Pesti Napló, 1937. július (88. évfolyam, 146–172. szám)
1937-07-24 / 166. szám
16 Szombat PESTI NAPLÓ 1937 július 24 IFJÚSÁGI NAPLÓ Az Ifjúsági Napló új pályázata: beszámoló a nyaralásról Az olvasók döntik el: kié a legjobb pályamunka Az Ifjúsági Napló nagy gárdájának sok tagja kerül most érdekes és új környezetbe. Kár volna a változó benyomásokat elszalasztani anélkül, hogy levonnánk belőlük a lépten -nyomon adódó tanulságokat — önmagunk és társaink számára. Új pályázatunk ezeket a benyomásokat szeretné lerögzíteni. A feladat tehát az: írja le mindenki azt, ami nyaralása alatt leginkább megragadta figyelmét. Nem szabunk semmiféle korlátozást. Lehet tehát beszámolni valamilyen érdekes vidékről ugyanúgy, mint egy új barátról, szép kirándulásról vagy nyaralásunk bármilyen epizódjáról. Csak az az egy fontos, hogy ne engedjük szabadjára fantáziánkat és csak velünk valóban megtörtént eseményeket foglaljunk írásba. Reméljük, hogy ezt a pályázatunkat is mint a múltkorit, szívesen fogadja az Ifjúsági Napló minden barátja. A dolgozatok beküldésének végső határideje augusztus 31. A beérkező és a közlés nívóját elérő pályamunkák az Ifjúsági Napló hasábjain megjelennek és ezúttal maguk az olvasók fogják eldönteni, hogy melyik az a három pályázat, amely érdeklődésüket a legnagyobb mértékben felkeltette és amelyet ilyenformán méltónak találnak a jutalmakra. A pályázatok közlését már legközelebb megkezdjük. Egy budapesti gimnázium — belülről Érdekességek egy értesítőből• Egymásután futnak be a szerkesztőségbe az iskolák évvégi értesítői; valamennyi a becsülettel végzett munka ez esztendejéről számol be. Egyik-másik értesítő részletesebben kitér az elmúlt iskolaév eseményeire és eközben egész Bor közérdekű szempontra hívja fel a figyelmet. Ezúttal a budapesti I. kerületi Werbőczy István-gimnázium értesítőjében lapozgatunk. Itt olvastuk az alábbi apróságokat: „Mindenki a saját érdekét keresi* A mai féktelen egoizmus idejében mindenki csak a saját önös érdekét és kényelmét keresi és nem akar tekintettel lenni a másikra. Ez a sajnálatos tapasztalat az ifjúságra is átragad. A gyermek s általában a fiatalság is csak azt teszi, amit a felnőtteknél tapasztal és megfigyel, így többek között azt, hogy a színházakban, villamos megállóhelyeken lökdösődve törnek utat maguknak, de azutcákon is csoportosulva akadályozzák a szabad forgalmat. A járóművekre egymást letiporva kapaszkodnak fel, a kocsi belsejében tolakodva keresnek helyet, a vasúti fülkében holmijukat a mellettük levő ülésekre rakják, mintha az el lenne már foglalva stb. Helyüket az idősebbeknek, kisgyermekes anyáknak, rokkantaknak nem adják át. Arra is van eléggé megbotránkoztató példa, hogy az együttutazó szülő maga biztatja csemetéjét, hogy helyét ne adja át senkinek. Napjainknak e szomorú jelenségein csak úgy tudunk változtatni, ha elsősorban az ifjúságot neveljük és annak lelkéből kigyomláljuk a féktelen önzés fattyúhajtásait és azok helyébe az igaz kerestényi szeretet, a kölcsönös megbecsülés és megértés magvait hintjük el. Azért az osztályfőnöki órák keretében, most már nemcsak az I., de a II. osztályokban is, rámutattunk a fentebb említett visszásságokra. Kioktattuk tanulóinkat, hogy hazájuk, az őket nevelő iskola és önmaguk iránt tartozó legelemibb kötelességük a fegyelmezett, előzékeny, úri viselkedés, a felnőttekkel, idősebbekkel szemben való tiszteletadás. erősítsük, könyvgyűjtést rendeztünk a tanuló ifjúság körében, hogy így a betű útján tartsuk fenn az érintkezést a meszsze idegenben haza sóvárgó magyarokkal. 915 kötet könyvet, 8 kötet folyóiratot és 108 füzetet adtak e célra diákjaink. A Julián-egyesületet kérjük, hogy juttassa el ezeket a könyveket Brazíliába és Argentínába, az ott élő telepes magyar lakókhoz, akik még az ottani kultúrközpontoktól is távol laknak. Beszéljünk helyesen magyarul! Nemzeti létünk egyik követelménye, hogy nyelvünk tisztaságát és szépségét ne csak megőrizzük, hanem rendszeresen fejlesszük is. Feltűnő, hogy nemcsak a társadalom egyes rétegei, de a tanuló ifjúság nagy része is nem beszéli helyesen a magyar nyelvet. Különösen feltűnő, hogy a tanulók közül sokan nem beszélnek tisztán, világosan, szabatosan és magyarosan. A magyar szókincsük kevés. Sok idegen szót és magyartalan kifejezést használnak. A tankerületi főigazgató úr rendeletére e cél megvalósítására különös gondot fordítottunk. Igyekeztünk fejleszteni az ifjúság magyáros nyelvérzékét. De ebből a munkából a szülőknek is otthon ki kell venniök a részüket. Itt a „Riadó!" Új színnel, új névvel lett gazdagabb intézetünk. Ugyanis általános érdeklődés közepette megszületett a »Riadó«. A »Riadó« újság, különleges, érdekes újság — plakátújság. Megjelenik kéthetenként. Ara: egy kis érdeklődés. Látható a földszinten, az üvegtábla alatt, ott, ahol híre néhány nap alatt eljutott mindenkihez, így ez az újság hamar elmondhatta magáról, hogy jöttem, láttak, győztem... Minek is köszönheti népszerűségét a »Riadó«? Érdekességének! Hiszen a légvédelem, aviatika, gázvédelem, mind olyan problémák, amelyekkel az ifjúság szeret foglalkozni, ezek a kérdések érdeklik a Ma fiatalságát. Ezzel magyarázható az a szeretet, mellyel ezt a lapot fogadták, mert hiszen a »Riadó« ezeket a problémákat világítja meg előttünk változatos hangon, képben, világos rajzban, tehát vigyázva, nehogy unalmas legyen. Ezért okozott kellemes meglepetést a »Kiadó« megjelenése. A lap elérte célját: felgyújtotta a légvédelem iránt való érdeklődés lángocskáit. Ez a kéthetenként megjelenő, színe® képekkel teli plakát egyik dísze lett az épület előcsarnokának s jóbarátja a tanulni vágyó ifjúságnak. A »Riadó«-t nemcsak az ifjúság, hanem a felsőbb hatóságok is szeretettel karolták fel. Könyvek az idegenbe szakadt magyaroknak Áthatva attól a hazafias gondolattól, hogy a külföldre vándorolt magyar gyermekeket az óhaza földjéhez, nyelvéhez való hűséges ragaszkodásban meg Minden idők legnagyobb könyvsikere Hogyan hódította meg Robinson Crusoe a világot Aligha van még egy olyan könyv, amely a maga népszerűségét több mint két évszázadon keresztül meg tudta volna tartani, mint a Robinson Crusoe históriája. Amilyen rossz üzletember volt Defoe Dániel (londoni harisnyaüzlete tönkrement és ő maga csak nehezen kerülte el az adósok börtönét), olyan jól és sikeresen forgatta a tollat, hiszen a Robinsonhoz fűződő nagyszerű könyvkereskedői siker páratlan a maga nemében. 1719 április 25-én jelent meg Londonban a könyv első kiadása, amelyet a közönség olyan szívesen fogadott, hogy már május 12-én második kiadásra volt szükség. Június 6-án megjelent a harmadik, augusztus 8-án pedig a negyedik kiadás, mialatt ugyanekkor az Original London Post folytatásokban közölte a regényt.Ugyanebben az évben már a német fordítás is a közönség elé kerül »bey sehl. Thomas von Wierings Erben, bey der Börse, im güldenen A,B, C,«. Nem sokkal később a francia fordítás következett, majd a többi fordítások egész sora. így megjelent 1721-ben holland, 1745-ben dán és svéd, 1830-ban lengyel, 1835-ben spanyol és arab, 1840-ben ógörög, 1847-ben finn, 1852-ben újzélandi és bengál, 1853-ban török, 1857-ben máltai, 1858-ban magyar és örmény, 1861-ben héber, 1863-ban portugál, 1866-ban észt, 1878-ban pedig perzsa nyelven. A szinte hihetetlen siker hatása alatt természetszerűleg az átdolgozások, folytatások és utánzások tömege keletkezett. Németországot elözönlötték a Robinzonádok és nem volt olyan »Messe« (a könyvkereskedők évenkénti vásárral egybekötött összejövetele), amelyen legalább féltucat oly munka nem szerepelt volna, amelynek címében fellelhető volt a Robinson szó. 1726-ban valaki feljegyezte, hogy a könyvesboltokban feltalálható rengeteg Robinsonban tulajdonképpen minden ország más és más hősének viselt dolgait örökíti meg. Csodálatos, hogy az óriási kínálattal lépést tudott tartani a kereslet is és az ugyancsak egykorú feljegyzés tanúsága szerint »egy könyvkereskedő sem panaszkodhatott, hogy könyvét makulatúrának kellett eladnia«. A régi német katalógusokban böngészve, találunk »Német Robinsont«, olasz, francia, sőt perzsa Robinsont is. Sőt minden német tartomány mintha erkölcsi kötelességének tekintette volna, hogy »saját külön« Robinsont teremtsen. Ezt mutatják legalább az effajta címek, mint: Sziléziai Robinson, Alsó-Szászországi Robinson, Thüringiai Robinson, Harzi Robinson. Az egyes foglalkozási ágak sem akartak háttérbe szorulni és így megszületett a jogi és az orvosi Robinson is, sőt volt egy könyvkereskedői Robinson is. A Defoe munkájáról összehordott irodalom száma légiónyi. Egy 1898-ból származó, teljességre nem törekvő bibliográfia már abban az időben 200 angol és 110 idegennyelvű kiadványt, 622 utánzást, 63 folytatást, és 12 színdarab átdolgozást tüntet fel. Gondolatok a Tabánról A Tabán előtt végigmegy a villamos. Az utasok fejei kihajolnak és nézik az eléjük táruló csodás képet. Én is elgondolkozva szemlélem az ezer színben pompázó parkot. Mindenütt a gondos ápolás nyomai láthatók, az utak egyenes sugárban szelik át az élénkzöld pázsitot. S mi volt ez a csodás hely azelőtt! Szinte el se hiszi az ember. A romantikus, omladozó falú, tenyérnyi ablakú, leanderes udvarú, félredőlt gázlámpás házak negyede: a Tabán. Mintha még ma is ott látnám a zegzugos uccákat, a parányi földszintes házakat, mintha most is hallanám a verkli hangjait, amint egykedvűen nyúz egy békebeli dalt. Itt lüktet a szívemben a vén Tabán, mult századból ittfelejtett polgáraival, nagymamáival, szívekkel bevésett rozzant kapuival és mindez már nincs. Egy szép napon eltűnt a Tabán a gyilkos csákányok nyomán, néhol még látszik egy-egy égbemeredező, árva fal, aztán ez is a pusztulásnak esik áldozatul. Alig eszmél fel az ember s már új képben lép elénk a Tabán. A neve ugyan megmaradt, de az arca gyökeresen megváltozott. A tündéri parkról nem is sejthető, hogy valaha itt házak álltak, élet pezsgett a levendulaillatú szobákban, a muskátlis udvarokban és hogy a sarki szatócs épúgy árulta portékáját, mint Buda más részén. És ez volt a Tabán egyéni bája, ezért szerették — különösen a fiatalok — a regényes uccákat. Itt még virágzott a szerelem, a romantika, itt mindig úgy érezte magát az ember, mintha a mult századba cseppent volna bele... Leszállok a villamosról. Elgondolkozva járom a Tabán kavicsos útjait. Tekintetem a földre szegezem és úgy ballagok tovább. Elmerengek a régi Tabánon s ez a visszaemlékezés most olyan jól esik. ... Hirtelen megtorpanok. Mi ez, ott áll előttem egy rom, valaha tán egy ház alapja lehetett. Szándékosan, vagy véletlenül hagyták itt? Nem tudom. De nem is firtatom. Csak azt látom, hogy egy kis darab töredék mégis megmaradt a Tabánból, mégse tűnt el teljesen. Ez a kis rom mintha mutatná, hogy itt valaha házak álltak. Szinte azt mondja: — Emlékezzetek a Tabánra, én vagyok a ti figyelmeztetőtök. Igen, ittmaradt egy pici rom. Lám, mégse tud a Tabán egészen elszakadni a múlttól, az a kis omladék ott fog állni örök időkig. ... Kiizörölöm a nedvességet szememből és halvány mosollyal baktatok tovább. Madó Éva. HONNAN VALÓ? Öt idézetet közlünk itt, egy-egy klaszszikus magyar vers kezdő sorait. A feladat: megállapítani, milyen versekből valók az idézetek és a verseket ki írta. Az idézetek a következők: 1. Megenyhült, a jég, indul a határ S te újra itt vagy, jó gólyamadár. 2. Eljátszottad már kis játékidat, Kedves fiú, hamar játszottad el. 3. Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája? 4. Hála Isten! este van megint! Mával is fogyott a földi kin. 5. Ó mért oly későn, levelek hullása, Daru távozása idején. A megfejtéseket július 31-ig kell beküldeni. Postánk Rosenberg Sándor. Tudom, hogy «forgalma» ?fJL Jígy ,7 Radó Éva- Bizony, egyelőre csak kéthetenként jelenhetik meg az Ifúsági •Napló. _ Sámuel Egon. Nagyon érdekes a téma, bekükiheted a pályázat részére — Fogai Iván. Az a szám már kifogyott. Hogy megy a lap/ — Rusznák György. Hányadik osztályban,az,sí? !" Kemény Mihály. Ezt nehéz megoldani. Jobb, ha akkor keressük ki a szóbanforgó számot, amikor hazaérkezel. — Szörényi Zsuzsika. »Már másodszori küldöd be a megfejtést és meg nem nyertél? Állandóan szorgalmasnak kell lennie annak, aki azt akarja, hogy a szerencse reámosolyogjon. — Donáth Ibolya. Nincs semmi baj, de azért néha kapok néhány sor üzenetet is, ugy-e? — Donáth Eszter, örülök, hogy tetszett a jutalom könyv. _ Mandula Pista. Vigyázz magadra a Morvában, te kis úszóbajnok —. Kőszegi testvérek. Én is kellemes nyaralást kívánok. _ Adler Lilla. A pályázat minden olyan eseményre vonatkozik, amely a nyaralással összefüggésbe hozható. — Gárdos Piroska. Örülök, hogy jól telik a vakáció. Remélhetőleg ezentúl szorgalmasabban küldöd majd be a megfejtéseket. — Pásztor Emil. Utadról beszámoltatnál az Ifjúsági Napló új pályázatán. — Nánay Vali. Jó mulatást! Én csak augusztusban megyek szabadságra. — Löwy Éviké. Oak fejtsd meg szorgalmasan a rejtvényeket, majd újra reád mosolyog a szerencse. — Gervai Sándor. Pályaművedet besoroztam. — Székely Livia. Részvéttel olvastam a hosszú hallgatás okát. Reméljük, hogy Isten segítségével most már minden jóra fordul. — Zweig Anikó: Valami félreértés lehet a dologban. Az Ifjúsági Napló szerkesztője minden szombaton délután a szerkesztőségben megtalálható. (Augusztus kivitelével, mert akkor szabadságon lesz.) Mellőzésről tehát szó sincs. A pályázat terjedelmét ezúttal nem szabjuk meg. 1. Jutalmak Az e heti jutalmakat a következők nyerték: Radó Éva (Budapest), Rosenberg Sándor (Budapest), Schmelcz Györgyi (Nagymaros, Zöldfa u. 17.), Girdon Piroska (Carwto, Deák Ferenc u. 228.), ,