnoka lett és a nagyétvágyú asszonyt térítvény ellené­ben gyakran kihozta a tébolydából. Kvankánét a gyűjtőfogház egyik osztályaként működő Igazságügyi Orvosi Megfigyelő Intézet paralízis tüneteivel utalta az angyalföldi téboly­dába megfigyelés végett, ahol csendes betegként ápolták. Minthogy állapota nem rosszabbodott túlságosan, gondnokának néha térítvény ellené­ben kiadták. Nagy Lajos az ilyen­­kirándulásoka­t emlékezetessé tette Kvankáné számára. A para­lízisesek állandó mohóságában szenvedő asszonyt minden jóval megvendégelte, cukrászdákba, ven­déglőkbe cipelte, megszerettette magát vele, majd később el­kezdett vele beszélgetni a detektívekről. A detektívek ugyanis Kvankánét üldözik. Detek­tívek révén került a gyűjtőfogházba és onnan az elmegyógyintézetbe, így aztán a rokonszenves fiatalembernek könnyű volt elhitetni az asszony­nyal, hogy a detektívek voltaképpeni célja sokkal sötétebb: le akarják őt gyilkolni. Két indiáner elfogyasztása közben Kvankáné ijedten érdeklődött, hogy mit lehetne ez ügyben tenni. Kvankáné írást gyakorol Ez ügyben természetesen pénzt lehetne sze­rezni. Megvesztegetni a detektíveket, hogy ne gyilkolják le szegény Kvankánét. Ez egyszerű. Kvankáné rögtön belement a dologba és most már Nagy Lajos fanatikus szövetségese lett. Egy napon Nagy Lajos, miután térítvénnyel kihozta a gondjára bízott ápoltat, közölte vele, hogy most szükség lesz a türelmére, írást kell gyakorolni. Az asszony elé tett egy aláírást, Strasser Izidorné aláírását és szép türelmesen gyakorolni kezdte. Nagy Lajos először vezette az asszony kezét, ké­sőbb a jó Kvankáné már önállóan dolgozott és csakugyan tökéletesítette magát, az aláírásban. Május volt ekkor, virágzottak a cseresznyefák és Nagy Lajos tele volt ambícióval, reménnyel. Szorgalmasan dolgozott. Okmányok tömegét sze­rezte be, visszatért régi mesterségéhez, az ok­mányhamisításhoz és minden módon előkészítette a nagy csatát, a harcot a pénz megszerzésére. Végtelenül körültekintő volt. Megbízta egy ismerősét, Friedmann István magántisztviselőt, hogy egyik ügyfele számára figyelje az igazi S­tasserné életmódját, tud­jon meg lehetőleg min­dent, az életkörülményeiről, érdeklődjön rokon­sága iránt, figyelje meg jól a külsejét, általában tudjon meg róla mindent, amit csak meg lehet tudni. Friedmann, aki nem sejtette, hogy milyen tiszvről van szó és aki amint gyanút fogott, a főkapitányságra sietett feljelenteni Nagy Lajost, nagy ambícióval látott munkához, feleségével együtt heteken keresztül nyomozta az igazi Stras­ser Izidorné életmódját, körülményeit, szokásait. Furcsa társaság a Jókai téren Egy napon a Jókai téren furcsa társaság ült együtt. Jelen volt Friedmann és felesége, akik egy padon ültek. Nemsokára megérkezett dr. Erdély Henrik ügyvéd, akinek az irodájában Nagy Lajos dolgozott, Csányi József pénzügynök, majd kisvártatva befutott Nagy Lajos is, karján a gondjaira bízott öreg paralitikus nővel. Ennek a színjátéknak még egy újabb szereplője is volt, aki azonban nem tudta, milyen szerepet játszik. A Jókai tér 8. számú ház egyik erkélyén mit sem sejtve virágjait öntözte az igazi Strasser Izidorné. A virágöntözés sokáig tartott és ezt a társaság jól ki is használta. — Nézze mejd jól, Kvankáné... nézze csak. Az a Strasserné Látja, hogy mozog? Maga így ter­metre hasonlít hozzá, csak magának is igy kellene mozogni. Nem olyan nagy dolog. Szedje össze ma­gát, legyen ügyes, aztán soha többé nem lesz baja a detektívekkel. Így Nagy Lajos, a nagy rendező, Kvankáné meresztgette a szemét és ügyelte Strasser Izidor­nét. A kis társaság aztán békésen elbúcsúzott, mindenki ment a maga útjára, Kvankáné szépen visszatért a tébolydába és megkezdte harcát az ápolónőkkel, illetve a normális világ furcsa köve­telményével, a szobatisztasággal. Kvankáné krémeseket fogyaszt Legközelebb díjra jelentkezett térítvénnyel a kitűnő Nagy Lajos, mert az előkészítő hadjárat egy másik fázisához ért. Először bevonultak egy cukrászdába és ott megfelelő számú krémesek elfo­gyasztása mellett Kvankáné megtanulta a napi kötelességét: egy mérnökkel fog házvételről tár­gyalni. El is mentek a Kacsa utca 12. számú ház elé, amely akkor még nem volt kész. Az építkezést vezető­­mérnökkel a ház megvételéről tárgyaltak hosszan és körülményesen. Kvankáné remekül ját­szotta a zsugort, pénzét féltő, gyanakvó, gazdag nő szerepét. Dr. Erdélyi Henrik és Nagy T­am­s a telek­könyvi hivataltól beszerezték a Jókai tér 8. számú négyemeletes bérhez telekkönyvi kivonatát és az­ssal Csányi József pénzügynök elment O­­ry Hermes Bankhoz és ott kölcsönért folyamodott A Hermes Banknál ragaszkodtak ahhoz, hogy egy békebeli 50.000 koronás tehertételt töröljenek a házról. Elő- ször egy közönséges törlési iratot vitt el Csányi József, de a bank jogtanácsosa közjegyzőileg hi­telesített másolatot kért. Néhány nap múlva, ami­kor Csányi a Strasser Izidornét megszemélyesítő Kvankánéval megjelent, benyújtott egy Fekete királyi közjegyző által aláírt és lepecsételt tanú­sítványt, amely szerint az 50.000 koronás meg­terhelés törlésébe a hitelező Lukács-család hat tagja beleegyezik. Mint a nyomozás során ki­derült, a közjegyzői pecsétet kopírpapírral le­másolták és az aláírást hamisították. Kvankáné tárgyal a Hermes Bankkal Miután ilyenformán az okmányok rendben voltak és Kvankáné szépen, okosan, öregasszonyo­san előadta a bankban, hogy ő házat akar­ venni, mert ugyebár kérem, ha az embernek van egy tehermentes háza, az holt tőke, miért ne vegyen fel arra az ember kérem kölcsönt, miért ne legyen két háza és két házbérjövedelme. A fontos az, hogy itt a bankban vele, a gyenge nővel »ne bán­janak ki«, ne számítsanak túl magas kamatot, mert, ugy­e, ha a kamat túlságosan magas, akkor a hátbérjövedelem... a mai lakók nem fizetnek kérem... Dőlt a szóáradat Kvankánéból. Az asszony remekül beleélte magát a színját­szásba, szerette a főpróbákat, amelyeket rendsze­rint cukrászdákban tartottak, Nagy Lajos, a nagy rendező az asszony összes latens színészi képessé­geit kihozta. A színjátszói alkotás lázában Kvan­káné néha csakugyan zseniálisat produkált. Kép­zeljük el azt a jelenetet, amikor Csányi József pénzügynök megkönnyebbült szívvel látja, hogy Kvankán f elé óriási három százpengős bankjegyet tesznek. Most, ugyebár, mit tesz egy meggondo­latlan szélhámos. Hamar elveszi a pénzt és­ már siet el. Nem így a kitűnő Kvankáné, ak­it Nagy Lajos — Szvengáli — a legapróbb részletekre is kioktatott. Szépen, öregasszonyosan, zsugorian, mohón számolni kezdte a bankjegyeket. Egy száz­ezer pengő körüli összegben az ember néha elté­veszti a számolást. Ezt tette Kvankáné is. Csányi Józsefnek már minden idegszála remegett, s az asszony még mindig számolta a pénzt. Három­negyedóráig tartott ez a jelenet. A bank 2000 pengője Utána még egy kedves színpadi kép követke­zett. Csányi József kitűnő pénzügynök, a társada­lom és a kölcsönre áhítozó háztulajdonosok tá­masza megkapta a 2400 pengő közvetítési jutalé­kot. 400 pengőt magánál tartott és 2000 pengőt rögtön elhelyezett a Hermes Bankban. Arra gon­dolt, hogy ezzel a római jellemre valló cseleke­dettel örök időkre eltereli magától a nyomozó de­tektívek gyanúját. Micsoda irónia, gondolhatta Csányi urunk, hogy a banktól kicsalt pénz egy része a bankban pihen betétként. A 2000 pengős betét ma is ironikus, csak az irónia éle Csán­yi el­len fordult. A 116.000 pengőből a Hermes Bank 2000-et mindenesetre visszakapott, Csányi József betétjét. , De menjünk vissza az időben. Augusztus 14-ikén a bűnszövetkezetnek, úgy látszik, sürgősen pénzre volt szüksége, ezért 10.000 pengőessteg­ét leér­tek a Hermes Banktól. A jó Kvankáné előadta, hogy a kacsauccai házat kell leelőlegezni. Ha a Hermes Bank érdeklődött volna a kacsauccai ház­ban, csakugyan azt a választ kapta, hogy Strausar Izidorné­ tárgyal a ház megvételéről. 1/1-én azért nem lehetett az egész ügyletet lebonyolítani, mert az 50.000 koronás megterhelés törlési­ engedélyén csak a Lukács család tagjainak aláírása szerepelt, a lakcímek még hiányoztak.­­ 17-én délelőtt Csányi újra elment Kvankáné­val a bankba és átadta a cédulára felírt címeket. Ekkor a bank kifizette a hátralékos 701.010 pen­ggőt, ötezer pengőt ugyanis a bank visszatartott kamat és folyósítási jutalék címén. . Ekkor tör­tént, hogy Kvankáné hosszú ideig számolta a pénzt és Csányi a maga 2400 pengőjéből kétezret elhelyezett a bankban. Nagy Lajos, a mentőangyal, zsebrevágja a kicsalt pénzt Csányi és Kvankáné a bankból taxin a Nagy­mező utca és Andrássy út sarkára hajtattak, ahol Nagy Lajos már türelmetlenül vártak őket. Először összeszidta Kvankánét a késés miatt, az­tán átvette a 98.000 pengőt. — Most már megnyugodhat a lelkem, elinté­zem a detektíveket, magát senki sem fogja többé bántani. Életét többé veszély nem is fenyegeti, csak egy esetben, ha erről bárkinek is szól. Orvos­nak, ápolónak, senkinek a világon egy szót nem szabad erről szólnia, mert különben én gyilkolom meg és engem nem lehet lepénzelni. Hosszú ideig tartott a fenyegetőzés. "Nagy La­jos percekig szótlanul farkasszemet nézett" az asszonnyal és aztán újra kezdte az intő szózatot. — Megmentettelek a detektívektől, most aztán hallgass. Kvankáné visszamegy a tébölydába Nagy Lajos ugyanis felváltva magázta és te­gezte az asszonyt. Kvankáné ezután visszakerült a tébölydába és ettől az időtől kezdve hű helyet­tes gondnoka és főrendezője nem i­s jelentkezett érte,"elmaradtak az indiánérek, elmaradt minden szép ég jó. Igaz, hogy élete nagy veszélyétől, a detektívektől megszabadult, de a sok kaland­,és izgalom után a tébolyda bizony meglehetősn f unal­mas helynek biszonyult. Most térjünk vissza a nyomozáshoz. A MÁV-igazolványt várla­ Itfjoi Endre munkás vette át . .TU, .­.. DirefOR PESTI NAPLÓ 1936 auggusztus 21

Next