Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)

1936-08-26 / 194. szám

Bunda 4 BUKÁS Van Budapesten egy majdnem csalhatatlan Szabály: amelyik film nagyon megbukik itt, az minden valószínűség szerint értékesebb, finomabb az átlagnál. Klasszikus bukás volt többek között Saljapin Don Quijote filmje. Olyan hamar vették le műsorról, hogy a közönség nagy része soha nem tudta meg, hogy előadták. A legújabb »klasszi­kus« bukás áldozata a francia Harry Baur filmje, a »Milliomos«. Egy hétig pergették üres nézőtér előtt, azután eltűnt. Sajnálom, hogy így járt: szívügyem volt ez a film. De azért rögtön tud­tam, hogy ez lesz a vége. Végtelenül kényes tárgyról szólt, kényesebb volt még az »Örvény«-nél is. A pénzről szólt. A pénz, mint a közgazdaságtanból tudjuk, időnként áruvá változik, az áru viszont ismét átváltozik pénzzé. Örök körforgás ez, melyben csak pénz és áru szerepel, ember sohasem. Illetve csak látszó­lag nem. Mert a pénz és áru, illetve áru és áru viszonya mögött tulajdonképpen ember és ember viszonya rejtőzik. Az emberi kapcsolatok árukap­csolatokban jelennek meg, áru formájában ölte­nek testet. Ezért van az árunak, egy nagy köz­gazdász szerint, bizonyos fétisjellege. Úgy teste­síti meg az emberi tartalmat, mint egykor az Apolló-szobor az isteni tartalmat. A legkülönbö­zőbb emberi dolgok ölthetnek áruformát. Még el­vont dolgok is, például egy név. Mondjuk Roth­schild neve. Ez a név is áru, mely könnyen át­változik pénzzé. Erről szólt a Harry Baur víg­játék. Egy szegény csavargó szerepelt benne, akit véletlenül Rothschildnak hívnak. Igazán nem te­hetett róla, ilyesmi a legjobb családokban is elő­fordul. Nem is törődött sokat a nevével, csendes visszavonultságban élt a hidak alatt és a hajlék­talanok menhelyén. Egyszer azután egy másik csavargó felfedezte a Rothschild-név árujellegét és nagy lehetőségeit és kezébe vette Harry Baur-Rothschild ügyét. Így kezdődött a cselekmény. Túlnyomó részében azután arról volt szó, hogyan csinált a csavargó karriert, egy fillér nélkül, egye­dül a Rothschild­ névvel. A név a szemünk előtt­­változott át áruból pénzzé, méghozzá sok pénzzé. Végül már az egész párizsi pénzvilág kavargott körülötte, szédületes spekulációk és még szédüle­tesebb csalások történtek fejedelmien berendezett irodákban és kastélyokban. Rothschild pénzügyei vad szenvedélyeket kavartak fel, az előkelő em­berek, mint mondani szokás, kivetkőztek önma­gukból és elárulták titkos aljasságaikat. Rothschild-Baur mindehhez halkan és bölcsen dünnyögött és egyre őszintébben utálta az egészet. Mikor pedig már nagyon unta, leleplezte magát és ócska ron­gyaiban­ jelent meg előttük. Végre fellélegzett a rövid, de elviselhetetlen karrier után. Ez volt a film. •. .. Budapesten meg kellett buknia. Egyrészt azért, mert Harry Baur olyan volt benne, mint egy kedves kövér csirkefogó és nem mint egy filmsztár. Másrészt, mert egészen finom és halk karrikatúrajelenetek közben, rongyosan, félénken, elefántszerű bájjal döcögött be a karrier csarno­kába, nem pedig­ ellenállhatatlan mellkassal és hódító fogsorvillogással. Mikor első csekkjét be­váltotta a bank pénztártermében, olyan zavartan ült majdnem a szék mellé, mint egy másfélmázsás Chaplin. Ilyesmit Budapesten nem tűrnek el. Itt nem lehet tréfát űzni a pénzből, míg vígjátékban sem. Itt a pénz szent dolog és a karrier paradi­csom, melyben a vígjátéki hősök a nézőtér meg­hatott ujjongása közben dicsőülnek meg az utolsó jelenetben. Aki itt kicsúfolja a pénzt, nagyobb bűnt követ el, mintha alpári hangon tréfálna az anyai szeretetről. Itt erkölcstelennek találják, ha egy filmhős félszeg mosollyal gyűri zsebre a bankjegyeket, ahelyett, hogy a szívéhez szorítaná. Szegény Harry Baur ezt nem tudta. Igazi »tra­gikus hős« lett belőle Budapesten: összeütközött az erkölcsi világrenddel és annak rendje és módja szerint él-, sőt megbukott. Bálint György PESTI NAPLÓ 1886 amuulus 28 Sztálin kivégeztette valamennyi politikai ellenfelét Agyonlőtték Zinovjevet, Kamenevet, Szmirnovot és 13 társukat London, augusztus 25. (A Pesti Napló tudósítójától.) Zinovjev, Kamenev, Szmirnov és társainak ki­végzése — összesen 16 vádlottat lőttek ma hajnal­ban agyon — az egész világon nagy feltűnést kel­tett. Az orosz forradalom nagymúltú vezéralak­jainak megöletése a világpolitikai események legtöbb szemlélője előtt megmagyarázhatatlannak tűnik fel. A »tárgyilagos szemlélők« nagy része ezt az eseményt még a szovjet és Sztálinék szem­pontjából sem értik. Pedig aki a szovjet történe­tét ismeri és a bolsavista forradalmi mozgalmak beállítottságát, az a tömegkivégzéseket egyáltalá­ban nem tartja érthetetlennek, bármennyire is felháborító ez a módszer. Hiszen nem szabad el­felejtenie, hogy — mint Trockij maga is oly gyak­ran hangoztatta szóban és írásban — »a forrada­lom és a forradalmár eszköze a halál« és hogy semmi szentimentális momentum nem szokott szerepet játszani ténykedéseiben. Londonban nagy megdöbbenést keltett a moszkvai mészárlás, de sokan állítják: Igenis, feltételezhető olyan régi »kipróbált forradalmárokról«, mint Zinovjev, Ka­menev és a többiek, hogy céljaikat erőszak útján akarták elérni. Az pedig, hogy egy mozgalom nagy múltú és nagyérdemű vezéregyéniségei, ha a mozalom ellen később valamit elkövetnek, nem lehet a legteljesebb szigorral megbüntetni: merő­ben »polgári szempont«, hiszen »csak«­ humaniz­musról van szó... Ilyen szempontot fel sem lehet tételezni a Kreml és kegyetlen uráról, Sztálinról, aki fanatikusan halad azon az úton, amelyet he­lyesnek tart Míg a »vörös cár« Szovjet-Ororszország puszta létével akar propagandát kifejteni a világon, ad­dig Trockij és Zinovjev már régóta a világfor­radalom hívei. A kommunizmusnak ez a két ve­zéralakja egymástól teljesen függetlenül jutott arra a meggyőződésre, hogy a kommunizmus útja harcos nemzetközi forradalom, az egész vi­lág felgyújtása. Éppen ezért nevetséges Trocki­jékat és Zinovjevéket fasisztáknak nevezni, még akkor is, ha ők maguk nevezik ennek magukat, mert hiszen ők a hivatalos orosz kommunizmus baloldali ellenzékét jelentik, az ő kommunizmu­suk harcosabb és véresebb, még Sztálinénál is, — mert nyíltan tör a világforradalomra, míg Sztálin óvatosabb, lovagabb és politikusabb. A forradal­mak történetében különben nem ritkaság az olyan esemény, mint amilyen most játszódott le Orosz­országban"—hangoztatják a baloldali angol intel­lektuelek. A fancia forradalom történetében ta­lálkozunk annaglógiával, de találkozunk ezzel a nemzeti szocializmus annaleseiben is. Az összeesküvés előzményei igen messzire nyúlnak vissza. Moszkva állításai szerint 1932 őszén Trockij kezdeményezésére a két ellenzéki csoport — Zinovjevé és­ az­ övé —­• közös titkos köz­pontot állított fel. Ennek a központnak tagjai a Zinovjevisták részéről Kamenev, Evdokinev és Bakaev volt, a trockijisták részéről pedig Szmir­nov, Tervaganjan és Mracskovszkij. Ez a központ, a most végrehajtott halálos ítélet indokolása sze­rint egyéni terrorral akart küzdeni a szovjet kor­mányzat vezető tényezői ellen. A vádirat szerint ez a központ gyilkoltatta meg annak idején Kiro­vot is. Igaz ugyan, hogy Kirov meggyilkolása miatt a vörös vésztörvényszék már több mint száz em­­bert halálra ítélt és kivégeztetett, de a vádirat szerint az egész ellenzéki központból in­dult ki. Ugyancsak a trockijisták és zinovjevisták központja készített elő terrorcselekményeket Sztá­lin, Vorosslov, Kaganovics és a szovjet sok ve­zető egyénisége ellen. A tárgyalás folyamán a vádlottak nagy része, mint ismeretes, bevallotta bűnösségét, sőt furcsa színpadias jelenetek játszódtak le, egyes vádlot­tak túlzottan meaeulpáztak, dicsőítették Sztálint és magukat fasisztáknak­­bélyegezték meg”. Ami a fasizmust illeti, tény az, hogy éppen az egyes európai országok jobboldali köreiben nézték el­lenszevei a kommunista pártban lévő világforra­dalmárok működését. Az a tény, hogy ezeket a harcos, nemzetközi forradalmat sürgető embere­ket kivégezték, igazolta a világ szemében, illetve igazolni akarta, hogy Sztálin és a szovjet jelen­legi vezetősége nem törekszik világforradalomra. Ez volt a »politikai gesztus« a szörnyű tömegki­végzésben. Éppen a közelmúlt spanyol eseményei kapcsán a szovjet egyes Zinovjevvel és Trockij­jal rokonszenvező körei beavatkozást sürgettek. Sztálinék minden ilyen igyekezettel szembeszáll­tak. Körülbelül ez a háttere a kivégzéseknek, ame­lyek bebizonyították: hiába beszélnek »végleges konszolidációról«, »az alkotmányos élethez való visszatérésről« Oroszországban: szörnyű viharok rázhatják azt az országot, ahol ilyen eszközökkel némítják el a politikai ellenfeleket. Trockij bosszút­érhet Osló, augusztus 25. Trockij volt népbiztos, amikor közölték vele Zinovjev és társai kivégzésének hírét, a követke­zőket mondotta: — A vádlóknak nem volt más hátra, mint hogy, kivégezzék a vádlottakat. Ha egyiküknek vagy másikuknak megkegyelmeztek volna, az bizo­nyára kitört volna a GPU hálójából és ezért jobb­nak látták mindnyájukat az örök hallgatásra ítélni. Én azonban, akit a per fővádlottjának akartak megtenni, életben maradok. Azok a cse­lekmények, amelyekkel vádolnak, büntetendők Franciaországban, Dániában és Norvégiában is, vagyis mindazokban az országokban, ahol állító­lagos terrorista tevékenységemet kifejtem. Trockij végül kijelentette, hogy kötelességé­nek tartja, hogy a világtörténelem egyik leg­nagyobb bűnét leleplezze és megbosszulja. Ostromállapot és véres éhséglázadások Ukrajnában Odessza, augusztus 25. Ukrajnában az ostromállapot kihirdetése elle­nére a rossz ellátás miatt napirenden vannak a lázadások. Poltava kerületben a kiéhezett lakos­ság megtámadott és kifosztott egy katonai rak­tárt. Véres harcra került a sor a katonák, vala­mint a kiéhezett munkások és parasztok között és ennek során 23 ember életét vesztette. Több mint 200 embert letartóztattak. Növeli az elégedetlenséget, hogy a még meg­lévő élelmiszer készlet nagy részét lefoglalják a vörös hadsereg szám­ára. Kond­op vidékén emiatt a lak­osság nyílt lázadásban tört ki. Az éhező munkások és földművesek százai itt is megtámad­tak egy katonai élelmiszerraktárt. A katonák azonban szétkergették őket és egy részüket letar­tóztatták. Most hír szerint »szabotázs« címén indul meg ellenük az eljárás. Átterjedt az elégedetlenség az északkaukázusi szovjetköztársaságra is és legutóbb Kurszkban és Szarat­yvban voltak nagyobb tüntetések. Jelanszk­ban, a Don partján a kiéhezett munkások és föld­művesek többszáz főnyi csoportja megtámadta az élelmiszerkészletek lefoglalásával megbízott szov­jetbiztost és agyonverte. Megtorlásul csapatokat küldöttek a helyszínére. A katonák lőfegyverüket használták és valóságos mészárlást rendeztek a­ munkások é­s földművesek soraiban. A küzdelem befejeztével 16 halott maradt a közelharc szín­helyén. A Dnyeper közelében lévő Bjelenkoje község­ is véres események színhelye volt. Itt a földműve­sek vonakodtak beszolgáltatni gabonájukat, mire egy század katonát vezényeltek ki. A falunak mintegy 100 lakosa csónakokon át akart mene­­­külni a Dnyeperen, katonák sortüzet zúdítottak a menekülőkre. Az így keletkezett orkrémület­ben két nagy csónak felborult és a benne ülő mintegy 40 ember belefulladt a vízbe. Többezer gyanúsítottat letartóztattak Leningrad, augusztus 25. Zinovjevnek­ és társainak kivégzése után is egymást követik a letartóztatások Leginkább azokat tartóztatják le, akiket a Zinovjev-per vád­­lottai vallomásukban megemlítettek, de nem kí­mélik ezek barátait sem. Legújabb jelentések sze­rint a Moszkvában, Leningrádban és más na­­­gyobb városokban letartóztatottak száma több­ ezer. j Wiihlen külön értesítők h­elyett. Breuer József, Kertész Sándorné sz. Breuer Annus, Bontha Jen­ő, Bonth­a Llászló gyermekei; Breuer Jóssefné sz Ih­linfeld Bega, Bontha Jenőné sz. Black Klári, Bontha Lászlóná sz. Weil Emmy menyei; Kertész Sándor veje • Breuer Mári'' a, Bontha Vtroni'ia unokái és nagyszámú rokonságuk nevében fájdalommal megtört szívvel tudatják, hogy mindnyájuk jóságos, gondoskodó Édesanyjuk és Nagyanyjuk m. Breuer iisifli nt­. Bierczi Kistina e hó 25-én, áldásdús és családjáért soha meg nem szűnő munkában töltött és annak szentelt életének 78-ik évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat e hó 27-é­n, csütörtökön d. u. 3 órakor temetjük a kerepesi (fiumei úti) temető halottasházából, a róm­. kat. egyház szertartása szerint, imádott jó Atyánk és hűséges Élettársa mellé. Az engesztelő szentmise áldozat e hó 28-án, pénteken d. e. 9 órakor a Lipótvárosi Bazilika Székesegyházban fog az Egek Urának bemutattatni. _ Aíisvérlátoga­sok is korsorok indlexit« kéretik. *

Next