Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)

1936-08-26 / 194. szám

Szerda PESTI NAPLÓ 1936 au­szusztus 26 A budai Vár márványemléktáblái tévednek... A főváros megíratta Buda és Pest igaz történetét a török uralom után Már ötven évvel ezelőtt megállapították, hogy a Vár régi házain elhelye­zett emléktáblák adatai „nem mindenben helytállók", de eddig még nem javították ki a hibákat (Saját tudósítónktól.) A »Statisztikai közlemé­nyek€ címen elkeresztelt gyűjteményben érdekes könyv jelent meg. Pásztor Mihály »Buda és Pest a török uralom után« címmel több mint 400 olda­las munkát írt. Ez nem egyszerű könyv, mint ahogy a Sta­tisztikai közlemények sem egyszerűen összehányt statisztikai adatok felvonultatása, hanem — egy­szer már el kell mondani — ez a vállalkozás sok­kal több a főváros statisztikai hivatalának sablo­nos beszámolóinál. Ez a főváros tudományos ku­tatásainak ismertetése, mégpedig Illyefalvi I. Lajos, a statisztikai hivatal tudós igazgatójának jóvoltából. Háromévi statisztikai adatgyűjtés eredménye: Buda és Pest pontos története . Nem hiába akadémikus Illyefalvi Lajos, egy egyszerű szürke hivatalból a magyar főváros tu­dományos kutató intézményét csinálta meg. Itt dolgoznak fel minden Budapestre vonatkozó ada­tot, kiássák a porosodó aktákból a magyar fővá­ros fontos életjelenségeit. Az írások és a számok mögött megmutatják az életet, a számok csak bi­zonyítékul szolgálnak. Illyefalvi programja évekre van beosztva. Pásztor Mihályt is három esztendővel ezelőtt bízta meg a mostani feladattal. • Pásztor megfeszített erővel dolgozott. Buda és Pest történetét írta meg Buda várának visszafog­lalása után körülbelül Mária Teréziáig. A levél­tá­rak minden adatát átkutatta, csak a belvárosi plébániatemplomban háromnegyed évig dolgozott és ott születési statisztikát készített. Pásztor értette meg igazán Illyefalvi inten­cióit. Most történik meg először, hogy Budapest­nek erről az időszakáról minden vonatkozásban felvilágosítást kapunk. Buda és Pest a török ura­lom, de még inkább a hódító sereg szörnyű pusztí­tásainak elszenvedése után előttünk újhodik meg. Felvonulnak az első telepesek. A házak és a háziurak teljes világításban állnak előttünk. A kez­detleges statisztika, házasságokról, gyermekáldás­ról, halálozásról, az általános­ életkorról ad felvilá­gosítást. Mintha már akkor precízen dolgozott volna a modern statisztikai apparátus! Nehéz el­képzelni, — csak azok tudják, akik e munka szüle­tésénél jelen voltak — hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a múlt hiányos adatai miatt a könyv szerzőjének. De nemcsak az egyszerű ember, hanem Buda és Pest kormányzata megelevenedik. Az egyház és a társadalom befolyását látjuk. Nem nagyképű frázisokat olvasunk, hanem megismerjük Buda és Pest, akkori embereinek la­kását, ruházkodását, élelmezését, velük szórako­zunk a csapszékekben és a fogadókban, sőt a kávé­házakban. És mindent megalapoz a gazdasági rész alá­festése. Megtudjuk, hogy milyenek voltak akkor a gazdasági állapotok, a kereskedelem és az ipar. Nem is egyszerű munka ez, hanem 400 oldalon az eddig elhanyagolt adatoknak összegyűjtése. A márványtáblák sem mondanak mindig igazat Akik a magyar főváros történelmével egy kicsit foglalkoztak, azok előtt már régen nem ti­tok, hogy a Vár márványtáblái, amelyek a múlt emlékét idézik, nem mindenben mondanak igazat. Ez egy furcsa pesti specialitás, amelyről nem nagyon szeretünk beszélni. Hazugságot nemcsak papirosra lehet írni, hanem márványra is vés­hetik. Nagyon érdekelt bennünket az, hogy Pásztor Mihály foglalkozik-e ezzel az agyonhallgatott problémával. Természetesen nagyon csínján bánik ezzel a kérdéssel és az apróbetűs megjegyzések között ezt olvashatjuk: »A hatvanas években az orvosok és természet­vizsgálók pesti kongresszusán Arányi Lajos orvosprofesszor vetette fel azt az ideát, hogy azo­kat a várbeli házakat, amelyek helyén valamikor nevezetes épületek állottak, emléktáblával kellene megjelölni. Az egyetemi ifjúság felkapta az ideát és megindította a gyűjtést az emléktáblák költsé­gére. A Tudományos Akadémia és a Történelmi Társulat így helyezett el húsz emléktáblát a buda­vári házakon. Az emléktáblák szövege főképpen Rupp ,Jakab kutatásaira támaszkodik. Rupp egyik-másik megállapításának helyességét azon­ban Némethy Lajos 1885-ben az Archeológiai Érte­sítőben megjelent tanulmányában kétségbevonta és azt ajánlotta, hogy revideálják az emléktáblák szövegét. A Magyar Tudományos Akadémia ki is küldött egy bizottságot, de 50 év alatt semmi sem történt ebben a dologban.« Hol volt igazán a Szent György tér? Hivatalos könyvben többet bajos elárulni. Már azt is tudjuk, hogy tulajdonképpen mi volt a félreértés oka. A régi kezdetleges térképek és leírások elég zavarosak voltak és bizony a­ Szent György teret és a Dísz teret összetévesztették. Ahol most a Szent György tér van, ott tulajdonképpen egy árok húzódott. Az iskoláskönyvekben is úgy van, hogy Hunyadi Lászlót, a mostani Szent György téren fejezték le, pedig ez az esemény a Dísz téren játszódott le. A várbeli márványtáblákat már régen ki kel­lene cserélni, de úgy látszik a márványba vésett tévedések hosszú ideig maradnak fenn- Pásztor nem élezi ki ezt a kérdést, de alaposan utánanézett mindennek és könyvében már a helyes adatok van­nak. Így ezt olvassuk benne: »A mai Dísz tér Budavár legforgalmasabb tere volt már Zsigmond és Mátyás korában is, de akkoriban még Szent György piaca volt a neve. Ez a tér kapcsolta össze a királyi palota­­ vidékét a polgárvárossal. Ez lévén a város leg­tágasabb tere, amelyet az előkelőségek, főrangúak házai vettek körül, itt tartották a vásárokat, ün­nepélyes alkalmakkor ide gyülekeztek a sokadal­mak, itt rendezték a lovagi játékokat és a kivég­zéseket. Bonfini szerint Kontot és 30 nemes társát is itt végezte ki a bakó. Verancsics Antal króni­kája írja a várról, hogy a hírnökök szép két renddel Szent György piacáról átfutották mind az öt uccáját, melynek neve: Mindszent ucca (a mai Tárnok uccának a Dísz tér, a Szentháromság tér közé eső része), Szentpál ucca (a mai Tárnok uccának a Szentháromság tértől a Bécsi kapuig terjedő fele), Zsidó ucca (Verbőczy ucca), Olasz ucca (Úri ucca), ötvös ucca (a mai Fortuna ucca), mely uccák a Szent György piacától hosszatan a Szombatkapuig (Bécsikapu) valának.« Pásztor eszerint már a legújabb és kikorrigált adatokat veszi figyelembe, a mai Dísz tér tehát valóban Szent György piaca volt és megemlíti azt is, hogy nevét nyilván a Róbert Károly alapí­totta, Szent Györgyről elnevezett magyar lovag­rend templomától kapta. Ez a templom a Dísz térnek körülbelül azon a helyén lehetett, ahol most a­ honvédszobor áll. Ez a templom a török uralom alatt mecset volt. Itt ütöttek tanyát a török uralom idejében a híres török papucsosok és cipészek. A környék sikátorát éppen ezért a cipészek útjának nevezték A Tárnok utca felőli részen pedig nagy bazár volt. Érdekes különben, hogy a Szent György tem­plom kapuzatát egy szép dombormű díszítette, amely a templom védszentjét ábrázolta, amint ledöfi a sárkányt. Dr. Horváth Henrik, a városi múzeum igazgatója ezt a domborművet most meg­találta egy budai mágnás műgyűjteményében. Mit mesélnek a Dísztér házai? Pásztor Mihály bizony nem sokat törődiik már a márványba vésett tévedésekkel, hanem megírja a Vár házainak pontos történetét. A török uralom után a régi útvonalnak men­tén épült újjá Budavára. Beosztása körülbelül ugyanaz, mint a mai Vár. Eredeti állapotában egyetlenegy épület sem maradt meg, de nagyon sok várbeli ház falában a kövek és a téglák ré­tek. A középkori magyar urak palotáinak kövét­ől épült újjá a török uralom után a Vár. Van ucca, amelyben minden második, harmadik ház kapualja­, ajtókerete, kőboltozata, bolthajtása vagy falfülkéjének gótikus kődísze középkori emlék, amely valamikor a Garák, Cilleiek, Kanizsaiak, Kontók, a Czobor, meg a­ Báthory-nemzetség palo­táiból való. Zsigmond és Mátyás király elpusztított vár­palotájának sok darabját beépítették a főváros új házaiba. A márványanyagot a várfalak megerő­sítésére használták. Sok értékes holmit mészége­tésre, a habarcshoz fecséreltek el. Igazi büszkeségünk, hogy a Nagyboldogasz­szony (Mátyás-templom) gyönyörű temploma megmaradt a múlt dicsőséges emlékének. A Várban ma 157 lakóház van. A többi 37 kincstári ház, hivatal vagy templom és 157 lakó­ház közül még ma is 47-nek mágnás a gazdája-Földszintes lakóház csak 4 van, egyemeletes 108, kétemeleteset pedig 38-at számláltak össze. Eme­letes pincéken nyugszanak ezek a házak, amelyek legtöbbjén meglátszik a barokk stílus. A dísztéri Szent György templom szomszéd­ságában, a mai Uri ucca szájához közel állott Fortunatus Imre palotája. Amikor II. Lajos zsidó kincstartója 15 napi elzárás után a csonkatorony­ból kiszabadult, a csőcselék megrohanta és kira­bolta a házat és az akkori feljegyzések szerint ezt jól lehetett látni a Fuggerek mindszent uccai házából. Ez a mai Tárnok ucca 2. szám alatt ál­lott. A törökvilág elmúlta után itt már egy nagy sárga ház díszelgett, ebbe szállásolta be magát Lang Ádám, a kamarainspektor akkori helyet­tese. Később Marcibányi István, a puhói nábob épített ide egyemeletes palotát. Ez azután eltűnt és most egy bérkaszárnya rontja el ezen a helyen a Vár egységes hangulatát. A Dísz térnek azután Haubdplatz lett a neve.­Ahol most a herceg Batthyány-féle hitbizomány palotája áll (Dísz tér 3.), 1696-ban, a budavári házak összeírása idején báró Werlein István ka­marainspektor lakott, 1748-ban barokk palotává építették át és azóta is sokszor megreformálták. Itt gyilkolták meg 1883-ban Mailáth Györgyöt, az utolsó országbírót. A Batthyány-palota északfelőli szomszédja, a Dísz tér 4. és 5. számú ház ma a pápai nuncia­tura palotája. 250 évvel ezelőtt egy apátság háza volt ezen a helyen, majd József főherceg vette meg és később a magyar királyi vallásalap sze­­rezte meg. A Dísz tér 6. számú ház helyén Bei­singer Ignác polgármester és patikus háza állott, míg a Dísz tér 7. számú ház helyén Schauter­­meister Frigyes tanácsbeli háza állott. Schauter­­meisterből később Buda polgármestere lett A Dísz tér nyugati frontján egy kéménysep­rőnek a háza volt. Gróf Széchenyi Géza háza he­lyén Brentano Monterelli kereskedő lakása állott. A Dísz tér 11. számú ház Ceresola Venerio építőmestere volt. A Dísz tér 12. és 13. számú ház helyén pedig Salgári Péter császári postamester özvegye és fia lakott. A házsor végén levő romo­kat a­ katonai feszállás számára foglalta le a­ pa­rancsnokság. Így megy tová­bb Pásztor Mihály és sorra veszi valamennyi várbeli ház történetét. Érdekes emberek, katonák, kalandorok, császári funkcioná­riusok életéről beszélnek ezek a­ házak. Igazán ideje volt mindezeket így kiásni a múlt porából. Pásztor könyvének minden adata megbízható és végre tiszta helyzetet teremt. Azt hisszük, nem ünneprontás, hogy a könyv megjelenése alkalmából — Buda visszafoglalásá­nak 250 éves évfordulója alkalmára íródott — fel­vetettük a várbeli — itt-ott téves adatú — már­ványtáblák kérdését. A Tudományos Akadémia bizottsága 50 év óta szünetel, talán most az egy­szer összeülhetne és ebből az alkalomból a hibákat kikorrigálhatná. Hazugságoknak, vagy mondjuk enyhén, »téve­déseknek« márványban sem szabad megörökítve lenniök. Paizs Ödön f Erős, vérbő, kövér emberek igyanak naponként reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes »Ferenc József« keserűsvizet mert ez rendes gyo­mor- és bélműködést biztosít, számottevően elő­mozdítja az emésztést és kitűnően szabályozza a vérkeringést. Az oszvosok ajánlják, Olcsó szórakozási és bevásárlási lehetőségek az Őszi Vásár látogatói számára A tíz nap múlva, szeptember 3-án megnyíló Őszi Lakberendezési Vásárnak egyik igen komoly jelentősége az, hogy a magyar vidék és közel tíz külföldi állam közönsége tömegesen szokta felke­resni a Vásár alkalmából a magyar fővárost. Ezeknek a látogatóknak budapesti tartózkodása természetesen komoly gazdasági hasznot jelent a főváros egész idegenforgalmi ipara és kereske­delmi élete számára. Ennek a hatásnak kimélyí­tésére az Őszi Vásár rendezősége ebben az évben külön kedvezmény-füzetet­ bocsátott ki, ame­lyet a már augusztus 28-tól, péntektől kezdve ér­vénybe lépő utazási igazolvánnyal érkező közön­ségnek díjtalanul fog az Iparcsarnok főbejáratá­nál elhelyezett irodában rendelkezésre bocsátani. A füzet szelvényei lényeges árengedményt bizto­sítanak a látogatóknak a budapesti színházaknál, a mulatóknál, számos moziban, az Állatkert, az idegenforgalmi látványosságok és a múzeumok I mű-«,«, látogatásánál, valamint olcsó lehetőséget adnak a v*n" Ezt,nk,var ember eltűnt és 563 ember megsebe­budapesti gyógyfürdők igénybevételére is. Az I­sölt- A hatalmas szélvihar mintegy ezer házat rombolt idegenforgalom fejlesztésébe való közvetlen be- f­irenze. .Több mint száz halászhajó elsüllyedt, kapcsolódás érdekében egyes fővárosi kereskedő­cégek is csatoltak kedvezmény-szelvényeket a jegyfüzethez, amelyeknek felmutatása ellenében a Vásár látogatói árengedménnyel vásárolhatnak ezekben a kereskedésekben. 1 413 ember meghalt, 156 eltűnt, 100 hajó elsüllyedt a koreai viharban Tokió, augusztus 25. Szöulból érkező hivatalos jelentések szerint a Koreá­­ban pusztító legutóbbi viharnak 413 halálos áldozata

Next