Pesti Napló, 1936. augusztus (87. évfolyam, 175–198. szám)
1936-08-04 / 177. szám
Ezerfia PESTI NAPLÓ 1936 augusztus 5 72 Fehérek és vörösek irtóhadjáratává fajult a spanyol polgárháború Nyitva áll az út Madrid felé, de a terror egyre véresebb A Pesti Napló számára írta: H. R. KNICKERBOCKER Az északi ellenforradalmi hadsereg főhadiszállásán A Soma Sierra szoros kijáratánál, augusztus 3. A spanyol polgárháború kezd irtóhadjárattá fajulni a fehér és vörös csapatok között. Miguel Cabanellos tábornok, a fehér kormány ideiglenes feje kijelentette, hogy a történt szörnyűségek miatt mindaddig folytatni fogja a háborút, míg minden vörös haderőt teljesen meg nem semmisített. Cabanellos közölte, hogy a vörösök nem érdemelhetnek kíméletet, mert Madrid 25.000 derék spanyolt megöletett. A tábornok hangsúlyozta, hogy ezért a vörös vezéreknek meg kell fizetniök. Ebből a nyilatkozatból világos, hogy ha a fehérek nyernek, a vörös vezérek biztos halállal néznek szembe, viszont az ellenforradalmárok már régen tisztában vannak azzal, hogy ha a vörös csapatok kezébe esnek, nyomban agyonlövik őket. Ma reggel, mielőtt a frontra indultam volna, a magam szemével győződhettem meg arról, hogy a spanyol polgárháború elérkezett legszörnyűbb fázisához. Kérésemre végigvezettek a burgosi internálótáborokon és a katonai fogházon. Az internálótáborban 1300 politikai foglyot találtam, a katonai fogházban pedig 32 kommunistát, akiket a somo sierrai fronton fogtak el. Öt nap előtt állítólag még 200 fogoly volt a burgosi katonai fogházban. Beszéltem az egyik életbemaradttal, a madridi Francesco Santamariával, aki vezetőszerepet játszott Caballeros nagy szakszervezeti uniójában. A fogoly a fehér tisztek és a fogházőrök jelenlétében kijelentette előttem, hogy ő maga látta, amint tiszttársait a fehérek agyonlőtték. Az egyik vörös fogolytól megkérdeztem, milyen a helyzet a madridi csapatok között? Bátran azt felelte, hogy a vörös csapatok hangulata kitűnő, azonban szűkében vannak az élelemnek és minden más szükségleti cikknek is. Az ellenforradalmárok hangsúlyozták előttem, hogy nem fognak minden politikai foglyot kivégezni, sőt alkalmasint még csak bíróság elé sem állítják őket, hanem egyszerűen őrizetben tartják őket mindaddig, míg az ellenforradalom nem győzedelmeskedik, nehogy veszélyessé válhassanak a fehér csapatok számára. Spanyolország a végpusztulás előtt A fehérek és vörösök vetélkednek egymással a kölcsönösen terjesztett rémtörténetekben. Az ellenforradalmárok elmesélték nekem, hogy Sanjurjo tábornoknak az ellenforradalom repülőgépszerencsétlenség áldozatául esett vezérének kisfiát a vörösök fölfedezték egy vidéki házban. A vörösök felgyújtották a házat és amikor a gyereket kiűzték a lángok, a kint várakozó vörösök lemészárolták. Ha csak kis része igaz is annak, amit az ellenforradalmárok mesélnek a vörös terrorról, akkor kétségtelen, hogy a bolseviki forradalmon kívül nem folyt soha olyan tömegmészárlás a papok között, mint most Spanyolországban. Ahol csak a vörösök meglátnak egy papot, már dördülnek is a lövések és tetejében még felgyújtják a templomokat is. Fittoróban, Navarra egyik kis falujában a vörösök felhasználták az alkalmat, hogy a falucska egész lakossága a fronton volt, arra, hogy lecsapjanak a védtelen falura. Kifosztották a házakat és a végén magukkal cipeltek két fiatal lányt a hegyek közé. A szerencsétlen teremtések szörnyen megcsonkított hottesteit később a hegyek között megtalálták. Amikor a falu férfilakossága visszatért és látta a szerencsétlen lányok megcsonkított holttesteit, mindnyájan felkerekedtek és valóságos hajtóvadászatot rendeztek a vörösökre. Hármat a helyszínen agyonlőttek, négy másik vörös ütközet közben esett el, a többit visszavitték a faluba és a népítélet percek alatt végzett velük. Unamuno az ellenforradalommal tart Egyre nyilvánvalóbbá válik, hgy a polgárháború további folytatása Spanyolország teljes pusztulására vezetne. Ezt belátta Martinez Barrios is, Spanyolország volt baloldali miniszterelnöke, aki az ellenforradalom kitörése napján lemondott. Barrios, aki lemondása után Valenciába menekült, kétségbeesett kísérletet tett arra, hogy rábeszélje a madridi kormányt az esztelen vérontás beszüntetésére. Sajnos, eleve reménytelen minden ilyen kísérlete, mert a madridi kormány tudni sem akar arról, hogy az ellenforradalmárokkal megegyezzék, viszont Cabanellos tábornok imént ismertetett nyilatkozata is világossá teszi, hogy a szembenálló felek minden közvetítő békekísérletet vissza fognak utasítani. A spanyol intellektuális osztályok érzését és gondolkodását legjobban mutatja Miguel de Unamuno professzornak Salamancában tett nyilatkozata. Unamuno Spanyolország legnagyobb élő írója, XIII. Alfonz legelkeseredettebb ellensége volt. Nyiltan állást foglalt a király ellen és emiatt nemcsak, hogy eltávolították a salamancai egyetem rektori székéből, hanem börtönbe is vetették. Unamuno a legnagyobb életveszéllyel dacolva, megszökött a börtönből és sikerült elérnie a francia határt. A nagy spanyol filozófus, aki egész életében ellensége volt a monarchiának és mindenféle diktatúrának, most kijelentette, hogy az ellenforradalommal tart a madridi kormány megbuktatásában. Látogatóban a somosterrai fronton Ma reggel kimentem az ellenforradalmi hadsereg legelső arcvonalába, hogy személyes tapasztalatból győződjem meg a hadihelyzetről. Felelősségem tudatában jelenthetem, hogy az ellenforradalmi sereg az északi fronton offenzívában van és a madridi csapatok visszavonulnak. Kijelenthetem azt is, hogy a Madrid felé vezető út kulcsa, a Somo Sierra hegyszorosa, a fehérek kezében van, hiszen én a hegyszoros déli lejtőjének végén álltam és onnan figyeltem hatalmas ollós távcsövön a messze előttük Madrid felé előnyomuló fehéreket. A vörös és fehér propaganda itt kint a tűzvonalban már nem játszott szerepet, hiszen saját szememmel győződhettem meg a valódi helyzetről. Egész Európa aggódó szemmel kíséri ezt a háborút, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a spanyol harcok kimenetele dönti el talán a kontinens egész jövőjét, mégis azt kell látnunk, hogy megelégszenek másodkézből jövő többnyire hazug és célzatos híresztelésekkel. A népek egyik csoportja azt kívánja, hogy a fehérek győzzenek, a demokratikus nemzetek viszont Madridnak adnák a győzelmet, általában azonban inkább az a hangulat Spanyolország határain túl, hogy Madrid fog győzni, aminek az az oka, hogy Madridé a legerősebb rádióleadó állomás és Madrid minden hírt cenzúrázhat. Franciaországból visszatérő futáraink elhoznak nekem minden fellelhető angol és francia lapot és ezekben meglepve olvastam ma azt a madridi jelentést, hogy a Somo Sierra hágóját a kormánycsapatok szilárdan a kezükben tartják. Az újsággal a kezemben elmentem Mola tábornok burgosi főhadiszállására, ahol mosolyogva megcáfolták előttem a hírt, majd automobilt bocsátottak rendelkezésemre, hogy menjek ki a frontra és saját szememmel győződjem meg a való helyzetről. A Somo Sierra hágója teljesen az ellenforradalmárok kezében van Utam tapasztalatait röviden abban foglalhatom össze, hogy elsősorban a fehérek elfoglalták az egész hegyszorost, másodsorban a hágón túl is még jelentékeny terület van a kezükben, így például a Madrid felé vezető út lejtőjén Buitrago faluja, harmadszor, hogy a fehérek lassan bár, de folytatni tudják előnyomulásukat, végül negyedszer megállapíthatom azt is, hogy még ha a madridi csapatok jelentékeny erősítéseket kapnának is, az ellenforradalmárok akkor is mindenképpen meg tudnák védeni a Somo Sierra szorosát és ezzel a Burgosba vezető utat. A front Burgostól 200 kilométerre húzódik. Több, mint három óra hosszat tartott míg autómmal megtettük ezt az utat, annyira akadályoztak a véres harcok hátramaradt nyomai. Oszlásnak indult öszvérek és lovak holttetemeinek borzalmas szaga töltötte meg a szorost és lépten-nyomon komorképű sebesültekkel találkoztunk. Az árokban rengeteg teher- és személyautót láttam égnek meredő kerekekkel, amelyeket gépfegyvertűz vagy gránát pusztított el. Lelőtték „a keselyűt", a vörösök legveszedelmesebb bombavetőjét Autómnak minduntalan ki kellett térnie az országutat elálló felfordult autóbuszok miatt. Ezek az autóbuszok egyenként fél-fél század katonát szállítottak a frontra, amikor a körösök bombái eltalálták. A legnagyobb pusztulást a madridi csapatoknak az az óriási, 320 kilométer gyors, bombavető repülőgépe okozta, amely a forradalom kitörése előtt a madrid-párizsi légijáratokat lebonyolította. Ez a hatalmas amerikai gyártmányú Douglas.gév olyan gyors volt, hogy az ellenforradalmárok vadászgépei nem vehették fel veje a versenyt. Egy fehér pilótatiszt kijelentette előttem, hogy szívesen nekivezetné gépét »a keselyűnek« — mert így nevezik az ellenforradalmárok a vörös bombavetőt — és életét adná azért, hogy megszabadítsa Spanyolországot eldől a veszedelmes repülőtől. A Somo Sierra szorosáért folytatott harcokban ez a Douglas-gép okozta a legsúlyosabb veszteségeket. Automobilom végre felkúszott a hegyszoros legmagasabb pontjára és itt találkoztam Garcia Escamez ezredessel, az ellenforradalmi csapatok legkiválóbb tisztjével, aki a Somo Sierra hágóját elfoglalta és azóta is vezeti a hadműveleteket. Az első hír, amit hallottam, az volt, hogy »a keselyűt« lelőtték. — A madridiak nagy Douglas-bombavetőjét sikerült leszedni! — jelentette sugárzó arccal az ezredes. — Az ellenség legnagyobb, leggyorsabb és leggyilkosabb repülőgépe géppuskáink tüzében kénytelen volt az ellenséges vonalak mögött leszállni. A fehérek arca sugárzott, de igazuk is volt, mert »a keselyű« lelövése többet jelent számukra egy győzelmes ütközetnél... Garcia Escamez ezredes izmos, erőteljes fiatalember. Mellén a spanyol Mária Terézia-rend, a St. Fernandez-kereszt babérkoszorús jelvénye csillog. Később tisztjei között még kettőt találtam, — Rada ezredest és Estaban Infantist , akik ugyanezt a legmagasabb spanyol katonai kitüntetést viselték. Mind a hárman, mint a spanyol idegenlégió tisztjei szerezték meg ezt a legmagasabb spanyol rendjelet. Garcia Escamez ezredes főhadiszállása egy kis földbirtokos házában volt. A gránátok és repülőbombák szörnyű pusztítást végeztek a lakóházban. Az ablaküvegeket porrázúzták a lövések és az ezredes dolgozószobájának falán hatalmas rést ütött egy ekvazitgránát. A bútorok pozdorjává zúzódtak, úgyhogy az ellenforradalmi vezérnek a földön rögtönöztek ágyat a katonái. A fiatal parancsnok a ház délre néző ablakához vezetett, ahol egy periszkópos távcső állt. Belenéztem a távcsőbe és az ezredes közben magyarázatokkal szolgált. Megmutatta nekem az ágyúk célpontját is. Szakadatlan ágyúdörgés kísérte szavait és láttam, mint csapnak le a fehérek gránátjai a messze távolban. — 3500 emberünk volt a vörösök 2000 katonájával szemben, — mesélte közben az ezredes. Elkeseredett harcok után sikerült elfoglalnunk a hágót, hogy ezzel szabaddá tegyük az utat Madrid felé. Nekünk 22 halottunkba került a Soma Sierra szorosának elfoglalása, viszont fő csata után 300 vörös holttestet temettünk el. Úgy érzem, hogy a velünk szembenálló vörös csapatok elvesztették bátorságukat. Győzelmünk után az ellenség fejetlen menekülésben nemcsak fegyverét és lőszerét, hanem kabátját, csizmáját is eldobálta. — Idáig a vörös repülők naponként 5—600 bombát dobtak le ránk. Amióta lelőttük a nagy Douglas-gépet, nem igen merészkednek többé vonalaink felé és legfeljebb 30—40 bombát kapunk naponta — mesélte tovább Escamez ezredes. — A tüzérségi tűz, amelynek ön most szem- és fültanúja, további előnyomulásunkat készíti elő. A sötétség beállta után indulunk támadásra, mert reggel megjelennek a vörös repülők és lehetőleg kerülni akarjuk a veszteségeket. Különben nézzen körül és győződjék meg saját szemével arról, hogy nemcsak a Somo Sierra hágója hanem a rajta túl elterülő völgy is teljesen a kezünkben "van. — Milyen erős az ellenforradalmi sereg északon? — kérdeztem az ezredestől. — 50.000 főnyi sorkatonaság és 50.000 önkéntes felett rendelkezünk — felelte Garcia Escamez gondos számítások után. — Most azonban én szeretnék öntől valamit kérdezni — fordult hozzám az ezredes mosolyogva. — Mit mondanak Spanyolország határain kívül, ki fog győzni Spanyolországban? — A többség azt hiszi, hogy Madrid kerül ki győztesen, — feleltem szókimondóan. Az ezredes elnevette magát. — Akkor írja meg, hogy mit látott itt a fronton... Copyright by Pesti Napló & Pantheon Presj Service. \ Dr. Márton Miksáné szül. Makay Margit úgy a maga, mint az egész rokonság nevében mély megrendüléssel jelenti hogy férje dr. Márton Miksa e hó 2 ikán hajnalban eltávozott Földi maradványait 1936. évi augusztus 4-ikén délután 4 órakor a kerepesi úti temetőben helyezik örök nyugalomra. Ideges emberek gyomor- és bélbajánál naponta reggelizés előtt egy félpohár természetes »Ferenc József« keserűvíz kissé felmelegítve régesrégóta bevált háziszer, amely a székletétet és az anyagcserét még megrögzött esetekben is igen kellemesen szabályozza. Az orvosok ajánlják,